36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 13. 01:40 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Még egy megálló, még egy sarok, még egy szűk utca. Majában_nincs_beépített_GPS. Ez egy olyan hiánycikként funkcionáló, jelenleg nagyon zavaró tényező, ami lehet az élete kétharmadát megkönnyítené, vagy korábban tette volna. De semmi gond. Igazság szerint már sokkal vidámabb megint, volt két elég viharos, aztán csendes napja otthon. De a nagyon fura kérdések, kijelentések, kérések, majd könyörgések után most újra süt a nap. Kint is, bent is. Bár enyhén érzi a napi reszkírozást arról, hogy miért nem jó neki otthon, a fenekén még úgy.... pár évig? Ha Vesznán múlna, még legalább 25 éves koráig. Nagy sóhajtva veszi az epres-áfonyás shake szívószálát a szájába, hogy belekortyoljon, miközben a táskáit kivételesen a kezében fogva lóbálja.
Pontosan úgy érezte magát mint Szenilla a Némóban, mikor a kék halacska mondogatja magában, hogy el ne felejtse: P Sherman, 42 Wallaby Way, Sydney. Ez a cím Majában is olyannyira megragadt, hogy álmából felkeltve is. Durva, hogy a sajátja előtt. Viszont most rendes nagylány volt, és jó sokszor mondogatta, hova igyekszik, megnézte még a google mapsen is a telefonján. Rohadt hasznos dolgok vannak rajta, szeret mugli származású lenni. Mugli is.
Most itt ácsorog, megtalálva a házat kicsit hezitálva a kapuban, de aztán csak eljut az ajtóig, hogy bekopogjon. Körbenézve túl sok mindent nem sikerül memorizálnia, remek, kénytelen lesz arról megjegyezni, hogy jutott ide, hogy volt két villanyoszlop, amiből egy bántotta, a másikon meg volt valami kék felfestés. Háromszor - pontosan bizony, mint az Ózban a lányka a rubincipő összekoccolással - fordult jobbra, meg volt egy bolt. Meg egy néni két fura macskával, bár az reméli nem alaptartozék ott egy utcával lejjebb. Viszont elég meredek a hely, az is érdekes, hogy a néni nem gurult még le azzal a gonosz, lendületes megindulásával.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. április 13. 19:29
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 13. 02:11 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt


Mostanság elég sok tennivalóm akadt. Elég, ha azzal kezdjük, hogy neki kellett állnom tanárként az óravázlatoknak, de erre még ráhalmoztam egy pár dolgot pluszba. Olyanokat, mint extra edzések a Német kupa miatt, kiköltözés a kollégiumból egy házba, amit hajlamos voltam a szülinapom után nem sokkal felvásárolni és óóóó! Már majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy büszke apuka lettem!
Az új ház még meglehetősen idegen volt, ha azt nem vesszük, hogy a fénykép-post-it-szívecske kombó egyből kikerült a szobám falára. Egy kellemes, fehér fal volt, mélykék plafonnal, amin az apró fénypontok az égbolt hangulatát adták vissza. A festő éppen tegnap fejezte be és azóta vissza is ment Berlinbe, a pénzem egy mások számára ijesztő mennyiségével. A cuccaim egy nagy része még dobozokban pihent szanaszét a lakásban, de a legfontosabbak már a helyükön voltak: az ágynemű, a dvdk és pár felsőm is hasonló sorsra jutott. Volt első dolga az volt, hogy összerágott egy széklábat, majd a kanapéra fészkelve elaludt az ölemben.
A kopogásra kaptuk fel mind a ketten a fejünket és gyorsan ki is kapcsoltam a tévét, letéve az ebédem maradékát is a kis asztalra. A csöpp már éppen azon gondolkozott, hogy belenyomja az orrát és heves nyammogásba kezdjen, de helyette felnyaláboltam és a hajamba túrva kicsit rendberaktam azt.
Ezek után az ajtóhoz érve mély levegőt vettem és kinyitottam széles mosollyal az arcomon.
- Hello, anyuci - közöltem elbűvölő mosollyal, éppen annyira nyitva az ajtót, hogy az ölemben csücsülő szőrgombóc ne látszódjon, de ő persze egyből kidugta a fejét és heves tanulmányozásba kezdett. - Gyere be...
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 13. 02:53 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Az a tény nem tette Maját túl boldoggá, hogy egyre fogytak a napok a szünetből, és közeledett a tanévkezdés. Mindig eléggé kétkedve és kedvetlenül vette ezt tudomásul és afölött se tudott elmenni, amit az állatkertben megtudott. Hát nem repdesett a rózsaszín felhők között örömében, de persze igyekezett rossz szót sem szólni. A legtöbb dologban próbált ő nagyon megértő és támogató lenni, de csak sikerült megkapargatni a komfortzónáitól legtávolabb eső területeket is. Nem mindig könnyen emészthetően. Suli, eh. Inkább az ajtóban toporogva várt gondolkodás helyett, ahogy nyílt, vigyorogva tolta fel a napszemüveget a buksijára szabad kezével, de nagyjából azzal a lendülettel le is fagyott.
- He? - Ennyire tellett hanghatásilag, amihez egy „mi van?” grimasz is párosult, nagy bambi szemek és értetlen pislogás társaságában. Nem tudta eldönteni, hogy megijedt, meglepődött vagy ledöbbent inkább. Mármint ez nagyon furán hangzott, mármint úgy mindenhogy. Ezzel a szóval ő nem úgy állt, mint az apuval. Érthető okokból. Aztán a befelé invitálás közben kiszúrta a fehér szőrcsomót. A fejét oldalra billentve vinnyogott fel és kapta fel a kezeit a szája elé.
- Úúúúúr Iiiisten. Deeeee cuuuukiiiii vagy, egyelek meg. - Nagyjából itt veszett el Maja egy időre az értelmi zónából, elindult befelé, de a táskáit csak letette aztán egyből a kutyust figyelte. Nem feledkezett meg a Drágáról - csak de, illetve a köszönésről inkább -, közelebb hajolt, hogy megcsókolja, de még így is a kicsit szemlélte. A kezét a nózijához tartotta, hogy megszimatolhassa, de már egyből tapizta volna szegénykét. – Hazahoztad? Végleg? És a tiéd? És marad? Mi a neve?
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. április 13. 19:29
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 13. 04:25 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


Nem volt nehéz kitalálni, ki is áll az ajtó túloldalán. Nem sok embernek adtak ki a címet és ezen belül egyedül egyet zaklattam, hogy hahó, amúgy mi lenne, ha meglátogatna ma? Nem feltétlenül csak a lakás miatt, de a bundást mégsem emlegethettem fel. Nem bírt volna ki tíz percet sem otthon a fenekén.
A megszólításra bután nézett, mire elnevettem magamat. Egyelőre nem volt tervben, hogy esetlegesen tényleg anyává tegyem, nem értettem mit stresszel itt.
- Nos, igen, első gyerek nehézségei. Gondoltam, ha már egyszer apja van... - horkantam fel, mire Volt egy pillanatra bután nézett rám, de aztán ismét heves kapálózásba kezdett a mancsaival, hogy közelebb kerülhessen Majához. A csók inkább lett futó puszi, mert igényeltem volna a figyelmét ellenkező esetben, így viszont hagytam, hogy kutyázzon. A kicsi azonnal a leányzó kezének nyalogatásába kezdett, én pedig elégedetten állapítottam meg, hogy szimpátia van, kölcsönösen, akkor pedig minden rendben van.
- Mint látod, haza. Igen, végleg. Nem, nem az enyém, a miénk. Mondom, hogy marad! Volt, bármily meglepő is - adtam választ a kérdésekre, már-már majdnem kisebb monotonitással, hogy aztán változtassak a kiskuszi fogásán és kissé felé nyújtsam. - Szeretnéd megfogni?
Azt hiszem, hogy erre már előre tudtam, mit fog mondani, de éppen ezért is ajánlottam fel. Éppen annyi joga volt taperászni a kis szőrmókot, mint nekem. Nem magamnak vettem.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. április 13. 12:25
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 13. 14:48 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Lehet hozzá kellene szoknia, hogy minden egyes alkalommal éri valami új, valami meglepetés, bárhova is toppanjon be Lewy miatt. Ezt persze tudta ő a legnagyobb pozitivitással értékelni, még akkor is, ha sokkal jobban szeretett mindig, mindent ugyan olyannak megtartani és abban lubickolni. Ha érezte, hogy át kell lépni a kiskapun egy másik kertbe, már nem volt ennyire se biztos magában. Ettől is volt az a kicsit ijedt buksi, de a felismeréstől teljesen elszállt.
- Apa? És Anya? - Kissé hitetlen tekintettel mutatott a lengyelre, majd magára aztán zavartan nevetett. Ezt aranyosnak találta, de leginkább még fel kellett volna dolgozza. Aztán viszont ahogy közelebbi ismeretségbe került a kis szőrcsomóval már mindjárt nem volt semmivel gond. Ez is olyan első látásra szerelem. Hát milyen cuki fülei vannak, meg a nózija ahogy a kézfejének nyomta azt olyan édeske volt. Még az se zavarta, ahogy kapálózva karmolászott, észre se vette. - Haza? Lett egy közös gyerekünk?
A kérdés nem azért volt, mert nem értette, inkább csak nagyon érdekelte, hogy akkor itt marad is, ez olyan otthonszerű-e már. Érezte, hogy nem lesz sok idő, mire amit kitalált meg is valósítja. Közben inkább vigyorogva Voltra nézett meg nyünnyögött neki. Mintha egy kicsit idióta módon állt volna át erre, de sebaj. A név hallatán vigyorogva pillogott a lengyelre, aztán fél karral átölelve húzódott oda hozzá, kicsit hosszabban, mint az előbb a puszi sikerült.
- Igeeeen. Hát milyen kérdés ez! - Azzal a kutyus mellső lábai alá nyúlt, hogy magához húzva, egyik kezével alulról támasztva, a másikkal magához szorítva vegye ölbe. A művelet közben sikeresen állon nyalta őt a kicsike, amire vigyorogva nyomta a pofiját az övének. Nem túl praktikusan a kibontott haja megint útban van, egy mancs bele is akadt, de rutinosan szabadította ki. Igazság szerint nem nagyon szokta a hajhúzás zavarni, ha a Szívecske ráfekszik se nyervog miatta, majd kiszabadul, mi abban a nagy kaland? - Sziamia te drágaság…
Pillanatok alatt huszadrangúvá vált szerencsétlen lakás sorsa, pedig ő tényleg úgy indult neki, hogy jól megnézi. Vagy hasonló.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. április 13. 19:29
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 13. 16:16 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


A kérdésére csak megvontam kicsit a vállamat halvány mosollyal, talán egy egészen kicsit az arcomba tolult a vér, ami szokatlan volt, de ezen kívül igyekeztem lazán kezelni a helyzetet. Évek óta szerettem volna egy kutyát, mert a legutóbbit még otthon tartottam, lehettem vagy tizenhárom éves. Most pedig egy ilyen pici szőrmóknak kellett minden lépésére figyelni.
- Az előbbi egészen biztos, az utóbbi rajtad áll - közöltem végül, megköszörülve a torkomat. Az ezzel egyedül a baj, hogy az ember igen nehezen tud laza maradni, mikor egy ilyen pici, de meglepően energikus fehér szőrkupac elkezd a lábaival kalimpálva sztrájkolni, hogy ő meg akarja nézni közelebbről a lánykát. A kérdésére pár másodpercet hezitáltam, de aztán aprókat bólintottam. - Valahogy úgy... Nekem legalábbis tutira van egy.
Alapvetően roppant bájosan tudott nyünnyögni a kutyusnak és az ölelést sem bántam, csak nem volt szabad kezem, hogy viszonozzam, mert az aktív mozgással már nem volt elég csak a jobb kezem. Szóval az arcom döntöttem csak kicsit féloldalasan a hajának.
- Nem tudom, elővigyázatos? - nevettem fel kissé, miközben a haját óvatosan elpakoltam az útból, nehogy a gabalyodásos művelet megint megismétlődjön. Igazából jobban járt volna, ha összeköti, de már mindegy volt. Az egyik kezem finoman a derekán pihentettem, a válla felett vetve egy pillantást a kölyökre, de úgy tűnt, minden rendben van. - Örülsz?  
A kérdést egy puszival toldottam meg a vállára, de azt hiszem, már kaptam választ.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 13. 19:29 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Nem szeretett volna úgy érdeklődni, hogy azzal negatívnak tűnjön és remélte is, hogy nem volt ezzel baj, bár csak akkor zuttyant le a kő a szívecskéjéről, mikor már válaszolt neki a kviddicssztár. Vigyorogva hümmögött csak kicsit, aztán kisvártatva az egyik mancsocskát a kezébe fogva nézett fel a kék szemekbe szépen pislogva is. Kifejezetten aranyos tudott lenni, mikor éppen elkapta az öt perc, bár itt nem is akárhogy sikerült ennek megtörténnie.
- Akkor… szóval nekünk van. – Próbálkozott ezúttal nem kérdezni, inkább kijelenteni, pedig nem nagyon szokott ő ilyet, érződött is. Pedig örült neki, sőt, kutyaaaa, aranyos, biztos benne, hogy már mindketten most imádják a kis fehérkét. Kell ennél több? Jó mondjuk biztos otthon, a szerető szülők jobb esetben csak egy része az egésznek. Különben is nagyon szomorú lenne belegondolni, hogy szegény Voltnak is esetleg csak egy szülő jutna. Vagy egy, meg egy hétvégi. Egyik sem túl szimpatikus. Mikor magához vette, rögtön ki is élte ezt a szeretetnyilvánítási kényszerét és megszorongatta kicsit még hintázva és billegve is vele.
- Mire kellett vigyázni? Figyelek, nem szorítom erősen, és nézd, ő is tökre kis aranyos… - Azzal a lendülettel pedig hagyta is, hogy finoman a kacsójára harapjon az eb. Alapvetően a kölyök kutyusoktól sosem látta még, hogy nagyot harapnának, meg hogy erősen, ez most sem fordult elő. Vigyorogva figyelte, ahogy hamar rá is unt a kicsike, aztán a fejével bökdösi csak Maját kicsit.
- Nagyon, jahj, de mért nem szóltál? Akkor már jövök előbb is!
Kivéve, hogy akkor Veszna kitér a hitéből, de ez egy részletkérdés jelenleg. Picit oldalra fordult, hátha lát valamennyit Lewyből. Vele se sikerült az utóbbi pár napban olyan sokat lenni, és ezt nem szerette, nagyon nem. De azért még némi figyelme megmaradt a kutyustól függetlenül is, amit teljesen neki tudott szegezni.
- Hogy állsz a pakolással? Megmutatod a házat?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 13. 22:57 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


Igen édesen pillogott rám, én pedig nem bántam, örültem, hogy pár nap óta először ismét találkozom vele. Nem viseltem már jól egy ideje a hiányát, legyen szó egy-két napról is, arról nem is beszélve, ha esetleg éppen edzőtábor készül a képbe jönni. Ez ilyen, a hivatalosság nagy átka, hogy nem nyöghetem be: "Bojarski most nem ér rá, kutyát kell sétáltatnia". Nem igazán nézik el.
A nekünk szócskára lágyan elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a homlokára és úgy éreztem, most már rendben lesznek a dolgok. Ő is imádta a kis csöppséget, ugyanúgy, ahogyan én és azt hiszem, bátran mondhatom, hogy meg fogunk birkózni a feladattal.
- Nem attól féltem, hogy kárt teszel benne, te zizi. Csak nem voltam benne biztos, hogy meg akarod ölelgetni, rád erőltetni meg nem fogom. Hát nézd meg milyen aranyos... - a hangom a szokásosnál enyhén mélyebb, már-már az az abnormális gügyögés volt, amivel a pasik a babákat szokták szórakoztatni, szóval kitört belőlem a nevetés pár pillanatra. Ha pár évvel ezelőtt láttam volna a mostani retardált énemet, lehet, hogy soha nem jövök Magyarországra. Vagy téptem volna a lapokat a naptárból, mikor jön el a nap, attól függ, éppen milyen napomon talált volna meg a látomás. - Poooont ezért. Anyád így is meg akar ölni, asszem. De jól elvoltunk, néztünk mesét, meg aludtunk a kanapén.
Meg ebédeltünk volna, ha nem alszom el, de az kicsit nem jött össze. Azt hiszem, kicsit sűrűre tábláztam mostanság a napjaim? A kérdésre amolyan "komolyan?" fejjel meredtem le rá pár pillanatig, aztán a hajamba túrtam és a nappali felé indultam.
- Leginkább sehogy, csak az van kint, ami eddig kellett. De persze, gyere, megmutatom a helyet. Tudod hozni? - Annyira nem volt nehéz a vakarcs, de azért nem akartam, hogy esetleg mégis megerőltetőnek érezze a dolgot. - Amúgy is van négy jó lába.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 14. 01:13 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Biztosan számíthatott volna valami pluszra, ha már idetotyog ma, de nem így volt. Kellemesen meglepődött így utólag belátva, sőt, kifejezetten nagy öröm tódult a buksijába idő közben, a kapott puszira pedig csak szélesebb mosollyal jártatta a tekintetét Volt és Lewy között. Mindkettőjükért odavolt meg vissza, ez tagadhatatlan volt, de most a megosztott figyelemdolgot se ártott gyakorolnia, amivel amúgy is voltak gondjai.
- Te, figyusz, ugye emlékszel még, hogy volt egy saját házilegyem, akinek köszöngettem; meg tücsköt simogattam, még velem lakott pár napig? Szerinted ezek után majd kiszaladok? Bár, ha te is macskát hozol… még az is lehet.
Elég bizarr módon jutott eszébe Vivi, és hányszor próbálta már rábeszélni őt a barátnőjével arra, mennyire jó dolog egy cica, és hogy tartsanak, mert fun. Nevetett, de tényleg nagyon értékelte, hogy semmi macska. Nem tudott volna azzal itt is mit kezdeni, meg hé, nézzünk rá erre a csöppre. Hát mennyivel cukibb már. Olyan kis édes, ahogy kalimpál a mancsaival, odanyomja a buksiját, vagy éppen nyaldos össze meg vissza.
- Nem. Mármint nem volt fura telefonhívás, nem vasalta ki a fekete ruháját és még a vezetékneveden se hívott. Szóval határozottan nem, bár sok fura dolog jutott mostanában eszébe. A legnagyobb baj inkább az, ahogy velem viselkedik. Eldugta az összes bőröndöt, mikor meg pakolni kezdtem, beállt a szekrény elé, és rakta vissza a cuccaim… de minek?
Maja már egészen átesett az első értetlenkedős sokkon így viszonylag könnyen mondja a dolgokat, kicsit talán gügyög is benne, lévén a kutyussal akart kommunikálni, csak ez az infó még közlésre várt. Oké, nem sok ideje volt bármerre elnézni, így mikor felemelte a fejét és befelé nézett észlelte még a káoszban lévő rendet.
- Jó, menjünk. Tudom, nem is nehéz. - Összeráncolt homlokkal pillantott rá, mintha a navinésnek nem kellene heti két edzésen valakit emelgetni koreográfia vonzataként is. Határozottan pehelysúlyú egy kutyus ehhez. - Ha meg megunt, majd megkapargat és leteszem. Addig a lábikói jól vannak rajtam.
Lassan elindult Lewy után, ha mutatta az utat, most már rá figyelve inkább, meg úgy az egészre. Egy nagyobb sóhajjal nyugtázta azért a lakás tényét. Rájött már, hogy jobb, ha csendben bólogat, mert ő az okosabb kettejük közül, biztosan jól döntött.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 14. 02:30 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba



Jó, így visszagondolva tényleg eszembe juthatott volna a tücsök, meg a légy, nem is beszélve szerencsétlen siklóról, akit nem vihetett be a lakásba. De ugye nem lehetek akkora zseni, hogy egyből minden beszáguldjon a buksimba. Gondosan szelektált gondolataim vannak, különben a pályán is káosz lennék.
Elborzadva meredtem pár pillanatig Majára, mintha azt mondta volna, hogy a quadpot jobb, mint a kviddics, majd összefontam a karom a mellkasomon.
- Nem, macskát nem! Ameddig én itt lakom, biztosan nem - közöltem már-már durcásan, de aztán ránéztem Voltra és inkább elmosolyodtam szélesen. Annyira édes volt, hát most... hogy lehetett volna nem szeretni? Még azt is elnéztem neki, hogy az én nőmet nyalogatja, senki nem mondhatja, hogy nem szeretem...
- Öööö, nem tudom? Talán nem akarja, hogy elköltözz. Nem mondtad neki, hogy csak a lakást jössz megnézni? - néztem kissé értetlenül, mert hát pontosan előttem volt a jelenet, ahogyan Veszna agresszív pakolásba kezd visszafelé, Maja meg egy idő után már csak rebegteti a szempilláit, hogy most mi rosszat csinált? Olyankor csak megölelgetném és közölném, hogy naaa, életem, semmi baj, nyugi van.
Közben befelé kalauzoltam, hogy nehogy azt mondja nekem, hogy nem mutattam meg a lakást. Felajánlottam azt is, hogy hozom a kölköt, de egyelőre azt mondta, hogy szívesen hozza, amit nem is bántam. Jól álltak egymásnak, határozottan. Már majdnem annyira, mint nekem a vörös mez a fehér nadrággal. Talán még egy fifty-fiftyben is kiegyezhetünk.
A nappaliban volt egy bazinagy fehér kanapé, ahol kényelmesen el lehetett terülni és jó rálátás volt a tévére, ami mellett fel voltak polcolva azok a bizonyos dvd-k. Itt volt a sarokban Volt ágya is, amit eddig nem igazán használt.
- Ha gondolod, majd összefirkálhatod a falat, igazából elég sivár, de legalább jó kiindulási alap. Arra egyenesen van a konyha, iiilletve az egyik szoba, meg egy ajtóval odébb fürdő. - Nem igazán siettem sehova, csak szépen lassan mindent. - Hogy vagy, édes?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 14. 02:58 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Az örömtől nem tudott volna oda és vissza lenni, ha ez a négylábú a kisebb, dorombolós, csomóköhögős fajta. Valahogy annyira nem volt velük kompetens. Hiába szereti a nagymacskákat mondjuk elnézegetni az állatkertben, nem ugyan az.Helyeslően bólogatott a mondandóra, legalábbis a macska tiltása opció ezt váltotta ki, a másik felett kicsit értetlenül állt.
- Ne is, furák. De ha már nem itt laksz, minket miért érdekelne, itt mi van?
Az a nála alapból ritkán, az elmúlt időben viszont elég sokszor előkerült többesszám már nem is volt olyan fura. Sokkal rosszabbra számított az elején, milyen lesz ilyenekhez hozzászokni. Bár mondjuk a kezdeti anyu-apuzás még most sikerült leülepedjen. Mindent a maga idejében persze.
Veszna is ezzel a tanáccsal élne, csak szerinte Majának rossz az időbeosztása, már ami a haladását illeti. Még legalább tíz évig nem szerette volna, ha ilyen „család” és „gyűrű”, valamint „igen” és „nála lenni” vagy „lakni” kifejezések elhangzanak a konyhájukban. Most azonban a kézen lévő ékszerre pillogva, lefehéredve szorította el Maja kezét, még mindent - lehet meg is bánta ezt - ki nem húzott belőle.
- Áhh, ez akkor még szóba se jött, utána említettem, hogy átjönnék, azt inkább hagyjuk is… - Maja elég lemondóan sóhajtott, de előtte még megforgatta a szemeit, mikor elképzelte újra azt az arcot. Pedig tényleg nem mondott semmi rosszat! Bár arra lehet kitért, hogy mikor lehet szeretne többet Lewyvel lenni, és ez már túl sok dologgal egyenlő az anyjánál. - De az igazi halálközeli élmént akkor élte meg mikor a gyűrűt megnézte. Utána folyamatosan buta kérdésekkel jött, hogy miért, muszáj-e, történt-e valami… ami azért rosszul esett, nem is értem.
Azzal végre levegőt is vett, nem csak beszélt, megint kinyílt a csap, de idő előtt visszazárta és a kutyussal gügyögve foglalta el magát. Szépen lassan haladt, néha megtorpanva nézte mi és merre az elmondottakból. És nagyjából addig bírta Volt, ekkor kapálózni kezdett lefelé tekintgetve, maja pedig leguggolva tette talpra még megsimizve a fejét utoljára.
- Firkálni? Ooooké, bár azt nem szoktam, csak festeni – jegyezte meg kinyújtva a nyelvét is mellé, kicsit rázva a fejét. Az komoly művészet. Lehet még a végén inkább hajtogat oda egy nagy Voltot és azt ragasztja ki. Ugye a jövőbe senki nem lát ki és hol lesz, na meg mit csinál hónapok múlva. - Konyha, szoba, fürdő, vettem. Ez talán nem olyan eltéveszthető. Jóóóól, ettem, aludtam, itt vagy velem, teljesen jó minden. Bár mindjárt év eleje és ehh. Tényleg, hogy állsz… azzal?
Nem, nyilván nincs túl kellemes meggyőződése a tanári szakmáról, meg eleve az oktatáshoz köthető, de tényleg érdekli, meg szurkolt, csak, nehéznek tűnik elfogadni.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 14. 14:42 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


A kérdésére csak eltanácstalanodott fejjel rántottam kettőt a vállamon. Igazából néha még az sem szokott érdekelni, hogy azzal a hellyel mi van, ahol éppen lakom. A varsói lakásom például belakhatták volna a kojotok, az sem tűnt volna fel, mert nem igen járok arrafelé. Ha meg mégis, akkor is maradhatnak, csak lehetőleg ne lepjék el az ágyamat, mert nem akarok rájuk feküdni.
- Fogalmam sincs, ebben igazad van - bólogattam hevesen párat, de aztán inkább pókerarcot vágtam, mielőtt megint eltúlzom az érzelmek kimutatását a következő meccs után. Nem túl szerencsés húzás.
Valahogy várható volt Veszna részéről, hogy a gyűrű inkább gyanakvást kelt benne, mint boldogságot és ezt meg is értettem. Alapvetően, ha a lányodat eljegyzi egy nála kilenc évvel idősebb pasi, az emberek agyalni kezdenek, hogy hmmmm, vajon terhes? Pedig nem.
- Igen, ez így szokott lenni. Szerintem az én anyám is ki fog akadni, váltig állította, hogy mivel egy seggfej vagyok, egyedül fogok meghalni, meg hogy Jézus és a Karma le fognak sújtani rám. Szerintem megint túl sok volt az ezotv. - jelentettem ki magabiztosan. Anyámnak mindig voltak fura dolgai, mint az is, hogy a konyhában csak akkor csinált valamit, ha éppen ment a háttérben valami. Hogy Jamie Oliver vagy Fűrész, az éppen attól függött, hogy a családi vacsira jelentettem-e be barátnőt. Olyankor általában az utóbbi volt a műsor.
Maja nem sokkal később lehelyezte az ebet, én pedig halvány mosollyal figyeltem, ahogy elrohant a konyha felé, aztán már csak az ütemes lefetyelés hangja hallatszott. Szerintem sok volt megint a nyáladzás.
- Jaj, tudod, hogy értettem - forgattam meg kissé a szememet, hogy aztán a hajamba túrjak lazán, valahogy olyan hiányérzetem volt tőle, hogy nem csináltam. - A tananyaggal? Rosszul. Rengeteget tudnék mondani.
Ezt kínos nevetgéléssel is alátámasztottam, hogy aztán nem sokkal később a dereka köré fonjam a karjaim és gyengéden megcsókoljam.
- Máskor ne tűnj el ennyire, jó?  
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 14. 18:41 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Csak megrántotta a vállát a dologra, nem különösebben esett kétségbe vagy nyugtalankodott rajta, ha előre is gondolkodott, azt teljes pozitivitással próbálta tenni. Persze amennyire bizonyos helyzetekben lehetett. Eddig két vagy három alkalom volt, mikor kilátástalannak és negatívnak látott maga előtt bármilyen képet, azokra pedig egyáltalán nem emlékszik vissza szívesen. Sötét napok. Az anyukájával ennél azért világosabb időket élt, bár nem túl kellemeset.
- Igen? Elhiszem, de akkor is, anyuval sosem voltam sokáig rosszban, vagy nem csinált úgy legalább, mintha örökre haragudna. Miért mondana ilyet az anyukád? De nem is vagy az, dehogy fogsz. – Határozottan rázta a fejét a kijelentésekre, még ha realitást kellett is volna mögé tegyen, akkor se kerülne. Maja nem akarta, nem is látta ezeket Lewyben. Vagy amit éppen igen, azzal együtt szerette. Senki sem csak fekete vagy fehér. - A turbános bácsik, akiknél a képernyőre kell tenni a kezedet, és feltöltenek? Vagy az az asztrotv?
És igen, valahol itt lehetett volna gyanús, ha nem Majáról lenne szó a sztori. Érthetetlen okból tapizta ő már a TV képernyőjét, de hogy abból nem lett szerencsésebb, meg az éppen eséstől bezúzott popsiját se távgyógyította meg, az tuti. Mindenesetre Az ajkait harapdálva emésztgette a tényeket, a saját anyja is fura, de a lengyelé sem tűnik éppen olyan mintába illőnek. Mindeközben szemével a fehér eltűnő szőrcsomót követte, ahogy pedig elveszett a vőlegényéhez fordult vigyorgósan. Bólintott, de akkor se firka, na.
- Igen, arra gondoltam. Az baj? Mármint… ilyenkor nem az szokott lenni, hogy nehéz kitalálni mit taníts? - Nem ért hozzá, a grimaszt meg igyekszik kerülni, de ettől még érdekli mi a helyzet, hát hogy ne lenne kíváncsi? Viszonozva a csókot nyújtózkodott fel, hogy a kezeit a kviddicses vállán pihentetve figyelje az arcát.
- Nem, nem akarok, nagyon rossz volt igazából. Mármint Veled voltam jó sok napot, aztán hirtelen elfogyott… ez nem. - A mondandója végére kicsit leszegte a buksiját, pedig nem volt rossz kedve, csak rájött már elég sokszor, hogy nehéz mikor hiányzik neki.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 14. 19:55 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


Ezt egy aranyvérű, varázsvilágban felnőtt kis szőke libának sosem tudtam volna elmagyarázni. Talán ezért is passzoltunk ennyire Majával, mert képben volt a dolgaimmal és nem kellett mindent magyarázni. Aztán az is lehet, hogy vannak dolgok, amiket nem lehetett megmagyarázni, az pedig, hogy ő miért választott engem egy normális srác helyett, aki türelmes és önzetlen és korban passzol... lehet hogy pont ebbe illik? Bár részben azt hiszem, hogy ez Czettner apuka hibája, meg azé, hogy lelépett. Ezért még tényleg megérdemelné, hogy alaposan elverjem.
- Talán... Fogalmam sincs, azt hiszem talán az, mindig keverem a kettőt. Melyikek ferdítik a kanalat? - nevettem el magam tanácstalanul, széttárva a karjaim, jelezve a nonverbális kommunikáció részével is, hogy sejtelmem sincs, melyik-melyik. Sosem rajongtam egyikért sem és azt hiszem, ez a jövőben nem fog változni. Ahogy az sem, hogy mindkettőnk családja teljes egészében retardáltakból áll, de még csak nem is zavartattam magamat miatta. Most itt voltam neki, ha szüksége volt valakire, hogy elsírja a bánatát.
- Inkább az, hogy mit ne. Annyi dologról tudnék beszélni... - nevettem fel, de aztán csak megvontam a vállamat. Nem sokkal később inkább a karjaimba vontam és megcsókoltam, kiélvezve, hogy itt van velem. Éreztem az illatát, azt, ahogy hozzám simult, a lélegzetvételét. Az ilyesmi teljesen más, mint mikor telefonon beszélünk. Azt hiszem, az edzőtábor idején meg fogok őrülni. Szélesen elmosolyodva néztem a szemébe, majd finoman megcirógattam az arcát.
- Az a lényeg, hogy most itt vagy. Maradsz, ugye? - kérdeztem a pillantását keresve, reménykedve benne, hogy a válasz igen lesz.
Nem sokkal később apró mancsok kopogtak végig a folyosón és közönség is akadt. Volt a popóját a lábamra helyezve nyomta az orrát Maja vádlijának.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 14. 21:54 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Hirtelen annyira jól sikerült lefoglalni a gondolatait, hogy a nagy ezotv kontra asztrotv harcban nem is tudta már ki áll nála nyerésre. Mondjuk meg kell hagyni, ezen a színvonalon maradva lenne még pár adó, amit fel tudna sorolni. A kanálhajlítós dologra felnevetett, aztán tudatlanul megrázta a fejét és még a vállát is megemelte. Lövése se volt a mentalistákat melyikbe szuszakolták be. Durva, hogy mik vannak, és hogy erre vevők, vagy legalábbis zizik annyira, mint Maja, aki egyszer leült és belenézett ebbe a kínálatba. Bár leginkább tág pupillákkal meredt a TV-re hogy, jézike, mi folyik itt? Még ő is!
- Én sosem tudtam megkülönböztetni. Mondjuk a másik furi dolog az, ami ilyen művészettel foglalkozik. Filmek, galériák, elvont alkotók. Anya mindig ilyen izékkel foglalkozik. Én olyankor alszom mellette mondjuk. Marha uncsi, meg néha a hajam égnek áll, hogy képesek két totál különböző Vasarely művet összekeverni!
Még egy sziszegő hanghatást is hozzátett. Aztán észrevéve magát nagy szemeket meresztett. Nem azért, mert sokat beszélt, hanem mert észlelte, hogy miről. Ilyenkor mindig olyan kellemetlenül érezte magát, ebben nem volt olyan buta, mint másban, csak erre meg nem kíváncsiak. Viszont mielőtt kihűl a gyomra, inkább érdeklődött és kiélvezte az ölelést. Vigyorogva végigsimított a Drága arcán, aztán egy hosszabb csókkal inkább elhessegette az iskola témát. Maaajd máskor.
- Volt olyan, hogy valahova jöttem hozzád és végül nem ragadtam ott? - A buksiját félrebillentette, miközben kérdezett és elhúzta kezeit az arcáról. Mosolygott, igazából cseppet sem bánta, hogy mindig így alakult. Bár az egyre furcsábbnak bizonyult, hogy lassan „elfogyott a ruhám” távlatokban sikerült kivitelezni ezeket. - Szeretnék maradni…
Beharapva az ajkát akart volna még talán mondani valamit, mikor érezte a picurkát a lábánál, lepillantva rá pedig annyira cukin nézett felé, hogy hát nem lehetett nem rá figyelni. Talán még egy kicsit direkt is csinálják ezt a kutyák, nem? Visszafordult aztán végül… és nagy vigyorogva gondolkodott el.
- Ühm, valami mesét mondtál, befejeztétek már?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 15. 02:26 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba



Egy pár pillanatig még gondolkoztam rajta, hogy melyik adó is adja a rohadt kanalasokat, de aztán csak a csávó jutott eszembe a teásdobozról, aztán meg megint az a Herr geller a kanalával. Jobb, ha lapozunk, ezzel csak az idő megy. A fejem kissé oldalra billentve emeltem meg enyhén a szemöldökömet, hogy nocsak, micsoda erős véleménykifejtés! Talán még semmiről nem hallottam ennyire elutasítóan beszélni, szóval széles mosollyal pöccintettem odébb egy hajtincsét az útból.
- Mesélhetsz még, Schatz, szeretem hallgatni, mikor ilyen határozott vagy - kuncogtam fel halkan, egy puszit nyomva a nyakába. Elég ritka volt az ilyesmi a részéről. Talán piszkálásnak vehette,  igazából csak vicc volt nagy részben, de abban nem hazudtam, hogy szeretem, mikor olyasmiről beszél, amit szeret.
A csókkal viszont sikerült meggyőzni, hogy elhallgassak, teljesen jó volt ez így. Kissé lesunytam a fejemet, mert hát nem kellett volna rossz hatással legyek rá, aztán tessék, egyre többet nyúltam le otthonról. És még csak tizenhét lesz! Nagyot szusszantam, mikor már nem éreztem az érintését az arcomon, majd a kezem végigfuttattam a karján, aztán a kézfején és az ujjaim az övéi közé fűztem finoman. Imádtam azokat a hatalmas barna szemeket, amikkel olyan szépen tudott rám nézni - többek közt most is.
- Igaz... csak nem akarom, hogy elmenj - közöltem halkan, de határozottan, végigpásztázva tetőtől-talpig, csak a szokás hatalma volt. A szabad kezem az arcához emelve  finoman végigsimítottam az ajkán a hüvelykujjammal.
Ha Volt nem ezt a pillanatot választotta volna, hogy ismét jelezze a figyelemre való igényét, talán még éreztettem volna is egy újabb csókkal, mennyire nem szeretném, ha megint napokra eltűnne.
- Öhm, Meridát, igen. Ééééés nem, igazából nem sokkal azelőtt kezdtük, hogy jöttél, előtte pakoltam, iiiilletve rendeltem kaját. Akarod nézni? - kérdeztem érdeklődő pillantást vetve rá, majd lemondó sóhajjal elengedtem a nőt és felkaptam a vakarcsot óvatosan. - A szobákat majd később megmutatom, jó?
Igazából az ebédemet sem ártott volna befejeznem valamikor közben.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 15. 04:11 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Talán egy hangyányit sikerült magát elragadtatnia, amin ő lepődött meg a legjobban. Ennek ellenére igyekezett a legkisebb feltűnéssel zavartatni magát, hiszen nem volt baj, csak ő generált magának. Milyen meglepő ez is. Elmosolyodott, azt viszont nem igazán tudta, hogy ezt tényleg folytatnia kéne-e, nem igazán könnyed tízperces csevej témája általában, ő is csak akkor állt rá, mikor kényszerből belökték emberek közé, és annyira ciki volt már a hatodik ember, aki némának nézte, hogy inkább beszélt.
- Az azért túlzás csak… van, amikor még én is tudok valamit, és mások a buták, az pedig bosszantó, ha ilyen alapvető. Vagy lehet csak nekem az. A művészet közel áll hozzám, anyu sokat rángatott minden irányba, de ettől még ennél többet azt hiszem nem tudok mondani.
Ó, de, menne az egy kis megerőltetéssel, vagy ha megint látna valamit, amiről eszébe jut. Viszont jobb az, ha ő hallgathatja, vagyis ezt szereti, inkább kiélvezi így az együtt töltött időt. Ki tudja mennyi alkalma lesz, ha Veszna komolyan veszi ezt a testőrködést és a végén a szobáját is lelakatolja, nem még a szekrényt. Pedig, Maja már magától is egyre többet indul neki és köt ki a lengyellel, komoly szándék vagy cél nélkül, amit nem nagyon lehet hová tenni.
- Szeretlek, nem is szeretnék… általában muszáj. Edzés, meccs, próba, verseny, suli… anya. Nehéz úgy, hogy mindenhez máshol kell lennem, majd máshova „haza” menni.
Kicsit lebiggyesztette a száját, de nem volt rossz kedve, csak szemléltette az állapotot. Mosolyra húzódtak ajkai, egy sóhajjal pedig lehunyta a szemét az ajkain végig húzódó simítás erejéig. Érzékelte a kis Voltot, hamar el is vitte a figyelmét.
- Ú, jól hangzik. Ühhüm, de segíthetek pakolni is, vagy ahogy gondolod. Volt gondolom haaaatalmas segítő jobb. - Az elnyújtott szóban minden benne volt, így az, hogy felnevetett már csak tetézte az elképzelését. Valamiért inkább hátráltatónak látta a kutyát, aki odatipeg, finoman megharapdálja a cipőt, hogy „hé, tedd le azt a pólót, menjünk labdázni”. Közben el is indult a kanapé felé, félig Lewy irányába gügyögve, bár nyilván az ebnek szólt az még, csak aztán a lengyelnek.
- Persze, ráérek, tiéd az összes létező időm.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 15. 17:22 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


Ez valahogy eddig kimaradt a szórásból, szóval nem is igazán tudtam róla, hogy ennyire képben van a művészetekkel. Azt viszont tudtam, hogy túl nyuszi hozzá, hogy túl sokat beszéljen egyhuzamban, összefüggően. Nem is akartam ezen változtatni, eléggé szerettem ahhoz, hogy ne zavarjanak az ilyesmik. Kettőnk közül talán én voltam a beszédesebb. Talán.
- Mondtam, hogy okos vagy, de sosem hiszel nekem. Rettenetes vagy - közöltem azzal a tipikus apás hangsúllyal, mikor büszke vagy, de, megpróbálod lecseszni, majd egy laza mozdulattal összeborzoltam a haját. Kijárt már neki, hogy helyretegye valaki.
A szavaira kissé leszegtem a fejemet és csak hallgattam a mondanivalója hátralevő részét hogy mennyire nehéz is ez. Pontosan képben voltam vele, hogy mennyire bonyolult ezt az egészet összeegyeztetni mindkettőnk időbeosztásával, de nem akartam foglalkozni vele. Az ilyesmi csak elbizonytalanít, az pedig az év első napján sem volt túl vicces.
- Persze, érthető, te is tudod, hogy nem... nem azért mondtam, hogy piszkáljalak, csak hiányzol. Nem vagyok hozzászokva és ezért rohadt szarul kezelem - nevettem fel kínosan érezve magam kissé. Hogy magyarázod el a kicsilánynak, hogy az egyéjszakások nem váltanak ki hiányérzetet? Legkönnyebb, ha sehogy. Az ujjam végigfuttattam az ajkán, hogy aztán a kis fehér szösz megint kisajátítsa a rivaldafényt.
Az ajánlatra elgondolkozva hümmögtem pár pillanatig, de aztán csak megráztam a fejemet, Voltot megölelgetve kicsit. Nem volt annyira sürgős a kipakolás, ha az lett volna, talán a labdázást sem vettem volna annyira fontos feladatnak.
- Nem, ha maradsz, akkor a mese után is bőven ráérünk. Ő próbált segíteni, de az, hogy kivitte a cipőmet a konyhába, nem húzott ki a csávából - nevettem el magam halkan, de aztán csak leültem a kanapéra, a kis szőrmókot magam mellé pakolva, aztán bekapcsoltam ismét a tévét. A dobozos pirított tészta már jóformán teljesen kihűlt, de nem zavart, így is elég ehető volt, hogy törökülésben elkényelmesedve ismét táplálkozásba kezdjek.
- Köfi a megértést - motyogtam, még egyszer Majára sandítva.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 15. 22:37 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Ha van valami, amivel esetleg villogni tudna a tánc mellett, az sem a kviddics elsőként, hiába van vele képben, hanem a művészet. Legyen az festészet, vagy egyéb ág, mint a zene. Ennek ellenére sosem teszi, és ez bizonyosan nem most fog megváltozni. Talán van az a hely és idő, mikor igen. Kicsit feszengve pillogott a dicséretre vagy megszólásra, hirtelen nem tudta eldönteni, de azért érezte az elismerést így aprót szusszant és bocsánatkérős mosolyt eresztett meg, hogy aztán a tincseit eltűrje. Nem zavarta, szerette bármi módon, ha a hajában matatott, és ilyenkor még az se érdekelte, ha ezután húsz perccel hosszabb fésülködésen kell átessen mert tiszta kóc lesz.
- Igazából én sem, és nem is tudom mi lenne a jó, de ez így szerintem nem az. Mármint érted, nem azzal van a baj, hogy van dolgunk, az normális, csak, hogy mégis ilyen rosszul jön ki. Tökre mindegy hogy most egy hét, vagy két nap, mindkettőnél tökre hiányzol nekem is.
Beszéd közben inkább a kutyus felé pillogott, meg úgy félre, kicsit lehet zavarban volt a saját okfejtésétől, pedig nem volt abban semmi rossz. Csak kimondták végre, hogy valami nem patent még. A végére emelte fel a buksiját és veszett bele a kékjeibe mosolygósan pár pillanatra.
Még választ kapott és Ők elhelyezkedtek, gyorsan visszatotyogott a shakeért és ledobta a cipőit, hogy a Minnie egeres zoknijában visszatipegve a kutyus másik oldalára huppanjon a lábait maga alá húzva. Megsimogatta a puhaság buksiját, még fél szemmel már a mesét követte.
- Akkor majd később segítek. Te meg milyen ügyes vagy, legalább megdicsért érte, hogy elvitted?
Igen, bizony ezt az érdemi szóáradatot Voltnak szánta, mit sem törődve vele milyen fura, hogy akiről éppen szó van centikre eszik tőlük. - Ú, jó étvágyat!
Eszmélt, hogy ez elmaradt, aztán míg a mese betéve tudott forgatókönyvét motyogta - sikeresen lespoilerezett két sort előre - a kis kutyika életre kelt. A lányka karjaiban kapaszkodva mellső lábaival felnyújtózott a nyakáig és a megkötött sál egyik felére harapva bontotta le és húzta el. Na szép, tolvajjal van dolog. Nevetve rázta a fejét, de szót sem szólva hagyta, hogy a mancsaival játsszon vele és az ölébe húzódjon. Legalább a kajáról le bírta venni a szemét. Látta ám hogy pillogott.
- Volt már evett?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 16. 00:22 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


Nem maceráltam, hogy meséljen még, nem lett volna szép tőlem. Ha úgy érzi, épp eleget mesélt, hát kussoljon, attól még ugyanolyan édes marad. Ettől a gondolatmenettől pedig egy évvel ezelőtt alighanem szivárványt okádtam volna oda meg aztán vissza is. Hogy aztán becsapjam magam után az ajtót egy "Bah, do widzenie, te lúzer!" felkiáltás kíséretében. Nem tudom eldönteni, hogy akkor voltam seggfej vagy most vagyok papucs.
Legalább a hajbizergálásért nem akadt ki, mint a legtöbb nő, akit ismerek.
- Az a para, hogy én sem tudom, hogy lenne jó. Mármint, persze, ha velem laknál, egy kicsit egyszerűbb lenne, de anyádat így is az idegösszeomlás kerülgeti  - horkantam fel a gondolatra, hogyan hívna fel Veszna és változna élő rivallóvá. Azt hiszem, hogy olyat legutóbb pár évvel ezelőtt kaptam és most egy darabig nem is szeretnék, nem a kedvenc tárgyaim. Pláne, mikor felgyulladnak vagy széttépik magukat. A mosolyt ugyan halványan, de azért viszonoztam és finoman elsimítottam pár tincset az arcából, ami még az előbbi mutatványom eredménye volt.
Az elhelyezkedés viszonylag hamar ment, a mesét is sikerült belőni, Volt pedig egészen boldogan pancsikolt a neki szánt összes figyelemben, én meg enni kezdtem, a jókívánság éppen egy nagy adag betömött tészta közepette érkezett, szóval csak kretén grimaszt vágva feltartottam a hüvelykujjamat, jelezve, hogy köszönöm.
- Aha, meg, bár nem ott volt a helye, de ő kötelességtudóan elrohant vele - egészítettem ki a sztorit, miután sikerült végre lenyelni azt a bizonyos falatot. A mese közepette azért néha nagy érdeklődve a kis családomra is pillantottam, ahol Volt éppen lelkesen kezdett neki a sál rágásának, én pedig lemondóan felsóhajtottam. Reménytelennek tűnt a kölyök, örökösen csócsálnia kellett valamit.
- Ühüüüüüüüüüm, még kilenc körül, úgyhogy nemsokára kell neki adni megint... meg majd este is...  - néztem az órámra, majd a konyha felé. Szerencsére már nem kellett főzőcskézni neki, még csak az hiányzott volna...  - Ezt még befejezem aztán kimegyek veletek, jó?  
Teli pofazacsival mutogattam most már a villámmal a papírdobozra. A gyereknek már csináltam kaját, hogy még magamnak is, az már igazán túlzás lenne!
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 16. 02:44 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Nehéz volt számára elképzelni, hogy bármilyen helyzet előkerüljön, amiben esetleg nem csak ő tanácstalan. Valamiért abban a hitben létezett eddig, hogy Lewy mindig tudja merre van és ezzel ő a lehető legmagasabb szinteken elégedett is volt. Miért ne lett volna? Ő még a saját maga teremtette világban is elveszett néha, bár egyre kevesebbszer, és a döntési helyzeteket is viszonylag nehezen viseli. Életében talán négy vagy öt alkalom volt, mikor nagyobb hezitálás nélkül képes volt kitérés nélkül választ adni. Például az ujján is pihenő gyűrű ügyében is.
- De Te mit szeretnél? - Nézett rá, valami olyan választ várva, amivel előrébb jut. Maja esetében mindig nyilvánvaló, hogy mindig másoknak akar jót, de mostanság két szék közt a pad alá zuhanástól fél. Ez pedig el is bizonytalanítja még jobban, és valahol kicsit észhez is térítette, hogy mozdulni kell valahogy. - Szerintem már átesett azon, most a szívéhez szokott kapkodni, nem pedig a fejéhez. De nem boldogtalan vagy elkeseredett, csak nehezen fogadja el és nem is akarja. Bár gondolom ez normális az anyáknál...
Lehet, hogy egy picit tényleg erősebb befolyással van rá Lewy, mint azt gondolná és ezt Veszna is remekül érzékeli, de Majának ettől nagy az öröme, és ő sem akarhatja letörni. És ahogy másban, itt is valahogy azt szeretné, ha a kviddicssztár boldog lenne, nem pedig örök ingázást és hogy sehogy se legyen jó. Valahogy annak kell lennie, mindig van egy jó. Olyan nincs, hogy nem.
- Tetszett neki, ha olyan jól nézne ki egy cipő, én is elrohannék vele! A múltkor el is gondolkoztam egy rózsaszín Air Max-en. De inkább hazamentem és ettem egy fagyit.
Aztán ezzel abba is hagyta a csacsogást és inkább a mesére koncentrált az egyik kezével pedig Volt fülét piszkálgatta, aztán megvakargatva a buksiját hagyta, hogy lassan megsemmisítse azt a kis kiegészítőjét. Legalább öröme van kicsinek is! Mindenkinek boldogságot kampányt indíthatna lassan a navinés. Bólogatott aztán az etetésre és mosolyogva tapadt nagy szemekkel a mesére. Bírta azt a nagy vörös loboncot, bár neki sosem kellett volna. Az már a túúúl feltűnő kategória. De az biztos, hogy a főszereplő elég talpraesett lányka. Irigylésre méltó.
- Nem kell ám sietni, ráérünk, vagyis ő még egy kicsit, én meg aztán nagyon.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 16. 04:00 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


Előkerült az a kérdés, ami felér azzal, hogy nyitogatod Pandora szelencéjét. Maját el tudtam képzelni, amint nyitná a kis fekete ládikát, amit mikor lecsapnék épp időben, csak rám nézne megbántott, ártatlan, riadt kiskutya-pillantással, remegő ajkakkal, hogy "de én csak meg akartam nézni közelebbről". A hajamba túrtam, miközben fél kézzel a hajamba túrtam és meredtem tanácstalanul a falra a tv fölött. Azt kérte, hogy olyasmiben döntsek, amiből én csak jól jöhetek ki, ő pedig nem. Ez a nő egyértelműen nem normális, de attól még az enyém.  
- Tudod, mit akarok - vontam a vállamon egyet lazán, el sem szakítva a pillantásomat az arcától. Első sorban megnyerni a Német Kupát. Azon kívül azt, hogy hozzám költözzön, de ha nagyon szigorúan vesszük, most a Német kupa foglalja le az agykapacitásom nagy részét hétközben. Kivéve az éjszakákat, mikor másra sem tudok gondolni, csak arra, vajon vele minden rendben van-e. - Mondtam már.
Igazából ez olyan mese volt, hogy nem kellett hallanom, ahhoz, hogy tudjam mi történik benne, éppen ezért nem is zavart, hogy beszélt, így is eléggé oda tudtam figyelni rá. A homlokom azonnal ráncokba szaladt, mert hát képes volt fagyizni menni helyette.
- ÖÖöööö az a kék. Az új, múlt héten kaptam, deee már összenyálazta. Zizi vagy, asszony - képzeltem el, ahogy elrohan a cipővel a lakás másik felébe, hogy "enyémenyémenyém". Van olyan érzésem, hogy még csak meg sem lepődnék.
Hivatalosan az a rész következne itt, ahol rászólok Majára, hogy szóljon rá a gyerekre, hogy ne egye meg a sálat, de egyszerűen nem volt hozzá lélekjelenlétem. Túl aranyosak voltak így kettecskén.
- Ühüm, tudom.
Szóval inkább a kajám maradványainak eltüntetésén dolgoztam elmélyülten, hol a mesét nézve, hol őket. Szerintem így sem volt több öt percnél, csak így utólag gondoltam bele, hogy hát mikor is ettem utoljára? Már ha a tészta előtti kekszet nem számoljuk, de az azért volt, mert kellett valami édes. Hát ebbe inkább ne gondoljunk bele.
- Akarjátok még nézni vagy ebédeltessünk? - böktem az állammal a kiskölök felé érdeklődőn.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 16. 22:46 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Tudja? Tudja. Majának olyan érzése van sokszor, mintha egy hatalmas, minden kérdéssel teli szobában magára maradna, és amíg nem ad válaszokat, amik egyértelműek és döntéseknek bizonyulnak, nem szabadul. Ettől el szokta más esetben fogni a pánik is és nagyon örül, hogy csak egyedül maradva minden elmúlik. Most azonban elkerülhetetlenként lebeg szemei előtt ez az egész. Nem is akar kibújni alóla, és bármennyire próbált legalább hárítani kicsit, csak rá maradt.  Bólintott egy aprót, egyelőre szó nélkül, aztán a meséről a szemei Voltra keveredtek. A kicsike mosolyra késztette és addig is egy sóhaj kíséretében nem hagyta leblokkolni. A kutyitól távolabbi lábát, hiszen csak az volt éppen szabad, felhúzta, aztán a fejét a térdére hajtva karolta át, hogy oldalra fordulva Lewyt figyelje. Ő néha tényleg az, akinél az önálló véleményhez kell a harapófogó, de ahhoz, hogy valamit, amiben nem csak ő érintett eldöntsön… hát ő se tudja mi.
- Valószínűleg ő is szereti a kéket, vagy fázott a talpa. Bármi lehet. - Valóban, ki tudja mi járhat a fehérke buksijában. Lazán a vállát is megmondta a jelzőre meg csak felkuncogott. Nem is érti, hát szerinte aztán tök normális néha miket művel. - Hát csini volt, na. A fagyi meg finom, kárpótolt hamar.
Közben a sál lassan majdnem az utolsó centikig merő nyál volt, ráadásul az új gyerkőc szájában, amire egy percre még Maja is megijedt talán, vagy meglepődött. Visszahúzkodva tőle kicsit körbetekerte a mancsán, így nem tudott annyit elhúzni és fulladozni se szerencsétlen. Az nem zavarta, amit csinál, de nem viselné jól a lelke, ha itt miatta kapna sokkot, illetve ne kapna levegőt. Hazudna, ha azt mondaná a mesével foglalkozott, az agyacskája dolgozott, az egyik kezét a kutyus nyalogatta meg rágcsálta vidáman a másikkal meg még mindig a lábát szorongatta. Látta, hogy a vőlegénye végzett, a kérdésre megrázta a fejét aztán. - Ebédeltessünk, már biztos nagyon éhes, az evés fontos…
Látta már jó párszor a Meridát, hogy a konyhába menet fejből is befejezze nekik akár szó szerint is, szóval nem lesz nagy hiányérzet. Mondjuk egy Lilo és Stitchnél már tuti nem állna fel ennyivel, szörnyű. Lassan összekapta magát és fel is pattant, hogy a konyhába vegye az irányt a kis Ohanával. Kiérve körülnézett a tálka után és ha megtalálta, vagy kisegítették magához is vette, hogy hamarosan finomságot pakoljanak bele Voltnak.
- Szeretném én is – dobolt kicsit zavartan a pulton, még a kviddicsesre pillantott. Iiigen, bizony nem engedte el a költözködés témát, csak most teljesen randomra és értelmetlenre sikerült így mindez. Bár Majánál mikor van helyén?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 18. 03:37 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


Nem is volt annyira rossz ötlet ez a mese dolog, még ha nem is tartott sokáig. Legalább volt valami alapzaj, a gyerek elszórakozott anyuval, én meg addig is nyugodtan kajálhattam, anélkül, hogy belelógott volna bármelyikük is. Volt orra, vagy Maja haja, hogy valamelyikkel gondom lett volna, ezen még csak nem is kell gondolkoznom, mert száz százalék a valószínűsége.
- Nem hiszem, hogy fázna a lába, de simán lehet, hogy szereti a kéket. Fiú. Nem lenne meglepő - közöltem a tudományos okfejtésemet, pár pillanatig elgondolkozva figyelve, ahogyan Maja sálát rágja hatalmas odaadással.  
A cipős dolgot elraktároztam későbbre, de nem igen vesztem bele, ő más körülmények között nőtt fel, mint én. Kicsit máshogy álltunk a pénzhez, mert nekem már akkor fizetésem volt, mikor ő még javában totyogós volt. Na, ez a nem mindegy.
Elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy figyelt rá, nehogy a kölyöknek baja legyen, még egy puszit is nyomtam az arcára, hogy jelezzem, értékelem a gesztust. Végül csak biccentettem, majd a konyha felé vettem az irányt, a villát a mosogatóba dobva, a dobozt pedig a szemetesbe. Maja a segítségem nélkül is rátalált a tálkára, amin a gyerek neve díszelgett szép fekete betűkkel.
A hirtelen jött megjegyzésre kissé értetlenül pillantottam hátra a vállam fölött, majd intettem, hogy hozza oda a tányért, majd mikor ez megtörtént, mertem bele a zöldséges-csirkés keverékből. Azt mondták ez jobb, mint a száraz, akkor miért kéne azzal etetni? Nagyot szusszanva dőltem a pultnak és figyeltem, ahogyan a kis szőrmók lelkesen csóvál, a sálat már valahol félúton elhagyta, de úgy tűnt ez most nem igazán érdekli.
Gyorsan leöblítettem a kezem, majd megtöröltem, addigra nagyjából szerintem az asszonyka is lerakta a tálat Volt elé, én pedig átkaroltam a derekát hátulról.
- Mármint hozzám költözni? - doromboltam a fülébe halvány mosollyal, hogy aztán felnevessek kissé, most már teljesen a hátához simulva. - Sok tudok ám lenni... De örülnék, ha nem kéne esténként azon rágódnom, hogy vajon alszol-e már, vagy éppen te is rám gondolsz.
Az egyik kezem kissé feljebb csúsztattam, a bordái vonaláig, az arcom pedig a buksijának döntve szívtam be mélyen a samponja illatát. Maradhatna ez így.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 18. 14:11 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


- Lehet, vagy csak az illat tetszett neki. Mikor kisebb voltam, volt egy samponom - valami gyümölcsös, úgy éreztem magam, mint egy két lábon járó saláta, még én is megrágcsáltam a hajam.
Talán más esetben kicsit jobban beleesik a mese varázsába és teljes áhítattal bámulja azt, most azonban nem ez a helyzet. Elvarazsolta őt a kiskutyus és nem nagyon volt hajlandósága rá egy darabig, hogy másra koncentráljon. Mondjuk lehet a csöpi is közrejátszott ebben, hiszen a buksiját Maja ölébe helyezte, úgy nyammogott a sálon. A combját össze is nyálazta az eb, de nem törődött ezzel különösen sokáig, nem volt egy 'jaj, koszos lettem, vidd innen' lány, sőt. Vélhetően hármuk közül maximum Volt lepődött volna meg egyedül, mikor Maja elhasal mellette a kertben, majd heves hempergésbe kezd vele sznkronban. Megeshet. Megfog, elég biztos.
Óvatosan húzkodta el a sálat, nem akart ő haragot, de azért bajt se, a művelet végén pedig pont a puszira figyelt fel. Kicsit eszelős vigyorral villogott válaszként, tudta ám, hogy jót csinált, és örült is, hogy mindenkinek megfelelt. Na meg a puszinak is. Nagyon.
Ügyesen csusszant ki zoknisan, ismerkedve a konyhába, aztán viszonylag gyorsan meglelte az első lényegi elemet: Volt edénykéjét. Kezébe véve azt vetette fel, ami mostanra összeállt a buksijában. Megvárta még az étel belekerül, aztán a már látványosan várakozó szőrmók felé tipegett vele, aki szinte abban a pillanatban le is csapott rá, ahogy a tál talajt ért. Kis édes. Csóválta a farkát, rázta a popsiját, sőt, még vakkantott is két falat között. Nem lehetett nem szerelmesnek lenni belé.
Bár nem ugyan ilyen okokból, de ez utóbbi kijelentéssel a vőlegénye kapcsán is előszeretettel élt. Belesimulva a karolásba mosolyodott el, aztán bólintott párat.
- Nem tudom milyen lenne, milyen lesz... de szeretném. Olyan jó mikor ott vagy, megnyugtató és tudom, hogy akkor nem lehet gond. - Megvonta kicsit a vállát, ki nem mondta, de tudta ő is hogy biztonság érzete van, ez pedig sokat jelent annak, aki eddig kevés emberre támaszkodhatott úgy igazán.
- Én csípem, ha sok jut belőled - vigyorogva billegett kicsit a karok között. Tekintete a kis ebre siklott, azért azt is el tudná még ez mellett nagyon is viselni, hogy mikor vége minden kötelező napi dolognak, vele is összefuthasson. Csak jó lenne, ezt érzi, hisz benne.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 18. 16:42 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


Elnevettem magam kicsit, mert sajnos pontosan el tudtam képzelni Maját a hajával a szájában. Túl aranyos gondolat volt az egész, szóval inkább arra figyeltem, hogy most mit csinál, nem kell ezt itt túlgondolni. Akkor még ő volt a kicsi, most pedig Volt, kicsit felcserélődtek a szerepek. Meglepő módon a mellettem ülő hercegnő egészen felelősségteljesen állt a kicsi szőrmókhoz, aki éppen összenyálazta főállásban.
- Én csak másokat szoktam kóstolgatni, magamra még nem kaptam kedvet. Te most is finomnak nézel ki - közöltem egy halk kuncogást követően, finoman végigsimítva a nyakán, de nem merültem el a dologban, esetleg ha a kölök lefeküdt aludni. Imádtam, hogy mennyit bír szunyálni, ha egyszer kidől, a kis szuszogi.
A konyhába helyeztük át a családi idillt, hogy Volt végre megebédelhessen és ne a sálat próbálja tápanyagként feldolgozni. Pedig aztán biztos abban is lett volna, ami őt boldoggá teszi, de jobb, ha maradunk annál, amiben vannak a számára hasznos tápanyagok is.
Azt hiszem, mondhatjuk, hogy biztonságérzetet adtam neki, még ha nem is éppen így fejezte ki magát, de ez volt a lényege. Ilyet sem hallottam még nőtől. Szép. A kezem végigzongorázott a bordáin felfelé, majd vissza oda, ahol azelőtt pihentettem és halvány, de elégedett vigyorral nyugtattam a haján az arcom.
- Semmi gond nem lesz. Itt vagyok, vigyázok rád, kicsim - súgtam a fülébe, végigsimítva az oldalán finoman.
Szóval végül bólintottam párat, mielőtt visszaejtettem volna magam mellé a karjaim. Hát, akkor nincs más, azt hiszem rám maradt, hogy beszéljem meg a dolgokat Vesznával. Majára úgysem figyelne annyira, hogy tényleg komolyan vegye, hogy ő most fogja a cuccait és hozzám költözik.
- Akarsz saját szobát? - kérdeztem oldalra biccentett fejjel szembefordítva magammal. Valahogy volt egy megérzésem a választ illetően, de én felajánlottam neki. - Uuuu, tényleg, megmutassam a hálószobát?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 18. 23:57 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Megesik vele, hogy néha túlzásba esik mesélés terén, de ez az egyik véglet, amit Lewy előtt produkál, a másikban jó, ha kettő vagy három szót bárkinek összetesz magával kapcsolatban. Nem is igazán sikerül néha ezt hova tegye, de most túl elfoglalt is ezt kielemezni. Felkacagott a simogatásra, néhány ponton akaratlanul is csiklandós és ez olykor csak hopp, érzékenyebb, mint kéne.
- Hát, aminek jó illata van, az általában finom is, neked meg nagyon jó van, szóval biztos az vagy te is.
Teljesen logikusnak tűnt és hibátlannak az egész, ahogy a végére ért. Még bólintott is a saját mondandója végén, hogy ő bizony ezzel nagyon egyetért. Nyilván így van, hiszen ő rakta össze ezt az összefüggést. Még egy utolsót simított a kicsi buksiján, aztán nekiindult a konyhának.
Bár nem mondhatná, hogy bármiféle gyakorlata lenne a dologban, vagy hogy valaha kapott a kezébe komolyabb felelősséget pályán és fellépésen kívül, nem tűnt olyan nehéznek. Legalábbis még. Tette a dolgát abból, ami rá maradt és élvezettel csinálta. Csak ez az etetősdi is teljesen fel bírta őt dobni, tényleg nem kell neki sok. Lehet ha idejön és kapott volna egy csomag gumicukrot ugyan ilyen lelkes és boldog lenne, csak most kicsit jobban és kicsit szerelmesebben. Úgy kétfelé. True story.
- Tudom. Szeretlek.
Annak ellenére, hogy egész jól sikerült magban dűlőre jutni, azzal hadilábon állt, ez a gyakorlatban miként tud zajlani. És nem a konkrét együttlakás része, hanem úgy az odáig eljutás. Főleg az anyukája. Aki a hétvégézéseit is úgy díjazta, mintha minimum világ ellenes bűncselekményt és felségsértést készülne Maja elkövetni. Aztán kicsit megnyugodott, a hétvégékből viszont heteket csinált végül a navinés, és azóta… hát.
- Saját szobát? Mihez? Nem maradhatok veled? Ígérem többet nem kerül a hajam az arcodba reggelre! Megpróbálom legalábbis… Becsszó! - A kisujját feltartott egy pillanatra meggyőzően bólogatva is. Bár ezt annyira nem szánta ő se komolynak, de tényleg nem érdekelte a külön szoba dolog. Nyilván, ha vele akar lenni, akkor az úgy értendő, hogy V_E_L_E, nem csak nála.
- Nézzük meg! Milyen színű? Ott már kipakoltál?
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. április 19. 00:11
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 19. 01:46 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


A megjegyzésére szélesen elvigyorodtam, azzal a tipikus, sármos mosollyal, aminek anno alig tudtak ellenállni a lányok. Már, amikor ezt még villogtattam nyilvánosan, úgy, hogy Maja nem volt ott.
- Ha szeretnéd, megkóstolhatsz, nem harapok... olyan nagyot - fojtottam el egy mosolyt, a hajába fúrva az arcom, de aztán mély levegőt követően fel is egyenesedtem. Nem most kéne. Nagyon nem most kéne...  Ő ettől függetlenül elégedettnek tűnt a kijelentésével, én pedig nem hibáztattam érte. Kellett volna?
Ezután lerendeztük a kiskölyök ebédeltetését, és egy ideje most először úgy éreztem, hogy köszönöm, a családom rendben van. Az ezutóbbi két mondatra az ajkamba haraptam, de nem sikerült visszafojtani, csak elmosolyodtam, mielőtt kimondtam volna.
- Tudom. Én is téged - nyomtam apró csókot a nyakába, mielőtt elengedtem volna. Csak reménykedni tudtam, hogy Veszna nem fog összeomlani idegileg, sem fenyegetőzni nekem mindenféle távoltartási végzéssel. Nem ő lenne az első, aki megpróbálná.
Maja jóformán a saját szoba felvetését személyes sértésként értékelte, pedig tényleg nem azért mondtam, mert szükségem van a személyes teremre, egész egyszerűen... Vannak olyan lányok, akik igénylik, én megpróbáltam, senki nem mondhatja, hogy nem hagyok neki életteret.
- Nem zavar a hajad. Szeretném, ha velem maradnál, de nem akartam, hogy úgy érezd, napi huszonnégy órában a nyakadban lihegek. Az csak este vicces - grimaszoltam. Azt hiszem, lassan jobb lesz, ha valami autokorrektort beszerzek az ilyen esetekre. - Khm, szóval... igen... Szeretném, ha maradnál.
A beleegyezése hallatán a szoba felé kalauzoltam, ami a folyosó másik felén volt.
- Fehér. Nagy részben - közöltem, majd kitártam a szoba ajtaját, előreengedve, hadd nézelődjön. A falak fehérek voltak, a plafon a már korábban említett égboltot tükrözte vissza. Az ággyal szemközti falon ott díszelgett a post-it-fotó-műve a koleszból,  bal kéz felől volt a gardrób. Igazából még nem voltam teljesen kipakolva, de itt is akadt egy képkeret az éjjeliszekrényen, illetve egy teljes alakos tükör és egy komód.
- Gondolkoztam rajta, hogy kéne két fotel, meg egy dohányzóasztal, deeee ezt még megfontolom - rántottam egyet a vállamon.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 19. 03:22 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Nagyon látványos gondolkodásba esett, miközben elnevette magát. Pár pillanatig Lewyre nézett, majd maga elé a TV-re végül csak vigyorgósan adott neki egy puszit, mikor közelebb hajolt. Nem válaszolt, még dobolt kicsit a saját ajkain az ujjával végül csak hümmögve felállt. Nyitva hagyta a dolgot, valahogy csendesen tartva érezte a dolgot jobbnak. Különben a múltkoriak után nem állt volna messze már a navinéstől, ott is már a haját is végig nyalta volna, hol itt a probléma? Ő nem érzékelte, hogy lenne. Inkább már az ebre koncentrált, és ennek köszönhetően gördülékenyen és gyorsan ment a kis drága táplálékhoz juttatása, aminek nagyon tudott örülni. Ezután azonban sikerült végre megint minden figyelmét a Drágának lekötni, ami amúgy művészet. Maját egy irányban tartani nem egyszerű néha, gyorsan veszti az érdeklődését és kalandozik más vizekre.
- Anya sem állhat ellen örökre, igaz? Csak vele kell valahogy lemeccselni - sóhajtott egyet, mert tényleg ez az egyetlen elgördítendő… akadály. Inkább nem is koncentrált tovább erre, bár csak meghökkent picit a kérdésre.
- Többen is liheghetsz, nem zavar. - Igen, Maja is tudja, hogy az már nem egy nap, és bármennyire nem érzékeli néha a mondatok súlyát, teljesen nyugodtan reagálja le ezeket, mintha mindennel képben is lenne. Kicsit elgondolkodott azért, hogy fordítva is biztos van olyan, amit nehéz elviselnie a lengyelnek tőle. Ez mindenkinek megszokással jár, nem? - Maradnék is…
Mondta boldogan, miközben a hálószoba felvetésére már érdeklődött is. Követte a korábban vázolt útvonalat, hogy elérje a helyiséget, belépve pedig elmosolyodott a ragacsos szíves művének áthelyezésén, aztán mikor feltévedt a tekintete a plafonra, csak pár magánhangzót sikerült kinyögni, mint egy korábbi esetnél is. Csak most jól rácsodálkozott. Kicsit kuszán, és halkan ért el hozzá az is, amin éppen a vőlegénye tanakodott.
- Ez annyira…. király. És mozog, úúúú. - El is veszett kicsit ebben, egyenesen nekisétálva az ágy végének, sikeresen meg is torpanva így. Akkor figyelt csak újra rendesen. - Fotel? Az fontos egy hálószobába?
Sosem volt képben ezekkel, mármint a saját szobáját hagyta az anyukája dekorálni, együtt választották ki az ágyat és a bútorokat, de ennyi, csak úgy ennyiben el volt rendezve. Az első szobáját meg készen kapta, abba beleszólása sem volt. A kastélyban lévőről meg Ririéknél ami van nem is beszélve. Szóval… ez az új, berendezős, alapokról kezdős dolog még nem volt nagyon előtte.
- Jó nagy az ágyikó. Volt is bejöhet ide?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 19. 04:19 | Link


Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba


- Azt bízd csak rám, meg fogom oldani - vontam vállat halvány mosollyal. Így vagy úgy, de tudtam, hogy meg tudom győzni Vesznát, ha akarom. Nem hiszem, hogy utána szeretni fog, ha elsőre nem megy bele, de azért volt egy pár ötletem. Nem vagyok a szülők kedvence, maradjunk ennyiben.
Természetesen megint máshogy értette, amit mondtam és egy pár pillanatig nem tudtam, hogy most nevessek-e vagy se. Inkább csendben maradva haraptam az ajkamba, míg azt nem mondta, hogy maradna.
- Helyes. Esetleg majd máskor, most nem vagyok nagy lihegős kedvemben... - közöltem kissé végigmérve, aztán csak vontam egyet a vállamon. Igazából nem nagyon tudtam volna olyan alkalmat mondani, mikor azt mondtam volna neki, hogy nem. Mielőtt jobban belemerültem volna a gondolatmenetbe, inkább a hálószoba felé kalauzoltam, majd betessékeltem a kisasszonyt, hogy nézzen csak körbe, elvégre, ha minden jól megy, nemsokára ő is itt fogja az ideje egy jó részét tölteni.
A plafont illető első reakciója bőven megérte azt a pénzt, amit kifizettem a művész úrnak. Halkan felnevetve idéztem fel egy pillanatra azt az estét, de aztán csak megráztam a fejem, hogy visszatérjek inkább a jelenbe.
- Reméltem, hogy tetszeni fog... valami olyat akartam, ami elkápráztat. Valami pont ilyen reakciót - közöltem elégedett mosollyal az arcomon. - Őszintén? Fogalmam sincs.
Az egyik lakásomban volt, a másikban nem. Így ment ez, legtöbbször még csak nem is én rendeztem be őket. Sem a skótoknál, sem Ibizán. München és Varsó más kérdés volt, azokban jóval több időt töltöttem, azokon  már rajtahagytam a kéznyomom.
Megkerülve őt kiterültem az ágyon elégedett mosollyal nyújtózkodva, hogy aztán elmarasztaló grimaszt vágjak.
- Hát most mondjam a gyereknek, hogy maradjon kint? Persze, hogy bejöhet... Kipróbálod? - kérdeztem pimasz vigyorral, a szemöldököm vonogatva és megpaskoltam a matracot magam mellett.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek