Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855431#post855431][b]Orbán S. Bíborka - 2022.10.30. 20:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855438#post855438][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 10:45[/b][/url]

A második nap.
Nem gondoltam volna, hogy tényleg komoly lesz ez az egész, főleg, hogy fél perccel a megállapodásunk után megszegtük. De Erik érett, felnőtt férfi, aki amúgy teljesen ad a szavára, így tegnap tényleg randevúztunk.
Így mára az jutott eszembe, hogy egy könnyed ebéd az irodában tökéletes lenne arra, hogy letudjuk a második alkalmat is. Csak semmi nyomás, eszünk, beszélgetünk és közben mégis történik valami.
Illedelmes lány vagyok, így az irodai dolgozóknak némi süteményt viszek be. Boldogan lépkedek befelé, sugárzik a mosolyom, lelkes is vagyok, ám ahogy belépek az irodában, mintha csend és hullaszag lenne. Mindenki komolyan ül, megfeszülten dolgozik. - Halii, hoztam nektek sütit - intek mosolyogva, de senki nem vakkant vissza semmit, így hát leteszem a tálcát a legközelebbi üres helyre. Aztán összerezzenek, ugyanis Erik irodája felől olyan igazi, ízes káromkodás cunami érkezik, amelyet én még sosem hallottam tőle.
Jaj Róza, ne menj oda. Menj haza. Menj haza.
Kongnak a vészharangok, de az újabb zaj, mely felőle jön, felülír mindent. Látom, hogy néznek rám, várják, hogy mit fogok csinálni, én pedig úgy állok ott, mintha bebetonozták volna a lábaim. - Én, én bemegyek - válaszolok a fel nem tett kérdésre és bizony elindulok. Hoztam ebédet, az egyik kedvencét, ugyan mi baj lehet?
Bátortalan kopogással tudatom, hogy érkezik valaki, de csak morgást hallok válaszként. Nem is vagyok biztos abban, hogy ez tényleg nekem szól, hátrapillantok. Látom, hogy megfeszülten várják mi lesz, így hát bemegyek. Be kell mennem. Résnyire nyitom az ajtót, azon keresztül látom, hogy telefonál, így nem várom meg, hogy betessékeljen, belépek és becsukom az ajtót. Rossz ránézni. Látszik, hogy feszült, ideges és ahogy beszél.. Éreztem én, hogy a munkában valaki teljesen más, de látni, totál ijesztő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855439#post855439][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 10:49[/b][/url]

Nem vagyok benne biztos, hogy van még olyan hajszálam, amit nem húztam ki, miközben egész nap hol élő szóban, hol telefonon küldtem el az embereket melegebb éghajlatra. Nem hiszem el, hogy ez a mai nap valóság, egyszerűen nem. Hogy miért is vagyok benne biztos, hogy az? Mert a teljes összeomlás közepén megjelenik Róza. Miért pont most kell megjelennie azon kevés személyek egyikének, akik boldogsággal töltenek el? Miért?! Nem nézek rá hosszan, mert nem tudok, most nem dühösen rá nézni, és nem akarom őt bántani. Megbántani sem, de most semmi energiám nincs arra, hogy kedves legyek, csak dühöngeni akarok.
- Nem, nem érted. Ez nem olyan dolog, amit meg lehet oldani, ez olyan dolog, amit elbasztatok. Csak így simán, elbaszott döntéseket hoztatok, és kurvára elcsesztétek.
Nem szoktam káromkodni, de most nem tudom abbahagyni, mintha az segítene, enyhítene. Nem enyhít, ahogy az sem, hogy nem csak lecsapom a kagylót, hanem még olyan öt-hat alkalommal megismétlem, mielőtt ténylegesen leteszem, és félrelököm a készüléket, ami a földön köt ki.
- Elbaszott emberiség, nem hiszem el.
Meg is feledkezem arról, hogy szerencsétlen nő meg itt van, a halántékomat az kézéleimbe fektetem és mély lélegzéssel próbálom magam nyugtatni, csukott szemmel. Nem hiszem el. Tényleg nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855440#post855440][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:02[/b][/url]

Némán nézem végig a közeledő idegösszeroppanást. Tudom jól, hogy ilyenkor az embereknek nincs szüksége arra, hogy még valaki egy lapáttal rátegyen az amúgy is szar hangulatra. Megijedek, ahogy a kagylót lecsapkodja, de még mindig nem szólok semmit. Az ételt, amit hoztam, táskástól teszem le az asztalra. Várok. Nem arra, hogy szóljon, hanem, hogy kicsit dühöngjön még magában.
Hagyom, ki is sétálok az irodájából, de nem azért, hogy itthagyjam, hanem azért, hogy hozzak neki citromos vizet. Pár pillanat az egész és újra ottvagyok mellette. Nem szólok, csak leteszem elé, majd a táskához sétálok és az ételt, evőeszközt is kipakolom. Aztán leülök és kibontom a saját kis dobozomat, hogy egy sült krumplit toljak a számba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855441#post855441][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 11:05[/b][/url]

Nem hallom, hogy mozog, semmi mást nem hallok, csak a saját fejem zúgását, aztán a krumpli illata bekúszik az agyamba.
- Megint krumpli?
Nem akarok bunkó lenni vele, mégis, nem mondom, hogy a legbarátságosabb a hangnemem, viszont inkább fáradt és nyűgös, mint gonosz. A lényegen persze nem változtat, hiszen ez megint krumpli. Kinyitva a szemem, felpillantok rá, egyszerre láthat benne frusztráltságot, fáradtságot, haragot és azt, hogy most jóval sötétebb, mint máskor.
- Nem vagyok jó hangulatomban. Megbánthatlak, ha itt maradsz.
Szólok figyelmeztetően, mert tényleg ez történhet, tényleg szólhatok úgy, ahogy nem tetszik neki. Nem akarok, de ma rossz napom van, sőt, katasztrofális napom van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855442#post855442][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:06[/b][/url]

- Neked a kedvencedet hoztam - bökök a fejemmel az előtte lévő dobozra. Nem megyek bele abba, hogy egyébként csak azért szoktam krumplit enni, hogy őt idegesítsem, mert látom, hogy baromira nem lenne vevő rá.
- Egy szót sem kell szólnunk egymáshoz, csak egyél. Kérlek - és komolyan gondolom. Nem kell beszélnünk, de ennie muszáj és én ezt neki készítettem és neki hoztam. Biztos, hogy nem megyek el innen addig, amíg ő nem eszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855443#post855443][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 11:10[/b][/url]

Hosszan nézek rá, ellenkezni akarok, veszekedni, elküldeni, még mielőtt megutál, de csak nézem őt, végül bólintok, magam elé húzva, amit hozott nekem.
- Köszönöm.
Túl tökéletes minden, amit tesz, amit mond, és tudom, hogy komolyan is gondolja. Végigcsinálná ezt az egészet úgy, hogy nem beszélünk. A csend ennek tudatában válik még frusztrálóbbá. Élvezem az ízeket, amik a számba kerülnek, a csirke kiváló, a rizs tökéletes, kicsit sem mászkos, inkább pergős. Mit is mondhatnék? Tökéletes.  Nem maradhatok így csendben.
- Ma nem voltak körültekintőek, és nagyon sok pénzt veszítettek el. Nem, ez nem jó mondat. Elképesztően sok pénz, hagytak, hogy ellopjanak. A banknak nincs biztonsági tartaléka, ha nem találják meg a tettest, mielőtt botrány kerekedne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855444#post855444][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:12[/b][/url]

Nekem teljesen rendben van ez így. Azért jöttem, hogy együtt legyünk. Igaz terveim között beszélgetés, nevetés, egymás húzása szerepelt, de ha az kell, hogy csendben legyek és úgy fogyasszam el az ételt. Megteszem.
Számolt azzal, hogy ha valami beüt, akkor az aznapi randi sztornó, én pedig csak kinevettem emiatt, mert nem gondoltam volna, hogy tényleg jöhet valami. Hát jött. De nem törölném a mai napot, mert kell, hogy tudjuk a másikat némán is érteni, támogatni.
Amikor megszólal, tekintetem rászegezem. Nem hangzik túl jól a dolog, s bár tudom, hogy kérdésem butaság, mégis felteszem. - Tudok neked valamiben segíteni? - hangomon érezhető, hogy gyakorlatilag tudom rá a választ, de a kérdést muszáj volt feltenni. Bármit szívesen megteszek, ha azt kéri menjek, hát azt is, mindenféle harag nélkül. Csak neki jó legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855445#post855445][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 11:33[/b][/url]

Nyilván nem tud. Ezt ő is tudja, én is tudom. Mégis, jól esik egy külsőstől a kérdés. Vagyis, azt hiszem, kifejezetten tőle esik jól. Nem akartam, hogy ilyen állapotban lásson, mert egy ideje szeretném, ha tényleg a jó oldalamat ismerné meg, ha olyan ember tudnék lenni, amilyen évekkel ezelőtt voltam, és nem olyan, mint amilyen most vagyok. Azt az Eriket szerintem nagyon szerette volna. Ezt a mostanit sokszor még én sem szeretem.
- Muszáj bentmaradnom ma éjjel, nálad lehetne Tala? Képtelen vagyok most türelmes lenni.
Ahogy nézem őt, ahogy kiejtem a szavakat, elfog egy rossz érzés. Idővel rá fog ébredni, hogy ő nem ilyen apát akar majd a gyerekeinek, hanem olyat, aki jelen van mindig, aki nyolctól négyig dolgozik, és utána igazi családapa tud lenni, akinek jó képességei vannak erre, és jó az időmenedzsmentje. Én egyáltalán nem felelek meg ezeknek, és talán soha nem is fogok. Elgondolkodva fordulok vissza a mogyorós csirkéhez és inkább keresek egy másik témát.
- Nagyon szeretem a főztöd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855446#post855446][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:34[/b][/url]

A kérdése igazán meglep tekintettel arra, hogy tudom, mennyire nem szereti, ahol élek. Mivel kicsi az egész, így Tala maximum akkor tudna nálam aludni, ha egy ágyban aludnánk, így teszek én is egy meglepő ajánlatot Eriknek.
- Mi lenne, ha én aludnék nálatok? - látom, hogy nagy a baj, hogy el kell engednem a makacsságom és ha csak ezzel is, de segíteni neki. Átlépem hát a ház küszöbét, annak érdekében, hogy Talának is jó legyen. Számomra mindig az ő érdekei voltak szem előtt, ez pedig az Erikkel való kapcsolatom mássága végett sem változik.
- Örülök, szeretettel készült - mint mindig. Szeretek főzni és tudok is. Változatos étrenddel rendelkezem, tényleg csak az ő idegei miatt eszek krumplit. Ami mellesleg a sütőben sült.   - Tudod, nem is olyan rossz második randi ez. A kevés beszélgetés magával hozza, hogy nem veszünk össze - mosolyogva és szeretettel nézek rá. Próbálom a lehető legpozitívabb oldalát kihozni ennek az egésznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855447#post855447][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 11:35[/b][/url]

Csodálkozva pillantok fel rá, még egy kicsit a mozdulatom is megakad, és visszaidézem a szavait, de jól értettem azt, amit mondott. Összehúzott szemekkel vizslatom az arcát, turpisságot keresek.
- Széplaki Hannaróza átlépné a küszöböm? Még a végén elkezdek aggódni kisasszony, hiszen önnek elvei vannak.
Persze, az ötödik randevún csókolózunk majd először, csak már az elsőn lefeküdtünk egymással. Sőt, most is erős késztetést érzek rá, hogy magamhoz húzzam, és a feszültségemet vele vezessem le, de ez mégiscsak a munkahelyem.
- Várd ki a végét, még lehet egy olyan pillantásom, mozdulatom, ami felbosszant, és aztán mehetek utánad, hogy megpróbáljalak megállítani a végső búcsúban..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855448#post855448][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:37[/b][/url]

Elmosolyodom azon, hogy a maga módján, jelenlegi helyzetébe viccelődik. Én pedig felnőtt nőként, kiöltöm rá a nyelvemet, majd halkan elnevetem magam. - Látod milyen áldozatokat vagyok képes hozni miattad? - mert mondhatom, hogy Tala miatt, de őszintén? Erik is jócskán benne van a dologban. Minek is akarom én ezt tagadni? Teljesen felesleges.
- Nemrég azt tanultam, hogy egy zaklatott gyerekkel, dühösen bánni, tisztességtelen. Azt hiszem, hogy ez a felnőttekre is igaz - nézek rá teljes nyugalommal. Valahol mélyen mindannyian gyerekek vagyunk még, csak van, aki jól elrejti, van aki pedig kevésbé. - Biztosan van és lesz olyan mozzanatod, ami nem esik majd jól. De, ha jelenlegi állapotodban magamra veszem, akkor elég szar alak vagyok - s egyáltalán nem gondolom magam annak. - De, természetesen csak kérned kell, s itt sem vagyok - feltalálom én magamat a rám zuhanó időben, nem kell félteni. Ha ő úgy érzi, hogy sok vagyok, akkor csak mondja ki és én nem fogok haragudni, ebben biztos lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855449#post855449][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 11:40[/b][/url]

Tetszik az a nyugalom, ami árad belőle, még akkor is, ha éppen a nyelvét nyújtja rám. Elmosolyodom, és tudom, hogy ez most nagyon kellett nekem, hogy hihetetlen, de életem legrosszabb napjába is tudott örömet okozni. Ma csak az járt a fejemben, hogy örülök, hogy az apám ezt nem élte meg, most pedig az, hogy annyira sajnálom, hogy nem ismerheti ezt a csodás nőt. Persze, ha a történelmem másként alakul, akkor nem lenne most Rózám, és tudom, hogy akkor nem is hiányolnám azt, amim nincs, de nem tudok elvonatkoztatni a jelentől, és azt mondani, hogy az is jó élet lenne.
- Szerintem is. A gyerek is ember, ahogy a felnőtt is, csak a mérete más.
Én szeretem Talát is abszolút felnőttként kezelni, egyenlő partnerként, így a vitás helyzetekben a szava ugyanannyit ér. Azt, hogy nem engedem otthon egyedül lenni, azt a gyámügynek tudhatja be mindenki, mivel érettebb, mint sok felnőtt.
- Örülök, hogy itt vagy, hogy egy kicsit kiszakadhatok.
Mosolygok rá őszintén, és boldogan nézem őt az asztal túloldalán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855450#post855450][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:42[/b][/url]

Egyetértünk. A gyerekekkel is éppen úgy kellene bánni, ahogy azt mi magunk elvárjuk másoktól. Sokan nem tartják sajnos ezt szem előtt.
Mosolyát viszonzom és örülök neki, hogy az iménti csapkodó, hisztis, idegbeteg, ha csak pár pillanatra is, de most eltűnt. Komolyan ijesztő volt őt úgy látni.
- Igyál a vízből. Tettem bele egy citromot - bökök a fejemmel az előtte lévő pohárra. - Felfrissíti picit az agyad, nem tompít annyira, mint a legtöbb kávé - legalábbis én simán alszom azután, hogy megittam egy kávét. Mondjuk ez valószínűleg azért van, mert általában több a tej benne, mint a kávé.
- Hoztam neked valamit - nyúlok bele a táskámba, amelyben egy papírba csomagolt, ütött-kopott, régi kiadású A kis herceg című könyv van. - Be kellett mennem az antikváriumba és ott találtam, muszáj volt elhoznom - magyarázom neki lelkesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855451#post855451][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 11:46[/b][/url]

- Minek a citrom?
Ahogy felteszem a kérdést, úgy meg is kapom a választ. Nem vagyok nagy kávés, szeretek inkább pihent aggyal lenni - már amikor ezt meg tudod engedni magamnak -, de valóban, minden jobban hangzik, mint a kávé, vagyis, majdnem, gyorsítókhoz azért nem nyúlnék. Az agyam a legnagyobb értékem, és ha azt tönkrevágom, akkor el is áshatom magam. Véleményem szerint, nekem csak az van, amire a jövőmet, és a hozzám közel állók jövőjét alapozni tudom. Magamhoz véve belekortyolok, és tényleg jól érződik már most a citrom savassága.
- Nekem?
Zavartan pillantok rá, érzem, ahogy kicsit melegebbé válik a bőröm a tarkómnál, zavartan odakapok, aztán átveszem a csomagot tőle, és körbeforgatom, mielőtt félmosollyal megtenném a kijelentésemet:  
- Had tippeljek, ez egy könyv.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855452#post855452][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:47[/b][/url]

- Hát, neked - lenyelem, amit mondanék, mert nem szeretnék olajat önteni a  tűzre. Vicc lenne csak, de hátha nem érti jelenleg. - Az antikváriumokban általában könyvek vannak - nevetek halkan, mert ezt azért már mégsem tudom visszafogni.
- Lehet, hogy neked nem is fog tetszeni, de mikor megláttam, egyből eszembe jutott az a rengeteg könyv, ami a régi házban van és úgy éreztem, hogy vétek lenne otthagyni - csak remélni tudom, hogy nem gond, ha említem a házat. Én szeretettel hoztam ezt a könyvet, azért, mert ő jutott eszembe róla. Semmi rosszat nem szeretnék vele felbolygat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855453#post855453][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 11:47[/b][/url]

- Jogos, csak meglepett.
Nem csak, hogy meglepett, szörnyen zavarban vagyok. Nemrég még emberekkel üvöltöttem, elvesztettem rengeteg pénzt, most pedig a legcsodálatosabb emberi lénnyel ülök egy asztalnál és vígan ebédelek. Pszichopata vagyok? Vagy szociopata? Sosem tudom, hogy melyiknek mi a definíciója, de egyszerűen Róza ilyenné tesz, boldoggá.
- Köszönöm.
Óvatosan és precízen nyitom ki a csomagolást, nem vagyok az a szétszakító típus, inkább az, aki képes két év múlva ebbe ajándékokat csomagolni. Rossz szokás, tudom, de nagyon hasznos, amíg valaki el nem szakítja.
- A kis herceg, gyönyörű kiadása. Én jutottam eszedbe róla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855454#post855454][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 12:05[/b][/url]

- Nézd, ha csak arra jó volt, hogy az elmúlt tíz percben, nem akartál senkit sem bekapni, akkor már megérte bejönnöm - mosolyogva nézek rá. Be kell vallanom, hogy kissé féltem, mikor érzékeltem a hullaszagot és hallottam ahogy kiabál, de a figyelmeztetése ellenére, maradtam és nem látom, hogy erőlködnie kellene azért, hogy ne legyen idegbeteg.
- Ott volt mellette a Bambi is, amit leemeltem a polcról. De az nem igazán tetszett. Mármint, szeretem azt a könyvet, de az nem hozzád való. Én szeretem nagyon ezt a könyvet és reméltem, hogy nem lövök mellé - ennyi az egész. Ha magyarázni szeretném valamivel a választást, azt hiszem azt kell mondanom, ösztön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855455#post855455][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 12:14[/b][/url]

- Azt hiszem, ebben a hónapban te leszel a hónap dolgozója. Ami jó, mert Károly kezd elszállni magától.
Hat hónapja nézzük az önelégült mosolyt az arcán és a falon egyaránt, én nagyon várom, hogy legyen egy új arc is ott már végre, és az övét kicsinyítsük le a többi méretére.
- Ez nagyon jó választás.
Sok idézet van már ebből a könyvből a világban, így azt hiszem, itt az ideje, hogy én is elolvassam. Elveszek benne, ahogy lapozgatom, nézem a borítót, sőt, az orromhoz emelve meg is szagolom. Csodás példány valóban. A borító mögül pillantok fel rá, lehet teljesen dilisnek néz most éppen, és ez megmosolyogtat.
- Nálam alszol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855456#post855456][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 12:26[/b][/url]

- Mondjuk ahhoz itt kellene dolgoznom és fizetést kéne kapnom tőled…   - nevetem el magamat, mert nálunk ennek azért van története. Azt hiszem, életünk végéig megemlegetjük, én legalábbis biztosan.
- Nem olvastad még? -nézek rá érdeklődve. Ahogy forgatja, szagolja, ismerkedik vele, annyira aranyos, mint egy kiskölyök az új játékával. Csak nézem őt és tudom, hogy minden vitánk, harcunk ellenére, a legjobb helyen vagyok most ebben a pillanatban.
- Tekintettel arra, hogy Talához megyek és te késő este érsz haza, valószínűleg igen - nézek rá mosolyogva. - Ki kell használnia valakinek azt a csoda lebegő ágyat - imádom. Annyira imádom, hogy azt szavakba se lehet önteni. Elég morbid, de esküszöm, hogy azt kérem majd, hogy azzal együtt temessenek el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855458#post855458][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 12:31[/b][/url]

- Úgysem fogadsz el pénzt. Igen, egyre inkább szimpatikus vagy, mint a hónap dolgozója. Még csak pénzbe se kerülsz a vállalatnak.
Mindenkinek ilyen munkaerő kellene, aki nem hajlandó pénzt elfogadni, és még mosolyra is sarkall.
- Túl sokan rajonganak érte.
Nem szeretem az olyan dolgokat. Jó, a konyhabútornál engedtem, mert hát a kimondhatatlan svéd megnevezésű bútor pont ideális volt oda, de amúgy tényleg az egyedit pártolom.
- Lehetne valakié az ágy, ugyebár. Vagyis, a tiéd, csak használnod kellene. Gyakran.
Az utolsó szót megnyomom, hogy érzékeltessem vele a vágyamat, hogy minél többet lássam az életemben, amire úgyis ellenkezni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855459#post855459][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 12:32[/b][/url]

- Főnyeremény vagyok, látod - közlöm vele könnyedén, talán kissé önelégülten, mégis szerényen.
- Olvasd el és talán megérted, hogy miért ezt kaptad - nem akarom túl magyarázni. Olvassa el, akkor tudni fogja, hogy tekintek rá.
- Majd, ha egyszer együtt élünk és sokat veszekedünk, akkor biztos, hogy abba a szobába fogok menekülni és napokig ott fogok aludni. Ki lesz használva, ne aggódj - mert biztos vagyok abban, hogy ha mi valaha eljutunk addig, hogy egy fedél alatt éljünk, akkor gyakoriak lesznek az összeröffenések. Azt már meg sem említem, hogy amikor majd a horkolás zavar, akkor is átmenekülök, mert biztos, hogy így lesz. Egyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855460#post855460][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 12:35[/b][/url]

- Az első pillanatban tudtam.
Kamkam, azért ez így nem igaz, és ezt mind a ketten tudjuk. Az első pillanatban maximum egy elkésett, de szenzációhajhász újságírónak néztem, mert az a tragacs annyira rossz állapotban van, hogy még csak azt se néztem ki belőle, hogy tolvaj lenne.
- Szeretem az ilyen kihívásokat.
Én a könyvekben is szeretem felfedezni magam. Vannak egészen emberi dolgaim is, és vannak elég erős kritikák is, amikor magamra ismerek.
- Nagyon tetszik a jövőnk, ahogy elképzeled. Szóval, együtt fogunk élni? Milyen lesz az életünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855461#post855461][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 12:38[/b][/url]

- Azt mondtam, ha - nézek rá vigyorogva. - Ezt meg sem hallottad, mi? - rázom meg, immár nevetve a fejemet, majd lecsukom a dobozt, amiben az én ebédem hoztam. - Nézzük, te látástól vakulásig dolgozol majd, én rendezem Talát, bár ugye így, hogy Tanodás már nem kell annyira, mint eddig. Mindig meleg étel fog várni. A nappali teli lesz sablonokkal, kreatív cuccokkal, mindenhol csillám meg papír darabok, mert az estéim nagy része azzal fog telni, mikor nem vagy otthon, hogy az Előkészítőbe gyártok dekorációt, meg sablonokat az óráimra, szakkörjeimre. Néha az ágyban találsz majd rám, egy könyvvel a kezemben, de ha véletlenül ébren leszek, akkor mindig egy hatalmas nagy, szeretetteljes öleléssel foglak fogadni és vagy milliószor közlöm majd, hogy mennyire hiányoztál - sorolhatnám még, de azt hiszem a lényeg benne van. - Egyébként, nem tudom. Sosem képzeltem el, hogy milyen lenne a jövőnk, hiszen még azt sem tudom, hogy milyen a jelenünk - lehet, hogy ez hülyén hangzik, de igaz. Nem mindig tudom, hányadán állunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855462#post855462][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 12:38[/b][/url]

Most sem hallom, vagy legalábbis éppen úgy csinálok, mintha nem hallanám, ártatlanul nézek rá, mintha nem tudnám, hogy miért nevet, de végül belemegy a játékba, én pedig hallgatom őt.
- Szóval, azt mondod, hogy a patinás rend, ami engem jellemez, lassan eltűnik, és átadja a helyét a kissé hippis előkészítői mindenségnek.
Én is tanítok ott, nem mintha akarnék, de nincs más választásom, és bár sosem vallanám be, de nagyon élvezem azt az egy-egy órát, amit velük töltök. De nem fogom elmondani neki, nem mondhatom el, hogy jó, mert még a végén vérszemet kap.
- Ez jó kérdés. A jelenünk bonyolult, mert azzá tesszük. Makacsok vagyunk, és időt húzunk, nem mondjuk ki a nyilvánvalót, hanem olyanokat mondunk, hogy öt randevú után talán csókolózunk, de egyértelműen nem tudunk addig várni semmivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855463#post855463][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 12:39[/b][/url]

- Azt - nézek rá vigyorogva. - Sőt, lesz olyan, hogy ott ülsz majd mellettem és te is vágod a sablont, mert azt szeretnéd, hogy ne éjszakába nyúlóan dolgozzak, mert szeretnél egyszerre ágyba kerülni velem - ha pedig mást is szeretne csinálni, hát tényleg muszáj lesz segíteni.
- De biztos vagyok benne, hogy olyan is lesz, hogy hazahozod a munkádat, ott ülünk majd a konyhában és ketten, együtt próbáljuk megtalálni majd a lehető legjobb megoldást - mert visszafelé is működnie kell a dolognak. Nyilván akkor, ha bízik bennem annyira, hogy tudok neki segíteni. Márpedig egyszer, amikor még nem bonyolódtunk bele a dolgokba, segítettem már.
- Én csak jobban meg szeretnélek ismerni, de ha téged ez zavar, akkor hagyhatjuk - talán most fog eljönni az a pont, amikor jobb lesz elindulni, mielőtt elkezdünk olyan dolgokat mondani egymásnak, amit megbánunk. Tudom én, hogy ő nehezen mutatja ki az érzelmeit, de azt hittem, hogy már megértette, hogy én miért vagyok ennyire makacs. Nekem nagyon nem pálya csak úgy beleugrani valamibe, annál azért sokkal érzelmesebb ember vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855464#post855464][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 12:40[/b][/url]

- Ebből az ágyba kerülés kifejezetten tetszik.
És azt se mondom, hogy nem látom magam előtt azt, ahogy ott ülök mellette, és én, a teljes mértékben antikreatív ember ott vagdosom majd a csillagokat meg a madárszárnyakat, meg a mindent.
- Együtt.
Nekem tetszik, vele nem először osztanám meg a munkámat, és akkor is bíztam benne, nem is bántam meg, hiszen minden alkalommal jó eredmény született belőle. Tetszik az elképzelés, ahogy lát minket, ahogy egymást segítjük, a szavai által én is látom magunkat, és nem tűnik idegennek a helyzet, hanem úgy érzem, hogy rendben van.
- Nem, félreértesz, én értelek téged, értem, hogy miért húzol határokat, és jól is teszed, csak, tudod, végre élek, évek teltek el azóta, hogy utoljára ezt éreztem, és azt hiszem, veled kapcsolatban, nagyon sokszor vagyok felelőtlen, és szegem meg a szabályokat, amiket te tudom, hogy szeretnél betartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855465#post855465][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 12:41[/b][/url]

Bólintok, amikor azt mondja együtt. Azt gondolom, hogy ha valaki összeköltözik azzal, akivel kapcsolatban van, akkor fontos a kommunikáció, egymás támogatása. Ha csak elsétálnánk egymás mellett a rohanó világ maga alá gyűrne minket. Én ezt nem akarom. Azt szeretném, ha majd valakivel - Erikkel - eljutok arra a szintre, hogy a nap 24 órájából 26-ot meg akarok osztani vele és bevállalom, hogy még a legrosszabb napjainkon is osztozzunk, akkor azt száz százalékosan tegyük. Aztán lehet, hogy ez csak egy álom és nem is létezik ilyen. De szeretném, ha így lenne.
- Nos, ühm, most erre mit mondjak? Sajnálom? - tényleg nem tudom mit kellene. Mert örülök, hogy úgy érzi él, de ha rossz neki, hogy szabályokat szeg meg, akkor ez mégsem olyan nagy boldogság, nem? Fene se érti.
- Azt hiszem, mennem kellene, hátha akkor nem az éjszaka közepén érsz haza - amúgy is az volt a terv, hogy nem tartom fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855466#post855466][b]Rónaky Erik - 2022.10.31. 12:41[/b][/url]

- Ha valaki sajnálhat bármit is, az én vagyok. Én szegem meg a szabályainkat.
A múltkor is én voltam, most is én tenném, sőt  mindig. Ő tisztességes játékot játszik, én viszont nem, ami meglepő, hiszen a becsületem mindig az első volt.
- Nem fogok megölni senkit.
Zárom le én is az üres dobozt, észre se vettem, hogy mikor ettem meg az egészet, és, hogy mennyire jóllaktam. Felkelve odalépek hozzá, és odahajolva hozzá, puszit nyomok az arcára.
- Olyan hálás vagyok érted.
Ez tagadhatatlan,  a vitáinkkal együtt is imádom, és nem cserélném el senkire.
- Kikísérlek, és sietek haza, rendben? Csak mértékkel változzon hippivé a nappali. Amit még el tudok nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855467#post855467][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 12:42[/b][/url]

- Nem fogok addig felfordulást csinálni, amíg nem élek ott, ne szórakozz - feltápászkodok és mosolyogva lépek közelebb és én is adok az arcára egy puszit. - Ha attól nyugodtabb vagy, ma én szegem meg a saját szabályaim, hiszen nemcsak, hogy átlépem a küszöböt, de valószínűleg ott is alszok - még mindig mosolyogva nézek rá, majd összeszedem a dobozokat, bedobom a táskába és indulásra készen állok.
- Nem haraptad le a fejem, szerintem ezt az alkalmazottaid csodaként élik meg - nevetve indulok el kifelé és tudom, érzem, hogy mindenki minket néz, míg ki nem lépünk az ajtón. Az autóhoz érve, szembefordulok vele. - Megszegek még valamit, ha nem bánod - nem igazán várom meg a válaszát, közelebb lépek és adok neki egy csókot.