Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=674070#post674070][b]Czettner L. Maja - 2017.04.13. 01:40[/b][/url]

Még egy megálló, még egy sarok, még egy szűk utca. Majában_nincs_beépített_GPS. Ez egy olyan hiánycikként funkcionáló, jelenleg nagyon zavaró tényező, ami lehet az élete kétharmadát megkönnyítené, vagy korábban tette volna. De semmi gond. Igazság szerint már sokkal vidámabb megint, volt két elég viharos, aztán csendes napja otthon. De a nagyon fura kérdések, kijelentések, kérések, majd könyörgések után most újra süt a nap. Kint is, bent is. Bár enyhén érzi a napi reszkírozást arról, hogy miért nem jó neki otthon, a fenekén még úgy.... pár évig? Ha Vesznán múlna, még legalább 25 éves koráig. Nagy sóhajtva veszi az epres-áfonyás shake szívószálát a szájába, hogy belekortyoljon, miközben a táskáit kivételesen a kezében fogva lóbálja.
Pontosan úgy érezte magát mint Szenilla a Némóban, mikor a kék halacska mondogatja magában, hogy el ne felejtse: P Sherman, 42 Wallaby Way, Sydney. Ez a cím Majában is olyannyira megragadt, hogy álmából felkeltve is. Durva, hogy a sajátja előtt. Viszont most rendes nagylány volt, és jó sokszor mondogatta, hova igyekszik, megnézte még a google mapsen is a telefonján. Rohadt hasznos dolgok vannak rajta, szeret mugli származású lenni. Mugli is.
Most itt ácsorog, megtalálva a házat kicsit hezitálva a kapuban, de aztán csak eljut az ajtóig, hogy bekopogjon. Körbenézve túl sok mindent nem sikerül memorizálnia, remek, kénytelen lesz arról megjegyezni, hogy jutott ide, hogy volt két villanyoszlop, amiből egy bántotta, a másikon meg volt valami kék felfestés. Háromszor - pontosan bizony, mint az Ózban a lányka a rubincipő összekoccolással - fordult jobbra, meg volt egy bolt. Meg egy néni két fura macskával, bár az reméli nem alaptartozék ott egy utcával lejjebb. Viszont elég meredek a hely, az is érdekes, hogy a néni nem gurult még le azzal a gonosz, lendületes megindulásával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675064#post675064][b]Návay L. Viktor - 2017.04.17. 01:11[/b][/url]

- Jobban nem is időzíthettünk volna, hallod? Ha szerencsénk van és nem lesz felhős az ég, holnap este még a Geminidákat is láthatjuk - állok meg egy pillanatra a pakolászással. Rengeteg szükséges holmit rejt a hátizsákom, végtére is két egész napra jöttünk, most pedig azon vagyok, hogy elővarázsoljak belőle például egy térképet. A sátrat már előszedtem, és bűbájjal pillanatok alatt kész is. Ugyan eredetileg úgy terveztem, hogy hanyagolom a mágiát idekint, nem látom most értelmét azzal vacakolni, hogy összerakosgassam a vázát. Fölösleges macerának látom, hiszen van egyszerűbb megoldás. Egyébként is sok mindent terveztem eredetileg. Azt is, hogy egyedül jövök ki, ahogy azt, hogy jóval kevesebb dolgot cipelek magammal, vagy épp azt, hogy valamivel korábban kerül sor erre az egész első hó előtt megejtendő magányos barangolásra a Mecsekben. Az első hó is lehullott már, társaságom váratlanul akadt nem is olyan régen, ennek eredményeként egyeztetni kellett sok apróságot is, és tulajdonképpen már nem is annyira csak a túráról szól az egész, hanem egy olyan út kezdetéről is, aminek a végére talán kiderül, hogy ebből a kezdődő valamiből mi lehet még, vagy lehet-e akármi, merthogy ez is éppen úgy kérdés még mindkettőnknek. Egy pillanatra elidőzök a megválaszolandó kérdések fölött, felpillantva Ricsire is, majd folytatom a pakolást, különben sose fejezem be. Szép sorban kerülnek elő a dolgaim, és amint végeztem, kiterítem a térképet is, amelyen pirossal bejelöltem már előre az útvonalat.
- Hát erre nem fogsz pluszpontot kapni órán, de kárpótlásul csillagtúrát terveztem - mutatok rá a szépen berajzolt vonalakra, amelyek mind visszafutnak a kiindulási ponthoz. Nem mondom, hogy nincs kedvem esetleg lebontani a sátrat, hogy magunkkal cipelve felhúzzuk aztán máshol, de minek? Úgy vélem, ez most így egészen nagyszerű lesz, hogy kinevezzük ezt a bázisnak, és innen indulva bejárjuk a környéket, bár azért kíváncsi vagyok a véleményére, hiszen ezt tulajdonképpen meglepetésként mutatom csak most. Fel is pillantok rá kérdő tekintettel, érdekel, vajon mit mond, habár reménykedem benne, hogy egy csillagásznak mégiscsak szimpatikus lesz az elképzelés.
- A hidegtől is kezdett megmutatkozni amúgy a látens-eridonos arcod, ugye tudod? - vigyorodom el, még mielőtt választ adhatna. - Képzeld, találtam egy új szót erre. Olyan… na várj, ez tetszeni fog, a húgomtól tanultam - tartok drámai szünetet, hogy komoly képet tudjak vágni nagy nehezen, és ne érjen fülig a szám, mert az mégiscsak rontaná a hatást. -  Olyan cuki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=677476#post677476][b]Hunter Bailey - 2017.04.26. 11:10[/b][/url]

Az ajtók csukódnak, a helycsere végre megtörtént. Hunter széles vigyorral pillant az övét becsatoló Adrianre, majd felteszi kedvenc fekete napszemüvegét. Indulhat a menet...
- Kész vagy? - kérdezi, de a választ éppen csak megvárva folytatja. - Bal láb kuplung, jobb láb gázpedál, ahogy mutattam - mondja, és beleharap  a kesztyűtartóban talált mars csokoládéba. A sűrű karamella mennyei ízétől hangosan hümmögve dől hátra, úgy fordul vissza Mr Blackhez. Baljával egyesbe vált. - A váltóval most ne törődj, csak kezdd el lassan felengedni a kuplungot, és közben ugyanolyan lassan adj hozzá gázt. Finoman, mint a csajoddal.
Noha a sötét lencsék mögül figyeli a fiú lábait, egy percig sem aggódik. Bízik a Rellonos képességeiben, és egyébként sem történhet nagy baj. Maximum lefulladnak - dehát mindenki így kezdi.
- Lassan - ismétli nyugodtan, míg újabb falatot harap a csokiból. Közben futólag felnéz a visszapillantó tükörbe; a lezárt útszakasz kihalt, csendes. Csak az ő járgányukban szól a rádió halkan.
Hunter fütyülni kezd, feje követi a dallamot. Szereti a mugli zenét, a mugli kocsikat, a mugli életet. Milyen érdekes is a világ, az élet fintora... a legtöbb sárvérű és félvér egy egész emberöltőn át vágyódik, sóvárog az aranyvér után, amiért mindenét odaadná, számára meg nem jelent semmit. Az égadta világon semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=679453#post679453][b]Csornay Kíra Lotti - 2017.05.05. 20:35[/b][/url]

Olivér
Eger, BIRTHDAY

Bizooony, tizennyolc lettem. Nagykorú, úgy hivatalosan is! Ami azt jelenti, hogy enyém a világ, vagy legalább egy kis szelete, ugye? Remélem, hogy így van, mert igazi nagykorúként indultam el otthonról - oké, nem egyedül, hanem Vincével meg Hajnával -, hogy végre az itthoni barátinkkal lehessünk. Vagyis gondoltam én oda megyünk, mert korábban megbeszéltük, hogy találkozni fogunk és amikor szóltunk, hogy itthon vagyunk hirtelen felpörögtek az események. Gyors köszöntés a családdal, aztán már inkább az estére készülődtem. Nem tudtam a buliról, csak arról, hogy elmegyünk valahová. Jó, mondjuk sejtettem, mert Vince soha nem volt jó annyira ezekben a dolgokban, meg hát nem is erőltette meg nagyon magát, de úgy tettem, mint aki nem tud semmit. Pedig nagyon izgultam, mert ma este felnőttként akartam bulizni, vagy legalábbis úgy, mint a barátaim, akik nem egy kastélyban töltik az idejük nagy részét, ahol nincs semmi jó mugli cucc. Hiányzott a zene, hiányzott a tánc, de a legjobban azok a barátok hiányoztak, akik abban a pillanatban nekem rontottak, ahogy beléptünk a kocsma ajtaján. Soha nem jártam még itt (nem meglepő), úgyhogy ahogy tudtam, felmértem a terepet. Asztalok, sok barát, még több haver, de idegent egyet sem láttam, amiért nagyon hálás voltam, mert a szülinapomon a barátaimmal szerettem volna osztozni. Igyekeztem mindenkivel szót váltani, de ahogy elindult a zene és érkeztek az italok, egyszerre lehetetlennek tűnt.
Tizenegy órára már túl voltunk a tortán, egy-két ajándékon, pezsgőlocsoláson, a torta szétdobálásán és jó néhány italon, nem, nem voltam berúgva vagy ilyesmi, de nagyon jó kedvem volt. Úgyhogy mikor két srác, akiket az általánosból ismertem felraktam az asztalra a barátnőim mellé, nem ellenkeztem, hanem az ordibálás közepette tovább táncoltunk (ehhez legalább kifogástalanul értek) és próbáltunk túlordítani a hangfalakból szóló énekest.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681562#post681562][b]Lewy Bojarski - 2017.05.17. 01:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=682792#post682792][b]Rozsos Annamária - 2017.05.26. 23:17[/b][/url]

Adam Kensington
{még az idei tanév előtti szünetben}
{otthon, gyerekek, otthon}
tavaszi soundtrack (x)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=683347#post683347][b]Oravecz Tatiana - 2017.05.29. 20:02[/b][/url]

Végre! Nem hittem volna, hogy sikerül mindet letudnom. Három hete vadászom a diákokat, akik jövőre szeretnének áthallgatni az AMS-re. A legtöbben csak pár adatot nem adtak meg, vagy nem tudtak leadni, mások meg elég súlyos hiányosságokkal adták le a papírhalmazt. Viszont az igazgató úr azt mondta, hogy mindenkinek, aki jelentkezett, tudnak helyet biztosítani. Ehhez jött hozzá az is, hogy egy utójelentkezést is ki kellett írni, így hát volt még pár köröm, mire minden meglett, de így is büszke vagyok. A hiánypótlást 31-ig kell leadni, és íme, én napokkal előtte itt állok, pontosabban már kifelé sétálok, leadva a hatalmas paksamétát.
Reggel korán érkeztem, most meg már dél felé jár, hiszen elég tisztességgel megéheztem. Viszont mivel ez végleges leadás, ezért ők is minden jelentkező összes papírját egyesével nézték át, és szinte hihetetlen, de nem volt bennük hiba. Mindenki jó eredményeket produkált, jó ajánlásokat gyűjtött, így ebbe se tudtak belekötni. Azért a Bagolykőbe még mindig elég magas színvonalon zajlik az oktatás. Büszke vagyok én is rá, hogy ott tanultam.
Kilépve a fényre, megállok, és magamba szívom a későtavaszi illatáradatot. Nagyon szeretem ezt az időszakot, a virágokat és a tiszta levegőt. Tudom, hogy egy olyan helyen, mint Pécs, nem nagyon beszélhetünk erről, főleg nem Bogolyfalva után. Viszont most jó itt. Leadtam a könyveket Minának, amiket kért, hogy hozzak el, és felvettem Ráhel itt hagyott cuccait is, így minden megvan, amit a listámra felírtam. Már csak egy normális kajáldát kell találnom, mert ha most vissza kéne hopponálnom Bogolyfalvára, hát lehet, hogy kidobnám a taccsot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=683775#post683775][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.05.31. 19:14[/b][/url]

Hangos kopogás kíséri útját, ahogy tűsarkújában magabiztosan lépdelve fordul be Pécs egyik utcáján, göndör tincsei hozzá-hozzácsapódnak vállaihoz. Egyik kezében két kávéspoharat igyekszik a helyükön tartani, másikban a rúnázott telefonját tartja, és még menet közben is éppen azt nyomkodja. Éppen Arlennek pötyög valamiféle választ azzal kapcsolatban, hogy hova tűnt el olyan sietősen. Persze eléggé ferdíti a valóságot és nem is tér ki minden részletre, csak amennyit éppen tudnia kell a bátyjának. Valószínűleg jól sejti, hova tűnt a lány. Ismeri már annyira, hogy tudja.
Mire végez az üzenettel és rányom a küldés gombra, majd lezárja a mobilt, meg is érkezik a ház elé. Alkarján lógó táskájába süllyeszti a mugli eszközt, majd szabad kezével belöki a bejárati ajtót és elindul felfelé a lépcsőn afelé a bizonyos lakás felé. Útközben rápillant a két kávéra, nehogy valami bajuk legyen az úton, majd ahogy felér a megfelelő emeletre a megfelelő ajtóhoz, elegánsan kihúzza, majd ki is fújja magát. Hátradobja göndör tincseit, vet egy pillantást az öltözékére, aztán ujjait ökölbe szorítva finoman kopogtat az ajtón, és hátrál egy lépést, várva a csodát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=686037#post686037][b]Czettner R. Luca - 2017.06.17. 19:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687855#post687855][b]Maximillian Liebhart - 2017.06.30. 02:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688100#post688100][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.02. 19:56[/b][/url]

Abban az időben, amikor még a havi bevétele a négyszerese volt a mostaninak, vette ezt az ingatlant. Az egyetemi éveik alatt laktak benne, ez volt Kriszta öröksége, aztán a nő férjhez ment, Zója is elköltözött Minával Pestre, így a vöröshajú nő eladta egy idős házaspárnak a tetőtéri lakást. Aztán pár éven belül ők is eladásra kínálták, így visszavásárolta az ingatlant. Azóta időről időre bérbe adta a kis kétszobást, főleg egyetemistáknak. Nem sokat hozott a konyhára, de eladni nem volt szíve sosem. Most, hogy véget ért a félév, úgyis üresen áll, vagyis tökéletes átmeneti szállás egy vagy két éjszakára.
Senkinek sem szólt a vételről, úgy gondolta, hogy majd idővel ide költözik, vagy Minának adja, ha Debrecenben képzeli el az életét. Azt tudja, hogy nem akar olyan helyen maradni, ahol Dwayne közelében van, és mivel ez kis ország, így mindenképpen a közelében lenne. Kora délután érkezik meg, a csatlakozások valami borzalmasak voltak. Éhesen, szomjasan, a csomagjait szinte maga után vonszolva caplat fel a tetőtéri kis lakáshoz. Gyorsan besurran, és végignéz a helyen. Bár kissé leamortizálódott az évek alatt, azért a legutóbbi lakók vigyáztak rá, viszonylag szépen adták vissza.
- Hát ez van.
Nem hirdette még meg, egy pillanatig ma elgondolkozott rajta, hogy itt marad, aztán azon, hogy ez nem helyes, még a végén valakiben felmerül, Krisztában vagy Minában, mert a képtelen ötleteik között eszükbe jut ez is, vagy felforgatnak mindent, és megtalálják az adásvételit, meg a ház többi papírját, a bérleti szerződéseket. Nem lenne helyes.
Egy gyors cicamosdás után átöltözik és a közeli boltban megvesz mindent, ami arra a két éjszakára kellhet, amit maximum itt tölt. Némi étel, teafilter és tisztítószer. Muszáj kitakarítania. Visszaérve eszik pár falatot, majd neki is lát, hogy a délután további részében tisztává varázsolja a helyet. Elhozhatta volna a pálcáját is, de nem akar nyomot hagyni. Miután minden tisztává vált, hosszú fürdőt vesz, mintha azzal lemoshatná a hajnali beszélgetést magáról, majd átöltözve teát és melegszendvicset készít, utóbbit tojásos bundában. A nappali szőnyegén pedig ki van terítve minden, ami ahhoz kell, hogy megszervezze az utazást, így a tálcájával ezek mellé kuporodik, hátát a kanapénak vetve, és próbálja elképzelni, hol kezdje újra az életét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689443#post689443][b]Révay A. Valentin - 2017.07.10. 14:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689865#post689865][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 00:25[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem egy kicsit kétségbeesettnek tűnhettem, mert az eladónéni a patikában vagy négyszer kérdezte meg ennyi lesz-e, mert folyton hozzácsaptam valamit az árúhoz, mert nagyon kellemetlenül éreztem magam, pláne, hogy összefutottam a szomszédunkkal, a bácsi meg elég kíváncsi és beszédes. Éreztem ahogy néz és jahj, csak gyorsan túl akartam esni azon a pár dobozon, meg a gyerekrágón, a vitaminon és torokfájás elleni cukorkán, azt hiszem egyértelmű, hogy utóbbi háromra nem volt semmi szükségem. A legfőbb ok az volt, hogy már vagy harminc perce ácsorogtam a kis üzletben, mire hajlandó voltam leszedegetni a polcról amikért jöttem, aztán elcsoszogni a pénztárig. Mikor végeztem kicsit megkönnyebbülve bebaktattam a bevásárlóközpontba és úgy gondolván, én ezt most megérdemlem és kell a nyugi is, vettem gumicukrot, meg Voltnak jutalomfalatot, meg Lewynek azt a kék ragacsos iszit, amit locsolni használnak inkább, mintsem inni. Ééés aztán elkeveredtem kicsit és még pár dolgot összevásároltam, pedig annyira nem is szokásom. Ma kell, azt hiszem. Mindegy is.
Egész szép kis felszereléssel másztam haza, hogy aztán átöltözzek a sulis holmimból és szoknyában kitipegjek, majd be a fürdőbe. Ott elhibáztam a dolgot, hogy nem zártam magamra, de sosem szoktam Volttól elvágni magam a lakásban, főleg, ha csak így kettecskén vagyunk. Berobogva lenyúlta a kék kupakos reménységem és még meg is rágta, aminek köszönhetően a kis kijelzése totál behalt. Nagyon mérges is lettem, egyébként is idegesebb voltam a kelleténél, így azt hiszem életemben először kiabáltam rá a gyerkőcre. Amitől ő is megijedt, aztán meg is sértődött rám. Morgott, megugatott és el is szaladt. Elég rendesen összevesztünk. Én kidobtam, és elmentem a többiért, és amíg ott ücsörögtem a fürdő padlóján és ettem a gumicukrom kifelé nézelődtem, de nem jött vissza a szőrmók.
Nagyon lassan vánszorogtak a percek, amiket ki kellett várni a fejemben meg egyre csak Anne szavai visszhangoztak, össze is szorult a pocim, hogy hogyan és miért tudja, ha így van én meg miért nem. Kipakoltam vacsihoz a konyhában, már Voltté is a tálkájában volt, aztán felmásztam a konyhapultra, hogy a Lewy által jól a szekrény tetejére dugott quaximhoz hozzájussak, mert hiába vettem macikat, az most kevés volt ahhoz, hogy nyugiban üljek a számon még hazaér. Ha ideges vagy izgatott vagyok, mindig eszem, na. Eközben a kutyi oda sem szagolt a konyhához, távolról morgott rám, én pedig csak csúnyán nézte hátra és le rá a pultról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690909#post690909][b]Haruka Yamasaki - 2017.07.16. 16:44[/b][/url]

Nehéz volt eltalálni ehhez a házhoz, főleg, hogy a magyarok útbaigazítása számomra érthetetlen. Az időközben beszerzett gyűrűnek hála minden szavukat megértettem, de amikor vak vezet világtalant még a közös nyelv sem segít. Pláne, hogy jóformán mind angolul próbált nekem beszélni, hiába hallották, hogy magyarul válaszolok. Furcsa emberek, mit ne mondjak.
Délután felé járhatott az idő, amikor végre megérkeztem. A nyári időszámítás miatt még közel sem volt a sötétedés, de mégis csak vasárnapról volt szó, nem akartam sokat zavarni. Reméltem, hogy csak odamegyek, elmondom, mit szeretnék, ő pedig pár perc alatt segít, a papírmunkát pedig le tudjuk rendezni később is.
Az édes ház előtt pár pillanatig csak álltam, közben próbáltam az irigységet félretenni. Én is szeretnék már ilyen helyen lakni a pandával.
Az ajtó elé érve hezitálás nélkül kopogtam, aztán inkább a csengőt is megnyomtam. Még mindig nem szoktam meg teljesen ezt a rendszert, de legalább tanulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=695902#post695902][b]Maja Bojarska - 2017.08.12. 11:51[/b][/url]

Izgága lépteket, körömkopogást a parkettán, egy nagy loccsot és Volt nyüszítését hallom, mikor magamhoz térek a kanapén. Sikerült beszundizni így délelőtt a reggeli után, de mentségemre szóljon nem aludtam valami jól és ilyenkor megesik. Kicsit nehézkesen vánszorogtam el a konyháig, ahol láttam, mi is a hiszti tárgya, éppen ezért némi finomság kiadagolása után feltakarítottam a vizet majd megsimiztem a gyerekőcöt. Nagyot ásítva feltettem egy teát, aztán a hűtőre tűzött papírkámra pillantva elvigyorodtam. Ó, nem akármilyen péntek reggel ez a mai. Nagyot nyújtózva végül bevetettem magam a hálóba, majd a ruháim közé, hogy valami kánikulához passzolós kevés, de mégis több, mint a semmi ruhát találjak, amit össze is kenhetek akár.
Beletelt vagy fél órába, mire lett egy rövidnacim és egy olyan felsőm, amit szeretek is és jó. Bár ez is kicsit feszesebb már, mint kellene, amit nem igazán értettem, de elengedtem egyelőre a dolgot. Mintha összement volna a mosásban és jobban tapad hozzám a kelleténél. Azért megvizsgáltam magam a tükörben de a pocim nagyon rendben volt és nem néztem ki úgy, mint egy jóllakott ovis, mondjuk nem is ott tapadt rám a felső… hagyjuk. Elfintorodva fontam össze kétoldalt a hajam, beletéve egy-egy cuki masnit, aztán késznek nyilvánítva magam a legfontosabb dolgokat a tatyómba dobáltam még megittam a kész teácskát. Egy nagy puszival elköszöntem a tappancsostól is, mielőtt még magam mögött hagyva a nappalit az udvarról egyenesen az egyetemhez nem hoppanáltam. Itt beszéltük meg a találkát Dimitrivel, én pedig türelmesen ücsörögtem a padon rágcsálva a rágom, majd naagy és rózsaszín buborékot fújtam belőle.
Szeretem a férfi lelkességét és kedvét, amivel a dolgokhoz áll, és mikor megtudtam, hogy van ilyen kutyusos és segítős lehetőség, nem is igazán gondoltam másra, akit szívesen hívnék magammal. Azt meg meglátjuk, hogy mennyit tudunk tenni, de remélem minél többet. Most, hogy ennyi szabadidőm lett otthon, nem is bántam, hogy kicsit ilyenekre is akad időm, régóta szerettem volna nagyobb dolgokat némi ruhaadományozásnál tenni, na majd most!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=696914#post696914][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.08.19. 17:57[/b][/url]

Csilingelő kacagás szakítja félbe az edények csörömpölése okozta zajt, majd egy nagy levegővétellel ez is félbemarad és egy pár pillanatra hirtelen csend lesz. Míg az egész el nem kezdődik elölről.
Kenzie nem valami produktív munkaerő, sokkal inkább jellemezni lehetne a lusta és makacs szavakkal. Előbbi a nyilvánvaló okok miatt, hisz most is csak azért ül a pulton, mert a földre nem akart, utóbbi pedig a lustasága melletti kitartása miatt. Már akkor kijelentette, hogy nem fog semmit csinálni, mikor betette a másik lábát is a lakásba, és magassarkúja hangos kopogása kíséretében a konyhába tipegett. Habár tud főzni, kézzel és pálcával egyaránt, ma nem kifejezetten ezért van itt. Sokkal inkább a kezei között szorongatott félig üres vodkás üveg miatt. Na meg mert állítólag Liebhart istenien főz.
- Na szóval, hol is tartottam - bizonytalanul pillant fel a németre, hátha ő majd segít neki felvenni ismét a fonalat és mesélheti tovább a sztoriját az egyik barátnőjéről, meg a valami pasiról, aki igencsak kivételes módon lett lepattintva. - Ah, tudod mit? Hagyjuk. A lényeg az, hogy aznap este a srácnak keresnie kellett valaki mást. Azt hiszem volt benne valami erkélyről kiugrás is meg majdnem el lett törve a karja... Ja nem, az másik. Jó, inkább hagyjuk! - megrántja végül a vállát és meghúzza az üveget, míg szabad kezével hátradobja selymes haját. Megkapaszkodik a pult szélében és lóbálni kezdi immáron cipő nélküli lábait, csillogó szemeivel a férfi tekintetét keresi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=697645#post697645][b]Haruka Yamasaki - 2017.08.25. 01:19[/b][/url]

Amikor ismét Pécsre látogatottam, már egy fokkal magabiztosabb voltam. Könnyebben találtam meg a mágusnegyedet, már nem is kellett kérdezősködnöm, ami nagy boldogsággal töltött el. Az egyetemet sem volt nehéz kiszúrni, lévén nagy épület, kismillió oda özönlő diákkal és tanárral együtt.
Nem messze álltam meg a bejárattól, ajkamba harapva figyeltem a tömeget. Valószínűleg elkaptam az egyik nagyobb kar katalógusos órájának a végét, ezért is volt ilyen óriási a nyüzsgés. Bár, ami az én egyetememet illette, szinte mindig mászkáltak odatartozó, illetve random emberek is csak úgy a környéken. A tanszékem ráadásul a kampuszhoz volt közel, így még este sem állt meg az élet, aminek én nem kifejezetten örültem.
Ide-ode ugrált a tekintetem az arcok között, egyik sem volt ismerős számomra. Nem is tudom, mit csinálnék, ha csak úgy feltűnne most is Sebastian. Ki tudnám egyáltalán magyarázni? Akkor meg minek jöttem ide?
Nem akartam azonnal a hopp hálózathoz rohanni, előtte inkább szétnéztem. Annál sokkal előbbre tartottam a büszkeségem, mintsem fülemet-farkamat behúzva hazaszaladjak.
Nem lehettem odakint sok ideje, amikor éreztem, hogy egy jéghideg, kövér esőcsepp esett a hátamra, hogy aztán végigfolyva kellemetlenséget okozzon. Épp kirázott a hideg, mikor éreztem, hogy ez nem egyszerű csepegés lesz, itt le fog szakadni az ég.
Gondolkodás nélkül berohantam a legközelebbi üzletbe, de még így is eláztam. Király, mit ne mondjak.
Miközben a pálcámat kerestem, leesett, hogy egy könyvesboltba rohantam be. Mit ad az Isten, épp egy gyógyító könyv előtt álltam, így inkább felhagytam a pálcám keresésével, hogy a kezembe véve a könyvet alaposabban is megnézzem. Reméltem, hogy találok benne valamit, ami Sebby sebének a gyógyításában segíthet.
- Nyári eső, mi... - aprót sóhajtottam, közben arra figyeltem, nehogy nedvessé tegyen a könyv lapjait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=698212#post698212][b]Jamie Leroux - 2017.08.28. 22:57[/b][/url]

Egy pálcaérintéssel zártam be a VII-es terem ajtaját, majd Kriszta után eredtem, s beérve őt, halvány mosollyal pillantottam rá. Az egyetemi épület ekkorra már üres volt, a folyosók visszhangoztak sietős lépteink alatt.
- Néhányuknak sajnos pótvizsgázniuk kell - feleltem komoran, míg a közeli park felé vettük az irányt. Nem esett jól buktatni, főleg, ha a szemeszter alatt, vagy a vizsga alkalmával megláttam a diákban szunnyadó lehetőséget. Ezek a fiatalok pedig egytől-egyig tehetségesek voltak, okosak, érdeklődők, nyitottak a világra. A legtöbbjük ráadásul szorgalmas is, ami az én szememben mindennek az alappillérét jelentette. Év közben nem győztem hangsúlyozni, hogy hiába vág az eszük, ha képtelenek leülni megtanulni az anyagot. Anélkül... mindegy hogy szépítjük, a lényeg ugyanaz: kár egymás idejét rabolni. A hajamba túrtam, igazítottam néhány kuszának hitt tincsen, majd összehúzott szemöldökeim alatt Krisztához fordultam. Sejtelmesen elmosolyodtam. - Ami pedig Biankát illeti, szeretettel várom a jövőheti vizsgaalkalomra.
Addigra mindenképpen ki akartam találni neki egy kis meglepetést, pár beugratós feladatot meg egy-egy, a témához még csak nem is kapcsolódó kérdést. És persze akadt néhány finom megjegyzésem is hozzá. Az iskolai szabályok súlyos megsértésén, és a gyalázatos kihágáson túl például, hogy jobb barátot valószínűleg kívánni sem lehetne nála, a kreativitásuk, bátorságuk és a dolog megvalósítása is tetszett, az ötletet pedig egyenesen zseniálisnak tartom.
- Van itt a közelben egy hely - hunyorogva mutattam a sétálóutca legvégén megnyílt, kiülős étterem felé. - A fűszeres steak burgonyájuk, hm, ha ettél már finomat...
Egy pillanatra még a szemem is lehunytam, ahogy érezni kezdtem a krumpli és a hamburger ízét a számban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699986#post699986][b]Drávecz Krisztina - 2017.09.07. 20:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=701039#post701039][b]Maja Bojarska - 2017.09.13. 20:46[/b][/url]

Énekelhetném azt a bizonyos dalt, hogy ez az én napom, de nem volt ez egészen így. Tegnap este hazajöttünk, hogy ma, meg holnap délelőtt összecsomagoljunk és úgy néz ki, hogy bizony át is települünk Münchenbe. Ettől egyszerre voltam boldog és féltem is egy kicsit. Azért egy idegen országban lenni biztosan egészen más lesz, hiába jártam már ott többször, napokat is, ez egészen más. Nem ismerek ott szinte senkit és az is fura lesz, hogy mindenki németül beszél. ennek ellenére nem emiatt voltam egy kicsit nyűgösebb, hanem mert éjjel vihar volt én meg nem igazán akaródzottam így aludni, szóval délelőtt pótoltam volna, de beállítottak a nagyiék Pécsre és ha ők jönnek, akkor bizony nincs szuszi. Össze is szedtem magam, aztán szépen felöltözve bebattyogtam eléjük a városba. Lewynek délelőtt volt valami dolga, szóval majd estére jönnek át hozzánk, addig más program után néztek. Megreggeliztünk együtt, aztán nem hagyott a nagyi addig békén, még be nem mentünk egy boltba és nem néztünk nekem valamit. Nagy szájhúzás mellett kiegyeztünk egy szoknyában, ami a karomon lifegő papírtasakban pihen éppen. A kezemben az a kis golyós fagyi, én meg nagyban kanalazom, ahogy immáron egyedül ballagok. Ők elmentek kiállítást nézni én meg azt mondtam, majd itt megvárom őket a téren.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=704483#post704483][b]Jurasevszki Olympia - 2017.09.30. 21:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=706120#post706120][b]Adam Kensington - 2017.10.19. 13:05[/b][/url]

A rendezvény, amelyre Dwaynenel és a fiával tartunk, a Mágus Motor Fesztivál nevet viseli, azonban nem csak a megbűvölt motorkerékpárokat rajongói és tulajdonosai teszik itt tiszteletüket és vonultatják fel szépségeiket, de az elvarázsolt automobilok is ugyanolyan szívesen látottak.
Fehér színű, régi típusú Jaguarommal gurulunk be az esemény helyszínéül szolgáló, kiábrándító bűbájjal ellátott rétre, amelyen a bódék sokasága közt már ott pompáznak a válogatott járműcsodák. Nem egy hatalmas fesztivál és nincs valami sok részt vevő. Szinte családias a hangulat ezzel a nagyjából kétszáz fővel, akik összegyűltek együtt ünnepelni mágikussá alakított gépeiket.
Leparkolok és kiszállunk. Dwayne kiveszi Seant a hátsó ülésről. Zsebretett kézzel állok meg a kocsim előtt és várom be őket. Több varázsló is biccent nekünk, újonnan érkezetteknek. Egy részük mosolyogva pillant végig rajtunk. Mint azt a kedves kis családokon szokás. Nem tudom, barátomnak feltűnt-e már, hogy néha annak hisznek minket. Minden esetre én aztán nem fogom felvilágosítani erről. A végén még soha nem mennénk így többé sehová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707831#post707831][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.11. 16:55[/b][/url]

Maximilian
Pécs, Max otthona
öt felé
Kinézet

Hát megjött a levél. Igazából már tegnap megkaptam, de nem vettem észre, mert jó falusihoz mérten, nem sétáltam ki, és néztem bele a postaládámba, ahogy az illendő a mi környékünkön. Igen, ezzel a csúnya tettel bizony elértem azt, hogy helyet biztosítsak magamnak a pokolban. Majd ha lesz időm, sajnálom is a dolgot. Reggel viszont ott volt a hétköznapinak tűnő boríték, amiben volt egy másik boríték, ami igazándiból a levelet tartalmazta.
Először furcsálltam az eljárást, csak később vettem észre, hogy az első boríték belsejében egy üzenet áll. "Tudom, hogy ez a botrány nem segítene rajtad. Veled vagyok. Z." Remek. Ezek szerint bárhova megyek, mindenhol üldözni fog a múltam, még akkor is, amikor ki akarom deríteni, hogy ki a gyerek apja. Pontosabban, nem is én, hanem az egyik lehetséges jelölt, aki aranyhalak életben tartására sem felkészült, akarja megtudni, hogy a lányom a lánya-e. Z pedig biztos, hogy Zoli, akivel akkor találkoztam, amikor Kristóffal is, nem mellékesen pedig ő a legjobb barátja. Nos valóban, nem tenne jót, bár azt nem merem állítani, hogy ezek után nem derül majd ki, akárcsak a teszt megtörténte is.
Viszont azt hiszem, itt az ideje, hogy elmeséljem Maxnak, hogy az-e vagy sem. Nélküle persze nem nyitom ki a borítékot. Esztert Zójánál rakom le, akinek szintén nem mesélem el az esetet, bár nem mintha elítélhetne, de valahogy mégis. Az ő gyerekeinek ugyanaz az apja, és bár nem házasok, együtt élnek, nekem, ha lesz még gyerekem, biztos, hogy nem ugyanaz lesz az apja, aki Eszteré. Hogy a gondolatok tisztuljanak, mugli tömegközlekedéssel megyek, így a laptopommal, és végtelen mennyiségű Suburgatory résszel felszerelkezve felülök a 13:45-ös Tenkes IC-re, ami 16:40-re ér le Pécsre.
Ki kell kapcsolnom, és nagyjából Dombóvár környékén már azt sem ellenőrizgetem negyed óránként, hogy a boríték nálam van-e. Remek. Mire Maxhoz érek, már szinte olyan, mintha csak baráti látogatóba jönnék. Bár a kapucsengőt valamiért irdatlan bénán sikerül megnyomnom, és ezért olyan elsőre, mintha valaki csak viccelődne vele. Pedig nem, itt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709234#post709234][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.03. 11:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709826#post709826][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.16. 19:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709930#post709930][b]Ombozi Noel - 2017.12.18. 13:44[/b][/url]

A léceim úgy akadtak össze, mintha gyárilag tervezték volna így őket, én meg a csuklómhoz rögzített botokat oldalra emelve próbáltam egyensúlyban, és legfőképpen álló helyzetben tartani magam. Zöldjeimet le sem tudtam venni a lábam alól kifolyó hórengetegről, így mikor egy kósza Merlini sugallatra felpillantottam, hatalmasra táguló pupillákkal kezdtem el ordítani.
- VIGYÁÁÁZZ! - torkom szakadtából üvöltöttem, de a következő pillanatban már neki is puffantam az előttem lévőnek, és vele együtt kezdtem gurulni. Hogy mikor és hogyan álltunk meg, nem tudom. Mindenesetre én a hátamra érkeztem, a síbotok pedig kacskán feküdtek mellettem a friss hóban.
Néhány hosszúra nyúló pillanat múlva a fejemet nyögve felemeltem, és az esti szürkületben erősen hunyorogva pillantottam a másikra. Az olcsó síszemüveg bepárásodott lencséjén át azonban így is csak annyit tudtam biztosan megállapítani, hogy lányt ütöttem el. Hoppácska.
- Bocs. Gondoltam megnézem, megélhetnék-e profi síversenyzőként, és hát kár is volna tagadni... a televízióban a helyem! - a mondat végére elnevettem magam, a fejem visszahanyatlott a hóba. A sötétedő eget bámulva aztán ismét megszólaltam. - Veled minden rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=710299#post710299][b]Ardai Kolos - 2017.12.23. 16:28[/b][/url]

Van úgy, hogy az ember megfeledkezik a körülötte lévő világról. És van úgy, hogy az ember elveszti az időérzékét. De hogy annyira elveszítse, hogy a megannyi karácsonyi reklám, fények, forralt bor és izgatottan készülődő emberek mellett se vegye észre, hogy karácsony lesz... Na ehhez már teljesítmény kell. Így történt hát, hogy Kolos egyetlen nappal szenteste előtt ébredt rá arra, hogy bizony ő egyetlen embernek sem készült ajándékkal.
Az ujjai már elgémberedtek a hidegben. A szatyrok egészen megrakottan csüngtek az oldalainál. Tányának volt a legegyszerűbb találni valamit, a szülőknek meg összebeszéltek nővérével, szóval ő készült el vele. Vett még a nagyszülőknek, nagyapjának egy emlékalbumot rakott össze, hosszan leírt eseményekkel. Biztos volt benne, hogy ez majd segíteni fog neki emlékezni. Rá és nővérére.
Fanninak azonban nem talált semmit. Valami szépet és jót akart neki ajándékozni. Persze semmi olyan céllal... Csak kedveskedni akart neki, mert úgy szerette látni a mosolyát. Ő volt az első olyan lány, akinél nem próbálkozott be azzal a tipikus mosolyával. Na meg Scarlett. De ő más volt.
Nagyot sóhajtott és az órájára pillantott. Nemsokára indulnak haza, még vissza kell érnie a lakókocsihoz, de Fanninak még nem talált semmit.
- Mi a fenének örülnél, te lány? - tette fel a kérdést félhangosan, égnek emelt tekintettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711393#post711393][b]Czettner R. Luca - 2018.01.10. 01:39[/b][/url]

Elrepültek az ünnepek, ami az elmúlt évek viszonylatában most sikerült a nőnek a legjobban. Nem érezte magát rosszul, nem ment sehova, ahol kikezdték volna az életéért, sőt, nagyon boldog volt, hogy nem egyedül kellett lennie. Nem hitte volna, hogy őt még meg lehet lepni, de szenteste Maximusnak mégis sikerült ez, amikor a legeslegeslegédeebb ajándékkal a világon beállított. Luca ott nem igazán tudta, hogy sírnia kéne vagy csak mondani valamit, olyan vegyesre sikerült a dolog. Egyből szét lett szeretgetve a négylábú csodababa és a német is, bár ott még új volt a navinések hv-jának, hogyan kell kettőt egyszerre nagyon abajgatni. Ő is odaadta a magáét, amire már készült egy ideje, de mindig volt valami, ami azt sugallta neki, talán nem jó ötlet. De addigra már úgy látta Maximus élete is rendeződött. Meg mi baj lehet? Legfeljebb nem fogadja el vagy visszaadja. Nem ez lett volna az első pofon az életében.
Kótyagosan, szemet törölgetve és kicsit vacogva lépdelt be az ajtón Luca miközben lekapta a pindurkáról a hámot, ami alatt a kicsike is remegett. Bár alapvetően nem túl hideg a tél pláne itt Pécsen, éjjel nincs valami jó idő, de ha nem akarnak balesetet, bizony nem árt éjjel, vagyis így hajnalban egy pisiszünet. Ügyes is volt a fiúcska, gyorsan túlestek a szimatoláson és a dolga végeztén is, így nem kellett Lucusnak se megfagyni a kabát meg a magára rángatott melegítőnaci alatt megfagyni. A mancsok gyors kopogással a padlón találtak a tálka felé, majd a lefetyelés után a szőrös cukiság belevetette magát a puha plédek és miniágyikó rengetegébe. Luca csak a nyitva hagyott és kiturkált táskájára pillogott és a benne üresen heverő kis fiolára, aztán levette a kabit meg a nacit és az alvós mivoltában, ami a Maxitól csórt nagy pólót takarja elindult a háló felé. Lassan mászott be az ágyba, aztán egy puha csók után a német nyakába betakargatta őt majd némi nyugtalan fekvés és tekergés után rájött, hogy nem megy neki ez ma.
Fogalma sincs mennyi idő telt el, de ott feküdt hason a nappali padlóján félig a kutyakosárban támaszkodva, félig a padlón elterülve. A lábai az égnek álltak néha máskor kisterpeszben jobbra meg balra nyíltak és csukódtak ahogy a kis buksit simogatták. Lelkesen nyalogatta a kint felejtett nyelvével őt össze Pascal, de aztán mire kettőt pislogott bele is bóbiskoltak mindketten ebbe, pedig már éppen világosodott. Mióta visszajött az edzőtáborból az este még nem volt teljesen kipihent, talán ezért lehet, hogy mégis elérte egy rövid szuszogós időszak. Vissza akart mászni a német mellé, de nem ért oda éppen. A kisebbik férfi éppen nagyon szerelmetesen nézett rá és meghatotta a szívecskéjét a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711586#post711586][b]Maja Bojarska - 2018.01.11. 22:14[/b][/url]

Rettenetesen nehéz volt a reggel, és ha őszinte akarok lenni, nem is nagyon sikerült felkelni. A puszimért igen, mert az fontos volt, de Lewy elég korán elment, mert edzése volt. Klara valamiért nagyon nem volt jól, biztos fájt a pocija, de most először nem igazán akart éjjel alukálni, szóval sok éneklési és mesélési volt, mire én majdnem, de ő leginkább semennyire nem akart aludni. Én nem szerettem volna, ha rossz neki, simizgettem a hasát, ringattam és még járkáltam is vele, meg próbáltuk csendesen művelni, hogy aput ne keltsük mindig fel. Tudtam, hogy ő megy reggel, így nem volna túl jó, de nem mindig sikerülhet minden ugye.
Az éjjel ellenére azért a babahangokra, ami szerencsére nem sírás volt kikászálódtam az ágyból, aztán magamhoz véve a pindurkát lecsücsültünk a reggelihez. Ő evett, aztán még a kis szőnyegén nézelődött Volt is megkapta a hamit és én is kerestem magamnak. Lewy azt mondta, ha tényleg annyira szeretném, cucukajázni kell, szóval olyan furi müzlit ettem. Leginkább olyan volt, mintha áztatott papírt rágcsálnék, a pocim korgott is, és biztos voltam benne, hogy fog is. Szóval ennek tudatában szedtem magunkat össze, kiengedtem a kutyuskát hátra egy nagy puszi után, majd felöltöztünk és elindultunk sétálni és vásárolni. Megígértem az egyik néninek az utcában, aki nehezen tud egyedül bevásárolni, hogy ha már nekünk is kell, elkísérjük a piacra, így is lett. Ha minden jólmegy pont hazaérünk mindennel, mire az apuci is.
- DIMCSIIII - kiáltottam el magam egy ismerős alak felé, bár nem sok fogalmam volt, hogy nem-e tévedek. Éppen egy cukkinit ölelgettem és egy brokkolit félkézzel, ahogy a babakocsi mögül integetni kezdtem. Kedvesen bezacsizta nekem a férfi, kifizettem, aztán beletéve a Stitchekkel tarkított fehér hátimba azt átadtam a néninek is a magáét meg a visszajáróját is elkértem neki. Elmesélte, hogy nem látja jól miből és mennyit vesz, meg mennyiért. Szívesen segítek neki, de a matekban való gyakorlottságom inkább nem feszegettem. Azt mondta körülnéz a kenyereknél, én pedig a babakocsiba kapaszkodva mentem tovább a gyümölcsök és a vicces seprűlovaglós ismerősöm felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712442#post712442][b]Evena Noxen - 2018.01.23. 10:30[/b][/url]

Amikor olvasni kezdtem azt az expressz ajánlott levelet, amit 25.én egy futár hozott el a patikába, azt hittem ott helyben dobok egy hátast. Padlót fogtam, ugyanis egykori főnöknőm és így visszatekintve mondhatom, hogy példaképem Váraljai Adél a RedCorset névre keresztelt mulató tulajdonosának sorain járathattam szemeimet. Évek óta csak néhány levelet váltottunk, melyben persze többször utalt rá, hogy hiányzom neki és ha kedvem támad bármikor, tárt karokkal visszavár, ám most egyenesen kérlel ahogy látom. Illetve utasít de ez a stílusa, nem veszem magamra. Először persze nagyon furcsa, sőt ijesztő volt, de hamar rájöttem, hogy igen jó lelket fed ez a katonásan harsány, mégis távolságtartóan rideg viselkedés,

...Az egyik lány kidőlt, folyik az orra meg lázas vagy mi, Ena a szilveszteri műsornak meg a telt háznak annyi. Úgyhogy told ide a formás hátsódat, ígérem külön öltözőt kapsz és én magam tanítom be neked azt a pár új dolgot ami van. A hangodat meg majd Mimi helyreteszi. Várlak 27.én reggel 9-kor a hátsó bejáratnál, és ne késs mert megbánod...na jó csak vicceltem, gyere, oké?...

 Szemöldököm akkor szinte a homlokom tetejéig csúszott, nagyot káromkodtam, majd kacagtam, mivel rabul ejtett a gondolat, hogy több mint öt év után ismét színpadra állhatok. Így hát becsomagoltam és már 26.án este ott kopogtattam a vasajtón. Régi ismerősként köszöntöttük egymást Tomival, aki egy érdekes bűvészszám előadása mellett a ruhatáros és a belépő beszedője is volt egyben. Kedélyes csevegésünket a most is tiszteletet parancsoló, hosszú vörös hajú dáma, Adél megjelenése szakította meg, de csak pár pillanatig, míg a már jócskán negyven fölötti nő szigorúan végigmért, majd mosolyra húzta ajkát és magához ölelt. Ezután azt sem tudom hogyan jutottam el ide, de ma már 31.-e van, mindjárt kilenc óra és én a sminkemet készítem, második keresztnevem, mint művésznév a plakáton, odakinn hirdeti a programot a többi lányéval együtt, s habár elvileg mugli ez a hely az az érzésem, hogy Adél boszorkány. "Még öt perc!" kiáltja be Mimi az kosztümökkel és a hangunkkal egyaránt foglalkozó nagymamakorú asszonyság. Eltölt a félelem, reszketni kezd a kezem, ám a tükörben megpillantom a főnökasszonyt. "Nyugalom Ena, csak élvezd, ahogy régen" mondja és kisétál. Utána indulok és beállok a többiek közé a leengedett függöny mögé, felvéve a kezdő pózt a nyitó számhoz. Megszólal a zene és felgördül a nehéz brokát, s én szinte visszarepülök a múltba.