36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. március 13. 16:17 | Link

Vikicica
a vizsgák után, pizsiparty


Hosszú napnak a végére értek, ő pedig tök jól érezte magát. Az már más kérdés, hogy nincs jó kedve csúcsán, és nehezére esik bármihez is jó képet vágni éppen. Lefárasztotta az utazás, meg amúgy is, nem volt meg a kilenc órás szépítő alvása, ettől pedig karikás szemű bányarémnek érzi magát. Mellesleg legalább olyan tökéletesen fest, mint mindig, inkább csak a hangulatát mérgezi meg a gondolat.
Viszont Viktor, nos, ő tudja, mi kell a nőnek. Akármennyire is bizarr az állítás, ez így van, mert leült vele borozgatni, Sára lelke pedig egyből megnyugszik a gondolattól. Bár szokatlanul csendes, azért mégsem tűnik mélabúsnak. Inkább csak furcsán elgondolkozó, sokáig bámulja a poharát, lötyögteti a rohamosan fogyó, édes rozét. Valahogy tetszik neki, ahogy a rúzsa nyomot hagyott a poháron. Tompán dúdolgat közben egy dallamot, annak ritmusára ingatja kicsit a fejét is.
- Tudod, igazából egy gonosz nőszemély vagyok. Mindig csak akkor veszlek elő, amikor valami bajom van - mondja meg neki a tutit elgondolkozva és hümmögve. Jobban belegondolva csak félig szánta poénnak, így zöld tekintetét érdeklődőn villantja a másikra, vajon mit szól majd hozzá. Ki tudja, lehet, hogy a másik már rég rájött erre a felállásra és úgy gondolja, ez így rendben van.
- Te sosem jössz hozzám, ha bajod van. Nem is baj, nem szeretem a nyafogós embereket - teszi hozzá, egy laza legyintés kíséretében és iszik még egy korty bort. És pontosan tisztában van vele, hogy Viktornak minden oka meglenne most kipenderíteni. Mégsem fogja, mert... miért is nem? És akkor eszébe jut valami, hirtelen váltásként nevetésben tör ki.
- Emlékszel, amikor először találkoztunk Madagaszkáron? - kérdezi még mindig jót mulatva, fejét kicsit oldalra biccentve.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 13. 21:37 | Link

Ö r i b a r i


Egy barátnő mindig is kötelességekkel járt. Na nem tértem jó útra, nehogy azt higgye valaki az első gondolatból, hogy fejre estem a hétvégén és most már teljesen normális kerékvágásban zajlik az életem. Nem, most kérem az örök barátról van szó, avagy kedvenc szöszimről, Sáriról, aki még vásárolni is el tud rángatni, ha elég szépen néz. Meg elég sokat nyafog. A kettő együtt az abszolút nyerő kombináció. Borozgatás közben van időm eltöprengeni ezen, de tulajdonképpen nem zavar, hogy ez így van. Valahol már meg is szoktam, lassan talán éppen, hogy hiányozna ez is, ha másként lenne.
- Tudom, de nem zavar - válaszolom a megállapítására megemelve a poharam, majd belekortyolok. Azt hiszem, ezután a fél üveg bor után, amit az elmúlt egy óra alatt megittam, kezdtem túlságosan is feloldódni. Nem az őszinteségről van szó, az egyébként is lételemem, egyszerűen csak szokásomtól eltérően lazán hátradőlve ücsörgök, és már majdnem bekapcsolódom a dúdolásba is. Ismerősen cseng a dal.
- Miről panaszkodnék? Hogy Matthew nincs itthon? Azt már úgyis tudod - vonok vállat, miután belekortyolok a poharam tartalmába, aztán bólintok a kérdésére válaszul.
- Persze, hogy emlékszem. Gyakorlatilag én lettem a szőke herceged. Vagy inkább vörös, de ez már részletkérdés. Az a fránya tériszony kifogott a bátorságodon, de tudod mit? Gyere táncolni - nyújtom felé a kezem. A poharamnak biztos helyet keresek, majd fel is kelek, és ha hajlandó jönni, ha nem, húzom magammal.
- Dúdolsz hangosabban, vagy kerítsek zenét? - kérdezem. Kicsit mintha köd ereszkedett volna a fejemre ettől az italtól, de a tánc majd csak kijózanít. Vagy nem. Legalább elszórakozunk addig is, már csak azért sem tartom rossz ötletnek.  
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. március 13. 23:03 | Link

Vikicica
a vizsgák után, pizsiparty


Csak sejtelmesen mosolyog Viktor válaszára, borospohara mögé rejtve jókedvét. Biztos benne, hogy ezt még nagyon meg fogja bánni a másik, de nem ijesztgeti már most ilyesmivel. Szokásos technikája szerint hagyja, hogy menjenek a dolgok a maguk módján. Ő majd csak csendesen mosolyog a háttérben és beavatkozik, ha úgy látja jónak.
- Nem tudom. Hogy megint homofóbok köpdöstek meg az utcán vagy mit tudom én - vonja meg a vállát, de tudja, hogy Viktor lelkét az ilyesmi biztosan nem bántja. Nem olyan kis törékeny hablelke van, mint neki. Nem, akárhonnan is nézi, és akármennyire próbál nem úgy gondolni rá, Viktor ízig-vérig férfi, ő pedig el is gondolkozik ezen egy picit, amíg hallgatja a másik válaszát.
- Nem tériszony, nem a magastól félek. A repüléstől - korrigálja azért a másikat, mert nem igaz. Ő nem fél a magasban, nem szédül, nincs berezelve, hogy leesik. Csak egyszerűen utálja, ha nem ura a helyzetnek, és ha a lábai elhagyják a biztonságos talajt, attól abszolút kitöri a frász.
- Én, én, én szeretnék zenét kapcsolni - neveti halkan, miközben lerakja a poharát, hagyja, hogy Viktor húzza magával, széles vigyor ül az ajkán. Bizony, ismer mugli bandákat is. Sőt, olyan zenét is, ami most illene ide, hozzá, szóval be is kapcsolja azt a bizonyos számot.
Ahogy megszólal, közelebb lép Viktorhoz, kezét a vállára simítja, felszegi állát, igéző tekintetét a másikéba fúrja. Énekelgeti a szöveget, közben csípőjét, izmait a dob nem túl gyors, mégis magával ragadó ritmusára.
- Close my eyes and cross my arms - énekli halkan, miközben elengedi Viktort, hogy lecsukja a szemeit, megfogja kezeit, keresztbe rakja mellkasán. - Put me in the dirt, let me dream with the stars... - folytatja a dalt, még halkabban, és egy abszolút hirtelen ötletnél fogva csak úgy utat enged magának. Nem gondolkozik, nem kontrollál, nem tervez, csak úgy, egy óvatos kis csókot lop Viktortól, amíg nem figyel.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 14. 00:06 | Link

Ö r i b a r i (?)

A szobám rendje mellett a bor különösen jó, vagy helyzethez mérten inkább rossz hatással van rám. Nézőpont kérdése. Sári először jár itt, de a szüleimet sose zavarta Kinga jelenléte sem, és Sárit is barátságosan fogadták. A bor lassan fogy, és azt hiszem, ezzel együtt én is oldódom, mert valljuk be, más esetben nem fontolgatnám, hogy táncoljunk. Megjegyzésére vigyorogva rázom meg a fejem.
- Tudod, hogy magasról teszek rájuk, nem az én bajom, hogy nem tudnak megbékélni saját magukkal - vonok vállat, majd poharamat letéve már húzom is táncolni különösebb kérés nélkül. Elengedem azért, hadd tegyen zenét, ha nem szeretne dúdolni alapnak, aztán elismerően bólintok, amint felcsendül a dal. Azt hiszem, hallottam már rádióban talán, vagy ha ott is nem, valahol biztosan. Ismerősen cseng. Közelebb húzom közben átkarolva a derekát, de úgy tűnik, nincs kedve a megszokott dolgokhoz ma. Semmi vész, nem ragaszkodom én sem minden egyes szabályhoz, amit csak ismerem, hát elengedem, és átadom magam a zenének. Szememet lehunyva remekül elvagyok, amíg ismét közel nem jön és megcsókol futólag. Ez még mind nem lenne egyáltalán különös, főként, hogy tudom, hogy bejövök neki, nem beszélve körülöttünk a fél világról, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nekem meg nem az esetem. Pechjére nem fiú. Innen kiindulva csakis az alkohol számlájára tudom írni, hogy visszacsókolok, de megteszem, és innen már nincs visszaút. Következetlen önmagamhoz mérten? Az. Rossz döntés, tekintve, hogy egyébként komoly kapcsolatban élek? Nagyon is. Mindez azonban elveszik most agyam sötét útvesztőiben, és csak az számít, hogy megvan, ami egyébként hiányzik, akkor is, ha nem nyafogok róla naphosszat. Mert tény és való, amióta csak ritkán látom Matthew-t, hiányzik az életem azon része, amibe ez is beletartozik. Rossz ötlet, nagyon-nagyon rossz ötlet, hogy még közelebb húzom Sárit. Meg fogom bánni, suttogja valahol mélyen egy hang, de most nem akarok figyelni rá. Elhúzódva tőle aztán a nyakába temetem az arcom.
- Nem tudom, mi ütött belém, ne haragudj - mondom, de attól még nehezemre esik elengedni. Van benne valami, amiről úgy érzem, hogy ebben a percben szükségem van rá, különben szét fogok esni. Talán nem kellett volna ide hozni, de már késő.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. március 14. 20:06
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. március 14. 10:52 | Link



- Persze, hogy tudom - sóhajtja a választ, mert szerinte ez teljesen egyértelmű. Kicsit irigység is bujkál benne, annyira jó lenne picit olyannak lenni, mint Viktor. Nem törődni mások véleményével, nem akarni folyamatosan mások szemében tökéletesnek tűnni. Inkább csak saját magának kéne megfelelni, de az túl könnyű, ő szeretné befolyásolni azt is, mások mit gondolnak róla.
De aztán a zene magával ragadja és hagyja, hogy az legyen, aki. Mindenféle manipuláció és hasonló nélkül. Előre sejti, hogy ennek rossz vége lesz, hogy táncol vele, hogy letakarja a szemeit, hogy megcsókolja. Azon gondolkozik, hogy mit fog majd mondani, talán annyit, hogy ne haragudjon, kicsit elragadtatta magát - ami tulajdonképpen igaz is és nem is olyan megalázkodó, hogy a büszkeségét sértse.
Az őt is meglepi egy pillanatra, hogy Viktor visszacsókol, hogy közelebb húzza magához, de nem viselkedik megszeppent tizenévesként. Nagyon is benne van a dologban, készségesen követi a másik mozdulatait. Átkarolja vöröskéje nyakát, és a másikkal ellentétben, egy pillanatra sem jut eszébe, mennyire rossz ötlet ez. Inkább csak hagyja, hogy sodorják magukkal az események és mindenféle aggodalmaskodás nélkül, őszintén élvezi.
Amikor Viktor a nyakához bújik és bocsánatot kér tőle, valahol, mélyen kicsit megremeg benne valami. Átöleli őt, és úgy szorítja magához, ahogy gyenge fizikumából kitelik. Hátha ezzel egyben tudja tartani, vagy ha más nem, közel magához, vagy talán csak erre van éppen szüksége.
- Nagyon elkeseredett lehetsz, ha rám fanyalodsz... - nevetgél, nem gondolja komolyan. Annál sokkal biztosabb magában. De mégis úgy érzi, hogy itt az ideje valamivel kicsit oldani a hangulatot.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 14. 20:04 | Link

S á r i k á m
All I am is a man

Zűrzavar. Ezzel az egy szóval lehetne jellemezni a legpontosabban most mindazt, ami a fejemben van. Egész pontosan talán mindazt is, ami ebben a percben vagyok. Nem tudom, miért érzem azt, hogy kihullanak a kezemből a dolgok, és ha elengedem, széthullok én magam is darabjaimra.
- És ha az vagyok? Ha tényleg kezdem úgy érezni magam, mint aki a csodára vár, ami sose fog bekövetkezni? - sóhajtom, elengedve őt, hogy aztán az ágyra üljek, és térdemre támaszkodva két kezembe temetem az arcom egy hosszú perc erejéig. Sóhajtva pillantok fel végül.
- Van egy távkapcsolatom, és két macskám... három, ha egész pontos akarok lenni, és kezdem úgy érezni, hogy hatvanhat macskával fogok megvénülni, ha ez így folytatódik tovább - nevetem el magam egy egész árnyalatnyi keserűséggel a hangomban. Megértem, hogy fontos a kutatás, ahogy nekem is az aurori pálya, de ezt így mégsem teljesen érzem magaménak. Lassan hazugságnak kezd minősülni az a kijelentés, hogy minden rendben van, mert ahogy telik az idő, egyre kevésbé van rendben. Nagy levegőt veszek, kifújom, aztán felé nyújtom a kezem.
- De itt hagyom abba a panaszkodást, vagy reggelig hallgathatsz aztán te is, pedig nem sok értelmét látom az egésznek - vonok vállat, és meg is próbálok nem erre gondolni. Hátradőlök inkább az ágyon, közben húzva őt is, ha megfogta a kezem és felnézek a mennyezetre, ahová valamikor régen felkerült néhány csillagkép. Megkoptak kissé, de még mindig látszanak.
- Az Androméda az egyik kedvencem - emelem fel a kezem mutatva a képzeletbeli összekötő vonalakat a fénylő kis pontok között.
- Olyan szép volt, hogy legyőzte a Medúza legyőzőjét - teszem hozzá, aztán Sári felé pillantok szemem sarkából előbb, aztán a felé fordítom a fejem.
- Tudod, ha nem lennék... ha nem... szóval biztos te lennél az én Andromédám - úgy érzem, veszélyes ilyeneket mondani neki, de attól még őszinte vagyok, és az a fontos, nem? Vajon milyen lenne, ha ez tényleg így lenne? Átkarolom a derekát és magamhoz húzom ismét vállába fúrva a fejem. Jaj, ez a köd, ami belepi a józan eszem. Nem kellett volna innom, de már tényleg késő bánat.  
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. március 14. 21:00 | Link



Na jó, ebben a pillanatban, ahogy Viktor elengedi, összemegy, leül és magába roskad, kissé bűnösnek érzi magát. De csak azért, mert tudja, hogy gondolkodás nélkül ki fogja használni, hogy így érzi magát. Hiszen csak rá kell nézni, látszik rajta, hogy szüksége van némi törődésre. Az összetört szívű emberek a legkönnyebb prédák, szinte könyörögnek azért, hogy valaki segítsen nekik.
Nem kell sok dolgot tennie, csak egyetértő hümmögéssel hallgatja, ahogy a macskákról beszél, leguggol elé, egyik kezével átkarolja térdeit, másikkal gyengéden simít el egy-két vörös tincset Viktor arcából.
- Hát, ez egy biztos jel, hogy ideje változtatni - válaszolja aprókat bólogatva, majd elmosolyodik. - De ne aggódj, én szeretem a cicákat. Bár azért vannak dolgok, amit jobban - természetesen a friss, tökéletes manikűrre és pár új ruhára gondolt ez alatt. Tekintete is ezt sugározza, ahogy Viktort nézi, le sem tudja róla venni a szemét. Mosolyogva fogadja el a másik kezét és azzal együtt ki is szolgálja magát - Viktor egyik térdén foglal helyet. Azért örül neki, hogy nem kell tovább hallgatnia, mennyire szomorú a komoly kapcsolata miatt. A végén még neki is eszébe jut Cameron... áh, nem valószerű. Amúgy is, amiről nem tud, nem fáj neki, így emiatt sem kell aggódnia.
Elfekszik Viktorral együtt, a vállára dönti a fejét. Kezének helyet keresvén finoman végigsimít a mellkasán. Figyeli, ahogy megmutatja a csillagképet, felemeli állát és Viktort nézi, valahogy még a mosoly is leolvad közben az ajkairól, miközben hallgatja Viktor bókját.
- Ha nem...? - kérdez vissza halkan, de egyértelmű, hogy nem vár választ. Inkább csak kiereszti a tüdejében tartogatott levegőt. Végigsimít ujjaival Viktor állán, maga felé fordítja a fejét, hogy újabb csókot lophasson tőle.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 14. 22:12 | Link

S á r i k á m
All I am is a man

Arra ébredek, hogy haj csiklandozza az arcom. Először csak résnyire nyitom a szemem felpislogva a mennyezetre. A csillagok alapján könnyű megállapítani, hogy itthon vagyok a saját szobámban, Szegeden. A mellkasomra nehezedő súly hozzávetőlegesen közelíti azt, amihez már évek óta szokva vagyok, hát elmosolyodom. Az egyenletben a probléma akkor áll be, amikor szememet ismét kinyitva egy hosszú, világosszőke tinccsel találkozom szembe. Ez viszont nem túl jó. Ugye ez csak egy rossz álom. Jóságos ég, hol is voltam én tegnap este? Gyorsan igyekszem végigpörgetni eléggé homályos emlékeimet a történeteket illetően. Sárival boroztunk, jut eszembe. Tényleg. Lassan felrémlenek az este részletei. Androméda úgy döntött, hogy előveszi minden bátorságát, ami egyébként úgy általában szerintem a számos táskája mélyén megbúvó fél univerzumok valamelyikében rejtőzik. Ráadásul nekem sem kellett biztatás. Ez nagyszerű. Kifújom a bent tartott levegőt. Szóval ez akkor úgy van, hogy azt hiszem, sikerült a bornak köszönhetően tönkretenni egy barátságot. Vajon Sári mire emlékszik? Jó kérdés. Óvatosan rázom meg a vállát ébresztő gyanánt.
- Hé, királylány, kérsz kávét? - kérdezem, ha végre kinyitja a szemét és megmozdul. Nem mintha nem tudnék egyébként megmozdulni tőle, amekkora iszonyatos teherként nehezedik éppen rám alvás közben, csak... csak. Nem is tudom, miért ébresztem fel. Talán csak tudni akarom, hogy nem menekül visítva. A beszélnünk kell-részt egyelőre hanyagolom, majd csak ha már a kávé is itt van, mert azért jó lesz leszögezni, hogy ettől a gyenge pillanattól eltekintve én még mindig a régi önmagam maradok, semmi nem változott tulajdonképpen, csak kellőképpen sokat ittam az este ahhoz, hogy visszacsókoljak, és ahhoz is, hogy ahelyett, hogy átcipeljem a vendégszobába, inkább hagyjam itt aludni. Elnézem még egy fél percig. Gyakorlatilag jó érzés azért, hogy itt aludt. Nem világvége.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. március 14. 22:32 | Link



Halkan, ritmusosan szuszog, az igazak álmát alussza. Némi éjszakai forgolódás és helyezkedés után sikerült megtalálnia a tökéletes pozíciót is, amiben nagyon is kényelmesen érzi magát. Az ágynemű kellemes, puha, meleg és nagyon is jól érzi magát... egészen addig, amíg Viktor el nem kezdi rázogatni a vállát. Ő pedig nyafogósan morog, tekintve, hogy ő még aludni tervezett. El is fordul Viktortól azzal a mozdulattal, a takarót félig lehúzva róla és inkább magára bugyolálva. Amikor a kérdést hallja, morcos sóhajt hallat.
- Először is, nem vagyok királylány. Királynő vagyok, ideális esetben uralkodónő, ha nem tudnád - mondja, mint egy gőgös kislány, aki éppen kioktatja a osztálytársát a szorzótábláról. Hiszen ő tudja jobban. Mondjuk Sára speciel nagyon komolyan is gondola, ez a neve jelentése is. A királylány az ő esetében sértés, sőt, visszafokozás. Nem, őt nem kell megmenteni a sárkánytól, nincs a toronyba zárva és nem várja, hogy mindenki körülötte megoldja a gondjait. Ő inkább csak bölcs (na jó, ezt ő sem gondolja komolyan) és csendesen uralkodik a király mellett.
- Másodszor - emeli fel és mutatja Viktornak a mutató- és középső ujját - általában teázok és mézzel iszom.
És most, hogy Viktor ki van okítva, úgy érzi, a feladatait elvégezte, méghozzá tökéletesen, mint mindig. Most akár hagyhatja is pihenni még egy kicsit, mielőtt még újra zaklatná.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 14. 23:12 | Link

S á r i k á m
All I am is a man

Nem volt jó ötlet felébreszteni. Morogva fordít hátat nekem magára húzva közben a takarót is. Szavaira csak bólintok, túl korán van még nekem ahhoz, hogy már morgással kezdjük a napot. Lesétálok a konyhába, és ha már teát kért, magamnak is csak azt készítek. Igyekszem nem felverni közben mindenki mást a házban, bár a mézet megtalálni nem kis vállalkozás. Elszoktam anya rendszerétől. Néhány szekrényajtó kinyitása, majd becsukása után végül azért meglesz, úgyhogy panaszra remélhetőleg nem lesz oka. A két gőzölgő bögrével térek vissza a szobámba, majd az asztalra teszem őket. Becsukom az ajtót is magam után, csak úgy belökni ugyanis szintén felérne egy ébresztővel az egész család számára. Az ágy szélére ülve ezúttal csak végigsimítok a vállán.
- Hoztam teát, mézzel - mondom, majd a saját bögrémet kezembe véve kavargatni is kezdem jó szokásomhoz híven, pedig most sincs benne se tej, se méz, de még cukor se. Megszokás. A takaró után nyúlva magam felé húzom azért, elvégre mégiscsak a sajátom, kérek belőle.
- Mit szólnál hozzá, ha ma kihagynánk azt a manikűrt? Nagyon szépek a körmeid most is, és részemről én még tudnék még aludni bőven. Ahogy látom, te is - vetem fel, miközben hátamat az ágy támlájának támasztva még mindig a teámat kavargatom két korty között. Semmi kedvem kimozdulni, pedig nem szoktak egyébként ilyen gondjaim lenni. Általában idejében fekszem, kelek, és pontos napirendem van, de most mondhatjuk, hogy egész szépen kirúgtunk a hámból.
- Figyelj, az este... beszélnünk kellene róla, Androméda - kezdek bele aztán nagy levegőt véve, és még a bögrémet is leteszem, hogy közelebb hajolva puszit nyomjak az arcára. Elvileg elég felnőttek vagyunk. Remélhetőleg nem önti a nyakamba a teáját perceken belül.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. március 14. 23:44 | Link



Na jó. Hagyott neki még pár percet pihenni, és még teát is kapott mézzel. Most már talán hajlandó tárgyalni. Ahogy érzi Viktor simítását a vállán, inkább a hasára fordul és hálás mosollyal veszi el a bögréjét. Annyira még nem békélt meg, hogy meg is köszönje, de hajlandó legalább tárgyalni a másikkal. Sőt, még van olyan kedves és közelebb is húzódik kicsit, hogy jusson a takaróból Viktornak és neki is. A kedvesség mintapéldája - főleg az előző állapotokhoz képest.
- Igen. Szerettem volna aludni - egyértelmű hangsúllyal nyomja meg a szavakat, hogy érezhető legyen, hogy Viktort hibáztatja, amiért már nem alszik. Miért, ki mást hibáztatna? Ő ébresztette fel, rázogatta a vállát, és még mindig nem heverte ki ezt a csúnya módot. Még ha legalább simogatta volna... most bezzeg tud kedves lenni és puszikat osztani meg simogatni a vállát.
- Aha... szóval beszélgetni szeretnél... - mosolyodik el, miközben szemöldökeit megemelve végigpillant Viktoron. Aztán iszik pár kortyot a teájából, kellemesen édes, mézes, elvarázsolja, elringatja. Elégedetten sóhajt egyet.
- Na jó, de csak ha kapok még egy puszit - ad ultimátumot végül, bájos mosollyal, remélhetőleg emlékeztetve Viktort, miért is olyan ellenállhatatlan. Mondjuk, mert ha éppen akarnok, zsarnok, és úgyis az lesz, amit ő akar... nos, ezt is cukin csinálja és úgy, hogy kedvesnek tűnjön.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 15. 00:18 | Link

S á r i k á m
All I am is a man

Odaadom a bögrét, ha már hajlandó elvenni, bár egy egyszerű "köszi" még távol áll tőle. Szóval még mindig morcos, mert ilyen korán reggel még aludt volna inkább. A takaróból szerencsére már nekem is jut, úgyhogy visszamászok a saját ágyamba, a saját takaróm alá, amit nemrégiben teljességgel kisajátított, mint aki otthon érzi magát.
- Bocs. Kiegyezhetünk abban, hogy mindjárt alszunk tovább - válaszolom egy félmosollyal arcomon, de azért előbb még felhoznám ezt a beszélgetést, aminek szükségét érzem.
- Ühümm, arról a... tudod... általában nem vagyok ennyire szétesve, hogy siránkozzak - válaszolom egy sóhaj kíséretében, mert hiszen tényleg nem szoktam ilyen gyámoltalan, nyafogó kiskölyök módjára viselkedni. Az ital hozta ki, azt hiszem. Végül egy újabb korty tea után leteszem az üres bögrém, kényelmesen elnyújtózom az ágyamon és felvont szemöldökkel pillantok rá az ajánlata hallatán, de végül is, ennek semmi akadályát nem látom. Mégse azt kérte éppen, hogy vegyem feleségül. Még arra is gondolok, hogy a teája ki ne ömöljön véletlenül, amennyiben még maradt, úgyhogy bögréjét önkényesen biztos helyre rakom, aztán derekát átkarolva húzom közelebb. Panaszra nem akarok okot adni, sem hagyni, így végeredményben a mellkasomon landol pillanatokon belül és kap puszit bőven.  
- Na de amilyen korán van, tényleg aludhatnánk még. Hány óra is kell neked, hogy kellőképpen szép legyél? - kérdezem végül vigyorogva, végtére is ez talán egyelőre jobb ötlet, mint arról beszélni, mennyire visel meg egy távkapcsolat, vagy egyáltalán mennyire viselkedtem szánalmasan az este egy kicsit ittas állapotban.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. március 15. 00:57
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. március 15. 11:44 | Link



Nem, ahogy az feltűnt, Sárát egyáltalán nem érdekli, hogy ez Viktor ágya és Viktor takarója és tulajdonképpen ő a vendég itt. Lehet, hogy ő kis előzékeny levitások között szocializálódott, Sára viszont először is az Ombozi családban, másodszor pedig a rellonosok között. Szóval ha ő mérges, akkor bizony nincs tekintettel semmire és senkire, még Viktorra sem. De azért a kedvesség és a tea kompenzálja kicsit a helyzetet. Az alvásra csak bólint egyet, aztán várja, hogy mit akar még a másik kinyögni. Amikor hallja, miről van szó, megemeli egyik szemöldökét.
- Nem hiszem, hogy emiatt magyarázkodnod kéne - jegyzi meg, egy apró vállvonás kíséretében. Tényleg nem szereti a nyafogó embereket, de Viktornak volt rá oka, ebben biztos. Amúgy sem beszélgettek órákat a nem túl felhőtlen párkapcsolatokról, pedig mindketten tudnának regélni. És igazából szorult belép empátia és tényleg megérti Viktort, azt is, hogy neki ez most sokkal nehezebb, mint neki. Csak valahogy nincs túlságosan lelkizős hangulatban, ahhoz még reggel van neki. Nagyon is.
Könnyedén és ösztönösen mozdul, ahogy Viktor magához húzza. Kényelmesen elhelyezkedik és vöröskéje mellkasát cirógatja. Na, hát amiatt nem panaszkodhat, hogy nem kap elég puszit, szóval már mosoly is játszik az ajkain és hajlandó lenne normálisan beszélgetni  is.
- Hát, minimum kilenc órát, nagyon fontos az arcbőröm rugalmassága miatt - tapogatja is meg az arcát, főleg a szeme alatti részt, vajon mennyire viselte meg, hogy ilyen korán felkeltették. De még nem érez visszafordíthatatlan károkat, és amúgy is sokkal jobban érzi magát így, Viktorhoz bújva, átkarolva őt.
- Nem kell aggódnod, minden rendben - teszi hozzá még azért, felnyújtózkodva és egy finom puszit adva Viktor arcára, mielőtt még visszahelyezkedne. Na jó, látjátok? Nem szívtelen ő, azért igyekszik megnyugtatni a másikat. Nem kell majréznia. Nem fogja egész életen át azért szívni a vérét, mert tegnap kicsit szétesett. Nem fog sírva menekülni sem előle, még akkor sem, ha nem akar többet tőle. Még ő maga sem tudja, mit akar, és ennél kétségbeejtőbb nincs. A különbség közöttük annyi, hogy ő nem gondolkozik ezen, főleg most nem. Szeretne pihenni. Szeretné még kicsit gondtalanul kiélvezni az egészet és azt kívánja, bárcsak Viktor is így gondolkozna.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek