36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 53 ... 61 62 [63] 64 65 ... 73 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. november 11. 00:22 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|


ATTENTION, ATTENTION so much passion can be found here
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. november 27. 00:27 | Link

R I N
i missed you | feel the nature | mood | kukkantás

Hiányoztak Rin random ötletei, amiket pontosan úgy dob be, mint ahogy ezt is. Enélkül soha nem derült volna ki, hogy nem tudunk gyrost enni, ami egyébként hallatlan, mert nincs olyan ember, aki tudna. Mármint komolyan mondom most, gyerekek. Ki tud gyrost enni rendesen? Előre mondom, ha azt mondod te, akkor elmebeteg vagy.
- Most miért mondod? Még mindig lehetsz az - lököm meg a vállát játékosan, és valahogy ennek meg a röhögésemnek az eredményeként esik le a gyrosom nagy része a földre. Mondhatnám, hogy feladom, de nagy francokat. Kaját soha nem hagyok félbe, ahogy most sem, szóval legyűröm, gyors zuhany a szalvétával, majd terrorizálom tovább Rint. - Akkor a kis út. Eldőlt - csapok térdemre, majd mozgatom meg orromat, ahogy nagyjából a fél pohár sprite szénsava az orromban van. Szabad kezemmel dörzsölöm is meg, mert borzasztó érzés, majd kortyolok még pár aprót és nyújtom Rin felé. - He? Nemtom. Nem is érdekel. A lényeg, hogyha ezt a gyrost túléljük, akkor valószínűleg mindent. Én rendesen lehet veszek még egyet - fordítom fejemet az ég felé elmerengve, de hát mindenki tudja, hogy ez már akkor a mondat elején eldőlt.
Fejem biccen a furgon felé, ahol a fószer csinálja a következő adag húst, hogy a nemrég félreálló családot szolgálja ki, akik nem is lennének tovább említésre méltóak, de van egy lányuk. De még milyen. - Ahaaaaa - felelem Rinnek a kérdésre, amit meg sem hallottam nagyjából, mert a lányt fürkészem. Velünk egy idős lehet, és biztos vagyok abban, hogy az élethez magához is nagyon erős mellbedobással áll hozzá. - Mi? Várj, jövök veled - megvolt a bootolási idő, szóval felpattanva kísérem Rint a furgonhoz. A bácsi beengedi, addig meg csinálja nekem is a következő adagot. Meg kell zabálni. A furgon oldalának dőlve fürkészem tovább a csajt, amíg Rin vissza nem ér, mert azonnal felé fordulok.
- Minnyá kész a következő köröm, mert úgy érzem éhezem még mindig, aztán mehetünk - bólintok egy határozottat barátnőm felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. november 28. 19:10 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  nico collins - on accident /

Más a helyzet, mint eddig bármikor, és ezzel kéz a kézben jár az is, hogy más a beszélgetés is. De nem annyira. Most is van értelme, most sem viszonyul másképpen Sztravinszkijhoz… igazából pont olyan ez, mint amikor találkoztak a járőrözéskor. Oké, azóta valamivel többet tud róla és fordítva, így nem is kell helyet csinálnia saját szavainak, a másik anélkül is tudja, hogy soha nem fordult meg a fejében megállni egy futam közepén. A fején megy a szemöldöközés, már majdhogynem zavarba jön, végül pedig őszintén neveti el magát. - Tényleg nem - csóvál a fején, majd pislog kicsit a kérdésre. Enyhe probléma lehet, hogy az agya automatikusan a legjobb haverját képzelte maga elé oldalra csapott karokkal és arccal az égnek, így aztán főleg nem bír nem elvigyorodni.
- A lángos egy magyar trash kaja. Olyan, mint a fánk, csak sós és a tetejét fokhagymával, tejföllel és sajttal spékelik meg, lekvár helyett. Nagyon olajos és mindig strandszezonban van, szóval szinte sosem ehetek. Ami nem para, mert a húgom képes megenni két ember adagját - amiről Brigitta jobb, ha soha nem fog tudni. Nedves hajából egy csepp esik szempillájára, így felnyúl és hátra tűri tincseit. Jól is van az úgy, két másodperc múlva megint máshogy fog állni, főleg miután tényleg csak körülveszi magát a vízzel és ide-oda ellebeg a hátán, a ringatásra már-már pencikézve. Ha nem szólna a hajóról lekúszó ritmus még lehet, hogy hümmögne is. Csak aztán felteszi a kérdést, és fülel a válaszra. Mihail most sem köntörfalazik, ő pedig úgy figyel rá, hogy szinte nem is pislog. A hajót nézi, aztán az eget. Picit még csendben van, majd akadozottan pillant oldalasan a másik felé. - Pont olyan hamisan védene meg, mint amennyire erőt adhatna? - kérdezi jóval halkabban, mint korábban. - Nem tudom. Ebbe így még sosem gondoltam bele. Úgy képzelem ez olyasmi, amikor az ember inkább elbújik a takaró alá - kitekert és gyerekes hasonlat, de ennél jobban nem tudná leírni. Elcsámborog a pillantása, arrébb evickélve engedi magát vissza és észrevétlen kezdi taposni a vizet. Szóra nyitja a száját, amikor fentről lekiabálnak, valami nyelven, amit ő speciel nem ért, de Mihail remélhetőleg igen. Valszeg menni kellene.
Azért még előtte birizgál a fülén, közben elmosolyodik és bár nem néz rá, neki intézi szavait. - Hé, Sztravinszkij… kösz - mosolya lesz szélesebb, és hagyja, hogy értse, amire akarja. Fejével biccent, hogy kövesse, majd a hajó hátsó része felé veszi az irányt, felmászik a nekik leengedett fémlétrán. Onnan nyújtja a kezét, ha esetleg szükség van rá. Borzongva, totál vizesen és feszülő izmokkal gravírozik el, az emberek között az emeletre, ahol a ruhákat ledobták. Összekapná a holmijait, amikor két törölközőt hoznak nekik és ő meglepetten borzol a haján. Aztán esélytelen, hogy ismét a másik közelébe jusson. Megjelenik az edzője, a fél baráti társaság és mindegyik sztorizni, kérdezgetni és röhögni kezd, miközben elrángatják és valami poharat nyomnak a kezébe. Még válla felett vigyorogva hátra pillant, de nagyvalószínűséggel Sztravinszkijt is körbeveszik a sajátjai.
Kösz-kösz ᨓ
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. november 30. 18:11 | Link


Nagyon vicces étel lehet, ha Reinert ennyire vigyorgásra készteti, de türelmesen várom a választ. Nem is lenne olyan fontos megtudnom, őszintén szólva kicsit sem érdekel, de amíg végre nem a problémáiról kell beszélnünk, amik kiteszik a mindennapjait, mindenről hajlandó vagyok kisebb monológokat hallgatni. Ki tudja? Talán még a kötetlen beszélgetés is segít neki közelebb jutni ahhoz, amit el szeretne érni. Túl az elemi mágián.
- Ez gusztustalan - közlöm a tömör, őszinte véleményemet az egészről, ahogy befejezi. Közben talán még pislogni is elfelejtettem, ahogy csak mondta és mondta, bennem az undor egyre csak nőtt. Hogy lehet ilyet megenni? És hogy lehet két ember adagját? Igyekszem moderálni magam, legalább az arcomról tűnjön el az egyértelmű véleményem, amin végül a feltett kérdése segít.
A végére kerül halvány mosoly ajkaimra. Az elhangzott szavak nem csak szavak, hanem érzések. Túlságosan tudom, miről beszélek ahhoz, hogy a szavak mögött ne legyen semmi, mégis igyekszem tárgyilagos maradni. Visszakérdez, én pedig vállat vonok - amolyan emberfüggő, közlöm ezzel az egyszerű mozdulattal, míg fejemet kapom fel az oroszra. Szemeim elé kapva kezemet nevetek fel hangosan, míg fordulok a hajó hátulja felé. Vigyorogva bólintok egyet felfelé, kékjeim megakadnak azonban Reineren, így nem mozdulok. Elmosolyodom a szavakon, majd csak nézem, ahogy távolodik tőlem. Sok méter van már köztünk, mire én is mozdulok, a lenyújtott kezet megfogva érintik meztelen talpaim a fém felületet. A kézre rászorítok, véletlen se mozdulhasson el, miközben előre dőlök, és fülébe szólalok meg rekedtes, mély hangon.
- Bármikor - távolodom el minimálisan, oldalra sandítva mosolyodom el, majd engedem útjára. A törölközőért nyúlok ki reflexszerű mozdulattal, hajamat törlöm meg vele, alóla sandítok ki a társaságra, hogy hangosan nevessek fel ismét. Képmutató faszok. Mégsem érzékelem, hogy Reiner visszanézne, így nem zavartatva magamat veszem el a gondosan összehajtogatott ruhákat, hogy felöltözzek és immár csak a társasággal, meg azokkal, akik szemtelen módon hozzánk csapódtak, töltsem el a maradék időt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. november 30. 22:24 | Link


#kalandozunk
#kezdődikaszünet
#oldtimesake
#Loki



Röhögve vette át a felé nyújtott üveget, és szutykos kezével jól össze is kente a mintát. Örült, hogy egyikük se lett olyan prűd, hogy ne vállalt volna be egy ilyen túrát. Konkrétan az utca szélén vettek gyrost. A semmi közepén. És megették. Ha ezért nem járna valami plecsni nekik, akkor semmiért, de komolyan.
- Hogy mit csinálsz? - kérdezte elképedve Mae. Tudja, hogy Loki mindig többet eszik, de ez azért túlzásnak tűnt. Mert hogy ez még csak nem is volt finom.
Gyorsan eltüntette az utolsó falatokat is, és már állt is fel. Na nem azért, hogy tovább menjenek, ilyen ragadós mancsokkal még a táskáját se akarta felvenni a fűből.
- Oki, mindjárt jövök - indult el a kocsi felé.
És akkor még egyszer. Tizenéves lány, aki töri a magyart. Halad a semmi közepén az utca szélén álló furgon felé, hogy megkérdezze a benne lévő késői negyvenes fószert, hogy beengedi-e kezet mosni. És a legjobb haverja figyelmét épp eltereli valami random csaj. Mi baj lehet?
Marina bekopogtatott az ajtón, és mosolyogva kérte a bácsit, hogy engedje meg neki, hogy egy pillanatra beugorjon. És hihetetlen, de a gyrosos szó nélkül engedte. Közben a saját vevőivel foglalatoskodott, és csak egy fél pillanatra nézett a barna hajúra.
- Nagyon köszönöm. Isteni volt a gyros - füllentette a lány, ahogy szállt ki, aztán barátja mellé pattant, és azt nézte, amit a másik nézett.
- Aham, és a gyrosra éhezel, vagy valami másra? - húzta huncut mosolyra a száját Marina, és egy kicsit jobbra hajtva ő is elégedetten nézte, ahogy a csaj lábujjhegyen nyúlt fel, hogy elvegye a rendelését. - Kíváncsi vagyok mennyire lenne élvezetes végignézni, ahogy kieszi azt a pitát - vonta fel kétszer a szemöldökét a dán. Még mindig volt egy kicsit furcsa érzés a gyomrában, amikor ilyen megjegyzéseket tett. Mintha nem lenne helyes, amit tesz, pedig... miért ne lenne az. Ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. december 2. 14:10 | Link

b e l i á n


Kapcsolok aztán ahogy tovább nézem és elemzem mélázó arcát, hogy ez az enyhe zöldes szín valószínűleg a hoppanálás következtében költözött arcára, és hogy felhőtlen jókedve akkor fog előragyogni, ha a hányinger elmúlik. – Megvárom szivi, ne aggódj. – Biztatóan megveregetem a vállát, megvárom, míg összekapja magát annyira, hogy menni tudjunk, csak aztán indulok el a sűrűjébe. Még bőven van időnk, direkt azért akartam időben elindulni, hogy a koncert előtt legyen időnk szétnézni, enni-inni, szórakozni egy kicsit.
- Üdvözöllek a telekgerendási káposztafesztiválon – válaszolok vigyorogva kérdésére. Épp itt az idő, hogy megtudja, mi a helyzet, hogyha visszakozni akar, akkor még most fusson az egyetlen délutáni busz után. Nem amúgy, nyilván, ha nem akar maradni, akkor szépen hazaviszem és csalódottan hazakullogok, de jobban örülnék, ha nem futamodna meg. Elvégre olyan zseniális ez az ötlet, hogy szerintem soha senki nem lepte meg még őt valami ennyire királlyal. Nyilván, csak én lehetek képes ilyesmire, és senki más. Ez az én szuperképességem az emberek felett. Mindig tudom mire vágynak.
- Arra nem ülhetsz fel, amíg nem vagyok biztos benne, hogy nem fogsz hányni – forgatom meg a szemem kissé apukásan. De hát na, a legújabb cipőm van rajtam, ha lerókázza kibaszottul nem leszek boldog, és akkor még enyhén fogalmaztam. Amúgy sem biztos, hogy az a tákolmány nekünk való, az is lehet belül, és összeszakad. Na nem azért, hogy olyan kövér lenne vagy valami, de ezekben sosem lehet bízni. Ajkaimon azért mosoly ül, mert látom rajta, hogy őszintén élvezi ezt az egészet. Ránt magával, én megyek, közben ő olyan, mint valami gyerek: szinte még a száját is elfelejti becsukni gyönyörködés közben.
- Rémlik a múltkori beszélgetésünk, mikor azt mondtad, sosem voltál még egy jó Kaczor Feri koncerten? Hát gondoltam ideje, hogy bepótoljuk. – És milyen jól tettem, hogy így gondoltam. Utoljára, nem is tudom mikor láttam ennyire felhőtlenül boldognak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1505
Összes hsz: 1526
Írta: 2021. december 6. 18:54 | Link

William Krise
- DEC. 1. | Nyíregyháza, Sóstó, Eszterházy Zsófia és Machay Dominik esküvőjén -


Sóstó újabban felkapott hellyé vált házasságkötések szempontjából. Először a mugli világból házasodott itt egy luxusfeleség, meg egy tévés műsorvezetőnő, most pedig a Machay család szervezte ide a fiúk esküvőjét az Eszterházy család zabolátlan lányával, Zsófiával. Adél nem tartja túl sokra az új sógornőjét, már csak azért sem, mert ez a nő és a stílus, az elegancia, és a rang totálisan más utakon járnak. Egyszerűen nem bírja megérteni, hogy lehet aranyvérű? Természetesen Dominik kritikán aluli ízlésén már meg sem lepődik, de hát az aljanép mindig is a magafajtához fog vonzódni. Eszterházy Zsófiához és a pereputtyához képest az ő Jean-Paulja egyenesen aranyvérű rangba emelhető mágus. Ahogy elnézi azt a Diánát, olyan mintha az a nő egy ízléstelen, mugli fesztiválra igyekezne. Gusztustalan.
Persze az anyja előtt nem kritizálhatja a kis várományos fiát, de látni vélte az imént, hogy Magda arcvonásai is megkeményedtek az Eszterházy lányok látványára. Zsófia egészen kitett magáért (nyilván lehetett volna sokkal jobb is, ha rajta múlik, de saját magához képest szép menyasszony a sógornője); Dominik szokás szerint csak pöffeszkedik, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt.
Magda abszolút kitett magáért, Ilya, az apjuk pedig nem sajnálta belepumpálni a pénzt ebbe az esküvőbe. Bármiben lefogadná, hogy az ő esküvőjére töredékét sem fogják költeni ennek a fényűzésnek. A mellkasában burjánzó mélységes utálat újabb méreteket ölt a bátyja ellen.
És ő? Nos tagadhatatlan, hogy megfordulnak utána a férfiak, de még a párral érkezők is lopva vetnek rá egy-egy pillantást. Nem vakságot, csak hűséget fogadtak, és ez az egoja szerint teljesen rendben van. Megérdemel minden egyes éhes pillantást, amivel végig cirógatják a hófehér bőrét, az aranyló haját, kivillanó hátát. A testét egy barackvirág színű, hátul teljesen nyitott ruha öleli körbe finoman simulva rá a csípőjére és emelve ki annak vonalát; a térdig érő ruha könnyeden lejt, elől pedig kézzel hímzett virágmintába burkolja kebleit. A haját felfogta egy könnyed félkontyba; szerette volna láttatni a meztelen hátát, sápadt nyakszirtjét, és elégtétellel nyugtázza, hogy néhol még egy-egy nő is erőteljesebb pillantást vet rá, és nem a féltékeny fajtából. A száját vérvörös rúzs emeli ki, a sminkje üde natúr, tavaszt sugárzó, holott tél van. Ő maga a megtestesült frissesség egy poshadt szagú, vénektől és savanyúaktól nyüzsgő légtérben a fogadó teremben.
Előrelátó volt, megkérte az anyját, hogy árulja el, mely asztalhoz ültették, és meglepő módon a nagyanyja adott erre egy roppant készséges választ: a lehető legtávolabbihoz, de nézze csak, ez és ez lesz az asztaltársa, közöttük sok híresség. Például egy Krise-családbeli. Nem mintha ez sokat mondana neki. Ugyan tudja, hogy a nagybátyja felesége is Krise, Alexandra rokonságához nem sok köze volt ezidáig, így nem is szentelt különösebb figyelmet a válasznak. Valami másban reménykedett, érdekesebben, de ettől még bemagolta a neveket és az arcokat, ahogy azt kellett ilyenkor. Mekkora szégyen volna itt helyben megkérdezni akár egyetlen asztaltársától is, hogy mi a neve és mit kell tudni róla.
Fürkészően pásztázza a termet- a nagyanyja ukázba adta, hogy bánjon tisztelettel, kedvesen a Krise-vendéggel. Mélyről felszakadó sóhajjal nyugtázta, hogy a piszkos munkát ismét ráhagyták, mint mellőzhető elemre. Hányszor de hányszor elképzelte már, hogy otthagy mindent és mindenkit, de mindig visszatartja az indulatait. Már nem sok van hátra, és végre elmehetnek Jean-Paullal, messze innen, ebből a bolondériából. Úgysem ismernék el soha a leendő férjét családtagként, jobb hát a sallangtól megszabadulni idejében, de addig is játssza a rá szabott szerepet, ahogy azt kell. Minél kevesebb súrlódást szenved el tőlük, annál könnyebb lélekkel szökik el itthonról. Már csak néhány nap, hetecske…
Az egyik pincér tálcájáról elemel egy pohár pezsgőt, elvégre azért járkálnak össze-vissza a teremben, hogy kiszolgálják az igényeiket, de itt még nem ér véget a feladata- az előbb már megakadt a szeme a számára kiosztott szórakoztatási feladaton, William Krise-on. Magas, fess férfi, ízlésesen felöltözve, de az arckifejezése nem különösebben bizalomgerjesztő. Mintha… talán unja magát…? Oh, kit érdekel? Megrázza magát és dönt: ideje ‘kapcsolatot építeni’, jajj, mennyire örül neki!
- Mr. Krise? – Dallamos a hangja, kifejezetten kellemes. Hiányzik belőle a fiatal lányokra jellemző visítozós hangorgánum, de ott lappang benne a potenciál, hogy eleresszen egy sikítást bármikor. Hátratűr egy szándékosan kószán hagyott tincset a füle mögé, majd kezet nyújt udvarias, visszafogott mosollyal az arcán.
- Nagyon örülünk, hogy eljött a bátyám esküvőjére, megtisztelő! A nevem Machay Adél. -
Utoljára módosította:Machay Adél, 2021. december 6. 19:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 6. 19:04 | Link


Ha azt akarod, hogy valaha ismét komolyan vegyenek, akkor kezdj el úgy viselkedni, mint egy felnőtt ember.
Összeszorított szájjal viszonozza a száznegyvenedik kézfogást, mielőtt a martinis poharát ismét felemelné a fehér, arany-tintakék szalagokkal hímzett asztalkáról. A szertartásig óránként legfeljebb egy, utána kétóránként másfél, a nagybátyjától ezt az utasítást kapta egy baráti vállveregetés kíséretében, töményet pedig csak éjfél után, vagy ha Aleksandr kínál meg vele. Eddig kiválóan tartja magát az agendához, épp annyira zsibbadt, hogy ne már ne zavartassa magát, ha semmitmondó beszélgetésbe elegyednek vele hippogriffekről és borvidékekről (A szürke rothadás! Idén is elvitte majdnem az egész termést!), ellenben tökéletes pókerarcot vágjon mindehhez. A nagyanyja igazán büszke lehetne rá, ő megteszi, amit a haza követel: belesimul a tömegbe, válaszol, ha kérdezik és készségesen tetteti, hogy fogalma van róla, ki a pár, akinek az esküvőjén van. Ennél többet nem is vártak el tőle.
Csak annyit kell tenned, hogy odamész, kezet rázol velük, gratulálsz és képviseled a családot.
Az őt kísérő aurort a termen kívül hagyta, sajnos annyira nem bíznak benne egyelőre, hogy egyedül engedjék Bogolyfalva határain túl. Azonban a láthatóan újonc férfi még inkább zavarban van a feladattól, mint amennyire őt feszélyezi a jelenléte, hát készségesen foglalt helyet az előtérben. Az engedélye, amit mára kapott, úgysem hagyná, hogy a birtok határait átlépje, erről a karperec magától is tesz.
A fogpiszkálóval felszúrja és a szájába veszi az italban lebegő magányos, megszottyadt olivabogyót, érdeklődés nélkül végigpillant a termen. Az állófogadás beszélgetésének alapzajába belekeveredik néhány apró, csengő nevetés, valamiféle lágy jazz, az ezüstvillák csörömpölése a süteményes tányérokon. Biztos benne, hogy ha felemelné az örömanya szoknyáját, még annak fehérneműje is passzolna az abrosz színéhez, milyen végtelenül gelj és képmutató. Lassan rágja az olivát valahol a terem széle felé állva, gondosan ügyelve rá, hogy a megtermett, mágikusan mozgó jégszobor állandó takarásában maradjon a slepp többsége előtt. Különben közel sem érzi magát annyira kényelmetlenül, mint azt eredetileg elképzelte; nyilván ehhez az életvédelmi célzattal elfogyasztott vermut is hozzájárult, de a nagybátyjának igaza volt, semmi más teendője sincs, mint jól mutatni öltönyben, hallgatni, utána pedig hazamenni. Erre legfeljebb egy majom intelligenciájára van szükség, nem csodálja hát, hogy a húgát és öccsét alkalmatlannak találták a feladatra.
Sznob kis korcsok.
Kiüríti a poharát, visszateszi az asztalra - a tekintete fókuszába pedig akkor sétál be ő.
Honnan ismerem fel, melyik a véla és melyik nem közülük? A kérdésére Petre csak flegmán megrántotta a vállát: tudni fogod.
   - Miss Machay - határozottan viszonozza a kézfogást - Én örülök, hogy itt lehetek.
Könnyedén hazudik, ez sosem esett nehezére; a lány pedig megteszi neki azt az előzékeny szívességet, hogy elhelyezi magát a családfán, így nem kell úgy tennie, mintha tudná, kivel beszél. Az egyik Machay kígyó - a nagybátyja csak így emlegette, de nem kérdezett rá, miért.
   -  Nem illik túlragyogni a menyasszonyt - folytatja, bár ehhez nem kell hazudnia az arát elnézve, mégis szívesen szemen köpné magát. Azonban tudja, hogy mindez a protokoll része, némi vak flört, aztán mindenki mehet a dolgára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1505
Összes hsz: 1526
Írta: 2021. december 6. 19:08 | Link

William Krise


Lett volna húszmillió egyéb, kellemesebb elfoglaltsága. Például végig hemperegni az estét Jean-Paullal, de az anyja biztos tett volna róla, hogy minimum egy teljesen ’véletlen’ dementortámadás áldozatává váljon, ha ki meri hagyni a drágalátos bátyja esküvőjét. Pedig elnézve az egész ceremóniát, egyáltalán nem érte meg a rengeteg készülődést. Arra számított, hogy lesz kit túlszárnyalnia, de itt… nem, nem igazán akad versenytársa. A fensőbbséges gondolat teljes tudatában igazítja hátra a haját, hogy még hangsúlyosabbá váljon a pompás arányú, gömbölyded válla. Alig bírja elfojtani az elégedett mosolyát- talán az egyetlen visszahúzó tényező az anyja villámokat szóró pillantása, mikor egy adott ponton összeakad a tekintetük. Magda azonnal képes elrontani a kedvét most, pedig máskor egészen jól megértik egymást, főleg mikor közös vásárlásokat űznek. Természetes volt, hogy most is kikéri az anyja véleményét a külsejével kapcsolatban, de Magda sokkal elfoglaltabb volt Dominik felöltöztetésével. Az a nyomorult még egy normális öltözéket sem képes magára ölteni, ahhoz is az anyjuk kell, hogy pátyolgassa a kicsi fiát. Alig állta meg szemforgatás nélkül múlt héten az öltöny próbát, amire elkísérte őket. Egyedül a két pohár pezsgő segítette át a nehézségeken (noha az egyik eladólány eléggé aggódva méregette őt, lévén még kiskorú a mugli törvények szerint, de a pénz beszél, a lány pedig nem merte kockáztatni az állását).
Az egész fogadás szörnyű fullasztó, de az aranyvérűektől ez voltaképp egy elvárás- minél nagyobb feneket kerítenek valaminek, az annál természetesebben jön tőlük és annál inkább egy spanyol inkvizíció vonzerejével ér fel. Semmi baja a luxussal, de Dominikra biztos nem pazarolt volna ennyi pénzt. Mondjuk a saját esküvőjéről le is mondhat, hiszen Jean-Paul olyan sárvérű, mint annak a rendje. A szülei előbb vonulnának önként a Zengő legmélyebben fekvő celláiba, mint hogy kifizessék az ő leendő lagziját egy mocskos vérű mágussal. Pedig ezt tervezik, de előtte azért biztos szert tesz valamilyen módon az örökségének legalább egy részére. Nem szándékozik üres kézzel férjhez menni.
Egyelőre viszont úgy tűnik, félreteheti ezeket a gondokat a kötelező körök javára. Vagy nem is olyan kötelezőek most már? Hiszen ez a férfi nem is néz ki rosszul. Mit beszél? Fantasztikusan fest az egyenes tartásával, a makulátlan öltözékével, a gondosan formázott, mégsem túlzott frizurájával és a… hát igen, a szemei! Emlékeztetnie kell magát, hogy jó jó, nem vakságot fogadott, de azért félre kellene tennie a hirtelen támadt lelkesedését, mert a negyedvéla mágiája különösen érzékenyen reagál még az őt érő behatásokra. Elég egy bájos pillantás, vagy mint esetünkben, egy remekbe szabott bók, hogy a szikrák bizseregni kezdjenek a bőre alatt tettre készen, miközben kezet fog Williammel. Itt már képtelen elfojtani a gyerekesen elégedett, kissé csitrisen pöffeszkedő mosolyát. Igen, pont ilyen bókokat akart eddig is, és ezután is a világtól. Tudja, hogy szép, és azt akarja, hogy imádja a világ. Mert megérdemli. Természetesen.
- Valóban nem, de… - itt vet egy szinte rosszindulatúan elégedett pillantást Zsófia irányába. – Valakinek színvonalat is kell csempésznie az eseménybe. – Visszafordul Willhez immáron letisztult, külsőre kedves mosollyal az arcán, és ügyesen ellibben az épp előttük elmasírozó jégszobrok útjából, beáll Will oldalára a saját italával.
- Meglepő… Hogy hogy magára hagyta önt a kísérője? – Nem árt tudnia, hogy számíthat-e egy ostoba, ronda nőre vagy bárki másra, hogy a beszélgetésükbe károgjon, vagy nyugodtan flörtölhet a továbbiakban ezzel az igen szemrevaló férfival? Túl jót tett a dicséret a májának, olyannyira, hogy enged a kísértésnek, és elereszti nagyon halványan, nagyon óvatosan a fékjeit. A bőre alatt sercegő mágia mézes-aranyos szirupként csordogál végig a vénáin, mintha csak cseppeket plántáltak volna egész lényére belőle. Aprócska mennyiség, de a vonásaira mintha őszi, bágyadt napfény vetülne, a haja még puhábbnak nézne ki, az illata még édesebb lenne, a szemei egy leheletnyivel jobban csillognak, talán még egy hangyányit mélyebb a tekintete is. Olyan leheletnyi, szinte észrevehetetlen finomítások ezek, mégis a férfiak általában kapók erre, mert az érzékeiket célozza minden egyes mágikus rezdülés. Jean-Paul mindenképp ugrott rá, és sokan mások is az évfolyamából.
Hányszor de hányszor hallotta, hogy óvatosan kell bánnia ezzel az örökölt jussával – nem mer belegondolni, mit kapna Galinától, ha valaha bajt okozna a vélamágiájával, éppen ezért használja csak visszafogottan, meg mert még túl fiatal ahhoz, hogy magabiztosan irányítsa mint a teste meghosszabbodását. Jelen pillanatban ennyi épp elég ahhoz, hogy ha Will nyitott a dologra, némiképp fokozza az érdeklődését. Egyébként is unatkozik, mint a bűn, miért ne szórakozhatna egy kicsit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 6. 19:47 | Link


Elfojt egy szórakozott nevetést. Valakinek színvonalat is kell csempésznie az eseménybe. Úgy érzi, ha egy hordónyi nyálkahal borulna szét a teremben, a szertartást pedig azokon csúszkálva töltenék, még emelné is a szertartás fényét. Érzi persze, hogy ezt mindössze a saját morózus sötétségének kivetülése érezteti vele, ha képes lenne hátralépni és tényszerűen körbenézni maga körül, a világon semmi kivetnivalót sem találhatna a fogadásban. Számára azonban zavaróan steril és tökéletes, akár a menyasszonyi fátyol. Az aranyvérűek remekül értenek hozzá, hogy egy eseményt, ami végeredményben szexről és mocskosságról kellene szólnia, azt szűzies rebegéssé bárgyúsítsák.
A lány mellélép, az ő szeme követi a jégszobrot, fél könyökével a magas, karcsó asztalra támaszkodik, ha már a keze üres maradt.
   -  Egyedül vagyok itt. Mármint... csak a családot képviselem. Nem is maradok végig.
Újabb fehér hazugság: nem maradhat, mindössze hat órányi szabadságot kapott, bár ebből az aktusból négy is bőven sok lenne. Az érintett családok képviselőinek azonban a gyűrűhúzáson és az azt követő aláírásokon kötelező a megjelenés, hogy a későbbiekben tanúsítsák, az árucsere megtörtént. A vacsora legelejét követő lagzi az ünnepléssel rá már nem tartozik.
Lepillant a mellette állóra. A szeme épp, hogy érintőleg siklik a hajáról a fedetlen vállára, addig időzik ott, amíg Adél felé nem néz; ekkor késve bár, de elfordítja azt. A martini bizsergetését a halántékán érzi. Lassítanod kellene.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1505
Összes hsz: 1526
Írta: 2021. december 6. 20:13 | Link

William Krise


Szinte nyilvánvaló lenézéssel pihenteti a szemét Zsófián, aki épp visszafogottan nevet Dominik susmorgásán. Borzalmas, szinte felfordul a gyomra a bátyjától- el nem bírja képzelni, hogyan sikerült nyélbe ütniük ezt a nyilvánvalóan érdekházasságot? És az még elképesztőbb, hogy a sógornője láthatóan jól érzi magát Dominikkal. Ha választhatna, inkább gondozna egy évig egy ládányi durrfarkú szurcsókot, semhogy egy Dominik-féle pondróval szűrje össze a levet. Szerencsére Jean-Paul messze felülmúlja minden eddigi elképzelését, és ha minden jól megy, nemsokára már... Nos, ez egy másik történet része lesz. Hagyja, hogy a szája elégedett félmosolyba rendeződjön át a nagy álmodozás közepette.
- Kár érte, legalább lenne kivel összefognom, míg a sok, rémesen unalmas és kiszámítható vénség semmitmondó hülyeségekről beszélget egész este, és majdhogynem örömtáncot lejtenek egy újabb, sikeres aranyvérű házasság felett. - Nem is próbálja leplezni a cinkosságot a mosolyában, az átható tekintetet, mellyel felméri Will adottságait. Az unalom és a frusztráció, hogy a bátyja hamarabb megnősült, mint hogy ő férjhez mehetne, eltompítják a belenevelt illemtan egy részét. De legalább hasznos információként elraktározhatja arra a négy órára, hogy William Krise-ra nem fog senki lecsapni. Illetve próbálkozhatnak, de aligha tudnák túlszárnyalni a csillogását, főleg ha rá is segít egy csöppet, mint most. Finoman ismét megigazgatja a szándékosan szabadon hagyott hajtincsét, csavar egyet rajta látszólag légies, természetes mozdulattal, valójában tudatosan adagolt szándékossággal.
- El tudja képzelni, hogy pár hónapja még nem is ismerték egymást, most meg sülve-főve együtt vannak? Elképesztő, komolyan nem értem a sógornőmet, mit kedvel ennyire a bátyámon. - A hangsúlya tele van lenézéssel, főleg, mikor a bátyját említi. Ennél diszkrétebben nem teheti nyilvánvalóvá, hogy utálja, mert Magda helyben tüntetné el a föld színéről.
- Nem láttam az eddigi társasági eseményeken. Mivel foglalkozott eddig? Az ön korabelieket már bevezették a köreinkbe, de ön valahogy kimaradt a repertoárból. - Csintalan kíváncsisággal kezdi faggatni Williamet, égeti a pillanatnyi kíváncsiság, ami valószínűleg öt perc múlva már egyáltalán nem izgatná a fantáziáját, de amíg előtte van az érdeklődés alanya, nyilván megpróbál minél többet megtudni róla. Csak úgy. Addig is telik az idő és nem kell úgy tennie, mintha örülne az egész ceremóniának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 7. 14:02 | Link


   -  Miből gondolod, hogy én jobb vagyok, mint a többi kiszámítható vénség? - emeli meg a szemöldökét kissé, szórakozott félmosollyal. Tehát erről van szó - egy újabb szakadár. Első pillantásra nem mondta volna meg a lányról, hogy nem azok közé az aranyvérű szűzlányok közé tartozik, akiket az anyjuk olyannyira óv és tartogat a házasságra. Kis tenyészmének - a hangjuk, a viselkedésük, de még az illatuk is arra mesterkélt, hogy egyszer egy tisztavérű férfi játékai legyenek. Amikor odasétált hozzá, ő azonnal bekategorizálta közéjük, elvégre a vőlegény testvére, valószínűleg a következő a listán. Különös.
   -  A házasság nem szerelem, a szerelem nem házasság. Ezt mondta a nagyanyám mindig.
Csöppet megrántja a vállát, az asztalon nyugvó kezére pillant. Megértelek, mondaná, mint egy elsuttogott, lázadó jelszót, de nem teszi; nem tudhatja, milyen játékot űz a lány. Azt mondták, képviselje a családot, viselkedjen a neve és jelenleg viselt rangja szerint, ebbe pedig nem fér bele, hogy szót adjon a valódi véleményének. Annak, hogy az egész egy rossz vicc, egy értelmetlen színjáték. Ha szeretni akarsz, szeress, ha baszni akarsz, akkor csináld azt - hímzett asztalterítő, karikagyűrű és ujjat vágó nászéjszaka nélkül. Apropó.
A lány felé pillant ismét, valamit magában dünnyögve, Adél haján megcsillan a mesterséges gyertyafény, idáig érzi az orgonaillatát. A gondolatait épp, hogy egy pillanatra hagyja elkalandozni olyan ingoványba, ahová nem illene. Nagyon, nagyon fiatal, ezt látja, de az odaszúrt megjegyzése miatt mégsem látja gyerekként. Vajon a tavaszias ruhától megszabadítva is ugyanolyan lágy és könnyed, az arca pedig akkor is természetellenesen márványszerű, ha a vörös rúzst elkenik rajta?
   - Hm? Mi? - hosszan pislog egyet. Hazudj. - Kanadában éltem, nem rég költöztem csak ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1505
Összes hsz: 1526
Írta: 2021. december 7. 14:23 | Link

William Krise


- Nem hallottalak hippogriff tenyésztésről beszélni, és még egyszer sem istenítetted az aranyvért. Bár ki tudja, talán épp ez előtt ment el a beszélgetőpartnered, akivel hosszas eszmecserét folytattatok az egyszarvútenyésztés fortélyairól és egyéb hülyeségekről. - Van valami hirtelen jött, felületes bajtársiasság abban, ahogy itt állnak és tökéletesen nem esküvőre illő dolgokról beszélgetnek, pontosabban az ő szája be nem áll, William pedig kitűnő türelemmel hallgatja a kiszekusza szóáradatát. Talán még egyet is ért vele, még ha nem is mondja ki hangosan, de neki amúgy sem szükséges a visszajelzés, elég ha rá figyelnek és elmerülnek a bámulásában. A figyelem kijár neki.
- A nagyanyád bölcs asszony. Aranyvérűek között nincs szerelemből kötött valódi házasság. - Szinte kicsurran a pillanatnyi keserűség a hangjából, ahogy Dominikra néz. Tudja jól, mivel lett gazdagabb a bátyja: az Eszterháziak bevezetik a mágusjog porondjára, megkapja az apósa hivatalát egy napon, sőt még az apjuk, Ilya is ráhagyja majd a vagyon nagyját. Neki alig marad valami.
Gyönyörű vagy, használd ki! A lábaid előtt fog heverni a világ, ha okosan játszod ki a kártyáid. Soha ne add alább, legyenek meg az igényeid, de ne felejts el adni is érte. Persze csak mértékkel. A te szerencséd a szépségedben van. mondogatta az anyja gyerekkorától kezdve. Magda tudta előre, hogy Dominik mindent visz, de a lányát is fel kellett vértezze a megfelelő fegyverarzenállal, hogy férjet, vagyont, kényelmet foghasson magának később. Talán az anyja öröksége rászállna majdan, de ki tudja, Magda hogyan végrendelkezik majd a lengyel bányarészesedéseiről. Sokszor érezte már magát kisemmizve a saját családja által, holott szó szerint mindene megvan és a tenyerükön hordozzák - de meddig? Egy nap majd felébred azzal, hogy kitették és nincstelen? Nem akarja megvárni azt a borzalmas pillanatot, előbb fogja elvenni, ami az övé, és istenhozzádot inteni ennek az életnek. Még azzal is megbékél, hogy a leendő férje nem aranyvérű. Végül is a vér nem minden.
Nincs alkalma tovább feszegetni Will hátterét, ugyanis ebben a pillanatban elkezdődik a tényleges ceremónia, a koordinátorok elkezdik összeterelni a népet a tökéletesen túllihegett esküvő levezérlésére. Megadóan felsóhajt.
- Menjünk. Az anyám borzasztóan feszélyezett lenne, ha nem rajongom körbe a testvérem ezen a csooodás napon. - Jelentőségteljesen megforgatja a szemét a szarkazmust minden cseppjét beletunkolva a gesztusba, és hagyja, hogy mindkettejüket közelebb invitálják a bohóc csőcselékhez, jómaga kénytelen-kelletlen pedig beáll a vőlegény oldalán a család többi tagja közé, hogy a legszebb patikamosolyával asszisztálja végig ezt a gyomorforgató műsort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. december 7. 20:48 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

in the heat of the moment
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 8. 16:46 | Link

W.A.R.
-otthon-


Geez. A nappalijuk kanapéján ücsörög, kényelmesen saját, eredeti alakjában – nemrég zuhanyzott, szóval friss, szantálillat lengi körbe és ha a férfiasságnak bármilyen jelét mutatta is volna az este folyamán, a levendula színű plüssköntös abszolút nulláz minden eddigi ilyen típusú ’törekvést’. Okostelefonján pötyög valamit, hüvelykujjával görget, görget tovább, nagyon elmerül valaminek az olvasásában. Valami karácsonyi dallamot dünnyög, ami ma a fővárosban járva-kelve ütötte meg a fülét, egy boltban szóló rádió játszotta, azóta sem sikerült kiűzni a fejéből a dallamot. Helyette mióta csak hazaért újra és újra nekiáll a Last Christmast énekelgetni. A Whamageddont még nem vesztette el, szerencsére a remixek nem érnek!
- Jó, jó, remek, halott szülők, rossz társaság, kényszeresség és hátrányos társadalmi megítélés. Faaan-tasz-ti-kus! Ebből már lehet dolgozni, előbb jön a karácsonyi prémium, mint gondoltam. Rubeeen, nézd, megkaptuk az információkat, amikre vártam!
A felsőbb vezetés akkor nézte ki a srácot, amikor elítélték, azért mégsem olyan gyakori okból küldték a Zengőbe, így szerencsétlenségére szemet szúrt a fentieknek, mint potenciális segéd. Arról nem is beszélve, hogy itt Magyarországon kissé híján vannak azoknak a medikusoknak, akik hajlandóak bemocskolni a kezüket. Nem is érti, ő jelentkezett a feladatra, de azt mondták neki, hogy a gégemetszésnek csak akkor van értelme, ha az illető utána életben marad. Ebből a reakcióból ítélve volt egy halvány sejtése, hogy a jelentkezése elutasításra talált.
Sokkoló és meglepő.
Amíg a Zengőben tartották, túl sok hozzáférésük nem volt az illetőhöz, sajnos Magyarországon ennyire azért nem voltak berendezkedve – viszont ez a feltételes szabadláb kifejezetten kapóra jöhet. És hát kit is küldjenek egy kiszolgáltatott, élete mélypontját élő fiatal felnőttet groomolni, ha nem Yezebelt, nem igaz?
- Egészen bájos, nézd ezt az arcélt, az embernek kedve támad megnyalni. – Na nem kell ebbe semmi személyeset nézni, az ifrit néha indokolatlanul szeret megnyalni dolgokat.. másokat.. csak úgy. Semmi új, semmi megdöbbentő. Arcán derűs, vidám mosoly játszik, fejét a kanapé támlájának dönti, sötét haja szétterül körülötte, mint egy mélylila glória.
Utoljára módosította:Yezebel, 2021. december 8. 16:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. december 8. 20:17 | Link

Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálva

Lábait kényelmesen előre nyújtva ücsörög a kanapén az ifrit mellett. Egyik keze a háttámlán nyugszik, a másik hosszú ujjai bele-belevesznek a macska csillogó, puha bundájaba. A dohányzóasztalon a vacsora maradéka és az ital, amit megkezdett. Ez egy teljesen átlagos pillanat is lehetne, olyan, amit talán ki sem néznek belőle és életidegen, hogy ennyire higgadt és csendes legyen, ne pedig az a harsány, akinek mutatja magát. Pedig ez sokkal közelebb áll a valósághoz, csak éppen most nem borítja semmi, ami arra utalna, hogy mi is éppen a mocskos "hobbija". Ugyan a fürdőt ő is megjárta, még nedves tincseit lapította hátra, megszokott módon, korántsem olyan kényelmesben pihen, mint a másik mellette. Ugyan sem öltöny, sem valami pazar darab, a köntösre még mindig nem szokott rá. Majd ha öreg lesz és rengeteg fiatal nő veszi majd körül. Apropó a másik; ez az, ami miatt ez a pillanat nem lehet átlagos, mert az ifrit személye minden, csak nem az. Számára mégis, az illat, ami körbelengi, a külleme és persze a hang, ami megüti fülét. Erre forgat szemét, hogy már ő is. Közeledik az év vége, mmeglátszik.
- Írtál a Jézuskának is? - pillant oldalra, ahol az ifrit épp a telefonját kutat valamit. Előre dőlve veszi kézbe az italt majd fordul felé, ahogy a legújabb találat adatait sorolja. Több mint jó, biccent ő is, mintha neki kellene nyugtáznia a találatot. Neki mindegy, ha szólnak hogy menni kell, felőle bárki lehet.
- Végre akadnak ebben a pusztulatban érdekes arcok is. Az imáim meghallgattak. Na most még három ilyet és én sem fogok unatkozni. Mit művelt szerencsétlen? - mert ha tudná, hogy kik figyelmét keltette fel, lehet azt kérne, zárják vissza, de azonnal. Így azonban marad az, hogy egy gyönyörűe szőrt pókháló készül neki és szépen bele is fog sétálni. Egyelőre neki aztán tényleg nincs semmi dolga, ellenben ha az ifrit úgy kívánja, besegít a játékba.
- Nekem nem ez jutott eszembe erről. De hát a te ízlésed - hajol közelebb meg is nézni az illetőt. Így már beugrik, hogy látta itt a városkában már futólag, de nem tűnt annak, ami. Nos, most már aztán végképp nem menekül.
- És mi is pontosan a terv? Olyat is találhatnál akivel én játszhatnék - dől a kanapé támlájának, elvéve a telefont, beleolvas ő is a mesébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 8. 20:20 | Link

W.A.R.
-otthon-


Nem mintha olyan úriasan viselné a köntöst Yezebel sem, mondjuk nehéz is úriasan viselni valamit, ami a férfiak korlátozott színskálája szerint már bőven a rózsaszín kategóriájába esik. Ráadásul a derekán is csak lazán, kényelmesen kötötte meg, a puha anyag engedetlenül szétnyílva például a nagy mocorgásban már le is csúszott az egyik vállán. Ez az a környezet, ahol nem igazán kell visszafognia magát vagy eljátszania, hogy másvalaki. Azt csinálja amúgy is eleget, amint kilép ennek a lakásnak az ajtaján. Persze az sem rossz, valójában kifejezetten imádja a különböző alteregóit, hogy egyik nap ártatlan kisgyerek lehet, másik nap komoly üzletember, máskor pedig csak felpróbálhatja a legutóbb vásárolt magassarkúját.
- Pontosan úgy érzem magam! De sajnos én a naughty listen vagyok. – Lebiggyeszti az alsó ajkát és egyáltalán nem zavarja, hogy két nagyon különböző karácsonyi dolgot kever éppen össze. Villás farka a hangulatát tükrözve kígyózik mögötte, egyik oldalról a másikról leng ki, majd saját életet élve Ruben nyaka köré fonódik. Nem szorít rá, tulajdonképpen nem is ér hozzá, csak két oldalt a vállán pihen. Kívülről rendkívül nyugtalanító, kellemetlen és felkavaró látvány lehet, van a jelenetben a hétköznapi ember számára valami gyomorszorítóan nyomasztó abban, ahogy ez a nem emberi lény egy ember nyaka köré fonja.. bármijét. Valójában viszont a kis társaságukban ez egy gyakori jelenet, soha nem kezdte egyiküket sem fojtogatni ilyen módon, inkább olyasfajta gesztus ez számára, mint ahogy mások megtámaszkodnak a mellettük álló vállán.
- Nah, nah, itt jön az izgalmas rész. Bájitalkísérletek! Belehalt egy vérfarkas is, egészen szélsőséges eredmény, de nagyon tetszhetett valakinek odafenn. – És a hangszíne alapján Yezebel ebben az érdeklődésben, úgy tűnik, osztozik is. Szélesen mosolyog, majdhogynem gyermeki ártatlansággal, csak átlagosnál kissé hosszabb szemfogai rontják el a patyolat összképet. Kicsit szorosabbra vonja a farka szorítását Ruben torkán, de még mindig olyan kis kedveskedő, gyengéd mozdulat, mint egy furcsa anyagú, de kényelmes sál.
- Még jó, hogy nem ez jutott az eszedbe róla! Én néztem ki magamnak, olyan kis aranyos, te nem nyalhatnád meg, ha akarnád sem. Nagyon féltékennyé tennél! – Van valami közös Yezebelben és a macskában, akit éppen Ruben simogat, mégpedig, hogy hajlamosak impulzívan viselkedni, a féltékenység és irigység pedig egy nem épp kedves arcukat mutatja meg. Még akkor is, ha valójában semmilyen mélyen gyökerező oka nincs az érzésre, valószínűleg csupán passzióból imitálja sokszor, mint ahogy tenné ebben az esetben is. Ez ugyan nem teszi kevésbé viharossá magát a kivitelezést .
- Habár, nem is tudom, kire lennék féltékeny ebben az esetben... – Elgondolkodva, mintegy egyszerű mellékcselekvésként tolja félre a macskát Ruben öléből és dől el, fejét a férfi combjaira hajtva. Még hihető is, hogy nagy szórakozottságában nem is tudná eldönteni, kire lenne zaklatott az adott szituációban. Mérlegen lenne, hogy megdézsmálták az új játékát és az, hogy Ruben nincs akkora figyelemmel rá, mint elvárná tőle.
- Te játszol eleget odakinn különben, én is nyújtózkodni akarok, az elmúlt két hónapban túl sokat voltam bezárva. – Kénytelen volt visszahúzódni a könyvbe, töltekezni, visszanyerni a felélt mágikus tartalékait. Sajnos időről-időre szükség van erre és valóban hosszú időn keresztül csak ritkán lehetett az ifritet látni. Terv, terv, mi a terv? Jó kérdés, vörös íriszű szemeit lehunyva, mosolyogva helyezkedik kicsit, minél kényelmesebb pózt keresve újonnan kijelölt fekhelyén. Két kezének ujjait összefonja a hasa fölött.
- Nem is tudom, mi a terv. Előtte még megismerkedem vele, aztán kitalálom, hogyan közelítem meg. Első olvasásra olyan törékenynek tűnik. Mondtam már, hogy imádom a törékeny dolgokat? Olyan izgalmasak! Mindig ott a kockázat, hogy mikor ejted le őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. december 8. 20:52 | Link

Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálva

Yezebel ezer arca körül mégis azt ismeri a legjobban, aki mellette törleszkedik a kanapén. Neki olyan megszokott, mint másnak a tükörképe, mégis, mindig talál rajta valami újat. Általában ez az új csillog és drága holmi, hol épp tőle, hol mástól, hol meg csak úgy. Itt mindketten önmaguk, még ha ebből egy hivatalosan bőrt és alakot nem vált mindig, egyszerűen adja el azt, ami van, az illúziók pedig újat teremtenek, ha szükség van rá. Érdekes lenne egy kívülálló pillantása, mennyire kapnak sokkot, szerencsére, ha meg is történne, hamar eltűnne a bizonyíték a fejekből.
- És az rossz? Így is mindig vagy ezer dobozt kapsz – vigyorodik el, mintha tényleg elhinné, hogy Yez attól tart, a rosszak listáján nem jut neki semmi. Épp jutott, valaki, így aztán megint olyan karácsony áll előtte, ahol fürödhet minden jóban. Nem mintha olyan „család” lennének, akik ünnepelnek ilyesmit és mégis, csak épp nem biztos, hogy sokan leülnének velük egy karácsonyi vacsorára. Bőrén érzi, ahogy átkarolja, apró libabőr telepszik meg vállának csupasz részén, ahogy kényelmesen dől bele a pillanatba és abba, hogy közel tartja magához. Megtámaszkodva figyel, hiszen a másik érezhetően pörgött rá a témára és falja a sorokat, amiket fentről küldtek és amelyekkel megkezdődik a játék. Láthatatlan szemek jegyeznek fel és meg minden apró lépést és cselekedetet, még olyat is, amelyre talán soha, senkinek nem lesz szüksége, ha viszont mégis, előkerül, rombol és fenyeget. Az evidens, hogy ha valaki sáros, arról vastagon szedett jegyzet pihen és elkerülni nem lehet. Fülel hát, hümmög párat, szemöldöke emelkedik meg a hallottakra. Ó, vagy úgy. Hogy ennyire? Erre nem számított, valahogy pitibb, semmisebb dolgokban gondolkodott és tessék. Még a végén ténylegesen érdekes kincset találtak.
- Zene füleinknek, úgy érzem. A kísérlet mindig, a halál pedig főleg. Van erre pár vérfarkas, tessék, még csalit is vihetsz neki – ha meg meghalnak, nos, nem az ő gondjuk. Sosem, semmi, mossák kezeiket. - Folytasd csak – mintha regény lenne, egy történet, aminek hallania kell a végét. Felnevet, ahogy megérzi a finom szorítást a nyaka táján. Nem oda nyúl, hanem Yez vállához, ott, ahol az anyag lecsúszott, és mintha csak a macskát, úgy cirógatja meg.
- Nem veszem el tőled, ameddig azt nem mondják. Ne legyél pukkancs – mintha csak a gyerek bújt volna elő, amelyet, minden arca közül a legjobban gyűlöl, menekül előle. Bár ez inkább más, egyszerre komoly és komolytalan. - Nyilván rám, vagyis rá, hogy hozzáérek – adja máris azt, hogy ő a központ. A macska elégedetlenül, szinte villanó szemekkel mordul fel, hogy kitúrják, egy pár pillanatra még vádlóan is néz a betolakodó felé, majd arrébb vonul, hogy lemossa magáról a gyalázatos érintést.
- Ó, igen. Játszom. De nem ilyet – nem mintha most azonnal akarna is. Elvan azzal, ami akad. Ujjai, amelyek eddig a macska bundáját csesztették, most megtalálják a másik tincseit, azzal játszadozik tovább, miközben olvas. - Jaj annak, aki most be akarna zárni – jegyzi meg, ahogy tovább görget, végül a végére érve teszi le maguk mellé a telefont. Könyökére támaszkodva, fejét megtartva pillant le végül és hümmög párat.
- Egy párszor említetted, igen. Reméljük valóban izgalmas. Bizalom kell, így nem nyithatsz azonnal a farkasokkal mégsem. Olyasmi kell, ami elesett és mégis megragadja. Nagy a családja, esetleg onnan?
Utoljára módosította:Weiss Arion Ruben, 2021. december 8. 20:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 10. 13:44 | Link

W.A.R.
-otthon-


- Akkor milyet? Olyan kis csendben intézed azokat, nem is tudok róluk semmit, pedig biztosan szórakoztató lehet kívülről nézve. - Habár nagyon izgágának és mindenlében kanálnak tűnik, valójában, ha a tényleges cselekedeteket nézzük, Yezebel ténylegesen egyikük életébe sem mászott bele túlzottan soha. Najó, Dominik az egyetlen kivétel, de az elkerülhetetlen volt, elvégre nehéz úgy függetleníteni magad valakitől, hogy tulajdonképpen gyerekkora óta neked kell gondoskodni róla. De ő már kirepült a fészekből, mostanság már kevésbé 'anyáskodhat' felette. Nem mintha bánná, szoros kapcsulatuk nagyon torz és furcsa lenne, ha anyai szerepben tetszelegne Dominik előtt. Illetve annak idején is inkább valakiféle távoli tükörkép volt, inkább volt 'gondviselő'? Tanár? Ezt a bájos gondoskodó, anyai vonalat csak a szórakozás végett vonta be.. annál viccesebb most az egyik arcával konkrétan Dominik kisfiát megformálni. Van az egészben valami nagyon szemtelen, valami nagyon bicskanyitogató - és Yezebel imádja ezt a tényt.
Elégedetten hagyja, hogy a haját birizgálják, el sem próbálja játszani, hogy nem pont emiatt helyezkedett így el.
- Iiigen, igen ezen én is gondolkodtam, mi lenne a legmulatságosabb? Melyik megközelítés? Ahh - drámaian felsóhajt és a hangban van egyfajta nagyon indecens él, ami az érzékenyebb lelkűeket pirulásra késztetné - .. alig tudok válogatni a lehetőségek közül. Mi legyen, mi legyen... ?
Végig lehunyva tartja a szemét, de arcvonásai kifejezően visszaadják izgatott érzelmeit. A kisördög a bal vállon, mindig is odavolt ezért a szerepért, mert a legtöbb embernek vannak olyan jellemvonásai, amelyekre megfelelő módszerekkel, jó időzítéssel oda lehet hatni.
- Megpiszkálhatnám a védelmező oldalát, hm? Egy elesett kislány, a csúnya gonosz Ruben bácsi helyben hagyta.. mit gondolsz? Megüthetnél és még csak mérges sem lennék érte! Olyan régen éreztem a vér ízét a számban, egy kis fájdalmas sajgás pedig sosem árt a bordák közt, általában úgysincs semmi bajom.
Sicko, legalábbis emberi mértékkel nézve. Kissé árnyalhat talán a dolgokon, hogy ha valaki hozzá hasonló, aki már többszáz éve él és rengeteg inger érte, ez tényleg csupán különleges szín a palettán, elszakadva a fájdalom és egyéb ingerek negatív-pozitív meghatározásától. Ennyi idő elteltével, ennyi tapasztalattal benne nem a jó és rossz skála két oldala között ingadoznak életének eseményei, történései, döntéseinak súlya és jellege vagy morálja. Hanem az érdekes és unalmas között.
- Bár olyan kis melankolikusan magányosnak tűnik az élete, nem lehettúl sok emberi kapaszkodó körülötte, akikre támaszkodhat. Nem biztos, hogy a gondoskodó oldala olyan kiforrott, hogy alapozni lehessen rá bármit.
Persze, ideig-óráig mindenki szereti magát hős megmentőnek képzelni, nade ez az állapot kitartana, elég szilárd alap lenne akkor is, amikor döntéshelyzet elé lenne állítva? Számíthatna valakitől elhivatott védelemre, aki az olvasott háttéranyag alapján sosem kapott hasonlót?
- Naaah. - Hangosan válaszol saját, ki nem mondott gondolataira. - Azért elrakom későbbre, tetszik a gondolat, hogy megüss.
Nagyon nem szakadhat el ettől a gondolatmenettől, mert alig néhány másodperc elteltével figyelmeztetés nélkül, hirtelen felül. Boldog, széles vigyorral helyettesíti a farkát két kezével Ruben nyakában, ahogy előredőlve átöleli és úgy dől rá köntösöstül. Állát megtámasztja a vállát, így az ötletét közvetlenül Ruben fülébe duruzsolhatja.
- Ha már az én megverésemet elnapoljuk, mi lenne, ha egy kicsikét, egy iiiinduri pindurit őt bántanánk? Csak annyira, hogy nagyon fájjon. Ne törjön össze teljesen, de legyen szörnyű napja. Játsszuk el, hogy kirabolják, hagyjuk ott egy sikátorban, megfosztva az értékeitől, a büszkeségétől és ha volt is aznap bármilyen jó tapasztalata - mindattól? Leszel a segédem?
Alattomos ötlet fogalmazódott meg benne, de dallamos hanglejtése alapján Yezebel rendkívül elégedett vele.
Utoljára módosította:Yezebel, 2021. december 10. 13:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. december 11. 08:17 | Link

Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálva

Jó kérdés, hogy ebben itt mi számít neki játéknak. Az erőszak vagy éppen teljesen más? Hiszen majdhogynem mondhatni, hogy az egész világ az övék, így aztán színtere van arra, hogy minden egyes formát megtapasztaljon, játszani tudja. Nem is tud választani, vagy ha igen, azt kimondva talán még egy halovány árnyalatot tudna csalni a másik arcára. Az, hogy az épp a zavar, vagy más, mindegy.
-Legtöbbször kérik is a csendes módot. Nekem az egész ittlétem egy játék, hogy senki vagyok, mégis valaki, miközben nem látnak semmit sem. A többit pedig ismered. Azt, amikor kegyes vagyok közben és amikor nem – halovány, szinte már-már ragadozóhoz illő vigyorával cirógat végig Yez nyakán, arcának élén, hiszen ki más, ha nem ő látta ezeket a feleket. Visszatér a tincsekhez, újfent azzal játszadozva von vállalt.
- Nekem mindegyik szórakoztató. Ezzel is lehetne mit játszani – bök a telefon felé, azonban ez nem az ő terepe, nem az ő játéka. Az persze nem tilos, hogy ihletet adjon, vagy épp bármi megoldást, ebben nem rest, hátha végül mégis kap egy kis koncot vagy ő nézheti végig, mire jut.
- Csak ne Lacika. Attól még ez a szerencsétlen is kitépi a haját – ingatja meg a fejét. Bár nem utolsó szempont, hogy el lehetne adni a gyereket, mint vérfarkast, csak épp annyira lenne hihető, mint amúgy egy ál alak lehet. Plusz sok munkával járna, így csendben marad. Közben az ölében bőszen meg a dráma, halkan nevet fel, hogy ennyire mindent akar és még sem tud dönteni. Nem félti, mert tudja, egy ilyen után jönnek a legjobb ötletek.
- Lassú vagy gyors játékot akarsz, ezt még ugye mérlegelni kell – mintha amúgy nem tenné, de jobb hangosan beleszállni az ötletekbe, mint csak figyelni és bámulni. Aprót moccan, mintha elzsibbadt volna már a sok ülésben, majd lepillant, amikor hangját hallja.
- Akár – hümmög pár sort. Bár gyerekeket nem üt, tudja mit ért kislány alatt. Arcát ugyan nem adná, elvégre még sajnos itt kell élnie egy ideig, de az ötlet alapnak elég. – Milyen kegyes vagy, hogy nem lennél mérges. Én meg nem ütnék nagyot. Annyira – vigyorog. Noha az erőszak nem része életüknek, a fájdalom igen, az a fajta, ami mégis kellemes. – Na ha ennyire hiányzik – tűri fel az inge ujját, hogy itt és most azonnal megejti, ha kell, de ugyan úgy csak a hajtinccsel játszadozik. Tudja, hogy nem most vágyik rá és nem arra, amit ő, nem olyan rég játéknak nevezett.
- Vélhetően senki, hacsak itt nem találta be valaki. Talán épp neki kellene egy gondoskodó. Lehetnél a kis barátja, aki segíti – bár általában nehezen van az ilyen kimondva, jelezve. Valahogy abból, amit olvasott, nem az jön le, hogy akkora támasz lehetne. Aztán ki tudja, mások is okoztak már neki meglepetéseket.
- Na? – pillant kérdőn, majd vigyorodik el a fejét ingatva. Ha ennyire kívánja, megadja. Nem mintha olyan sűrűn mondana nemet az ötleteire, mert, nos, az ízlésük sok mindenben hasonló, valahogy ez pedig kissé meg bizarrabbá teszi a kapcsolatukat. Egy tincset csavar ujjai köré, majd hullik le, amikor hirtelen ül fel és dől rá. Derekát átkarolva húzza bele ölébe, miközben feje billen minimálisan oldalra, a boldog vigyort látva pedig minden világos. Jutott valamire. Halk szuszogása hallatszik, miközben a másik beszél, derekán pihenő kezével tartva magukat. Végül fejét dönti hátra a támlára, mintha nem dőlt volna már el rég, mi is válasz.
- Leszek a segéded, örömmel. Legalább nekem is jut belőle. Talán mégis picit előre hozott karácsony ez – mintha ünnepelne. Persze, majd pont ő. – Elveszem a méltóságát és te leszel a megmentő? Rettentően bájos. És aljas. Ügyes – lehel lágy csókot halántékára, majd dől el vele. – Mikor akarod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 11. 14:51 | Link

W.A.R.
-otthon-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. december 12. 23:33 | Link

Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálva

I write sins, not tragedies
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 14. 23:20 | Link

W.A.R.
-otthon-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1505
Összes hsz: 1526
Írta: 2021. december 16. 15:07 | Link

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -


A második emeleti folyosón van egy egészalakos, aranyozott tükör a bal oldali szárnyban. Gyerekként egy egész órán át képes volt nézegetni a tükörképét, vadászni minden egyes kilógó részletet kritikus szemekkel, és eltüntetni azokat. A nagyanyja imádta- Galina kedvtelve nézegette, hogy a pöttöm unokája milyen odaadással viseltet az örökölt szépsége iránt.
Most, közel tíz évvel később már korántsem olyan hibákat keres az arcán, mint régen. Látnia kell, muszáj megbizonyosodnia róla, hogy az apjától kapott tegnapi pofonnak nem maradt semmi nyoma. De nem, hibátlan, minden teljesen tökéletes. A sminkje, a ruhája (egy fekete zakó, krémszínű blúz, feszes szövetnadrág és magassarkú csizma), az ékszerei, a frizurája, mindene makulátlan.
Összerezzen, ahogy észreveszi a mögötte álló nagyanyját- ki tudja, mióta állt ott Galina. A tükörben egymásra pillantanak, de egyikük sem szól egy szót sem. A nagyanyja hidegen, elmarasztalóan tekint rá, nyoma sincs a régi elégedettségnek. Ő nem kevesebb hidegséggel és formalitással tűri a pásztázó pillantást. Mindketten megfordulnak, és együtt sétálnak le a hallba Ilya és Magda mellé.
Ideje elkezdeni a komédia következő felvonását, a hivatalos eljegyzési találkozót. Tudja, hogy a szülei sürgetik már magát az esküvőt is mostantól. Azt is tudja, hogy a nagyanyja osztozik a véleményükön és folyamatosan tárgyal Madlen Krise-szal a háttérben. A két boszorka a saját érdekeit nézi, de arra őszintén kíváncsi lenne, hogyan próbálja Galina megmagyarázni a sürgetés okát? De ez nem az ő dolga; neki csak bájosan kell mosolyognia és tökéletesen kinéznie- mint mindig.
A steward ebben a pillanatban jelenti be a Krise-szekció érkeztét. A kötelező udvariassági körök után Galina mindenkit az ebédlőbe invitál, hogy elkezdhessék a kötelező jellegű családi programot. Igazából ez a része abszolút forgatókönyvszerűen zajlik, Willt és Adélt egymás mellé ültetik, Adél baljára Galina ül, Galina mellett Madlen foglal helyet, Ilya és Magda természetesen egymást szórakoztatják elsősorban, és persze a többieket, de mindent összevetve a papírformának tökéletesen eleget tesz mind a menüsor, mind a társaság.
Már a desszertnél járnak, és Adél külön büszke magára, hogy a hányinger elkerülte, bár az arca a gondos festés alatt továbbra is holtfehér. Az apja szó szerint lenyomott egy fiolányi bájitalt a torkán a reggel, hogy nehogy most hányjon össze mindent, egy ilyen fontos pillanatban. Galina elégedetten méri végig időről időre Willt, és leplezetlenül vált egy-két suttogásba fajuló szót Madlennel a jó ízlés határain belül. A leendő ara pedig már most fáradt az egész cirkusztól, Will hallhat néhány keresetlen sóhajt tőle jól álcázva egy-egy korty vagy falat előtt.
- Örülök, hogy elszántad magad, William. Mi is ebben a korban mentünk férjhez a nagyanyáddal, ez a legalkalmasabb időpont rá. - Mindannyian tudják, hogy ezek csak üres dicsérő szavak az űr kitöltése érdekében. Adél hűen játssza a szerepét és egy hangyányit Will felé dől időről időre, mintha máris a szerelmes fruska életérzése sütne le róla, aki megütötte a főnyereményt.
- Jobban nem is alakulhatott volna, Nagymama. - Noha Galina szeme jegesen villan az unokájára, az arca abszolút tökéletes mosolyba fordul át, ahogy egyetértően bólint, tekintetét visszakormányozva a fiatal vőlegényre.
Utoljára módosította:Machay Adél, 2021. december 16. 17:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 16. 16:51 | Link


Machay Birtok, Hévíz - december 18    


A rózsaszín, rumos mignont étvágytalanul piszkálja meg az ezüsttel futtatott címeres villával. Elkalandozva figyeli a tányérja előtt álló, érintetlen pezsgőspohárban felfelé szállingózó buborékokat. Halk beszélgetés moraja veszi körül, a drága étkészlet kongásai, ez csak fehér hangként jut el hozzá. Oldalra pillant a lányra.
Az elmúlt két napban nemigen gondolt rá. Ha fel is ötlött benne, a gondolatot jótékonyan másba fojtotta: leginkább Júliába, ha kéznél volt. A találkozó óta nem érzi a fekete fellegeket a feje fölött, a házasság ötletének terhe is kevésbé nyomja a vállát, még csak különösebben nem is ideges. A hazafelé úton Petre készségesen megnyugtatta afelől, hogy egy gyűrű lényegében semmi kötöttséget nem jeleni, ő már csak tudja, William pedig teljesen feleslegesen aggódik. Az eljegyzés előtt pedig bőven lesz alkalmatok megismerni egymást, ha pedig nem akarod, még csak össze sem kell költöznötök. Az egész egyszerű, ámbár kötelező formalitás.
A tekintete röviden elidőzik Adél ásványvizén. A megszólításra fordul vissza szeme ismét a Machay asszony felé. Az én anyámat ennél jóval fiatalabban csinálták fel és kötözték aranyvérű béklyóba, mondaná, nagyanyja kutató pillantását azonban folyamatosan érzi magán. Az agya mélyéről előkeresi az apja diplomatikus, tapintatos viselkedésének legpontosabb imitációját.
   -  Biztos vagyok benne, minden úgy a legjobb, ahogy azt a család eltervezte - válaszol az üres frázissal. Ha ennek vége, ne felejtse el rummal kiöblíteni a száját, hogy kimossa belőle az aranyvérű fecsegés szarízét - De minden úgy lesz, ahogy Adél akarja. És akkor, amikor ő akarja - folytatja gondolkodás nélkül a sorokkal, amiket Madlen a szájába rágott korábban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1505
Összes hsz: 1526
Írta: 2021. december 16. 17:14 | Link

William Krise
- Hévíz, Machay birtok -


Kedve volna fájdalmasan felnyögni Will utolsó mondatára, mert gyakorlatilag ezzel ráhárul minden. Ezzel szemben a mosolya töretlen marad, annak kell maradnia, hogy túlélje ezt az egész tortúrát. Sajnos azonban a családja figyelmét sem kerülte el ez az apró kis részlet. Ugyan az apja nem tekint rá, Ilya minden vágya, hogy a lányát mihamarabb férjhez adja egy megfelelő társhoz, nem egy mocskos sárvérű tanárhoz, Magda pedig sejti, amit sejt Galinával együtt. Az ő érdekeik szerint Adél akarja csak minél hamarabb ezt az esküvőt.
Hagyja az ujjait rácsusszanni Will nagyobb, férfias kezére, finoman, kellemesen. Még meg is cirógatja az ismeretlen bőrt, mintha máris olyan sokat jelentene neki.
- Talán nem is kell olyan sokat várnunk... Annyira szeretném már Nagymama esküvői ruháját és diadémját viselni. - Nyomatékosan megtoldja egy jól irányzott kuncogással is, miközben hagyja a bizsergő, langyos-kellemes mágiát cseppenként kiáramlani a testéből, hogy még gyönyörűbbé fesse az természetellenesen szőke tincseit, még zöldebbé tegye az amúgy is vibrálóan gyönyörű íriszeit, és még teltebbé, csókolnivalóvá az ajkait. Gonosz kis dög, meg van róla győződve, ha Will rátolta ezt a felelősséget, ő is játszadozhat kedvére, és egy picit magába bolondíthatja őt.
- Megtiszteltetés lesz csatlakozni a Krise családhoz, Madlen. - Ha eddig nem is volt hányingere, gondolatban már öklendezik. Muszáj az öregasszony kedvében járni, ezt Magda kikötötte, és ha azt szeretné, hogy Willnek is könnyű dolga legyen, hogy utána tökéletesen készségesen váljanak el, jó, ha a nagyanyjával megfelelő viszonyt ápol már most. Persze a csitris-szerelmes pillantásait most is Willre sózza, mintha valami csodálatos dolgot látna és érezne ezen a halálosan unalmas ebéden. Igazából rá sem akar nézni az alkoholra vagy a macaronra, mignonra, semmire, nehogy a bájital hatását felülírva a gyomra újabb hadjáratba fogjon. Will arcától legalább nincs hányingere.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 16. 17:45 | Link


Machay Birtok, Hévíz - december 18    


Ő mossa kezeit: ahogy pedig Petre biztosította, valójában teljes passzivitást vállalhat az eseményekben. A tárgyalásokat a család magja és rangidős tagjai, a konkrét szervezést pedig a nők fogják végezni, neki pedig semmi más dolga nincs, mint időben megjelenni, tenni, amire kérik, aláírni a papírokat és hazamenni. Elméletben legalább is így képzeli el mindezt, semmivel sem komplikáltabbnak, mintha egy házat vagy autót írnának a nevére. William személy szerint nem rendelkezik sem kimagasló vagyonnal, sem pedig olyan pozícióval, ami tovább bonyolítaná a szituációt, vagy pedig a jelenlétét követelné.
Az érintésre elsőre összerezzen; a nem várt gesztus és a bőr puha érintése megbillenti az imitációt, az arcára majdnem nyíltan ellenséges fintor bukik, de épp, hogy egy figyelmetlen pillanatra. Azonban nem mozdul. Onnan, ahol a lány a kezéhez ér, bizsergés indul; olyasmi, ami fel sem tűnik neki, ha nem koncentrál rá, egy csöppnyi meleg, de annyira megnyugtató érzés.
   -  Gyorsan akarod? Komolyan?
Amikor a kérdés először megszületett, csodálkozó, már-már megrökönyödött volt: tényleg sietni szeretnél, Adél? Azonban akkor, amikor kimondja, ennek épp szikrája sem tűnik ki a hangjából.  A kezét tenyérrel fölfelé fordítva összekulcsolja az ujjaikat, nem kell gondolkodnia rajta, a gesztus magától jön és annyira természetes.
   -  Nekem teljesen mindegy, tényleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1505
Összes hsz: 1526
Írta: 2021. december 16. 18:38 | Link

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -


Egész egyszerűen nem fogja elfogadni, hogy rákenjék a teljes felelősséget, bár jobban belegondolva ez voltaképp az ő hasznára válik, ő diktálja a tempót innentől fogva. Minél hamarabb ráveszi Willt a házasságra, annál hamarabb tud eltűnni a színről, és röpke három évet kibírni, míg elválnak, úgy hogy majd a tényleges szerelmével élhet, igazán megugorható kompromisszumnak tűnik.
- Miért is ne? - Angyali mosollyal fordul vissza Willhez. Kérdezhetné azt is: neked talán nem sürgős, hogy ne kelljen többé a nagyanyád lába nyomát csókolgasd? Vagy nem akarsz újból tisztára mosott állampolgárként járni-kelni? Akkor mit húznád az időt? Ehelyett összefonja az ujjait Willéivel és hagyja a kellemes mágiát áramlani kettejük között a maga gyenge visszafogottságával. Ha Galina eleresztené a saját fegyvertárát, a kis Adél próbálkozásai gyenge füsteregetéseknek tűnnének a nagyanyja erdőtüze mellett, de Will pillanatnyi ellazítására bőven megteszi a negyedvélasága is.
- Szavadon foglak ám. - A nevetése a már jól ismert kellemes, csilingelő, talán egy leheletnyi gonoszkodás is szorult bele. - Akkor már igazán kihasználhatjuk a születésnapom is, ami jövő hónapban lesz. Mit szólsz? - Noha Willt kérdezi, valójában a két nagymama az igazi érintett ebben. Ha ők áldásukat adják rá (és Galina részéről teljesen biztosan bele fog menni, hogy szabaduljanak Adéltól és a sárvérű szeretőjétől), akkor tényleg nincs más hátra, mint Andrássy grófnőnek egy kisebb szívrohamot okozni, hogy az új esztendőt rögtön egy esküvővel indíthatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 16. 19:29 | Link


Machay Birtok, Hévíz - december 18    



Taktikai hibát vét - ezt ő is felismeri, amikor összekulcsolt ujjaikról fölpillant a lány zöld szemébe. Ismeri a származását, pontosan tudja, hogy negyedrészt véla, ahogy azt is, hogy ebben a szobában ezzel együtt talán még mindig a legkevésbé veszélyes. Általánosságban, ha egy mágus felkészülten találkozik vélával, képesnek kell lennie arra, hogy megacélozva magát ellenálljon a bűbájnak, legalább is a lény ne csavarja azonnal az ujjai közé. Ő sem folyik hát el, ám érzi az agyára telepedő ködöt, hallja a duruzsoló gondolatait, amik egyelőre nem agresszívan, de nyomatékosan kérlelik őt. Ha szeretné, még könnyedén lezárhatná magáról a bűbájt és ellen tudna állni Adél manipulációinak is - ám a fizikai vonzalommal akkor sem tudna szembeszállni.
Van egyfajta otthonos melegség Adél mosolyában, abban, ahogy oldalra billenti a fejét. Szép, nagyon szép - ezt nem tagadhatja senki. Általánosságban véve azonban egyáltalán nem lenne az esete ez a kifinomult, tiszta báj. Ő szereti, ha életszaguk van - ha mérgezőek, cinikusak, ha küzdenek és elutasítanak, ha nyomot hagynak a bőrén és nem zavara őket, ha ő nyomot hagy rajtuk. Adél annyira, túlságosan...
Adél nem Júlia. És mégis.
   -  Talán egy hónap egy kicsit korai, nem? Mármint... - szaporán pislogni kezd, elfordítja a fejét - Adél, velem jönnél egy pillanatra? Csak... ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1505
Összes hsz: 1526
Írta: 2021. december 16. 19:44 | Link

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -


Szinte érzi, ahogy hízik az egója- Will szemeibe nézni egyenlő egy talánnyal most. Vajon besétál a csapdába? Vajon tényleg lágyabbá váltak az arcvonásai egy csöppet, vagy ő is színészkedik? Immunis a vélamágiára? Nem, aligha, emlékszik még arra a későn elkapott tekintetre az esküvőről, a meztelen vállát ért, nem pofátlan, de érezhető pillantásra. A tekintete egyenes utat keres Will szemeibe, látni akarja a bűbájossága hatását. Hiszen gyönyörűnek lenni számára alap, és az ezzel járó hódolat természetes. Jár neki, hogy ez a férfi is térdre vesse magát előtte, és könyörögjön, hogy a vonzó lábai közé bebocsátást nyerjen egy nap.
A pillanat elszáll, a szeme rebegése jelzi, hogy ő is kizökkent egy kissé, de a mosolyát sikerül megőriznie.
- Hát persze. - Feláll az asztaltól, elindul Willt követve, de Galina mellett elmenve még megáll a két nagyi mellett. - Bocsássatok meg egy pillanatra. -
A hallba érve még visszanéz az étkező ajtaja felé, amaz félig nyitva áll mögöttük, így nem engedi el még Will kezét, csak a belső kert felé indul el, viszont odakint már azonnal elereszti, mintha megégették volna.
- Szóval? Mi a probléma? - Egy csapásra változik a hanghordozása- hideggé, egykedvűvé, majdhogynem unottá tompul, s ahogy visszafordul, hogy Willre nézzen, az arca pontosan ugyanezt tükrözi vissza. A kezeit összefonja maga előtt a mellkasán, és jó két lépés távolsággal arrébb megy Willtől, hogy mindkettejük személyes tere fellélegezhessen végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 53 ... 61 62 [63] 64 65 ... 73 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek