Noah

Pécs


Szeptember 30-a van, este 9 óra. Ilyenkor már rövidebbek a nappalok, viszonylag hamar besötétedik, ezért az előadás után már koromfekete az ég. Olympia a csillagok alatt menetel Pécs utcáin a színháztól a Hotel felé. Szőke, kontyba fogott haja már messziről kitűnik, nem úgy mint kabátja, ami olyan fekete, mint az éj. Kezei zsebre téve, vállán a hatalmas edzőtáska, ami tartalmazza mindazt, amire egy balerinának szüksége lehet.
Már nem volt kedve aznap Bogolyfalvára visszatérni, inkább bérel egy szobát egy közeli panzióba, így nyugodt tempóban fedezi fel Pécs kivilágított utcáit.
Nem sokszor járt Pécsen. Olykor tanítani jött a jövő balerináit, akik inkább emlékeztettek egy csapat totyogó kacsára, mintsem kecses táncművészekre. Mindig megmosolyogtatta ez az emlék.
A Hotel Makár Sport és Wellness-ben száll meg. Kívülről úgy néz ki, akár egy új építésű társasház hosszú erkélyeivel. Többen még virág is díszeleg, mintha állandó lakója lenne, aki saját erkélyére azt tehet, amit akar.
A recepciónál bemondja nevét, a vele szemben ülő hölgy bólogat és hív egy fiatalembert, aki felkíséri a szobához.
Aludni még nincs kedve hisz még egy órája sincsen, hogy színpadon volt és fizikai munkát végzett, ami megemelte a pulzusát.
Farmert, kényelmes fehér pólót és hosszú világos szürke kardigánt húz, majd lemegy a szálloda éttermi részébe, mely bárként is üzemel és kér egy bögre citromfű teát, hogy könnyebben menjen majd az alvás.

Noah

Pécs


Szeptember 30-a van, este 9 óra. Ilyenkor már rövidebbek a nappalok, viszonylag hamar besötétedik, ezért az előadás után már koromfekete az ég. Olympia a csillagok alatt menetel Pécs utcáin a színháztól a Hotel felé. Szőke, kontyba fogott haja már messziről kitűnik, nem úgy mint kabátja, ami olyan fekete, mint az éj. Kezei zsebre téve, vállán a hatalmas edzőtáska, ami tartalmazza mindazt, amire egy balerinának szüksége lehet.
Már nem volt kedve aznap Bogolyfalvára visszatérni, inkább bérel egy szobát egy közeli panzióba, így nyugodt tempóban fedezi fel Pécs kivilágított utcáit.
Nem sokszor járt Pécsen. Olykor tanítani jött a jövő balerináit, akik inkább emlékeztettek egy csapat totyogó kacsára, mintsem kecses táncművészekre. Mindig megmosolyogtatta ez az emlék.
A Hotel Makár Sport és Wellness-ben száll meg. Kívülről úgy néz ki, akár egy új építésű társasház hosszú erkélyeivel. Többen még virág is díszeleg, mintha állandó lakója lenne, aki saját erkélyére azt tehet, amit akar.
A recepciónál bemondja nevét, a vele szemben ülő hölgy bólogat és hív egy fiatalembert, aki felkíséri a szobához.
Aludni még nincs kedve hisz még egy órája sincsen, hogy színpadon volt és fizikai munkát végzett, ami megemelte a pulzusát.
Farmert, kényelmes fehér pólót és hosszú világos szürke kardigánt húz, majd lemegy a szálloda éttermi részébe, mely bárként is üzemel és kér egy bögre citromfű teát, hogy könnyebben menjen majd az alvás.

Jurasevszki

Félhold van, pedig olyan érzés, mintha telihold lenne. Elza rászoktatott a hold nézésére, és azóta szüntelenül, automatikusan azt veszem észre, hogy nincs olyan este, hogy ne pillantsak fel az égboltra, hogy ne keressem meg az esti égitestet és csodálkozzak rajta egy picit, hogy milyen gyönyörű. Erre az érzésre tudom hasonlítani a szerelmet is, azt a valódit, és nem puszta fellángolásokat: újra és újra rácsodálkozni a másikra, és sosem gondolni arra, hogy abba is lehetne hagyni. Bár mondjuk csak olyan dolgot lehet abbahagyni, ami sosem volt igazán a miénk, ami nem égett bele a bőrünk alá, ami nem keringet a vérünkben sem. Futni voltam. így a lófarokba kötött haj, a még póló feletti pulóver és egy fekete tréningnadrág egy sportcipóvel elég ideálisnak tűnik egy Hotel Sport bárhoz. Sport után néhanap szükség van egy jó hideg sörre, úgy kétévente egyszer, de csupán azért, mert férfi vagyok, semmi másért.

A félholdnál is érződni szokott a teliholdas-full érzelmi vihar az emberek belsejében, de nem annyira gyakori. Most viszont rendkívül érzem, hogy érzek, hogy vannak filozófálásra váró szétcincálások és összerakások. Két nap múlva varázspszichiátria szakon lesz órám, pont filozófia. Az ember önmagát teszteli mindenben először, hogy aztán megérthesse a többi személyiséget.
- Egy sört szeretnék kérni, köszönöm - jelentem ki a pultnál, megkapom, fizetek, közben leültem oda, így rögvest elém is tolják a kész italt. A pultnál csak két-hárman ülnek. A pultossal kezdek el beszélgetni, pedig nem is ismerem, de az ilyenek a legjobbak. Vagyis ő kezd, valahogy az emberek megérzik, hogy velem lehet, nem fogom elküldeni a sunyiba. Az összes lélek különleges, és ha megleled a térképet hozzájuk, egy szempillantás alatt összekapcsolódtok.
- Itt sportoltál valamit? - fordul felém a pincér, miközben egy másik vendéget szolgál ki.
- Nem, csak az egyetem környékén meg még itt futottam, úgy körülbelül ssacper kb 15kilométert. A futás megnyugtat - nevetek fel. A teát szürcsölgető lányra nézek. - És szerinted?

Noah

Keresztbe tett lábakkal ül a pultnál és kortyolgatja a teáját, amit még sűrűn meg kell fújnia, mert annyira meleg. Szereti a citromfüvet, valóban nyugtatja és esténként nagyon jól tud esni. Maga elé bámul, igazság szerint csak azon gondolkodik, hogy egy könyv sem ártana, sőt úgy lenne az igazi. Sajnos a sok holmi közé egy könyvet már nem tudott bezsúfolni.
Csak akkor emeli fel fejét, amikor a srác belép a helyiségbe és meghallja a hangját, ahogy sört kér. Direkt nem néz oda, inkább a teára fókuszál és hallgatja még ezt a megnyugtató baritont. Van is erre alkalma, a pincér beszélgetést kezdeményez vele. Annyira elmélázik, gondolatban egészen messzi távolba kalauzolja a hangja, hogy csak némi késéssel veszi észre és fogja fel, hogy hozzá szól.
- Oh... sok dolog van, ami megnyugtat. A futás is ilyen. Régebben sokkal többet futottam, de amióta megsérültem...- arcvonásai fájdalomról árulkodnak pedig fizikailag nem is érzi.
Viszont örül, így jobban szemügyre veheti a beszélgető partnerét. A hosszú haját, amit a futáshoz összefogva visel. Aztán szépen lassan átgondol mindent és egy csupasz vázból felépül az a férfi, aki nem is olyan messze ül tőle. A sör elsősorban a férfiak kedvence, így ez is árulkodó Olympia számára a másik természetéről. Arról se feledkezzünk meg, hogy sportol. Az ilyen embereknek, akiknek létfontosságú a mozgás, teljesen más gondolkodásuk van a dolgokról és sokkal kitartóbbak az átlagnál.
- Tanulsz is az egyetemen vagy csak körbefutod?- teszi fel a kérdést némi sejtelmes, kirívó hangnemben remélve, hogy nem veszi rossz néven ezt tőle.
Közelebb tolja a bögréjét a pulton és felsőtestével is inkább a férfi felé fordul míg lábai maradnak keresztben.

Jurasevszki

- Ez a hely tényleg a sportkedvelőké - nevetek fel, mikor meghallom a teázó lány hangját, akinek a futás szintén megnyugtató. Vagy épp a pincér válasza, akinek szintén, de mondjuk ő inkább a boxra esküszik. Annyira nem is látszik rajta; nem az a tipikus rosszarcú, akire rögvest egy box kapcsán asszociálnánk. - Ennyire jó volt a futás, hogy majdnem az életedet is adtad érte? - kérdezek vissza a sérülés miatt a leányzótól. Valahogy az emberek akkor jobban megnyílnak, ha kérdésekre kell felelniük. Ha nem érzik azt, hogy sarokba vannak szorítva. A pultossrác közben elmegy pár centire, hogy az éppen idesétáló úriembertől elkérje a rendelését. Whiskyt kér, tisztán, jég nélkül. Van ebben a helyben valami báj és üdesség. Sportos elegancia? Felgyülemlett egoizmusú sznobság?
- Á, csak gondoltam megnézem kívülről az egyetemet, olyan jó nagy, biztos, kifáradok a futás végére tőle - válaszolok elnevetve magam, majd miután a sörből kortyoltam kicsit, válaszolok. - Varázspszichiátria, és összehasonlító vallástudomány szakokon tanulok éppen. Na és veled miújság? Tuti valami művészeti ágban leledzel!
A pultossrác, Ádám, visszatér közben, érződik, hogy örül a fiatalságnak személyünkben, a most ittülő 30-40sek mellett.
- Varázspszichiátria?
- Igen. Kicsit olyan, mint mikor egy részeg azt hiszi nagy erőben van, és elkezd keménykedni, de aztán elalszik az asztalon. Na, én vagyok az asztal. Fa, ami folyton éghető, változtatható, de sosem semmisül meg igazán.

Noah

A helyiségben még ilyenkor is nyitva hagynak egy ablakot, amin keresztül beáramlik az esti hűs szél. Az idei ősz sokkal hamarabb érkezik, ezt érzi Olympia is, kicsit összébb kell húznia magán a kardigánt.
- Igen, van amiért az életemet adnám, de az nem a futás-. Igazán szeret kocogni, mert őt is kikapcsolja és nagyon hangulatos ebben az időben, ugyanakkor a helyes légvétellel meg kell birkóznia minden alkalommal.
- Táncművész vagyok és volt egy nem annyira sikeres előadásom, vagy legalábbis mondjuk így- némi szünetet hagy, mintha nem szeretne róla beszélni, de végül folytatja.
- A bokám magam alá fordult és achilles- ín sérülést szenvedtem. Persze más is károsodott mellette, ezért bicegek még egy kicsit.
Időnként nagyot kortyol a teából, ami egyre jobban megnyugtatja. A beszélgetés alatt végig mosolyog, talán a szeme is csillog, hogy ilyen beszélgetőpartnerre akadt. Pedig mostanság ez nem jellemző Olympiára. Inkább elhidegült az emberektől, mintsem egy hotel bárjában beszélgessen idegenekkel.
Szemei riadalomról árulkodnak, amikor Noah tanulmányaira terelődik a szó. Na nem azért, mert szeretné igénybe venni a pszichiáter szolgáltatásait, csupán ritkán jár a városba, hogy tudja milyen arányban lakják varázslók és boszorkányok, illetve muglik. Őszintén szólva fogalma sincs, hogy a helyiségben ülők melyik táborhoz tartoznak, de talán csak ő ilyen óvatos. Egyet viszont biztosra tud, hogy Noah olyan, mint ő.
- Milyen egy varázspszichiáter napja?- kérdezi kissé lehalkítva a hangját és talán  egy kicsit leplezze az elmúlt percek riadalmát.