Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.
|
|
|
"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány eseteAz vesse az első követ, akinek ideje van rá. Rég járatta meg a kocsit, amelyet a pesti lak garázsában pihentetett, noha hopponálni könnyebb, mégis, most kellett a vezetés csendes magánya. Nem mintha gond lenne, ez egyszerű férfidolog, beülni, nyomni a gázt és alatta a gép csak suhan. Kellemes muzsika szólt végig, mire leért a városba, ahol volt egy rövid, de annál kellemesebb találkája, majd aztán úgy döntött, marad még kicsit. Mintha az egész ország egy játszótere lenne, ide-oda mászkál, tesz valamit, majd tovább is áll. Nem teljesen így van, csak ami kapcsolatok alakultak, a mugli világban, néha kiterjedtebbek, mert nem mindig a főváros a vérkeringés közepe. Nem bánja, ameddig mozgásban van, addig sem unatkozik, és mivel – sokak bánatára – ma sem csavarodik fel egy fára vagy a szalagkorlátra, még oda is ér. Apró örömök. Csend. Az órájára pillant, mintha szükséges lenne tudni, hogy már bőven elmúlt a takarodó ideje, a város mégis most kezd éledezni. Kilép a hotel halljából, ahova rendezett biztos ami biztos alapon egy foglalást, majd megindul. Nem öltözte túl az estét, lenge inget és sötét szövetnadrágot visel, az inggel harmonizáló cipővel, hiszen arra megint csak sokat ad, hogy milyennek látják. Mert ez a fontos. Nem tervezett sok mindent, de úgy érzi, már kell olyan szórakozás, amely mindenhogy kikapcsolja. Váltott hát néhány üzenetet, majd a végére sikerült megállapodnia magával, hogy merre is lesz az a bizonyos út. Egy nevesebb szórakozóhely vár rá, nem olyan messze a hoteltől – ki tudja, milyen társaságot szakajt magának és mire, ugye – így hát gyalog szeli át a két hely közötti távot. Rágyújtva, kellemes tempóval érkezik, ahogy végül a bejárat előtti tömeget kerülné ki egyszerűen, de csak vár a sorára. Hamar haladnak, közben pedig tekintete folyamatosan pásztázza a tömeget. Annyi infót kapott mára, hogy olyasmit keressen, amely egyszerre feltűnő és rejtett. Egy lila kendő a csuklón, semmi több. Se név, se egy arc és ilyen esetekben nem is kell több. Csak az, hogy megjelenjen, hogy ő is tudja, miért közeledik felé az a valaki és szinte, minden külső jel nélkül megtörténjen, hogy senki, még aki figyeli őket sem sejthesse. Ez a világ ilyen, ez az ő világa és piszkosul élvezi. Ahogy beér, ahogy az első italt kikéri, úgy fordul a tömeg felé és vár. Fel-felvillanó pillanatokra, majd megindul, amikor úgy érzi, a préda a közelében van.
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. szeptember 26. 14:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837340#post837340][b]Weiss Arion Ruben - 2021.09.26. 14:26[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esetein the heat of the moment
A következő képi sorok vulgaritás, erőszakot, szexualitást és annak kendőzetlen megjelenítését tartalmazzák. Érzékeny lelkű olvasók, mélyen vallásos lelkek számára felkavaró lehet, nem ajánlott, mindenki más azt tesz, amit akar. Ha mégis kíváncsi vagy rá, kattints és élvezd a műsort. |
|
A játék véget ért és meglepő módon két nyertesük is akad. Nem mintha ez nem lett volna előre tudott, hogy itt ma vesztesek nemigen akadnak. Nem is kellenek, nem az volt a cél. Nem az lesz. Noha csak egyszerű, apró üzletnek indult csupán, játéknak, majd minden kikapcsoló, átlépő élvezetnek. A szobában már nincs senki, nem ér ide zene, csak saját lélegzetük, szívük hevesebb dobbanása vagy épp kapkodó, kutató ujjaik nesze zubog fülükben. Egy sóhaj, az apró vagy épp éhesebb csókok után épp olyan kellemesen borzongató, mint egy ütemesebb dallam dörömbölése. Bőre válik libabőrössé, ahogy érinti hasának bőrét, körmei útja mentén indul a kellemes érzet, rándul egy aprót ott, ahol az izmok érzékenyebbek rá, majd ereszt ki ajkain egy mély sóhajt. Kutatja az érzékeny pontokat és meg is leli, tudja, hogy hogy kell keresni, kutatni azt. Érzi, ahogy ujjai között keménykedik meg, csókol rá, szívja meg aprón, miközben édes hangja fülébe költözik. Nem játszadozik tovább a kelmével, a földre küldi, lép át felette, immáron a másikkal a karjaiban. Amint az ágy van alatta, úgy törne fölé, azonban még túlságosan sok textil borítja altestét. Besegít a gombokban, abban, hogy letornázza magáról és már ott is van. Nem siet, ráérősen ereszti alakját fölé és kapja el a tekintetét. Egy pillanatra akad meg, ahogy először barnát, majd kéket lát, de agya egyelőre csak annak fogja fel, hogy azt sem tudja, mit figyel. Nem arra akar figyelni. Ajkaival először a másikét bitorolja, kóstolja, majd engedi el és nyakához hajol. Apró csókjaival borítja be, halad lejjebb és lejjebb, hogy az előbb félbehagyott dolgát tudja folytatni. Most a másik mellét veszi ostrom alá, miközben a formás combok fonódnak köré. Egyik kezével támaszkodik mellette, míg másik oldalán siklik végig. Lágyan simítja a puha bőrt, éri el combjait, cirógatja, szinte már-már mintha porcelánból lenne, olyan óvatos vele. Végül feljebb csúsztatja azt, beljebb és beljebb, elérve érzékeny pontjait odalent. Miközben ajkai mellei bőrét vagy épp nyakát ostromolják, ujjaival kényezteti odalent, lassan, szinte kínzó tempóra nyújtva az élvezetet. Hiszen hova sietnek? Elengedi ajkaival, ahogy feljebb húzódik ajkait csókolni, úgy csusszan belé ujja, hogy könnyed csuklómozgással ingerelje, odáig, ahol már nem bírja tovább a várakozást. Saját, vágytól feszülő öle már birtokba venné, de ő türelmes, egy bizonyos pontig. Most is játszik vele, kegyetlenül, ahogy nem szégyelli. Rávigyorog, mielőtt lágyan harapja meg a másik alsó ajkát, megszívva azt, megint tekintetét fúrva a másikéba. Mintha az előbb mi sem történt volna. A lassú kézmozdulatok odalent, az éhes, vágyakozó figyelem, pattanásig feszült idegek, lassan abbahagyja. Ujjait kihúzva, csípőjével előre törve hatol belé, most belőle törnek ki a hangos nyögések, ahogy végül mozogni kezd.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica offline RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Írta: 2021. október 7. 00:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837813#post837813][b]Vattai Júlia - 2021.10.07. 00:30[/b][/url] ATTENTION, ATTENTION so much passion can be found here Figyelmeztetés! A hozzászólás nyílt erőszakot, vulgaritást és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos elolvasod? IGEN!
Az előjáték hosszúra nyúlik. Nagyon hosszúra. Lényegében már órák óta tart. Ruhában, az ágyon kívül. Egész este játszottunk, mindketten a saját kis lapjainkat kijátszva, hogy aztán együtt nyúlhassunk el az ágyon. Gyűrjük meg a lepedőt és perzseljük fel a másik testét és lelkét. A lakásra érve az egész felgyorsul, a ruhák már mind a földön hevernek. Nem kell semmi, ami eltakar. Mindent meg akarok mutatni neki a testemből és cserébe mindent birtokolni akarok az övéből. Egyszerű üzlet,nem igaz? Örömet szerezni és örömet kapni. Érti a dolgát, ehhez nem fér kétség. Az ujjai más nőkből okulva pontosan tudják, mi nekem a legjobb. Én pedig nyögésekkel és cirógatásokkal viszonozom azt. Tekintetünk összeér. Már nem is emlékszem pontosan az áltest minden jellemzőjére, de nem is számít, nem tartom fontosnak. Egy ilyen szituációban senki nem azt figyeli. Ajkai elszakadnak enyéimről, hogy lejjebb vándoroljon melleimhez, ujjai belém hatolnak. Mélyet sóhajtok, egyre kínzóbb lesz az egész, ahogy a vágy teljesen és totálisan elhatalmasodik rajtam. Ujjai mégis lassan mozognak. Ezzel csak fokozzák őrületem. S ahogy rám vigyorgott úgy éreztem magam mint egy rab, aki csak és kizárólag tőle függ. Tekintete megtalálja enyémet, láthatja benne minden kéjes " szenvedésem " ahogy felfokozva könyörgöm utána. Mutasd meg amit egész este ígértél, hogy az enyém lesz. És akkor megteszi. Hangosat nyögök, könnyen belém tud férkőzni, a megfelelő fogadtatásról gondoskodott. Sóhajai csak tovább fokozzák érzékeimet, lökései egyre közelebb hoznak ahhoz a végső gyönyörhöz ami után megszállottan áhítozom. Ha lejjebb hajol azonnal ajkai után kapok, egyik kezemmel a lepedőt gyűrve, másikkal a hátát markolva. Közeledik, érzem, hogy nemsokára jó lesz, ahogy öl az ölhöz lökődik, s mélyebbre és mélyebbre hatol. Nem fogom vissza magam, a hangom is felemelem. Leszarom, hogy hol vagyunk, hogy mennyire vékonyak a falak.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. október 24. 10:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=838545#post838545][b]Weiss Arion Ruben - 2021.10.24. 10:52[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esetein the heat of the moment
A következő képi sorok vulgaritás, erőszakot, szexualitást és annak kendőzetlen megjelenítését tartalmazzák. Érzékeny lelkű olvasók, mélyen vallásos lelkek számára felkavaró lehet, nem ajánlott, mindenki más azt tesz, amit akar. Ha mégis kíváncsi vagy rá, kattints és élvezd a műsort. |
|
Az apró változásokat most valahogy nemigen veszi észre, de senki sem róhatja fel neki, minden gondolata most egészen más körül forog és ez így van rendjén. Igencsak rossz hír lenne, ha a falon lévő mintára vagy bármi másra emlékezne vagy figyelne. Szerencsére, nem fenyegeti eme veszély, minden porcikáját foglalkoztatja és bizony, meg is dolgoztatja, ahogy a nőét is. Szende szűz kisfiút előadni kár lett volna, hiszen már ott, a tánctéren sem úgy ért hozzá, mint aki félne bármitől. Már az elején elvetette és azok amúgy sem szereztek volna be kincseket tőle, ha mégis, nem cipelik utána idáig. A szoba csendjét törik meg az eleinte apró hangok, ahogy még csak kóstolgatja az érzékeny pontokat, majd végül, mintha már régről ismerné, úgy fokozná az élvezeteket. A nő hangja verődik vissza a falakról saját, éhes szuszogása közben. Fel-felsóhajt, miközben a másik a kezével, ujjaival érinti bőrét, vagy csak szimplán élvezi azt, ami vele történik. Helyes. Több sem kell, pontosan tudja, érzi, mikor van idő arra, amit tesz. Mintha mind a ketten direkt formálták volna magukat közel tökéletesre, ha tudná, hogy az egyik csak ámítás, más lenne a helyzet. De tudatlan és ez neki kedvez mégis, hiszen hol érdekli őt, mi is az igazság. A sajátja is részben hamis, a mostani, meztelen mivolta és viselkedése a legvalósabb, ezt sehol sem kell másképp, máshogy mutatni. Ösztönök. Finoman harap a bőrre, miközben beljebb csusszanva helyezkedik el a puha combok között. A hangos nyögésre sajátja a válasz és egy ragadozó vigyora, aki végre megkapta a zsákmányát. Mozogni kezd, de még ebben sem a veszett, ész nélküli tempó diktál. Szép fokozatosan, egyre jobban és jobban merül el benne, hogy aztán ajkaival, apró zihálások, sóhajok közepette érintse bőrét egy-egy csókra. Hátán feszülnek meg az izmok, ahogy megérzi a karmolást, a jóleső borzongás fut végig gerincén, ahogy mozdul. Fokozza a tempót, az iramot, engedi, hogy ajkait elkapja falják azokat. A combjára szorít, mintha még közelebb és közelebb akarná. Lassan kúsznak fel a csúcs felé, egyre hangosabb és hangosabb a vágy szava. Őt sem érdekli, mit hisz a falon túl, vagy bárhol lévő ember, csak saját, mély orgánuma költözik a másiké mellé. Lehetőséget ad, hogy ha akarja, a másik fordulhasson vele, hogy az utolsó pillanatokra megkapja az irányítást, de ha nem érzi szükségét, marad felette, támaszkodik, mozdul és az őrület felé hajszolja az éjszakát. Bensője rezdül, ahogy torkából egy hangosabb hang távozik és a nő nyakát támadja. Egyre mohóbb, mintha mindent akarna.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica offline RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Írta: 2021. november 11. 00:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839013#post839013][b]Vattai Júlia - 2021.11.11. 00:22[/b][/url] ATTENTION, ATTENTION so much passion can be found here Figyelmeztetés! A hozzászólás nyílt erőszakot, vulgaritást és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos elolvasod? IGEN!
A harapásra felnyögök kéjesen. Lassan mozog, lassan csúszik beljebb. Olyan ritka az ilyen férfi aki nem akarja azonnal megváltani a világot. Vagy talán csak túl fiatal kölyköket engedek be. Csókokkal tarkítja bőrömet, feleletképp pedig belekarmolok hátába. Érzem ahogy izmai megrándulnak kezem alatt aztán erősebb tempóra vált. Mélyet sóhajtok, mielőtt ajka ajakamba vesz és őrült, szenvedélyes csók duzzad belőle. Heves, szinte egymás felfalásán dolgozunk. Egyre többet és többet akarok, érzem, hogy a csúcs felé haladok elég vehemens léptekkel. Amikor elválunk a nyögéseinktől lesz hangos a szoba, ez pedig csak fokozza az egészet. Ő sem foglya vissza magát. Szexi, ahogy egyre mélyebbeket nyög. Nem kell sok, igazán nem. Az utolsó pillanatokra felé török, magam alá gyűrve. Kihúzom magam, lásson csak mindent, ringó csípőmtől kezdve pattogó mű melleimen keresztül. A kéjt hajszolva lökök párat mielőtt felemelve a plafonra fejem, ívben megfeszült gerinccel átadnám magam a végső gyönyörnek. Nem hiszem,hogy lehetne fokozni, de a legutolsó pillanatban a nyakamba tett harapásnak sikerül, nyögdécselve adom neki át a terepet, még fejem is oldalra billentem, hogy teljesen hozzá férjen. Vagy újra maga alá temessen. Már úgy sem tudok mozdulni, csak hangosan szuszogni. Testem egészen kimerült viszont arcomon elégedettség ül. Tud valamit az ágyban annyi biztos.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. december 7. 20:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839919#post839919][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.07. 20:48[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esetein the heat of the moment
A következő képi sorok vulgaritás, erőszakot, szexualitást és annak kendőzetlen megjelenítését tartalmazzák. Érzékeny lelkű olvasók, mélyen vallásos lelkek számára felkavaró lehet, nem ajánlott, mindenki más azt tesz, amit akar. Ha mégis kíváncsi vagy rá, kattints és élvezd a műsort. |
|
Nem kellenek lángok, a szoba levegője nehéz és forró, a vágyak és a játék vége szennyezi és mérgezi, lassan aligha lehet lélegzethez jutni, azonban nem szám. Semmit sem. A mai estére megkapta a trófeáját, nem mintha gyűjtene és dicsekedne, talán pár nap és el is felejti. Mert ő már csak ilyen, lelketlen és tékozló, aki mégsem hagy ki egy alkalmat sem. Bolond lenne és ő szeretné azt hinni, hogy sosem válik azzá. Mégis, minden romlottsága ellenére mintha el akarná halmozni a másikat minden jóval, mindennel, amit csak adni tud ajkaival, testével, annak különböző részeivel. Ugyan harap, de csókkal fedi le, majd ujjaival törtet és markol, szinte mintha birtokolni akarná a másikat, akár csak erre a röpke időre. Pedig semmit sem tud róla, azóta sem derült ki semmi, csak ami agya rejtekébe itta bele magát. Egy apró villanás, egy pillanat, amire akkor is figyelt, mikor minden más érzéke egészen máshol járt. Majd később, majd egyszer, ha fontos lesz. Ha. Elválik, majd megmondja az idő, amikor eljön az ideje. Addig is, ő játszik, mocskosul. Felmordul, amikor a nő veszi át az irányítást és fordulnak. Mohó tekintettel pillant fel, amint elhelyezkedik, ahogy fölébe kerül. Testének porcikáit fedi fel újra, ahogy mozdul, újabb nyögések törnek fel belőle. Combjaiba markol, karmol, majd csúsztatja feljebb és feljebb ujjait. Egyikkel megtalálja ismét a kerekded mellet, rámarkolva és mégsem fájdalmasan kényezteti, játszadozik vele. Nem lassú tánc ez, már nem. Hagyja, hogy adja a tempót, érzi a feszültséget és érzi azt, hogy a határok lassan eltörlődnek. Nyögéseibe zihálás vegyül, mellkasa hullámzik, ahogy lassan közeledik a vég felé. Megragadja a másik csípőjét és miközben a nő épp a gyönyört éli, ő még rásegít, csípője moccan, ahogy szinte megemelkedik vele pár lökés erejéig. És ekkor éri el ő is, öblös hangja tölti ki a szobát és egészíti ki a másik hangját. A mámor érzése ködösíti el tekintetét, ajkai táncot járnak, ahogy végül most ő fordul vele, utolsókat mozdulva lassul le, majd végül áll meg, hogy felette támaszkodva, zihálva pillantson le rá. Az elégedett arcot nézi, vigyorodik el, ahogy pontosan azt kapja, amit kapnia kell. Ó igen, tökéletesen tudta, tudja, mit kell tennie. Lassú csókokkal kényezteti el az elégedett arcot, majd végül kicsusszanva belőle, oldalra gördül mellé, hogy zihálását, kapkodó szuszogással váltsa fel és a plafon felé tekint. - Ilyen üzletet kívánok mindenkinek – szúrja oda végül, egy szünet után, miközben felkönyököl. Nem számol és nem is tesz az összebújás felé, a kedves szavak és a szinte már romantikus jelenet felé. Felesleges. A reggelt nem együtt fogják megélni..
|
|
|
|