36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mikecz Emese
INAKTÍV


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
Írta: 2019. június 1. 19:17 | Link

Ombozi | Győr | reggel 8 körül | #summervibes

B@sszameg. Hát ezt most azt hiszem nagyon elszúrtam. Vagy valami ilyesmi. Mert ha egy olyan konyhában ülök, ahol legalább kétnapi mosatlan hever a mosogatóban és már a sokadik cigire gyújtok és a kezem még mindig remeg, az nem jelent túl jót. Az meg pláne nem, ha velem szemben meg az az ismerős ül, akit talán most egy kicsit szeretnék mégis ismeretlennek tudni…
Szóval amikor hajnalban felkeltem a srác mellett, még nem hittem, hogy sokkal-sokkal kényelmesebb és nyugodtabb lenne ott maradni és továbbra is békésen szuszogni. De nem, én úgy döntöttem ideje angolosan távozni, így a srác (nevezzük Petinek, de valószínűleg nem így hívták és az események szempontjából ez tulajdonképpen lényegtelen), szóval Peti mellől óvatosan kimászva  indultam el a hajnali utcákon, hogy az unokatestvérem barátnőjének címét keresve kóvályogjak. Mert hát mondta, hogy aludhatok nála, és igazából csak egyszer láttam, de az végül is azt jelenti, hogy ismerem, nem? Amikor benyitottam az ajtón, meg sem fordult a fejemben, hogy nem kéne ilyen könnyen nyílnia. Azt meg pláne nem hittem, hogy amikor Grétát másodszorra is látom, akkor már élettelen tekintettel fog rám meredni.
És akkor valahol itt fordult meg velem az egész világ, majdnem összehánytam a szőnyeget is, és minden olyan kicseszett gyorsan történt, és olyan homályos volt, mintha egy emléket néznék a merengőben. Aztán hirtelen többen lettünk a lakásban...
- És akkor most mi lesz? - nyelek egyet, és iszonyatosan zavar, hogy a hangom erőtlen, és csak próbálom magam győzködni, hogy ne sírjam el magam, de azzal hogy véresre kezdem harapni az ajkaimat nem érek el sokat.
- Mit csináljak? - kérdezem suttogva, és a tekintetemet a padló fixírozásából inkább Ombozi szemeire emelem. Akármi is volt, most valahol végtelenül megnyugtatónak kéne lennie, hogy itt van.
Utoljára módosította:Mikecz Emese, 2019. június 4. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Celestyna M. Westwood
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. június 4. 01:38 | Link


Május 30 éjszaka | Az isten háta mögött


Azt hiszem, hogy életemben még nem izgultam még annyira, mint ma, hiszen... nézünk csak ránk. Greatest. Day. Ever. A ruhám tökéletes volt, a helyszín is, mindenki itt volt, aki számított... és ha nem így lett volna sem érdekel, mert egyetlen ember volt igazán fontos. Ha ő nincs itt, az egésznek értelme sem lett volna. És bizton állítom, Daddy még sosem volt ilyen szép öltönyben.
Még mindig dolgozom fel, hogy a mai naptól nem Cutie Mark Crusaders a monogrammom, mert már hivatalosan is Westwood vagyok. Már nem csak Ward hív így. És tele volt minden fincsikkel és jó volt a zene, és úr isten, azt hiszem, sosem voltam ennyire boldog. Pedig tényleg, Axel mellett... nehéz volt nem annak lennem.
Csak van, amikor már egy kicsit túl sok. Szóval mikor éppen nagy volt a tánci és mindenki el volt foglalva a beszélgetéssel, meg az eszi-iszivel, kisurrantam a hátsó üvegajtón a rétre. Szerettem, hogy nem zsufis helyen tartottuk az estét, így nem volt most zaj, meg kocsik, meg semmi undi. Helyette csak tücskök, meg a víz hangja a közelben, és a csillagok, te jó ég!
Ledobtam a világítós fehér cipellőm a fűbe, majd a puccos magassarkúból kilépve csüccsentem le, hogy belebújjak a kedvenc topogómba. Stella nem hiszem, hogy megdícsérne. De legalább a ruhám foltálló, szóval a fű sem kente össze. A térdem kicsit felhúzva dölöngéltem a zene ritmusára, ami bentről még kicsit kihallatszott. Kellett az a pár perc nyugi, amit most elloptam magamnak, kicsit megsimogatva a gyűrűt az ujjamon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. június 19. 20:54 | Link


MiB & Duplo ♦ június 15. ♦ Misina


Dudáltam, vagy négyszer, mire végre Duplo legalább reagált és megláttam a lakás ablakában kaparni, amin el is mosolyodtam, de láttam, hogy nem fogunk így működni, szóval kimásztam a napszemüvegem megigazítva, majd bezárva a kocsit felügettem a lépcsőkön és a gangon átvágtam a leghátsó lakásig, majd benyitva vigyorogtam körbe.
- Itt mindenki süket - mintha ez nyilvánvaló lenne, vagy az, hogy lehet nem közöltem előre, hogyan is megyünk el a nő kutyájáért. Na pajti, te vajon akarsz jönni? Izgatott egy kutya, de fogalma sins mi jön azt hiszem, de fogtam a pórázt meg a hámot, ami becsatolható az övrészhez és rátettem, hogy aztán állva várjak a nőre a napszemüveg felett kinézve.
- Mehetünk, vagy még van valami? - Nem vagyok türelmetlen alkat, de a forgalmat irányító képességet nem örököltem a szüleimtől, szomorú, mondjuk van még pár dolog, aminek utána kérdeznék miért nincs a vérvonalunkban. Mondjuk némi tisztelet egymás iránt, igaz Bence?
Még ez kiderült  a kulcsot a zárban hagytam, hogy bezárjon én meg lecammogtam egy gyors pisire a négylábúval, hogy aztán beszálljon hátra és odakapcsoljam. Ő már tudja a rendet engedelmesen mászott be és pihent el.
- Szivárvány? - bukkantam elő a hátsó ajtó mögül, majd becsukva azt vártam, hogy odajöjjön. Ja, van jogsim, semmi fenyegetés. Bár a kocsi nem az enyém, de én használom, az is valami, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. június 24. 15:15 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

Csodaszép, napsütéses és kellemes meleg napra ébredtem, ma órám sincs, így különösen széles mosollyal fogtam a táskám, hogy kiüljek a biztonságosan levédett varázslóparkban kicsit. Itt volt egyedül azt hiszem, ahol nem zavart senkit, ha kicsit más vagy, ha előveszel egy pálcát, vagy ha éppen próbálgatod a képességeid. Én nem különösebben voltam látványosságra vágyó, de a természetben mindig jobb. A nap olyan régen érte már a bőröm, majdnem hiányzott az érzés, így mikor leheveredtem egy kendőre, amit magam alá tettem fel is néztem az égre, csak ez után terítettem még egyet magam elé, amire lassan kipakoltam a táskámból a kis üvegcséket, a köveket, a csontokat, meg az ilyen-olyan tollakat, bőrdarabokat és egyéb száradó kis szükségtermékeket. Nekem nem volt ez különös évek óta, sőt, igazából a kezdetekben sem, hiszen ezt láttam a körülöttem lévőktől egész kicsi koromban, itt azonban nem mondhatnám, hogy túl jól fogadták. Előbb a bevizsgáltatós mizéria, majd az a sok aláírni való meg felelősségvállalós elbeszélgetések... teljesen kimerítik ám az embert. Nem mellesleg híred is lesz, hiszen amennyit látnak a hivatalnál, biztos rosszakat gondolnak, ami nem az én tisztem. Sosem akartam ilyen hírrel beírni magam bármilyen hely történetébe.
Kicsit lassan, de magabiztos pozicionálással rendezgettem a kristályokat ellipszis alakú körbe a közepébe pedig üres pergameneket és írólapokat tettem előbb, szerettem volna, ha több lesz belőle, így elsődlegesen erre akartam koncentrálni a varázslással, ám kiszúrtam, hogy figyelnek. Nem szó szerint, csak van az az érzésed, mintha rajtad lenne egy vagy több szempár, mikor nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy hátra kéne fordulj. Én is ezt tettem a hátam mögé lestem. Érdekelt.
Utoljára módosította:Winnifred Adyra Rossouw, 2019. június 24. 15:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. július 2. 18:42 | Link

MosoMasa


/az ELMÉnél, folytatás a Rétről/

Szófogadó útitársam akadt szerencsére, mindenféle különös gond nélkül érkezünk meg, Shadow is csak egyszer próbált megölni, s azt sem gondolta igazán komolyan. Az egyetemistáim láthatóan jól szórakoznak azon, hogy egy kisdiákot hozok magammal, bár szóltam, hogy ma többen leszünk, de azt elfelejtettem említeni, hogy ki meg esetleg hány ember jön még. De ők ismerik a járást, nem kell fogjam a kezüket.
Ahogy szabaddá válik a hely mögöttem, leemelem a fenekem én is a motorról s kicsit megrázogatom a lábaim, hogy újra járni tudjak. A sisakjainkat felakasztom a kormány két végébe, tudom, hogy itt hagyhatom őket. A betegek nem járnak ide ki, esetleg felügyelettel, s ki merne meglépni egy gyilkoló gépezettel? Ismerik már a hírét a dögnek.
Csípőre tett kézzel figyelem, hogy mit művelnek az egyetemistáim Masával, de eszem ágában sincs közbelépni. Majd ha kiélvezkedték magukat, visszaadják, többé-kevésbé sértetlenül.
- Egy hajszállal távolabb került a kertitörpék nemzetségétől és a Harisnyás Pippik tőszomszédságába költözött - közlöm velük komolyan a szakszerű véleményem, ahogy végignézek a megterrorizált lányon. - Hagyjátok most szépen, a házvezetője az én fejemet fogja megvacsorázni.
Befele terelgetem őket legyező mozdulatokkal, s mint a neveletlen kiskacsák, nehézkesen besorjáznak az intézet kapuján. Mi zárjuk a sort a levitással, s hamar beérjük a többieket az előtérben. A recepciónál már várnak, az ügyeletes főnővér a tekintetével keres a tömegben, aztán megtalálva felém integet és kijön a pult mögül, hogy átadja a szokásos paksamétát aláírni.
- Szép napunk van, ugye? - kacsintok a nőnek, miközben levésem a nevem félmillió helyre, aztán egy gyors népszámlálást tartva azt is oda biggyesztem, hogy hányan fogjuk ma jelenlétünkkel boldogítani a bentlakókat. Ez a bürokrácia.
A nővér lelkesen mesélni kezd, úgy, hogy mindenki hallja, hogy mi a lakók mai programja, kit merre találunk s hol lenne szükség ránk. A kertben tai-chiznak fél óra múlva - varázslók tai-chiznak? what -, a nappaliban a szokásos társasozó banda gyűlt össze, aztán ott vannak a nyári kertben a virágosok és a hátsó teraszon csendéletet lehet festegetni.
- Mindenhova menjen legalább két személy, és cseréljétek meg a szokásos párokat. Tudom ám, hogy ki hova kivel szokott járni! - rázom utánuk az ujjamat, de azok már el is indultak, nem várják meg az utasításaimat. Visszafordulok Masához. - Hova szeretnél menni? Vagy kérjünk valami speciális küldetést?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


killer queen
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 558
Írta: 2019. július 2. 21:57 | Link

love of my life
Balatonon


Van ez a fiú. Vagy férfinak kell neveznek? Semmit sem kell. Azért igen, inkább férfi, korban mérve biztosan. Szóval ő, ez a férfi, nevezzük nevén, a Damim, ő a pasim? Gondolom járunk, ha ide is kézen fogva érkezünk. Igaz, valljuk be, erre nyomós okunk van; máskülönben nem biztos, hogy le lehetne rángatni a partra a nyaralóból.
Csak pár nap, biztatóan mosolygok fel rá és élvezem, ahogy már most szívom magamba a D-vitamint. Hagyjuk, hogy szerencsétlen kedves bőre minimum tizenöt árnyalattal világosabb, mint a tiéd, Nárci...
- Nézd, ott árnyék van és nincsenek sokan - mutatok a nagy fára, mely alatt bőven van bujkálási lehetőség. A part ezen része egyébként sem annyira tömött, a turistáktól hemzsegő részt  én is inkább elkerülném, köszönöm. Maradjon meg az azoknak, akik beérik azzal, hogy félméterenként hatalmas fenekeket tolnak az arcukba és olajban tocsogó lángost ehetnek.
- Kelleni fog rád naptej, de sok - ezt már az árnyékban megállva, a táskámban kutatva jegyzem meg. Mosolyogva nézek rá és kap egy puszit is. Ettől megenyhül, nem igaz? Egyébként is, ha nem tetszik Mr. Usának a Balaton és a strand, hát mi van akkor? Eltölthetjük a házban is az időt, nyomkodhatjuk a telefont. Jut eszembe, megmutattuk már neki az új appot? Igen, igen, úgy rémlik...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 16:54 | Link



- KIKÖPTEM!
Ezzel a kiemelkedő eredményt felvonultató kijelentéssel léptem be a keszthelyi házamba, ahova előzőleg már jól elküldtem Opheliát. Nekem még volt egy kis dolgom előtte, így csak később találkoztunk ott, de azt mégsem akartam, hogy a csajos hétvége előtt a cuccaival egy kávézó teraszán üldögéljen. Nem mondhattam neki semmit, főleg azt nem, hogy lejárt az életem megkeserítése, hogy végre szabad a szám. Igen, tudom, ez nagyon perverzen hangzik, és az is. Az egész egy hónap iszonytatóan perverz volt. De vége van. Tényleg vége van. A szájpadlásom szerintem gyűlöl emiatt.
- Esküszöm neked, ha csak egy nyomorult bárányfelhő is lett volna teliholdkor, és felmegyek az égre, és széjjel verem!
Hihetetlen méreg önt el még mindig a gondolatra, hogy komolyan végigsz*ptam egy hónapot, és mivel párkapcsolatban vagyok, ráadásul mi ugyebár most lendültünk bele Jack-kel a dolgokba, és ilyenkor eléggé furcsa, ha van a szádban egy levél. Viszont vége van, megcsináltam, a megfelelő helyen, időben és üvegcsében kiköptem, és végre szabadon ehetek, ihatok, csókolózhatok. Utána amúgy vagy fél órán át alaposan fogat mostam. Addig is persze napi háromszor, becsülettel, de vigyázva, most viszont úgy, mint akinek éppen most szabadították meg a száját a fogszabályzótól. Szabadság! Imádok szabad lenni.
- Hoztam egy könyvet, csak el kellett még mennem érte egy ismerőshöz. Az átváltozásról ír benne, ez a legjobb könyv állítólag a témában.
Lepakolva a cuccomat Feli cuccai mellé, kipakolok, és felnyitva a táskámat, kiveszem a közepesen vastag könyvet, hogy aztán a dohányzóasztalra tegyem.
- Hoztam bort is, meg gyrost a sarokról. Elég jó ez a cucc.
Miközben magyarázok, az apró lakásban fel s alá járkálok, tányérokat és villákat veszek elő, meg borospoharat. A bor nagyon hiányzott, mert megpróbálkoztam vele mandragórásan, de nem volt olyan jó élmény. kipakolva, lepakolva magam egy nagy, kerek párnára a földre, nézek rá izgatottan.
- Keressük meg, hogy milyen állatok leszünk!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. július 23. 15:55 | Link

Adél
Vakrandi a kuplunggal

Tudjátok, ritkaság számba megy, hogy Nico korábbi partnerei közül akár eggyel is megmaradjon a jó viszony. Ennek oka, hogy általában annyira kínos az egész találkozó és egyébként is annyira lehetetlen véget szoktak érni, hogy egyértelműen nincs miről beszélniük. Van azonban egy-két igen üdítő kivétel, amikor, bár a szerelem lángja nem lobban fel, a szimpátia mégis elegendő ahhoz, hogy egy viszonylag laza, de értékes barátság alakuljon ki két ember között. Amikor nem kell minden nap beszélni, elég néha összefutni és szórakozni egy jót, akár a semmin, akár saját magukon. Így történt ez Szendrey Adéllal és Nicoval is, akik egy vakrandi erejéig ugyan belekóstoltak egy közös jövőbe, gyorsan világossá vált számukra, hogy nem egymást keresik. No de van ilyen, szerintem finoman fogalmazok, ha azt mondom, a férfit egyáltalán nem érte meglepetésként.
Az már inkább, hogy tekintettel a muglivilágban való jártasságára, a lány megkereste, hogy ugyan tanítsa már meg őt vezetni. Mi tagadás, nem egy Schumacher, de elég jól vezet, egyből átment minden vizsgán, ami ahhoz kellett, hogy legálisan randalírozhasson az utakon. Így hát rábólintott az ötletre, amolyan miért is ne alapon.
Gondolkodott, hogy mégis melyik verdával kellene mennie. Apja épp most turbózott fel egy BMW terepjárót - állítólag beépített egy turbó gombot, ami szerinte azért vicces, mert "220 felett elhagyja a valóságot", haha -, az viszont egy kicsit drága és vad próbálkozás volna egy gyakorlatlan hölgy számára. Na nem kívánom diszkriminálni a női vezetőket, mivel Nico szülőanyjaként magam is nőnemű vagyok és igenis jól megy a dolog, úgyhogy simán lehet, hogy Adél is ráérez. Ettől persze a Nicoban élő kétségek nem lettek halványabbak, úgyhogy a régi Suzukira csap le, ami ugyan már öt éves, remekül és hibátlanul működik. A biztonság kedvéért megkérte apját, hogy mindenképp ellenőrizze le műszakilag az autót, nehogy bármi probléma legyen, de hát ilyenek ezek az oltalmazó hímek. Nico is egy közülük. Antiszexi. De ki az az Anti...?
- Jó reggelt, felkészültél? - az autónak támaszkodva, maga előtt karba font kézzel, napszemüvegben, sejtelmes mosollyal figyeli, ahogy a lány közeledik. Budapesten kívülre beszélték meg a találkozót, itt ugyanis kisebb az esélye annak, hogy mondjuk néhány zsaru lefüleli őket, ami nemcsak azzal járna, hogy eljárás indulna ellenük, de Nico is búcsút inthetne a jogsijának. Kinek kell ez? - Nem mondom, hogy nyúzd meg a kocsit, de ezen nyugodtan gyakorolhatunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 4. 22:48 | Link

Party squad Love
#balatonfüred #augusztus18délután #ootd #alittleparty...
Tehát először vegyünk két szülinapot, aminek az ünneplése elmaradt az események sűrűjében, csak pár jókívánságra maradt idő. Aztán kelleni fog egy beszélgetős nap, eltárolt ötletekkel. A végeredmény egy nagyon lelkes én és az ötlet, hogy ünnepeljünk születésnapot a Balatonnál, négyesben. Most is épp egy óriási fagyival a kezemben mosolygok a többiekre, amint visszafelé kaptatunk a balatonfüredi hotelünkbe. Igazából a szüleimé, de ezen különleges alkalomra kaptunk két szobát és az ünneplős termet is nekünk adták erre az estére. Szinte olyan, mintha mi is fizető vendégek lennénk. De csak szinte, mert a helyet a mi dekorációinkkal kell feldíszítenünk és nekünk kell takarítanunk magunk után. A dekor kellékek már a táskámban lapulnak, reggel korán keltem, így volt időm leugrani az egyik mugli bevásárlóközpontba pár dologért. Aztán a nagy sietségben elfelejtettem kivenni őket a táskámból, ezért strandolásnál is velünk fognak tartani. Talán nem bánják, hogy megnézhetik a strandot velünk. Amúgy nem túl sok mindent szereztem be, néhány csomag lufi, egy tízes és egy hetes gyertya és Lau ajándéka lapul benne. Az ajándékot közösen vettük neki, már amikor megbeszéltük, hogy nem kérünk ajándékokat, akkor tudtam, hogy én meggyőzőm a másik kettőt és veszünk neki valami olyat, ami a mi kis kalandunkra emlékezteti majd őt. Végül egy "I love Balaton" feliratú karkötőre esett a választásom. Nem túl sok, de ha ránéz, ez az emlék fog róla eszébe jutni. Vagy legalábbis remélem.
- Ez a málna egyszerűen isteni - mutatok a fagyimra, és nézek a többiekre, aminek következtében véletlenül belenyomom az ujjam az említett ételbe, de nem túlságosan zavar. Könnyedén lenyalom a cukros masszát és folytatom az evést. Nem vagyok biztos benne, hogy a parton egyáltalán szívesen látnának fagyival, figyelembe véve a sok-sok ételes standot, ami minden fürdős hely elengedhetetlen kelléke. Ezért egy pad felé biccentek és végül rákérdezek.
- Leülünk egy kicsit? - ez egy picit úgy hangozhat, mintha nem bírnám a sétát, pedig még csak most kezdtük. Bár ha az ember sokszor teszi meg egy nap, akkor biztosan idegesítővé válhat, az utcák viszont némileg kárpótolnak. Nem hiába emlegetik a helyet a Balaton északi partjának fővárosaként.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. augusztus 11. 14:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 14. 18:37 | Link

Adrian
Éééééén

Ahogy azt az Edictum is megírta, a Zippzhar család bezsuppolta a cuccokat a kocsiba, majd miután hatszor minimum átrakosgattuk a bőröndöket, hogy beférjek Márk mellé, nekiindultunk a Balaton felé. Gondolom senki nem lepődik meg nagyon, ha azt mondom nem ez volt életem utazása, és nem túlzok ha azt mondom, hogy félpercenként kezdtük el meggyilkolni egymást a bátyámmal. Anya már pár kilométer után a halántékát masszírozta, Apa feltekerte a Rock FM-et, mi pedig felváltva jajgattunk és vagdalkoztunk. Nem, nem késsel, nem kell hívni a gyámügyet, szavakkal kérem, szavakkal.

Boldogan esek ki a kocsi ajtaján, mikor végre engedélyt kapok a kiszállásra. Élvezettel pakolászom vissza ízületeimet a helyükre, és kiélvezem a pár másodpercnyi csendet amikor már sem a zene, sem a többiek nem üvöltöznek a fülembe, majd beállva málhás szamárnak segítek felcipekedni a szobáinkba. Fogjuk fel edzésnek, és akkor kevésbé fáj a dolog.
Minő meglepetés, rajtam kívül mindenkinek tespedni van kedve, szóval egy tíz perces pattogás után inkább otthagyom őket, és egyedül indulok meg felfedezni a környéket. Nem figyeltem hová jöttünk, így a várost sem mondanám meg senkinek, de az egyik szabadstrandra sikeresen bekóricálok mindenféle helyismeret nélkül is. Masa, Balatonizé 1:0. Vállamon csüngő szatyromat lengetve előre-hátra szlalomozok át a futkorászó gyerekek között, majd megkorduló gyomromva pillantva célirányosan indulok meg a bódék felé, beállva a palacsinta-sorba. Kikérek egy szép nagy adagot, egy olyan alkohomentes citromos sörrel (hiába a varázsvilág, ha a mugliknak a 17 még nem mond semmit), és felcsillanó szemmel telepszem le egy üres helyre.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. augusztus 14. 18:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 20. 11:45 | Link

Kincső
egy kis Balaton, egy kis koncert



Egy cső főtt kukoricát forgatok az ujjaim között, épp sót szórok rá, a mögöttem álló szeme meg kiguvad, hogy hogy vagyok képes ennyire sózni. Anyám is mindig ezt mondja, de ők elmentek múzeumot látni, én meg azokat amúgy sem szeretem, így a strand mellett döntöttem. A szállás nincs messze, apa cége nyaralója, azt mondta, erre ez a divat, hogy így kiadnak helyeket a családnak, de már kevés helyen. Nekem pont kapóra jött, ha esni kezdene, elég kicsit szaladni és meg is lelem a szomszéd utca közepén. De most nincs jele esőnek, alig van még bárányfelhő is, nyakamon pedig még kicsit fehérlik a naptej, amit nemrég kentem oda. A másik csövet is felveszem, arra viszont csak óvatosan szórok az íz miatt, nem tudom, hogy jó lesz-e így, de le lehet törölni ennyi mennyiséget simán.
- Köszönöm! - adom vissza a sótartót és felkapom a két csövet. Palacsintát is akartam venni, de abban már totálisan nem vagyok biztos, ahogy a lángosban sem, így maradt ez. A kukoricát kevesen nem szeretik, a többit meg később be lehet pótolni. Elindulok a strand bejárata felé, miközben bele-beleharapok a magam sósabb csövébe, kikerülöm az épp rohangáló gyerekeket vagy épp a standokhoz igyekvő felnőtteket. Egész nagy a tömeg, már javában délután van, persze, mindenki a szabadtéri koncertre lesz kíváncsi kicsit később, addig meg lesz alkalom még csobbanni is. Kincső még az iskolai napok végén mondta a vizsgák után, hogy erre járnak nyaralni majd, vagy egyszerűen csak lejönnek, nem tudom, de hogy ma és ez pont egyezik a naptárommal. Így hát mondtam, akkor fussunk össze, csobbanjunk, a koncert amúgy a ráadás, nem tudom, olvasta-e a plakátokat, engem elsőre meglepett, de oda se neki, ennyi plusz meg kell is. Pár kutya ugat, ahogy a sekély részen játszanak, engem nem zavar, szerintem sokkal rosszabb dolgok is kerülnek a vízbe a kutyákon kívül, de hallom, ahogy páran morognak. Ne tessék akkor kutyabarát strandra jönni, nem igaz?
De ma nem fogok zsörtölődni, még amúgy is gyerek vagyok, mit szólok én bele a felnőttek dolgába. Aztán végül amúgy is meglelem a bejáratot, ahol özönlenek a vendégek és a hűsölni vágyok, mindenféle matrackollekció és úszógumi a kezekben, az enyém a fa alatt pihen, a lopásgátló törölközőm alatt, a táskám, amiben az értékek vannak, a vállamon átvetve fityeg az oldalamon. Van kulcsos értékmegőrző, kész meglepetés, így legalább a mobilom is végre velem van, ami megnyugtató, mert már nagyon kezdtem mágusnak érezni magam, és... ja. Csak ott vagyok az. Itt felállok a beton virágtartóra, hogy még jobban kilátszódjak a tömegből, kukoricát majszolok és mikor meglátom az ismerős szőke tincseket, kalimpálva integetek felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 24. 20:58 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

A vigyor le sem akar hervadni, ami a rengeteg jó élmény miatt már vagy legalább fél napja az arcomat díszíti. Pedig már fáradtnak kéne lennem, és mégis, annyira tele vagyok adrenalinnal, hogy megállás nélkül csacsogok a szobánkba menet is. Hogy milyen szuper volt a víz, meg finom a fagyi, meg a gyönyörű kecses hattyúk, akik ügyet sem vetettek ránk, csak úsztak tova. A buliról is fecsegek, a szuper dekorációról, a remek hangulatról, apró kis eseményeket idézgetek fel a lányok egy-egy megmozdulásáról, vagy vicces pillanatokon nevetek fel újra és újra. Mintha Thomas nem lett volna részese az egésznek. Pedig dehogynem, nagyon is. Ha minden egyes nap ilyen lesz este, akkor szerintem a többiek háromszor is meg fogják gondolni, hogy legközelebb ennyi víz közelébe engedjenek-e vagy sem.
Belépve a már sötét szobába megszokásból jobbra kezdek el matatni a falon, és kell pár másodperc mire rájövök, hogy itt bal oldalt van a villanykapcsoló. Mugli környezet, szóval automatikusan az otthon megszokott módon közlekedek. Kezem megtalálja a keresett műanyaglapocskát, a szobát pedig rögtön elönti egy barátságos kis félhomály. Feljebb húzom a szabályozót, hogy teljesen világos legyen, majd a fürdő felé veszem az irányt. Megvárom, amíg kattan a bejárati ajtó a fiú mögött, csak ez után nyitok be a kisebb helyiségbe, hogy kiengedjem Benitot. Jobbnak láttam bezárni őt oda, mielőtt lementünk volna a buliba. Azért kicsit megviselte az egész napos bezártság, hiába van hozzászokva. Valószínűleg érzi a víz illatát. Vagy a tudat, hogy egy szobában leszünk mindhárman. Amint a csodacica kirohan, hogy üdvözölje Thomast, nekidőlök az ajtófélfának, úgy figyelem a kis duójukat. Elgondolkodva vándorol a tekintetem össze-vissza, hol az erkélyajtót figyelem, hol a tévét, mindent, csak az ágyakat nem. Tudom, hogy semmi értelme, de kicsit mintha izgulnék. Aludtunk mi már egy szobába, de akkor barátok voltunk csak. Most … meg … hát tényleg nem értem, miért vagyok picit zavarban. Végül megállapodik a pillantásom a fekhelyeinken és sóhajtok egyet halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 31. 20:47 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 19 |este a parton |o

A csodás kalandok természetesen a mai napon is folytatódtak. Őszintén szólva nem is tudom, hogy melyik volt a kedvenc momentumom. Gőzhajózás a Balcsin vagy a sétálás a sétányon? Esetleg a strandolás, vagy hogy akkora adagokat adtak fagyikehely címszó alatt, hogy megenni sem tudtam? Mondjuk talán a hajókázás, igen. Vicces volt, hogy körülbelül úgy lógtam át a korláton, hogy a habokba gyönyörködjek, ahogy a kutyák lógatják ki a fejüket a kocsi ablakán. Persze nem az egész út alatt. Egy dolog árnyékolta be ezt az élményt: nem játszhattam a vízzel. Annyira adta volna magát egy-két vízdelfin a hajó mellett, ki-kiugrálva a vízből. A sétány meg, istenem de gyönyörű! Mondjuk már hallottam róla, de a valóság az minden képzeletet felülmúlt. Mindenfelé különféle árusok, bűvészek (vicces volt őket nézni), volt tenyérjós is (na ezen már röhögtünk), portré rajzoló művészek, mindenféle furcsa technikával festő emberkék. És rengeteg ember, sikerült megtalálnunk Balatonfüred szívét, telis tele  szobrokkal. Készültek érdekes és vicces fotók, és sok időt töltöttünk a padokon ülve a vitorlásokat nézegetve.
Ezekkel úgy el is voltak foglalva a gondolataim rendesen, csupán a strandon kezdődött az ejtőzés közben, hogy vissza-visszaemlékeztem az előző nap, illetve este eseményeire. Persze ilyenkor mindig lopva Thomasra pislogtam, hogy aztán vagy nyugodtan szemléljem, vagy egy nagy vigyor kíséretében fedezzem fel, hogy épp egymást lessük. Gondolom, mondani sem kell, hogy az égadta világon semmi változás sem fedezhető fel rajtunk, senki meg nem mondaná, hogy nem két külön ágyban aludtunk. Mert, hogy bizony, sikerült nyugodtan végigaludni az éjszakát. Pánikroham és hasonlók nélkül. Én picit később aludtam el, mint ő, szóval egy darabig az oldalamon fekve figyeltem lágyan a nyugodt vonásait, majd én is belesüllyedtem az álmok puha felhőpamacsai közé. Benito valószínűleg végig köztünk maradt, hol dorombolva, hol horkolva; de a fene se tudja. Én részemről aludtam. Nem tudom, hogy mocorogtam-e egyáltalán vagy sem, sem azt, hogy közelebb kerültünk-e egymáshoz vagy sem. Lehetséges, hogy hozzáértem, sőt még akár az is elképzelhető, hogy hozzá is bújtam. De emlékezni nem emlékszem ilyenre, tényleg mélyen aludtam. Méghozzá nagyon is jól, teljes biztonságban érezve magam, a puha és meleg álmoktól és takarótól átölelve és az is biztos, hogy ugyanabba a pózba ébredtem, mint amire utoljára emlékszem. Álomittasan pislogtam a fiúra, arcomon egy nagy boldog mosollyal. Örömöm egyrészt abból is fakad, hogy sikerült, együtt aludtunk. Másrészt abból, hogy itt vagyok vele, és nem csak álom volt az a nap. Oh, most hogy így belegondolok, takaró? Hm, szokatlan, de nem elképzelhetetlen, hogy betakaróztam éjjel.
Most pedig ismét a part felé tartunk a naplemente utolsó sugarait szemlélve a vízen. Törölköző és egyéb szükséges cuccok a vállamra akasztott tatyóban rejtőznek, az összegömbölyödött sárkányleopárddal együtt. Elsőnek a fizetős szakasz felé vesszük az irányt, ami ilyenkor ugye már ingyenes. Remélhetőleg eléggé néptelen lesz. Mire áthaladunk a kapun kezd az ég bársonyos sötétségbe borulni. Halkan beszélgetünk a korábbi élményekről, meg arról, ami még előttünk van. Kellemes izgatottság árad szét bennem, ahogy sétálunk megfelelő helyet keresve magunknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Az Alföldön
Írta: 2019. szeptember 4. 23:04
| Link

Bremzay Úr
Eugén
#


Életem legsokkolóbb napja a mai. Márhogy nem nekem, inkább a környezetemnek, mint Ili néni, aki minden reggel azon bosszankodik, hogy éppen csak azt nem mutatom meg, amit nem lehet sétálva, de mindegy is. Tátott szájjal vette tudomásul, hogy ruhában vagyok, ami amúgy csinos, de még nem egy túlzás, mondjuk legalább van! Mert ugye vettem a fáradtságot, és nem csak hogy nem késtem el, de még voltam szíves ruhát is felvenni, ami illik egy... eseményhez? Nem nagyon tudtam amúgy hová tenni, az én döntéseim a lovak terén elég sajátosak, egész máshonnan közelítem meg általában mint a sok üzleties vagy éppen viszonteladó. Sokaknak ők eszközök, én életemben kétszer álltam ott ilyen vásárlásnál, az egyik a saját pacim, a másik édesapámé volt. Régen történt.
Lelkesen és vidáman sétáltam be a lovardába és köszöntem - miután végighallgattam a mennyivel könnyebb lenne ha eleve itt lettem volna és nem az ikeás dobozban -, hogy aztán Eugén oldalán elinduljak a nevelőanyukámék aukciójára. Jó, nyilván nem az övüké, de a legtöbb ló, aki ott van igen, szóval végülis, stimmel. Inkább összecsuktam a fejemben lévő könyvet, mert életem is itt unom el a filozofálással, még megérkezünk. Azaz én haza...
- Szereted ezeket az eseményeket, vagy tényleg szeretnél új lovat? - kérdeztem rá még kellő távolságban minden bájolgástól és embertől, akik ilyenkor rárepülnek az ismerősökre meg ismeretlenekre. A legtöbbször hátul vagyok, vagy lóközelben, ez még úgy nekem is új, de meglátjuk.
Utoljára módosította:Harriet O. Wallace, 2019. szeptember 4. 23:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 6. 17:06 | Link




Eljött a 2019-es év utolsó fesztiválja, legalábbis számomra. Idén megjártam a VOLT-ot, a Szigetet és most pedig zárom a szezont a SZIN-nel. Már hagyománnyá vált a baráti társaságban, hogy itt, Szegeden zárjuk a nyarat, a fesztiválszezont. Szeretjük a várost is, illetve magát a fesztivált is. A szállásunk sokak meglepetésére nem egy hotel, hanem egy-egy sátor. Valami miatt a legtöbben azt hiszik, hogy mivel eléggé befutott és szerencsére felkapott modell is vagyok, így nem adom lejjebb, mint négy csillag. Pedig nem így van! Tökéletesen elvagyok a kis sátramban, a hálózsákomban egy kispárnával. Eleinte mondjuk nehezen békültem ki azzal, hogy egy csomó ember után és emberrel kell együtt fürdenem, de mára már elvagyok a gondolattal.
Éppen a Pepsi Nagyszínpad közelében támasztom az egyik asztalt egy alkoholmentes sör társaságában. A Cloud9+ koncert percekkel ezelőtt kezdődött,a többiek pedig már eléggé szétcsapva nyomják a színpad előtt. Én igazából annyira nem rajongok az ilyen műfajért, de többség dönt. Szóval én arra jutottam, hogy elütöm az időt a söröm társaságában, illetve abban is biztos vagyok, hogy túl sokáig nem leszek egyedül, hisz fesztiválról beszélünk.  Valamiért ilyenkor mindenki barátja mindenkinek, így itt a legkönnyebb ismerkedni az eddigi tapasztalataim alapján. Lábam azért jár a zene ütemére, olykor még a fejem is megmozdul, de komolyabb cselekedet nem vált ki belőlem. Sóhajtok egy nagyot, majd iszom egy kortyot, végezetül pedig nézelődni kezdek a tömegben, hátha megpillantok valakit. Igyekeztem öltözetemmel is beleolvadni a tömegbe, de még így sem sikerült  álcáznom magam, ugyanis ekkor négy fiatal leányzó ugrik elém, majd visítani kezdenek. Elmosolyodom magam, már szinte vártam… A csajok nagyjából egyszerre kezdenek el beszélni hozzám, majd előkerül egy alkoholos filc is, végül egy mellnél lehúzott, és egy hasnál felhúzott felső, valamint egy hát és egy kar is. Én pedig, mint egy jól nevelt kisfiú kezdem el körmölni az aláírásom.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2019. szeptember 8. 21:23 | Link

ELME
Találkozás I.


Ruganyos léptekkel haladt végig a folyosón a kezelője oldalán. Nem sietett, nem volt kíváncsi. Szeme alatt a karikákba már beköltözött a tél és lilás hidegséggel terítette be a magas fiú arcát. Olyan volt, mint akit hónapok óta nem ért napfény, se egy kedves arc. Pedig a mellette lépkedő dolgozó még így is próbált sugárzó arcot felvenni, és kedves szavakkal illetni az igencsak lassan lépkedő szellemfiút.
Beértek a nagyterembe. Zsombinak eszébe jutott, amikor először pillantotta meg a hatalmas falakat, melyeket színes tintára festettek az évek alatt megperdülő kezeltek. Akkor ámulattal nézte a csodát, most pedig számos műve nézett vissza rá. Aztán ahogy a tekintete tovább siklott, hirtelen megállapodott az ismerős arcon. Megtorpant, szinte a világ is megállt forogni. Rá nem haragszom. Ő nem ártott nekünk. Ő írta a levelet.
Ahogy agya hátsó zugából felzizzentek ezek a mondatok, úgy kezdett el hozzá visszatérni a környezete. A lassú Bach muzsika, amely a gramafonból csengett, az ápoló keze a karján, mely arra ösztökélte, hogy folytassa az útját és az a feledhetetlen mosoly annak a fiúnak az arcán, akit egyszer a legjobb barátjának tartott. Mintha csak egy másik életben lett volna.
Lassan újra nekiindult. Lábai nehezek voltak, csikorogtak mint egy roboté. Legalábbis a fejében. Ott minden más volt. Minden különbözött a régitől. Megállt az asztalnál, ahol Thomas helyet foglalt, és nézte. Remélte, hogy nem neki kell kezdeni. Remélte, hogy nem érinti meg. Remélte, hogy mégis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2019. szeptember 8. 23:00 | Link

Püspökszentlászló


Fogalmam sincs hogy jutottam erre a helyre. Az öreg néni azt mondta észak felé lesz egy utca, és ott lesz egy buszmegálló. Az pedig el fog vinni valameddig. Akkor most vagy a néni tudta rosszul, vagy az iránytűm hazudik nekem. Mindenesetre már ott keringtem egy órája abban a kis falucskában, és úgy tűnt senki más nem lakik ott. Szóval nem volt mit tennem, mint valakit mindenáron keríteni. Aki nem a falu mesemondója persze.
Befordultam egy újabb sarkon, és ott állt egy kastély. Előtte egy emberke ácsorgott, mintha várna valakire. - Elnézést! Nem akarom zavarni, tudna segíteni? Tudja...
- Persze, jöjjön beljebb - húzott maga után belevágva a szavamba.
- De...
- Nyugalom, mindjárt ott vagyunk, már igencsak későre jár, de még megnézheti a gyönyörű búzavirágot, éppen most nyíltak ki - mondta tovább a bácsi. Tudhattam volna, hogy nem szabad az itteni időseket megszólítani, mindegyik belekever engem valami kalamajkába.
Tovább vezetett egy faajtón keresztül. Aztán intett, hogy menjek csak. - A híd után lesz nemsokkal - tette még hozzá, és otthagyott. Sóhajtottam egyet, aztán elindultam. Kell, hogy legyen itt még valaki.
Vagy tíz perc gyaloglás után meg is találtam a kis fahidat. Felmentem rá, és felültem a korlátjára. Úgy tűnt soha nem lesz vége ennek a túrának, és a nap is igen alacsonyan állt már. Mugli faluban pedig esélyem se volt egy Zsupszkulcsot találni Pécsre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 11. 23:05 | Link

Thomas


 
Fehérvárcsurgó, a nyári szünetben |hazafelé |o



Felemás érzéseim vannak a mostani programunkkal kapcsolatban. Egyrészt örülök, hogy megmutathatom a barátomnak gyerekkorom helyszíneit, ám másrészről viszont egy porcikám sem kívánkozik vissza a szülői házba. Meg úgy eleve a faluba se. De van, amit nem tud elkerülni az ember, úgyhogy vágjunk hozzá jó képet. A látogatás oka pedig az, hogy megtudjam mit is írt nekem a szülőanyám, hogy mi is van ezzel a házeladással. És az is, hogy bemutassam az ősöket Thomasnak. Mivel a hoppanálásvizsgám még nincs meg, - bár elvileg már tudok ám eltűnni itt, meg megjelenni amott, - így persze, hogy vonatozunk, meg buszozunk muglimódon. Hosszadalmas ugyan, de izgalmas élmény. Meg van időm felkészülni lélekben, már amennyire lehet.
Az utunk amúgy viszonylag gyorsan eltelik, beszélgetünk, nevetgélünk, játszunk, vagy csak nézzük a változatos tájat. Talán egy icipicit túl gyorsan is. A község központjában szállunk le, onnan indulunk el a kis túránkra. Az a jó, hogy hazafelé minden fontos helyszín útba is esik. Megmutatom az iskolát, a könyvtárépületet, ahol rengeteg időt töltöttem, elhaladunk az óvodám mellett is. Ezek a helyek most kihaltak, hiszen szünet van. Az utcák, játszóterek viszont tele vannak bicajozó, gördeszkázó gyerekekkel. A focipályáról meg kastélyparkról nem is beszélve. Lassan haladunk, hiszen közbe mesélek is, igyekszem egész pontos képet lefesteni a kiskori magamról. Egyetlen egy helyen maradok csak csendben, a park egy részén, ott vonásaimba feszültség is költözik, de amint továbbhaladunk ez elmúlik. Egy idő után egy kis csöndes utcába térünk be, ekkor már inkább a házról és a boltról mesélek, majd meg is állunk a szóban forgó előtt. Szándékosan a másik irányból közelítjük meg, hogy ne a bolt ajtaja előtt menjünk el, akkor rögtön be kellene menni köszönni, arra meg még ráérünk. Nemsokára úgyis ebédidő és bezárnak.
Előveszem a zsebemből a kiskapu kulcsát, bemegyünk majd gondosan be is zárom magunk után. A ház maga egy egyszintes, hosszúkás épület, szerencsére két külön bejárattal. Vagyis van a rendes bejárat, és a teraszon átvezető. Ezt használják a szüleim. Ez van közelebb a bolthoz. A másik, amit mi célzunk meg pedig az én kis privát bejáratomként funkcionál. Az ajtót kitárva egy kis előszobába érünk, balkézfelől rögtön lepakolási lehetőséggel, kabát, cipő, táska ilyesmi. Mindkét irányba egy-egy ajtó nyílik, jobb oldalt a fürdő-wc, bal oldalt pedig a szobám. Az ajtóval szemben egy újabb ajtó, ez vezet a ház többi részébe, de ez most be van zárva. Levetem gyorsan a cipőmet, majd nyitok is be a szobámba, szélesre tárva annak ajtaját.
- Üdv nálam! – mosolygok rá a fiúra, aztán belépek és leteszem a táskámat is, amiben épp szunyókál a csodacica, és a betessékelem a fiút. Hosszúkás a szoba, az ajtóval szemben ott a hatalmas ablak, amit imádok, alatta egy kis olvasókuckó. Valaha azt hiszem ágyneműtartónak használták ezt a puha párnákkal borított ládika szerűséget. A jobb oldali fal végig bútorozott, szekrények, polcok, íróasztal. Persze a falakon különféle képek, rajzok, az íróasztal feletti faliújságon meg kivágott cikkek. Már arra se emlékszem, hogy mikről szólnak ezek. Felesleges kacat az nem sok van, plüssből is csak egy nagy kutya az ágyon.  Az ágy  maga balkéz felé helyezkedik el – amolyan pihepuha szuperkényelmes, nem egyszemélyes, de nem is franciaágy, valahol a kettő között lehet méretben – és ami a legfontosabb: rögtön az ajtó mellett baloldalt ott az én imádott zongorám. Odalépek az ablakokhoz és kitárom azokat, beengedve egy kis friss levegőt, majd a barátomhoz fordulok.
Pakolj le nyugodtan, aztán körbevezetlek a házban is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. szeptember 12. 20:48 | Link

Halty
Termékbemutató | Sopron, Frei Café >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


A legtöbb interjúra élből azt mondom, hogy nem, ki van zárva és lehetőleg most azonnal felejtsenek el engem. Nem feltétlenül azért, mert misztifikálni akartam a Bremzay nevet, pedig sokan erre fogták, még csak nem is azért, mert annyira elfoglalt lennék, egyszerűen nem tudom tolerálni a fasz embereket az idióta kérdésekkel.
Így egy kicsit afféle üdítő változatosság volt, mikor nem mint magánszemélyt kerestek fel, vagy üzletembert, vagy lovast, egyszerűen a kaszinó kapcsán. Így kivételesen nem mondtam nemet.
Korán érkeztem. Soha nem szoktam késni, mert minél többet késik az ember, annál kevésbé hiteles és annál tovább kell maradnia, ehhez pedig még minimális kedvem sem volt. Így a megbeszélt kávézó kerthelyiségébe ültem le, viszonylag napos délutánunk volt. De ha nem lett volna, akkor is itt ülnénk, mert feltétlenül el kellett szívjak egy cigarettát. El is foglaltam a helyemet a lefoglalt asztalnál, majd a kezeim az ölemben összefűzve vártam, hogy ideérjen a firkász nő. Nagyon remélem, hogy nem csak az időmet vesztegeti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 14. 13:44 | Link



Ez a hetem eléggé sűrűre sikeredett, és ha ez nem lenne elég még szombaton is dolgozom. Amivel egyébként nincs semmi gond, mivel ebben a szakmában ez eléggé megszokott. Csak most valahogy semmi ingerenciám nincs hozzá. Vannak ilyen napok… Nem ez a megszokott tőle, de megesik, hogy rossz lábbal kelek és akkor senkihez és semmihez nincs kedvem. Ez ma pont ilyen. Szerencsére egy fotózásom lesz csak ma, utána pedig hazáig meg sem állok. Szintén ront a helyzeten, hogy nem  Budapesten vagyunk, hanem Nádasdladányban a kastélynál. Mindenki  sürög és forog, én pedig halál nyugodtan egy colát iszogatva ülök a székben és bámulok ki a fejemből. Mivel hét ágra süt a nap és meleg van, így fejemen napszemüveg az öltözékem pedig eléggé nyárias. Már vagy háromszor szóltak, hogy menjek öltözni, de nem tudom rávenni magam,hogy megmozduljak. Eszter elvileg már teljes harci díszben várakozik, már csak egy-két igazítás van vissza rajta, nekem pedig már csak öltöznöm kell, után indulhat a buli. A parfümök szépen kikészítve várják, hogy kezünkbe kapjuk őket és jó pofát vágjunk. Szinte már látom lelki szemeim előtt, ahogy kiadja a fotós az ukázt, hogy most hajoljak oda Eszterhez és szaglásszam a nyakát. Vannak annyira tipikus beállások, hogy az elmúlt évek alatt már rögzültek, így fél szavakból is tudom, hogy éppen mit szeretne a fotós. Megiszom az utolsó korty colamat, majd az épület egyik terme felé igyekszem, ami most öltözőként funkcionál. Ha jól tudom akkor inkább külső helyszínen fognak készülni a fotók, pedig meg kell, hogy mondjam, ez a kastély valami gyönyörű belül is. Főleg a könyvtár és az a nagyobb terem, ahol kint vannak a hatalmas portrék. Látok benne nem kevés fantáziát, bár egy parfümös fotózásnál igazából…  Komótosan magamra aggatom a kikészített ruhát, a fodrász még egyszer igazít rajtam, majd erőteljesen tessékelnek kifelé, mivel „Mindenki rád vár!”.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. október 2. 16:34 | Link


WiNézet❥ az első meccs után❥Pécs

Kicsit besűrűsödtek a napjaim, amióta bejöttek ezek az edzések, meg néha azt is érzem nem vagyok önmagam. Mondjuk úgy az agressziómnak nem voltak olyan mértékei, mint amikkel most megismerkedtem. Egyszerre aggódtam a saját popsim épségéért, és azokért, akik még... nos számítottak. Kellemetlen, de ez kimerült a pár csapattársamban. Nem ingatott meg pár elhulló piros-sárga-zöld a másik félnél, de talán ez normális. Gondolom, nem volt egyszerű dolgom Andris Ábel mellett, de némi ideggel és remegéssel, meg UHM-mel együtt felfegyverkezve leszálltam a pályáról, és mielőtt Ernyő kapott volna tőlem kettőt a gurkótalálata mellé, amiért hagyta meghalni a kis szőke lányt nálunk, Chris kezébe tömtem a cikeszt. Tartsd meg a mocskot, te apró állat. Teljes szeretet és tisztelet kíséretében persze.
Nos, mindezek után szünet kellett, valami más, valami nem iskola, nem tömeg, nem ráhatás, nem kötelesség... és itt voltam. A jóga még mindig mozgatott, ugyan ilyen óra szintjén sosem jártam, ez inkább otthoni készség, mióta az országba jöttem néztem lehetőségeket, és így július végétől indult is képzés. Nekem meg van partnerem. Ha akarja, ha nem. Így hát útjára is indítottam pár napja egy levelet Zlatannak, hogy az egyetem előtt találkozzunk, fél ötkor. Tíz perc séta nagyon kényelmesen innen a terem, és öt után kezdődik, szóval gondoltam, ha kicsit késik is beleférünk. Én már negyed körül ott álltam átöltözve, kibontott hajjal, mert nem bírtam a hajgumimmal és vártam. A sporttáska a lábam előtt hevert a földön és a kulacsomból a vízbe kortyoltam, ahogy próbáltam összeszedni a gondolataim. Igazából én sem tudom mit gondoltam erről az egészről, de még mindig úgy érzem, a legkevesebb ez a kis... szívesség a részéről. Próbálok én haragudni, de inkább csak sértett voltam. Ezt meg majd jól nem kötöm senki orrára. Annak örülök, hogy egy-két lila folton túl semmi bajom. Meg a traumán hányszor fogták meg a seggem a meccs alatt.
Utoljára módosította:Winnifred Adyra Rossouw, 2019. november 12. 20:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. október 2. 19:24 | Link

Charlie
Pécs
Kinézet

Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy Charlie megkért, hogy kísérjem el erre a próbajátékra, és nagyon remélem, hogy sikerül neki, mert végre újra látom benne a vágyat, hogy ezt csinálja, hogy jól érzi magát, miközben zenél. A múltkor, miután végighallgattam egy délutánon át, ahogy készül, hazamentem, és elővettem az oboámat. Azzal nem számoltam, hogy Ricsi hazaér normális időben, úgyhogy miután kipoénkodta magát az oboázási képességeimmel kapcsolatban, még vacsorázni is elvihetett. Biztos nagyon boldog volt attól, hogy ezt kell csinálnia, de azért előtte természetesen kamatoztattam a tudásomat, szóval belegondolva, annyira nem panaszkodhat mégsem. Chalie azonban inspirál, és ujjaimat keresztbe téve szorítok, hogy igent mondjanak rá. Tudom, az eredmény még heteket várat majd magára, mégis már most, amikor belép az ajtón, és amikor utoljára megölelem, megkezdem a drukkolást a sikeres bemutatkozó érdekében.
Természetesen a kinti monitoron végig figyelem, hogy mit művel bent, mert csak nagyon kevés hang szűrődik ki alapból, de gondoltak ránk is, az izguló kísérőkre, így a pécsi Püspöki Magtárban állva, újra inspirálódom, ahogy a lány játszani kezd. Csodálatos a játéka, és szerintem most az eddiginél is jobban belead mindent. Észre se veszem, hogy mikor került oda, de a szemembe férkőző könnycseppek bizony ott vannak, hiszen az egyik elindul az arcomon lefelé, én pedig csak hagyom, had suhanjon végig az arcomon. Ez a játék most leginkább a nagymamájának szól, annak, amit ő képviselt, és amiben ő motiválta Charlie-t. Ez a játék nem csak tökéletes, de olyan érzelmeket vonultat fel, amit az ember nem hitt, hogy valaha hall. A dallamok kicsit nekem is szólnak, és mindenkinek, aki már komoly veszteséget élt meg az életében. Kicsit most bennem is feltör minden.
Ezután nem tudom megmondani, hogy még mennyi idő, mire vége, és előttem van, de akkor már legalább az arcomon rendezett vonásokkal fogadom, mosolyogva, és átölelve őt, szorosan magamhoz húzom, simogatom a haját, nyakát és arcát nyugtatóan puszilom, miközben halkan suttogom, hogy “gyönyörű volt”.
- Merre szeretnél menni? Elviszlek bárhova.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. október 12. 22:37 | Link

V L A D
x Pécs x odatettem

Nem arról van szó, hogy már megint magányos lennék (de), vagy, hogy egyszerűen nincs kedvem az embereknek (de), hogy nem akarok egyedül lenni otthon (de).
Nagyon régen voltak ezek a ruhák ilyen összeállításban rajtam, és az elején, a tükörben állva valóban húztam is kicsit a szám miattuk, az összképet látva, viszont pár hetvenkettes tátra-koktél után némileg átértékelődött az önkép-értékelésem. Kissé lehunyom szemeim, keresztbe font jobb lábfejem apró mozdulatokat tesz az éppen szóló zene ritmusára, miközben oldalra billentem fejem is, arcom alá engedelmesen simulnak a szintetikus bunda vékony, puha szálai.
Ajkaim halvány mosolyra húzódnak, ugyan a pultnál ülve viszonylag jobb világítás ér, mint a távolabb táncolókat vagy üldögélőket, ha kicsit oldalra fordulok, a színes fények engem is elérnek. A lüktetés, a tompa szédülés, a lehunyt szemhéjaim alatt pirosan-zölden-sárgán váltakozó foltok és csíkok egy olyan életérzés emlékét ébresztik bennem, amibe megígértem, soha többé. Hátrabillen koponyám, felnevetek erre a gondolatra, hirtelen nagyon gyerekesnek, idealisztikusnak tűnik, mintha azóta egész eddig valami mesében éltem volna.
Felsóhajtva fordulok vissza kiszolgáló barátomhoz, hogy balomon megtámasztva állam, jobbom megemelve rendeljek még egyet. Úgy tűnik, mára ő lesz a társaságom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2019. október 27. 23:24 | Link

ELME
Találkozás II.


Kevésbé sápadt, rezgő lábú, nyurga fiú. Egyik keze az asztalon dobolt, míg másikon a körmét rágta. Erre is itt szokott rá. Sok rossz szokása volt. És még többet kapott a gondolataitól. Szürke, álmatlan éjszakák után sorra jöttek a kellemes, andalgós nappalok. A csoportfoglalkozások, a beszélgetések. Rajzolt. Sokat, talán soha ilyen sokat. Beszélgetett. Volt egy kedvenc embere az épületen belül, aki mindig meghallgatta, és mindig valamilyen másik sztori volt rá a válasza. Idős volt. Meg fog halni. Az épület tele van járkáló halottakkal. Ő is egy volt közülük. Tudta és meg se próbálta tagadni, hogy a lelke már olyannyira kifacsarodott, hogy már csak egy doboznak érezte magát.
Mégis, ahogy most ott ült, újra erőt vett rajta valami érzelem. Szorongás és vágyakozás feszült egymásnak, és folyamatosan az ajtót pásztázta. Fogalma sem volt hány óra. Itt az idő szubjektív, nem mérik műszerekkel. Legalábbis nem a betegek.
- Nem lehetne, hogy kint várom? Olyan szép időnk van
- nyüsttette tovább ápolóját, akinek már vagy ötvenedik alkalommal mondta el ugyanazt a mantrát. Amaz nagyot sóhajtott, szemében látszott a törés. A sajnálat a fiú iránt, amit mindig, mindenki szemében látott az utóbbi egy évben engedésre bírta, és bólintott egyet. Először idegesítette a szánalom. Majd beletörődött. Mára pedig megtanulta kihasználni.
Mint egy gizella, olyan gyorsan termett kint a teraszon, ahol innentől kezdve megkezdődött a fel-alá mászkálás. Elméjében újra és újra felbukkant a gyanú, hogy barátja talán még sem jön el hozzá. A legutóbbi eset után ő sem tette volna. De túl van rajta. Hinnie kell neki. Nincs dühkitörés. Nincs féltékenység, csak az érzelemmentes űr a mellkasában. Legalábbis szerette ezt hinni magáról. A pszichiátere szerint túlságosan is empatikus ehhez.
- Nem jön el - jelentette ki Zsombor maga elé mormogva, majd suta oldalpillantást vetett az orvosra. Tudta, hogy meg fogja nézni a karóráját. Azt, amelyet mindig olyan jól elrejtettek, hogy csak ők láthassák. Azt is sejtette, hogy az arcára ki fog ülni a szomorúság egy pillanatra, ha már elmúlt az idő, amikor Thomasnak jönnie kéne. Nem látta.
- Nyugalom - jelentette ki a férfi, és habár nem a szavai, hanem a tettei segítettek inkább, egy kicsit azért segített. Nincsenek késésben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 172
Írta: 2019. november 6. 18:07 | Link

Ambrózy Henrik
#he_says_yes #Sopron #'19.11.02.
#alkalomhoz_illően


Eljött a naaaaagy nap. Annyira izgulok, hogy a kozmetikusom le akart kötözni a székhez, amíg megcsinálja a körmöm, majd a körmös szintén ezt akarta, amíg felvitt rá egy halovány babarózsaszín színt. Maradjunk annyiban, hogy eléggé rángatózott a lábam, szerencse, hogy a fodrászt ez nem zavarta, ha rajtam múlik nem tudok megülni a fenekemen hosszabb ideig, mint kettő perc. De ugye nem rajtam múlt, és megkötözve sem akartam lenni, így moderáltam magam már amennyire lehetséges, és ültem. Végtelenségig tűnő három és fél óra volt, amíg végre befejeztük az előkészítésemet, amihez édesanyám ragaszkodott. Nem haragszom érte, ez az este nagyon fontos, így megértem, hogy mindent tökéletesnek akar. Igen, még a saját lányát is, bár apám szerint ez kicsit túlzás, mert így is az vagyok - szent ég -, de mindegy. Anyám szerette volna, én belementem, így friss vagyok és üde, és csak remélhetem, hogy ezt kitart az est végéig, amit kötve hiszek, de a remény hal meg utoljára.
A szobámban állva meredten nézem a ruhát, amit Arie-val erre az estére választottunk és nagyon meg vagyok elégedve, az érzés csak fokozódik, ahogy felveszem és immár magamon nézem a tükörben. Megfelelő. Az estélyhez illő. A nyitott ablakon keresztül szűrődik be a zaj, ahogy egy autó ajtaja csapódik, mert nyilván autót küldtem érte, majd egy ismerős hang üti meg a fülemet. Henrik! Kapkodva szedem össze a magam. Fülbevaló betesz, karkötő felhúz, a cipőmet pedig menet közben rángatom a lábamra, ami igen vicces látványt nyújthat, de szerencsémre nem látja senki. Megkértem a férfit, hogy legyen szíves az estély hivatalos kezdése előtt negyed órával jönni, hátha úgy egyszerűbb lesz, legalább tudunk beszélni pár szót, mielőtt fogadom a vendégeket. Mert nekem kell. Ki másnak?
A lépcső első pár fokán trappolok csak le, majd lassítva lépteimet lépkedek lefelé, mint egy nő, ahogy azt illik. Anyám és apám nincsenek itt, elmentek fogadni a messzebb érkezőket a tudja a tököm hova. Nem figyeltem, éppen izgultam, na! Leérek a lépcsőn, és tekintetem rögtön megakad Henriken. Az öltöny tökéletesen áll rajta, olyan... olyan henrikes, mégis valahogy teljesen más. Szívem hevesebben kezd el dobogni - az izgalom, oké? -, ahogy közelebb lépek hozzá.
- Szia - mosolygok fel a férfira, majd megköszönöm Istvánnak, hogy beengedte, mosolyogva biccent, becsukja az ajtót, végül elindul a konyha felé. - Örülök, hogy eljöttél, és nem győzöm majd meghálálni neked, de most kell egy kis gyorstalpaló - indulok el a hall felé, remélve, hogy követ. - Itt mindenki beképzelt, sznob és egoista, így ne vedd zokon, ha nem kérdeznek, csak magukról beszélnek. Természetesen van pár kivétel, de elenyésző - a hallon keresztül nyitok be a bálterembe, amely a maga csicsás díszítésével akár szép is lehetne. Nekem nem tetszik, de az idejövők élni-halni fognak érte. - Itt lesz az egész, és ott - mutatok az egyik sarok felé, ahol egy hatalmas asztal áll, a fal mögötte egy függönnyel van eltakarva. - van egy ajtó, amin ki tudsz szökni, ha olyan a helyzet - széles mosollyal tekintek fel a férfira, és csak remélhetem, hogy nem fog visszafutni Bagolyfalváig, amiért belerángattam ebbe. Még itt van a lehetőség... - Ennyi lenne. Üdv nálunk, Henrik - tárom szét karomat a hatalmas teremben. Talán azért, hogy oldjam kicsit a feszültséget, talán azért, hogy csak a saját feszültségemet oldjam, talán azért, mert én akarok elfutni innen.
Utoljára módosította:Dr. Halty L. Zaina, 2019. november 6. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Jason Henry Payne
INAKTÍV


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
Írta: 2019. november 11. 20:35 | Link

juniper
a semmi közepén | grizzlyme | ez csak az intro


A hátsó ülésről még kiveszem a hátizsákomat, az összecsavart bolyhos plédet meg a nagy ezüsttermoszomat, és az ajtót becsapva elindulok hátra, a fényesre suvickolt pickup nyitott platójához. Balommal megtámaszkodok a végében, majd halkan nyögve egyet felugrok rá, és míg a puha takarót kiterítem, lemosolygok a szőkére, akinek bár fogalma sem volt arról, hova jövünk, útközben egyszer sem kapott hisztériás rohamot, hogy ott helyben álljak meg, forduljak vissza, vagy nem is, inkább forduljak fel, vigyem haza, vagy egyszerűen csak tegyem ki, amúgy pedig, ha nem volna világos: soha többé nem akar látni.
- Jól esik, hogy megbíztál bennem - jegyzem meg, és a táskámat meg a termoszt letéve visszalépek Juniperhez, hogy lehajolva a kezemet nyújtsam felé. Ha elfogadja a segítséget, akkor egy mozdulattal felhúzom őt a kocsira, majd tenyereimet összesimítva végigpillantok a kis éjszakai majdnempiknikünk helyszínén. Hát... nem egy ötcsillagos hoteltető, de arra jó, hogy viszonylag kényelmesen bámulhassuk a már rég fekete, tiszta eget. Veszek egy mély levegőt, és lesandítva a kislányra féloldalas mosolyra húzom a számat. - Érezd magad otthon. Van forró tea is, szigorúan cukor nélkül.
Huncut tekintettel nézek a szemébe, majd felpillantok az égre; megszámlálhatatlan sárga pont tündököl odafent. Szemeimben ragyogva tükröződik vissza a végtelen égbolt, ami egyszerre tölt el csodálattal és érzem magam alatta hihetetlenül aprónak, sebezhetőnek és végesnek. Aztán leveszem a dzsekimet, és Juniper kezébe nyomom.
- Párnának - mosolygok rá, majd lefekszem a plató jobb oldalára, és a kettéhajtott hátizsákomat a fejem alá gyűröm. Csak akkor szólalok meg újra, mikor már ő is mellettem fekszik, de akkor sem nézek rá, hiszen pillantásom a mennybolton ragadt; egyenesen magam fölé, a semmibe bámulok, és kezd elfogni az az ismerős érzés, ami ilyenkor mindig: hát ezért érdemes élni. - Imádok sátrazni. A kedvencem az, mikor otthon, nem Angliában, hanem anyukám szülőhazájában, Amerikában, Utah-ban vagy Idaho-ban vagy Arizonában, vagy lényegében bárhol... nemzeti parkokban vagy erdőben verünk sátrat, ahol biztosan tudni és érezni lehet, hogy körülvesz a vadon, medvék, rókák, mókusok. Ahol az lehetsz, aki tényleg vagy. Ember a természetben.
Oldalra fordítom a fejem, Juniper pillantását keresem. Tudom, hogy egy művész egészen másként látja a világot, mint valaki olyan, mint én is vagyok, de ez nem tántorít el attól, hogy őszintén megmutassam neki a saját világom szépségeit - a világot az én szememmel.
- Mikor egy szál sátorral kint vagy a természetben - fűzöm tovább a szót - és rádsötétedik, te meg a tűznél ülsz és az eget nézed, akkor megszáll egy ehhez nagyon hasonló érzés. Nem tudok rá jó szót, ez csak... csak úgy van. Hozzád tesz, megbűvöl, letaglóz. Észreveszed, milyen parányi is vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
November 14.
Írta: 2019. november 12. 13:29
| Link

Isten éltessen, Bori
Székesfehérvár, otthon


Fáradt vagy, kisfiam?, kérdezi anya, mire szórakozottan összehúzom a szemöldököm, és homlokomat erősen ráncolva megcsóválom a fejem. Dehogyis, csak mostanában sok minden összejött a rezervátumban, felelem egy könnyed mosollyal, mintha tényleg semmi volna az egész, és az utolsó lufival vacakoló Fanni felé pillantok, aki majd leesik a székről, úgy nyújtózkodik, hogy a rózsaszín léggömb a helyére kerüljön végre.
A ház már órák óta zsong, mióta csak Nelli rábírta valami szégyenletes indokkal a legkisebbet, hogy menjenek be a városba, vagy legalábbis hagyják el a birtokot. Hogy az a zsarnok vásárolni vagy ásni viszi... fogalmam sincs, de teljesen mindegy, Borónak úgyis tetszene mindkét opció.
Az viszont biztos, hogy mi; Fanni és én azóta nem beszéltünk, hogy a nevetgélő húgaim mögött becsukódott az ajtó. A művészlány kerüli a tekintetem, és hiába kezdeményezek, nemcsak szóban, de fizikálisan is elzárkózik előlem. Ahelyett, hogy váltanánk pár szót, hogy viszonozná az érintésem, esetleg visszacsókolna, inkább kitér előlem, és míg lesütött pillantással halkan odadünnyögi, hogy segítenem kell édesanyádnak, már bújik is ki a karomból, és indul anya után. Neheztel; nem kell Levitás észjárással rendelkeznem ahhoz, hogy kitaláljam, az, hogy utoljára több, mint két hónappal ezelőtt jártam otthon, nem tett jót a házasságunknak. Igaz, néhány hete meglátogatott Romániában, az a találkozásunk sem zárult rózsásan. A vita tárgya mindig ugyanaz, és induljon bárhonnan is a beszélgetés, az végül úgyis veszekedésbe torkollik, és mi mindig, de mindig ugyanannál a pontnál kötünk ki. Hogy te akarod, én pedig nem.
Sára közben terít; előkerül az ünnepi étkészlet Bori kedvenc tányérjaival, az ezüst evőeszközökkel meg a legdrágább pezsgőspoharakkal, amiket még apám szüleitől örököltünk, és csak akkor vesszük elő őket, ha fontos eseményt ül a család. Mint például egy esküvő. Már nem az enyém, hiszen édesapám hetekkel előtte úgy határozott, hogy mivel éppen családunk legfontosabb ékét, az aranyvérünket készülök beszennyezni, és nem csak, hogy hagyom, hogy az végül elkerülhetetlen csorbát szenvedjen, de még tiszta akarattal elébe is megyek, ordítja újra meg újra, ezért aztán ne csodálkozzak egy minutumig sem, amiért engem többé nem illet meg semmi, ami a testvéreimet életük végéig és még azon túl is! Ostoba, pökhendi, szemtelen, neveletlen, egy kiégetni való mocskos pondró a tisztavérű családfán, nos, újabban ez vagyok én. Az apám fia.
Az, hogy most egy fedél alatt vagyunk, sem jelenti, hogy beszélünk. Fannira rá sem néz, ha pedig anya kér tőle valamit, ő válaszul csak morog valamit a bajsza alatt, majd leül a kandalló mellé, és elbújik - azaz kizár minket - egy rongyosra olvasott Reggeli Próféta mögé, hogy onnan folytassa véget nem érő zsörtölődését.
Sóhajtva nézünk össze Sacival, akinek a jegyese, Mike, az udvari fényeket intézi, és aki ha nem lenne pont olyan művészbeállítottságú, mint a nővérem, a családom láttán holtbiztos, hogy már rég felbontotta volna a jegyességüket. Mert ez, ami itthon van, téboly. Valóságos őrület.
Anya az összes ételt kihordja, és míg az asztalra pakolja az óriási adagokat, addig apámnak duruzsol, én meg Fannihoz lépve teszek még egy próbát, de mint ahogy anya, úgy én is kudarcot vallok. Megint. Tompán tarkómhoz érek, masszírozom megfeszült izmaimat, miközben visszafordulok az asztal felé, és a nővéremmel éppen szemközt, megtámaszkodom az egyik széktámlában.
Anya rámosolyog Sárára, mire ő, a család legidősebb gyermeke átveszi a családfői szerepet, és az utolsó simítások után behívja Mike-ot az udvarról, majd végignéz rajtunk lélegzetelállító mosolyával és dallamos hangján megkér mindenkit, hogy bújjon el, mert hamarosan visszaér a zsarnok meg az ünnepelt, nem, nem pont így mondja, és azt szeretné, ha Borónak olyan születésnapja lehetne, amit megérdemel. Ellentétek, újság mögötti piszmogás meg házastársi gondok nélkül. Jobbjában tartott pálcáját magasra emeli, és mielőtt kioltaná a birtok összes fényét, rámnéz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 172
Írta: 2019. november 26. 17:04 | Link

Simon Blanka
#Sopron #WoMen #jók_leszünk #lapzártakor

Lapzárta van, és nagyon durván két napom van átnézni mindent, hogy kimehet-e a kezem alól, avagy sem. Valljuk be, hogy ez a két nap nem sok, de legalább kevés, nekem meg azt sem tudom merre áll a fejem, mégis úgy döntöttem, hogy most vagy soha alapon behívom magamhoz Blankát. A lányt felvették a művészetire és kora ellenére gyönyörű és igényes cikkeket ír, ő az egyik legjobb írónk a kiadónál, és ezt apám is tudja, így ha szerencséje van, számíthat egy határozatlan idejű szerződésre a tanulmányai befejeztével, mert amíg tanul ez a lehetőség nem áll fenn, így csak határozott idejű szerződéseket íratunk alá a még tanulókkal. A tanulás az első, ebben egyetértünk apámmal, utána jöhet és bármiről írhat felőlem, mert Blanka cikkei pontosan olyanok, amiket átfutok, leokézom, és haladhat is tovább az élet nevű dolog. Nincsenek helyesírási hibák, nincsenek összefüggéstelen mondatok, nincsenek értelmetlen szó összetételek, hanem egy összeszedett és igényes írás van mindig előttem, nem úgy, mint a most éppen lapozgatott cikkben. Fertelmes, pedig a téma nem volt nehéz. Téli öltözködési ötletek férfiaknak és nőknek egyaránt, négy oldalt kapott rá, kettő az egyik nemnek, kettő a másiknak, de ami előttem van az maximum egy oldalra megfelelő anyag, mert a maradék az bizonyosan a kukában landol. Nem is törődöm vele tovább, csak felrakom a "visszadobandó" kupacom tetejére, ami sajnos nagyobb, mint azt bárki is akarná, majd a következő írásnak szentelem figyelmem.
A legjobb dolog a lapzártában, hogy egyáltalán nincs időm gondolkodni semmin. Annyira nincs, hogy reggel felkelek, bejövök, este haza, és alvás, majd kezdődik minden elölről. A mókuskeréknek hála nem jár a fejemben Henrik, az estély, apám szavai az estély után, és a következő napon, mert nincs időm arra sem néha, hogy leüljek és megigyam a reggel lefőzött kávémat. Igen, délután kettő van, és még mindig az asztal szélén pihen, az immár jéghideg kávém. Nem baj, majd lefőzök még egyet, hogy az első korty után ugyanarra a sorsra jusson, mint elődje. Csúnya halál, sajnálom, de ez ilyen sajnos. Tehát nincs időm gondolkodni, főleg nem olyanokon, mint Henrik. Vagy Henrik illata, esetleg érintése, vagy csak a tekintete, ahogy rám pillantott, amikor meglátott a lépcsőről lejönni az estély napján. A közelségére sincs időm gondolni, és arra sincs, hogy szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megéreztem hátulról testének melegét, miközben kikukucskáltam az ajtón, hogy megnézzem a tömeget, ami elé nem sokára ki kellett állnom. Elkalandoztam. Tehát nincs időm ilyeneken gondolkodni, mert most van fontosabb dolgom is ennél. Gondolom van. Ez fontosabb.
Utoljára módosította:Dr. Halty L. Zaina, 2019. december 13. 19:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 4. 01:15 | Link


MiB ♦ november 19. ♦ Otthon


A napokban nem mentek valami könnyen a séták, ennek volt persze fizikai magyarázata is Duplo részéről, ami sajnálatos, de fejben sem voltunk rendben. Dühös voltam, folyamatosan, de nem tettem semmit szóvá. Három napon át újratárcsázáson volt a telefonom gyakorlatilag, majd letettem a telefont. Írtam egy utolsó üzenetet majd felöltöztem és elmentem itthonról. Nem voltam hajlandó itt lenni. Két napot csöveltem Mr. Rangidősék kanapéján, aztán eltessékeltek. Ivánt is megjártuk, de miután összekapott Duplo a szomszéd macskával és kaptunk egy príma kötést tegnap hazajöttünk. Elég volt ebből most már, igazából a telefonomra is percenként nézek megint, de ez nem segít semmin.
A mai reggel meg úgy indult, mint a legtöbb. Duplo kibaszott az ágyból, hogy ő menne sétálni, szóval ettünk, aztán összekapva magunkat mentünk le. Tettünk vagy három - lehet volt négy is - nagy kört az utcában, mire teljesen megkattanva kezdett el ugatni a kapualj felé, én meg felvont szemöldökkel próbáltam visszafogni, ahogy közeledtünk.
- Nyugi van pajti, nem kell több harcimacska - próbáltam a pórázzal vissza is húzni, de a vezényszavak felfokozva mit sem érnek. Pedig viszonylag ügyes és jól nevelt darab tud lenni. Fogalmam se volt milyen mókust lőhetett, ami ennyire érdekli, de ahogy közeledtünk feltűnt, hogy ennek két lába van és egész emberi alakja. A cipőjétől lassan indult fel a tekintetem, az arcom ráncba csúszott a derengő, de beazonosítatlan kabátnál. Aztán megláttam a haját és lefagytam. Duplo rántott kettőt a pórázon én meg el is engedtem meglepettségembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 8. 21:08 | Link

Mikola Ármin Valentin - pécsi shopping - outfit

Na már most, bár ugye Ilián megkérdőjelezte - innen is bekaphatja -, de attól még nő vagyok. És mit tesz egy nő, ha hoppon hagyják, szarul van, lekurvázzák, és még sorolhatnám? Bizony ám! Stresszoldó vásárlás körutat szervez magának. Hova? Meglepő, de nem akartam elmenni Olaszországba, hiszen oda csak egyetlen butik miatt járok, így meg nem lett volna sok értelme a stresszoldásnak, ha három perc alatt lezavarok mindent. Úgyhogy összeszedtem magam, majd egyszer csak hopp! Pécsen kötöttem ki teljesen véletlenül. A parkolón átvágva léptem be az Árkádba, ami rettenetesen kicsi. Komolyan. Hogy lehet egy ilyen kis bevásárlóközpontban mindent megtalálni, amit csak szeretnél?
Ez a kérdés fennállt, egészen addig, amikor a második boltból is már egy szatyorral a kezemben léptem ki. Az embertömeg hömpölyög vagy erre, vagy arra, de én céltudatosan a tető felé tartó mozgólépcső felé indulok. Kell egy kis friss levegő. Amióta minden szar, bár szégyellem magam miatta - egyáltalán nem -, de ismét rászoktam a dohányzásra. Évekig bírtam, de amikor utoljára eljöttem Arie-tól vettem egy dobozzal, ami napokig csak állt az asztalomon, végül az ablakomat kitárva huppantam le a párkányra és izzott fel a cigaretta vége. Életem leggyönyörűbb slukkja volt az. Szatyraimat csuklómra húzva, táskámat kicsit jobban rádobva vállamra takarom el az öngyújtót, hogy meggyújthassam a szálat, de az csak kattan egyet, majd semmi nem történik. Még vagy négyszer megpróbálom - kitartó vagyok -, csak a biztonság kedvéért, de amikor már biztos, hogy nem működik, lemondóan sóhajtok egyet és hajítom bele a táskámba. Pillantásomat körbejáratom a dohányzásra kijelölt helyen, de... nos, tinédzserektől csak nem kérek tüzet. Fejemet az ég felé emelem, még egyet sóhajtok, majd szatyraimat feldobva a peremre nézem inkább az embertömeget az ablakon keresztül. Borzalmas látvány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek