Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Mivel a bácsikája és annak felesége hazaérkeztek a nyaralásból, rögtön küldött egy baglyot, ami elvitte a levelet, miszerint hazamegy pár napra. A felnőttek nem szóltak semmit, de, ha a lány ilyen hirtelen küld egy levelet a semmiből, akkor biztos valami baj van, szóval hazajöhet. Nem kellett sokat noszogatni, bepakolta a cuccait és itt van. Tegnap érkezett, egy levelet sem hagyott a szobatársainak, se senkinek, Kathnek és Shaynek sem szólt. Arra nem gondolt, hogy esetleg aggódhatnak érte, meg kell érteniük. Senki nem tudott kihúzni belőle egy szót sem, pedig a két nőnek általában mindent elmond. Majd valamikor meg fog nyílni előttük, de várniuk kell. Ideérkezése óta a szobájában gubbaszt, az ágyon fekszik, nem csinál semmit. Néha tesz egy kört, ad ételt az állatainak, de ők is érezhetik a dolgok súlyát, gazdájuk megváltozott és nem tudják miért. Az állatok érzik a dolgokat.
Viszont a lány nem az a megülök a fenekemen típus, másnapra nem bírta a négy fal között. Mindig is szeretett kint lenni a friss levegőn, főleg nyáron és este (inkább éjszaka) és Pécsen úgyis rég volt kint. A szomszédja nincs itthon, Őt nem tudja elhívni magával, ezért egyedül kell útnak indulnia. Nem zavarja a dolog, de most örülne Kevin társaságának, a fiú mindig megnevetteti. Neki is kell a nyaralás, a szőke megérti, de pont most. Na, mindegy! Felveszi a válltáskáját, beletesz némi mugli és varázslópénzt, hátha kelleni fog, bár ilyenkor már semmi nincs nyitva. A kutyáit most nem viszi magával, ki tudja, merre megy, illetve a két eb már rég elaludtak, nincs szíve felébreszteni őket. Egész nap rohangáltak és ugattak a melegben, egy pillanatra nem maradtak nyugton, megérdemlik a pihenést. A bácsikája és a keresztapja éppen valami sportot néznek a tv-ben, de azért Gwen szól, hogy elmegy, majd jön. Nem izgulnak, ismerik a szőkét, és meg tudja védeni magát, ha bármi történne. De mi történhetne? A pálcája vele van, de nem feltétlenül azt használja. Az utcára kilépve, elindul a város belseje felé, amerre általában Kevinnel szoktak menni. Egy pillanatra, mintha egy vörös villanást látna, az arcot csak futólag pillantja meg, mert az éppen befordul ez egyik utcába. Biztos rosszul látta, Alíz nem lehet itt, ott kell lennie a suliban. Egy vállrándítás után folytatja az útját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=499841#post499841][b]Gwen L. Blake - 2015.07.25. 00:19[/b][/url]

Mivel a bácsikája és annak felesége hazaérkeztek a nyaralásból, rögtön küldött egy baglyot, ami elvitte a levelet, miszerint hazamegy pár napra. A felnőttek nem szóltak semmit, de, ha a lány ilyen hirtelen küld egy levelet a semmiből, akkor biztos valami baj van, szóval hazajöhet. Nem kellett sokat noszogatni, bepakolta a cuccait és itt van. Tegnap érkezett, egy levelet sem hagyott a szobatársainak, se senkinek, Kathnek és Shaynek sem szólt. Arra nem gondolt, hogy esetleg aggódhatnak érte, meg kell érteniük. Senki nem tudott kihúzni belőle egy szót sem, pedig a két nőnek általában mindent elmond. Majd valamikor meg fog nyílni előttük, de várniuk kell. Ideérkezése óta a szobájában gubbaszt, az ágyon fekszik, nem csinál semmit. Néha tesz egy kört, ad ételt az állatainak, de ők is érezhetik a dolgok súlyát, gazdájuk megváltozott és nem tudják miért. Az állatok érzik a dolgokat.
Viszont a lány nem az a megülök a fenekemen típus, másnapra nem bírta a négy fal között. Mindig is szeretett kint lenni a friss levegőn, főleg nyáron és este (inkább éjszaka) és Pécsen úgyis rég volt kint. A szomszédja nincs itthon, Őt nem tudja elhívni magával, ezért egyedül kell útnak indulnia. Nem zavarja a dolog, de most örülne Kevin társaságának, a fiú mindig megnevetteti. Neki is kell a nyaralás, a szőke megérti, de pont most. Na, mindegy! Felveszi a válltáskáját, beletesz némi mugli és varázslópénzt, hátha kelleni fog, bár ilyenkor már semmi nincs nyitva. A kutyáit most nem viszi magával, ki tudja, merre megy, illetve a két eb már rég elaludtak, nincs szíve felébreszteni őket. Egész nap rohangáltak és ugattak a melegben, egy pillanatra nem maradtak nyugton, megérdemlik a pihenést. A bácsikája és a keresztapja éppen valami sportot néznek a tv-ben, de azért Gwen szól, hogy elmegy, majd jön. Nem izgulnak, ismerik a szőkét, és meg tudja védeni magát, ha bármi történne. De mi történhetne? A pálcája vele van, de nem feltétlenül azt használja. Az utcára kilépve, elindul a város belseje felé, amerre általában Kevinnel szoktak menni. Egy pillanatra, mintha egy vörös villanást látna, az arcot csak futólag pillantja meg, mert az éppen befordul ez egyik utcába. Biztos rosszul látta, Alíz nem lehet itt, ott kell lennie a suliban. Egy vállrándítás után folytatja az útját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=499950#post499950][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.07.25. 18:15[/b][/url]

Eltévedt.
Ez tisztán látszik ijedt szemein, félig kinyújtott karjain és begörnyedt testtartásán. Nem tudja hol van, hogy merre kellene mennie. Egyrészt nem is kellett volna idejönnie, másrészt igazán hozhatott volna magával egy térképet Pécsről, akkor talán nem lenne ilyen ijesztő helyzetben. Persze az ötlet, hogy utazzon le Pécsre beszélni Gwennel, megint csak hirtelen pattant ki a fejéből, jóformán át sem gondolta mi fán terem az a Pécs, csak felcsücsült a vonatra, aztán most itt van. Gwen meg sehol. Persze nem is kellene a lányra számítani, Alíz érkezéséről sem lehet tudomása. Tehát a kis zakkant magára van utalva a kora esti pécsi forgatagban. Valahol a főtéren lehet, messze Gwenék utcájától, azonban miután kiijedezte magát, körbepillantva elindul az egyik irányba. A pálcája biztos nála, de csak nem kéne varázsolni, még a végén kicsapják a suliból.
Órák óta az utcákon bolyong, de semmi sem tűnik neki ismerősnek. Se egy ház, se egy ajtó mellé állított virág, se Hajni néni elszökött kutyája, aki nem mellesleg egy ideje már mellette baktat. Egy pillantásra sem méltatja a kitartó állatot, csak próbál szegénykém tájékozódni ebben a nagy városban. Nos, igen. Neki ez nagy város, mert Budapesten még nem járt, de ilyen tájékozódási képességekkel azt hiszem még a családjával is képes lenne eltévedni. Ezért is nagy szerencse, hogy Gwen nem a fővárosban lakik. No de mindegy. Alíz csak járja az utcákat, próbál csak a céljára összpontosítani. Hiába volt már barátnőjénél egyszer, az neki nem nagy segítség. Na meg akkor Krisztián is vele volt, tőle is tudott segítséget kérni. De a fiú most nincs vele, Hajni néni kutyája meg nem tud beszélni, pedig tőle szívesen megkérdezné merre kell mennie.
Még egy utca, és még egy.
Sóhajtva fordul be a következő utcalámpa mellett, hogy végigmenjen egy újabb ismeretlen szakaszon. A fekete kutya kitartóan üget mellette, pedig már nagyon messze került az otthonától, és a gazdája is biztos aggódik érte. Alíz meg Gwenért aggódik, úgyhogy ez egy ilyen aggódós nap. Ahogy felpillant, mintha a szeme sarkából az említett barátnőjét látta volna sétálni a másik utcában, de nem egészen biztos benne. Éppen ezért torpan meg és fordul át a másik útra, aztán a szőkeség nyomába ered, aki úgy tűnik nem vette észre. Alíz oldalra biccentett fejjel néz a lány után, aztán eldönti magában, hogy mivel így sosem fog kiderülni ki is sétál pár méterrel előtte, kinyitja a száját és megszólal.
- Gwen?

Hajni néni kutyája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=500627#post500627][b]Kolf Krisztián - 2015.07.27. 18:41[/b][/url]

Utolsó munkám mára, hogy néhány gyógyszert leszállítok a pécsi egyetemnek a gyárból, ahol dolgozom. Egészen furcsa látni a mágusegyetemet, ahova persze semmi esélyem sem lett volna soha bejutni. Mármint diákként. Miután leadom a főzeteket, kedvem támad sétálgatni a városban. Késő van már, én is már jóval munkaidő után indultam el a kiszállítást teljesíteni, még szerencse, hogy a mágusegyetemen van éjszakai portás is.
Kevesen vannak az utcákon, és főleg muglik. Egyetemisták, akik egyik kocsmából hangosan nevetgélve kilépnek, és azt beszélik meg, melyik szórakozóhely legyen a következő. Fásult arckifejezésű középkorú emberek, akik az éjszakai műszak után szállingóznak haza. Fiatal párok egy színházi előadás után kézen fogva sétálnak.
Én pedig Gwenék háza felé veszem az utam. Persze ez csak akkor tűnik fel, amikor már majdnem ott vagyok. Mondhatnánk úgy is, hogy nem tudatos cselekvés feléjük kerülni hazafelé. Hiányzik a lány, gondolataim gyakran visszatérnek hozzá, de akkor sem hiszem, hogy tévedtem, amikor leléptem és szakítottam vele. Biztosan jobb lesz ez így. Majd néhány év múlva visszanézve látni is fogjuk ezt.
Mikor észreveszem, hogy hova kerültem, egyből sarkon fordulok, hogy eltűnjek, még akkor is, ha tudom, hogy Gwen ilyenkor a suliban van. Aztán meghallom a hangot: "Gwen?"
~Alíz?! Itt?! És Gwent keresi?~ Gyorsan körbenézek, és bár először nem látom a lányokat, mert az utca megvilágítása nem tökéletes, megpillantom a vörös és a szőke tincseket.
- Oh, a fenébe! - morgom, és megpróbálok eltűnni, mielőtt észrevennének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=500683#post500683][b]Gwen L. Blake - 2015.07.27. 20:13[/b][/url]

Az éjszakai séták számára megnyugtatóak és veszélytelenek. A szőke így látja az estéket, főleg mióta kiderült, hogy Kath az unokatestvére és neki az éjszaka jobb, mint a nappal. Előtte is éjszaka járkált ki, de azóta még többször. Most viszont nincs itt a vámpír, aki megvédje, ha kell, de a szőke felfogása szerint nem is kell védelem. Már varázsolhat, viszont ez csak a B-terv.
Lassan ballag az utcákon, nem figyel a körülötte zajló életre, a bulikból a bulikba járó fiatalokra. Egyedül egyébként sem jó azokra a helyekre menni, ahová ők tartanak, inkább Linnel, Kathhel, vagy Kevvel megy valahova, ha otthon nincs semmi izgalmas. Egyszer a fiúval majdnem ott maradtak takarítani, mert nem vittek elég pénzt. A zajos utcákat elhagyva folytatja az útját, legalábbis ezt tenné, ha egy halk hang nem ütné meg a fülét. Rögtön felismeri a lányt, nem kell neki bemutatni neki.
- Mit keres itt? - sziszegi magának, a vörös lány nem hallhatja. Megfordul, hogy biztos őt hallotta-e. Lehet, hogy másnak is olyan a hangja, mint Alíznak, vagy esetleg a szél volt.
- Alíz, hogy kerülsz ide? - kérdezi kissé ingerülten. Nem akarta, hogy utána jöjjenek, egyedül akart lenni, de úgy tűnik ez lehetetlen. Vajon a családja árulta el, vagy Alíz megint eltévedt? Egy vállrándítással jelzi, hogy nem különösebben foglalkoztatja a dolog, inkább választ szeretne. Vagy inkább akar. A várakozás közben egy ásítást mímel, ezzel jelezve, hogy nem akar válaszolni az esetleges kérdésekre. Miután Alíz megtette, amit Gwen szavakkal "kért" egy árnyra lesz figyelmes a lámpa gyér fényében. Becsukott szemekkel, elmond magában pár szitkozódást, a felismert fiú és Alíz miatt. A lány nem gondolta volna, hogy Alíz csak a békítés kedvéért idehívja a srácot. A szöszi így gondolja, mindent kinéz a vörösből. Először a szobatársára néz mérgesen, utána a másikra. A másfél hete érzett szomorúság helyét átvette a düh. Nem mondom, hogy nem hiányzik neki Krisz, de szép lassan rájött a dolgokra. A srác nem jön vissza, nem hiányzik neki Gwen és nem keresi.
- És őt miért hoztad magaddal? - felvont szemöldök, dühös arc, összefont karok. Ennél mérgesebb nem volt még a szőkénk, nem is lehetne, és örüljünk, hogy nem kezd el törni, zúzni. Senkire nem volt kíváncsi, ezért jött el a suliból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=500814#post500814][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.07.28. 11:18[/b][/url]

A sok városban bolyongás után este későn végül megpillantja a szőke lányt, és rögtön utána is fordul, mielőtt még újra eltűnne. Hátulról is könnyen beazonosítja a lányt, amikor pedig kimondja a nevét, Gwen lassan meg is fordul. Alíz megkönnyebbülten sóhajt fel, de mielőtt még válaszolhatna, a mellette álló fekete kutya először csak halkan, majd egyre hangosabban morogni kezd. A kislány csak egy meglepődött pillantással nyugtázza a tényt, hogy a kutya ugat. Hát, ugasson. Felőle amíg az ugatásával nem lármázza fel az itt lakókat, még a barátnőjére is ráugorhat, ha ahhoz van kedve.
- Én hozzád jöttem - Nagyokat pislog mikor kimondja ezt a röpke három szót. Igazából nem tudja megmagyarázni, miért jött. Hirtelen ötlettől vezérelve szállt fel arra a vonatra és utazott el ide. Még csak át sem gondolta, hogy mit akar mondani Gwennek. Annyira eluralkodott már rajta a kétségbeesés, hogy nem tudott a kastélyban maradni, nem tudott úgy aludni, hogy tudta, Gwen itt van. Szeretné, ha barátnője és annak volt barátja között rendeződnének a dolgok, Krisztián visszajönne tanulni, és minden olyan lenne, mint volt. Valami ilyesmit akart Gwennek mondani még a vonaton elgondolva, de mire ideért, elfelejtett mindent.
Hajni néni kutyája közben már valami támadóálláshoz hasonló dolgot is felvett, hátán felborzolódott a szőr és bőszen morog valahova Alíz háta mögé. Mivel a lány nem ért a kutyákhoz, nem tudja mi ez a nagy felhajtás, az állattal ma találkozott először, nem érti miért védi meg, már ha ez neki annak számít. Szöszi aztán felteszi a következő kérdését, amire Alíz pár pillanatig csak bambán néz barátnőjére, de mikor látja, hogy a szöszke szeme valahol a háta mögötti területet kémleli, ő is megpördül. És rögtön hátra is hőköl pár lépést. Az idegen, akire a groenendael morog, Krisztián. Összefont ujjakkal, félig lehajtott fejjel mered a fiúra, az idegesítő morgás csak nem akar megszűnni.
- Nem én hoztam magammal - Bár még mindig háttal áll Gwennek, a lány tökéletesen hallhatja a választ, már amennyiben kicsit is érdekli és figyel rá. Magyarázkodni semmiképpen sem akar, de nem áll szándékában jobban kifejteni ezt a dolgot, ha esetleg a lány nem hisz neki. Nem tudja Krisztián hogy került ide, és miért, de ha köze van a beszélgetésükhöz a faluban, akkor Alíz bizony nagyon boldog lesz.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=509289#post509289][b]Kolf Krisztián - 2015.08.25. 18:31[/b][/url]

Az állatok általában agresszíven vagy meghunyászkodva viselkednek a közelemben. Főleg a kutyák zavarodnak meg a szagom miatt. Ennek - a lányok közelében álló, veszettül jelző kutya - ellenére nem gondoltam volna, hogy észrevesznek. De úgy látszik, Gwen már szinte az árnyékomból kitalálja, ha én vagyok. Mondjuk, nekem is elég volt a tincseit látnom, hogy tudjam, ő az. Nem tudom, hogy ez most jót jelent, vagy rosszat.
Mindenesetre közelebb lépek, nem is törődve az ebbel. Bólintok Alíznak, végignézek Gwenen, de nem értem a lány dühét. Lépjen túl rajtam! Ahogy azt egy hozzá hasonló lánynak egy hozzám hasonló sráccal tennie kell.
- Úgy mondod, mintha én is a kutyája lennék - morgom, mikor meghallom Miko szavait. - Nem hozott senki, épp csak... erre jártam - vonom meg a vállam, hiszen bármilyen furcsán is hangzik, azért féligazságnak megfelel.
- De a legkevésbé sem számítottam rátok - szögezem le. - Nincs ilyenkor suli? - érdeklődöm, bár a válasszal tisztában vagyok. Annak ellenére, hogy szétlógtam az agyam, teljesen nem vagyok idióta. Bár a nővérem bizonyára vitatkozna ezzel az állítással. És ahogy elnézem a szőkét, neki is lenne mit a fejemhez vágnia.
- Gondolom, én léphetek is - mondom kissé zavartan, elvégre nem valószínű, hogy most hárman egymás nyakába ugrunk, mint az egymást rég nem látott jó barátok. Mondanivalónk nem sok maradhatott. Ilyenkor kell elegánsan lelépni, vagy esetemben szép csendben elsomfordálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=509302#post509302][b]Gwen L. Blake - 2015.08.25. 19:00[/b][/url]

Simán gondolhatja azt a szőke, hogy a fiú vele, legalábbis amennyire ismeri a vöröst. Meg is lepődik a válaszon, hogy nem vele jött, illetve a fiú beszólásán is. Eddig nem volt ilyen legalábbis a szőkével nem, bár mással kapcsolatban nem tud mit mondani. Próbálja visszanyerni a mondatot, egyelőre sikerül is neki, később pedig nincs lehetősége, mert már más témára terelődik a szó. Mindig valami ilyesmi van, csak úgy peregnek a témák. Az iskolás kérdésre egy grimaszt vág, miközben a szemét forgatja. A fiú tudhatná, hogy a lány nem az a stréber fajta, az órákat gyakran ellógja, vagy olyan beadandókat ad be, amire még a nevét sem írta fel. Volt kitől örökölnie.
- Ha megértő a családod, akkor pár nap szabadnap nem nagy dolog. Nomusa és Lenke, meg simán elengedtek - válaszolja, de ez Alíznak is új lehet. A barátnői közül csak Linának mondott valamit, hogy miért nem lehet látni, valamint a bátyjának meg Kiliánnak. Ők tudják, hol van a szőke, illetve mi van vele, hozzájuk lehet menni kérdezősködni.
Bár mérges a fiúra azért mégis örül, hogy láthatja, ezért mikor felmerül, hogy Krisztián elmegy, belül kicsit megijed. Nem akarja még elengedni, kívülről azonban a közömbös arcát mutatja a többieknek. Ha a mai estét letudták, szólni kell a levitás lánynak, valamint az eridonos fiúnak és elmenni valahova inni. Természetesen külön-külön, nem mind a hárman. Kilián biztos valami olyat mondana, hogy elég neki Gwenre figyelni, erre Lina megsértődne és Gwen hallgathatná egész este a vitájukat. Nem lenne elég neki a fejfájás még rendet kéne tenni két "kisgyerek" között is.
- Felőlem! Igazából én sem maradok már - nem érdekli, hogy Alíz esetleg miatta jött, folytatná az előző útját, ahova indult céltalanul. Nincs ereje barátságosnak nem mondható csevegésre, szóval inkább elmegy. Az ugató kutyák sem zavarják. Már megszokta, itt rengeteg hangos állat van. Most inkább arra figyel, hogy a közeledő autó ne üsse el, miközben a zebrán megy át.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=509524#post509524][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.08.26. 12:38[/b][/url]

Csendben hallgatja a két fél párbeszédét, ujjait összefűzve áll az egyre hangosabban morgó kutya mellett. Nem akar belefolyni ebbe a vitába, igazából már azt sem tudja pontosan, mi volt ideutazásának igazi célja, de ha már ilyen szépen összegyűltek, miért ne békíthetné ki az éppen egymásra gyilkos pillantásokat lövellő volt párt? Végül is egyszer amúgy is fel kellene csapnia ilyen "békítőnek" , miért ne lehetne az ma?
- Megállni! Mindketten! - hangja hangosan csattan, a lámpák adta félhomályban jól látszik az arcán tükröződő kétségbeesés és...düh. Ökleit összeszorítja, s még a lábával is toppant, mire a kutya végre abbahagyja mellette a szűkölést és hátrál egy lépést.
Alíz még mindig nincs teljesen tudatában annak, hogy barátnőjének mennyire fájhatott mikor megtudta Krisztián titkát, vagy esetleg fordítva; mit érzett a fiú, mikor lebukott. Ő csak annyit tud, hogy a lány szenved a szakítás miatt. Valamikor szenvedett, barátnője pedig ismeri már annyira, hogy tudja, vagy legalábbis sejtse, mi lehetett a szöszi ideutazásának legnyomósabb oka. Biztos nem azért jött haza, hogy nyugodt környezetben tanuljon a vizsgákra.
- Senki sem megy sehova! - toppant lábával újra. Szemeit először Krisztiánra, majd Gwenre szegezi, végül az előbbi felé indul el nagy léptekkel és ha engedi (ha nem, az se olyan nagy baj, Alíznak végül is nem kell engedély), a csuklóját megragadva húzni kezdi a szőke után. Öt perces álma, hogy kibékíti a két bolondot most egyre erősödik, és nem, nem fogja tehetetlenül nézni Gwen lelépését.
Amint sikerül beérni a feltehetőleg már megállt leányzót, úgy Krisztiánt mellé húzza és elégedetten fújtat egyet. Karjait összefonja a mellkasa előtt, közben dühös pillantásokat lövell a barátnője felé amolyan "nem jössz vissza amíg ez meg nincs" üzenet gyanánt.
- Most szépen elmondod Gwennek, hogy mi volt a legnyomósabb okod a lelépésre - először a fiú felé fordul, aztán mielőtt még bármelyikük válaszolhatna, a lány arcát kezdi tanulmányozni. - Aztán te jössz. Gyerünk. Addig innen egyikőtök sem megy el.
Hozzátenné, hogy ha kell leátkozza őket, de valószínűleg nem lenne jó ötlet iskolán kívül varázsolgatni a nyílt utcán - függetlenül attól, hogy rajtuk kívül jelenleg senki sem tartózkodik a környéken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=510556#post510556][b]Kolf Krisztián - 2015.08.29. 22:19[/b][/url]

Kezd elegem lenni. Nagyon elegem. Mindenki úgy csinál, mintha elkövettem volna az évszázad baklövését. Megértem, hogy nem örülnek neki, de ez mégiscsak az én életem, az én döntésem. Gwen pedig megszabadult tőlem, inkább örülne neki, hogy a továbbiakban nem hátráltatom. Másrészről úgy is tűnik, hogy már továbblépett, elvégre felőle aztán le is léphetek. Megzavartam kis éji sétáját. Pardon. Majd mindjárt bocsánatot is kérek, sőt térdelve könyörgök érte.
Alíz rángatását csak azért hagyom, mert meglep a vakmerősége. De az, az utolsó csepp a pohárban, amikor elkezd úgy beszélni velem, mintha óvodás lennék. A nevemet és a jelemet ne soroljam el, óvónéni?
- Elég volt! - mondom, és kivételesen tisztán érthetőek a szavaim, talán kicsit túl hangosak is. - Titeket valójában egyáltalán nem érdekelnek az indokaim! Önzőségetekben egyszer sem gondoltatok bele az én helyzetembe! Valójában tojtok rá, hogy én mit érzek! Meg vagytok győződve róla, hogy én Gwennek csakis rosszat akarok, érzéketlen tuskó vagyok, mellesleg pedig a vérfarkasság szivárványnyalás pehelycukorral!
A végén már konkrétan üvöltök, néhány közeli lakásban fel is kapcsolódnak a villanyok, valószínűleg valaki hamarosan ránk fog szólni, hogy húzzunk a rákba, vagy ránk hívják a rendőröket. Az még buli lenne.
A kiabálástól és az adrenalintól némileg lihegve, halkabban folytatom véleményem kifejtését.
- Nem az. Egyáltalán nem. Nektek végignézni sem lenne merszetek egy átváltozást, nemhogy átélni azt a borzalmat. Minden hónapban, újra és újra. A tehetetlenséget, a fájdalmat, az undort... De minek is koptatom a szám, inkább lelépek, nektek úgyis mindegy, nem?
Elfordulok, nem várok válaszra, de, ha van, nem fogok elmenni anélkül, hogy meghallgatnám őket. Nem vagyok olyan, aki megfutamodik egy ilyen helyzetben. Ráadásul régen voltam már ennyire dühös.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=510637#post510637][b]Gwen L. Blake - 2015.08.30. 00:14[/b][/url]

Alíz kifakadása meglepi a lányt, de nem mozdul. Kíváncsi mit akar mindebből kihozni a vörös és ezért türelmesen várakozik, ami nála nehezen megy. De most itt marad, legalábbis amíg meg nem mondja a véleményét. Ideráncigálja elé a fiút, majd az indokokról kezd beszélni, aztán Gwenre is "ráparancsol". A szőke így veszi az elhangzott szavakat, neki ez már annak számít. És nem szereti, ha valaki megpróbálja megmondani mit, csináljon. Megy a saját feje után és ezt Alíz tudja jól. Talán ezért szeret belefolyni az Ő dolgaiba. Ezt már többször tapasztalta, de most nem hagyja annyiban. Azonban ezt később is el tudja intézni, most a fiúra koncentrál.
- Én soha nem mondtam, hogy olyan, és azt sem, hogy érzéketlen vagy - válaszolja halkan a lány. A fiú hallhatja, ha nem tett hátrafelé lépéseket. Az lenne a legjobb, ha Alíz már nem értené a mondottakat. Perpillanat nem akar semmit megosztani a vörössel, csak az előbbi gondolatait.
- Muszáj, beleszólnod mindenbe? Idegesítő, nem érted? - szegezi neki a kérdéseket, miután a fiú abbahagyja a mondandóját. Nem bírta magában tartani. Ez talán egy újabb lehetőség a veszekedésre, de a szőke lányt ez izgatja a legkevésbé. Ha ennyiszer összevesznek, az talán nem is igazi barátság.
Aztán a fiú folytatja, és az átváltozásról kezd beszélni. Gwen nem érezheti, ami akkor történik, nem is tudja milyen. Elképzelése sincs a dolgokról, csak, amit az órán tanult, meg amit más könyvekből tudott meg. Ám azt még Ő is sejti, hogy ez kevés. Egy átváltozás, nem olyan egyszerű és fájdalommentes, mint azokban az ostoba vámpíros filmekben, ami teljesen elgörbíti a valóságot.
- Akkor mutasd meg - kéri a lehetetlent a lány. Ezt még Ő sem gondolhatja komolyan. Az arckifejezését elnézve mégis, vakmerőségét most sem hazudtolhatja meg. De számára egy burkolt kérdés volt, hogy elmegy-e. Lehet, hogy őrültség, amit csinál, de nem érdekli. Ha kell valami, vagy valaki, aki megvédje, szól Kathnek. Na, ezt már nem lehet fokozni, a lánynak elment az esze.
- És ne mond azt, hogy nem lehet megoldani, mert mindent meglehet - most nem érdekli, hogy Alíz is ott van, ezt akarta. Beszéljék meg. A sajátos formájukban, de azt csinálják. Kérdőn pillant a fiúra, hogy mit mond ezekre. Ha komolyan gondolta, akkor a szőke elmegy. Ha nem, ezek után tényleg el fogja felejteni Krisztiánt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=510851#post510851][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.08.30. 17:19[/b][/url]

Krisztián hagyja magát odarángatni Gwenhez, ez viszont már meg sem lepi, ahogy a fiú reakciója sem. Jogosan borulhatna ki mind a három - na jó, csak kettő - fiatal, és a környéken lakók is jogosan hívhatnák rájuk a zsarukat. Bár az még mindig bulisabb lenne mint hallgatni kettejük veszekedését.
Némán hallgatja a részben fejéhez vágott szavakat, tekintetét közben az éppen hozzá beszélőébe fúrja, nem hátrál meg. Miért is tenné? Elvégre azért jött ide, hogy... pontosan nem emlékszik, miért, de biztos köze volt a barátnőjéhez és annak volt barátjához. Hát csak rájuk kell pillantani, még veszekedni is aranyosan tudnak. Ezt viszont nagyon gyorsan ki kell vernie a fejéből, és pár pillanattal később így is tesz. Még mindig nem hátrál meg, csak a fejét ingatja. Nem próbálkozik semmiféle frappáns visszaszólással, azzal úgysem javítana egyikük helyzetén sem, a sajátján meg főleg nem. Csak hagyja, hogy a másik kettő folytassa a vitatkozást, elvégre ez is haladás. Legalább kommunikálnak egymással.
Alíz türelmesen megvárja, míg Gwen és Krisztián is egymásra emelik a pillantásaikat, hogy folytassák a vitát. Ő csak ekkor lép nagyon halkan hátra. Mosolyogva mered maga elé ahogy hangtalanul tovább hátrál; kizárt, hogy a másik kettő észrevegye a mozdulatait, most éppen nagyon el vannak foglalva Krisztián átváltozásának ecsetelésével. Alíz ebben a pillanatban fordul ki az utcából egy másikba, hátát a falnak dönti és a sötétségben maga elé mosolyogva még hallgatja pár pillanatig a pár beszélgetését. ~ Gwen meg akarja nézni ~ gondol vissza az alig fél perce elhangzottakra, aztán int a kutyának és megnyújtott léptekkel tovább sétál az utcán egyre jobban távolodva a pártól. Alakját hamarosan elnyeli a késő esti sötétség.
Végül is elérte a pár másodperce újra eszébe jutó célját. Gwen és Krisztián végre újra kommunikálnak egymással, ha még ilyen csúnya módon és ilyen buta dologról is. Ennél már az sem lehet rosszabb, ha a lány tényleg meglátja, milyen az, mikor a fiú átváltozik. De legalább beszélgetnek...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=513318#post513318][b]Kolf Krisztián - 2015.09.04. 22:01[/b][/url]

Dühöm nem csillapul sem a lány szelíd szavaitól, sem Alíz hallgatásától, de megértem, hogy ezt nem itt és nem most fejezzük be. Vélhetőleg nem is szavakkal, mert hiába is beszélünk, egymást meg nem győzhetjük. Ő azt hiszi, tudja, mit vállal azzal, ha mellettem marad. Én tudom, hogy fel sem tudja fogni, mennyire nincs így.
Nem csak attól féltem, ami vagyok, de az emberek véleményétől. A vérfarkasok megítélése még napjainkban sem túl pozitív. Persze azt mondaná, hogy nem érdekli. Amíg nem éli át, nem tudja átérezni. Most még gondolhatja azt, hogy nem bántanák a vélemények, a negatív diszkrimináció, a pletykák, az összesúgások, a kirekesztés... De vajon hónapok, évek múlva is ugyanígy gondolkodna? Kétlem.
- Legyen. Bagolyban megbeszéljük a részleteket - egyezek bele ebbe a teljes őrültségbe, még magam sem tudom miért. Talán mert annyira feldühítettek. Talán mert be akarom bizonyítani az igazamat. Azt, hogy ő sem bírná ki mellettem. Ugyanakkor valahol félek, sőt rettegek tőle, hogy tényleg így lesz. De már nem fogok visszatáncolni.
Figyelem a lány eltűnő alakját, és csak ekkor tűnik fel, hogy Alíz már rég nincs mellettünk. Mélyet sóhajtok, majd elsietek a helyszínről, mielőtt a mugli rendőrök valóban feltűnnének.