Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880788#post880788][b]Oshiro Noa - 2024.08.05. 21:55[/b][/url]

Kétkedve fogadom állításait, és a megerősítés kedvéért még egyszer szétnézek magunk körül. Ázsiai gének ide, vagy oda, de azért feltűnő szerintem, hogy nagyon sokan még a középiskolából szabadultak, én pedig tudomásul kell vegyem, hogy már a harmincas éveimet taposom.
- Giorgio? Ezt jó hallani. De azért furán néznék ki, ha a friss tizennyolc éveseknek csapnám a szelet, nem? - bizonytalanodom el. Nem mondom, hogy ne lett volna fiatal lánnyal dolgom, de nem tudtam a pontos korát, nem is illett megkérdeznem. Arra viszont mindig ügyeltem, hogy tanárként ne kerüljek vitatható helyzetbe, hiszen a munkám bánhatta volna.
- Gondoltam - kacsintok újból. - Na, mennyinek tippelsz? Ötven csak nem vagyok, negyven se. Harmincnégy amúgy. Tőled nem kérdezem meg - türelmetlen vagyok az alkoholtól, így feladom most a kis játékot, és felfedem lapjaimat.
A vállamnak dől, amitől majdnem kiugrik a szívem a helyéről. Nagyon tetszik a válasza, kellően rosszlányok, igazi nemtörődöm, karakán csajnak tűnik, remélem, hogy nem csak az alkoholtól bátorodott így fel.
- Hogyhogy? - kíváncsi vagyok, miért mondja ezt. Össze is zavar vele, így hát értetlenül pislogok rá, de közben végig is mérem magam előtt. Érzem, hogy az ital megteszi lassan a hatását. Egészen közel hajolok hozzá, és engedve az erős késztetésnek, váratlanul megcsókolom. Mintha a sorsot is kísérteni akarnám ezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880805#post880805][b]Létai Roland - 2024.08.06. 21:54[/b][/url]

- Áh, ismered, remek! Az Erő legyen veled! - zárom le magamnak az egészet, de örülök neki, hogy Regi ilyen jól tud kapcsolódni a beszélgetésbe. Néha örülök a félvérségemnek is, mert egyrészt sokkal könnyebbek a muglikhoz kapcsolódó dolgok, másrészt mindkét világ erősségeivel és gyengeségeivel is tisztábban lehetek. Könnyebben nyitok a másik dolgaira, mert nekem mindkét világ az egyik.
- Oké, köszi a tanácsokat. Lehet, hogy a randi végén még egyszer megkérdezem a neveket és írhatsz nekem egy ajánlást is... egyre jobb öteleteim vannak - nevetgélek, de látszik rajtam, hogy hálás vagyok. tény, hiogy a kapcsolatokkal akár könnyebb út is lehet később, csak hát nem biztos, hogy jó tartozni valakinek. Azért annyira még nem bonyolult a helyzetem, hogy ne fogadjam meg ezeket a tanácsokat. A mugli lőfegyverekhez meg nekem is van némi vonzalmam, csak nem olyan beteges, mint Borsodié.
- Remélem igazad lesz, de egyébként igyekszem is, hogy végezzek, méghozzá, ha lehet normális eredménnyel. Sosem voltam lusta, szóval nem szeretek lébecolni. Az más kérdés, hogy néha meg jól esne pár napot kihagyni... regenerálódásra - vonok vállat. Néha még én is elfáradok, furának is tartom. De mivel le lehet fáradni fizikailag és szellemileg is, ráadásul akár egyszerre, szeretnék párszor többet pihenni. De azt megelvesztegetett időnek szoktam érezni, akkor inkább bulizzak, ha nem akarok tanulni, vagy edzeni. Mindegy, ördögi kör.
Kuncogni kezdek a felsorolásra, főleg a Manci néni tetszik.
- Igazad van, mondjuk pár sütire én is beneveznék. Sajnos ritkán eszek, mert ha nem így tennék... nem lennék ilyen fess - kuncogok tovább, és fogalmam sincs amúgy, hogy kikről beszél és mi köze van Annácskának Manci nénihez, aki a sütit adja. Legalábbis valami ilyesmit sikerült leszűrni a mondataiból. Közben még az én kis tesztemen is átmegy és nagyrészt jól találja ki, hogy ki az úr, akiről kérdeztem. A virág ad-hoc ötlet volt, de úgy látom, hogy nem lőttem mellé. Na ugye, a virág, az mindig jó ajándék.
- Ismerem - legalábbis látásból, meg a prefiktől, hiszen én is az voltam. Bár nem voltunk szerintem soha egy járőrségben, olyankor igyekeztem Julissal lenni, ő mindig szórakoztató volt. Főleg, amikor nem nyafogott, akkor nagyon bírtam. Ráadásul még ide is utánam jött, de legalább van ismerősöm, aki normális. Legalábbis az én szemszögemből mindenképpen.
- Használd a netet és nem halnak ki. Mármint, ha be is tartod az utasításokat - mosolygok, miközben megjönnek az ételek és végre hozzáláthatunk annak is. A kérdésre megállok egy pillanatra, elég provokatív és jogos kérdés valahol. De nem baj, ilyenkor kell megmutatni, hogy változtam, vagy ilyesmi.
- Már egy éve kábé, hogy nem viszek lányokat sehova, nemhogy ilyen jó helyre. Még ideszoknának és elvennék az ülőhelyet - kacsintok rá. - Csak különleges alkalmakkor és rá méltó személyeknek mutatom meg ezt a kincset. Nem mintha rejtve lenne, de nem esik útba általában semmilyen bulihely felé, szóval nem annyira ismert, vagy nem tesznek kitérőt ide - eszek pár falatot a kajából és iszom az italból is.
- Inkább azt mondd meg, hogy csalódtál-e bennem ma - kíváncsi vagyok a reakciójára, ezért a szemeibe nézek. Amúgy is, jobb ha oda nézek, mert így legalábbb el tudok veszni bennük és nem vagyok bunkó sem. Minden számíthat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880835#post880835][b]Návay Regina - 2024.08.09. 21:50[/b][/url]

Bólintok egy félmosoly kíséretében, mondok több nevet is, ha kell, rajtam nem fog múlni. Mindenkit ismerek már itt lassan, ahogy engem is ismer mindenki, bár tudom, hogy ehhez az is hozzáad, hogy Návay vagyok.
- Majd kipihened az egészet, ha túlélted - válaszolom egy legyintéssel. Szerencsére nem tart ez olyan nagyon sokáig, hogy ne bírná ki az ember, már amennyiben nem esküszik össze ellene a világ is, meg ugye akarja is. Tudom, mennyire kimerítő, én is átestem ezen, de szerencsére tényleg csak két évig tart.
- Le kell tornázni, az a titka - válaszolom nyelvet öltve, mielőtt még elkezdeném kielemezni neki mutatóba, hogy ki is lehet az a bácsi, akit kiszúrt az egyik szomszédos asztalnál. Nem vagyok egy Sherlock amúgy, bár Mrs. Marple még lehet belőlem, az tény, de azért ragadt rám az évek alatt némi tudás. Majd virágot is kapok, ami tényleg aranyos, éppen csak nálam nem élnek szegények sokáig.
- Már mindent megpróbáltam, de még jó, hogy van Bonnie is a világon - válaszolom megvonva a vállamat. Ő terromágus, ért a növények nyelvén, sokkal jobban, mint én, így már nem is kínzok semmilyen növényt azzal, hogy én legyek a tulajdonosuk. A macskák legalább hisztiznek, ha bármi kell nekik.
- Nahát... a végén kiderül, hogy tényleg kezd benőni a fejed lágya, Don Juan - válaszolom kuncogva két falat között, majd egy korty bor is jöhet az egészre. Igazán kellemes hely, az tény, az étel is finom, a bor is, hihetetlen, hogy korábban sose jártam itt. - Na igen, még én sem tévedtem el - állapítom meg mellékesen arra, hogy bár nem esik útba nagyon, legalábbis nem az akadémia felé, annyira valóban nincs rejtve sem.
- Óh, micsoda kérdéseid vannak... csalódni viszont csak akkor lehet, ha az embernek elvárásai vannak. Ezt inkább... hmm... talán kellemes meglepetésnek nevezném, hogy Létai Roland ilyen is tud lenni. Komolyan érdekel, hogy mi váltotta ki a változást... - jelentem ki, fel is könyökölve, államat a tenyerembe támasztva, mint aki kíváncsian várja a választ. Mert ez a helyzet. Csak úgy nem szoktak az emberek változni, főleg nem ilyen nagyot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880842#post880842][b]Somlay Kornél - 2024.08.11. 05:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880900#post880900][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.08.16. 21:50[/b][/url]

- Giorgio? Ismered őket? - Ugyan fiatalnak nézné, rajongónak nem, hogy tudja a zenekar tagjainak nevét. Na de erről szól a ma este, megismerheti a férfit, akiről eleinte azt sem hitte volna, hogy itt fog belefutni. - Lehet, de nem fogom hagyni, jó? Megvédelek - még mindig nevetgél, Médi, kezd gáz lenni...
- Harmincnégy?! - csattan fel hitetlenkedve, szemei is kikerekednek. - Huszonnégy - vágja rá, még ha Noa nem is kérdezi. Ez is kérdésnek számított, nem? Tíz év pedig csupán tíz év, nem jelent semmit.
Médi nagyon szívesen megnézné azt a sátrat, egyébként is az érintés a szeretetnyelve, hát most megmutatja a férfinak ezt az oldalát is. Persze csak nekidől, nem jelent sokat, épp csak annyit, hogy máris túlságosan közel vannak egymáshoz.
- Csak úgy. - Fogalma sincs, miről beszélgettek éppen. Noa közelsége elbódítja, annak tökéletesen tudatában van, mit szeretne most. Nagyon úgy tűnik, ezzel nincs egyedül, mert miközben Médi keze lassan a férfi arcára simul, az ő ajkai Médi ajkaira. Gondolkodás nélkül viszonozza a csókot, át is öleli a nyakát miközben teljesen hozzásimul.
- Szívesen megnézném a sátrad - motyogja a férfi ajkaiba kábán. Előtte azonban még újra, meg újra megcsókolja, felfedezőútra tévedve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880938#post880938][b]Oshiro Noa - 2024.08.18. 22:16[/b][/url]

- Hiszen azért vagyok itt, és nem máshol - nevetem el magam. Mit gondol Médi, hogy csak úgy megkockáztatom egy ismeretlen banda koncertjét? Az időm ahhoz túl drága nekem. De legalább egy közös pont már biztos van bennünk. - Nem terveztem elhagyni a társaságod - flörtölök tovább az ital hatására, utána pedig rendesen zavarba hoz, amiért ilyen fiatalnak tűnök. Vagy ő lenne annyi idős? Számít egyáltalán azon túl, hogy már elmúlt tizennyolc? Annyira nem ismerem, csak azt, hogy egy karakán csaj, és nagyon jól néz ki, szóval örülök, hogy egy lazább helyszínen is össze tudtam vele futni, nem csak az egyetemen, mert ott valószínűleg sem ő, sem én nem tudtuk volna magunkat ennyire elengedni.
A csókért cserébe csókhullámot kapok viszonzásul. Teljesen beindít, valósággal belehajolok az arcába, úgy smárolom tovább, miközben átkarolom őt és magamhoz szorítom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutunk idáig. Sőt, abban sem voltam biztos, hogy én is bejövök neki. De ezek szerint igen... Nem is akármennyire. A következő kérdésére pedig nyelek egy nagyot, és felcsillan a szemem.
- Máris? - simítok végig az arcán gyengéden, miközben ravaszul elmosolyodom. Körülöttünk valószínűleg senki nem velünk törődik, hiszen minden negyedik páros valami hasonlót csinál, annyi különbséggel, hogy türelmetlenül a derekára siklik a kezem, és ujjaim hegyét enyhén hívogatóan bebújtatom a ruhája alá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881004#post881004][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.08.20. 18:15[/b][/url]

Ami Orfűn történik, az Orfűn is marad. Ha mégsem, Médi azt sem fogja bánni, mert a csók még annál is sokkal jobb, ahogy elképzelte. Nem számít itt most kor vagy titulus, csak két fiatal vágyai, miután kibulizták magukat a koncerten.
A szőkeség kezei itt-ott simogatják Noát, hol a vállát, karjait, hol az oldalát, miközben ujjai leginkább a hajában kalandoznak. Némi csókcsatát követően kimondja azt is, mivel szeretné tölteni a következő pár órát, ha nem az egész éjszakát.
- Még várhatok, ha... Meginnál előtte még valamit... - somolyogva néz fel a férfi szemébe. Lábujjhegyre állva az orra hegyére nyom egy puszit, de mire sarka földet ér, beleborzong a másik érintésébe. Talán bele is pirul. - Valami nagyon hasonlót csináltál álmomban is. Koncert helyett csillagokat néztünk, aztán sátor helyett... Hmm. Puhább a kezed, mint álmomban. Jaj nekem! Ne hagyd, hogy ennyit fecsegjek. - Boci szemeket mereszt újból, viszont mióta beszél, el nem engedte a férfit. Ugyanúgy öleli a nyakát és semmi kedve visszatántorogni a büfékhez, hogy újból sorba álljanak.
- Lesz ami lesz, lesz ami lesz - dúdolja Noa füléhez hajolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881028#post881028][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.08.20. 21:00[/b][/url]

Úgy elszórakoznak, mint két jóbarát vagy testvérpár, akik hosszú éveken át csipkelődtek egymással. Kellett talán két év hozzá, hogy felszabadultan szórakozzanak egymás társaságában, így most Médi harapása sem gonoszság, sokkal inkább játék.
- Nem fogják! - nevet és újra kiölti a nyelvét. Kissé meglepődik, amikor Roli az ölébe kapja, de nincs ellene kifogása. Vigye csak, ő meg kényelmesen öleli át a nyakát azon a pár méteren.
Törölközőjébe vackolja magát és elővesz egy zacskó nassolnivalót a táskájából, mikor leülnek a parton. Készült, ahogy mindig, kaja nélkül strand nem létezhet. Roli felé nyújtja és közben elkezd fecsegni a nyárról, az idő múlásáról.
Pár órával később pedig már lehetetlen módon kiázva, fáradtan döntenek a hazatérés mellett. Amennyire jól szórakoztak, Médi annyira várja már, hogy beboruljon az ágyba Luna mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881111#post881111][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.08.25. 21:06[/b][/url]

Az apja azt hitte viccelt, amikor elújságolta neki, hogy látogatóba készül a tanítási szünetben az egyik iskolatársához. Maga se hitte volna, hogy ilyenre sor fog kerülni, sokáig idegenkedett a gondolattól, hogy bárkihez közel tudna kerülni a maga módján. Ezúttal is sokáig vonakodott elfogadni a meghívást, de az elmúlt hetekben jutott ideje megemészteni a felkérést, és hozzászoktatnia magát ahhoz, hogy rövidesen szociális eseményen kell mutatkoznia. Bízott persze abban, hogy kettesben lesznek, és nem áll sorban az egész család bemutatkozni, akik előtt aztán hosszas magyarázkodásba kezdhetne magáról, a különféle kínos kérdések megválaszolásával. Ebben ő sosem volt jó, vagy még pontosabban fogalmazva, nem volt még ilyen élethelyzetben sem, de már a gondolatától összerezzent. Kornélban viszont bízott, mert akart bízni. Megelőlegezte ezt a bizalmat, amit az elmúlt találkozásaik során kezdett kialakítani róla. Ő más volt, mint a többi fiú, a diákok többsége. Jó lett volna, ha másokkal is ki tudott volna alakítani egy ilyen vagy ehhez hasonló viszont. Ám a legtöbben furcsán néztek rá, akárhányszor a varázslényeket hozta fel, és keveseknek volt türelmük Wout sajátos természetéhez.
A vonatút eseménytelenül telt. Wout kíváncsian nézte a tájat az ablaküvegen keresztül. Többnyire dombos erdőt látott maga előtt, és mire figyelme elkalandozhatott volna, már meg is érkezett a szerelvény ebbe a furcsa varázslófaluba, amiről nem nagyon hallott még korábban. Legalább egy újabb hely, amit felfedezhet az országban. Szép, hogy vannak ilyenek. Leszállt a vonatról, hátán a táskájával, mert nem készült valami sok cuccal. Viszont ha már vendégségbe megy, gondolta, nem szabad üres kézzel érkeznie, ezért egy komplett édességválogatást csomagolt be gondosan Sominak, szép díszes masnival tetézve. Ezt a kezében szorongatta, amikor leszállt a peronra, és szétnézve csakhamar megtalálta az elébe érkezőt. Integetett neki egy nagyot, majd megindult sietősen felé, hogy üdvözölhesse.
- Szia! Remélem, nem vártál régóta. Öt percet késett a vonat. Azt hallottam, hogy ez gyakori... Na mindegy. Itt vagyok, eljöttem - mintha most állapította volna meg, hangja nyugodt, beletörődő, de arca lelkes és izgatott a hely varázsától. - Nem sokat tudok erről a településről - adta meg a kezdőhangot, hogy Somi vezethesse és kedve szerint bemutathassa, ugyanis neki arról se volt fogalma, hogy merre induljanak. Csak előzetesen ismertette még a beszélgetéseik és a levelek során, hogy egy erdő mellett laknak, tehát gondolta a falu széléig kell mennie.
- És ezt neked hoztam, meg a többieknek - értett ez alatt bárkit, aki esetleg mégis otthon lesz, vagy vele él, és átnyújtotta az ajándékot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881113#post881113][b]Oshiro Noa - 2024.08.25. 21:20[/b][/url]

- Nem vagyok már szomjas - mosolyodom el. Azt hiszem, pont elég alkohol van bennem ahhoz, hogy jól érezzem magam, de még ne viselkedjek vállalhatatlanul, tanárhoz méltatlan módon. Bárhol járok, úgy érzem, erre tekintettel kell lennem, hiszen ha híre megy, az nem mutat jól még a következő tudományos konferencián sem. Másrészt, ha teljesítenem kell ma, akkor jobban szeretnék emlékezni rá, hiszen Médi egy olyan lány, akit kár lenne elfelejtenem az est szempontjából. Szóval a fülébe súgom, hogy részemről már most benne lennék a sátorvizitben. Még jó, hogy a koncert előtt voltam mosdóban.
Médinek elég jó a kedve. Dúdolgat, cseveg. De remélem, hogy nem azért, mert már annyira hatott volna az alkohol. Mégiscsak, rá józanul lenne szükségem, nem pedig részegen. Ezért a szája elé teszem a mutatóujjam, és nyomok egy puszit a homlokára.
- Na, csak elárultad a titkot - nevetek fel elégedetten. - Hát... Néha az álmok valóra válhatnak - sejtelmesen kézen fogom őt, és elkezdem kivezetni a koncert tömegéből, ami nem is annyira egyszerű feladat, hiszen jobbra-balra kell szlalomozni, embereket kerülgetni, akik néha meg-meglökdösnek akarva-akaratlan, és biztosan elátkoznak, amiért megzavarom a koncertélményüket, de ez van. Ha kiérünk, a sátorrengeteg, azaz a kempingek felé haladok vele.
- Aztán nehogy pont szembe jöjjenek velünk a barátnőid - ingatom a fejem szórakozottan, s valljuk be, erősen koncentrálnom kell ahhoz, hogy egyenesen járjak előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881135#post881135][b]Létai Roland - 2024.08.27. 19:27[/b][/url]

- Ennek nagyon örülnék, de tényleg - köszönöm meg neki, mert én ezeket is komolyan gondolom, nem csak azt, hogy változtam. Nyilván ezt elhinni elég nehéz, hiszen a múlt az múlt, azóta meg ugye nem találkoztunk. Azt sem mondanám, hogy benőtt a fejem lágya teljesen, de azért már sokat finomodtam, sőt. Tényleg változtam, hogy előnyömre, azt mondjuk nem tudom megállapítani ilyen rövid távon.
- Micsoda tanács, köszi - ironizálok és öltök nyelvet visszaválaszként, mintha nem tudnám. De végül is valahol jogos, viszont leginkább kifacsarnak, így valószínűleg nehéz lenne elhízni. Mindegy is, nem ezért vagyunk itt. Kifaggatom a nyomozók gyöngyét, hogy  mit mond a fickóról és jól vizsgázik. Meglepően jól. Sose lesz belőlem nyomozó! Nem baj, hogy lássa a változást Regi, kap egy kis virágot. Ez L lett és nem W, azt hiszem.
- Mondjuk egy áldást Bonnie szakmaiságáért? - nevetgélek, mert így már tudom, hogy nem fog olyan könnyen elhervadni a virág. Már ha nem végzi hazafelé egy kukában, hihi. Igazából magam sem tudom, hogy miért, de úgy érzem, hogy izgat a dolog. Nem, nem csak a virág sorsa, hanem a szeplős hősnő. Szentimentális lennék? mindjárt kiröhögöm magam és hazamegyek. Térj észhez, Létai!
- Talán, de még ne kapkodd el az ítéleted Don Huan-né! - kacsintok a végére, hogy kapjon egy kicsit a régi énemből. Még a régi beidegződések is látszanak az arcomon, de aztán csak nevetek egy jót és leutánzom őt: iszom a borból. - Azért nyomozóként eltévedni ciki lett volna - bólintok egyet oldalra a fejemmel és várom az egyetértését.
- Tényleg érdekel? Hmm, hát... sokan mondták, hogy változz meg, meg nőjj fel, többek között te is. Aztán meghalt Leila... akkor kezdtem el gondolkodni, hogy az élet rövid és nem biztos, hogy jó az út. Utána jött Karola és velem szakítottak egy viszonylag hosszú - számomra mindenképpen az -, kapcsolatból. Szóval muszáj volt sok mindent átgondolnom és rájönni dolgokra. Hát egyelőre itt tartok ebben, fogalmam sincs, hogy meddig jutok, de majd lesz valahogy. Randizni sem szoktam, szóval tök új és azt sem tudom igazán, hogy miket kéne, vagy lehetne tenni, hogy jól, vagy még jobban érezd magad és lehessen mondjuk második. Talán ezt már nem is kellett volna elmondani most, de már mindegy - vonom meg a vállam a végén, és a kaja pedig megment a további fecsegéstől. - Jó étvágyat!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881169#post881169][b]Návay Regina - 2024.08.29. 21:26[/b][/url]

- Vagy a képessége teszi, nem tudom... Fridáért is hálás vagyok, de ő csak visszaénekli őket az életbe a melodimágiával, azaz egész pontosan visszafuvolázza - válaszolom mosolyogva vonva meg a vállam. Komolyan kezd az a gyanúm lenni, hogy nem is én csinálok valamit nagyon rosszul, hanem a macskák nem szeretik, ha nem rájuk figyelek és bosszút is állnak érte. Őrnagyból még ki is nézem, hogy elég sunyi hozzá, hiába mondják, hogy a vörös macskák egy agysejten osztoznak. Lehet, hogy a többit ő nyúlta le.
- Ki mondott ítéletet? Csak annyit mondtam, hogy kezd, talán, még az se tény, mert nem láttam hozzá eleget, csak most éppen úgy tűnik innen nézve... aztán majd elválik, mi lesz-e fából vaskarika, vagy bénán megy az átváltoztatás - válaszolom kuncogva.
- Az tény, de ne becsüld alá a képességeimet... vagy éppen azok hiányát. Nem mondom, hogy elvesznék egy egyenes folyosón, meg előbb-utóbb egyébként is odatalálok mindenhova, csak előfordul, hogy ezt szükségtelen kitérőkkel sikerül megtenni - válaszolom két korty között, megvonva a vállam, mint aki erről igazán nem tehet. Sok mindenre lehet fogni, legyen az a női agy, amiben kételkedem, vagy éppen az igazán eridonos voltom, amibe az is beletartozik, hogy alkalmanként nem arra figyelek, amire kellene, többek között. Bólogatok aztán válaszul a kérdésére, hogy tényleg érdeke-e a mondandója, és a vacsorámon rágódva kíváncsian hallgatom, mi hozzáfűzni valója akad még ehhez. Ingatom is a fejem kicsit, ahogy azt hallgatom, hogy hányan mondták neki, hogy változzon meg, a végén meg aztán igazán meglepetten vonom fel a szemöldököm. Nem tudom eldönteni, mennyire beszél komolyan.
- Neked is, és Roli, nézd... az mindegy, hogy én mit mondok, meg úgy mindenki, ebben most nem én vagyok a lényeg, változni neked kell akarni, ha nem onnan jön a döntés, csak külső nyomásra cselekszel... kérdés, hogy mennyire éri meg és lesz tartós, de alapvetően meg azt tedd, ami neked jó... egyébként nem érzem rosszul magam, és bár nem tekintem randinak, annyira vagy jó társaság, hogy azt mondjam, ha legközelebb jövök, akkor is beülhetünk ide kajálni vagy akár csak egy kávéra, aztán... nem tudom, ki tudja mi lesz belőle. Arról azért szólnék, hogy én se vagyok könnyű eset, ne érjen meglepetésként, ha eddig még nem tűnt volna fel... de nem szoktam elzárkózni semmitől - válaszolom, fele időben a borospohár tartalmára pislogva, a felében meg rá. A kocka el van vetve, úgy érzem. Most vagy zokon veszi a válaszomat, vagy tényleg ki tudja, lehetünk még jó barátok, vagy egyéb, idő kérdése. Most határozottan nem látom ezt előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881274#post881274][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.09.06. 20:55[/b][/url]

Médi kuncog, visszafogja a dumát és énekelgetést. Noa kedvéért jelen pillanatban bármire képes lenne. Annyit azért nem ivott, hogy a járással gondjai akadjanak, nem ezért kapaszkodik a férfiba. Csakis a közelsége húzza őt mágnesként magához.
- Miért, akkor nem vinnél tovább? Lepasszolnál nekik? - kérdez vissza, még alsó ajkát is lebiggyeszti, mintha szomorú lenne. Ezt szeretné a legkevésbé. Aztán persze nem tudja megállni és tovább énekel teljesen összefüggéstelen dalszövegeket, mindenből egy kicsit, míg elérnek a sátorhoz.
Nagyon igyekszik csábító lenni azzal, ahogy fenekét feltolva próbál bemászni az ideiglenes otthonba, de a sötét-részegség-zúgó fülek kombinációja mást eredményez. Leginkább egy fókára hasonlít, mikor előre bukik a hálózsákra, lábai még pár másodpercig kint lógnak a bejáraton túl, ő meg előbb felnyög, aztán elneveti magát.
- Pont így akartam... - hallatszik bentről. Már behúzta a lábait is és odébb csúszik, hátha Noa is hasonlóan ügyesen vetné be magát a sátorba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881312#post881312][b]Somlay Kornél - 2024.09.07. 17:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881618#post881618][b]Oshiro Noa - 2024.09.15. 15:30[/b][/url]

- Dehogy - csóválom meg a fejem. Kissé fel is háborodom a gondolatmenetétől, mert nem is értem, hogyan gondolhatja ezt rögtön. - Csak akkor aztán magyarázkodhatnánk... Hetekig erről beszélnének - teszek úgy, mintha ismerném a barátnői szokásait, a működésüket és észjárásukat. Csak általánosítok, de van egy ilyen érzésem. Szó nélkül nem hiszem, hogy elmennének emellett. Végül is, nem teljesen idegen számomra Médi. Lehet, hogy egy vészcsengő felgyúlna bennem, ha úgy lenne, de... Nem is hazaviszem, hanem a sátramba. Ilyenek ezek a fesztiválok.
Sok az egyforma sátor, de szerencsésen megjegyeztem, hogy az enyém hol található. Bevezetem őt, nem túl elegánsan gyömöszöli be magát, de emiatt nem tudok rá haragudni. Lehet, hogy nekem kellett volna bemenni először, és utána magamra húzni. Már mindegy.
- Bocsi... Ez ideálisan egy főnek van kitalálva - szabadkozom. Hát, nem így terveztem az estém, úgyhogy majd valahogy elférünk, mint sok jó ember kis helyen. Vannak ötleteim. Lehajolok, és sikeresen bezuhanok, de legalább a lábaim kint maradnak, így le tudom húzni a cipőm anélkül, hogy behoznám a koszt. Bízom benne, hogy ő is így tesz azért. Aztán előkeresem a pálcám, egy szentjánosbogárnyi fényt varázsolok vele, amely apró pöttyként felvándorol a sátor tetejére, kellemes hangulatvilágítást adva. Becipzározom magunkat, aztán hanyatt fekszem, megpróbálok nyújtózni amennyire lehet, és végigsimítok társaságom arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881620#post881620][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.09.15. 15:56[/b][/url]

- Eltelt - mondta némi habozás után. Nem nagyon tudta, mit mondjon róla, mert nagyrészt eseménytelenül telt, hasonlóan egy átlagos utazásához. Azt azért nem mondhatta, hogy sokat gondolkodott arról, hogy milyen lesz maga a látogatás, és hogyan fog sikerülni a körbevezetés. Valamit érzett, amit egyébként ritkán, és ez talán az izgatottság volt. Végül is, abszolút kikerült a komfortzónájából, a megszokott hétköznapjaiból. Segített volna a helyzeten egy varázslény, de talán majd Somiék birtokán talál valakit.
- Persze, kíváncsi vagyok. Születésed óta itt élsz, igaz? - kérdezett rá a biztonság kedvéért, mert így emlékezett. Wout nem igazán hallott a helyről, mentségére legyen mondva, hogy Magyarországon viszonylag ritkán járt korábban.
Örült annak is, hogy örömmel fogadta az ajándékot. Nem volt nagy szám, de próbált figyelmes lenni. Az apja is javasolta, hogy ne üres kézzel menjen. Meg az illemkönyvek. Még sosem hívták át sehova mások, ezért ennyi volt a minimum.
- Kellett volna mást is hoznom? - lepődött meg, kissé megijedve. Több napra jött talán? A táskája kényelmesen elfért nála, nem volt nehéz. Csak a legszükségesebbek voltak benne. Közben kényelmes tempóban követte Somit, az idegenvezetőjét és házigazdáját. A vonat elindult az állomásról, a csapat pedig a ház felé vette az irányt. Mint megtudta, nem kellett sokáig gyalogolnia, nem mintha ne bírná a tempót, hiszen a falu és a kastély között is szokott ennyit sétálni minimum, ha nem többet. Igazán szép környezet volt, fejét ide-oda forgatta az utcákon, ahogy haladtak, mert igazából minden érdekelte, még a legátlagosabb ház homlokzatán is képes volt elidőzni pár pillanatra. Más volt, mint Bogolyfalva.
- Jól telik. A szünetben több időm van a boltban lenni. De majd Hollandiába is fogok utazni kicsit, és apával is megyünk nyaralni, ha minden jól megy. Csak még nem tudom, hová - mesélt lelkesen. - Az üzlet pedig... Ilyenkor nem olyan nagy a forgalom, mert a diákok hazamentek. Majd az évnyitó előtt, amikor az elsősök rohannak háziállatot venni a kastélyba. Főleg denevért, baglyokat és varangyot. Már megrendeltük őket, hogy legyen kapacitás - magyarázta lelkesen.
- És neked? - kérdezett vissza udvariasan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881643#post881643][b]Markovits Levente - 2024.09.15. 19:33[/b][/url]

Istenigazából azt tervezte, hogy kimegy az apjával az egyik vidéki csapathoz ma, mivel Istvánnak ott volt dolga, tudja Merlin, melyiknél, de végül úgy alakult, hogy inkább az anyja ment vele és randit csinálnak belőle. Jó gyerek lévén nem fogok beleszarni a szülei közös idejébe telibe, szóval visszavonulót fújt és inkább ráírt Lilire, hogy mit csinál, van-e kedve átugrani.
Mostanság olyan ingoványos, ami köztük megy, nem is mondhatni, hogy összeboronálódtak volna, de azt sem, hogy teljesen semleges, 100%-os baráti a terep, inkább ilyen kettő között lebegő valami. Élvezi a társaságát, de nem igazán siet egyről a kettőre lépni bármerre is főleg úgy, hogy jó ideje már nem is tudtak személyesen összeakadni, mióta - ha lehet ezt még fokozni - Myra még jobban kihajtja a lelküket is, és Leo mellett elmélyedt a gyakorlatozásban. Sűrű minden napja, azt se róná fel a lánynak, ha elfelejtette volna, ki a franc ír rá a délelőtt közepén vasárnap, de lám, Lili még nem törölte ki a számát. Nem tervezett semmi egetrengetőt, főleg, hogy Bálint is odahaza van Elláékkal éppen tesós programon vagy mi, inkább chillben töltené a vasárnapot, de persze egy dolog tervezni és más, mi sülne ki belőle. Már igazán csak Lili hiányzik az összképből, de a nőknek meg kell hagyni azt a luxust, hadd készülődjenek, amennyit akarnak még egy pizsamás-filmezős-pizzázós délelőtt/délutánhoz is; ő szörnyen ráér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881645#post881645][b]Várkonyi Lilien - 2024.09.15. 19:52[/b][/url]

Nem tervezett semmi különöset a hétvégére, arra gondolt, hogy majd besegít az anyukájának az üvegházban, úgyis van néhány növény, amit át kellene ültetni nagyobb cserépbe. Éppen ehhez készülődött hozzá, amikor váratlanul, hosszú idő után futott be egy üzenet Leventétől. Lili először azt hitte, hogy csak képzelődik, azért villant fel a srác neve. Mostanában nem is találkoztak, a lányt pedig eléggé megviselte az, hogy a közösen eltöltött, remek hangulatú este után a srác úgy felszívódott, hogy még csak egy üzenet sem futott be tőle, mostanáig. Persze hallotta a tesóitól, hogy sok az edzés és emiatt nagyon elfoglalt, de nem gondolná azt, hogy ez elegendő ok lehet arra, hogy valakinek ne jusson eszébe a másik, főleg azután, hogy Leventétől kapta az első csókját is. Sokat gondolkodott azóta, hogy vajon nem-e amiatt kerüli őt a fiú, mert még nem jutottak el addig, amit a srácok annyira várnak. Nem mintha Lilinek ellenére lenne, hogy egyszer Levivel odáig jussanak, de elhamarkodni sem akarná. Leginkább ezen dilemmázott mostanában, ezért is éri váratlanul ez a meghívás. S bár haragszik a fiúra egy kicsit, de hiányzik is neki és legfőképp szeretné tudni a miérteket. Még az is lehet, hogy valóban nagyon elfoglalt és csak Lilien gondolta túl a dolgokat. Végül elvetve a kertészkedést, a programváltozás miatt átöltözött, egy könnyed, egyrészes nyári ruhát húzott magára és abban érkezik meg a fiú albérletéhez. Most nem készült semmivel, nem sütött neki süteményt sem, valahol megbántva érzi magát, de azért szeretne beszélgetni a sráccal. Kopogtat is az ajtaján, egy kicsit ideges, vagyis nagyon az, még a karjait is összefűzi a mellkasa előtt védekezően, miközben várakozik rá. - Szia Levente - köszön is, ahogy nyílik az ajtó, de ő maga nem mozdulna puszira, hacsak a másik nem hajol felé. - Meglepett, hogy írtál, nem számítottam rá - vallja be őszintén, ahogy felpillant a srácra, egyelőre nem kérdez, bár szavai mögött ott a burkolt kérdés is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881659#post881659][b]Markovits Levente - 2024.09.16. 00:31[/b][/url]

Ő meg nem ideges, inkább álmos kissé. Ritka, hogy ilyen sokáig tud pihenni, ezért használja most ki Bálint is az "eltávjukat", mielőtt visszaugranak a napi teendőikbe. Ráérősen battyog az ajtóhoz kinyitni, nem számít semmi rendkívülire, bár belegondolva lehet, kellene? Akárhogy is, széles mosoly ül a képén, mikor ajtót nyit, és egyáltalán nem gondolva semmi különösre előrehajol, hogy nyomjon egy-egy puszit Lili két orcájára, már ha nem hajol el a lány előle.
- Szia, öhh... - Ennyire meglepő, hogy kereste? - Gyere be közben. - Most már azért kicsit megilletődve és halkabban invitálja be Lilit félreállva az útból. Nem igazán tudja, mit mondhatna erre, de olyan, mintha valami rosszat tett volna.
- Öhm... Bocs, ha más programod volt, nem akartalak elrángatni. - Bár nem, Lili azt mondta, hogy nem is számított a megkeresésre. Nem, Levente nem a legélesebb kés a fiókban.
- Minden oké? Történt valami? - Valaki gyújtson villanykörtét a fejében kezdetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881673#post881673][b]Várkonyi Lilien - 2024.09.16. 19:09[/b][/url]

Nem húzódik el a puszi elől, mert bár haragszik egy kicsit Leventére, egy része valahol még mindig reménykedik abban, hogy talán csak ő érthetett valamit félre és szó sincs arról, hogy kerülné őt a fiú. Ellazulni viszont egyelőre nem képes és a szavaiból úgy tűnik, hogy Levi is érzi azt, hogy valami nincs rendben. Liliben valóban kavarognak kérdések, szeretne is beszélni bizonyos dolgokról, de nem a folyosón, így az invitálásra belépdel a már jól ismert lakásba, ami egész normálisan néz ki, ahhoz képest, hogy fiúk lakják. Ha jó kedve lenne, még meg is dicsérné Leventét, hogy milyen kis ügyes, így viszont ez elmarad, s ehelyett marad némi idegesség, meg a dilemma, hogy akkor szóba hozza-e a dolgokat, vagy ne. - Csak a virágok mellől rángattál el, ők szerintem kibírják - jegyzi meg, miközben néhány hajszálat a füle mögé igazít, mozdulatai tétovának tűnnek, nem úgy mozog, mint aki a barátjához érkezett. Már ha egyáltalán ők most járnak, mert Lilien már ebben sem igazán biztos. - Nem történt semmi - mosolyog rá haloványan, nagyon nehezére esik, hogy őszintén beszéljen arról, ami benne van, ráadásul Levente is nagyon hiányzott neki, ezért közelebb is lép hozzá és magához öleli őt. Ezután sétál csak beljebb, hogy helyet foglaljon a kanapén.
- Igazából csak - kezd bele, sosem volt még ilyen helyzetben, így egy kicsit most nehezen is találja a szavakat. - Egy kicsit össze vagyok zavarodva - vallja be, miközben keresi a srác tekintetét. - Mióta történtek azok a dolgok, azóta úgy érzem, mintha kerülnél. Rég nem találkoztunk, és nem is beszélgettünk és már azt hittem, hogy nem is érdekellek, vagy hogy haragszol, amiért még mi nem…- nem mondja ki, csak utal rá. - Szóval most mi történik? Mi most együtt vagyunk, vagy nem? Elmagyarázod nekem? - kérdezi végül be a srácot, és nem is volt ez annyira nehéz, mint amennyire rágörcsölt. A választól viszont fél, hisz ki tudja, hogy mi az igazság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881771#post881771][b]Somlay Kornél - 2024.09.21. 17:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881800#post881800][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.09.22. 12:00[/b][/url]

Beszélgetésre ébred, valahol a sátrak között egyesek már egészen korán fittnek és erősnek érzik magukat a nevetgéléshez és az előző esti koncertek kibeszéléséhez. Médi cseppet sem ilyen fitt. Morcosan nyitogatja a szemét, szüksége van pár percre ahhoz, hogy realizálja egyáltalán hol van. Emlékszik az éjszakára és arra is, mi történt.
Noa pólóját viseli, a saját ruhái a sátor különböző helyein vannak szétdobálva. Áthajol a férfi felett összeszedni a nadrágját, aminek a zsebében ott a telefonja. A férje helyett csak Eddie-től van vagy harminc üzenete, de már a barátnői is jelezték kora reggel, hogy hazamentek.
- Jó reggelt - köszönti a férfit, mikor kezd magához térni. Médi kissé kellemetlenül érzi magát amiért nem tudja, hányadán állnak. Ilyen még sosem fordult elő vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881861#post881861][b]Markovits Levente - 2024.09.22. 21:59[/b][/url]

Azt érzékeli, hogy valami zavar van az erőben, de hogy mi, hát feszítsék keresztre, nem tudná megmondani kapásból, de az ilyesmit mindenképp jobb bent megbeszélni, mint kint. Rendesen viszonozza az ölelést odabent, csak utána zuttyan le a kanapéra a lány mellé, persze házigazdai kvalitásai ismét csak hibádznak: az, hogy megkínáld ezzel-azzal a vendéged, már külön agysejteket igényelne gondolkodás céljából.
- Összezavarodva? - Csinált valamit, amivel összezavarta volna Lilit? Igyekezett egész nyí-
- Őőőő... mi mit nem? - Ha azt gondoltad, Levente okos, van egy rossz hírem: nem az. Nem ebben a műfajban osztották neki az ész kártyát. Lilinek még sok dolga lesz, hogy érzékenyítse ezt az idiótát, de legalább nem reménytelen, csak akkor nehéz észjárású, ha a saját szennyeséről van szó. Rakják oda elé Bazsi, Bence vagy Bogi dolgait, rögtön kibogoz mindent, mint a sudoku-t.
Lili bizonytalansága eddig le sem esett neki, mondjuk amennyit mostanság látták egymást, az sem jutna el az agyáig, ha a lány hajszínt váltott volna, ami önmagában sokat elmond, mennyire leterhelt. Egy teljes percig ül és próbálja összerakni a szavakat a fejében, mert igen... ők most mik is?
- Őszintén kedvellek.... - Csak úgy hagyja kiesni a száján a szavakat, mérhetetlenül idétlenül, de őszintén legalább. Ettől még nem kevésbé érzi cringe-nek erről beszélni, mintha megint tizenkét éves lenne. - ... és valahol azt hittem, hogy... nos, te is engem? Úgy értem... ez így... kialakul magától... ? - Barbi nem tágította az agyát eléggé, nyilvánvalóan, pont azért egy ekkora rakás szerencsétlenség, ha nőügyekről van szó. Tőle talán még Bence is asszertívebb, Bogi meg Bazsi egyenesen hülyére röhögnék magukat rajta, Bálint... Bálint is kiröhögné, maximum kevésbé, mint a saját testvérei. Olyan jó, hogy ezt a kínos jelenetet senki más nem asszisztálja végig rajtuk kívül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881891#post881891][b]Várkonyi Lilien - 2024.09.23. 19:32[/b][/url]

- Igen - bólint, mert tényleg összezavarja ez a fiú. Egy jó ideig hívta jobbra-balra, aztán mikor már-már közelebb kerültek egymáshoz, hirtelen mintha megfeledkezett volna róla a srác, elmaradtak a találkozók és a beszélgetések, ez pedig a lánynak rosszul esik. Próbálja valahogy szóba hozni a lehetséges okokat, de láthatóan most nem beszélnek egy nyelvet, ez pedig csak még kínosabbá teszi a helyzetüket. - Kedvelsz? - nyel egyet, mert az ő fejében és az ő kis érzelemvilágában ez a valami sokkal több annál, mint hogy kedvelünk valakit. S bár világ életében egy nyugodt teremtés volt, aki leginkább visszavonulót fújt, ha arról volt szó, most nem tud megbirkózni a feltörni vágyó érzelemkavalkáddal. - Te azt csak kedveled, akinek benyúlsz a bugyijába? - fel is pattan ültéből, egy kicsit most ostobának érzi magát, vagy talán naivnak. -  Levente én szerelmes vagyok beléd! Kedveljük a postást, a virágárust, a Marika nénit az utcából…de én nem csak kedvellek. Te pedig azóta kerülsz engem, nem írsz, nem is beszélünk - megremeg a szája széle, ahogy azokba a szép szemekbe néz. - Azért csinálod, mert nem feküdtem le veled? - kérdez rá most már nyíltan, mert most még jobban összezavarodott. Ha Levente nem szereti őt viszont, akkor mégis mit akar tőle? Annyira ostobának érzi magát, főleg azért, mert elhitte ezt a mesét, most viszont kezd tisztulni a kép, a szeme meg párásodni, egy kicsit már bánja is, hogy így rázúdította a fiúra a kérdéseit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881918#post881918][b]Oshiro Noa - 2024.09.24. 20:58[/b][/url]

Mozgást érzek magam mellett, valószínűleg ez okozza az ébredésem, és nem a háttérzajok. A közérzetem nem valami fényes. Azt hiszem, tegnap egy kicsit többet ittam a szokásosnál. Régen jobban bírtam ezt. Teljesen ki vagyok száradva. Másrészt, nincs semmi varázslat a sátorban, ami a helyt növelné, vagy a hőmérsékletet elviselhetőbbé tenné. Fülledt a levegő, kihagytam a zuhanyzást, meg a fogmosást is este, úgyhogy a körülmények nem sorolhatóak a legromantikusabb pillanatok közé. De itt vagyunk. Ami pedig történt az éjszaka, az megtörtént. Nem felejtettem el, sőt, mindketten pontosan tudtuk, mit csinálunk. És hogy jó volt-e?
- Mennyi az idő? - nyúlok az arcomhoz, aztán ásítok egy hatalmasat. Van rajtam egy szál alsónadrág, meg egy bő trikó, aminek már meglazult a gumija. Érzem, hogy legszívesebben most egyedül lennék, de mégis van társaságom. Nem gyakori, hogy mellettem ébredjen valaki. Általában lelépek még az éjjel.
- Össze kéne szednem magam - állapítom meg hangosan is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=881920#post881920][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.09.24. 21:41[/b][/url]

Az első, ami eszébe jut, hogy sokkal jobb volt a férfit éjjel látni. Na nem azért, mert nem tetszene neki, csak hát... Igen.
- Nyolc körül. - Lusta megnézni, pontosan mennyi az idő, de valahogy nyolc körül járt, amikor felébredt. Noa nyúzottabbnak látszik Médinél, pedig neki is lesz egy plusz köre a pécsi lakásán, mielőtt még Damien szeme elé kerülne ilyen állapotban.
- Aha, nem ártana - mondja már öltözés közben. Pillanatok alatt szedi össze a néhány ruhadarabját, Noa pólóját összehajtja és végül zsebre dugja a telefonját is. Úgy érzi, ez az a helyzet, amiből legjobb lenne menekülni és inkább úgy tenni a továbbiakban, mintha meg sem történt volna.
- Köszi a...szállást - erőtlen, aprócska mosolyt próbál villantani a férfi felé. Kifelé már könnyebben megy, mint ahogy este érkezett. Attól pedig nem fél, hogy valaki hoppanáláson kapná. Ha látja is valaki, az egyébként sincs magánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=882400#post882400][b]Markovits Levente - 2024.10.04. 03:30[/b][/url]

Na erre mondaná bármelyik rátermett ember, hogy I beg your finest pardon? Nagyon hamar zakózik a jókedve százról úgy... tízre, igen, és ehhez elég néhány jól irányzott, csattanó szó, még a nyakát is behúzza.
- Erről szó sincs! - Na! Ezt azért kikéri magának, nem a szextől teszi függővé, kivel áll szóba és kivel nem, ez csúnya vád! - Tényleg csak aludni járok haza mostanában, kviddicsezek, Lili, a bestáriumban gyakorlatozok, és mellé próbálok tanulni is, hogy ne bukjak meg év végén. - Mindezt egy szuszra tolja ki magából, mert komolyan olyan, mintha hirtelen egy filmekben látott kihallgatószobába csöppent volna és az asztali lámpát a lány tolná az arcába, hogy mondja el végre az igazat!
- Sajnálom, hogy nem kerestelek. Mindig, amikor eszembe jutottál, már valami éjjel fél kettő volt. Ki a halál ír olyankor a másiknak, hogy ott rezegjen a feje mellett? - Levente egyik nagy hibája, hogy tényleg túlságosan magából indul ki, nem a másikból. Mert küldhetett volna üzenetet reggel is, megkérdezhette volna, mi lesz a napi program, de szegény lány lehet, még azzal is beérte volna, ha küld egy fotót a reggelijéről.
- Sajnálom... - És egy idióta is. Lili nem tud túl jól választani, de legalább ez a tökkelütött őszintén bűnbánó a jelek szerint. - Nem akartalak megbántani, eskü. - Ez az esküdözés amúgy az anyjánál egész jól be szokott válni, csak az anyjának nem dugja le a torkán a nyelvét.
- És, ha jóváteszem ezt neked? - Bár fogalma sincs, hogy, de Bálintnak biztos van valami vésztartalék ötlete tűzoltásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=882832#post882832][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.10.10. 21:12[/b][/url]

Megvonta a vállát. Neki nem volt gondja a vonatokkal még nagyon. Lehet, hogy Magyarországon más a rendszer, talán hallotta is, hogy az emberek sokkal elégedetlenebbek a szolgáltatással. De főként azt, hogy itt mennyire gyakran késnek. Viszont, mivel többnyire mágikus módon utazik, ez nem volt feltűnő sosem. Az a szerelvény pedig, ami a kastélyból hozta-vitte, mindig pontosnak számított, hiszen szerinte kínosan ügyelt rá a vezetés, hogy a bagolyköves diákok rendben megérkezzenek. Micsoda botrány lett volna, ha másképp alakul. Bólintott, mosolyt erőltetve az arcára. Szerencsésnek tartotta Somit, hogy a szülei még együtt voltak, és hogy egy normálisnak tűnő családban nőtt fel, egy látszólag idilli környezetben. Sajnos Wout-ra ez nem volt elmondható. Belegondolt egy pillanatra, hogy erről mennyire kevesen tudnak az iskolában. Talán Sigrid, de őt meg különösebben nem érdekelte ez sosem.
- Nagyon kedves tőled. Megizmosodnál az út végére - kuncogott saját magán. De nem, ezúttal sem hozott sok holmit. Ő egyébként is az a fajta ember, aki nem viszi túlzásba a gyűjtögetést. Inkább minimalista, egyszerű életmódot folytat, ha vannak is emléktárgyai, azok nagyon személyesek, ritkák, és a többi pedig mind a varázslényeket illeti.
Wout megcsodálta a település főbb látnivalóit, aztán követte idegenvezetőjét és házigazdáját a Somlay birtok felé.
Egy pillanatra elidőzött a küszöbnél, beleszippantva a friss, vidéki levegőbe. Az ajtókeretben állva szétnézett, majd visszapillantott Somira, egy hálás mosollyal az arcán. Aztán kissé tanácstalanul, pár másodpercet habozva, de tett pár lépést befelé.
– Köszönöm! – mondta csendesen. Látszott rajta, hogy kicsit még mindig zavarban volt a vendégség miatt, de igyekezett magabiztosnak tűnni. – Ez a hely nagyon hangulatos – tette hozzá miközben körülnézett az előszobában, és szinte áhítattal pillantott rá az otthonos díszítésekre. Ez a hely tényleg hasonlított egy családi fészekre, nem nagyon látott még más házakat a sajátján kívül, vagy amiket igen, ott sem volt jó a családi hangulat. Itt viszont ennek az ellenkezője volt igaz.
- Levegyem a cipőmet? - kérdezte illemtudóan, mintha attól félt volna, hogy egy porszem is bemocskolná a gondosan tisztán tartott padlót. – Milyen meghitt minden – jegyezte meg halkan, szinte csak magának, majd visszamosolygott, ahogy elkapta Somi tekintetét – Azért az erdő szomszédsága valószínűleg elég izgalmas lehet, nem? Este nem hallani furcsa zajokat? Ha jól emlékszem, mondtad, hogy szoktak jönni állatok - úgy vélte, volt már erről szó, de pontosan nem tudta már a részleteket.
- Na és merre van a te szobád? Van sajátod? - közben levette a táskáját a földre, és egy félreeső helyre tolta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=883317#post883317][b]Machay Adél - 2024.10.29. 23:49[/b][/url]

- még nyáron | Balaton, július -

A tikkasztó nyári forróságban nincs is annál kellemesebb, mint kiruccanni a jó kis magyar tengerre, ha ember lánya nem akar túl sokáig elszakadni a munkájától és a városi élettől. Természetesen nyüzsögnek a magyarok idelent, de ez őt aztán egyáltalán nem zavarja a napernyő alatt. Lucient rendesen bekente naptejjel, ahogy magát is, sőt volt olyan kegyes, hogy Willt is.
Áh, igen, a volt férjével együtt érkezett, természetesen. Faramuci dolog ez a válás, hiába nincsenek már együtt, hiába írja azt az okiratain ismét, hogy Machay Adél, úgy tűnik, sokkal több minőségi időt tölt Willel, mint házasságuk idején. De ki érti ezt?
- Will, ne hagyd, hogy beleigyon abba a koszos vízbe, jó? - Mint egy igazi, túlaggódó édesanya, fél szeme a gyereken, a másik a gyereket istápoló férfién, aki belé rakta több, mint két éve ezt a kis angyalt. Will várakozáson felül teljesítő apa, ráadásul tényleg ért a gyerekhez, ezzel akkor sem tudna vitázni, ha akarna, de nem is akar.
- A főnököd nem hisztizett amúgy, hogy lejössz velünk ide? - Nem mintha az övé egy pillanatig is neheztelt volna, Damian híres róla, hogy heti egyszer tiszteletét teszi a pubban és csókolom, akkor is főleg a kassza érdekli a pultoslánya szerint. Beszéd közben feljebb tolja a napszemüveget, egész a feje búbjára, hogy rendesen a víztől csöpögő Will arcába nézhessen, és közben kitárja a karját a viháncoló fiuk felé, hogy aztán két cuppanóst nyomjon a szeme fénye arcára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=883319#post883319][b]William Martin Krise - 2024.10.30. 00:26[/b][/url]

Lucien túl gyorsan és túl sokat nő. És ez probléma. Néha rajtakapja magát, hogy figyeli a fia babrálását a játékaival, az egyre magabiztosabb kis mozdulatat, ezekben a mozdulatokban pedig azokat a jeleket keresi, amiket a felnőtteknek benne is észre kellett volna venniük akkor, amikor ekkora gyerek volt. Egyre gyakrabban szeretné tudni, mi jár Lucien naiv kis fejében, és ugyan még nem beszélhet vele, különös módon úgy érzi, megérti őt. Talán ez volt az a kapocs, amiről mindenki beszélt neki, és amit egyáltalán nem érzett akkor, amikor a gyerek megszületett? Talán. Szeretné elhinni.
Néha elgondolkodik rajta, hogy szeretné vízbe fojtani. Nem azért, hogy bántsa, hanem, hogy mindig ilyen kicsi és szeretnivaló maradjon, épkézláb gondolatok és szabad akarat nélkül. Tudja, hogy Lucien hamarosan beszélni kezd majd iskolába megy, utána pedig csak idő kérdése az, hogy ellene forduljon, ahogy ő a saját apja ellen tette volna, ha Martin nem hal meg. Lucien időzített bomba, aminek a fenyegetésével kezdenie kell valamit, vagy így, vagy úgy. És persze utálja magát ezért a gondolatokért, de... nem tagadhatja le a létezésüket.


   -  Hát mit csináljak, ha szereti? - Szórakozott nevetéssel néz fel a langymeleg pocsolya homokkal felszórt partjáról, ahová nem sokkal korábban telepedett ki, Lucient bő kartávolságban tartva. A gyerek élvezi a vizet és a napfényt, ő pedig azt, hogy velük lehet, ami mostanában nem ritka alkalom, de mindig fénypont az életében.
Fél kézzel a fia karja után nyúl, hogy segítsen neki felállni az iszapos vízben, majd hagyja, hogy az imbolygó lelkesedéssel továbbinduljon az anyjához. Ő csak a fejével követi ezt.
   -  A főnököm vámpír, mit fog csinálni, idejön értem? Nem, nem hiszem, hogy érdekli.