34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Temetés
Írta: 2014. július 30. 21:37
| Link

Nina.
2014. július 30. 17 óra körül


 Ennyi volt. El sem bírom hinni. Milyen törékeny az emberi lét, nemdebár? Az emberek azt hiszik, hogy a boldogság egy finom és forró kávéból áll, egy éppen kisült cipó végének a letöréséből vagy egy olyan személyben rejlik, akit annyira szeretünk. És mit hisznek az emberek, hogy mi a szomorúság? Hogy milyen is az.. nyomorúnak lenni. Hát tessék, elmondom. A húgom temetésén állok. A legkisebbik húgom is miattam halt meg, akárcsak Ginger és később Cassie is. Nem tudtam rájuk vigyázni, mert túlságosan is lefoglalt az, hogy mentsem azt a riherongy életemet és bőrömet .. de miért is? Mi értelme van élni azok után, hogy az élet térdre kényszerített, meggyötört, elvette mindenemet majd ott hagyott a sárban gyötrődni és szenvedni.. Ginger. Őt nem tudtam megmenteni, ő saját maga döntött úgy, hogy a vesztébe rohan és erről még csak nem is tudtam egy árva szót sem. Nem voltam ott, amikor vízbe fulladt, nem voltam ott, amikor valaki kiemelte onnan - ahogy akkor sem voltam ott, mikor valami kis szertartáson elhamvasztották és az isten tudja hova szórták el a hamvait. Cassie.. mind a mai napig nem tudom, hogy merre van, hogy hol kellett elesnie, hol kiáltotta utoljára a nevemet segítségképp - minden reményét abba vetve, hogy majd a csodával határos módon megjelenek egy hatalmas karddal és lekaszabolom azokat, akik bántalmazták, erőszakkal megkínozták és .. még mit csináltak vele. És most Ginny. Egy kórházban kellett meghalnia, ahol még csak ott sem voltam - holott nagyon is jól tudtam, hogy melyik az a kórház, hányas terem és hasonlók. Négy idegen, emberi kéz által épített fal között kellett meghalnia pedig milyen régóta mondogatta, hogy ő valami olyan helyen szeretne nyugovóra térni végleg, amely a természet által határolt.. A családom egyetlen tagját már csak Földesy Kristóf képezi, akivel bár eleinte volt jó sok balhénk volt, nagyon kötődünk egymáshoz. Itt áll a jobb oldalamon és biztos vagyok benne, hogy tudja, sőt, érzi, hogy min megyek keresztül. Aztán itt van Grace is. Mikor legutóbb láttam, akkor magam sem voltam megbizonyosodva afelől, hogy életben fog-e maradni a következő évben, hisz annyira csont és bőr volt, de mostanra mintha megint jól nézne ki. Azóta tartjuk a kapcsolatot, hogy elment egy művészeti iskolába és soha nem hittem volna, hogy eljön a temetésre. Leonardot is akartam hívni, de végül mégsem tettem, hisz neki is épp elég gondja van anélkül, hogy egy ilyen eseményen megjelenjen. Mihaelt invitáltam, hisz neki köze van ehhez az egészhez .. és mint jó barát, ő is támogatva a jelenlétével eljött ide. Akárcsak Nina, akire az élet bármely napján és pontján támaszkodhattam. Soha nem fogom tudni meghálálni neki a támogatását ahogy azt sem, hogy mennyire szeretem.
Egyedül lenni. Félelmetes érzés, habár az igazi jelenlétét csak akkor tudhatod meg, amikor pontosan átéled. A szavak szétfolynak azelőtt, hogy a füledbe jutnának, a szemed mereven bámul egy pontot és képtelen vagy felfogni a helyzetet. Valójában senki sincs ezen a világon, aki kétség, vagy akár szennyfolt nélkül is élhetne. Azok, akik örökké megpróbálnak isteni alakban élni és a teremtőt játszani; azok, akik megnövelik a jóindulatúság és bizalom határait; azok, akiket a gonosz szennyez be... Mindenki azt kívánja, hogy megmentsék.
 Milyen szomorú is az emberek élete. Tele van tragédiákkal, rosszindulatúsággal, fájdalommal és gyűlölködéssel. Ginny is azért halt meg, mert valaki engem akart megfosztani az élet jogától és mégis.. mindenki más szenvedett emiatt. Hosszú halált halt... tele fájdalommal. És nem voltam ott. Gyűlölöm magam emiatt. És annyi minden más miatt is, amik miattam történtek. Nem érdemlem meg ezt a tengernyi áldozatot, ami hozatott csak azért, hogy az én nyomorult életem megmaradjon... De .. búcsút kell vennem tőle. Én okoztam a sérüléseit, a szenvedésének az oka is csak én vagyok, miattam halt meg és élt olyan meggyötört életet. Jobbra volt érdemes. Mindig az ártatlanok bűnhődnek és őket büntetik a mi hibáinkért. Igen, már belátom. Nem kellene élnem. Miért is nem hagytam magam megöletni azelőtt, hogy abba az iskolába értem? Miért kellett nekem megmenekülnöm és a testvéreim fejére hozni a bajt és az ördögöt? .. Mindent megtennék, hogy visszaforgassam az idő kerekét és megváltoztassam a jövőjüket. Hogy akkor én meghaljak és ők engem elfeledve tovább éljék az életüket.. eséllyel a boldogságra. Tönkretettem a saját családomat a szánalmas kis életem miatt. Hogy lehetek ennyire önző..
 Megtört bennem valami. Végleg. Nyilván Nina is észrevette, hogy most olyan valamivel állok szemben.. olyan démont kell legyőznöm, aminek a harcában senki sem segíthet. De akkor sem tudom visszahozni Ginnyt.
 Hirtelen éreztem meg, hogy a gyomrom felkavarodott és arcomat úgy öntötte el valami idegen forróság, hogy időm sem volt felkészülni. Kiváltam a tömegből, illetve kiszakítottam magam a koporsó körül álló igencsak csapott létszámú emberek gyűrűjéből egy 30 méterre arrébb lévő fáig, hogy összegörnyedve öklendezzek, ám semmi sem jött ki. Pusztán sírni kezdtem. A tölgyfa törzsének dőlve Ginny alakja elevenedett meg előttem, ahogy nyújtja felém a kezeit egy furcsa, ám boldog mosollyal az arcán, vérben úszva. Ekkor láthatott utoljára. Gyomrom még mindig bukfenceket vetett, de a hányinger már elmúlt. És csak sírtam. Forró cseppek peregtek végig az arcomon eláztatva ezzel a bőrömet. Egy cigaretta került elő a fekete öltönyöm zsebéből és most muszáj volt elszívnom egyet, mert ha nem nyugszom le legalább egy kicsit, akkor oda az emberek közé fogok rókázni. Itt van Ráhel meg a lányunk is, Runa, Mihael, Kristóf, Grace, Nina.. És mindenemet odaadnám, hogy ha visszamehetnék az időbe és én halhatnék meg Ginny helyett. Istenem..Bárcsak én haltam volna meg helyette!..
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. július 31. 09:55
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Temetés
Írta: 2014. augusztus 2. 20:10
| Link

Egy út vége...
- 2014. július 30. 17 óra körül -

"Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,"


A percek őrült lassúsággal peregnek, de a szemei szárazak. Általában minden ostobaságon sír, azon is, amin nem kellene, nagyon hamar eltörik nála a mécses. Most mégsem találják a kiutat azok a fránya cseppek. Ijesztően ismerős e történet vége: a hős meghal, temetik. Torkából reszketeg sóhaj tör fel, ujjai hevesen remegnek a szertartás kezdete óta- sosem hitte volna, hogy ismét része lesz ebben a torokszorító érzésben, csak épp a pályaszéli nézelődő részvételi papírjával. Igaz, meg sem közelíti azt a pár évvel ez előtti érzést, de párhuzamot von az akkori élményekkel, elkezdi feltépkedni sebei egy részén a varratokat, hogy fájjon.
Szép szavak, gyönyörűek peregnek Isten földi helytartójának szájáról, szívhez szólóan megérintőek, egy kicsi lány ijedten fogja a mamája kezét, Mihael, az a benga rellonos pedig merev, érzelemmentes arccal bámul a virágokkal beborított koporsóra. Kevesen jöttek el, úgy tűnik, csak a közeli kör teszi tiszteletét az elhunyt Ginny Bennett temetésén. Fogalma sincs, mi történt a lánnyal, de Davidet ilyen összetörtnek soha nem látta még, az összevert, csúf esetkor sem. Hihetetlen. Retteg belegondolni, mi történhetett.
Aztán a bátyj elsuhan a színről, megülepszenek a szavak, végül tompa zsongássá zsugorodnak. Kétségbeesetten kapaszkodik meg Greg kezében, akit megkért, hogy kísérje el a temetésre. A gyomra a torkában dobog, az agya viszont furcsán üres. Szerencsétlen David... bárcsak ne kellene átélnie a veszteség fájdalmát. Ez a nap óriási törés lesz számára élete végéig; nem fogja elfelejteni, de idővel enyhülhet a nyomorult érzés.
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Temetés
Írta: 2014. augusztus 5. 15:26
| Link

Nem akarom elhinni, még mindig nem. Ginny temetésén állva a szívem legalább a tizedére facsarodott, de akkor keveset mondtam. Aznap, mikor kiderült, magára hagytam Davidet. A csuklómon még mindig van nyoma az összezördülésünknek, de rég nem izgat. Mikor hazaértem, ő össze volt törve, én pedig azt hittem, megszakad a szívem. Együtt kockáztattuk az életünket azért a lányért, együtt áldoztuk fel a jövőnket és mikor sikerült, megmenekültünk mind, pár hétre rá meghal az áldozat. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogyan történhetett meg mindez, nem tudtam elfogadni. A legjobb orvosok kezébe adattam az ügyet, de úgy tűnik későn érkeztünk, túl későn került szakemberhez, nem maradt elég idő, a sérülések pedig túlságosan súlyosak voltak. Az utolsó egy hétben már csak kómában feküdt, az orvosok mégsem adták fel a reményt mindaddig, míg egyszer csak megállt a szíve és feladta a harcot. Erről nem számoltam be Davidnek, a tény maga is teljesen leamortizálta, hogy elvesztette utolsó élő rokonát, nem akartam még a körülményeket is a nyakába sózni.
A temetésen elég kevesen voltunk, csak olyan, aki számít. Mihael eljött a nővérével, de mi nem kommunikáltunk sokat. Még mindig nem léptünk túl a korábbi veszekedésünkön, amit valahol sajnáltam, valahol viszont nem. Runa és Greg is tiszteletét tette, valamint Ráhelék és Kristóf is. Tényleg csak a szűk kör. A családomnak nem szóltam semmit, úgy gondoltam, erre az alkalomra Davidnek kell döntenie a meghívottak listájáról, ezért ráhagytam, hogy úgy emlékezhessen meg húgáról, ahogy ő szeretne. Tudtam, hogy magát marcangolja emiatt, nem hagyja őt élni a tudat, hogy elvesztette Ginny-t, csak arra gondol, hogy miatta történt. Egyre nehezebben tudom nézni, ahogy teszi tönkre magát és már hiába állok mellette, hiába támogatom és szeretem, mintha ezek a dolgok elmosódtak volna előtte, csak és kizárólag Ginny-re gondolna. Megértem, hogy megviseli mindez, de ha egyszer mellette állok, miért nem engedi, hogy segítsek? Elkeseredett is voltam, nem csak gyászos, vagy szomorú. A temetés közepén David nem bírta és elment egy távolabb eső fához. Nem tudom, hogy a többiek figyeltek-e, de én láttam. Láttam, hogy az egészet ki akarja adni magából, de nem jön semmi, láttam a könnyeit újra és tudtam, nem segíthetek rajta. Összeszorult a torkom, majd halkan elnézést kértem mindkettőnk nevében és odaballagtam a fához.
Leguggoltam mellé és megszorítottam a kezét. Mit tehettem volna? Nem küldtem bíztató mosolyt, egyetlen szót sem szóltam, csak mellette görnyedtem és próbáltam a maradékait összeseperni a földről. Másik kezemmel végül hosszú percek után kinyúltam, hogy felemeljem fejét és letöröljem egyik legördülő könnycseppjét. A gyomrom apró kis gombóc volt már csak, David lelki állapota rám is kihatott. Bár ő nem tudott róla, de az utóbbi időben alig ettem, mert nem kívántam, a feszültségtől sokkal figyelmetlenebb és fáradtabb vagyok, ételbevitel híján pedig lassan gyenge is. Ettől függetlenül egy szót sem szóltam, csak újra és újra megsimítottam arcát, míg kezét szorítottam. Nem jöttek ki szavak a számon. Ha Davidnek át kell lépdelnie a gyász hét fázisán, segítek neki, de nem tudom, mennyi idő lesz és erre mennyire fogunk rámenni. Mindketten.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek