Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=444020#post444020][b]Dasha Fresmoon - 2014.12.29. 09:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=451930#post451930][b]Grace Erin Green - 2015.01.12. 06:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=453262#post453262][b]Dasha Fresmoon - 2015.01.15. 16:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=472755#post472755][b]Dolánszky Alex - 2015.03.09. 10:11[/b][/url]

"Keverő előtt" - ennyit pötyögök SMS-ben a telefonomon (ez az egyik jó dolog abban, ha az ember itthon van, a mugli világban, nem a BK-n), ezt küldöm az Abiból újonnan kicsikart telefonszámra.
Hülyeség volt konkrétan a koncert helyszínére megszervezni a találkozót, de ezt a tanulságot most már csak a következő alkalommal kamatoztathatom. Legalább nem a verdában ülve kell megpróbálnom feltűnőnek lenni, mondjuk így sem vagyok valami magas. Lábujjhegyen állva lesem Abigélt. Végigfuttatom a szemem a színpad felé forduló arcrengetegen, barna, hosszú haj libbenését és valami bohókásat remélek. Mondjuk buborékokat minimum.
Áh, ott van! - néhány ácsorgó koncertváró között elsuhanok, és beérem barátosnémat.
- Megvagy, végre! Legközelebb valami kevésbé zsúfolt helyen verődjünk össze - javaslom, és a zsebembe csúsztatom a telómat.
A lányra hagyom, hogy eldöntse, előre menjünk inkább a zsufiba, vagy maradjunk hátul, ahol szellősebben állnak az emberek. Hamarosan a koncert is megkezdődik, Tibi rögtön bele is vág a közepébe, az egyik szeretemszám indul! Ütemesen bólogatok az elején, de a szövegét igazából csak a refrénnek tudom:
- Neki megadom magaam, neki megadom magaaam!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=472809#post472809][b]Pethő Abigél - 2015.03.09. 16:07[/b][/url]

Bíbipp-bíbipp - mondta a telefon.
Még szerencse, hogy Abigél kezében volt a kis készülék, mert máskülönben nem tudott volna rájönni egy darabig még, mi pityeg. Igaz, hogy már másfél hónapja is megvolt annak (de szerintem több is), hogy megkapta apukájától a szerkezetet, de eddig nem is volt rá szüksége. Most viszont gondos volt, valahogy sejtette, hogy Alex majd ezen keresztül fogja elmondani, hol is van pontosan. És tényleg!
Alig pár félrekattintás, meg egy felesleges alkalmazás letöltése után el is olvashatta a lányka az üzenetet.
Keverő előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=499841#post499841][b]Gwen L. Blake - 2015.07.25. 00:19[/b][/url]

Mivel a bácsikája és annak felesége hazaérkeztek a nyaralásból, rögtön küldött egy baglyot, ami elvitte a levelet, miszerint hazamegy pár napra. A felnőttek nem szóltak semmit, de, ha a lány ilyen hirtelen küld egy levelet a semmiből, akkor biztos valami baj van, szóval hazajöhet. Nem kellett sokat noszogatni, bepakolta a cuccait és itt van. Tegnap érkezett, egy levelet sem hagyott a szobatársainak, se senkinek, Kathnek és Shaynek sem szólt. Arra nem gondolt, hogy esetleg aggódhatnak érte, meg kell érteniük. Senki nem tudott kihúzni belőle egy szót sem, pedig a két nőnek általában mindent elmond. Majd valamikor meg fog nyílni előttük, de várniuk kell. Ideérkezése óta a szobájában gubbaszt, az ágyon fekszik, nem csinál semmit. Néha tesz egy kört, ad ételt az állatainak, de ők is érezhetik a dolgok súlyát, gazdájuk megváltozott és nem tudják miért. Az állatok érzik a dolgokat.
Viszont a lány nem az a megülök a fenekemen típus, másnapra nem bírta a négy fal között. Mindig is szeretett kint lenni a friss levegőn, főleg nyáron és este (inkább éjszaka) és Pécsen úgyis rég volt kint. A szomszédja nincs itthon, Őt nem tudja elhívni magával, ezért egyedül kell útnak indulnia. Nem zavarja a dolog, de most örülne Kevin társaságának, a fiú mindig megnevetteti. Neki is kell a nyaralás, a szőke megérti, de pont most. Na, mindegy! Felveszi a válltáskáját, beletesz némi mugli és varázslópénzt, hátha kelleni fog, bár ilyenkor már semmi nincs nyitva. A kutyáit most nem viszi magával, ki tudja, merre megy, illetve a két eb már rég elaludtak, nincs szíve felébreszteni őket. Egész nap rohangáltak és ugattak a melegben, egy pillanatra nem maradtak nyugton, megérdemlik a pihenést. A bácsikája és a keresztapja éppen valami sportot néznek a tv-ben, de azért Gwen szól, hogy elmegy, majd jön. Nem izgulnak, ismerik a szőkét, és meg tudja védeni magát, ha bármi történne. De mi történhetne? A pálcája vele van, de nem feltétlenül azt használja. Az utcára kilépve, elindul a város belseje felé, amerre általában Kevinnel szoktak menni. Egy pillanatra, mintha egy vörös villanást látna, az arcot csak futólag pillantja meg, mert az éppen befordul ez egyik utcába. Biztos rosszul látta, Alíz nem lehet itt, ott kell lennie a suliban. Egy vállrándítás után folytatja az útját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=499950#post499950][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.07.25. 18:15[/b][/url]

Eltévedt.
Ez tisztán látszik ijedt szemein, félig kinyújtott karjain és begörnyedt testtartásán. Nem tudja hol van, hogy merre kellene mennie. Egyrészt nem is kellett volna idejönnie, másrészt igazán hozhatott volna magával egy térképet Pécsről, akkor talán nem lenne ilyen ijesztő helyzetben. Persze az ötlet, hogy utazzon le Pécsre beszélni Gwennel, megint csak hirtelen pattant ki a fejéből, jóformán át sem gondolta mi fán terem az a Pécs, csak felcsücsült a vonatra, aztán most itt van. Gwen meg sehol. Persze nem is kellene a lányra számítani, Alíz érkezéséről sem lehet tudomása. Tehát a kis zakkant magára van utalva a kora esti pécsi forgatagban. Valahol a főtéren lehet, messze Gwenék utcájától, azonban miután kiijedezte magát, körbepillantva elindul az egyik irányba. A pálcája biztos nála, de csak nem kéne varázsolni, még a végén kicsapják a suliból.
Órák óta az utcákon bolyong, de semmi sem tűnik neki ismerősnek. Se egy ház, se egy ajtó mellé állított virág, se Hajni néni elszökött kutyája, aki nem mellesleg egy ideje már mellette baktat. Egy pillantásra sem méltatja a kitartó állatot, csak próbál szegénykém tájékozódni ebben a nagy városban. Nos, igen. Neki ez nagy város, mert Budapesten még nem járt, de ilyen tájékozódási képességekkel azt hiszem még a családjával is képes lenne eltévedni. Ezért is nagy szerencse, hogy Gwen nem a fővárosban lakik. No de mindegy. Alíz csak járja az utcákat, próbál csak a céljára összpontosítani. Hiába volt már barátnőjénél egyszer, az neki nem nagy segítség. Na meg akkor Krisztián is vele volt, tőle is tudott segítséget kérni. De a fiú most nincs vele, Hajni néni kutyája meg nem tud beszélni, pedig tőle szívesen megkérdezné merre kell mennie.
Még egy utca, és még egy.
Sóhajtva fordul be a következő utcalámpa mellett, hogy végigmenjen egy újabb ismeretlen szakaszon. A fekete kutya kitartóan üget mellette, pedig már nagyon messze került az otthonától, és a gazdája is biztos aggódik érte. Alíz meg Gwenért aggódik, úgyhogy ez egy ilyen aggódós nap. Ahogy felpillant, mintha a szeme sarkából az említett barátnőjét látta volna sétálni a másik utcában, de nem egészen biztos benne. Éppen ezért torpan meg és fordul át a másik útra, aztán a szőkeség nyomába ered, aki úgy tűnik nem vette észre. Alíz oldalra biccentett fejjel néz a lány után, aztán eldönti magában, hogy mivel így sosem fog kiderülni ki is sétál pár méterrel előtte, kinyitja a száját és megszólal.
- Gwen?

Hajni néni kutyája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=500627#post500627][b]Kolf Krisztián - 2015.07.27. 18:41[/b][/url]

Utolsó munkám mára, hogy néhány gyógyszert leszállítok a pécsi egyetemnek a gyárból, ahol dolgozom. Egészen furcsa látni a mágusegyetemet, ahova persze semmi esélyem sem lett volna soha bejutni. Mármint diákként. Miután leadom a főzeteket, kedvem támad sétálgatni a városban. Késő van már, én is már jóval munkaidő után indultam el a kiszállítást teljesíteni, még szerencse, hogy a mágusegyetemen van éjszakai portás is.
Kevesen vannak az utcákon, és főleg muglik. Egyetemisták, akik egyik kocsmából hangosan nevetgélve kilépnek, és azt beszélik meg, melyik szórakozóhely legyen a következő. Fásult arckifejezésű középkorú emberek, akik az éjszakai műszak után szállingóznak haza. Fiatal párok egy színházi előadás után kézen fogva sétálnak.
Én pedig Gwenék háza felé veszem az utam. Persze ez csak akkor tűnik fel, amikor már majdnem ott vagyok. Mondhatnánk úgy is, hogy nem tudatos cselekvés feléjük kerülni hazafelé. Hiányzik a lány, gondolataim gyakran visszatérnek hozzá, de akkor sem hiszem, hogy tévedtem, amikor leléptem és szakítottam vele. Biztosan jobb lesz ez így. Majd néhány év múlva visszanézve látni is fogjuk ezt.
Mikor észreveszem, hogy hova kerültem, egyből sarkon fordulok, hogy eltűnjek, még akkor is, ha tudom, hogy Gwen ilyenkor a suliban van. Aztán meghallom a hangot: "Gwen?"
~Alíz?! Itt?! És Gwent keresi?~ Gyorsan körbenézek, és bár először nem látom a lányokat, mert az utca megvilágítása nem tökéletes, megpillantom a vörös és a szőke tincseket.
- Oh, a fenébe! - morgom, és megpróbálok eltűnni, mielőtt észrevennének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=500683#post500683][b]Gwen L. Blake - 2015.07.27. 20:13[/b][/url]

Az éjszakai séták számára megnyugtatóak és veszélytelenek. A szőke így látja az estéket, főleg mióta kiderült, hogy Kath az unokatestvére és neki az éjszaka jobb, mint a nappal. Előtte is éjszaka járkált ki, de azóta még többször. Most viszont nincs itt a vámpír, aki megvédje, ha kell, de a szőke felfogása szerint nem is kell védelem. Már varázsolhat, viszont ez csak a B-terv.
Lassan ballag az utcákon, nem figyel a körülötte zajló életre, a bulikból a bulikba járó fiatalokra. Egyedül egyébként sem jó azokra a helyekre menni, ahová ők tartanak, inkább Linnel, Kathhel, vagy Kevvel megy valahova, ha otthon nincs semmi izgalmas. Egyszer a fiúval majdnem ott maradtak takarítani, mert nem vittek elég pénzt. A zajos utcákat elhagyva folytatja az útját, legalábbis ezt tenné, ha egy halk hang nem ütné meg a fülét. Rögtön felismeri a lányt, nem kell neki bemutatni neki.
- Mit keres itt? - sziszegi magának, a vörös lány nem hallhatja. Megfordul, hogy biztos őt hallotta-e. Lehet, hogy másnak is olyan a hangja, mint Alíznak, vagy esetleg a szél volt.
- Alíz, hogy kerülsz ide? - kérdezi kissé ingerülten. Nem akarta, hogy utána jöjjenek, egyedül akart lenni, de úgy tűnik ez lehetetlen. Vajon a családja árulta el, vagy Alíz megint eltévedt? Egy vállrándítással jelzi, hogy nem különösebben foglalkoztatja a dolog, inkább választ szeretne. Vagy inkább akar. A várakozás közben egy ásítást mímel, ezzel jelezve, hogy nem akar válaszolni az esetleges kérdésekre. Miután Alíz megtette, amit Gwen szavakkal "kért" egy árnyra lesz figyelmes a lámpa gyér fényében. Becsukott szemekkel, elmond magában pár szitkozódást, a felismert fiú és Alíz miatt. A lány nem gondolta volna, hogy Alíz csak a békítés kedvéért idehívja a srácot. A szöszi így gondolja, mindent kinéz a vörösből. Először a szobatársára néz mérgesen, utána a másikra. A másfél hete érzett szomorúság helyét átvette a düh. Nem mondom, hogy nem hiányzik neki Krisz, de szép lassan rájött a dolgokra. A srác nem jön vissza, nem hiányzik neki Gwen és nem keresi.
- És őt miért hoztad magaddal? - felvont szemöldök, dühös arc, összefont karok. Ennél mérgesebb nem volt még a szőkénk, nem is lehetne, és örüljünk, hogy nem kezd el törni, zúzni. Senkire nem volt kíváncsi, ezért jött el a suliból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=500814#post500814][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.07.28. 11:18[/b][/url]

A sok városban bolyongás után este későn végül megpillantja a szőke lányt, és rögtön utána is fordul, mielőtt még újra eltűnne. Hátulról is könnyen beazonosítja a lányt, amikor pedig kimondja a nevét, Gwen lassan meg is fordul. Alíz megkönnyebbülten sóhajt fel, de mielőtt még válaszolhatna, a mellette álló fekete kutya először csak halkan, majd egyre hangosabban morogni kezd. A kislány csak egy meglepődött pillantással nyugtázza a tényt, hogy a kutya ugat. Hát, ugasson. Felőle amíg az ugatásával nem lármázza fel az itt lakókat, még a barátnőjére is ráugorhat, ha ahhoz van kedve.
- Én hozzád jöttem - Nagyokat pislog mikor kimondja ezt a röpke három szót. Igazából nem tudja megmagyarázni, miért jött. Hirtelen ötlettől vezérelve szállt fel arra a vonatra és utazott el ide. Még csak át sem gondolta, hogy mit akar mondani Gwennek. Annyira eluralkodott már rajta a kétségbeesés, hogy nem tudott a kastélyban maradni, nem tudott úgy aludni, hogy tudta, Gwen itt van. Szeretné, ha barátnője és annak volt barátja között rendeződnének a dolgok, Krisztián visszajönne tanulni, és minden olyan lenne, mint volt. Valami ilyesmit akart Gwennek mondani még a vonaton elgondolva, de mire ideért, elfelejtett mindent.
Hajni néni kutyája közben már valami támadóálláshoz hasonló dolgot is felvett, hátán felborzolódott a szőr és bőszen morog valahova Alíz háta mögé. Mivel a lány nem ért a kutyákhoz, nem tudja mi ez a nagy felhajtás, az állattal ma találkozott először, nem érti miért védi meg, már ha ez neki annak számít. Szöszi aztán felteszi a következő kérdését, amire Alíz pár pillanatig csak bambán néz barátnőjére, de mikor látja, hogy a szöszke szeme valahol a háta mögötti területet kémleli, ő is megpördül. És rögtön hátra is hőköl pár lépést. Az idegen, akire a groenendael morog, Krisztián. Összefont ujjakkal, félig lehajtott fejjel mered a fiúra, az idegesítő morgás csak nem akar megszűnni.
- Nem én hoztam magammal - Bár még mindig háttal áll Gwennek, a lány tökéletesen hallhatja a választ, már amennyiben kicsit is érdekli és figyel rá. Magyarázkodni semmiképpen sem akar, de nem áll szándékában jobban kifejteni ezt a dolgot, ha esetleg a lány nem hisz neki. Nem tudja Krisztián hogy került ide, és miért, de ha köze van a beszélgetésükhöz a faluban, akkor Alíz bizony nagyon boldog lesz.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=501261#post501261][b]David Anglesea - 2015.07.29. 16:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=501304#post501304][b]Nyári Évi - 2015.07.29. 18:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=505436#post505436][b]Ombozi Sára - 2015.08.14. 19:53[/b][/url]

Ezúttal okosabb és felkészültebb. Nem csak a csodás, Indiana Jones Barbie baba felszerelése van nála, még csak nem is él abban a hitben, hogy ennyi bőven elég lesz. Hála Viktornak és a kiképzésének, most sokkal felkészültebben indul túrázni meg sátorozni, persze ez azt is jelenti, hogy tripla annyi cuccal. Mondjuk cipekedni speciel nagyon nincs kedve, attól függetlenül, hogy pakolni volt, szóval megoldotta a helyzetet. Ezúttal igazán fontos tartozéka a túrának és a nagy önmegvalósításnak, ami a dolog mögött állt, ez pedig nem más, mint Cameron. Ha véletlen valami hülyeséget csinálna, akkor ne kelljen idegenek jóindulatára számítani. Ha véletlen nem tudna lejönni valahonnan ismét, máris kéznél a megoldás. És eleget pillogott rá, szóval még a cuccait is hozza. Ő csak roppant divatos kis hátizsákját viszi, hüvelykujjait beleakasztva és pattogós léptekkel közlekedik az ősvadonban. Illetve ő úgy érzi, éppen meghódítja az érintetlen természetet, szívja magába a friss levegőt, holott csak a turistaútvonalat fedezi fel éppen, de azt nagyon.
- Áh, ez tökéletes lesz! - mondja olyan lelkesedéssel, mintha éppen túlélő ösztöneinek és kivételes tehetségének köszönhetően talált volna táborhelyet. Holott egy éppen csendes, üres, kijelölt kempingezőhelyet sikerült levadásznia, elképesztő tehetségével. Mégis elégedetten vigyorog, mert tudja, hogy Viktor nagyon büszke lenne rá. Legalábbis ő szeret ezzel a gondolattal élni.
- Héé, te ugye tudsz sátrat állítani? - kérdezi csak úgy mellesleg. Mert ezzel az eggyel ugyan nem számolt. - Akkor csinálhatnád te. Én hülyén festenék, és úgy akarok kinézni, mint aki rutinos - szegi fel állát közben és megvillantja fogait, melyeket elbűvölő mosolya keretez. Na igen, ő igazi Ombozi. Az otthon kényelmében nőtt fel, igazi aranyvérű kislányként. Sosem volt még szüksége rá, hogy két kezével sátrat állítson, itt meg nem szívesen varázsolna, nehogy egy mugli meglássa. Véletlen sem akarja kihasználni Cameront. Egyszerűen olyan hasznos, örül, hogy magával hozta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=505593#post505593][b]Cameron Wallace - 2015.08.15. 00:16[/b][/url]

#málhásszamár #sátorbanalvás #állítsukfel

Utál cipekedni, más választása azonban nincs. Mindez természetesen ki más műve lenne, mint Sárié, aki már kellőképpen tudatában van annak, hogy egy kis vörös rúzs szempillarebegtetéssel párosítva mekkora hatással tud lenni rá és ezt ki is használja. Az eredmény látható, cipeli kitartóan a teljes táborozáshoz szükségesnek ítélt felszerelést hálózsákkal, sátorral és még ki tudja mivel. Gyanítja, hogy talán egy-két tégla vagy nagyobb kő is lehet azért a táskában, amitől ekkora a súlya, de a felvetésre csúnya nézést kapott válaszul, és még szerencse, hogy csak azt, nem felháborodott hangvételű kiselőadást is a tégla meg a sokadik, majd nagy eséllyel egy fél délutánra felvett, kényelmetlen, de abszolút csinos és egyáltalán nem táborozáshoz kitalált kisestélyi szükségességéről. Ezeknek végtére is mind ott kell lenni a táskában, az már mellékes, hogy az ő harmadik vázlatfüzete megmérettetett és fölöslegesnek találtatott, így végül az ágyon maradt. Sára végre megáll azonban, kiválasztja a szerinte megfelelő helyet, ő pedig ennek örömére megkönnyebbült sóhajjal nyugtázva a tényt, hogy megérkeztek. Reméli, hogy nem lát majd két kanyarral odébb mégiscsak jobb helyet a lány, mert ő innen már egy tapodtat sem mozdul. Kissé kifulladva inge alját megemelve az anyaggal kezdi legyezni magát, miközben a csomagnak támaszkodik, izzadtágtól csillogó homlokát pedig a már említett kockás ruhadarab ujjába töri futólag. Ez éppen elég pillanatnyilag, szerinte, Sárának azonban máris van jó kérdése, vagy inkább kérése, nagyon szépen indokolva is méghozzá. Sátor. Egy futó pillanatra homlokának nyomja a tenyerét, majd beletúr a hajába és előhúzza a magával hurcolt tokból a pálcáját, hogy pillanatokon belül álljon is a sátor. Büszke aranyvérű azért, és hiába véli tudni, hogyan is kell összerakosgatni a sátrat, nem igazán érzi úgy, hogy fetétlen szeretné azt is kipróbálni itt és most. Az ilyen természetű energiakifejtésért nem rajong azért ő sem annyira. Színpadoasan meghajol a lány felé, meg lehet tapsolni, aztán pedig ha már nyitva a táska, kiráncigálja belőle a hálózsákokat is és bedobálja a sátorba őket, majd a csomagot is beráncigálva letelepedik a földre és előkeresi az innivalót. Úgy érzi, menten szomjan hal. Sára felé is tartja az üveget, ha már végzett vízháztartása helyreállításával, a következő momentum pedig már az, hogy kibontja a hálózsákját és mint aki jól végezte dolgát, elnyúlik rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=505617#post505617][b]Ombozi Sára - 2015.08.15. 01:15[/b][/url]

Látja ám, hogy Cameron lassan fárad és kevésbé tűri azt a sok cuccot, de nem csinál nagy problémát a dologból. Megoldja könnyedén, elűzi a bűntudatát, nemes egyszerűséggel másra gondol. Mondjuk arra, milyen energikusnak érzi magát, hogy meghódítja a természetet, beleveti magát a nomád életmódba. Lelkesen csillogó, zöld szemeivel pásztázza a területet, és megtalálja hamar a tökéletes táborhelyet. Ez kevésbé csodás érdem, mint amilyennek feltünteti. Mégis némi elégedetlenséggel tölti el, hogy Cameron nem örül neki ennyire. A legnagyobb bűne a másiknak jelenleg mégis az, hogy fáradt sóhajjal pakol le és próbálja kicsit lehűteni magát. Ugyanis rendesen megizzadt, Sára pedig a saját érdekében inkább elirányítja a tekintetét a másikról pár pillanatra.
Aztán jön a sátor problémája. Mármint lehet, hogy ő jól akar festeni, de ehhez az kell, hogy ne ő legyen az, aki szerencsétlenül próbálja a sátrat felállítani. Ehhez sajnos nem kapott instrukciókat Viktortól. Viszont úgy döntött, ha már legfontosabb szériatartozéka vele tartott, akkor megkéri őt, hogy segítsen ebben. Hiszen nem lehet olyan nehéz. Ez az izé mugliknak készült, ami azt jelenti, hogy a legsötétebb IQ-fighter is össze tudja rakni pár óra kemény munkával. Cameron viszont lusta, előveszi pálcáját és pár mozdulattal és varázslattal már kész is a nagy feladat.
- Így én is meg tudtam volna csinálni - elégedetlenségéhez még egy fintort és megejt. Nem, nem könnyű vele az élet, megfelelni neki meg még kevésbé. És amúgy is, mostanában megállna a világ forogni, ha ő valamire csak úgy rámondaná az áment. Ha valami jó lenne úgy, ahogy van. És az a probléma, hogy ezek a szigorú szabályok saját magára fokozottan érvényesek. Nem, nincs jó időszaka. Nem egyszerű vele. Ő is tudja. És hasonlóan oldja meg, mint az előző problémákat, inkább csak foglalkozik mással. Mondjuk azzal, hogy Cameron már be is pakolt a sátorba és el is dőlt, őt meg kihagyta a mókából.
- Hé, te meg mit csinálsz? Idebent akarsz gubbasztani? Kihagyod a naplementét - ebben a pillanatban ül be Cameron mellé a sátor bejáratához, de a másik csak a hátát láthatja. Ahogy kimondja, azonnal belé is hasít a felismerés, hogy ő sosem akart ilyenné válni. Egy rémálom házisárkánnyá. És nem tudja, mikor lett ilyen, attól fél, hogy talán mindig is az volt, csak nem tűnt fel neki. Gondolatait próbálja kiüríteni azonnal, szinte pánikszerűen, ahogy a tájat bámulja. Hallgatja a madarak énekét, ahogy a meleg, nyári szél játszik a fák leveleivel. Aztán úgy dönt, kicsit belül is hallgatózik, de ahogy visszakoncentrál a saját bensőjére, meglepődik, mégsem tesz semmit. Üresség és csend ül a lelkén. Fogalma sincs, miért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=505683#post505683][b]Cameron Wallace - 2015.08.15. 12:41[/b][/url]

#mecsek #jólennepihenni #nenyafogjmárasszony

Kifulladva pakol le, tulajdonképpen még arra sincs kifejezetten sok energiája jelenleg, hogy hangosan panaszkodjon. A mugli megoldási módok eszébe sem jutnak, mágia segítségével húzza fel inkáb a sátrat nagyon gyorsan, hogy aztán ha már vizet is ivott, viszonylag kényelmesen nyúlhasson el a földön elterített hálózsákján. Kezeit tarkója alatt kulcsolja össze, bokáit egymáson keresztül veti és láthatóan nem mozdul innen sehová nemhogy az elkövetkező öt percben, de ma úgy egyáltalán sem. Pihenni akar. A sátor falát bámulja kitartóan, hogy azt hinné az ember, nagyon gondolkodik valamin, pedig a fejében most éppen csak a légyzümmögés ha létezik, egyéb nem sok. Bambul, de azt aztán teljes beleéléssel műveli, egészen addig, amíg a lány ismét hozzá nem szól meglehetősen elégedetlenül. Ma mintha semmi nem lenne elég jó, a sátorra is tett megjegyzést, még jó, hogy akkor őt kellőképpen lefoglalta, hogy behurcolja a csomagokat és megkeresse a helyét, így elkerülve bármiféle esetleges veszekedést. Most azonban nem foglalja le semmi annyira, hogy ne figyeljen rá. Felé fordítja a fejét, bár csak a hátát látja éppen, és vállat von.
- Ma helyettem is nyafogsz? Miről maradtam le? - érdeklődik a maga meglehetősen nyers módján, majd szusszantva, száját elhúzva ül fel, előkotorja még meglévő, eddig el nem áztatott csomag cigarettáját, kimászik a lány mellé és lábait felhúzva maga elé kinyitja a dobozt.
- Nézzünk naplementét, ha ez minden vágyad. Tábortüzet majd szeretnél? - kihúz egy szálat és megforgatja az ujjai között, a további memaradó két szálat meg kicsit rázogatja, mintha tetszene neki a hang, ahogy a doboz egyik oldalától a másiknak csapódnak és vissza.
- Arra gondoltam, elégetem az összeset és nincs több, vagy mindig kelleni fog még egy szál és sose hagyom abba - teszi vissza az eddig ujjai között forgatott szálat is ezzel, majd a lány vállának dől lazán, nézzenek naplementét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=505726#post505726][b]Ombozi Sára - 2015.08.15. 14:43[/b][/url]

Pedig az előbb még olyan lelkes volt, most viszont már elégedetlen. És neki is feltűnik egyhamar, hogy nem túl fair, amit csinál és talán csinálhatná kedvesebben is. Cameron feltételezésére azonban zsigerből hátrafordul és felemeli egyik szemöldökét kérdőn.
- Annyit nem tudnék egy személyben - rázza meg a fejét egy kicsit és visszafordul, átkarolja térdeit. De kivételesen nem esik le neki, hogy ez a megjegyzés Cameron világában felér egy "Mi a baj?"-jal. Az ilyesmik felett mostanában túl könnyen elsiklik, és inkább gondolkozik kicsit még, csak akkor tér vissza a földre, amikor Cameron végül kikászálódik és mellé ül. Aminek igazából örül, de máris kezdené a hisztit, hogy komolyan kijött a vadonba dohányozni? Ennyit nem bír ki nélküle? Megárt neki egy kis friss levegő? De mielőtt még belekezdene, észreveszi magát, ezúttal tényleg és szépen visszacsukja a száját, és hagyja, hogy a beszédre szánt levegő csak úgy elillanjon tüdejéből, ahogy szépen lassan kiereszti.
- Ühümm - válaszol inkább a kérdésre csendesen, bólint is hozzá kicsit. Igen, szeretne tábortüzet majd, meg szeretne fotózni, sokat. A tájat, a tüzet, szeretne sütögetni és azt is megörökíteni, meg persze magukat. Még ha nem is selfie-párti, valahogy tényleg meg kéne kicsit örökíteni ezeket a pillanatokat, hogy legalább egy szép emlék maradjon róla.
- Talán az hatásos lenne. Tudod, kicsit féltékeny vagyok, nagyon lassan, fájdalmasan kicsinálni az én reszortom - erre viszont elkuncogja magát és visszafojt egy vigyort is. És maga is meglepődik azon, hogy a mai nap fényében ez mennyire nem vicces. Sőt, tök igaz. Erre a gondolatra pedig szusszant egy aprót és szőke buksiját finoman nekidönti Cameronnak. Kezéből pedig kiveszi a cigarettás dobozt, hogy saját kezét simítsa bele helyette és összekulcsolja az ujjaikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=505860#post505860][b]Cameron Wallace - 2015.08.16. 00:21[/b][/url]

#mecsek #eznemmagyarázat #nézdanaplementét

- Az lehet, de ettől még áll a kérdés. Miről maradtam le? - próbálkozik újra a kérdéssel, ami az ő szóhasználatában tényleg egy 'mi a baj'-jal ér fel, és nem sokkal ezután ki is ül a lány mellé. Nincs kedve további elégedetlenkedést hallgatni, meg aztán amúgy is szép az a naplemente is, még ha fáradt is.
- Akkor majd sötétedés után megoldom azt is. Varázslattal, szólok előre. Nem fogok nekiállni tüzet csiholni, akármennyire érdekes és autentikus is lenne - válaszolja oldalra sandítva, aztán visszatér tekintete a dobozra, amiben alig van már pár szál cigi és attól is szabadulni próbál, akárcsak a szokástól. A válasz kissé meglepi, fel is vonja a szemöldökét kérdőn, miközben a lányra pillant. Ezt most komolyan mondja?
- Szóval ezt tervezed? Szép lassan kinyírni? Várj csak, mit is tanulsz te a mesterképzésen? Újságírásra emlékszem, de csak nem hóhér a mellékképzés? Nem hiszem, hogy jövedelmező lenne, viszont nem tudok róla semmit különösebben - vigyorodik el szemtelenül a következő pillanatban. A dobozt a háta mögött a sátorba hajítja egyelőre. Nem éppen biztos benne, hogy ebből még ma lesz is tábortűz, de kés és fél, közel három napra jöttek, abba igazán belefér mondjuk holnap este is amolyan amatőr csillagnézéssel egybekötve azzal a reménnyel, hogy talán látnak még hullócsillagot.
- Ööö, nagyon meg fogom majd bánni, ha ma este inkább aludnánk és csak holnap este kerülne sor tábortűzre, nem ma? Iszonyat fáradt vagyok - közli a naplementét bámulva, majd egy kis szótlan ücsörgést követően vissza is mászik a sátorba, hogy átöltözzön és elnyúljon újfent hálózsákján. Komolyan mondta, hogy fáradt, elvégre ő cipelt idáig mindent. Egyszerűbb lett volna lebegtetni, de Sári egy mugli turistaösvényt szúrt ki sétájukhoz, na meg már lehetett látni, hogyan vélekedett a sátor felállításáról is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=505862#post505862][b]Ombozi Sára - 2015.08.16. 01:05[/b][/url]

- Nem maradtál le semmiről - válaszol, kissé értetlen fejet vágva, szemöldökeit felhúzva. Nem, még mindig nem esik le neki, Cameron mit akar belőle kiszedni. Mondjuk azzal sem menne sokra, ha tudná, a másik mit vár tőle. Őszintén nem tudja, mi baja, fogalma sincs róla, nem tudná megmagyarázni. Bár már legalább feltűnik neki, hogy mennyire borzasztóan viselkedik. Szóval visszafogja magát, ahelyett, hogy tovább elégedetlenkedne, inkább csendben marad. Csak hümmögve mondja, hogy igen, szeretne tábortüzet.
- Szeretem a tüzet - mondja halkan, bólogatva és kicsit elgondolkozott, tulajdonképpen fel sem tűnik neki, hogy nem is annyira függ össze a válasz a Cameron által felvetett dolgokkal. Pedig meg tudná neki mondani, hogy milyen menőn nézne ki, ha legalább egy öngyújtóval próbálkozna, de ismét visszafogja magát és úgy dönt, ráhagyja. Ha ő varázsolni szeretne, hát tegye. Ő akart tüzet, megkapja a tábortüzet, és ez a lényeg, nem? Tekintetét a tájon legelteti, miközben ismét azon kapja magát, hogy csak bámul a semmibe, oda sem figyel, kiürítette a fejét. Csend és üresség.
- Hm? - kérdez vissza, amikor leesik neki, hogy Cameron tulajdonképpen hozzá beszélt, de mielőtt még megismételhetné, leesik neki, mit mondott. - Ezt nem kell tanulnom. Zsigerből jön - vonja meg vállát és ártatlanul mosolyog rá, olyan mint a ma született bárány. Figyeli, ahogy Cameron végül visszadobja a cigijét a sátorba, közben kicsit feljebb húzza a lábát, szorosabban karolja szabad kezével. Még egyszer rámosolyog Cameronra, aztán ismét elkalandozik kicsit a gondolatai között.
- Nem gond, mindjárt megyek én is - mosolyog még egyszer és ad egy puszit a másik arcára és hagyja, hogy bemásszon a sátorba és átöltözzön. Neki jól esik még az ücsörgés, és azzal üti el az időt, hogy a sátor közelében az apró virágokat szedi ki és fonja össze. Egy kis gyűrű még össze is jön neki, addig csinálja, amíg nem zavarja a sötét és reméli, hogy Cameron nem hiányolja addig hihetetlenül. Akkor viszont beljebb mászik, átveszi a felsőjét és megcsinálja a fevőhelyét. Elnyúlik Cameron mellett, közelebb bújik kicsit hozzá. Nem volt olyan jó ötlet ez az egész, ahogy elcsendesül és lehunyja a szemét, már teret is enged gondolatainak.
A zavaros elmélkedésből egy furcsa hang kelti fel. Vagy már nem is gondolkozott, hanem elszundított? Sötétebbnek tűnik, mint amikor befeküdt Cameron mellé. És a furcsa hang kívülről jön, a sátron kívülről. Sára pedig helyből kinyitja szemeit, körbepillog, de rájön, hogy ez így nem fog menni. A pálcája után kutat kezével, de nem találja, amitől némi kétségbeesés lesz rajta úrrá. Nem tudja hova rakta, még csak fényt sem tud vele varázsolni, szóval B-tervként közelebb bújik és megrázogatja kicsit Cameront.
- Cam, hé, Cam. Kelj fel, hallottam valamit - szólongatja halkan, fojtott hangon, de épp elég közel van hozzá ahhoz, hogy így is hallja. És a bökdösése amúgy is megfelelő ébresztő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=506278#post506278][b]Cameron Wallace - 2015.08.17. 13:21[/b][/url]

#mecsek #aludjmárna #eztseköszönödmeg

Egy egész pillanat erejéig értetlenül bámul Sárára, neki nem úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, de ha nem kap választ, hát nem kap. Nem fogja erőltetni, hogy beszéljen minden áron, úgyhogy inkább vállat von és másik témát keres, még akkor is, ha tudja, hogy valami csak nincs rendben. Nem lelkigondozónak szegődött, Sára pedig majd úgyis elmondja, mi a gond, legfeljebb üvöltve vágja a fejéhez azzal egyetemben, hogy mekkora érzéketlen bunkó. Még lenne is benne igazság. A tábortűz kapcsán előrevetíti azért legalább, hogy majd varászlattal tervezi megoldani, hacsak nem bukkan fel a környéken teszem azt egy egész mugli cserkészcsapat, mert egyéb ok az elhatározásától aligha tántorítaná el. Az elégedetlenkedés híján még csevegne is egyébként, ha már eddig jutottak, de a lány nem figyel. Jól van, neki már nincs ereje ezen nyavalyogni, szerencsére, ahhoz pedig kedve nincs továbbra sem, hogy elkezdjen remekbe szabott módon átgondolt kérdéseket tenni fel, amik nem igen-nem választ igényelnek, de nem is számonkérőek, mert az a fránya miért mekkora egy marhaság már, rossz rá válaszolni is. Ha Sára világfájdalmas gondolatokba akar merüln és problémákra pazarolni az estét, amikre aztán már egy év múlva sem fog emlékezni, csak tessék, ő önzetlen, kérem, és nem áll az útjába. Be is vonul inkább a sátorba, átöltözik, majd bebújik a hálózsákjába, megvája a lányt és amint ő is megtalálta a helyét, átöleli, aztán már alszik is. Kint aludni mindig is szeretett, és kivételesen nem azért, mert az anyját bosszantja a dolog, hogy a kastély minden kényelme helyett a parkot preferálja alkalmanként, hanem tényleg jól érzi magát ott. Remekül alszik most is, egészen addig, amíg arra nem ébred, hogy kedvenc szőkesége rázogatja a vállát és halkan szólongatja. Álmosan, kissé morcosan nyitja ki a szemét, nem is lát tisztát egyébként sem, ehhez meg hozzáadódik a sötét is, mint látási viszonyokat rontó tényező. Pislog párat, hátáról oldalára fordul és mint hős védelmező, átöleli a lány derekát, szorosabban húzva magához őt.
- Biztos csak a baltás gyilkos - rombolja le megszólalásával azonnal az illúziót, hogy bármi köze is lenne holmi jól nevelt szőke hercegekhez, a lány vállába fúrja a fejét és ha rajta múlik, alszik is tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=506294#post506294][b]Ombozi Sára - 2015.08.17. 15:59[/b][/url]

Még egy ideig kint ücsörög, megcsinálja magának a cuki, virágos gyűrűjét, amit fel is rak hüvelykujjára, mert pont arra passzol. Aztán mászik csak be Cameron mellé, látja, hogy még ébren van, megvárta. Rámosolyog, elégedetten szusszant egyet, ahogy Cameron átöleli, de mégis nehezen alszik el. Szinte fel sem tűnik neki, hogy végül mégis sikerült a félálomból talán elszundítania, de nem ezen gondolkozik. Sokkal inkább a hangokra koncentrál és kívülről jönnek. Nem az jut eszébe, hogy esetleg egy kis állatka tévedt erre, annál sokkal bizarrabb világban él. És semmi baj nem lenne, ha a sötétben tapogatva megtalálná pálcáját, de nincs sehol. Szóval gyorsan megrázogatja Cameron vállát és próbálja felébreszteni. Úgy tűnik, sikerül is, aminek eleinte nagyon is örül, de a másik csak párat pislog, felé fordul, átöleli és megjegyzi, hogy biztos a baltás gyilkos.
- Hogy te milyen... - és még pont időben visszafogja magát és visszanyeli minden mondanivalóját. Okosan, előrelátóan védi nőiességét. Nem verekszik, nem káromkodik, inkább csak csendesen duzzog tovább egy ideig a sötétben. Bár Cameronnak pár pillanat elég, hogy vissza is aludjon, biztos nagyon fáradt volt. Ettől függetlenül most főleg nem nyerte el Sára sajnálatát, szóval vár egy kicsit, majd makacs mód kimászik mellőle, magára rángat egy bolyhos, puha pulcsit és tovább keresgél. Megtalálja a pálcáját, akkor gyújt vele némi fényt és kimászik a sátorból. Behúzza maga mögött a cipzárt, körbenéz. Pontosan úgy viselkedik, mint a szép, szőke lányok a horror filmekben. Attól eltekintve, hogy ő speciel illúziómágus és boszorkány. Persze, érheti még kellemetlen meglepetés, nem bízza el magát.
Kiterveli, mit fog csinálni, nem megy olyan messzire a sátortól, éppen csak a fák közé, ahol elsikítja magát, bár nem teljes beleéléssel, ébresztőnek tökéletes lesz. És ha Cameron kimászik a sátorból, akkor egy könnyed kis illúziót készít neki. Semmi különös. Csupán egyértelmű vérnyomok vezetnek a szemében a sátortól egészen a fákig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=506314#post506314][b]Cameron Wallace - 2015.08.17. 17:53[/b][/url]

#mecsek #arettegéséjszakája #ezértsefoglakszeretni

Megvárja még, amíg Sára is méltóztatik a sátorba húzódni a naplemente vagy inkább már a csillagos égbolt bámulása helyett, majd amint hozzá bújik, ő már alszik is. Meglehetősen elfáradt a nagy cipekedésben, szüksége van ennyi pihenésre, és azt sem értékeli különösebben, hogy felébresztik. Biztos benne, hogy csak valami olyasféle zajról lehet szó, ami errefelé teljességgel szokványos, mint például egy erre tévedt őzike vagy róka. Na jó, ha alaposabban belegondol, lehetne az akár medve is, ha nem éppen itt lennének és nem nézett volna utána még tegnap, hogy miféle nagyon komoly veszélyekbe botolhatnak a Mecsekben. Annyi biztos, hogy nagytestű, brummogó szőrcsomók egyáltalán nem képezik az itteni élővilág részét, ahogy gyanúja szerint a baltás gyilkosnak sem ez a mindennapi élettere. Emiatt is közli olyan lazán, hogy bizonyára egy ilyennel lehet dolguk. Tisztára, mint valami elcsépelt horrorfilm igazából, mert ő a maga részéről minimális esélyt sem lát erre, Sára azonban másképp gondolja, mint kiderül. Cameron szépen vissza is alszik, miután szorosabban öleli át a lányt, és arra sem ébred fel, amikor Sára úgy dönt, kimászik mellőle és kimegy a sátorból. Másik oldalára fordul, és egészen addig remekül elvan, amíg sikolyra nem ébred. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy álom-e vagy valóság, a lány azonban sehol sincs, holott nem is olyan régen még itt volt mellette. Azt a megzápult sárkánytojását. Idegesen nyomja tenyerét a homlokának, majd túr bele a hajába, gyorsan még a pálcáját is összeszedi és még arra sem vesztegeti az időt, hogy rendesen felöltözzön, az alváshoz elégségesnek ítélt rövidnadrág-póló párosban lép ki a sátorból mezítláb. Meg csak nem fázik, meg egyébként is biztos benne, hogy az imént Sárát hallotta sikítani. Hirtelen el is csúszik valamiben a füvön, orra bukik és amikor feltápászkodni próbál, ujjaira pillant. Eddig szentül meg volt győződve róla, hogy ez csak a harmat, ami nem is lenne meglepő, ujjain azonban sokkal sötétebb folyadék csillog, amitől neki meg felgyorsul a szívverése és arra sem veszi a fáradtságot, hogy meggyőződjön róla, tényleg vérrel van-e dolga, máris biztosra veszi. Bepánikol. Ő tényleg csak úgy mondta a baltás gyilkost, mert mondjuk 1 százaléknyi esélyét ha látta a dolognak, de mi van, ha volt az több is? Merlin jóságos szakálla. Mi van, ha Sárának tényleg baja esett. Feltápászkodik meglehetősen ügyetlenül, és botladozva indul a fák felé, mert úgy rémlik neki, hogy onnan hallotta a sikolyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=506378#post506378][b]Ombozi Sára - 2015.08.17. 20:22[/b][/url]

Egy kis illúzió. Éppen csak a füvet borító harmat egy részét változtatta vörössé, semmi extra nincs benne. Csak Cameron látja, hogy mi is történt, a sikoly pedig valódi volt. Sára figyeli a másikat, összerezzen, amikor elesik. És látja, ahogy közeledik botladozva, hogy túúúlságosan jól sikerült ez az egész. Cameronnak fel sem tűnik, hogy semmi vér szagot nem érez, hogy nincs túl sok realitása a dolognak. Nem gondolkozik, inkább pánikolva szalad a fák felé, ő meg végül megindul felé, közben pedig megszünteti az illúziót.
- Hé, szivi, nincs semmi baj, csak egy vicc volt - szól neki, és ahogy odaér a másikhoz, elkapja a kezeit és megmutatja neki. Csupán némi víz van rajta, semmi vér vagy ilyesmi és Sára is egyben van, semmi baja. Na jó, tényleg nem olyan vicces volt. Tulajdonképpen egy horrorfilmet rendezett és most kezdi érezni rendesen a bűntudatot. Mielőtt még Cameron leszedhetné a fejét, kezeit az arca két oldalára simítja és egy puszit ad ajkaira, hízelgésképpen.
 - Édes volt, ahogy aggódtál - mosolyog rá végül, próbálva enyhíteni a helyzeten, aztán ha a másik szeretné, most már hajlandó elengedni az arcát, de egy ölelés remélhetőleg még belefér. Egy kicsit még harcol magával. Le kell nyelnie az összes büszkeségét, és összeszednie némi bátorságot. Nyel egy nagyot, mielőtt még Cameronra pillogna zöld szemeivel.
- Ne haragudj, jó? Túl jól sikerült... - vallja be bocsánatkérőn mosolyogva és kissé megvonva vállait. Hát, legalább... legalább bocsánatot kért. Szépítés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=506400#post506400][b]Cameron Wallace - 2015.08.17. 21:02[/b][/url]

#mecsek #arettegéséjszakája #egyáltalánnemvicces

Sára sikolyára ébred. Már ez is bőven elég lenne ahhoz, hogy újragondolja, mennyire nem volt poén, amit nemrégiben mondott neki, de az még inkább, hogy odakint sikerül elcsúsznia, és amit nem sokkal ezután a kezén lát, az vérnek tűnik. Nem ellenőrzi különösebben, hogy tény-e, amit annak hisz, a pánik nem éppen erre sakallja amúgy sem, inkább felkel és a fák irányába indul. Ha tudná, hogy mindez nem a valóság... várjunk csak, hirtelen eljut az agyáig Sára hangja, bár azt nem teljesen érti elsőre, mit is mond a lány. Összerezzen, amikor hozzáér és ezzel egyidejűleg felüvölt. Most vagy elijesztett minden állatot a környékről vagy éppen arra sarkallja az egészet, hogy erre induljon el, mert potenciális zsákmány várható, tudja a fene, nincs képben az állatokkal ennyire, jelenleg meg nem is érdekli az egész. Rosszabb, mint egy horror film. Arról legalább tudja, hogy nem kell félni, mert csak film, de ez itt most annyira valóságosnak tűnik, hogy minden büszkeségét félretéve kiborul. Leül a földre, mert azt úgy biztosabbnak érzi jelen pillanatban, a két lábon ácsorgáshoz túl ingatagnak tűnik a talaj.
- Ez nem volt vicces. Azt hittem, bajod esett. Miért jöttél ki egyáltalán? Tényleg bajod eshetett volna - közli a lánnyal háborogva, oda se figyel arra, amit egyébként mond Sára, aztán nagyon szorosan öleli magához és fejét a lány vállába fúrva kissé hisztérikusan sírva fakad. Dráma a javából, tényleg nem érzi viccesnek az egészet és közben még arról is megfelelkezik, hogy esélyesen erősebb azért a lánynál, talán nem kellene akkora erővel ölelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=506483#post506483][b]Ombozi Sára - 2015.08.17. 22:43[/b][/url]

Na jó, tudja magáról, hogy gonosz. De Cameron is gonosz volt, amikor ő félve ébresztgeti, nem találja a pálcáját és baltás gyilkosokkal ijesztgeti. Talán kicsit erősre sikerült a revans, így amikor megindul felé, ő is felé indul, sikerül is megijeszteni szegényt. Pedig tényleg nem akarta. Próbálja menteni a menthetőt és megmutatni neki, hogy ez csak vicc volt, semmi komoly. De Cameron eléggé sokkos állapotban van, oda sem figyel rá, amíg kedveskedni próbál neki, aztán pedig leül a földre. Ő pedig odaguggol hozzá és bocsánatot kér, őszintén. Ennyire nem akarta ráhozni a frászt. Pedig csak egy sikoly volt. Meg némi vér.
- Nincs baj - mondja neki, de szinte be sem tudja fejezni, Cameron már magához is öleli, ő pedig letérdel és kissé esetlenül simogatja hátát, miközben hallgatja a követelőzést. Már éppen felháborodottan vágna vissza, amikor a másik odabújik hozzá és elsírja magát. Sóhajt egy nagyot. Jó, most már egyértelmű, hogy túllőtt a célon és talán nem így kellett volna intéznie a dolgot. Tessék, már pocsékul is érzi magát, a bűntudat újabb erővel csap le rá.
- Megtaláltam a... - itt meg kell állnia kicsit és nyelni egyet, nagy nehezen venni némi levegőt. - Pálcám. Amúgy sem nagyon tudtam aludni. Meg akartam nézni, mi volt.
Igen, magyarázkodik, de nem nagyon lát más lehetőséget, meg még mindig jobb, mint sorozatban bocsánatért könyörögni. Az alaposan megtépázná szegény kis egóját, amire most tényleg nincs szüksége. Jó, tény, hogy ríkatta már meg Cameront, de az egészen más helyzet volt. És az inkább zsarolásnak hatott, érzelmi zsarolásnak, ijesztő volt, ez pedig... túl őszinte. Ahogy az ölelés és túl szoros, de egyelőre nem mer ilyesmit felvetni, inkább küszködik a jelenlegi pozícióban némi levegőért. Semmi baj. A kockahas megér egy kis szorítást, abszolút.
- Cam, szerintem nem olyan jó ötlet itt ücsörögni, gyere, állj fel, menjünk vissza. Meg fogsz fázni - sóhajtja, miközben nem bír tovább az érzelgős énjével, és odabújik a másikhoz, arcát az övéhez simítja és még egyszer megtapogatja a vállát. Remélhetőleg, hogy a rellonosnak nem feltett szándéka, hogy bosszúból ő fojtsa meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=506660#post506660][b]Cameron Wallace - 2015.08.18. 14:17[/b][/url]

#mecsek #olyangonosztudszlenni #csakmégegyperc

Kicsit sem érzi magát gonosznak amiatt a bizonyos válasz miatt, egészen addig, amíg Sára rá nem hozza a frászt a szépen felépített és meglehetősen horrorisztikusra sikerült illúziójával. Újragondolja, mit is mondott és komolyan bepánikol, hogy a lánynak tényleg baja eshetett, annyira, hogy hiába tűnik tova a rábocsátott illúzió és hiába bukkan fel a lány épen, a legkisebb karcolás nélkül, ő képtelen megnyugodni. Látja, hogy ujjai nem vértől nyirkosak, csak a harmattól, ahogy eredetileg is sejtette, de már nem bízik abban, hogy jól lát. Nem lehet, hogy ez csak egy rossz álom? Szorosan öleli magához a lányt, azt csak nem álmodja és elsírja magát. Ritkán szokott ilyesmire vetemedni, akkor is inkább kivárja, hogy egymaga legyen tanúk nélkül, de most ez nem jön össze. Nagyon erősen szorítja közben magához a lányt. Nem áll szándékában megfojtani, ám amennyire józanul gondolkodik éppen, erre sajnos nincs garancia. A lány magyarázatára nem reagál, csak szorongatja még egy kicsit, mire megnyugszik, megtörli a szemét és a noszogatásra felkel. Beszélgethetnékje nem nagyon van, inkább csendben húzza fel a lányt és visszasétál a sátorba. Ahogy csendben lépked, egyre mogorvább lesz, belépve ledobja magát a hálózsákjára és kezeit feje alá téve bámul ismét a semmibe, mint amikor megérkeztek órákkal ezelőtt.
- Legalább jól szórakoztál azért? - kérdezi hosszú csend után váratlanul, kissé éles hangon, közben meg oda se néz a lányra. Egyáltalán nem érzi viccesnek, hogy ilyenre használja az erejét és azzal szórakozik, hogy a frászt hozza rá. Jobban járna, ha befogná a száját, de azon kattog az agya, hogy mennyire szánalmas volt és milyen szépen sikerült átverni.
- Meg lehet tanulni felismerni az illúziókat? - kérdez újabbat. Ha meg lehet, szeretné megtanulni, mert utálja, hogy nem képes rá és igen könnyedén átverte a lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=508261#post508261][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.08.23. 17:42[/b][/url]

Egy vidéki kis tanya a Velencei tó partján. Nem is annyira tanya, csak egy egyszerű tóparti ház kertecskével. Amolyan menedéknek szánja, hogy ezentúl nyaranta ide tűnhessen el a világ szeme elől Roxyval, vagy éppen, ha Michelle-lel akar időt tölteni, vagy ő vele, legyen hova visszahúzódniuk. A házat nem bankon keresztül vette; utánajárt a lehető legparasztibb, legvirtuálatlanabb módon. Értem ez alatt a netrendszer teljes porba tiprását, mert ha lenyomoznák ezt az ingatlant is, már tényleg nem volna hova meneküljön, ha egy nap mégis megüti a bokáját, mert olyasmibe mászott bele, amibe nem kellett volna.
Egy vidéki ház fehérre meszelt falakkal, belül nagyanyó korabeli bútorokkal dekorálva, kendőkkel az asztalokon, égetett agyag söröskorsókkal a vitrinben, cserépedényekkel díszítésül a falakon. A térelválasztók színét puritán fehérként őrizte meg, csak az ágyakat dobta ki és cserélte kényelmesebb darabokra. Minden mást meghagyott az eredeti tulajdonostól, ami azért is furcsa, mert Mihael lakások terén kialakított ízlése még csak meg sem közelíti a magyar tanyasi világot. Valami másra vágyott, valami helyire, régire, tradicionálisra. Valami olyasmire, ami nem ő, ami tényleg egy másabb hely, nem a komfortzónájának tükre. Sikerült ezt a házat a kezébe kaparintania.
Tegnap este hirtelen ötlettől vezérelve hívta fel Michelle-t. Ugyan nem tartózkodott Magyarországon, de attól még a rúnázott telefon, amit egymás között használnak a nővérével, mindig jól jön egy aktív roaming csomaggal párosítva. Szóval felhívta, váltottak pár szót, aztán megkérdezte, van-e kedve eltűnni vele egy kicsit? Megadta a találkozási helyet és egy egy órával későbbi időpontot Budapesten; ott találkoztak. Nem hoppanált sehová sem, helyette bérelt kocsival mentek tovább. Elfelejtette közölni, hogy megszerezte a jogosítványát, de út közben megmutatta a francia igazolványt a lánynak, hogy igen, legálisan tud autót vezetni idéntől kezdve. Normális, kedves út volt, beszélgettek, nevettek, a légkör hosszú idő óta felszabadulttá vált. Édes kis semmiségek hangzottak el, mint hogy Avignonban már csitul a meleg, az újgazdagok utolsó hajrájukat élik az Aranyparton és környékén, Párizsban pedig masszív tömeget képeznek a nyári turisták, főleg a rengeteg kínai. Elmesélte, hogy találkozott Charonnal, hogy Rose-t még nem érte utol, Michelle-t pedig a bogolyfalviakról és a kastélybeliekről faggatta, bár igaz, csak a közös ismerősök érdekelték, mint például Nina, David vagy Aileen.
Miután megérkeztek hagyta Michelle-t kedvére kinézelődnie magát, berendezkednie, ő közben bepakolta a hűtőbe az italokat és a kaját, amit magukkal hoztak, illetve egy részét. A másik részét az asztalon hagyta a további beszélgetéshez. És az este folyni kezdett, mint egy összefüggő folyó. Nevettek, még többet beszélgettek, előkerült egy pakli kártya, az országút öregségű piros, egy klasszikus szett póker, aztán olyan gyermeki játékra is rávette a nővérét, mint a „Ki vagyok én?”. Hajnalra már fájt a hasuk a nevetéstől. Mintha egy gennygóc kezdett volna felszakadni bennük, de legalábbis benne biztosan; a sok elfojtott düh, harag, érzelem egy része távozott a féktelen jókedvvel és nevetéssel a bensőjéből. Tudja jól, hogy rengeteg dologról nem beszéltek még és talán nem is fognak, de időről időre egy ilyen terápia mindkettejüknek jót tesz. Végül is túl sok van mögöttük ahhoz, hogy elidegenedjenek egymástól, és túlságosan összenőttek a múltjuk eltörléséhez.
Hajnalodik a parton. Negyed órája jöttek ki az ötórai sötétség felszakadása előtt, leültek a tornácra: Mihael Michelle mögé, átölelte a nővérét, állát pedig Michelle szőke fürtjeire fektette. A lány érezheti, ahogy az áll izmai megrándulnak a fejbúbjánál- Mihael elvigyorodott.
- Mióta nem csináltunk így valamit, ketten? – Költői kérdés, hosszú ideje hanyagolták a közös perceket. Akárki látná most őket, feltételezhetné, hogy szeretők, de az, hogy kétpetéjű ikrek, keveseknek fordulna meg a fejében. Pedig valójában nagyon hasonlítanak külsőre is, belsőre is, csak ezeket az apró jeleket jobbára ők látják, mások pedig nem.
- Ez a hely maradjon titok. Még Roxy-t akarom elhozni ide, de rajtunk, hármunkon kívül senki mást. Még Davidéket sem. Ha valami… történne, bármikor, bárhol, bármelyikünkkel, legyen ez a menedékünk. Mit szólsz? Rá sem lehet ismerni a bogolyfalvi házunkhoz, vagy a lakáshoz képest, nem? Meg az én párizsi garzonom sem így fest. Sokkal modernebb berendezésű. De ettől ilyen jó ez a hely. Semmi nem utal arra, hogy mi laknánk, csak a kulcsaink… - Az utolsó szóra előbányássza egyik zsebéből az egyik másoltatott kulcsfüzért: egy a kapuhoz, egy a bejárati ajtóhoz, egy pedig a ház mögötti kis raktárhoz.
- Tedd el. Ha akármikor bajba kerülsz, vagy csak el akarsz szakadni mindentől, használd a helyet. A raktárt majd időről időre feltöltöm, hagyok tartalékpénzt is. Minden eshetőségre. Meg ami még kellhet. Sosem tudhatjuk… – Olyan fáradt a hangja, annyira megviselt. A végére lehunyja a szemét és fejét leejti Michelle vállára, hogy beszippantsa a nővére illatát. Leírni is nehéz lenne, mennyire hiányzik neki az a meghittség, ami sokáig közöttük feszült, és amit utóbb elvesztettek, vagy legalábbis aludni küldtek a folyamatos súrlódások miatt. Rengeteg érzelem rezeg a hangszálaiban, amit tisztán ki lehet hallani, nem próbálta eltakarni őket: félelem, izgatottság, fásultság, megszállottság, boldogság, némi keserűség. Minden jóra jut valami rossz, és fordítva: minden rosszra jut valami jó. Ahogy öleli a testvérét, ahogy gondoskodni próbál róla, ahogy törődik vele, ahogy vissza próbálja húzni a legbensőségesebb köreibe, mégis csak sokat elárul róla. Mihael sosem hagyja el igazán azokat, akikért az életét is odalökné, így Michelle-t is egyre jobban félti, mert az ő hülyeségeivel a nővére is potenciális veszélyzónában mászkál tudtán kívül. Talán jobb a részletekről hallgatni, vagy talán mégsem. Dilemmák. Akárhogy is, jó most ez így, ölelni a szőke hercegnőt, akit gyerekkora óta szeret és ragaszkodik hozzá, ahogy ő védte Mihaelt. Kicsit megint úgy érzi, hogy hazatalált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=509056#post509056][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.08.24. 23:23[/b][/url]

Nem tagadhatja le, hogy kissé meglepődött, mikor Mihael felhívta. Tartják a kapcsolatot, de ez az utazás picit váratlan volt, ami azt illeti. Nem igazán tudta mire vélni, azon túl persze, hogy jól esett volna az ő szívének is, ha egy kis időt együtt tudnak tölteni. Mihael talált valakit magának, ami persze jó és így, hogy Michelle is megállapodott, szőkénk kissé félt, hogy a kettejük kapcsolata majd elsikkad. Szinte repes szíve, hogy nem így lett, épp ezért nem is kérdés, hogy amikor invitálta ikre, azonnal igent mondott. Nem szedett össze túl sok holmit, előkapta a legkisebb sporttáskáját, beledobott két váltóruhát, fehérneműt, csak a legszükségesebbeket, amik az alap higiénés feltételek biztosításához szükségesek. Egy órával később már Budapesten találkoztak és autóval mentek… Valamerre.
Az egész olyan különös volt. Végig csak beszélgettek, annyi mindenről volt szó! Amiket rég meg kellett volna osztaniuk egymással, minden más volt. Mintha kilométerről kilométerre gyűrték volna le a feszélyezettséget. Az időjárás is olyan dolognak tűnt, amit már hosszú évek óta nem vitattak meg, aztán persze testvéreik és a régi ismerősök is szóba kerültek. Nem volt erőltetett, mindketten felszabadultan tudtak beszélni, tulajdonképpen akármiről. Észvesztően hiányzott ez a lánynak, bár sohasem vallotta volna be magától. A tény, hogy rendeződni látszik a kapcsolatuk, megnyitotta. Érzései felszínre kerültek és ismét úgy nevetett, ahogy annak idején. Azzal a vidám, göndör kacajjal, ami régen mindig betöltötte az otthont, majd az iskola falait, és végül még költözésük elején a bogolyfalvi házat is. De Mihael is sokkal jobban nézett ki, a köztük lévő szakadék szép lassan csökkenni kezdett.
A hely, ahová furikáztak maga volt a csoda. Nem mondhatnánk, hogy Michelle odavolna az efféle kérókért, de még neki is el kellett ismernie, hogy rendkívül nyugodt, ráadásul el van szigetelve minden olyan zavaró tényezőtől, ami befolyásolhatná őket. Zaj, irritáló emberek, munka, bármi. Most tényleg csak ketten vannak. Tüzetesen körbejárta a házat és visszaérve meg is dicsérte öccsét a választásért. Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, ez nyilvánvaló.
A nap további része is kellemesen telt. Évek óta nem beszéltek annyit összesen, mint most, ezen az egyetlen napon. Éjszakába nyúlóan mókáztak, voltak mindenféle témák, végül kártyáztak, ettek, ittak, ami csak jól esett. Az egész kiruccanás csakis kettejükről szólt. Michelle emlékezetében még elevenen él, hogy kisebb korukban hányszor virrasztottak együtt és beszélgettek, játszottak, vagy csak feküdtek egymás mellett némán, fogva egymás kezét. Ezek olyan dolgok voltak, amik erősítették a kettejük közt feszülő köteléket. Hiányzott neki az egész. Végtelen űr tátongott Mihael helyén, ami szép lassan betömött lyukká zsugorodik. Közel sem értek a történetük végére, milliónyi megbeszélnivalójuk lenne még, de felesleges elsietni. A lánynak van egy olyan megérzése, hogy bőven lesz még alkalmuk mindent rendbe tenni, főleg, ha akarják és, miért ne akarnák? Hiszen erre vártak jó ideje, a lehetőség pedig előttük áll.
A hajnal a tornácon éri őket. Michelle nekidől ikre mellkasának, aki állát az ő fején nyugtatja. Az ölelő karokra csúsznak kezei és finoman simogatják. Olyan gyengédség árad minden mozdulatából, az a földöntúli szeretet, amit mindig is érzett iránta. Ahogy öccse elmosolyodik, úgy kúszik fel az ő arcára is a jól ismert görbe. A kérdésre természetesen nem válaszol, mindent elmond, hogy nagyon picit megszorítja a fiú kezét, mielőtt folytatná a finom járkálást ujjaival. Nem érzi úgy, hogy szavakra volna szükségük. Hosszú idő óta végre nincs.
Mihael szavai nem mondhatnánk, hogy nem érik el a szívét is. Emellett érzi, hogy valami gond is lehet a dolgok hátterében. „Rajtunk, hármónkon kívül senki mást.” Ez az igazi vészjelzés. Se David, se Nina. Se senki. Csak ők, a szűk család, akik Mihael szívének olyannyira kedvesek. Michelle eddig sem kérdezett testvére munkájáról, de tudja is mélyen, hogy nem árulhatná el neki. A kulcsokat átveszi és hosszasan nézegeti, míg a másik folytatja mondandóját. Ennek a kulcsnak súlya van. Nyel egyet: ez a dolog nagyon komoly. Keveredtek együtt kétes ügyletekben, vitték már vásárra a bőrüket, de most ikre tényleg fél valamitől. A vállán nyugtatott fejhez dönti sajátját, kezével finoman simogatni kezdi a barna hajat. Mély levegőt vesz, mielőtt bármit is mondana.
- Akármi legyen, ígérem, hogy nem árulom el senkinek – egy puszit nyom öccse feje búbjára, majd ugyanúgy visszadönti fejét, mint eddig. – Nem bánthatnak téged. Nem engedem meg. Nem adok rá engedélyt, hogy meghalj, vagy bajod essen, megértetted? Nem engedem. Velem maradsz és én veled maradok. Egy család vagyunk. Ha bármi történik tudnod kell, hogy számíthatsz rám, ha kell a világ végéig is elmegyek veled. Ígérd meg, hogy vigyázol magadra – bármennyire is nyugodt a hangja, benne van egy szokatlan keménység is. Nem az a régi, utasítós, hanem az a fajta, amitől más emberek hangja végleg megremeg és összetörnek. Szőkénk fél összetörni, mert érzi, hogy legalább egyiküknek erősnek kell lennie. Bele sem mer gondolni, mi történne, ha elvesztené Mihaelt. Legszörnyűbb rémálmaiban szerepel csak, hogy egy temetésen áll, ezekből pedig sosem tud egyszerűen felébredni. Nem akarja, retteg tőle, hogy egyszer nem lesz miből felkelni, mert valósággá válik. Öccse karját szorosabbra fűzi maga körül és megint egy puszit nyom, ezúttal az arcára.
- Minden rendben lesz. Nem szúrjuk el többször. Borzalmasan hiányoztál, annyira sajnálom, hogy hagytalak elmenni. És azt is, hogy egy utolsó görény voltam. Azt hittem beleszakad a szívem, mikor eltűntél. Soha többé ne csináld ezt, oké? Soha többé – elcsuklik a hangja, egy darabig pedig nem is folytatja. Még benne bukfencezik az utolsó mondat, amit eddig nem nyögött ki, de nem tudja, hogyan fogalmazza meg. Talán úgy, ahogy kikívánkozik. – Még egyszer nem élem túl – nyel egyet és fejét hátradönti, hogy Mihael vállára boruljon. Az ég van vele szemben, könnyek csípik a szemét, de nem hajlandó sírni. Lehunyja kékjeit, hogy összeszedje magát. Nem kell a dráma, az a fontos, hogy végre megint együtt vannak. Nem kell neki több, csak maradjanak így még egy kicsit. Csak még egy kicsit maradjanak így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=509289#post509289][b]Kolf Krisztián - 2015.08.25. 18:31[/b][/url]

Az állatok általában agresszíven vagy meghunyászkodva viselkednek a közelemben. Főleg a kutyák zavarodnak meg a szagom miatt. Ennek - a lányok közelében álló, veszettül jelző kutya - ellenére nem gondoltam volna, hogy észrevesznek. De úgy látszik, Gwen már szinte az árnyékomból kitalálja, ha én vagyok. Mondjuk, nekem is elég volt a tincseit látnom, hogy tudjam, ő az. Nem tudom, hogy ez most jót jelent, vagy rosszat.
Mindenesetre közelebb lépek, nem is törődve az ebbel. Bólintok Alíznak, végignézek Gwenen, de nem értem a lány dühét. Lépjen túl rajtam! Ahogy azt egy hozzá hasonló lánynak egy hozzám hasonló sráccal tennie kell.
- Úgy mondod, mintha én is a kutyája lennék - morgom, mikor meghallom Miko szavait. - Nem hozott senki, épp csak... erre jártam - vonom meg a vállam, hiszen bármilyen furcsán is hangzik, azért féligazságnak megfelel.
- De a legkevésbé sem számítottam rátok - szögezem le. - Nincs ilyenkor suli? - érdeklődöm, bár a válasszal tisztában vagyok. Annak ellenére, hogy szétlógtam az agyam, teljesen nem vagyok idióta. Bár a nővérem bizonyára vitatkozna ezzel az állítással. És ahogy elnézem a szőkét, neki is lenne mit a fejemhez vágnia.
- Gondolom, én léphetek is - mondom kissé zavartan, elvégre nem valószínű, hogy most hárman egymás nyakába ugrunk, mint az egymást rég nem látott jó barátok. Mondanivalónk nem sok maradhatott. Ilyenkor kell elegánsan lelépni, vagy esetemben szép csendben elsomfordálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=509302#post509302][b]Gwen L. Blake - 2015.08.25. 19:00[/b][/url]

Simán gondolhatja azt a szőke, hogy a fiú vele, legalábbis amennyire ismeri a vöröst. Meg is lepődik a válaszon, hogy nem vele jött, illetve a fiú beszólásán is. Eddig nem volt ilyen legalábbis a szőkével nem, bár mással kapcsolatban nem tud mit mondani. Próbálja visszanyerni a mondatot, egyelőre sikerül is neki, később pedig nincs lehetősége, mert már más témára terelődik a szó. Mindig valami ilyesmi van, csak úgy peregnek a témák. Az iskolás kérdésre egy grimaszt vág, miközben a szemét forgatja. A fiú tudhatná, hogy a lány nem az a stréber fajta, az órákat gyakran ellógja, vagy olyan beadandókat ad be, amire még a nevét sem írta fel. Volt kitől örökölnie.
- Ha megértő a családod, akkor pár nap szabadnap nem nagy dolog. Nomusa és Lenke, meg simán elengedtek - válaszolja, de ez Alíznak is új lehet. A barátnői közül csak Linának mondott valamit, hogy miért nem lehet látni, valamint a bátyjának meg Kiliánnak. Ők tudják, hol van a szőke, illetve mi van vele, hozzájuk lehet menni kérdezősködni.
Bár mérges a fiúra azért mégis örül, hogy láthatja, ezért mikor felmerül, hogy Krisztián elmegy, belül kicsit megijed. Nem akarja még elengedni, kívülről azonban a közömbös arcát mutatja a többieknek. Ha a mai estét letudták, szólni kell a levitás lánynak, valamint az eridonos fiúnak és elmenni valahova inni. Természetesen külön-külön, nem mind a hárman. Kilián biztos valami olyat mondana, hogy elég neki Gwenre figyelni, erre Lina megsértődne és Gwen hallgathatná egész este a vitájukat. Nem lenne elég neki a fejfájás még rendet kéne tenni két "kisgyerek" között is.
- Felőlem! Igazából én sem maradok már - nem érdekli, hogy Alíz esetleg miatta jött, folytatná az előző útját, ahova indult céltalanul. Nincs ereje barátságosnak nem mondható csevegésre, szóval inkább elmegy. Az ugató kutyák sem zavarják. Már megszokta, itt rengeteg hangos állat van. Most inkább arra figyel, hogy a közeledő autó ne üsse el, miközben a zebrán megy át.