36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 16. 19:56 | Link

Az elveszett.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután



Hadilábon állok a téllel. Hideg van, nagyon fel kell öltözni, s ettől nem érzem magam annyira szabadnak, mint a nyári ruhácskáimban. Régen szerettem a telet, főleg, amikor hó volt, bár azt kifejezetten nehezményeztem, mikor belevágtak egy nagyobb halomba. Tudtam érte olyan igazi, nőiesnek nem nevezhető hisztit vágni. Szerencsére most már senki nem mer ilyet megpróbálni.
Körülbelül fél órája élvezem a csodálatos Adventi vásár hangulatát, sokad magammal, ismét Pécsen. Lassan már több időt töltök itt, mint Pesten. Ha körbe nézek a társaságon csupa olyan fiatalt látok, aki csak azért lépett ki ide ma, hogy egy kicsit maga mögött hagyjon valamit. Vizsgákat, csalódást, szerelmet, odaégett vacsorát és családot. Ó igen. Én vagyok az, aki a családot, hiszen semmi kedvem nem volt az Adams family társaságát élvezni, ahol én számítok fekete báránynak.
– Szerzek valami ennivalót – szólok oda az egyik csajnak, aki nem hiszem, hogy értette mit próbálok közölni, mert éppen akkor hahotáztak fel körülöttünk a többiek. A hangulat legalább jó, s ha még isznak pár kört, akkor még jobb is lehet. Nekem előtte viszont szükségem van valamire, ami nem túl zsíros, nem túl nehéz, meleg és finom, hogy szívja az a kevés alkoholt, amit beviszek a szervezetembe. A kürtöskalács éppen jó lesz ehhez, így be is állok az odavárakozók sorába, a forrócsokit tartalmazó, poharamat szorongatva.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 16. 21:54
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 16. 20:18 | Link

Drávecz Krisztina


Halvány mosollyal sétáltam el egy kisgyermekes család mellett, és futólag odaintettem a földből még csak éppen kilátszó, de már percek óta velem flörtikéző pici lánynak. Mikor a szemöldökeimet is összehúztam és csücsörítve elvigyorodtam, ő pirospozsgás arccal kezdett kacagni, majd az édesanyja lábához bújva, szégyenlősen pillantott fel rám.
Mosolyogva léptem tovább, és szövetkabátomat jobban összehúzva magamon lavíroztam az egyre népesedő adventi vásárban, hogy megkóstoljam azt az isteni bodzás forralt fehérbort, amelyről Damien az utóbbi napokban megállás nélkül áradozott. A - reményeim szerint - megfelelő sor végére állva aztán összedörzsöltem kesztyűben is átfagyott tenyereimet, és ráérősen körbepillantottam. Hiányzott Pécs, a város, az emberek és a pillanatnyinak tűnő kikapcsolódás.
A fények visszatükröződhettek a tekintetemen, ahogy bódéról bódéra, férfiról nőre, kipirult arcú gyerekről... szőkés bongyorra vezettem.
A felismerésre nevetve csóváltam meg a fejem, majd egy apró, hitetlen sóhajjal a kiszolgáló lány felé fordultam.
- Szép jó estét - búgtam néhány perc múlva egészen közelről, éppen Kriszta háta mögül, és az egyik forró poharat átnyújtottam neki a válla fölött, hogy a gőz az arcába szálljon.
Utoljára módosította:Jamie Leroux, 2017. december 16. 20:20
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 16. 20:24 | Link

Az elveszett.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután


Fújogatom a poharat, hogy tartalmából tudjak egy nagyobbat kortyolni, s eltüntessem az egészet. Néha visszapillantok a társaságra, akik szerencsére még nem döntöttek úgy, hogy hátra hagynak. Bár, ha véletlenül ez megesne, akkor sem lennék kétségbeesve. A sor viszonylag gyorsan halad, már csak ketten vannak előttem, amikor.. Kellemes borzongás járja át a testemet. A hangot ezer közül is felismerném.
- Mi a? – köhögök a felszálló gőznek köszönhetően. Majd nagyra nyílt szemekkel pislogok fel rá. – Na hát, Mr. Francia – nem tudom kimondani a vezetéknevét, így azzal meg sem próbálkozom, de egy mosolyt megeresztek.
– Hasonlót neked is – mi ez? Kissé mintha zavarban lennék, pedig még csak két szót mondott nekem. – Köszönöm – a már kiürült poharat összegyűröm és kidobom, majd átveszem tőle, amit felém nyújt. – Rég láttalak.. – sóhajtok egy kisebbet, nem is tudom már, hogy mikor volt.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 16. 21:54
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 16. 20:41 | Link

Drávecz Krisztina


Mr. Francia? Komolyan?
- Nyugodtan szólíthat a nevemen is, D'rá'ecs kisasszony - jegyeztem meg az orrom alatt, kissé rekedt, megfázott hangon, és miután átvette tőlem a poharat, mosolyogva mellé léptem. Természetesen direkt magáztam, mintha alig ismertük volna egymást, és saját italomból kortyolva felpillantottam a kürtőskalács választékra. Volt pizzás. És gumicukros. Tökéletesen érthetetlen. - Ha esetleg elfelejtette volna, Jamie-nek hívnak.
Somolyogva, egészen huncut tekintettel pillantottam vissza rá, majd a tárcámért nyúltam, hogy meghívjam őt szíve óhajára - jelentsen az bármit is.
- Fahéjas? Vaníliás? - tippelgettem csücsörítve, a sötétedő eget kémlelve, és míg vártam a választ, halkan dúdolni kezdtem a vásárban felcsendülő ünnepi dallamot.
Kékjeim közben hol a sülő kalácsokat, hol a tömeget, hol a mellettem álló bongyorkát fürkészték. Tényleg régen találkoztunk. Nagyon, nagyon régen.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 16. 20:50 | Link

Az elveszett.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután



Elnevetem magam, mikor a vezetéknevemmel próbálkozik. Még mindig szörnyen ejti ki, mégis oly kedvesen cseng. A fene vinné el. Szemeim összeszűkülnek, mikor felvilágosít arról, hogy neki mi a neve. – Komolyan? – nézek rá értetlenkedve. – Nem rémlik ilyen név – megrázom a fejemet. Ha játszani kíván, én aztán benne vagyok, de szerintem ezt már eddig is bőven bizonyítottam neki. – Krisztina, de szólítson csak Krisztának – nyújtom felé kecses kacsómat, s mellé egy mosolyt is csatolok. Aztán szemeimet végre leveszem róla, s felmérem a kínálatot. Nem vagyok az a típus, aki a kürtös kalácsban a merészeket választja, így maradok a megszokottnál.
– Vaníliás – válaszolok a kérdésre, s már emelem is magamhoz a pénztárcát. – S remélem azt nem gondoltad komolyan – fejemmel az ö tárcája felé bökök. Ebből nem vagyok hajlandó engedni, most sem.
– Hogy vagy kedves professzorok gyöngye? – kérdezem tőle, őszinte érdeklődéssel, miután végre a kezemben tudhatom a kalácsot, s elléphetünk a bódétól. Válla fölött nézek a társaságra, nem úgy tűnik, mintha hiányolnának, így teljes nyugalomban szánok a franciára néhány percet. Vagy akár többet is, ha nem hajt el.

Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 16. 21:54
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 16. 21:13 | Link

Drávecz Krisztina


A bongyorka értetlen pillantását finom kis odaszúrás követte, amire bár szerettem volna azonnal válaszolni, hirtelen sajnos csak arra voltam képes, hogy elnyíló ajkaimat nevetős mosolyra húzzam. Tekintetemet a földre sütve csóváltam meg a fejem, majd a kabát alá is beszökő hideget mélyen beszívva visszaemeltem rá kékjeimet, és a szemkontaktust tartva, fejemet oldalra billentve szólaltam meg újra.
- Ezek szerint van még mit gyakorolnom - mondtam apró, csalódottnak szánt cuppantással, és mint mindig, úgy akkor is óvatosan ráfogtam az enyémnél jóval törékenyebb kézfejre. Aztán a nagydarab kalácsos hölgyhöz fordultam, és kértem egy vaníliásat meg egy fahéjasat. - A-a, azt tedd el.
Az ismerős szavakra szigorú, amolyan bele se kezdjünk pillantást küldtem Kriszta felé, miközben már a tenyeremben csörgött az apró. Eddig sem engedtem, hogy ő fizessen, ezután sem fogom. Ez férfidolog.
- Én jól vagyok, köszönöm. Dolgozom, kutatok, kerülöm az életet... - elnéző mosollyal haraptam el a mondatot, hogy a kalácsokkal együtt az egyik asztalhoz sétáljunk. - Csak a szokásos. Na és te?
Felkönyököltem az asztal szélére, és a szépen fogyatkozó forralt bor fölött figyeltem Krisztát.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 16. 21:24 | Link

Jamie Leroux.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután



Megrázom a fejemet, miközben sóhajtok egyet. Nem tudok beletörődni ebbe, szóval biztos lehet benne, hogy valahogy ezt még honorálom. Elteszem hát a tárcát, bár ez számomra még mindig terhes dolog. – Köszönöm ismét – már megint. Az elmúlt percekben annyit köszöngetek neki, hogy már kezd egy kissé nevetségesség válni a dolog, legalábbis számomra biztosan.
Letelepszem az asztalhoz, amit kinézett, majd figyelmesen hallgatom, míg a kérdését fel nem teszi. Nem is tudom mit kéne elárulni, szóval egy kicsit töprengek.
– Hmm, röviden tömören? – török egy kisebb darabot az ételből, majd el is tűntetem. – Elütöttek, felmondtam, lézengek, megvagyok – azt hiszem ez így egyben minden. Nincs eltitkolt gyerek, se férj meg feleség. Ha jobban belegondolok, egészen unalmasak voltak a napjaim, azt az egy-kettőt leszámítva.
– Lejöttem pár ismerőssel, mert nem volt kedvem Pesten lenni a családdal – teszem még hozzá magyarázatként. Jobban nem fejtem ki, mert szerintem már elégszer említettem, hogy mennyire nem jövök ki velük.
– Mik az ünnepi terveid? – klisés kérdés, de hát zavaromban, hirtelen nem is tudom, miről kellene cseverészni. A szépen süt a nap és milyen szép kék az ég, az most eléggé furcsán venné ki magát.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 16. 23:34
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 16. 21:54 | Link

Drávecz Krisztina


- Nagyon szívesen - zártam le a témát, ha nem is egyszer s mindenkorra, de reményeim szerint legalább a ma estére. Bár Krisztánál sose tudni, így helyesebb, ha a talánnál maradok. Talán lezártam.
A lánnyal egy időben én is törtem egy vaskosabb darabot a kalácsból, de a falat útközben majdnem megakadt a torkomon.
- Várj, várj - a borostámat csak futólag, a már meztelen kézfejemmel töröltem meg, hogy a szőrszálak közé ragadt fahéjas cukor lehulljon, majd értetlenül hunyorogva, mozdulatlanul, lélegzetvétel nélkül meredtem Krisztára. - Ezt most jól értettem? Elütöttek?
A hangom nem volt vádló, a tekintetem viszont haragosnak tűnhetett. Haragudtam is, csakhogy nem a szemben ülőre, sokkal inkább magamra. Jóformán sportot űzhettem volna abból, mikor ne legyek ott, ahol esetleg szükség lehet rám.
- Mikor? És hol? És ki volt a gyógyítód? - kérdeztem szaporábban dobogó szívvel, majd kelletlenül megcsóváltam a fejem, és egy másik asztal felé pillantottam. Az a baráti társaság harsányan nevetett, én meg ott ültem összeszorított szájjal és a mellkasomat egyre csak nyomó feszültséggel.
- Sajnálom - fűztem még hozzá, de azt, amit valójában gondoltam, hogy azt, hogy nem voltam itt, már nem tettem hozzá.
- A felmondásodhoz viszont gratulálok! - végre mosolyra görbült az ajkam, és büszkén pillantottam át az asztal túlsó oldalára. - Mit szólt hozzá édesapád?
A következő kérdésre viszont csak egyszerűen megvontam a vállam. Fogalmam sem volt róla, hol leszek, kivel és mit fogok csinálni. Így, hogy Camille Amerikába költözött, én sem vágytam haza.
- Talán meglátogatom a legjobb barátomékat, vagy Pesten maradok és dolgozni fogok. Nem tudom, nem gondolkodtam még rajta - az államat vakargatva beszéltem, a szavakat csak tétován, nagyon lassan ejtve ki. Aztán Krisztára néztem. - Kínos? Karácsonykor az albérletedben ülni, mekis hamburgert enni és kutatni? Igen, kínos.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 16. 22:09 | Link

Jamie Leroux.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután



Én várok, mint mindig. Csak tudnám, hogy mire is? Arra, hogy leessen neki, vagy arra, hogy esetleg elrohanjon, keressen egy autóst és megverje? Nem tudom, de várok és mosolygok, őszintén, nyugodtan. Aztán kérdését hallva, elkomorodok, visszaemlékezek, szinte érzem, hogy mennyire fájt.
– Pesten. November közepén és senki? – szépen sorban az összesre válaszolok, s mindezt halál nyugodtan. Fejemet kissé oldalra billentem, vizslatom őt és a reakcióját és egy picit elmosolyodok. – Élek, nyugalom, de nem kell sajnálnod, nem te ütöttél el – számhoz emelem a poharat, megfújom, majd kortyolok egy kisebbet. Nem volt olyan nagy gond, hiába volt szépe a repülésem.
– Hát, nem repesett. Most egy darabig nem vagyok családtagnak tekintve – elhúzom a számat, majd, hogy enyhítsem bánatomat, török egy nagyobbat az ételből és be is tömöm gyorsan. Legalább addig sem én fecsegek. – De megleszek, majd csak találok valamit – ha neki állok keresni, akkor biztosan. De egyelőre nem jutottam el addig a szintig, hogy munka után kutassak. Majd talán januártól.
– Jajj, csak ne dolgozz, annál minden jobb – összeráncolom a homlokomat. Én sem vagyok egy nagy Karácsony fan, de a munka ilyenkor szóba se jöhet. – Nem az, szerintem egész sokan fognak még így tenni. Bár lehet nem a mekit ajánlanám, inkább valami éttermi kaját – én is erre a sorsra jutok? Igen valószínű, de ezt inkább nem mondom, jobb magamban tartani. Ja és mellé kérlek nézd meg a Reszkessetek betörőket! - nevetve nézek rá. Kihagyhatatlan, bár én már évek óta hanyagolom a dolgot, de emlékszem, hogy kisebb koromban el nem tudtak volna ráncigálni a tv elől, amikor az ment.

Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 16. 23:33
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 16. 22:39 | Link

Drávecz Krisztina


Nem egészen értettem, illetve... ha jobban belegondolok, a gond inkább azzal volt, hogy Kriszta minden egyes szavát tisztán hallottam, ennélfogva pedig tökéletesen értettem is azokat.
Egy ideig csak néztem őt, jobbra billentett fejjel és összetapasztott ajkakkal, majd mély levegőt véve bólintottam egy mélyet. Rendben van.
- Szóval nem vizsgált meg senki - a lehető legnyugodtabb hangon passzíroztam ki magamból a szavakat - mintha még mosolyogtam is volna -, és a már félig-meddig hideg kalácsomért nyúltam. - Világos. Végül is, szakmabeli vagy, ki tudhatná nálad jobban, hogy mennyi és milyen mértékű belső sérülést okozhat egy autó, ha mondjuk - tanácstalanságot tettetve húztam félre a szám - éppen elüt. Korrekt.
Ismét bólintottam. És ismét. És ismét. Aztán átpillantottam az asztal fölött, és a bongyor tekintetét keresve feszülten megráztam a fejem.
- Oké, Kriszta. Bemegyünk az ispotályba - mondtam, míg a tenyereim tompán csapódtak az asztal lapján.
Igaz, kérdőn fürkésztem az arcát, de még véletlenül sem azért, mert az ispotály lehetősége esetlegesen opcionálisan választható lett volna, és épp a véleményére várnék. Csak azon vacilláltam, hogy engedjem-e befejezni a kalácsát, vagy majd útközben megeszi.
Végül megittam a forralt bor utolsó néhány kortyát, és elkezdtem felhúzni a kesztyűmet.
Utoljára módosította:Jamie Leroux, 2017. december 16. 22:45
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 16. 22:48 | Link

Jamie Leroux.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután


Felsóhajtok. Érzem, hogy ebből semmi jó nem lesz. Nézem őt, minden reakcióját figyelem, a mimikája, a hanglejtése, a mozzanatai..most először érzem úgy mellette, mintha bajban lennék.
– Jamie! Nyugi – elhúzom én is a számat, miközben összébb húzom magam. Minden egyes szavánál úgy érzem, hogy egyre kisebb leszek. Mintha apám kapott volna el, egy csínytevés után.
  – Az a bor a fejedbe szállt – jegyzem meg, megemelkedett hanggal. – Nem fogok bemenni az ispotályba, ez te is nagyon jól tudod – tekintetemet nem választom el az övétől. Kizárok mindent, ami körülöttünk zajlik, s csak rá koncentrálok.
– Egy hónapja volt, nem gondolod, ha valami hatalmas nagy baj lenne, akkor nem itt ücsörögnék veled szemben? – felvonom az egyik szemöldökömet. Nem akarom ezt magyarázni neki, jól vagyok, nincsen baj. Csak feltűnt volna, ha valami nem oké.
– Nem megyek be az ispotályba – közlöm ismét vele a nyilvánvalót. – Amúgy is, ha ápolósdit akarsz játszani azt mondjad, ne az ispotályt hozd fel – bevágok egy vigyort, csak érti, hát nem? Értenie kell, meg túllépni az egészen. Innen engem csak a hátán visz az ispotályba, máshova meg megyek magamtól is.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 16. 23:33
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 16. 23:12 | Link

Drávecz Krisztina


Ahogy kiejtette a nevemet, elnémultam, megálltam még a mozdulatot megelőző gondolatban is. Csak néztem rá, figyeltem, ahogy engem néz, és egyszer-egyszer megráztam a fejem.
Eszemben sem volt éppen ott, a karácsonyi vásár kellős közepén, nyugalomra és kikapcsolásra vágyó emberek között jelenetet rendezni, de annak is tudatában voltam, hogy ezt most nem tudom szó nélkül hagyni.
Soha nem volt rám jellemző a hirtelen harag, a meggondolatlan cselekvés, vagy a felesleges vitára való hajlam, kivéve természetesen, ha az egészségről volt szó.
A vásárt átható ünnepi dalokat már alig hallottam meg. A vékony vonallá préselt ajkaim elváltak egymástól, tekintetemben értetlen düh lobbant.
- Azt gondolom, hogy az agyadban kószál egy teljesen ártalmatlan vérrög, azért beszélsz hülyeségeket - vágtam rá azonnal, és tekintetemet mérgesen a kürtőskalácsos bódéra felfüggesztett fényekre emeltem.
- Mi van? - összeszaladó szemöldökökkel fordultam vissza Krisztához, aztán ingerülten felnevettem. - Igen, régi jól bevált módszerem az ispotály szóba hozatalával felcsalni magamhoz a frissen elütött lányokat. El is felejtettem, köszönöm, hogy emlékeztetsz rá!
Hogy a baleset már egy hónapja történt? Ez akkor teljesen hidegen hagyott. Az viszont, hogy a kollégák közül senki sem vizsgálta meg a bongyort, nem tudott nyugodni hagyni.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 16. 23:20 | Link

Jamie Leroux.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután


Ez így nem lesz jó. Ő sem enged, s én sem. Mit két makacs öszvér, aki a saját feje után rohan. Nézem őt, eltöprengek azon, hogy megadom magamat, aztán ráeszmélek, hogy bolond lennék így tenni. Most szabadultam meg valakitől, aki az életem minden egyes percét irányítani kívánta, hát nem fogom hagyni, hogy az uraság kicsit is emlékeztethessen rá.
– Jamie, semmi kedvem veszekedni veled – halkabbra veszem a dolgot, mint eddigi szavaim. Elég, ha ő hallja, nem kívánok nagyobb felhajtást köríteni magunknak. Kiiszom a maradék bort, a kalácsot becsomagolom, s feltápászkodok.
– Na idefigyelj! Nem mondom, hogy rózsaszínködöt építettél körém, de azért szerintem nem éreztük magunkat annyira szarul.. Aztán egyszer csak eltűnsz. Koptattak már le máskor is, de akkor legalább közölték, hogy mi a fene van és nem várták el, hogy következő találkozáson, 'parancsra' ugorjak – rácsapok én is az asztalra, hát álljon már meg a menet. Nem az apám, nem családtagom, s azt hiszem jelenleg barátnak sem nevezném, mégis teszi itt nekem az alfa hímet. Nehogy már. Örülök, hogy van közöttünk némi távolság, mert lehet, hogy ahogy kezeimmel hadonászok szövegelés közben, megütöttem volna, véletlenül. Nem tudom, hogy ez mióta gyűlt bennem, de most csak kiszaladt.
– És még csak a viccet se érted, istenem – meg tudnám fojtani. – Nem hiszem el – eltűrőm az arcomba szökő tincseket, aztán csak pislogok rá.  Ez az egész nevetséges, ennek se eleje se vége nem lesz. Értetlenkedve megrázom a fejemet, máris távolinak tűnik az öröm, amit éreztem, mikor a hangját meghallottam.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 16. 23:33
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 16. 23:43 | Link

Drávecz Krisztina


Lemondóan ingattam meg a fejem, hiszen én sem akartam vitázni vele, sem felesleges köröket futni, mikor éreztem, hogy ebben a kérdésben nem nyerhetek. Valójában nem is erről szólt. Tudtam, hogy az akarata ellenére nem vihetem be az ispotályba, és ha ő nem szeretné és nem ad rá engedélyt, akkor azt sem érhetem el, hogy megvizsgálják. Mégsem engedtem el, úgy kötöttem az ebet a karóhoz, mintha annak bármiféle létjogosultsága is lett volna.
Zsebre tett kezekkel figyeltem ahogy feláll. Arra viszont nem számítottam, ami következett. Szótlanul, egyetlen árva hang nélkül, a szemkontaktust azonban végig tartva hallgattam végig őt, aztán alsó ajkam megnedvesítettem, és én is felálltam. Rátámaszkodtam az asztal szélére, és még egy pillanatot hezitáltam. Habár nem törődtem a környezetünkkel, a szemem sarkából láttam, hogy egyre többen figyeltek fel ránk, és ahelyett, hogy folytatták volna a beszélgetést és nevetgélést, velünk voltak elfoglalva.
- Ez nem parancs akart lenni - feleltem halkan, alulról pillantva fel a szőkére. - Ez a te érdeked. Be kellett volna menned a legközelebbi ispotályba. De rendben van, ha nem, akkor nem.
Lassan kiegyenesedtem, megigazítottam magamon a kabátot, majd az üres poharakat és zacskókat a szemetesbe dobva Krisztához fordultam. Kellemetlen volt, rosszul éreztem magam, főleg mert igaza volt: eltűntem.
- Jól éreztem magam veled, te is tudod - mondtam neki a bódé fényei alatt. - Mint ahogy azt is, hogy milyen életet élek. Nem gondoltam, hogy te... - hosszasan rágtam a gondolatot, kerestem a megfelelő szavakat - esetleg többet látsz mögé. Azt hittem, ez mindkettőnk részéről... szórakozás.
Amilyen romantikus lehet egy vásár, olyan lehangoló lehettem én és a szavaim.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 16. 23:48 | Link

Jamie Leroux.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután



Jól van Kriszta, ügyes gyerek vagy te. Olyan tipikus nő, aki behoz minden ostobaságot, ami hirtelen eszébe jut, csak azért, hogy ő legyen a hangosabb és ő beszéljen többet.
Az asztalon körmeim halkan dobolnak, kell valami pótcselekvés, míg hallgatom. Nem úgy tűnik, mint aki ezt könnyen elengedné, szóval felteszem azt a kérdést, amit ismételten tudom, hogy meg fogok még bánni.
– Mit akarsz? Jobb lesz, ha lát valaki? – bár nem hiszem, hogy ennyi idővel utána, bármi lényeges kiderülne, de ha ezzel túlléphetünk a dolgon. – Elmegyek akkor holnap, ha attól megnyugszol – most biztosan nem fogok elindulni. Azért jöttem, hogy jól érezzem magamat, kikapcsoljak, nem az ispotály falai között kívánom ezt elérni. – Majd küldök selfiet a dokival, hogy elhidd – teszem még hozzá ezt is. Én mosolygok, mert ez nevetséges. Az egész, ami kerekedett belőle. Mennyivel jobb lett volna a hülye, családi életet taglalni, abban legalább egyetértünk.
– Hagyjuk, lényegtelen, nem is érdekel az egész – tényleg nem. Nem sírtam a sarokban, nem tömtem magamat jégkrémmel, elvoltam. Valami mélyről jövő szarság volt ez, amit a lendület kihozott belőlem, de tova is szállt, ahogy az nálam lenni szokott.
- Lehet jobb lesz, ha most visszamegyek - menekülés az megy. Innen pedig már csak ez az egy út van, mert azt hiszem a dolog kezd a kínosnak nevezendő szituk közé haladni. Én meg igazán nem bírom az ilyesmit.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 16. 23:49
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 17. 00:18 | Link

Drávecz Krisztina


Azt ugyan nem értettem, mitől gondolta meg magát, hogy az az egyszerű tény változtatott-e valamit, mely szerint mindez az ő érdeke, de örültem annak, hogy megígérte: másnap bemegy, és megnézeti magát.
- Délutános leszek - mondtam megadóan, egyrészt, hogy tudja, hogyan kerülheti ki a velem való találkozást, másrészt épp ellenkezőleg, ha szeretné, hogy én is ott legyek, netalántán én legyek az, aki megvizsgálja, akkor tudja, mikor keressen.
Addigra már minden dühöm elszállt, azt viszont nem mondhatom, hogy rosszul éreztem volna magam az előbbi vita miatt. Meggyőződésem volt, hogy Kriszta egészségének érdekében sokkal messzebb is elmentem volna.
- Ugye tudod, hogy... - halványan, mintegy képzeletbeli fehér zászlót lengetve mosolyodtam el - képtelen vagyok értelmezni téged? Komolyan. Próbálom, de nem megy.
Az első pillanatokban úgy tűnt, Kriszta csak élvezni szeretné az életet, a dolgokat a helyükön, jól és lazán kezeli, igyekszik mindennek a pozitív oldalát nézni, szórakozik, aztán a következőkben meg szöges ellentétét mutatta. Olyan volt most, mint egy érzelmi hullámvasút, egy életbomba, ami számomra nemcsak, hogy idegen, de ismeretlen is volt. Persze ott volt Charlotte, aki a maga módján szintén nagyon nő volt, és akit szintén sokszor nem értettem... az is lehet, hogy egész egyszerűen csak megtanultam vele meg a lányos dolgaival együtt élni. Nem tudom, túl régen volt már.
- Most haragszol rám? - kérdeztem óvatosan, közelebb lépve hozzá, hogy a közönségünk a szavaimból még véletlenül se hallhasson semmit. A szőke arcát fürkésztem, kisvártatva ismét megszólaltam. - Persze, hogy haragszol. Megbántottalak. Gondolom utálsz, és most csak feltartalak. Nem tudom, mit mondhatnék azon kívül, hogy sajnálom, hogy csalódást okoztam.
Lassú, apró bólintásokkal jeleztem, hogy valóban így gondolom. Ha tudtam volna, hogy bizonytalan velem kapcsolatban, semmi esetre sem hívtam volna fel magamhoz, így viszont már mindegy volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 17. 00:28 | Link

Jamie Leroux.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután


Akkor délután biztos nem megyek. Meg amúgy se fogok, csupán csak azért alakítottam így a szavaimat, hogy ezen a témán felül tudjunk kerekedni. S, ahogy érzékelem sikerült, mert szerencsére ennyire még nem ismer. Nem tudja, hogy szeretem forgatni a szavakat, méghozzá úgy, hogy a másik fél azt hallja, amit akar, aztán amit kap, az már nem ugyanaz. Ez van. Ebben jó mesterem volt a Drávecz család.
– Nem értem, hogy miért és mit akarnál értelmezni – tényleg nem. Szóval azt hiszem ez amolyan patthelyzet. Ő se ért engem, én se értem őt, mondhatnám, hogy ez egy hatalmas fordulat, de nem így van. Sosem értettem a férfiakat, főleg azokat nem, akik olyan szépen tudnak játszadozni, s minden kártyát úgy keverni, hogy ő nekik legyen jó.
– Miért haragudnék? – értetlenül pislogok rá. Nincs ilyesmihez jogom, hiszen senkik sem vagyunk egymás számára, se barát, se családtag, se egyéb. Ha meg lennénk, akkor se haragudnék, azt csinál, amit akar. – Hagyjuk már, nem kell sajnálkozni, meg ilyenek – elmosolyodom. Tényleg nincsen ilyesmire szükség, s már attól kezdem kissé kellemetlenül érezni magam, ahogy beszél. Fúj. Pont az ilyen beszélgetéseket szeretem elkerülni, erre tessék. Csak saját magamnak köszönhetem, hogy belekeveredtem. – De, ha továbbra is így beszélsz, komolyan sikítva elrohanok – legalább a tömeg megkapná azt a véget, amelyre nem számítana. Bár, ahogy nézem, már nem számítunk akkora attrakciónak, így hogy visszább vettük az indulatokat.
– Szerintem innunk kéne valami erőset, az biztos mindent elsöpörne – az ötletet úgy adom elő, mintha valami hatalmas nagy felfedezést tettem volna. De csak annyi a célom, hogy a nyomott hangulat eltünjön, mert tényleg nagyon nem vágyom erre, ami most itt van.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 17. 00:29
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 17. 00:50 | Link

Drávecz Krisztina


A mosolyát látva összeugrott a gyomrom. Az pontosan olyan volt, amelytől még a hideg is futkosni kezdett a hátamon. Egyszerre kedves és bosszantó, amivel - érdekes - más esetben soha nem találkozni. Kizárólag ebben a kellemetlen, kényes szituációban, amiből az ember minden erejével ki akar lépni, erre csak egyre beljebb és beljebb sodródik.
- Őszintén mondtam - feleltem, aztán elfordultam, és az egyik italos bódét kezdtem bámulni. Hihetetlen, komolyan. Pedig milyen jól indult! De ez tényleg patthelyzet volt. Úgy látszott, valóban igaz a mondás, és két dudás nem fér el egy csárdában - legalábbis ami a ma estét illette. - Általában nem szeretem szőnyeg alá söpörni a problémákat - közénk emelt mutatóujjal szögeztem le, míg a tekintetét kutattam. - De most, kivételesen én is jobbnak látom, ha nem folytatjuk ezt a beszélgetést. Reggelig se érnénk a végére, úgyhogy menjünk, nézzük meg a pálinkákat.
A vonásaim akár még durcásnak is tűnhettek, de nem éreztem annak magam. Felemelt állal, a sötétben gyönyörűen izzó fények alatt egy szimpatikus bódéhoz sétáltam Krisztával, hogy ott a fakiállóra könyökölve lepillantsak rá.
- Hát akkor... hajrá. Kérj, amit szeretnél, a vendégem vagy.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 17. 00:58 | Link

Jamie Leroux.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután


– Idefigyelj, nincsen ezen mit sajnálni, ne idegelj már vele –fújtatok egyet. Hát ennyire nehéz lenne ezt megérteni? Nem érdekel az egész, tényleg nem bántódottam meg, csak a hevesség közepette, valamit oda kellett neki vetnem. A fene sem gondolta volna, hogy ilyen ostobaság kerekedik belőle. Legszívesebben egy kést szúrnék a hasamba, csak mert szerintem még az se lenne ennyire kínos.
– Itt vége ennek a beszélgetésnek. Nincs mit megvitatni rajta – adom a tudtára a gondolataimat. Nem kell ezt túlragozni, én már akkor elengedtem volna, mikor kijött, nem hogy még mindig ezen pörgünk. Istenem. – Remek – sóhajtom halkan ezt az egyetlen szót, majd elindulok utána. Nem akarok mellette menni, inkább loholok, mint egy elhagyott kiskutya.
– Ha azt hiszed, hogy még ezek után, hagyni fogom, hogy te fizess, rohadt nagy tévedésben élsz – kérek. Nem is kettőt, hanem inkább hatot, csak hogy ne kelljen folyton visszajönni ide. Az én részem úgyis hamar el fog tűnni, ő meg ha nem kívánja, akkor felőlem egy koldusnak is odaadhatja, az ő dolga.
– Emelem poharam, nem is tudom mire – hatalmas szónoklatom után, szépen összekoccintom vele az első pohárkát, s férfiakat megszégyenítő gyorsasággal tüntetem el az italt. S a másik kettőt is sebesen elpusztítom, csak hogy ne érezzék magukat megsértve.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 17. 01:13
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 17. 01:12 | Link

Drávecz Krisztina


Kriszta kirohanására védekezőn magam elé emeltem a kezeimet, és somolyogva biccentettem egyet.
- Oké, főnök, értettem - mondtam halkan, majdnem elnevetve magam. - Nincs probléma.
Érzelmi hullámvasút - továbbra is kitartottam a már előzőleg tömören megfogalmazott véleményem mellett, de ostobaság lett volna hangot is adnom neki.
- Ha valahova együtt megyünk, ott én fizetek - pillantottam rá néhány perccel később, mikor már a pulton könyököltem. A hangomat árnyalatnyit emeltem csak meg, és az sem Krisztának, hanem az idegesítő helyzetnek szólt. Két értelmes(nek vélt) ember hogyan juthat el ugyanahhoz a ponthoz egyugyanazon este során kétszer? - Nem értem, de komolyan, hogy miért olyan nehéz egyszerűen elfogadnod, amit kapsz, és miért kell minden alkalommal harcolnod velem?
Az első pohárkát hozzákoccintottam a bongyoréhoz, aztán, mintha az életem múlna rajta húztam le átlátszó tartalmát. Akár a chili, úgy égette végig a nyelőcsövem, de már nyúltam is a következőért, hogy egy újabb csilingelő koccintás hangja után azt is a számhoz emeljem. A szemem közben le sem vettem Krisztáról. Mérges voltam, az ital pedig, korántsem voltam benne biztos, hogy segíteni fog az átlendülésben.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 17. 09:13 | Link

Bólintok egyet, bár tudom, hogy ez nem éppen egy szép lezárása a dolognak, de na. Van, amit el kell engedni.
- Még szerencse, hogy tulajdonképpen nem együtt jöttünk - vetem oda neki könnyedén. Mögötte kullogtam, el is mehettem volna mellette, szóval.. nekem van igazam ez nem vitás. - Szerintem jobban járunk, ha ezt most nem kezdem el kifejteni, mert még lejjebb jutunk - mert ennél még van lejjebb bőven. Hiszen még elég kulturáltan "veszekedtünk". Bár szerintem ez még nem is nevezhető annak. Megvakarom  tarkómat, nagy szemekkel nézek rá. Tudom, hogy már az előző témát is miattam engedte el, így nem is reménykedem abban, hogy ezen is átlépünk. Így hát miután elfogyott mindhárom, torok maró ital sóhajtok egy nagyot.
- Hát ez nem segített - semennyit. Ránézek és ő rajta se azt látom, hogy szent a béke ábrázattal és csillogó szemekkel nézne rám.
- Jöhet a te ötleted, hátha az beválik - mint az utolsó szalmaszálért kapkodás. Azt hiszem sikerült eléggé megölnie a bulit a nagy számnak, hurrá.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 17. 09:16
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 17. 09:45 | Link

Drávecz Krisztina


És tudta fokozni. A szemeimben feszültség csillant, ahogy az italunkat feles poharakba töltő meglett férfiról Krisztára pillantottam. Ugyan nem hittem sem Istenben, sem a csillagok állásának személyre vonatkoztatható hatásában, de abban a percben elgondolkoztam azon, hogy talán mégis lehet valami fölöttes erő, ami egész biztosan nem akarja, hogy mi ketten ma este közös nevezőre jussunk. Aztán vettem egy mély lélegzetet, és a fejem jobbra billentve higgadtan szólaltam meg.
- De most, erősíts meg, együtt vagyunk itt, ebben ugye nem tévedek? - kérdeztem erőltetett, meg-megránduló mosollyal, ujjaim között az utolsó, még érintetlen poharat szorítva. - - balommal rátenyereltem a pultra, és míg vettem egy újabb mély lélegzetet, futólag az italkínálatra pillantottam. A következő percben azonban már a mellettem állót fürkésztem. - Kezdjük elölről. Kriszta, meghívhatlak ezekre az italokra?
A tekintetem egyszerre volt lágy és szigorú, kedves és egy kissé durcás. Nehezemre esett elhinni, hogy ilyen kis semmiségen nem tudunk túllendülni. Engem a szüleim úgy neveltek, hogy ha egy nő megtisztel a társaságával, én tiszteljem meg azzal, hogy kiegyenlítem a számlát. Ez mint mondtam, férfidolog.
- Nem tudom, hogy a ma este lehet-e még egyáltalán jó - feleltem halkan, és én is lehúztam az utolsó pohár cseresznyét. Rossz érzésem volt, a fejem bizonytalanul ingattam. - Elfáradtam.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 17. 09:57 | Link

Hát csak nem ereszti. Miért is választaná a könnyebb utat? Miért is hagyná, hogy egyszer az életben ne kapjon mindenre magyarázatot? Ez annyira rossz, nem szeretem az ilyen szokást, főleg azért mert én is rendelkezem vele. - Nem Jamie, nem szeretném, ha meghívnál, nagylány vagyok, ki tudom fizetni - bár jelenleg mellette eléggé törpének érzem magamat. Felpillantok rá, szemeibe látom az indulatot, látom, hogy legszívesebben megfojtana, s meg is érdemelném, hiszen úgy viselkedem, mint egy makacs liba. Ennek a gondolatától is elhúzom a számat. Végül is, ha már egyszer belekezdtünk az értelmetlen beszélgetések sorozatába, miért is éppen ennél szakítanánk meg a műveletet? Mielőtt bármit is mondhatna arra, hogy jelenleg mennyire nem viselkedem nagylányokhoz méltóan, gyorsan kifejtem az álláspontomat.- A magánéletemben nem szeretek olyanoktól bármit is elfogadni, akik ezt nem szívből és szeretetből teszik, hanem csak az illem és a kötelességtudat miatt - egyszerű magyarázat ez, de tudom, hogy sértő is. Igen, szerintem ő csak az illem miatt kíván fizetni, én pedig köszönöm, nem vagyok erre rászorulva. Elég volt az ilyen felszínes szarokból, amíg az apámmal kellett dolgozni, ott el is felejthettem ezt az álláspontot, hiszen egyértelmű, hogy no nem fizethet. Hát akkor a magánéletemben had éljem már ki néha az ilyen hajlamokat.
- Akkor legyen ez a végszó - nem állok neki erőlködni, ennek bizony már oda. S ha tovább nyúzom, még rosszabb lesz. - Mindennek ellenére örültem a találkozásnak - megeresztek felé egy utolsó mosolyt, majd kidobom az üres poharakat és lépek egy kisebbet hátra. - Kellemes Ünnepeket Lörox - meg új évet és sok sikert a tanításban, az életben, blablabla. Merthogy én ezek után, ha meglátom, azt hiszem inkább sarkon fordulok és úgy teszek, mitnha nem is lenne ott. Persze az arcommal, hangommal és testtartásommal igyekszem ezt nem sugallni felé, bár nem hiszem, hogyba leesne neki, akkor nagyon meghatná a dolog, hiszen ő is csak egy férfi.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 17. 10:22
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 17. 10:16 | Link

Drávecz Krisztina


Nem tudom, van-e annál rosszabb, mikor egy találkozás és beszélgetés olyan irányt vesz, amit már képtelen vagy irányítani. A szavak nélküled, indulatból követik egymást, te pedig csak sodródsz az árral, és hiába látod és érzed, hiába tudod, hogy ennek éppen olyan vége lesz, amit minden erőddel el akarsz kerülni, egyszerűen nincs hatalmad felette.
- Az nem is kérdés, hogy ki tudod fizetni - feleltem csendesen. Tudtam, hogy Kriszta vagyonos család sarja, azzal is tisztában voltam, hogy engem is, az egyetemet is, az ispotályt is megvásárolhatná, ha úgy akarná, és ez a tudat csak még inkább belemart a férfi öntudatomba. Mert hiszen, egy italra, egy kürtőskalácsra még én is meg tudom hívni! Ha bármit, amit meglátna és megkívánna, nem is tudnám kifizetni, ennyivel még én is elbírok.
A pénz hatalma egészen őrjítő volt, és bár régen egyáltalán nem érdekelt, mióta a húszas éveim közepét tapostam, és évek óta éjt nappallá téve dolgoztam azért, hogy többre jussak, hogy mint a szakmában, úgy a magánéletben is gyarapodjak, így egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottam neki. Kénytelen voltam bevallani: a pénz fontos.
A szavaitól aztán megfagytam egy pillanatra, és csak meredtem rá, a vonásaira. Még nyelni is elfelejtettem, hirtelen teljesen kiszáradt a torkom.
- Szerinted... - kezdtem bele rekedten, de folytatás helyett beharaptam az ajkam és kékjeimet a földre sütve nevetni kezdtem. Hitetlenül, gúnyosan. Égnek fordított tenyereimet felemeltem, vállaimat megvontam. Úgy gondoltam, itt és most nem tehetek többet.
- Viszont kívánom, D'r'vcs kisasszony - biccentettem udvariasan, halvány mosollyal, és míg felém fordulva hátrált, mozdulatlan néztem.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek