36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. szeptember 14. 01:02 | Link



Luca sokszor érezte a fejében azt a sötétséget, ami eljön, ha lehúzzák a rolót, de sosem volt különösebben rossz érzése tőle. Szeretett élni, pláne az olyan impulzusoknak, amik ennyire pozitív erővel jártak, mint egy csók, egy nem is akármilyen. Hazudna, ha azt mondaná előre kitervelt volt vagy éppen kiszámítható, de attól a perctől kezdve, hogy olyan közel hajoltak egymáshoz az este folyamán elsőre, tudta, hogy szeretné, és ennek nem szokott megálljt parancsolni. Sok rossz döntést hozott már meg élete során, de most iránytól függetlenül csak kiélvezte a pillanatot, majd elvéve a bögrét.
- Szegény máj, rossz gazdája vagy? - kérdezte somolyogva, hogy aztán a bögréjét felé tartva nézzen a szemébe és koccanjanak a kis eszközök. Összepréselte az ajkait és még kicsit oldalra is biccentette a fejét közben, de még előtte bólintott a tányérokra. Lassan kortyolt a borba, ugyan nem volt oda az alkoholért, de ha mégis a közelében volt a pezsgő, a bor vagy a sör volt, ami társaságát élvezni kellett. Így legalább a háromból az egyik kellemeset fogta ki.
Közben egy gyors és tán meggondolatlan puszit lehelt Maxikára, majd csak pillogott rá. Aztán csak kacagva megrántotta a vállát, mint akinek fogalma sins róla, miről is beszél a német. Pedig nagyon is volt. A tekintete a lábán elindult kézre siklott, nem szakította el onnan, még meg nem állt, csak akkor nézett fel a barna szemekbe. - Igen, kóstoljuk meg ezt a finiséget. Bármi más várhat...
Azelőtt, hogy eltávolodott volna a férfi, még egy csókot kapott tőle Luca, ami nyomán kicsit vigyorgott még maga elé, ahogy a pultról lepattanva az asztalhoz sétált a bögréjét szorongatva. Megállt az egyik szék mögött, fél kézzel megigazította a picit meggyűrt szoknyáját, ameddig Maximus sikeresen kitálalta az ételt. Igazából már előbb is fel akarta ajánlani, hogy itt van ám, ha valamihez kell, de eddig csak elfoglalt volt mással.
- Segítsek valamit, Maximus?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 14. 16:29 | Link



Nem akarta abbahagyni, nem akart megint viselkedni és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, mikor nem volt. Azaz, de, csak nem ilyen értelemben. Ők nem voltak barátok, vagy ha voltak is valaha, azt Maxy becsomagolta egy dobozba és elrakta a buksija másik felébe. Túlságosan lefoglalta az a csók, amit nem is szívesen szakított félbe.
A bögrét végül már szinte pánikszerűen szorongatta, de biztosan azt mondta volna, ha megkérdezik, hogy minden rendben van, köszöni.
- Mindig is az voltam, szerintem már kezdi megszokni, vagy belenyugodott a gyors eltávozásba. Néha feljavítom, olyankor pár napig igen fura tüneteket produkál, aztán megint csendben van - kuncogott fel, mert neki ez az egész vicces volt, szeretett embereken... kísérletezni, még akkor is, ha ez így elég csúnyán hangzik. De most hazudna? Élvezte, ha új dolgokat próbálhat ki, mikor alkothatott, akár valami régi recept alapján is. A pillantása nem eresztette Lucáért, ahogy koccintottak, majd a poharába kortyolt.
A puszira ugyan rákérdezett, de csak vállvonás volt a válsz, mire Matsy is megrántotta a vállát. Ő aztán nem akart semmi keveredést, neki minden jó volt így. A keze talán egy kicsit elkalandozott, de ezen kívül minden rendben.
- Helyes, én is így gondoltam - jegyezte meg, majd el is kezdett két adagot kiporciózni a tálakra nem sokkal később. Maxyka hagyta, hogy a lengyelek fogója elpattogjon az asztalig, nem különösebben volt szüksége segítségre, csak letette a bögréjét, majd mikor a szószból is mert, a két tányérral sétált az asztalhoz. Letette az egyiket Luca elé, a másikat magához, aztán még visszacsoszogott a bögréjéért, mielőtt letette volna a fenekét.
- Nem kell, hercegnő, mint láthatod, boldogultam - bökött a lány elé tett tálra, majd odaadott neki egy villát is. - Jó étvágyat.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. szeptember 14. 21:54 | Link




Lucának leginkább nem sok fogalma volt éppen arról, momentán mi is történik. Mármint de, a saját tetteit igen nagy gonddal le tudta követni, sőt, mindet akarta és így is cselekedte meg. Viszont valahol ott lógott a kérdés a levegőben mi is ez. Mi zajlik köztük, viszont nem akart választ. Nem akart olyat, ami ezt megtöri, de másikat sem egyelőre. Csak élvezni minden szó terhe nélkül. De aztán mikor elváltak egymástól az ajkaik és csak a bögréik maradtak már nem volt benne biztos, hogy ezt a tudatlanságot választaná.
- Ejnye, mindennek így viseled gondját, vagy csak ez ilyen kitüntetett? - csóválta a fejét kérdőn tekintve Maximusra. Esze ágában sem volt belebonyolódni olyanba, mai nem tartozik rá, de elég viccesen hangzott az egész, ráadásul érdekelte is. Nem jó dolog, ha valakivel a belső szervei nem mindig működnek jól együtt. Sajnos volt már szerencséje ilyet megélni, így átérzi a máj sorsát is. Közben még pár apró kortyot lopott a maga borából, hogy aztán az ellopott puszira magyarázatot ne adjon, de egy elbűvölő mosollyal huncut módon csak pillogjon rá.
- Úgyis nagyon kíváncsi vagyok már erre a tehetségedre - utalt a főzésre természetesen, miközben áttelepítette magát Maxika asztalához és a popsiját is letette végül. Az étel remekül nézett ki, az illette meg még annál is jobb volt. Kell ennél több. Elvette afelé nyújtott villát, aztán pár pillanatig nézett az asztalra, aztán meg magukra. Valahogy olyan kellemes volt, de közben meg neki fura is. Az ilyen átlagos dolgok kimaradtak az életéből, de sosem tudta megmondani hiányzik-e neki.
- Jó étvágyat - tette hozzá apró csúszással, aztán neki is kezdett. Nem egy finomkodós lány, másrészt… lehet a tésztás dolgokat szépen és úrilányosan enni? Nem biztos ebben. Lenne még mit képződni hercegnőnek, de legalább evőeszközt használ, nem felejti nyitva a száját és nem is csámcsog! Tud, ha akar. - Úhh, ez nagyon finom.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 16. 13:17 | Link



Ez a lány részéről egy fogós kérdés volt. Nem különösebben szokta bántalmazni azt, ami a tulajdonában van, de tény, hogy nem is vigyázott egyes mütyürökre annyira, mint más emberek. Ilyen volt a mája is, minek kéne agyonbabusgatni, ha elvileg az a funkciója, hogy életben tartsa? Nem ő van azért a nyamvadt belsőszervért, hanem éppen hogy fordítva. A kérdésre visszarévedve kapta fel a fejét, aztán heves fejrázásba kezdett, kis szünet után.
- Öööööm, nem, általában jobban bánok azzal, ami az enyém, de ez rendesen könyörög érte, hogy bántsam - húzta el a száját, kissé rosszallóan is talán, de aztán csak aprót rántott a vállán, szinte már nem is volt rendesen mozdulatnak nevezhető a dolog. Azért Maxy féltette a testi épségét, éppen ezért, figyelni is szokott rá, hogy mindig restaurálja magát, a lehető legjobb állapotba, amit még képes volt előállítani.
- Lassan kezd a számomra gyanús lenni, hogy te valami tehetségkutató vagy. Először azért találkoztunk, mert úgy hallottad, értek a bájitalokhoz, majd azért, mert értettem a bringákhoz, most azért, mert talán értek a főzéshez? Ez valamilyen termékteszt? - A testbeszéde is csupa kérdés volt leginkább, bár nem gondolta komolyan, hogy Luca pont emiatt szeretett volna vele összefutni. Sok nő próbálgatta már, nem különösebben lelte már élvezetét abban, hogy a rövid felmérés után útjára induljon.
Helyette csak ő is letette a fenekét az asztalhoz és odaadta a villát a lánynak, hogy ha akar, azért enni is tudjon valamennyit. Mert most az volt a napirendi pont, nem?
- Neked is, pöttöm - biccentett Maxyka, majd az evéshez látott, konstatálva, hogy a hasa elég rosszallóan korgott egy ideje és neki még csak fel sem tűnt az egész. Ez felettébb szomorú fordulat. Nem nézett rosszallóan Lucára, amiért nem úgy eszik, mint az arisztokraták, ha őszinte akar lenni, szakított már azért nővel, mert a lakása négy fala között késsel-villával akarta enni a pizzát. Van egy határ. - Igen? Akkor jó, örülök. Egy ideje ezt a receptet nem csináltam.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. szeptember 16. 21:50 | Link



- Érdekes, ééérdekes - nézett sejtelmesen Lucuska, illetve megpróbált. Leginkább olyan volt, mint akinek grimaszolás közben görcsöt kaptak az arcizmai, de a nóziját ráncolva hamar fel is adta ezt. Az emberek többsége nem vigyáz semmire, legyen szó tárgyakról, magukról, vagy számukra fontos emberekről, ezt pedig a Törpe sajnos pontosan jól tudja. Ennek ellenére is próbál ő hinni és bízni, de valójában mindig kicsit hitetlenebbül áll az esetek előtt. Hiába érzi, hogy nincs a hátterében nagy hazugság, az emberek néha maguknak is füllentenek és ezért elhiszik, ekkor pedig nincs ott az a mögöttes kis hullám, amiből tudja a volt navinés mi a helyzet.
- Hmm… nem tudom milyen egy tehetségkutató, sosem…ó várj, ez most nem lenne igaz, szóval áááltalában nem szoktam kutakodni az emberek tehetsége után - csak megtörténik. De ezt nem teszi hozzá csak vigyorogva pillant a németre, majd nevetve megrázza a fejét, mint aki át is lépett a témán, de nem így van. Elvonult az asztalhoz és még csak a szék támlájába kapaszkodott, mikor az ételhez pillantott Maximusra. - De most már egészen kíváncsi vagyok még milyen rejtett tehetségeid vannak.
Azzal huncut mosollyal le is tette a popsiját, majd mikor így tett a férfi is elvette tőle az evőeszközt. A becézésen csak elmosolyodott, vannak helyzetek - vagy személyek, de ezt nem jelentette ki soha, és lehet nem is most akarná elkezdeni, mert nem jelent mindig jó -  mikor a magasságával vagy méreteivel való hasonlóságtételt kedveskedésnek tudja venni. Közben a szőke lányka már elég jól ráfeküdt a tészta témára és elégedetten hümmögve rágcsált, bár teli szájjal nem illik beszélni, így megpróbálta lenyelni előtte.
- Pedig tényleg jó, nagyon ízlik, szeretem a tésztákat. Bár nem annyira, mint a palacsintát, meg a sütiket, de igen, eléggé. Tényleg, neked melyik volt a legjobb étel, amit valaha ettél?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 17. 16:11 | Link



Bár Luca nem volt mestere a sejtelmes nézésnek, Maximus nem bánta a dolgot. Neki tetszett ez az orráncolós grimasz is, noha nem teljesen tudta hova tenni, de nem akarta ilyesmivel inzultálni szerencsétlen lányt, mint hogy: miért nézel így rám? Nem hazudott a lánynak, többnyire vigyázott a dolgaira, kénytelen volt ezt megtanulni, hiszen voltak olyan főzetek, amikhez olyan összetevő kellett, mai bizony nem termett minden bokorban. Ha pedig valami olyasmit elhagyott, vagy tönkretett, többnyire  több napos önutálat következett.
- Általában? Ami azt jelenti, hogy általában nem, tehát most sem, vagy általában nem, de most kivételt tettem? - tört ki a németből akaratlanul is a kérdés, egy nem feltétlenül intelligenciát sugárzó arckifejezés keretében, de ő igyekezett, ő tényleg megpróbált okos lenni. De aztán a lány elnevette magát és ő is egy kissé megkönnyebbülve pillantott fel, hogy igen, most már minden oké. - Hát, nem tudom, elég sokoldalú vagyok.
Ezt mondjuk nem tartotta igaznak, de nem akart szerénykedni sem, szóval inkább csak elengedte a témát, hogy surranjon tőle messze-messze.
Lassan mind a ketten az evésbe felejtkeztek egy pár pillanatra, Luca is egészen lelkesen pusztította az elé tálalt tészta-adagot. Maxy is nekilátott, mert a gyomra hirtelen jelezte az eddig elnyomott érzést: ő is itt van ám és jó lenne, ha figyelne rá.
- Ha gondolod, valamikor szívesen csinálok neked palacsintát... - jegyezte meg a német halkan, mert hát, ez azt jelentette volna, hogy nem ez az egyetlen alkalom, mikor a lány nála időzik és ilyeneket mindig kissé félt felajánlani. Viszont a kérdésre megint kissé felélénkült és elgondolkozva nyammogta már csak a levegőt pár pillanatig. - Ez egy nagyon jó kérdés... talán az oktoberfesten volt, egy ilyen sült, sörmártással. Elég jó cucc... voltál már sörfeszten?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. szeptember 17. 22:53 | Link



Talán néha kifejezetten ködösen fogalmaz a nő, vagy éppen érthetetlen dolgokkal bombázza az embert nem csak szóban, de mimikában is. Nem kifejezetten erőlteti meg magát érte, hogy teljesen százasnak tűnjön, aminek egyetlen oka van: nem is az. Sosem érzett kényszert rá, hogy nagyon erősen moderálja vagy másként formálja meg önmagát azért, hogy jobban elfogadják vagy kedveljék. Nagyon régen, már a karrierje elején megtanulta, hogy akkor marad talpon, ha magában hisz és magát tudja eladni a legjobbnak. Csak sokakkal ellentétben ő ezt nem tolja mindenki arcába, de nem is feledkezik meg róla.
- Általában. Azaz általában, mint néha előfordul, hogy nem teszem, de mégis megtettem - mondja nevetve, miközben megrázza a fejét is, hogy persze nem így van. Azért nem mindenre igaz, hogy csak úgy megtörténik az életében. - Kíváncsi szoktam lenni, érdekelnek az emberek, nem mind, de aki igen, az úgy nagyon. Olyankor sokat kérdezek vagy tudakolok meg… aztán ezek is kiderülnek.
Nem szokta az embereket érdekelni az, hogy Luca mit és miért tesz, egy kezén meg tudja számolni, hányszor kérdeztek nála rá őszintén, vagy valós érdeklődésből. Ez meg elég kevés, most azonban még ha mókásan is jött ki úgy gondolta valóban szerette volna a német tudni. Hát ilyen ez. A továbbiakra adott válaszán meg csak jót somolygott.
Közben szépen fogyott a spagetti, ami különben tényleg nagyon jó lett és ennek Luca örömmel adott is hangot, meg még egy csomó másnak is. Illetlen teli szájjal beszélgetni, ezért leginkább gyorsan rág és nyel, mert beszélhetnékje akadt.
- Tényleg? Mármint, nem azért mondtam ám… csak tényleg szeretem. Azt hiszem ez lenne az első mondat az életem könyvében is. A palacsinta jó és fontos - közölte nevetve, közben a barna kiskutyus szemeket keresve aztán érdeklődött is.
- Ez elég jól hangzik, a mártásos husik is nagyon jó kajcsik. Bár én az áfonyamártásos vadast nem akartam elhinni, hogy jó, de aztán ahw, az nagyooon finom. Amúgy… nem - rázta meg a fejét picit elgondolkodva. Megvolt neki egy egész fesztiválszezon, de bizony egy oktoberfest még nem, egyetlen napja sem. Csehországban talán járt már hasonlón, de annyiban kimerült a buli. - Illetve Németországban nem, csak ilyen picin máshol.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 19. 18:27 | Link



Összességében Maxnak furcsa volt, hogy a lányt érdeklik a dolgai. Persze, a legtöbb nő érdeklődött, csak nem ilyesmik után. Az, hogy hányas a cipője, jár-e futni, vagy hogy a kockáin lehetne-e diót törni, az sokkal inkább érdekelni szokta őket. Nem szívesen válaszolgatott már egy ideje ilyen kérdésekre.
- Mondjuk ennek van értelme, igen - bólogatott aprókat, hogy hát, részéről is volt már hasonló. Mármint, hogy sokat kérdezett. Többek között róla is sokkal többet tudott már, mint a nők nagy részéről, akikkel amúgy találkozgatott anno. Ott elég szokott lenni annyi, hogy mi a nevük és elmúltak-e már 17 évesek. Nem voltak nagy elvárásai az emberek felé.
Közben lassan nekiálltak csendesen eszegetni, ami elég meghittnek tűnhetett az ismeretlen szemlélődő számára. Maxy képes volt főzni, hogy utána kettesben legyen a nővel, megossza vele a kreálmányt és még beszélgetés szerűség is zajlott a kettejük között. Azért az ilyesmi egyáltalán nem mindegy. Luca meglehetősen gyorsan fogyasztott, hogy azért, mert sok volt a mondanivalója, vagy azért, mert éhes volt, rejtély, talán egy kicsit mindkettő, de a németet nem zavarta a dolog különösebben.
- Komolyan ajánlottam, tudom, hogy nem azért mondtad - bólogatott, pár pillanatig a tányér szélén pihenő garnélát figyelve, mielőtt beljebb pöccintette volna, nehogy elvándoroljon onnan. Csak eztán nézett a szöszire. Ez az étkezés-témakör igen feküdt kettejüknek. Az áfonyás vadast talán az országban kóstolta először, de tényleg finom volt, így csak beleegyezően bólogatott, most már a lányra összpontosítva.
- Pedig érdemes, elég szórakoztató. Az egyik kedvencem a cukros pirított-mandula, de a céllövölde is nagyon baba, meg a csokis eper, meg hát... a sör és a ruhák - kicsit lelkesebben vágott bele, mint ahogyan azt tervezte, de nem igazán bánta, csak a mondandója végén harapta be az ajkát. Talán kicsit túl sok volt a lelkesedés.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. szeptember 20. 01:39 | Link



Csak mosolyogva tudatosította magában, hogy sikerült valamennyire érthetőnek lennie, ami nem feltétlenül kenyere. Tisztán beszél, kertelni sem sokszor szokott, ha csak nincs egy kis turpisság a dologban, így tulajdonképpen a szóhalmaz, ami kiszökik a száján mind őszinte, néha még neki is gubancos. Jóban volt az érdeklődéssel, most pedig kifejezetten szeretett volna tudni dolgokat Maximusról, ilyenkor meg nem fél kérdezni. Néha olyanokat se, ami más számára lényegtelen.
Idő közben az étel és ők is asztalhoz kerültek, valami furcsa, vagy inkább csak különleges módon. Luca nem feszengett a helyzettől, jól érezte magát, olyan kis meghitt volt talán, de nem keresett rá szavakat, pláne mikor még félig teli szájjal beszélhetnékje támadt. Megesett vele, hogy meg tudta ölni a hangulatot, sőt, egy időben ebből sportot űzött, főleg ha nagyon nem volt kedve az adott illetőhöz. Itt azonban odafigyelt, ami elég szokatlan tőle.
- De édes vagy. Mármint a felajánlás, szóval, jó lenne, kíváncsi vagyok a palacsintádra - mert annál többet semmi nem mond egy emberről. Már, ha a volt navinésnek lennének ilyen preferenciái és bölcsességei, ezt is hangoztatná. Közben óvatosan tekerte a tésztát a villára, mert mindenáron le akart róla csúszni, az meg nem volt jó. Közben vette észre, hogy ránézett Maximus, ő meg ezt viszonozva mosolyodott el teljes figyelmét neki szentelve.
- Ezek tök jók lehetnek, azt hiszem valaki mesélt óriáskerékről is, vagy ahhoz hasonlóról, azokat nagyon imádom. Mindig ott vagy? Vagyis minden évben mész-e… - kérdezett vissza vigyorrá szélesedő mosolyával, mert bizony érzékelte, ez még az ereje nélkül is ment volna, hogy ez olyan dolog, amit eléggé élvezettel és örömmel mesél el a német.
- Egyszer oda is szívesen elmennék, bár én sok helyre. A bátyám mindig azt mondja, hogy el kéne kezdenem normális célokat keresni. Pedig nem értem mi a baja, másnak is van olyan álma, hogy űrhajós lesz, mitől áll ez messzebb olyantól, hogy egyszer megfogjak egy csillagot? Vagy teázzak a holland királyi családdal? Bocsi… - emelte fel a kacsóját megadóan, mert ő is elszaladt picit, bár neki egész gyakran szokása a dolgokkal, mondjuk a kis listáját nem szokta egész konkrétan teregetni, de adta magát most.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 21. 02:36 | Link



Igazából Max nem zavartatta volna magát amiatt sem, ha Luca egyből az asztal közepére köpi a spagettit, mert biztosan fontos a mondanivalója. Ha nem lenne, nem ejtené ki a száján, vagy tudna vele várni. Legalábbis, ez volt a német elképzelése a helyzetről, miközben Luca csak csacsogott, mintha több se kéne neki a földön.
- Majd... beszélünk még róla, hogy mikor meg hogyan... - bólintott pár aprót Maxy, mert be kellett lássa, ha Luca azt kérte volna, hogy most azonnal álljon neki, valószínűleg kicsit húzza a száját pár pillanatig, benyom még pár villa tésztát, majd felkel és nekiáll. Lehet vele üzletelni, nem szőrösszívű és alighanem nem is lesz annyira soha. Bár, nézőpont kérdése, Kenziet nem kérdezte, hogy mit főzzön.
Kicsit talán el is ragadtatta magát a nagy mesélés közben, még a villát is majdnem elejtette, de aztán észbe kapott ám! Csak a pillantását volt elég nehéz levennie a szőkéről, aki vele szemben ült.
- Iiigen, minden évben van óriáskerék is, elég nagy, jól látni mindent, csak az olyan romantikus program... nem megy oda az ember egyedül - ráztam meg a fejét, kissé zavartan. Tavaly a negyedik nap keveredett fel oda egy Bettie nevű lánnyal, aki az ölébe hányt. Max kínos fejjel ült ott, majd kiszállva kért egy slagot az egyik vizes játéknál, az olaszt meg szélnek eresztette. - Kint szoktam lenni, igen. Még nem tudom, idén is megyek-e...
Talán megkérdezhette volna a lengyel fogót, van-e kedve vele jönni, de ma már annyiszor hozta magát kínos helyzetbe, hogy erre nem érzett késztetést. Kicsit szorongott miatta, pedig elég lelkesnek tűnt a társasága, így nem volt benne biztos, hogy volt oka rá.
- Nem értem mi baja ezekkel... legfeljebb megvalósítani illene elkezdeni a dolgokat - tette hozzá Liebhart, mielőtt ismét enni kezdett volna, mielőtt tényleg kihűl a már csak nyomokban gőzölgő fogás. - Semmi baj,
mesélj csak, szeretem hallgatni.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. szeptember 21. 16:48 | Link



Nagyokat bólintott, szépen és illedelmesen becsukva a száját, még az adott falaton nyammogott, nem akart köpködni, pláne nem mutogatni, mint a madárkák a fiókáknak. Hát érdekesen nyamiznak, az egyszer tuti. Az ember sokáig bele se gondol, hogy ott örülnek a kis szárnyasoknak, de ha valakit meglátnak nyitottabb szájjal enni, fujogás van. A madarak így tápolnak! Midnegy is. Ő örült a palacsinta gondolatának is, a németet meg nem rázta ki a hideg tőle, hogy Luca ezt komolyan vette, meg amúgy is, tökre ráér. De az még a Törpe tudatáig is eljutott, hogy ez bizon azt jelenti, hogy bár az elmúlt két találkájuk tökre véletlen volt, nem csak ilyen van tervben, ha ez terv. Ennek meg örült, nem is igazán tudja miért, de megtette. Pont úgy, mint ahogy igent mondott arra a bizonyos randira.
- Ez tök menőn hangzik, de érthető… én mondjuk nem foglalkoztam ilyenekkel, mármint, ha valahova nem akartak velem jönni a vidámparkban, mentem egyedül, hát én fel akartam csücsülni, most még mindig jobb ez, mintha kiájul mellőlem… jó azon tudnék nevetni, csak nem illik.
Sikerült is elnevetnie magát, attól is, hogy mennyire csivitel, meg elképzelve a jelenetet dettó. Ahogy csak úgy egy XXL-en emelkedik, meg lebukik mellette a beszundiájult buksija. Ej-ej. Aztán csak bólogatott, hogy ühhüm, érthető, majd eldönti, ha ott lesz az ideje. Ő ilyen szempontból elég támogató lányka, csak biztatni tudja az embert és azt általában túl jól is teszi és nem mindig a jóra.
- Hááát, vannak dolgok a kis listáimon, amik már megvoltak, de nem szabad mindent egyszerre, mondjuk milyen jó lenne - ábrándozott kicsit a német szemébe bámulva csak úgy céltalanul, aztán újabb falatot pusztított el, nem különösebben zavarta eddig sem mennyire meleg, mostanra meg a gyomra készült kihűlni amennyit beszél. - Édes vagy. Azért szólj, ha már fáj a füled, vagy még nem vagyok olyan, mint Lewynek a Despacito?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 25. 20:49 | Link



Lassan a lány is moderálta magát kicsit, noha Maxnak egy rossz szava sem volt annak étkezési módszereire, szokásaira. Ameddig nem a ölébe köpködi a tésztát, ő addig csendesen eszeget tovább és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Abban ugyan nem volt biztos, hogy Luca tudja-e, hogy ez most egy újabb találka ígérete volt, vagy jóindulatúan elsiklott a tény felett, de nem is igen akart ebbe belegabalyodni.
Még csak meg sem lepődött azon, hogy Luca milyen hévvel újságolta a vidámparkot. Az más volt, oda lehetett egyedül menni. Az Oktoberfest viszont Maxinak valami hódítós, valami nagyon izgalmas volt, ha kijutott oda, mielőtt még Bierleiche lett belőle. Már amikor rávette magát az ilyen fokú szenvedésre.
- Hát, ez kicsit más, egyszer szívesen megmutatom, ha érdekel... - és csak kint volt, ő meg ült ott megint furcsán pislogva az előtte lévő tálra. Szerencse, hogy a szemmel verésben sosem jeleskedett, különben a tálon csücsülő garnéla most rángatózna.
Maxnak sosem volt bakancslistája, de ő nem tervezett meghalni. Ő csak élni akart, addig a napig, míg ez véget nem ér és nem gondolni rá, mi mindent akar kipróbálni, mielőtt lejárna a ketyegője.
- Azt le merem fogadni, hogy jó lenne, de tényleg ne siesd el. Képzeld mennyire rossz lenne olyan életet élni, ahol már semmi nincs, amit mindenképpen ki akarsz próbálni - vonta meg a vállát nagy bölcsen, de halvány mosolyt villantott a lánynak. Ha a lány mellette ült volna, esetleg még a térdére csúsztatja a kezét, valami közeledés félét mutat, de így csak a fenekén maradt, a villáját forgatva pár pillanatig, majd tovább evett, ismét a nőre nézve. A kezét a szája elé kapva tört ki belőle a nevetés, ahogy visszaemlékezett arra a bizonyos lagzira.
- Ne hiszem, hogy tudsz annyit beszélni... legutóbb, mikor ott voltam és rádió benyomta, Lewy a camaróból puszta kézzel próbálta kikaparni a lejátszót...
Lassan az adagja vége felé közeledett a német és nem is különösebben kívánt már sokkal többet. Úgy érezte, az jól van úgy, kicsit pihentet. Felkelve a konyha felé sétált, majdnem orra is esve valamiben. Egy fél pár magassarkú volt, mire Maxyban fél pillanat ment fel annyira a pumpa, hogy felkapta a cipőt, kitárta az ablakot, majd egy erőteljes mozdulattal vágta ki
a tér közepére a lábbelit.
- Ezerszer megmondtam neki, hogy ne hagyja nálam szanaszét a szarjait... - dohogta még maga elé, mielőtt inkább visszaült és ismét a bögréjébe kortyolt.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. szeptember 26. 00:18 | Link



Annak ellenére, hogy máskor gyakran feszeng tőle, ha valamiben kicsit illőben kéne viselkednie, most nem így történt. Egyrészt, mert nem érzett nyomást vagy elvárást rá, másrészt elég ügyesen megoldott mindent, büszke is lehet magára, volt már rosszabb is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem osztaná meg a félig elnyalt fagyiját az emberekkel nagy örömmel, vagy a kicsit megrágott cukorkáját, ha kell. De nem prezentálja maguk elé, amit meghamizott, az azért na. De örült i hogy ezen átevezve inkább olyan témába csöppentek, amiről szívesen áradozott, még ha nem is egyezett tökéletesen a Maxi által felvetettel.
- Elhiszem, de biztos nagyon jó lehet. Szeretem az új dolgokat, izgalmasak és tudod van az az érzésed, hogy úúú, ezt ki kell próbálni. Vagyis nem biztos, hogy tudod, de nekem van olyan - zárta rövidre a kusza gondolatait végül. Aztán csak elmosolyodva nézett fel a barna szemekbe megrágcsálva az aktuális falatot, és csak mikor már le is nyelte folytatta. - Ühhüm, érdekel.
Kicsit olyan fura érzése kezdett lenni most már, nem a rosszabb fajtából, csak mintha az agya elkezdte volna feldolgozni a randit, a palacsintát most pedig ezt. Hosszú ideje nem akadt senki körülötte, aki egy-egy alkalomnál tovább gondolt volna rá, ezt pedig egészen megszokta. Ha ez volt, hát ez volt, több mint a semmi. Szóval ez olyan kellemes meglepetésként döbbentette rá, hogy bizonyosan nem utoljára esznek így együtt vagy beszélgetnek.
- Nem akarom, van elég sok, ami amúgy i necces, meg hát bővül is ugye, szerintem aki ezt egyszer kitalálta, nem gondolt rá, hogy létezhet végtelen lista. Ettől nem félek, szerintem mindig lesz, amit még meg akarok élni. Csak lehet egyelőre nem tudok róla - vonta meg a vállát, majd a villájával szépen újabb adagot burkolt be. Tényleg finom volt ő pedig éhes, így elég szépen fogyott előle. Aztán elvigyorodott, mikor Maxi is nevetgélt Lewyn.
- Ezzel nem igen leptél meg, venni fogok neki egy olyan képeslapot, tuudod, azt a zenélőset, ami egy dallamot játszik ismételve újra és újra.
Az a gond a lánykával, hogy ez a gondolat teljesen komolyan fogalmazódott meg benne így előbb, vagy utóbb, de meg is fog valósulni. Nem akarja ő a lengyelt bántani, nagyon kedveli, de ez még bőven adja magát. Közben Mikor Maxi elindult lassan Lucuska is a végére ért ennek a haminak, éppen a száját törölte meg, mikor felfigyelt a botladozást követő ablaktárásra, majd a repülő darabra. A szája elé kapta a kezét, mert nem akart hangosan röhögcsélni, de a jelenet határozottan az volt.
- Azt hittem eddig, hogy a szárnyas, repülő cipő csak legenda… - közben a bögréért nyúlt a volt navinés is, Maxira mosolyogva. - Köszönöm, nagyon finom volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. október 1. 10:07 | Link



Összességében kissé üdítő volt neki, hogy Luca mindenhez ennyire nyitottan áll hozzá. Nem bánta, mikor ez történik, összességében túl kevés nő viszonyult ennyire pozitívan az élet dolgaihoz, mint ahogyan a konyhájában ücsörgő pöttöm-panna tette ezt. A szemkontaktust nem törte meg, sőt, még el is mosolyodott kissé.
- Szeretem az újat, megnöveli az adrenalin-szintem. Hát, ha idén nem is, legkésőbb jövőre megmutatom. Meglátjuk, hogy érsz rá. De előre szólok, hogy nekem is van bőrgatyám, meg csini mellényem, képes vagyok úgy menni. - Nem csak, hogy képes volt, de minden egyes alkalommal úgy érkezett oda és egyszer sem bánta meg. Nem feltétlenül a nők közti népszerűsége miatt, inkább amiatt, mert olyankor tényleg olyan nagyon németnek érezte magát. És még csak nem is elijesztésképpen szánta, csak azt akarta, hogy a lány ne zsákbamacskát vegyen.
Tetszett neki az is, hogy a lány nem akart megállni a listával, új élményeket akart, végtelen mennyiségben.
- Ez a jó hozzáállás, majd biztosan akad, amit még sosem éltél át és még meg kell tenned - helyeselt a német, miközben lassan a bögréjébe kortyolt. Lassan, de biztosan mind a kettejük elől fogyott a tészta-mennyiség, nem igazán kérették magukat. A recept megállta a helyét Max számára, továbbra is. Aztán Luca bedobta a képeslap kérdését, Liebhart pedig nevetni kezdett, mert el tudta képzelni Lewy fejét, mikor tök higgadtan kinyitja és megszólal az a "spanyol gennyláda".
- Nekem tetszik az ötlet.
Még egy kicsit meg akarta magát sétáltatni, mielőtt az utolsó pár falatot is az arcába tolja, de csak az elhagyatott cipőig jutott. Aztán itt felszaladt az agyvize, a fél pár szandi meg már repült is.
- Hát, úgy tűnik, valóra váltom a meséket - jegyezte meg szórakozottan, kissé zavartan is mosolyodva el. Nem tervezett ekkora kirohanást. Inkább csak a bögrébe kortyolt. - Igazán nincs mit, örülök, ha ízlett.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. október 2. 03:48 | Link



Nem különösen sokszor gondolja át Luca annak miértjeit, miként is cselekszik. Igazság szerint a legtöbb dolgot vagy a szíve vagy valami külső behatás indítja be nála, aztán pedig már csak arra eszmél, hogy megtörtént. Mint oly sok minden. A fesztiválok mindig szórakoztatják, és azokra is igaz utóbbi mondta, járt már furcsaságok között, látott is párat.
- Az jó lenne, már egyszer megnézni - szögezte le Lucus, de nem különösebben akart a nyakára mászni a németnek, így talán saját magától idegen módon, bár lelkes volt nagyon továbbra is, nem folytatta a közös túra ötletelésének menetét. Legalábbis a ruháig, amire szélesen elvigyorodott. - Ú, imádom a különleges szereléseket. Ott ilyen szoknyás, kötényes, valami fura nevű ruha van, nem? Minden beöltözős, népviseletes dolgot eléggé szerettünk egy időben az ismerőseimmel, csak aztán mindenkinek lett más dolga.
Mert ugye előrébb való a Lucával való mókázásnál az egyetem, a család, a munka. A volt navinés azonban nem tudja a munka, az élet és a családozás mellett sem feladni ezt az egészet, úgy van vele, ha valaki akarja, annak belefér az életébe bőven. Pont úgy, mint a bakancslista, aminek sosincs vége, vagy mindig van rajta valami, ami még nem teljesíthető. Lucáén túl sok pont van, ami lehet ki is marad, de ő bízik benne, hogy nem így lesz.
- Tuti, de! Készen állok a teljesítésére - emelte fel egy pillanatra a villáját, hogy aztán egy újabb falat lenyelését követően elvigyorodjon. Közben szóba került Lewy és az ő kedvenc száma, amin nem lehetett nem jókat nevetgélni, a képeslap meg szinte adta magát. Maxi helyeslése pedig amolyan plusz kézként lökte Lucát a megvalósítás irányába. Az a lap bizonyosan meg fog érkezni a lengyelhez.
- Hű, milyen szupererőd van még? Egyre jobban érdekelne - hunyorgott kicsit Luca, ahogy méregette a németet, végül csak kacagva a bögréért nyúlt, hogy igyon belőle. Jól érezte magát nagyon is, és ez az arcára is rá volt bizony írva.
- Szóval, az volt a kívánság, hogy maradjak. És mit szeretnél csinálni? - kérdezte a bögre fölött pillogva a férfire.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. október 9. 02:57 | Link



Abban mindenképpen egyetértettek, hogy jó lenne egyszer megnézni az Oktoberfestet. Mármint, együtt. Maxy túl sokszor látta már egyedül, vagy alkalmi partnerrel ahhoz, hogy ilyen szempontból újdonságot nyújtson a számára és most mégis felajánlotta Lucának, ha kedve úgy hozza, tartson vele, menjenek együtt. A lány nagyjából képben volt az öltözéket illetően, legalábbis, az arcán a megvilágosodás szikrája csillant fel, miközben a német népviseletet ecsetelte. Liebhart okos kobakja lassan bólogatásba kezdett, megerősítve a szőkét a válasza helyességében.
- Dirndl a neve, ha pontosak akarunk lenni és elég csinos lennél benne - préselte össze a német az ajkait, akaratlanul is végigvezetve a pillantását a lányon, amennyire ezt az asztal lehetővé tette. Nem volt kétsége afelől, hogy a törpicsek alakját csak kihangsúlyozná az a bizonyos öltözék, talán kicsit el is játszott a gondolattal, hogy javasolja. De hallgatott. Nem teljesen értette, hogy lehet bárkinek is olyan fontos dolga, hogy többé ne akarjon a lánnyal lógni.
- Még jó, legalább valaki - kuncogott fel a férfi halkan, azon a mély, bársonyos hangon, ami aztán nevetésbe torkollt, ahogyan eszébe jutott az a bizonyos esküvő és a Dj, akinek valami különleges fétise lehetett a Despacitó. A lengyelt eléggé meg is viselte az eset, mondhatni, traumaként élte meg.
Ugyan tett egy kis kitérőt, míg a cipőt a térre száműzte, de aztán, mintha valami morbid csillagrendszer lennének, a gravitáció, meg a tömegvonzás visszahúzta Lucához.
- Még magam sem tudom, de biztosan fény derül rá, ha akad. - Még mindig rosszul hangsúlyozta a mondatait, nem ott vett levegőt, ahol illene, vagy csak furcsán ejtett egy-két szót. Akadtak gondok a magyar kiejtésével. A saját bögréje peremén húzta végig az ujjbegyét, majd kissé megnedvesítette az ajkát.
- Bármihez, ami maradásra késztet - jegyezte meg nemes egyszerűséggel, majd csókot nyomott a lány arcára, mielőtt elvette előle a már megürült tányért.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. október 10. 00:30 | Link



A cikeszkergető lányka a legtöbbször elég gyorsan és könnyen feltalálta magát bármilyen helyzetben, szeretett egyedül is menni a nagyvilágba, ha úgy alakult, de sokkal jobban élvezte, ha van társasága. Főleg, ha olyan van, akivel szeretné is tölteni az idejét. Valahogy úgy nézett ki ez a német hagyományokkal, mint valami jövőbeni ígéret, de bizonyosan nem fog feledésbe merülni egyszerűen.
- Ó, tényleg, pedig már hallottam is. Nem mindig sikerül megjegyeznem dolgokat - vallotta be egy kicsit csalódott szájbiggyesztéssel. Szeretett pedig mindenre emlékezni, mert a legapróbbak is fontos dolgok lehetnek. - Hihi…azt mondod? Sosem volt még rajtam, csak láttam más lányon, deeee szívesen próbálnám ki. Szeretem a szép ruhákat.
Vannak benne fenntartások, nem a ruhák, inkább a mivoltuk felé, például bármennyire készült esküvőre, mikor Nina elvitte őt abba a szalonba, csak két darab esküvői ruhát volt képes felpróbálni, majd levegőre volt szüksége. Hiába szépek és valakinek az álma, őt akkor és ott bántani akarták ezek, szorongatták és olyan volt, mint egy kényszerzubbony. Pedig húzott ő már latex jelmezt is, az volt csak igazán szoros, mégis élvezte.
- Értékelni fogja. Egyszer, sokára biztosan - bólogatott mellé megerősítve a saját szavait. Bármennyire próbált komoly lenni, nem igazán sikerült, nevetett Maxikával együtt. Ezt nem lehetett valami fapofával kezelni, bár lehet Lewynek kevésbé vicces a dolog.
A kis közjáték ellenére meg sem rezzent Luca, igyekezett viccesen felfogni, mint mindent az életben. Sok embert látott már fura dolgokat művelni, kezdve a családjával és folytatva a csapattársival. Csak mosolygott maga elé a kapott válaszon, de nem igazán tagadta, hogy felcsigázta a dolog. Nem konkrétan a szuperképesség ténye, hanem érdeklődő volt a német dolgai iránt, nem csak egyszerűen kíváncsi.
- Nagyon édes vagy, de csak a társaság miatt is szívesen maradok - rántott aprót a vállán, mintha ez mindegy lenne és természetes, pedig nem volt az. Főleg nála nem. Addig volt képes egy helyben maradni, még lekötötték az érdeklődését és a figyelmét, még azt érezte maradni is akar, ha nem volt szikrája se ennek, egészen könnyedén sétált tovább, talán túl könnyen is már az utóbbi hónapokban. Rosszul érzi magát ezektől, bár csak utólag.
Amikor Maxi közel hajolt elvigyorodott, aztán kislányos vigyorral és csillogó szemekkel pillantott a múló puszi irányába, ami a német eltipegésében manifesztálódott.
- Szeretsz játszani? Mármint… társasok, kártyák… ilyesmik. Mint a twister, monopoly, meg mi az a… nem römi, a másik, az a zsetonos, ahj - nyökögött kicsit gondolkodva. A pókerrel eléggé hadilábon állt, leginkább mert túl sok volt neki a megjegyzendő érték, párosítás és mire kell figyelni. Ha valami - már pedig nála minden megeshet - elvonja a figyelmét bukta az egész. Nem feltétlen az ő játéka, el is felejtette a nevét.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. október 13. 00:04 | Link



A lány sokkal lelkesebb volt, mint azt Maxy gondolta volna. Mármint komolyan, azt mondta, szívesen felpróbálná, most pedig már nem tudta nem elképzelni a lányt, abban a bizonyos, fűzős ruhában. A németeknek ebből a szempontból nagyon jó ízlése volt, Maxy pedig ezt nem is próbálta meg tagadni.
- Hát, ha érdekel, esetleg keríthetünk neked egyet... - vonogatta a szemöldökét pár pillanatig, de aztán elnevette magát. Ő azt vásárolni sosem ment, legfeljebb pénzügyileg járult hozzá, hogy a kiszemeltje megvegye azt a darabot, amiben ki akart vele menni.
A lewys poént mind a ketten értékelték, hiszen látták, mikor szenvedett a saját esküvőjén, méghozzá nem is kicsit, hanem hangosan és látványosan.
Ugyan közbejött egy kis malőr a távozó nő cipőjével, de a helyzet hamar rendeződött - csak a téren lézengő kisnyugdíjast próbálták a szívrohamból újraéleszteni, de ezt Max már nem látta -, ő pedig visszatért Lucához és az asztal mellé.
- Igazán? Ilyen szépet sem mondtak még nekem - közölte a német szórakozottan, de igazat mondott. A nők általában nem kezelték szépen, csak úgy, mint egy átlag ágy-járót. Ő pedig hasonlóan bánt velük cserébe.
Közben a német sikeresen rávette magát, hogy a tányérakkal kikoslasson a konyhába, Lucát ismét egyedül hagyva, de annyira nem volt nagy az otthona, hogy magányos lehessen a szőke. A két tányért bepakolta a mosogatógépbe - éljenek a mugli találmányok! -, majd vissza indult.
- Kártyázni tudok, twisterezni is, társasból csak nagyon csúnya van itthon, nem hiszem, hogy kedvelnéd - nevette el magát, grimaszolva kicsit, összeráncolva a nóziját akaratlanul is.
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2017. október 13. 00:04
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. október 13. 14:25 | Link



Kifejezetten kedvére volt az egész téma és ezt nem is leplezte, bár mondták már neki, hogy nem biztos, hogy hasznos lelkesedni ismeretlen dolgokért is. Ő ebben nem hisz, ez pedig annyira nem is volt már az, képben volt nagy vonalakban, most meg fel is lett világosítva.
- Ahham, a jó lenne - szélesedett ki egészen vigyorgássá a mosolya, de azért nem nevette el magát végül. Pedig határozottan kis mókásnak gondolta a többesszámot. Bár Maxika biztos nem úgy értette, hogy ő is próbálgatna vele. Pedig bizonyosan élvezhető lenne az is.
Közben túlestek Lewyn, Maxi meg majdnem egy fél pár cipőn, de az idő előtt távozott. Ha kicsit több cipőimádat szorult volna Lucába, bizonyosan utána integet legalább, de így csak jót mosolyogva inkább befejezte a hamizást.
- Egyszer mindent el kell kezdeni - rántott a vállán Luca, mintha ez olyan mindennapi lenen, hogy bókol az embereknek. Holott nincs így, kedves szokott lenni, de őszinte is mellé, így nem mindig csak az a bizonyos pozitív jön, amit kevesen értékelnek. Amíg ő szépen a bögréjébe kapaszkodott és elgondolkodott, addig Maximus a tányérokat intézte el. El is mesélte, mi járkál a fejében de a válaszra előbb csak vidáman bólogatott, aztán oldalra döntve a fejét igen bután nézett a grimaszra.
- Csúnya társas? Mitől lesz egy társas csúnya? - kérdezte meg, ahogy megint a bögrébe kortyolt, aztán letéve maga elé mozgatta a száját kicsit ficeregve valami nem létező dallamra.
- Én nem tudok. Mármint kártyázni, vagyis nem mindent. Van, ami megy, de például van az az izé… öhm, póker? Azt hiszem, na azt sosem értettem meg. De a SOLO meg ment. De szóóval játszhatnák valamit így levezetésként, esetleg… - pillogott rá szépen, hogy hát neki mindegy, de akár ezt is lehetne. Nem tudná letagadni, hogy ezek a nem legfelnőttesebb dolgai nagyon is vannak és élvezi.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. október 15. 22:35 | Link



Jó, a lány talán egy kicsit félreértette, hogy majd kerítenek valamit. Maxnak jó volt a bőrgatyája, esze ágában sem volt a kötényes csodába bújni. Nagyon szép, de elég volt egy ismerősén látnia és akkor el is dőlt, hogy ő nagyon kecses alakra, jó formája van, de nem vágyik rá, hogy ezt szalagokkal meg masnikkal hangsúlyozza. Így hát halk nevetéssel rázta meg a fejét.
- És úgy döntöttél, épp a mai a megfelelő nap? - érdeklődött kissé felvont szemöldökkel. Nem mintha bánta volna, hogy a lány kedves vele, igazából jól esett neki, nem sokan szoktak vele normális emberi lényként bánni, elvégre ő Liebhart.
Nagyjából lassan rend kezdett lenni a németnek és a mosogatógépnek hála. Azért elismerte a nők találékonyságát, ha valaki ennyire utálhatott edényeket suvickolni. Volt olyan furcsa társasa, még az egyik szülinapjára kapta az egyik vigyorbugyor ismerősétől.
- Ühü, Angyal vagy Ördög a neve asszem. Ilyen hazugságvizsgáló is van hozzá, ami tök gagyi, de igazából vicces. Inni szoktunk játék előtt - bólogatott aprókat, emlékezve rá, mennyi piros, szarvacskás gyűrű is díszelgett nála a legutóbbi játék alkalmával. Luca kissé ficergett, egy zenére, amit rajta kívül senki nem hallott, de nem zavartatta magát miatta.
- Hát, ha kártyázni szeretnél, kártyázhatunk, nem vagyok valami nagy bűvész - fojtott el egy mosolyt a német, aztán a nappali felé pillantott, hogy szerezzen-e akkor valamit, amivel szórakozhatnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. október 15. 23:56 | Link



Ugyan a ruhakérdés talán kicsit túl lett bonyolítva és kicsit ki is csúszott a kezekből, nem volt ebből nagy probléma. Legalábbis az alacsony leányka nem látta úgy, ő csak jót somolygott magában tovább. Igazából már eldöntötte, hogy szeretné azt a ruhát, így bizonyosan előbb vagy utóbb össze is fog vele futni, leginkább Maximus kalauzolásával. Majd kiderül.
- Mindig lehet pont AZ a bizonyos nap, nem? - kérdezett vissza, mintha mi se lenne természetesebb válasz. Persze a válaszra nem igazán várt. Költői volt. Talán mind a ketten elbizonytalankodóan vélekedtek az emberek törődéséről, Luca legalábbis biztosan. Elég régen kereste már azt az érzést, mikor pont annyira érzi magát a másik számára fontosnak, mint amennyire neki az ő. Ez kiveszett az elmúlt időben, most ennek ellenére nem érezte nehéznek vagy súlyosnak a mosolygást, a nevetést, vagy azt, hogy csak úgy jól érezze magát a némettel. Ezért is érdeklődött inkább a társasokról, mielőtt még maga is elveszti a napi pozitivitását vagy esetleg rossz benyomást tesz, azt nem szeretett volna.
- Hazugságvizsgáló, áhhá - nevetett fel végül Lucus, még a kezét is a szája elé kapta. Leginkább lehet csak neki volt ez igazán vicces, de sok ilyen kütyünél még ő is jobban megérezte, az emberek mikor akarnak nagyot füllenteni. Néha jól jött, néha meg szimplán nem akart hinni saját magának inkább. Szebb volt elhinni, hogy semmi nem lehet olyan rossz.
- Nézzük meg azt a kártyát, aztán ha nem, akkor elfoglaljuk magunkat mással - harapta be az alsó ajkát hamisan, aztán kitolva magát a székkel állt fel, a bögrét biztonságosan beljebb tolva. Igazából borított már fel dolgokat, csak igyekszik nem kárt tenni semmiben. Meg leginkább senkiben. Meg is torpant, de aztán a még ülő férfihoz hajolt, előbb csak végigsimított az arcán, majd az ujjait az álla alá vezetve fordította a buksit maga felé, hogy lágyan az övére tapassza az ajkait, mintha csak egy ártatlan puszi lenne. De csak nem az alakult belőle, végül elhajolva a keze után nyúlt. Megvárta, még ő is feláll, hogy aztán együtt folytassák a nappaliban.
Nem akart és nem is ment volna haza, hiszen megígérte. Sokkal jobb volt így, itt, mint otthon egyedül. A drága kutyuskákat nem számítva az egy elég lehangoló dolog egyébként. Nem szeret egyedül lenni.



/Köffönöm Love /
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek