csíkszentmihályi trisztán

KADOSA

csíkszentmihályi trisztán

Hévíz
Markovits Boglárka

Wouter Lodewijk Collenwen

-Nem kell féltened, kis ember -kacsintok rá. Nehogy azt gondolja szegény Wout, hogy komolyan gondoltam a jelzőt, amivel illettem. -Egyébként kicsit ráfeküdtem a sportra mostanában és szerintem már így is eléggé sokat fejlődtem, de szeretnék a következő évben többet mozogni, hogy ne legyek olyan kis vékony nádszál, mint amilyen eddig voltam -és az sem elhanyagolható szempont, hogy ha izmos leszek, akkor nem mernek majd belém kötni.
Rövid túránk végén megérkezünk a Somlay-kúriához, aminek ajtajánál előre engedem vendégemet. Majd én is követem őt és belépünk az előtérbe. Egy aprócska kis helyiség, amiben helyett kapott a cipő tároló és egy rusztikus nagy kabáttartó paddal.
-Igen, kérlek -anyám szereti, ha nem kinti cipővel szaladgálunk a lakásban. Én is leveszem a cipőmet és a cipőtartóra helyezem azt, majd a kabáttartó fogasok egyikén egy vászon szatyor lóg, amiből előveszek egy pár szürke színű vendégpapucsot és Wout elé helyezem.
-Tessék, vendégpapucs. Húzd fel nyugodtan, hogy ne fázzon a hideg járólapon a talpad -ezután én is felveszem a benti papucsomat és óvatosan megkerülve a srácot, előre megyek, hogy bevezethessem a lakásba.
Az előtérből egyenesen az étkezőbe és a nyitott konyhába lépünk. Velünk szemben a hatalmas, legalábbis elég hosszú ebédlőasztal áll, hat székkel körülvéve, balra végig konyhabútorok, beépített főzősarok és a hűtő áll. Felette végig polc. Az ebédlő asztal másik oldalán szorosan a falnál egy méretes tálalószekrény kapott helyett. A falakon fényképek, dísztányérok lógnak.
-Köszönöm vagyis köszönjük, mert a konyha meg úgy alapból a ház belső kialakítása az anyám műve -mosolygok Wout-ra, majd az asztalhoz lépek. -Kérsz enni vagy inni? -teszem fel a kérdést. Próbálok jó vendéglátós lenni.
-Izgalmas tud lenni, de ha megismered az állatokat, akkor már megszokod a hangokat is. Egy időben azt játszottuk, hogy a hangjuk alapján megpróbáltuk beazonosítani az állatokat -mosolygok. Ez egy szép gyermekkori emlékem. Most már talán jobb lennék ebben a játékban, de azért már sokat kopott a tudásom.
-Arra -mutatok a lépcsőre, ami a tálaló szekrény és a pult között helyezkedik el. -A hálószobáink az emeleten helyezkednek el, itt lent az étkező, ott a nappali található -mutatok a konyhával szemben, a bejárattól jobb oldalt kialakított díszes szobára.
-Gyere, körbevezetlek -intek a kezemmel és elindulok a nappali irányába. -Szóval, ez itt a nappalink -a szobában hosszú, szürke sarok kanapé helyezkedik el, vele szemben a tv állvány és rajta a televízió, két oldalán könyvespolc, az ablaknál egy dohányzóasztal, két fotellel. A kanapé és a fotel között, szemben a nappali bejáratával egy díszkandalló áll. Rajta pedig képek rólunk. -Erre van a szüleim szobája -a nappaliból kilépve, rögtön jobbra fordulok és elindulok a rövid folyosó részen. -Itt balra van a mosdó, ha esetleg szükséged lenne rá, de egyébként fent is van egy -mutatok a világos barna színű ajtóra, majd tovább megyek egyenesen és rögtön a mosdó mellett, a folyosó végén benyitok a szobába. -Ez a szüleim hálószobája -egy franciaágy, vele szemben szekrénysor, az ágy két oldalán pedig egy-egy éjjeliszekrény található. Az ajtóval szemben pedig az ablak van, ami ilyenkor mindig nyitva hagynak.
-Most pedig, jöjjön az én szobám -izgatottan mosolygok a srácra. -Menjünk erre -mutatok a konyha felé, majd a már jól ismert útvonalon visszamegyek, át az étkezőn és felsétálok a lépcsőn. Az emeleten, szemben a lépcsővel benyitok a fehér szobaajtón. A szobát bordó tapéta borítja. Az ajtó középen helyezkedik el, jobbra tőle körbe könyvespolc található. A szimmetriát csak a középre helyezett ruhásszekrény töri meg, amivel szembe a franciaágy került. Az ajtó mellett balra egy hosszabb komód áll, erre került Ybl terráriuma, amiben a kiskedvencem jelenleg nyugodtan pihen. Az ajtóval szemben pedig a dupla szárnyú ablak van, előtte fehér függönnyel. Beljebb sétálok a szobába és leülök az ágyra.
-Na, hogy tetszik? -teszem fel a kérdést mosolyogva Wout-nak és várom őszinte véleményét az eddig látottakról.

Somlay Kornél

Mateo

Wouter Lodewijk Collenwen

-Nem csak mások miatt edzek, leginkább magam miatt -reagálok mondatára. Igaza van abban, hogy önmagunknak kell megfelelnünk, nem mások elvárásainak, de az igazság az, hogy már nagyon untam a gyenge, kis törékeny szerepet. -Köszönöm, de kétlem, hogy ettől népszerű leszek, még mindig az a stréber srác maradtam, aki eddig is voltam -észreveszem, hogy szemeit rajtam legelteti, de nem szólok csak mosolygok, bóknak veszem.
A házunkhoz érve előre engedem, felveszi a vendégpapucsot, majd kérésének eleget téve vizet töltök neki és közben válaszolok kérdésére is.
-De, majd együtt fogunk enni, csak gondoltam megkérdezem -ez nálam egy ilyen alap illemszabály, amit még a szüleimtől tanultam el. Odaadom neki a pohár vizet, majd miután megitta körbevezetem a lakáson és a végén, az emeleten megmutatom a szobámat is. Természetesen a legelső dolog, amit észrevesz az Ybl.
-Kicsit se vagyok féltékeny, hogy így megörültél Yblnek, ugye nem zavarom jelenlétemmel a ti kis meghitt kapcsolatotokat? -mosolygok Wout-ra. Sejtettem, hogy örülni fog a kaméleonomnak. -Köszönöm! -valóban nagy a szobám.
-Cuccolj csak le! Úgy terveztem, hogy itt alszunk majd, ha nem okoz gondot neked, de van ilyen felfújható matracunk is, ha probléma, akkor szívesen alszok azon és tiéd lesz az ágyam -remélem nem gond neki, hogy velem kell osztoznia az ágyon, mert semmi kedvem felfújni a matracot, ami nem mellesleg elég kényelmetlen is.
-Szeretnéd megnézni az erdőt? -mutatok a hátam mögé az erdő irányába. -Szívesen megmutatom, ha érdekel, de itt nincsenek varázslények -még mielőtt nagyon beleélné magát Wout. Ha szeretné megnézni, akkor lemegyek vele a földszintre, felhúzom kinti cipőmet és megindulok az erdő irányába. Már jól ismerem a járást, bízhat bennem és nem is terveztem vele az erdő közepéig bemenni.

Somlay Kornél

Wouter Lodewijk Collenwen

Látom ám, hogy épp összemérés zajlik, hogy ki a jobb, Somi vagy Wout! Én meg még kezdtem azt hinni, hogy velem szemez a fiú, de csak összehasonlít saját magával, mintha ez valami verseny lenne, pedig erről szó sincs.
-Te is jól nézel ki! Ha lány lennék, már megkértem volna a kezed -olyan komoly arckifejezéssel mondom ezt, mintha csak azt mondtam volna, hogy „itt egy kiló liszt, nem kell megadnod”! Remélem azért, hogy ezzel sikerült egy kis önbizalmat adnom neki.
-Szeretnék, a hírnévre nem vágyom, de a figyelemnek szerintem mindenki örül! Te is most vallottad be, hogy híres kutató akarsz lenni -mosolygok rá. Nem baj, ha valaki ilyen terveket sző, jó is, ha vannak efféle céljai az embernek. Remélem, hogy sikerül is megvalósítania ezt az álmát! Az étkezésre csak bólintok, tudomásul veszem, hogy most nem éhes, ahogy én se, így nagy valószínűséggel ebből csak vacsora lesz.
-Csak ez a két opció létezik? Mert, akkor el kell keserítenem téged. Nem vagyok alvajáró és nem is beszélek magamban -mosolygok rá. -Csak horkolok -még szélesebb mosolyt húzódik számra. Természetesen nem gondolom komolyan, nagy szerencséjére nyugodt alvó vagyok, nem kell ilyenektől félnie. Ő lesz az első fiú, aki az ágyamban alszik.
Ötletemre igent mondott, ezért megindulok előre az erdő irányába és Wout szorosan követ engem.
-Legtöbbször csak gyönyörködöm a természetben -válaszolok kérdésére, majd besétálok az erdőbe. Tíz lépéssel később megállok három fa mellett, melyeknek a törzsei különböző színű festékkel vannak megjelölve. -Ezek a mi fáink, a szüleink ültették őket születésünk után. Az én fám pár évvel idősebb, a tesóim fáinál -a zöld színű festékkel megjelölt fára mutatok, ami engem jelképez. Legalábbis ezt ültették az én születésem után. Majd megindulok az erdő sűrűjébe, gyakran hátra fordulok, hogy Wout követ-e engem. Kis idő múlva megint megállok.
-Látod azokat a csapásokat ott? -mutatok a letaposott ösvényre, ami az erdő belseje felé vezet pont mellettünk. -Vaddisznó nyomai, jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük! Csak arra kell figyelni, hogy kicsinyeket ne lássunk, mert akkor fel kell szívódnunk -nem akarom ráhozni a frászt, de már sok mindent tapasztaltam itt. Tovább indulok a csapástól ellenkező irányba és egy kis érhez érünk. A víz utat törve csörgedezik előttünk, már jó ideje díszíti az erdőt és forrást nyújt a szomjazó lakóknak.
-Általában eddig szoktam jönni, innen már nem látszik a házunk, az erdő lombjai eltakarják, de szerintem ez a legszebb része az erdőnek. Ez egy hosszú patakocska, ami egy folyóba torkollik. Egészen messziről indul és hatalmas utat tesz meg, de annyira tisztának tűnik, mindig gyönyörködöm benne -leülök az érhez közeli fa tövébe és kezemmel mutatom Wout-nak, hogy foglaljon mellettem helyet.
-Tudom, nem nagy szám, de nekem mégis varázslatos ez az erdő -mosolygok vendégemre. -Köszönöm, hogy eljöttél! Örülök, hogy itt vagy -valóban kedves dolog tőle, hogy csak miattam ennyit utazott. -Egyébként rengeteg állat él itt, bár ilyenkor inkább elbújnak, de néha látni őzeket, baglyokat, vaddisznókat, mókusokat is -lehet, hogy most épp pihennek vagy már elszoktak az emberi jelenléttől.

BB

Asszonypajti - Balatonlelle

Manka

BB

Egyetlen Boldizsárom

Hévíz
Markovits Boglárka

Mókásnak tartja, hogy ennyire messze az iskolától is talál sulis arcokat. Pici a világ, vagy az iskola diákserege jó nagy, ezt nem tudja még egyelőre eldönteni. Amikor a lány kimondja a nevét felderül az arca, elvégre mindig boldogság ha egy ilyen szép lány mint Bogi tudja a nevét.
A megjegyzésre lenéz, maga is szemügyre véve a pulcsit, majd széles vigyorral vállat von.
- Mit mondhatnék, nálatok kicsit hidegebb az ősz - túr bele zavartan a hajába, a lány nevetésére pedig nem tud mást reagálni, minthogy maga is felnevet.
- Eskü azért majd a vízben leveszem...csak előtte csinálok pár képet a helyről - kezével megemeli a nyakában lógó gépet. - Akarsz egy képet magadról amúgy? Nagyon szépek a...- a lányra néz majd elnéz jobbra somolyogva - fények... -

Asszonypajti

Manka

Egyetlen Boldizsárom

Asszonypajti