Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll offline RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
Írta: 2019. november 18. 20:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781233#post781233][b]Thomas Middleton - 2019.11.18. 20:42[/b][/url] ZSOMBI kora délután az ELME parkjában | #awesomeGIF
Egyáltalán semmit nem értek a válaszából. Egy pár pillanatig abban sem vagyok biztos, hogy ez a ramholczos kérdésemre volt a felelet. Ám amilyen határozottan mondja és aztán nem fűz már hozzá semmi mást, arra kell jussak, mégis annak szánta. És nekem ezt értenem kéne. Hát nem teszem sajnos. Picit kétségbeesetten nézek rá, viszont nem akarnám tovább faggatni, mert látom, ahogy megváltozik a témától. Összehúzom kicsit magam és lefelé pislogok az útra előttem, oldalra sandítva olykor a fiúra. Igen. Ezt hagyom most inkább. - Dehát ez fantasztikus! - élénkülök fel, amint újabb felelete nyomán kezdek igazán ráébredni, hogy... hogy ez itt most ő. Hogy tényleg ő, minden egyben. Ez már most maga a csoda szerintem. Na nem vagyok szakember, szóval megértem, ha nem ad a véleményemre ebben. Viszont nem tudok nem áhitattal mosolyogni rá, ahogy ezt forgatom magamban. Azt, hogy most egészében van itt velem. Még ha ő nem is érzi magát annak. Fogalma sincs, ez mennyit jelent. Odanyúlok és megsimogatom a hátát, ahogy ballagok mellette. Nem tudom tovább megállni, hogy hozzáérjek. - Pompásan - vágom rá vidáman. - Bérel egy saját kis lakrészt a faluban. Tök jó - rázom a fejem, ám nem nemlegesen, hanem a beleéléstől, ahogyan lelki szemeim elé tárul a helyes kis otthona. - És... hogy lesz, te hol fogsz lakni? - jut ez eszembe erről. - Már, amikor nem a suliban. Nálunk... nálunk biztos maradhatsz egy darabig, ha szeretnél - tárom ezt elé, most egy kicsit ilyen furán, oldalazva menve mellette, hogy teljesen rá nézhessek, felé fordulhassak. Oké, meg kell kérdeznem Liam bácsit, de biztos vagyok benne, hogy semmi ellenvetése nem lenne. Nem olyan. És szeretném, ha a barátom tudná, hogy én mindig szívesen látom és mindig ott vagyok neki. Azon is igazán kár aggódnia, hogy miként oszlik meg a szeretetem, figyelmem, mert mindből olyan rengeteg van, hogy az aztán elég lenne mindenkinek, ő pedig egy hatalmas adagot kap belőle és mindig kapni fog. Sok számomra kedves, fontos ember van ma már az életemben szerencsére, akik közül többet is nevezhetek akár barátomnak szerintem, viszont A Barátom az Zsombi. A legjobb barátom.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2019. november 20. 18:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781332#post781332][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.11.20. 18:08[/b][/url] Vajda Eszter iszok / Pécs Lehet ez így szarul hangzik, és mindenki annyira hiperszuper tökéletes dolognak tartja ezt a véla-dolgot, de mindenkit ki kell, hogy ábrándítsak; egyáltalán nem az. Az emberek akaratlanul kedvesek veled, és közelednek feléd, nem azért, mert mennyire szimpatikus vagy nekik és tényleg megismernék milyen vagy valójában. Milyen vagy a virító kék szem és a fehér hajon túl. Nem, egyszerűen csak akarnak, de nem megismerni. Ilyen ez. - Nem - nevetek fel a kérdésen. Nem azért jöttem idáig, hogy a problémáimat kitálaljam egy idegennek pár korty whisky után, plusz beszélni sem akarok róla. Nem pszichológushoz akartam leülni, csak egyszerűen beszélgetni bármi másról. Az időjárásról, a csillagképekről, még erről a baromság horoszkópról is beszélhetünk felőlem, csak ne arról, ami a mindennapjaimat körbeöleli. Mert itt helyben eret vágok. - Eszed vágni, mint a beretva - bólintok egyet, oldalra sandítva mosolyodom el. - Fattyú vagyok, ez lenni. Oroszország, Ukrajna, Wales, Finnország - tárom szét a karomat halkan felnevetve, mert olyan felmenőkkel sem rendelkezhet mindenki, mint ami nekem kijutott. Ráadásul a fele utál, így még jobb a dolog, nem mintha bárkinek is hiányozna az a fél, de értitek. Attól még család, meg szeretet, boldogság, béka, plusz a többi nyálas szarság. Közös megegyezés volt szüleimtől a névválasztás, és bár néha nyelvtörőt okoz az embereknek, főleg a vezetéknevem, de én szeretem. Amióta fel tudtam fogni, hogy ez a nevem, szeretem, mert különleges és azért az elég para mégis, hogy Finnországban ezt a nevet kiabálják utánam, nem? Nem mintha anyám vagy apám neve jobb lenne. Szóval a nő mönnyög, és amíg legyintget, nekem pont van annyi időm, hogy végig mérjem. A bőr szoknya nem takar sokat, éppen annyit, hogy felkeltse az érdeklődésemet, a felső pedig éppen annyira kihívó amennyire kell neki. Ha pasizni jött ide, akkor biztosan sikerrel megy haza. - Miért inni le magad? - a korsó fülére fogok, de még nem emelem ajkaimhoz azt, csak kell egy pont, amibe kapaszkodhatok, mielőtt olyat teszek, amit nem szabad.
|
|
|
|
Dr. Halty L. Zaina Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 144 Összes hsz: 201
|
Írta: 2019. november 21. 14:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781398#post781398][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.11.21. 14:37[/b][/url] Ambrózy Henrik #he_says_yes #Sopron #'19.11.02. #alkalomhoz_illőenÖsszeráncolt szemöldökkel próbálom felfogni a reflektálást, és csak úgy tenni, mintha nem is hallottam volna, de ugye ezt nem tehetem meg, mert nem vagyok süket, ráadásul valóban kimondtam, úgyhogy a tervet elvethetem. Csak összeszűkült szemekkel mosolygok, és próbálok nem ismét tetőtől talpig elpirulni, hogy valamiért megint elkapta azt az egyetlen szót, amivel zavarba tud hozni. Valószínűleg külön érzéke van ehhez a férfinak, mert mindig megtalálja azokat a szavakat, mondatokat, amikkel a sírba tud tenni, hiszen amikor ezeket kimondja vagy felhívja rájuk a figyelmemet egyszerűen megásnám a saját nyughelyemet. Most sincs ez másképp, mert ahogy felveszem a rettegett pózomat, ő csak végig mér, majd egy olyan széles és elbűvölő mosolyt küldd felé, amitől szívem kihagy egy ütemet, a bókjára meg egyszerűen beharapom alsó ajkamat, halkan felkuncogok, de nem reagálok rá. Nem tudom eldönteni, hogy ez most jót jelent-e vagy rosszat, esetleg semmit nem jelent, totálisan semleges jelentéssel bír, csak én képzelek bele valamiért többet, mégis valamiért abban reménykedem, hogy jó irányba húz ez a kijelentése a férfinak. Henriknek hála nincs sok időm elgondolkodni azon, hogy visszakarok-e menni, vagy simán elfutok és Bagolyfalváig meg sem állok, mert határozottan elkezd vinni az asztalunk felé, pedig... Pedig olyan tökéletes volt csak az ajtóból bámészkodni, nézni a többieket, ahogy felhőtlenül beszélgetnek egymással, hallani apám jókedvű nevetését, és egyszerűen nem részese lenni ennek az egésznek. Lehet közre játszik az, hogy Henrik közelsége nyugtató hatással van rám, és az érzés csak fokozódik, ha orromat megcsapja az illata, így talán örökre el tudtam volna ott ácsorogni, csak ugye a férfi nem hagyott sok választást nekem. Az asztalhoz érve Heléna rögtön nyávogva kér bocsánatot a férfitől, miközben én kapok egy "dögölj meg" pillantást, amit egy elbűvölő mosollyal köszönök meg. Az elbűvölő mosolyom nem sokáig marad arcomon, pedig a beszélgetés beindulni látszik, mert apám feláll és az emelvény felé indul. Nagyot nyelek, attól félek még István is meghallja, aki a terem másik végében áll. Szemeimet lehunyom, nehogy kidobjam a taccsot, amikor megérzem a lágy és meleg érintést kezemen. Nem kell kinyitnom a szemem és lenéznem ahhoz, hogy tudjam, Henrik jelzi némán támogatását. Reakcióként csak elmosolyodom, rászorítok a férfi kezére, majd mielőtt felállnék mosolygok rá Henrikre. A hányingerem seperc alatt tűnik tova és amikor apám kimondja a nevemet, a hatalmas tapsvihar közepette lépek fel az emelvényre. - Köszönöm szépen, apa - mosolyodom el a férfi felé, majd miután kiölelgettük magunkat jöhet a feketeleves. A meghívottak felé fordulok, majd egy mély sóhaj után keresem meg az arcot, ami biztos pontot jelent, végül neki állok. - Köszönöm mindenkinek, aki tiszteletét tette az eseményen, így tudjuk meg igazán, hogy ki támogatja édesapámat. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszik az igazgatóváltás, ami hamarosan bekövetkezik a cégnél, de szeretném, ha tudná mindenki; minden erőmmel és tudásommal azon leszek, hogy méltósággal vigyem tovább apám nevét - édesapámra siklik tekintetem, aki totálisan bágyadtan és meghatódva néz engem, ami mosolygásra késztet. - Szeretném megköszönni édesapámnak a bizalmat, és édesanyámnak a támogatást, de... - tekintetem visszatér Henrikre. - De egy különleges személynek szeretném a legjobban megköszönni, aki nem rakott ki azonnal a lakásából, hanem válaszolt a kérdéseimre, és most zokszó nélkül jött el velem erre az esélyre - haloványan elmosolyodom, lesütöm pilláimat, mielőtt folytatnám. - Akiről tudom, hogy mindenben és mindig támogat most is, és fog is a jövőben. Köszönöm, Henrik - mosolyom szélesebb lesz, majd a megilletődött tekintetek után a legtöbben elmosolyodnak, majd egy kisebb tapsvihar tör ki. Türelmesen várom meg, amíg lecsendesedik. - Köszönöm mindenkinek, élvezzék az est hátralévő részét, a svédasztal mindjárt elérhető lesz a terem bal oldalán. Nekem a jobb oldalon jelenleg - taps, én pedig teljesen gyengén lépegetek le az egyik zenész segítségével az emelvényről. Nem mozdulok meg egy ideig, mert nem vagyok rá képes, és nem tudom elhinni, hogy ájulás nélkül végig csináltam az egészet. Mosolyogva sietek Henrikhez, kikerülve az embertömeget, befogadva pár gratulációt, kézfogást, arcra csókot. - Nem voltam nagyon vörös közben? - intézem kétségbeesett kérdésem a férfinak, és csak remélhetem a nemleges választ. Aztán eszembe jut, hogy mit mondtam az emelvényen állva neki címezve, tekintetem rögtön lesütöm és cipőm orrát kezdem el bámulni meredten. Baszki!
|
Rögtől szívig, minden dalol; nem ésszel, lényével válaszol, mint egy nő, vagy egy költemény.
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Írta: 2019. november 21. 23:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781451#post781451][b]Ambrózy Henrik - 2019.11.21. 23:08[/b][/url] Lianna Sopron | egy más világ Hát elérkezett az estének ez a pontja is, mikor Halty végre színre léphet. Miközben apja az emelvényhez sétál, szinte tapintani véli a nőből áradó feszültséget, így ösztönösen nyúl finom ujjaiért, hogy bátorítóan megszorítsa. Nem néz rá és nem mond semmit, egyszerűen csak ott van és csendben támogatja, hiszen ezért jött el. Eközben bensőjét valamiféle büszkeség tölti el, hiszen Liannát, az ő Liannáját épp most nevezik ki jövendőbeli igazgatónak. Amúgy nyilván csak barátilag az övé, de nem tud elvonatkoztatni a ténytől, hogy kísérőjeként a nő most igenis vele van és igenis méltán lehet büszke az elért eredményeire. Most mondhatnánk azt is, hogy eleve el volt rendelve, beleszületett, meg különben is, ki más örökölhetné, ha nem az egyetlen lány, de... De tudja, hogy mennyit dolgozott és dolgozik most is azért, hogy méltó lehessen a címre és kivívja az emberek tiszteletét. Talán nem ont magából napi öt cikket, azonban az a kevés, ami kikerül kezei közül, az megbízható és minőségi, Henrik szerint pedig épp ez a lényeg. Mit ér a mennyiség, ha közben silány teljesítményt nyújtanak? Míg én ezen elmélkedem, elérkezik a pillanat, mikor Halty-nak fel kell lépnie apja után és pár szót mondania. A férfi egy aprócska mosollyal szája szegletében, alig láthatóan biccent, ezzel is megnyugtatva - de legalább próbálva - partnerét. Biztos abban, hogy tökéletes beszéd lesz, de ismeri már annyira a nőt, hogy tudja, ő ezt egészen máshogy gondolja. Túlságosan pánikolós. Az egész roppant érzelmes és szép, az örömapa láthatóan meghatódik, ettől pedig apró, alighogy észrevehető könnyek csillannak szemében. Büszke az ő egyetlen, édes pici lányára, aki nemcsak felnő a feladathoz, de túlszárnyal másokat és önmagát is. Talán ezért is lepi meg, mikor Lianna rá emeli tekintetét és neki mond köszönetet. Noha igyekszik leplezni döbbenetét, csak részben sikerül, hiszen mosolya egy másodpercre lefagy arcáról, végül zavartan dörzsöli meg tarkóját és fészkelődik kissé. Tényleg ez volna ő? Henrik, a nagy támogató? Végül is igen. Ha jobban meggondoljuk, az első találkozásuk óta figyel a nőre, óvja és próbál a kedvére tenni, netán megviccelni őt. Mindvégig az orra előtt volt, csak nem vette észre és azt hiszem, ez az a pillanat, mikor rájön, hogy Arie-nak igaza volt. Halty megfogta őt, magával ragadta és egy jó ideje már nem ereszti, akármennyire is tagadja vagy küzd ellene. Hogy szerelmes volna? Kötve hiszem, de gondolatai egyre-másra visszatérnek a nőhöz, az őzike szemeihez, a kellemes virágillatához, a vékony alakjához, a kedvességéhez, az esetlenségéhez, a törődéséhez. Minden apró rezdülésben ott van, csak eddig Lilla, majd a gyász miatt nem figyelt fel rá. A beszéd végét szinte nem is hallja, annyira sokkolja saját felfedezése, hiszen amit eddig sejteni vélt, most már kőkemény valósággá formálódik. Figyeli, ahogy az emberek gratulálnak neki, ahogy puszit nyomnak arcára és átölelik. Nem tétlenkedik hát ő sem, felkel a helyéről és türelmesen, sorban állva várja, hogy Lianna hozzá is eljusson. Amikor ez megtörténik, elmosolyodik, szeme pedig különösen csillan, mintha valami megváltozott volna. - Csodálatos voltál. Köszönöm - mielőtt még esélye lenne meggondolni magát, közelebb hajol a nőhöz, hogy egy leheletnyi csókot nyomjon kipirult orcájára, majd, mintha mi sem történt volna, felegyenesedjen. A zenekar eközben felállni látszik, a többi vendég pedig, akik eddig nem óhajtották őszintén kinyilvánítani örömüket - mivel egyértelműen nem örülnek -, megindulnak kettejük felé. Henrik tudja, hogy elérkezett a most vagy soha pillanata, mivel a fafejű Gábor is épp feltápászkodik, hogy lecsapjon a nőre. - Mivel megkértél, hogy egész este táncoljak veled... - huncut mosoly játszik arcán, míg a nevetőráncok kacéran gyülekeznek szemei sarkában. Nem hagyhatja ki, hogy ugrassa a másikat, vagy épp zavarba hozza. Enyhén meghajol, kezét kinyújtja. - Szabad lesz? - kék íriszeit a nőébe fúrja, ellenállhatatlan görbéje pedig töretlenül nyugszik arcán. Mondj igent.
|
|
|
|
Juniper Delaney Iredale INAKTÍV
offline RPG hsz: 71 Összes hsz: 97
|
Írta: 2019. november 22. 06:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781458#post781458][b]Juniper Delaney Iredale - 2019.11.22. 06:27[/b][/url] Jason &
Fel is nevettem kicsit, mert az sok minden volt, csak nem simogatás. Ettől még persze egy autónak nincsenek érzései, nem is próbálom beadni senkinek, hogy vannak, de alapvetően vicces elképzelés. A név dolog meg egyértelmű, annyi filmben van neve az autóknak, hogy ha egyszer nekem lenne, egész biztosan adnék neki. - Nancy. Illik hozzá, olyan vagány, de komfortos - simogattam meg az autót, de aztán csak elvigyorodtam, a csillagokra függesztve a tekintetem. Csodaszép volt idekint. És nem hiszem, hogy bármit megváltoztattam volna, ahogy az ujjaim óvatosan az övéi közé csúsztattam. Volt valami meghitt ebben az egészben. A kék lángok pedig egészen sokkoltak, talán egy pillanatra meg is riadtam, de semmi olyasmi, amit nem tudtam volna kezelni. Inkább csak figyeltem az apró fényforrást, de nem engedtem el a kezét. Véletlenül sem. - Elég... veszélyesen hangzik - mérlegeltem, hogy milyen szavakat is keresek pontosan, mert sok minden múlik azon, hogy a mondandónkat milyen köntösbe burkoljuk. Az enyém nem volt több, mint... aggodalom, újfent. A kocsi finom mozdulásából lettem figyelmes rá, hogy mennyire rám is koncentrálta a figyelmét. A szervezetem pedig valahogy az ilyet nagyon furcsán reagálja le, ezt nem tudom olyan higgadtan kezelni, mint egy előadást. Halkan fel is nevettem, mielőtt végigfuttattam a nyelvem az ajkaimon, pár pillanatig csak a ragyogó fényfoltokat bámulva az égen. Aztán hasonlóan csillogó tekintettel pillantottam rá. - Hé én élveztem azt a beszélgetést. Uuu, uuh, u! Ez tetszeni fog. Volt egy kis időm, szóval olvasgattam a napokban és arra jutottam... - Még egy izgatott kis sipítás is kiszökött az ajkaim közül. Azt a mosolyt éreztem az ajkaimon, ahogy ismét Jasonre néztem, amitől tudod, hogy ráncok kúsznak az arcodra. - hogy a Holdra szállás egy baromi nagy kamu volt!
|
|
|
|
Dr. Halty L. Zaina Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 144 Összes hsz: 201
|
Írta: 2019. november 22. 15:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781483#post781483][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.11.22. 15:33[/b][/url] Ambrózy Henrik #he_says_yes #Sopron #'19.11.02. #alkalomhoz_illőenCsak az lebeg a szemem előtt, hogy minél előbb átjussak a tömegen. Kezek tapogatnak, innen-onnan bezsebelek egy kéretlen arca csókot, valakik csak egyszerűen megragadják a karomat és megrázzák, én pedig azt sem tudom merre nézzek, vagy egyáltalán kihez szóljak, így csak mosolygok mindenkire, mint a tejbetök és próbálok minél illedelmesebben, de annál gyorsabban kikerülni a körből. Akik ülve maradtak, azok egyszerűen megvárják, amíg kikerülök a nyalizósabbak bűvköréből, hogy utánuk támadjanak meg, akár a keselyűk. Ez mindig így van. Bármilyen eseményen veszek részt, bárhol jelenek meg apámmal, először a nagyon behízelgők jönnek a sorban, végül, akiknek köze van a kiadóhoz, de utálnak, csak egyszerűen tisztában vannak azzal, hogy mennyire fontos személy vagyok, akár akarják, akár nem. És hogy én valóban fontosnak érzem-e magam? Az egy teljesen más lapra tartozik. Apámnak és anyámnak fontos vagyok, ennél több nekem nem kell. Kilépek a körből, az emberek elkezdenek szétszóródni, én pedig végre vehetek levegőt egyedül és nem befújják az orromon. Szentséges ég, mennyire jó érzés! Rögtön Henrikhez lépek, akinek felteszem az első kérdést, ami eszembe jut, hogy aztán ismét felfogva szavaim súlyát lesüssem pillantásomat. Egészen addig, amíg meg nem szólal, merthogy megköszöni. Felkapom a fejemet, értetlen nézek rá, de nincs időm megkérdezni mire gondol, mert valahonnan a távolból - milyen drámai - a nevemet hallom. Édesapám égre földre kereshet, nem mintha az előbb nem csak két méter lett volna köztünk. Aj, apa! Visszafordulok a férfi felé, aki éppen felém hajol, bennem pedig megáll az ütő. Ahogy megérzem meleg ajkait arcomon, amihez még illata is társul, meghűl bennem a vér, és teljesen elvörösödve hajtom le fejemet. Alsó ajkamat rágcsálom, próbálok nem nagyon idiótán kinézni, de tudom, nincs rá sok esélyem. Ezen Henrik következő mondata sem segít sokat, én lehajtott fejjel próbálok eltűnni, vagy esetleg egybeolvadni a talajjal, vagy valami hasonló nagyon jó álcázási módszert kitalálni, mert a vörös minden árnyalata arcomon játszik. Ebben biztos vagyok. Szó nélkül nyújtom a férfi felé a kezemet, amikor apám odaér hozzánk. - Lianna, kislányom! Olyan büszke vagyok rád, amiért nem ájultál el, gyere ropj egyet apáddal. Henrik biztos nem bánja - jelentőségteljes pillantást vet a férfira, nekem pedig esélyem sincs válaszolni, hogy de én Henrikkel szeretném az első táncomat, és felkért, és az illata, és a... megilletődött tekintettel hagyom, hogy apám maga után húzzon, és némán tátogom a férfinak. - Kérj le, kérlek - mutató- és középső ujjamat mutatom a Henrik felé, csak nagyon erősen reménykedve, hogy leesik neki; két perc. Két perc múlva kérjen le, mert ha Gábor mellé kerülök, akkor nekem végem van. Nem lehet gyorsabb Henriknél. Apám folyamatosan cseverészik, már négyszer elmondta mennyire büszke rám, mennyire örül, amiért nem ájultam el vagy dobtam ki a taccsot, amire akaratlan kitör belőlem a nevetés. Hátravetett fejjel, hangosan nevetek. - Kösz, apa. Mindig jól esik a támogatásod, de tényleg - kuncogok halkan. - De azért a céget még vezesd egy párt évet te, ha kérhetlek. Apa... - elharapom a mondatot. Hogy kérdez meg egy ilyet egy nő az apjától? Csak belevág? Esetleg puhatolózik? De én soha nem puhatolózom édesapámmal, csak mondom neki, vagy csak egyszerűen megkérdezem. Felemelem fejemet, és apám kérdő tekintetére elmosolyodom. - Mi a véleményed Henrikről? - apám tekintete rögtön a férfi felé villan, és nem tudom mire számítsak. Abban biztos vagyok, hogy nem fogja félreérteni. Ugye nem? - Nos, Zaina... Henrik ahogy elnézem egy roppant kifinomult úriember, akinek az lebeg a szeme előtt, hogy mindent megkapj és neked jó legyen, látszik, hogy törődik veled. Azt hittem nem jöttök vissza, miután te is kimentél utána, és ismerlek annyira, hogy tudjam; te nem is akartál visszajönni. Biztos vagyok abban, hogy a férfi vett rá - csak óvatosan bólintok egyet, miközben az első szám a vége felé közeledik. - Nagyon kedves és megbízható férfi, gondolom jó barátok vagytok - apám halovány mosolyából tudom, hogy ezt ő sem gondolja komolyan, én pedig csak egy széles vigyorral bólintok egyet. Mert azok vagyunk. Barátok. Se több, se kevesebb, és a gondolattól valamiért görcs áll a gyomromba. Valóban nem lennénk többek? A táncnak hála éppen úgy fordulunk édesapámmal, hogy rálássak Henrikre, de nem merem tovább nézni, mint pár másodperc. Barátok...
|
Rögtől szívig, minden dalol; nem ésszel, lényével válaszol, mint egy nő, vagy egy költemény.
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2019. november 22. 23:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781506#post781506][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2019.11.22. 23:57[/b][/url] ELME Találkozás II. Hallgatta, ahogy barátja könnyeden beszél. Úgy, mintha nem lenne a világon semmi baj. Talán mindig ezért is szerette annyira. Naivitása és pozitív kisugárzása egy idő után átragadt a másikra. És erre nagyon nagy szüksége volt. - Klassz, sok időt töltesz nála? Vagy ti így mennyire... - kezdte tárgyalni a kérdést Zsombor. Fogalma sem volt róla, hogy ő maga mennyire is tapasztalt a kérdésben. Ainsley Mártonhoz tartozott. Azokról az emlékekről pedig nem tud biztosat mondani. No meg azt sem, hogy Tom ezekből mennyit is tud pontosan. Talán Márton el sem mondta neki a dolgokat. Vagy épp ellenkezőleg, többet tud, mint ő maga. - Szóval érted, hogy ő... hogy te.... hogy ti.... - folytatta a rávezetést, de nem akarta megbántani barátját ilyen kérdések feltevésével sem. Nem akarta siettetni vagy számon kérni, semmi ilyesmi. De ha elég időt tölt együtt egy lánnyal az ember, akkor csak gondol arra IS. - Alapjáraton a kastélyban fogok lakni. Szünetekben pedig vissza kell jönnöm ide. A gyógyulás hosszú folyamat, és ez a fajtát jobb szemmel tartani - magyarázta. Senki nem szerette volna, ha visszaesik, és az eddigi fejlődése mind a semmibe vész. Ő a legkevésbé. - Amikor pedig nagykorú leszek, akkor megöröklök mindent. A házunk Budanekeresden, a vagyont, mindent, ami a szüleimé volt. - Hangszíne ugyanolyan maradt, idegességét egyedül léptei könnyedségének elvesztése mutatta. A "baleset" óta senki nem járt a lakásban. Olyan lehet ott minden, mintha az idő megállt volna, és egyedül a por árulkodna a korról. - Különben is, nem hiszem, hogy Liam még egyszer szívesen látna. Azok után, ahogy a múltkor ráhoztam a frászt... - húzta el a száját, ahogy felrémlett az emlékképe. Igen, ezúttal az övé. Legalábbis merte remélni, hogy jól emlékszik.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy offline RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
Írta: 2019. november 23. 15:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781525#post781525][b]Vajda Eszter - 2019.11.23. 15:46[/b][/url] V L A D x Pécs x odatettem- Hát akkor nem - kicsit kibiggyesztem ajkaim, mintha valami sajnálat közeli állapotba kerülnék, majd vállat is vonok. Nekem igazából mindegy. Ujjaim végigfuttatva dús, sötét hajamon simítok ideiglenesen hátra pár tincset, majd kiegyenesedve teremtek röpke távolságot magunk között - bár azt már nem tudnám megmondani, miért érzem ennek szükségét. Talán a maradék önérzetem túl soknak tartja a pultokon fetrengést. Haha. - Tudom - lehet, hogy nem nézek egy túl okos lánynak, de attól még az vagyok - most épp részeg, de ez abszolút mellékes információ, ha már jelentéktelennek aligha nevezhető. - Hmm, fattyú - elgondolkodva csücsörítve ismétlem el a szót, kezeim közé véve a finom poharat forgatom azt magam előtt. Néha én is kifejezetten annak érzem magam - nem biológiailag, csak így fejben, mintha kimondatlanul megkímélném az apám attól, hogy olyan dolgokra kelljen gondolnia amikre nem akar. Mert Ricsi olyan tökéletes. - Szerelmi bánat - legalábbis ezt ismételgettem magamnak az elmúlt időben, ami azért is vicces, mert - Tudod, az a vicces, hogy egyesek szerint már pedig nincsenek érzelmeim - már én sem tudom egészen biztosan, hogy mi ez. Csak azt tudom, hogy az életem néha ebben a szédülésben töltöm, néha pedig elhiszem, hogy képes lehetek megmaradni ugyanazon ember mellett - vagy, hogy a pillanat örökké húzható mint egy rózsaszín rágógumi, amit gyerekként csentem el a boltból. Egyszer valahol azt olvastam, az embernek egész életében egyetlen alkalommal adatik meg a tökéletes társ és vagy megtartja, vagy nem - ha ez tényleg így van, azt hiszem, már elbasztam. - Tudom, hogy azt mondtad nem szeretnél beszélni, de egy szar nap sok mindent jelenthet, szóval... Mi a te kifogásod?
|
but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll offline RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
Írta: 2019. november 24. 00:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781647#post781647][b]Thomas Middleton - 2019.11.24. 00:32[/b][/url] ZSOMBI kora délután az ELME parkjában | #walkingintheparkGIF
Nem igazán tudok többet annál, mint hogy Mártonnak barátnője volt. Csak olykor osztott meg egy-egy részletet arról, hogy mikor találkoznak, mit csinálnak. Érdeklődve és örömmel hallgattam, viszont nem kérdezgettem. Ennek számtalan oka volt és van, amik azonban pont azért nincsenek napvilágon, mert soha szóba se kerültek igazán. Minden esetre most türelmesen várom, mire akar a srác kilyukadni. - Hát... egy-egy hétvégén nála alszom. Mármint szombatokon. Aztán tőle megyek templomba másnap reggel - felelem meg a kérdést boldogan, arcomon a rám jellemző, szokásosan barátságos kifejezéssel. Semmi pajkos csillogás a szememben, semmi cinkos kis hozzáfűzés. Mert nem értem azt, amire utal. Bár ha érteném sem igazán kapna tőlem ilyeneket. Mindent összevetve szegénynek mégsem igazán adok választ arra, ami ténylegesen érdekelné. Valószínűleg csak akkor adnék, ha teljesen egyértelműen fogalmazna. Tudhajta, hogy én igazából csak abból szoktam érteni. Ez esetben meg aztán főleg. Felhagyok oldalazva menésemmel, visszafordulok rendesbe, miközben kiderül, hogy egy ideig még ez a hely lesz a második otthona. Visszanézek az épületre, a minket szemmel tartó ápolókra, majd ismét sétatársamra. - Akkor jövök majd hozzád nyáron is - jelentem be rögtön. - Hú... nagyon várom már, hogy visszagyere a suliba - sóhajtom jólesően. Már a gondolattól is odáig vagyok, hogy megint naponta lássam. - Ó - mondok először csak ennyit az öröklésre, és elgondolkozva pislogok magam elé az útra. Klassz, hogy rámaradnak ezek. Akkor sok minden van, amivel nem lesz gondja. Ám könnyű sem lesz - És odaköltözöl vagy szerzel új helyet? - interjúvolom terveiről lágy hangon. Mindenki máshogy dolgozza fel, amik érik. Van, aki hanyatt-homlok menekül az emlékek elől, mások ragaszkodnak hozzá az őket beivott hellyel együtt, még ha fájdalmasak is. - Rá hoztad a frászt? - kérdezek vissza, erősen homlokráncolva. Miről beszél? Már éppen álltam volna neki megcáfolni őt különben, hiszen tiszta dinkaság, hogy Liam bácsi ne látná szívesen. Azonban most fennakadtam ezen a részleten. Komolyan nem rémlik semmi. Egyáltalán semmi.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2019. november 24. 10:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781663#post781663][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.11.24. 10:45[/b][/url] Vajda Eszter iszok / Pécs Meredten bámulom az egyszerű mozdulatot, ahogy a pár rakoncátlan tincset helyére rakja, hogy ne zavarják. A mozdulat egyszerű, mégis van benne valami plusz, ami már el is veszi az értelmét annak, hogy egyáltalán beszélni kellene a problémáimról. Minek? Teljesen feleslegesen koptatnám a számat, hiszen az én problémáim nem merülnek ki abban, hogy elfogyott a kedvenc rúzsom a boltban - már bocs -, és nem is olyan, hogy összevesztem a szüleimmel. Szeretem a szüleimet, de az egész életem egy veszekedés velük. Halovány mosollyal fogadom az igen határozott tudom szócskát. Rendben, tehát tudja. Szomorú, de a nő egyre jobban kelti fel érdeklődésemet, ahelyett, hogy az egész lankadna. - Fattyú - bólintok egy határozottat. Soha nem zavart, hogy túl sok minden és mindenki van bennem, mert talán az egyetlen véla vagyok, aki szereti a származását, de a vértisztítás még engem is undorral tölt el. Nem akarok vért tisztítani, nem egy szexrabszolga vagyok, akinek egyetlen feladata az - jelen esetben -, hogy fenntartsa a tiszta vélavért, mert a nagyanyja ezt várja tőle. Na meg a nagy faszt! Nem fogok azért vélával hálni, mert ők az mondták. Ha én akarom, akkor rendben van, de egyelőre a véla, akivel találkoztam az férfi. És ez a fasz Machay meg inkább ne is nemzzen gyerekeket. Megemelkedett szemöldökkel tekintek a nőre. Szóval szerelmi bánat. - Ezek szerint lenni érzések, ha szerelmi bánatod lenni most - az egész gyorsan fogalmazódik meg bennem, át sem gondolom - nyilván nem, mikor szoktam? A nő álla alá nyúlok, és tekintettel arra, hogy talán jobban be van rúgva, mint kellene neki, talán könnyűszerrel fordítom magam felé arcát, hogy végül egy olyan csodálatos mosolyt küldjek felé, amit még én is szégyellek. - Én kifogásom, hogy véla lenni - mosolyom szélesebb lesz ugyan, de a vélamágia nem növekszik. Nem növekedhet, mert a karkötő rögtön szól, és akkor nekem jajaj lesz, ha rájönnek a csúnya minisztériumos bácsik a használatra. Ujjam elveszem a lány álláról, hogy tenyeremet arcára simítsam, ujjaim a tincsek közé szánkázzon. - Szerelmes lenni a férfiba még? - nem engedem el tekintetét, mert az őszinte válasz így is garantált, mégis látni akarom tekintetét.
|
|
|
|
Bremzay A. Eugén INAKTÍV
Lovardatulaj offline RPG hsz: 68 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. november 24. 17:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781689#post781689][b]Bremzay A. Eugén - 2019.11.24. 17:54[/b][/url] HattieTermékbemutató | Aukciló >> A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...
Wallace-szal a kapcsolatom mindig nagyon fura volt, már az első naptól, de nem tudom, hogy miért, mert az elején tényleg pusztán üzleti szempontból tekintettem az ismeretségünkre. Csak hát ő nem bír magával, a flört valahogy csak belecsúszott az egészbe, utána pedig már nem volt visszalépés belőle. Másfelől ezen már mentem át, akkor kettőnk érdekében hatalmas nagy zakó lett a vége ennek az egésznek, abban nem vagyok biztos, hogy szeretném még egyszer átélni. - Miattad? Mert megígértem? - néztem rá teljesen érzelemmentes arccal, szerintem egyértelmű volt, hogy ha nem róla, vagy Bonnieról lenne szó, most nem lennék itt, sőt, hátra sem néztem volna, úgy maradok bent a ló boxában. De róla volt szó. Mona mint egy üstökös becsapódott, én pedig csak körbeörültem a magam lovas módján. Van egy külön attitűdöm, amit velük szemben mutatok csak ki. - Hogy az anyád, Mona, meg hogy a lányod Wallace - mutattam egyikről a másikra, majd összefontam a mellkasomon a kezemet, várakozón nézve. Jobb szeretem, mikor tudom melyik szál és hova fut, mit köt össze mivel. Ő erről valahogy mégsem szólt. - Nem. Úgy tűnik nem - néztem talán merőben új perspektívával a mellettem álló lányra. Azt hiszem, most már biztosan mondhatjuk, hogy öregszem. Anyám, én nem ilyen lovat akartam. - Mit kell rajta elmesélni? - kérdeztem teljes értetlenséggel, mert számomra ennek tényleg semmi logikai alapja nem volt, szerintem semmi nem szorult magyarázatra, azon kívül, hogy miért kéne a ló hiányát megmagyarázni. Nincs itt, nem kell mindenhova cipelni, neki is nyugodtabb így. - Nem? Miért, milyenek szoktak itt lenni? - kérdeztem, majd a sportolovaknál rátámaszkodtam a karám szélére. Elég hamar magamhoz is intettem az ügyeletes csávót. - Azt a szürke kancát körbe tudná valaki vezetni? Érdekel a jármódja. Be van már törve? Wallacera is néztem, érdeklődő fejjel, ő mit gondol a lóról, amelyikre rámutattam. Temperamentum alapján szimpatikus volt.
|
|
|
|
Bremzay A. Eugén INAKTÍV
Lovardatulaj offline RPG hsz: 68 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. november 24. 18:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781691#post781691][b]Bremzay A. Eugén - 2019.11.24. 18:08[/b][/url] HaltyTermékbemutató | Sopron, Frei Café >> A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...
Vannak olyan napjaim, mikor segítőkészebb vagyok és van, amikor kevésbé, ma még szerencséje volt Halthynak, mert ez egy olyan nap volt, ahol nem akartam senkivel úgy explicit kibaszni, még arra is hajlandó voltam, hogy elhagyjuk a magázódást. Pedig mennyivel szórakoztatóbbak az újságírók, mikor senyvednek nagy lelkesedéssel a magázódás tengerében. Láttam az arcán a meglepettséget, de nem voltam hajlandó hasonlóan annak lenni, mert valahogy számítottam rá, hogy nem ezt a választ várja. Sokan azt mondják, hogy hatásvadász és számító vagyok. Igazuk van. - És a testvére, Christiano talán. Hozzá még csak látásból volt szerencsém - emeltem meg a kezem, eltárva a tenyerem, majd visszaejtettem a kezem az asztallapra, illetve bólintottam egyet. Mert így volt, én csak pénzt és ötletet adtam, a megvalósítás, a munka oroszlánrésze nem az én érdemem. Én csak az engedélyeket sürgettem meg kicsit. - Úgy tudom, hogy azért, mert bár nem a turizmus fő célpontja a falu, elég sok a fiatal, akiknek nem árt a kikapcsolódás. Szigorúan a nagykorúaknak. Illetve, ki tudja, talán még fel is lehet virágoztatni a helyet - vontam egyet a vállamon, nekem ez alapján tűnt logikusnak, más alapján biztos, hogy egy felkapottabb helyet választottam volna magamnak. - Lettek volna, de pont ez benne a szép. Kinek lett volna jó, ha mondjuk egy nagyobb város sokadik ilyen jellegű szórakozóhelye a Fortuna? Így pont annyira különleges, mint amennyire megérdemli azt. Érthető, nem? Egy egészen derűs pillantást vetettem a nőre, talán még egy félmosoly félét is megejtettem, de nem volt több pár pillanatnál, aztán a friss kávémba kortyoltam.
|
|
|
|
Harriet O. Wallace INAKTÍV
offline RPG hsz: 53 Összes hsz: 73
|
Írta: 2019. november 25. 00:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781766#post781766][b]Harriet O. Wallace - 2019.11.25. 00:35[/b][/url] Eugén #Talán... lehet, hogy... jó, egészen biztos, hogy eltúloztam kicsit ezt. Tovább húztam a rétestésztát mint kellene. Mi történik ilyenkor? Elszakad, a megszakadt nem gyúrható újra össze, az már foltos marad. Vagy kijön a töltelék, vagy meg sem lehet vele pakolni és mehet a kukába. Nem vagyok oda a tényért, hogy ilyeneket tegyek, mint cukrász. Kicsit össze is kellett magam kapni és csak a földre bámultam amennyire le tudtam nézni ennyire közel hozzá. - Tudom - igazából tudtam is meg nem is. Velem beszélte meg, én hívtam ide, persze nem magam miatt elsősorban. A lehetőségről meséltem, az tényleg nem élvezett prioritást, hogy én akkor is hazautazom, ha ő neki más dolga lenne. Ez már hagyomány, legalább kettő nagy ilyenre hazajövök. - És betartottad. Ez is új valahol, nem csak sok olyan apróság, amik felgyűltek bennem. A versenyek, nagyon sokan vettek már körül, férfiak is, de egy-egy versenyt, eseményt vagy éppen próbálkozást alkalomért sem éltek túl. Volt aki a meccsem közepén veszett el. Ezek sokszor estek rosszul, mert nekem fontos dolgokat akartam megosztani, de végül letettem erről. És akkor itt van ő. Aki jött az üzletével, nem is én hívtam, nem is szóltam, hogy ott vagyok, de ő jött. Aztán ott volt az a második. Meg az a megnyitó, vagy a kaszinó. Mit csinálunk? - Sosem kérdezted, hogy ismerem-e - vigyorogtam rá, szándékosan nem pedzegetve az anya és lánya dolgot. A nevelőanyám is csak rám mosolygott meg megsimogatta a hátam inkább. Mindig rám szokták hagyni, hogy azt mondhassak, amit szeretnék. Az igazat vagy sem. - Muszáj ezt fejtegetni? Ennél csak az rosszabb, ha előszeded a képeim - forgattam meg a szemeim, persze csak vicceltem. Nem szoktam magam szégyellni, és én sajnos pontosan jól tudom, hogy mi mennyire ismerjük egymást, és kicsoda volt akkor, hogy most ki azt nem igazán. Eugén olyan furcsa. De erről inkább becsuknám a szám, ami volt megtörtént, na. Végül megvártam még Mona előre ment és a kiscsikótól fel is egyenesedtem. - Arra van egy teljesen frissen rendezett és elkészített box, a fiamé. Sosem jövök haza nélküle - néztem rá Bremzayra, aztán megkapaszkodtam az elkerítő fába és fel is léptem az alsóbb fokra úgy hajoltam előre a felsőre illegve ott, mintha muszáj lenne. - Azaz sosem jöttem, nem szoktam egyedül jönni, mással sem, hanem vele. És nem értik. De jó helyen van, ezt ő is tudja - vontam vállat, mintha ez olyan egyszerű lenne, pedig valahol nem az, akkor sem, ha én is szeretném, ha úgy lenne. - A potenciális vevőkkel? Hangosak, témáraterelők és felvágósak - nevettem el magam. Valahol jó volt ez, de engem nem érintett különösen, inkább figyeltem a pacit, akit kinézett éppen. Tetszett, hogy nem úgy nézett ki, mint sok verseny miatt leéheztetett, csak izomrakott paci. Nem tesz az jót nekik. - A körbevezetés jó, de cseles is. Mindegyik be van itt tanítva erre, kérj olyat, amivel kimozdul a normálból. Ha sántít, nem szófogadó, előbb kiderül - néztem rá oldalra, ahogy a kezemre feküdtem. - Mona nem az anyukám.
|
|
|
|
Dustin Axel Westwood INAKTÍV
offline RPG hsz: 164 Összes hsz: 315
|
Írta: 2019. november 25. 15:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781821#post781821][b]Dustin Axel Westwood - 2019.11.25. 15:46[/b][/url] Május 30 éjszaka | Az Isten háta mögött színe előtt Azt éreztem rajta, amit jómagam is kimutatok, ha nem is direkt: nyugalmat. Ez az esküvő nem felfordítani akart valamit, nem többet adni vagy éppen mássá tenni. Ugyan az volt minden leszámítva az emberek tömegét és a ruhákat. Bár azt sem tartom kizártnak, hogy ez ott fog innentől pihenni a szekrényében, ami rajta van most szoknya, és néha csak úgy leül benne majd a gyermekünkkel és így játszanak vagy éppen mesélnek. Csodás darab, ő pedig a leggyönyörűbb menyasszony, akit valaha láttam. Mégsem érzem úgy, hogy túlzásba kellene esni. Szelíden bólintottam csak a viszont érdeklődésére mielőtt mögé helyezkedve az állam a vállára tettem volna egy futó csók után, ami az arcát érte. - Ami a tiéd, az az enyém is, bárhogy hívjuk - mosolyodtam el, mert éreztem a javítási szándékán a problémája gyökerét, én mégis úgy éreztem a mi jelző túl van pozicionálva. Romantikusan hangozhat, de néha egész más fedi le sokkal jobban. - Nekem is hiányoztatok odabentről. Tényleg rendben vagytok, ő sem fáradt? - néztem rá, mert tudja ő is, egy szavába kerül és ha kell egy ezerszer kényelmesebb helyre is viszem, egyébként sem kockáztatnék, még ha nem is annyira nyilvánvaló ez, hiszen nem tudják. Senki, még csak sejtésük sincs. Bár Tim nemrég megkeresett fura csakrák érzékelésével. Vannak sejtelmeim mikor lépett ezekbe a dimenziókba és ki mellett. A fejem a gondolatra fordítottam a nő felé, de csak elmosolyodtam. - Most éppen? Semmi különösre, a holnapra, a jövő hétre. De mind még vár ránk - mert szeretem ezt a nőt és az összes hátra lévő peremben tudatni is akarom vele, mert azt sem pótolhatom be, amit elvettek tőlünk. - Nem annyira betongyomrú, mint a sógornőm anyjának és gyógynövénypárlatának bizonygatta. Én szóltam neki, hogy óvatosan - nevettem el magam. Noah nem az esküvőkre, hanem a nagy szájára allergiás és érzékeny.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Írta: 2019. november 26. 11:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781885#post781885][b]Ambrózy Henrik - 2019.11.26. 11:22[/b][/url] Lianna Sopron | egy más világ Szinte lassított felvételben érzékeli azt az időintervallumot, míg Lianna végre odaér hozzá. Teljes szívéből köszöni meg a beszédben elhangzottakat és nem minden célzatosság nélkül ad a puha arcra egy leheletnyi csókot. Mégis óvatosnak kell lennie, mert az örömapán túl sok más szempár is érdeklődve figyeli kettejüket. Már az is gyanús, hogy együtt érkeztek, de nem alkotnak egy párt, mi több, egyenesen barátoknak kiáltják ki magukat, de közben létrejön köztük egy ilyen meghitt pillanat. Márpedig ez járt nekik. Henrik meghajol, hogy felkérje táncolni a teljesen elvörösödött nőt, amikor pedig kezeik végre egymásba kulcsolódnának, megjelenik Halty apja, aki egyetlen mondattal rendezi le a parkettre lépés körülményeit. A férfi kedvesen biccent és látva a nő kétségbeesését, még szélesebben kezd mosolyogni, amilyen szemtelen, még integet is egyet. Csak arra kell figyelnie, hogy amikor úgy hozza a helyzet, akkor Gábort megelőzze, hiszen a szükséges két perc igen hamar letelik és akkor egyszerre fognak keselyűként lecsapni. Illetőleg Henriket nem minősíteném annak, de vetélytársa nagyon is az. Láthatóan erősen fixírozza őket, ami arra enged következtetni, hogy ő szándékozik ellopni a második táncot. Figyeli, ahogy kecsesen mozog, majd tekintetük egymásba kapcsolódik. Nem tudja levenni róla a szemét egész este és vágyik azután a friss virágillat után, mely a nő bőréből árad. Olyan ő, mint a tavasz, kellemes és enyhe szellő, ami megcirógatja az ember arcát, játékosan bekúszik a kabátok alá, de egy kellemes borzongáson túl nem okoz gondot. Huncutul kacsint az emberre az első napsütésként, amit meglát és az utolsó rózsaszín vonalként, mielőtt eltűnne este. Kifinomult és színes, érzéki, de határozott. Noha sokszor tűnik tétlennek és döntésképtelennek, valójában mindig tudja mit akar - legalább annyira tudja, mit akar, mint Henrik. Lassan letelni látszik az idő, amikor valaki hozzásimul a karjához, ez a valaki pedig nem más, mint Heléna. - Ó Henrik - próbál nagyon érzéki és szenvedélyes lenni, ezzel azonban csak azt éri el, hogy nem nyávogós. Máris jobb egy fokkal. - Kérj fel táncolni - a férfi kérdőn pillant le rá, majd felemelvén fejét látja, hogy idő van és Liannát kell lekérnie. A francba már! Egy mosolyt erőltet arcára és miközben lehámozza magáról a lány karmait, odahajol a füléhez, hogy csak ő hallhassa, amit súgni kíván. - Akkor sem táncolnék veled, ha te volnál az utolsó nő a földön - ezek után felegyenesedik és a szöszi döbbent, felháborodott tekintetével találja szemben magát. Nos, ha eddig sejtette, hogy botrány lesz, akkor most már tudja, mert egyszeriben, felkészülni sincs ideje, a cicababa tenyere az arcán csattan, neki pedig kissé oldalra billen a feje. Wáoh. - Te bunkó! - nem kiabál, de elég hangosan sziszegi ahhoz, hogy a körülöttük lévők értsék. Csak az a probléma, hogy ebből kifelé nem éppen az jön le, hogy Henrik lekoptatta volna, sokkal inkább az, hogy valami disznóságot tett vagy mondott. Megigazítja zakóját és Gáborral egyszerre indul meg Halty felé. Nem törődik azzal, hogy mindenki megbotránkozva fordul utána, ahogyan az arcát bizsergető érzést is figyelmen kívül hagyja. Ha csak egy lépéssel is, de előbb ér oda, ekkor pedig finoman meghajol. - Szabad egy táncra? - kinyújtja kezét, ekkor pedig Gábor ugyanezt teszi. Az a baj ezzel, hogy valószínűleg Lianna végignézte az iménti intermezzot és fene se tudja, mit gondol most. Henrik csak remélni meri, hogy őt választja majd.
|
|
|
|
Dr. Halty L. Zaina Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 144 Összes hsz: 201
|
Írta: 2019. november 26. 17:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781898#post781898][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.11.26. 17:04[/b][/url] Simon Blanka #Sopron #WoMen #jók_leszünk #lapzártakor
Lapzárta van, és nagyon durván két napom van átnézni mindent, hogy kimehet-e a kezem alól, avagy sem. Valljuk be, hogy ez a két nap nem sok, de legalább kevés, nekem meg azt sem tudom merre áll a fejem, mégis úgy döntöttem, hogy most vagy soha alapon behívom magamhoz Blankát. A lányt felvették a művészetire és kora ellenére gyönyörű és igényes cikkeket ír, ő az egyik legjobb írónk a kiadónál, és ezt apám is tudja, így ha szerencséje van, számíthat egy határozatlan idejű szerződésre a tanulmányai befejeztével, mert amíg tanul ez a lehetőség nem áll fenn, így csak határozott idejű szerződéseket íratunk alá a még tanulókkal. A tanulás az első, ebben egyetértünk apámmal, utána jöhet és bármiről írhat felőlem, mert Blanka cikkei pontosan olyanok, amiket átfutok, leokézom, és haladhat is tovább az élet nevű dolog. Nincsenek helyesírási hibák, nincsenek összefüggéstelen mondatok, nincsenek értelmetlen szó összetételek, hanem egy összeszedett és igényes írás van mindig előttem, nem úgy, mint a most éppen lapozgatott cikkben. Fertelmes, pedig a téma nem volt nehéz. Téli öltözködési ötletek férfiaknak és nőknek egyaránt, négy oldalt kapott rá, kettő az egyik nemnek, kettő a másiknak, de ami előttem van az maximum egy oldalra megfelelő anyag, mert a maradék az bizonyosan a kukában landol. Nem is törődöm vele tovább, csak felrakom a "visszadobandó" kupacom tetejére, ami sajnos nagyobb, mint azt bárki is akarná, majd a következő írásnak szentelem figyelmem. A legjobb dolog a lapzártában, hogy egyáltalán nincs időm gondolkodni semmin. Annyira nincs, hogy reggel felkelek, bejövök, este haza, és alvás, majd kezdődik minden elölről. A mókuskeréknek hála nem jár a fejemben Henrik, az estély, apám szavai az estély után, és a következő napon, mert nincs időm arra sem néha, hogy leüljek és megigyam a reggel lefőzött kávémat. Igen, délután kettő van, és még mindig az asztal szélén pihen, az immár jéghideg kávém. Nem baj, majd lefőzök még egyet, hogy az első korty után ugyanarra a sorsra jusson, mint elődje. Csúnya halál, sajnálom, de ez ilyen sajnos. Tehát nincs időm gondolkodni, főleg nem olyanokon, mint Henrik. Vagy Henrik illata, esetleg érintése, vagy csak a tekintete, ahogy rám pillantott, amikor meglátott a lépcsőről lejönni az estély napján. A közelségére sincs időm gondolni, és arra sincs, hogy szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megéreztem hátulról testének melegét, miközben kikukucskáltam az ajtón, hogy megnézzem a tömeget, ami elé nem sokára ki kellett állnom. Elkalandoztam. Tehát nincs időm ilyeneken gondolkodni, mert most van fontosabb dolgom is ennél. Gondolom van. Ez fontosabb.
|
Rögtől szívig, minden dalol; nem ésszel, lényével válaszol, mint egy nő, vagy egy költemény.
|
|
|
Dr. Halty L. Zaina Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 144 Összes hsz: 201
|
Írta: 2019. november 26. 19:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781914#post781914][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.11.26. 19:25[/b][/url] Ambrózy Henrik #he_says_yes #Sopron #'19.11.02. #alkalomhoz_illőenA dal a vége felé közeledik, én pedig igyekszem észrevétlen felmérni a helyzetemet, amíg apám Ilona néni férjével való közös horgászatról mesél nekem nagy bőszen. Szóval Henriknek mutattam a két percet, de Gábor bármennyire is tenyérbemászó legyen vág ám az esze, és elég gyorsan is, én meg nem valami diszkréten mutattam és kérleltem Henriket, hogy két perc múlva kérjen le. Mert tudtam, hogy az első dal két perces, hiszen én kértem, anyám nekem adta ezt a megtisztelő feladatot. Felnevetek, ahogy apám a sztori azon részéhez ér, amikor János bácsi belecsúszott a tóba, ahogy a bot után nyúlt. Leginkább ezért vagyok nő; tudok egyszerre kétfelé is figyelni, nem is megerőltető, bár tény, hogy a megoldáshoz nem lettem közelebb. Gábor testtartásán látszik, hogy mint egy ugrásra kész vadállat várja, hogy apám végre elhúzzon a közelemből, Henrik pedig... amikor ismét úgy fordulunk, hogy rálássak a férfira, megáll bennem az ütő. Heléna a férfi karján lóg és magyaráz valamit, de olyan mosollyal és olyan kitolt dekoltázzsal, hogy én szégyellem el magam helyette. A francba! Levegőt is elfelejtek venni, innentől a multifunkcionalitásom elmúlik, mert csak Henriket és a nőt látom. A férfi lefejti magáról Heléna karját, majd mosolyogva hajol a füléhez és súg neki valamit, mire csattan a pofon, végül a nő mondd még valamit. Megállok, pedig a dalnak még nincs vége, levegőt nem veszek, apám pedig kérdőn néz rám. - Lianna? - hallom a nevemet, de nem foglalkozom vele. Minden tekintet rájuk szegeződik, ahogy az enyém is, és alsó ajkamat harapdálva csillan csalódottság a szememben. Mi történt? Ez a kérdés jár csak a fejemben, apám pedig, hogy mentse a menthetőt, mit sem törődve a jelenettel, és a lefagyásommal, erőszakkal késztet mozgásra, mert túl feltűnő vagyok. Fejemet megrázom, egy hálás mosollyal tekintek fel rá, amit viszonoz, de tizedmásodperc alatt esek vissza. Mi történt? Miért pofozta fel? Mit súgott neki Henrik, ami ezt váltotta ki Helénából? Mégis mit mondhatott neki? Agytekervényeim folyamatosan zakatolnak a dolog körül, de nincs elég időm latolgatni magamban a lehetőségeket, mert a következő pillanatban a dalnak vége, és a két lehetőség előttem áll, kinyújtott karral. Tekintetemet egyértelműen Henrik felé emelem, és nem tudom kiirtani a csalódottságot tekintetemből, mondjuk semmi másomból sem. Miért fáj ennyire a jelenet, amit láttam? Tudom, hogy nem szereti Helénát, mégis kiváltotta ezt a viselkedést a nőből. Minden elmondható Helénáról, de az nem, hogy szereti a felesleges drámát és feltűnést, ha a dekoltázsát leszámítjuk, mert ebben a ruhában csak a feltűnés számít. Fejemet kissé megrázom, ahogy elszakítom pillantásom Henrik őszinte kék tekintetétől, amiben eddig el voltam veszve, majd Gábor felé lépek egyet, hogy a szemébe nézzek és egy halvány mosollyal szólaljak meg. - Kedves vagy, azonban elígérkeztem már - Henrikhez lépek, majd elfogadom a felajánlott kart, közelebb lépek hozzá, vállára teszem kezemet, ahogy ujjaimat a férfias tenyérbe simítom. Nem pillantok a férfira, nem vagyok rá képes, csak hagyom, hogy ezernyi meg egy rossz és negatív gondolat rohamozza meg agyamat. Egy pillanat erejéig hunyom le szemeimet, hagyom, hogy Henrik vezessen, de fejben teljesen máshol járok, mégsem bírom ki azt, hogy rákérdezzek. - Nagyon fáj az arcod? Szerintem a konyhán tudsz szerezni jeget, ha szükségét érzed - hangom gyenge, inkább már suttogás. Nem, még így sem nézek Henrikre, hanem zakóján egy pontot fixírozok, mert olyan érdekes ott a varrás, de ezt sem bírom sokáig, és inkább lesütöm tekintetemet, miközben attól félek, hogy alsó ajkamból kiserken a vér, ha ennyire rágom. Nem kérhetem számon, nem kérdezhetek rá mi történt, mert nincs hozzá közöm. Engem kísért el, szent igaz, de mint barátot, és az estély végeztével azt csinál, amit szeretne, akivel szeretne. A gondolat gyökeret ver agyamban, és nem bírom elereszteni. Baszki!
|
Rögtől szívig, minden dalol; nem ésszel, lényével válaszol, mint egy nő, vagy egy költemény.
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Írta: 2019. november 26. 19:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781926#post781926][b]Ambrózy Henrik - 2019.11.26. 19:53[/b][/url] Lianna Sopron | végre az én világom Nem azt mondom, hogy ideges, de ahogy Liannához lép és vele egy időben Gábor is a nő felé nyújtja kezét, szíve kihagy egy ütemet. Látja a csinos arcot és a csalódottságot, ahogy azt is, ahogy lassított felvételben fordul a másikhoz. Tekintete a távolba réved és egy pillanatra talán le is hunyja azt, mert elkönyveli, hogy ezt borzasztóan elrontotta. Nem elég, hogy Helénát nem túl udvariasan elküldte a vérbe, de még Halty sem hajlandó vele táncolni, mert inkább választja a pipogya, semmirekellő Gábort, aki csak az örökségére hajt. Ha tudta volna, hogy a csaj lekoptatása ilyen áldozatokkal jár, inkább felkérte volna táncolni, bár van egy olyan érzése, hogy abból még rosszabbul jött volna ki. Igazából ott, abban a pillanatban nem tehetett semmi jót, mert, ha kedvesen utasítja vissza, tovább lóg rajta, ha felkéri, a nő soha többé nem áll szóba vele, de így, hogy megmondta a valót... Nos, dráma van. Egy végtelenségnek tűnő percig várja az ítéletet, amikor is vetélytársát visszautasítják. Noha igyekszik visszafogni magát, úrrá lesz rajta a megkönnyebbülés és az addig benn tartott levegőt kiengedi. Be kell vallania, hogy Helénáénál nagyobb pofon és megaláztatás már csak az lehetett volna, ha partnere nem az ő kezét fogadja el. Mérhetetlen boldogságban úszik, kezét Lianna hátára csúztatja, míg a másikkal finoman rászorít a kecses ujjakra. Nem teketóriázik soká, nem adja meg a lehetőséget, hogy meggondolja magát, álomszerűen jól perdíti táncra magukat. Noha egy salsa vagy tangó kifogna rajta, keringőben verhetetlen. Szerintem ez az egyetlen tánc, amit baromi nehéz elrontani. Ahogy Zainára néz, látja rajta, hogy valami nem stimmel. Mivel nem szólal meg, így vár, de azért valahol zavarja, hogy nem néznek egymás szemébe. A jelenlegi pillanat nem épp megfelelő arra, hogy romantikusan megemelje a fejét mutatóujjával, ezzel kényszerítve őt, hogy tekintetük összefonódjon. De hála istennek, Halty végül nem tudja magában tartani a kérdését és felteszi. Nem mintha Henrik nem tudná tökéletesen jól, hogy ez csak a puhatolózás. - Őszintén? Megérte. Hadd fájjon - somolyogva tekint el Heléna felé, aki, mikor meglátja, azonnal elfordul tőle. Nagyon nehéz megállnia, hogy ne nevessen fel, így csak némán rázkódó vállai adnak tanúbizonyságot arról, milyen jól mulat. Végre azt csinálhatta, amit már az első pillanatban is akart. Bár úgy van vele, hogy a nő hadd főjön a levében, végül megkegyelmez neki, mert tudja, hogy a kíváncsiság megöli rögvest. Azt feltételezni sem meri, hogy talán féltékeny lenne, elvégre barátok, ha a férfi haza akarná vinni a szőkét, megtehetné. - Gondolom már kész összeesküvés elméleteket szőttél a fejedben és magad előtt látod a Helénával közös esküvőmet és három csodaszép gyerekemet... - hallatszik hangján, hogy ugyan próbál komoly maradni, ez nem igen sikerül neki. Tart némi hatásszünetet, mielőtt úgy érezné, pattanásig feszültek Lianna idegei. Hiába, ha annyira buta, hogy egyáltalán feltételezi, hogy hősünk akárcsak gondolati síkon is leáll azzal a mihasznával, akkor megérdemli, hogy bűnhődjön. Eközben tovább táncolnak a zene ritmusára, mert szégyent mégsem hozhatnak magukra. - Megmondtam neki, hogy akkor sem táncolnék vele, ha ő lenne az utolsó nő a földön. Azt hiszem kicsit kiborult ettől a nyilvánvaló információtól - megvonja vállát és megkönnyebbülten konstatálja, hogy végre valahára már nem őt nézik. Heléna amúgy sem hiszi, hogy elbüszkélkedne csodálatos teljesítményével, miszerint piócaként mászott a férfira. Ha mégis, akkor Henrik sem átall majd megjegyzést tenni. Már persze véletlenül. - Szóval ezért kaptam a pofont. Amúgy nem volt erős, simán elviselem - egy széles mosoly terül el arcán, íriszei huncut csillogásukkal keresik Halty szemeit. Na gyerünk kislány, hagyd abba a dúlást-fúlást.
|
|
|
|
Dr. Halty L. Zaina Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 144 Összes hsz: 201
|
Írta: 2019. november 26. 20:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781930#post781930][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.11.26. 20:43[/b][/url] Ambrózy Henrik #he_says_yes #Sopron #'19.11.02. #alkalomhoz_illőenVan ez a különleges érzés bennem, amit még soha nem tapasztaltam, így elmondani sem tudom mi ez, de körbe tudom írni nagyon egyszerűen. Borzalmasan rossz. És így ennyi. Ennél többet nem tudok mondani, mert ahogy megláttam Henrik arcán csattanni a nő kezét, valami megmozdult bennem a nem értésen kívül, még pedig valószínűleg a csalódottság, amiért a nőnek oka volt adni azt a pofont. Ismét nincs sok időm rendet tenni a fejemben, mert Henrik rögtön keze alá veszi az irányítást, és már a parketten ropjuk. Érzem rajtunk a tekinteteket, amiket mostantól egészen az este végéig figyelmen kívül kell hagynom. Az egy dolog, hogy Henriket mindenki ismeri innen, nem véletlenül, de az már egy másik lapra tartozik, hogy egy nő felpofozta az est hivatalos kezdete után húsz kemény perccel, aminek az okáról senki nem tud, pedig gyanítom volt neki. Néha, a gondolataimban elmerengve és félig beléjük fulladva, elfelejtek levegőt venni. Amikor ez megtörténik, csak elmerülök agyam legsötétebb bugyraiban, ahol Henriket látom ismételten, ahogy a nő a karján csimpaszkodik, mint valami majom, majd a pofon következik, és kezdődik az egész elölről. Édesapámnak mindenképpen meg kell majd köszönnöm, ha felocsúdtam a döbbenettől, mert ő mentett meg attól, hogy a helyzet még kellemetlenebb legyen, mint amilyen alapvetően volt. Nem hagyta, hogy mint azokban az amerikai filmekben, tudjátok, ahol a lány áll, meglát valami sorsfordítót, a reflektorok rá irányulnak, ő meg csak ott áll, földbegyökerezett lábbal és nem tud megmozdulni, egyszerűen meredten bámulja a szituációt. Na, ettől mentett meg apám, csak talán nem lett volna ennyire drasztikus a helyzet, akkor amikor egyszerűen tovább mozgatott, nem hagyva nekem más választást. Felteszem a kérdést, de szerintem mindketten tudjuk, hogy annyira nem is érdekel a pofon fájdalmának mértéke, mint a kiváltó ok. Azért illik megkérdezni gondolom, én megtettem, úgyhogy összeszorított fogakkal várom Henriktől a - megnyugtató? - választ. Amit megkapok, nekem pedig padlót fixírozva pattannak ki a szemeim. Fejemet lassan emelem fel, hogy szemben találjam magam ismét Henrik kék tekintetével, ami ha egyszer megfog, nem ereszt többé, de nem tart sokáig a pillanat, mert Henrik elfordul Heléna irányába, én pedig akaratlan követem a férfi tekintetét. A nő dúlva-fúlva elfordul, elhúzom ajkaimat, majd visszanézek a férfira, aki nagyon jól szórakozik magában, mert ugyan kiderült, hogy megérte, de az ok nem, és nincs merszem rákérdezni, hogy mégis miért? Miért kapta? Miért történt az egész? Miért vállalta ezt be, még akkor is, ha szerinte megérte. Visszafojtott lélegzettel hallgatom a folytatást, ami egyáltalán nem tetszik, még elképzelni sem akarom. - Istenem, csak fejezd be, kérlek. Abbahagyom az elméletek gyártását, esküszöm - lesütöm a szememet megint, mert egyszerűen ha ilyeneket mondd a férfi, és tudom, hogy nem gondolja komolyan, összeszorul a szívem, pedig elég nevetséges a dolog, és nevethetnékem is van, de nem viccelhetem el a helyzetet. Komolynak kell maradnom. Egyszerűen csak várom, hogy végre folytassa. Elkapom a tekintetét, és nem eresztem, amíg el nem mondja... Ó! Ó, bizony Halty, hogy hihetted egy pillanatig is azt, hogy valami nem odaillőt mondott neki, amikor tudod, istenem, tudod(!), hogy nem kedveli. - Szent ég - fejemet lehajtom, egy lazább tincsem hullik előre fülem mögül, de most cseppet sem érdekel. Felkapom fejemet, és a megkönnyebbüléstől kitör belőlem a nevetés. Szentséges ég! Életemben nem éreztem még, hogy ekkora sziklák estek volna le a szívemről. Barnáimat Henrik pillantásába fúrom, amikor nevetésem végre csillapodni látszik, és halkan szólalok meg. - Köszönöm - valahogy közelebb kerülök hozzá, nem tudom hogyan, de megoldom, hogy valóban csak ő hallja, mert sajnos nem szabad elfelejtenem; nem ketten vagyunk itt. - Elképzelni nem tudod mennyire megkönnyebbültem. Olyan, mintha... mintha egy hatalmas terhet vettek volna le a szívemről - nevetek fel zavartan, és fogalmam sincs ezt miért mondom el a férfinek. - Hősiesen tűröd a harci sérülést, igazán férfias - villantok meg egy huncut mosolyt. A közelebb lépésem nem eredményez mást, hogy sokkal intenzívebben érzem Henrik illatát, ami olyan megnyugtató hatással van rám, most is úgy érzem, nincs mitől tartanom. Mert nincs is, ugye?
|
Rögtől szívig, minden dalol; nem ésszel, lényével válaszol, mint egy nő, vagy egy költemény.
|
|
|
Mitzinger-Yazel Frances INAKTÍV
She-hulk offline RPG hsz: 80 Összes hsz: 149
|
Írta: 2019. november 28. 01:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782005#post782005][b]Mitzinger-Yazel Frances - 2019.11.28. 01:31[/b][/url] Nem nagyon akarok ebbe beleszólni, nem vagyok egy nagy kutyasuti, szerintem lehet, hogy ki sem fognak jönni. De muszáj nekik, mert ha nem, kell keresnem egy új albit, akkor meg el kell hagynom Duplot, aki már most is tisztára ki van borulva, ha este nem vagyok ott, hogy megvakarjam a hasát. - A parkban viselkedett... - vonom meg a vállam, mert persze, le szoktam vinni sétálni, nem fogom csak úgy egész nap a lakásban tartani. Nem kevés a munkám azzal, mikor este csak lefekszik és szusssz, semmi hiszti. Elég könnyen veszi, akár rosszul is eshetne, de csak viccelek. Másfelől, ha nem így lenne sem tudnék teljesen kiborulni, azt hiszem, hogy ez a funkció már kikopott belőlem, érzelmileg egy selejt vagyok. - Talán majd máskor - sóhajtok színpadiasan, de csak kifelé bámulok az ablakon, szemem sem rebben. Szeretem nézni a tájat, álmosodom is tőle, szóval ajánlott hamar odaérni, ha ébren akar találni. - Megint dolgozol valamin? - van kint a kérdés, mert a dal írás sem szokott csak úgy felmerülni a semmiből. Nem lepne meg, zenész, nekem is a legfurcsább pillanatokban és helyzetektől jön az ihlet. De lassan itt is vagyunk, így abbahagyom a pötty ugráltatását és csak mondok pár szót a kiskrapekról. - Pár hónapos, nem nagy, de szerelem... - sóhajtok fel ábrándozva, mert amint bejöttem, megvolt az az összhang, ami nagyon ritka és épp ezért vigyázni kell rá. - Ühü. Elég hamar kint is vagyok az autóból, várok kicsit, majd a kisujjam Bendéébe akasztom, nem olyan komoly, mint egy kézfogás, de nem olyan lame, mint külön sétálni. Egyedül. - Édes egy fiú, imádni fogod - állapítom meg, majd beérve integetek a néninek, aki széles mosollyal tessékel be, hogy már összekészítette a papírokat. A folyosón már hallom is az ismerős nyekergést, amint kiengedik szalad is hozzám a kis zömök lábain. Fel is kapom, de még mindig nyüsszög, meg puszikat ad, majd Igor felé szaglászik. - Na, ő Marley.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Írta: 2019. december 2. 13:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782201#post782201][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.02. 13:13[/b][/url] Lianna Sopron | végre az én világom Nem tudja nem észrevenni a Liannából áradó feszültséget. Persze bármennyire is legyen szemfüles, azt már nem tudná megmondani, miért ilyen merev: dühös lenne tán? Esetleg haragudna, amiért így lejáratja az estélyen? Igen, minden bizonnyal ez lehet az oka, elvégre egész idáig megmentette őket a bukástól azzal, hogy visszajöttek, most viszont a nőnek nem volt ráhatása az eseményekre. Hogy is lehetett volna, mikor büszke édesapja karjaiban táncolt? Henrik pedig ahelyett, hogy erőt vett volna magán és finoman visszautasítja azt a piócát, inkább abszolút nem úriemberként közölte nem túl kedves véleményét. Bár persze pofont nem érdemelt, az csak a dráma része volt, mégis úgy érzi, hibát követett el, Halty tekintete, vagy inkább a tény, hogy rá sem néz, már megingatja ebben a hitében. Végül aztán van lehetősége visszavágni. Hiszen azt feltételezte róla, Ambrózy Henrikről, hogy egy ilyen Heléna félével összeállna! Még a gondolat is sértő, nemhogy valaki elhiggyen ilyesmit vagy feltételezzen, pláne egy pofonból. Úgyhogy a férfi nem kíméli, húzza kicsit az agyát, hamiskás mosolya árulkodik arról, milyen jól is szórakozik. Valahol mélyen legbelül elégtétel számára a nő zavara, ahogy egy hangyányit szenved a saját maga által kreált szörnyűséges képek hatására. Megérdemli. Még hogy azzal a fruskával a mi csodálatos Henrikünk, na de kérem! - Már késő. Egyébként is, csodaszép gyerekek lennének, nem? Vakítóan kék szemekkel, sötét hajjal... Az egyik rá hasonlítana, a másik rám - kissé töprengőn emeli meg fejét, mintha csak átgondolná, milyen is lenne. Az más kérdés, hogy zakója alatt kirázza a hideg, elvégre ki akarna Helénától gyereket? Egyáltalán ki akarná Helénát? Na hát ilyen kardinális kérdéseken kell elgondolkodni azelőtt, hogy elképzelnénk ezt a családi idillt. Mikor úgy érzi, hogy a büntetés mértéke azonos az elszenvedett rágalmazások okozta becsületsértéssel, végül elárulja a nagy titkot. Ez egyébként minden vicc nélkül, tényleg szórakoztatja és, ha újrakezdhetné, megint megtenné, abszolút megérte az a pofon. Már az arca se zsibbad annyira, még egy fél óra és mindenki el is felejti, ami történt. A szőkét kivéve, ő minden bizonnyal egy életre megjegyezte magának. - Hát igen, szent ég! Miket feltételezel rólam? - rosszalló pillantással figyeli, ahogy Lianna felszabadultan nevet a nyomorán. Igen, itt most nyomorról beszélünk, próbálna meg rátok mászni egy ilyen tapadós pióca! Maga lenne a tragédia, ha ez tetszene a férfinak, én mondom, vagy legyen a nevem Adalbert. Pedig nem az. Miközben én itt fejtegetem a gondolataimat, a nő valahogy közelebb kerül Henrikhez, s megnyugtathatok mindenkit, már csak ő hallja, amit mond. Merthogy minden más zaj elenyésző amellett a lágy női hang mellett és a szavak mellett, a körülmények már nem is olyan fontosak. Éppen ezért kihasználja a helyzeti előnyt, hogy a másik húzódott oda. Az eddig lapockákon nyugvó kéz óvatosan és még az etikett határain belül egyensúlyozva csúszik a vékony derékra, hogy esélyük se legyen eltávolodni egymástól. Talán illetlenség ilyesmit csinálni egy total official eseményen, de értsétek meg, ez itt a lehetőség. - Csak nem féltékeny vagy? - felvonja fél szemöldökét és huncut, pimasz mosollyal arcán fürkészi a másik vonásait. Tudjátok, hogy Henrik sportot űz abból, hogy zavarba hozza Liannát, miért lenne ez most másképp? - Szóval még tetszem is. Már biztos, hogy aggódtál, hogy lecsapnak a kezedről - hangjából kihallik, hogy csak ugratja a másikat, s hogy ez egyértelmű is legyen, felnevet. Nem harsányan, épp csak annyira, hogy a finom kezek alatt megrázkódjanak az erős vállak és a tökéletesen fehér fogsor finoman megvillanjon. Ha el is akarna húzódni, nem tudna, hiszen a férfias karok magabiztosan tartják, egy leheletnyivel még közelebb húzzák, míg az élénk, kék szemek áthatóan fúródnak a barna íriszbe. Ajkai egy óvatos görbévé szelídülnek, ahogy nevetése alábbhagy, a sok ember pedig olyan, mintha nem is létezne. A zene szinte elhal, ösztönösen mozognak az ütemre, mintha természetes volna, de számára már kiiktatták a világot. Kár, hogy a rögvalóság mindig akkor üt be, amikor nem kellene. Merthogy ebbe az idilli pillanatba csak egy csúszómászó hiányzott: Gábornak hívják és épp a torkát köszörüli, hogy lekérhesse Halty-t. Henrik túl hirtelen tér magához és nem túlzottan elégedett azzal, amit lát. Így hát illedelmes mosoly kíséretében lassít a tempón, hogy a nő döntsön: megy vagy marad? Ha most visszautasítja, az édesanyja boldogtalan lesz, ha azonban vele tart, Henriknek mond nemet. Nehéz döntés, de egyszer mindenki választás elé kerül.
|
|
|
|
Dr. Halty L. Zaina Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 144 Összes hsz: 201
|
Írta: 2019. december 2. 15:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782210#post782210][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.02. 15:28[/b][/url] Bremzay A. Eugén #cikkírós #Sopron #CafeFrei #ezavég?
Sok furcsaságot hallottam az előttem ülő viselkedéséről és stílusáról, de egyelőre, ha szabad ilyen hamar ilyet mondanom, velem kedves. Meg van a saját stílusa a férfinak, de kinek nincs ugyebár, így nem róhatom fel neki, ha éppen rosszabb napján kaptam el, de úgy tűnik, ez nem állja meg a helyét, ugyanis teljesen korrektül válaszolt az eddig feltett kérdésekre. Normálisan, még ki is fejti, nehogy maradjon egy hézag a gondolataim között. Nincs ennél jobb interjúalany a földön. - Tehát két ember felel a helyért - bólintok egyet, mintegy konstatálva az információkat, amiket kapok. Így máris érthető, hogy a férfi hogyan bír megjelenni a legtöbb fontos eseményen, ahol fel van tüntetve a neve, mint meghívott vendég. Ő csak befektet, míg a dolgok nagy részét a tulajdonosok intézik. Ha szabad így fogalmaznom - de nyilván nem mondanám ezt Eugén arcába az istenért sem - akkor ő amolyan morális támogató, aki pluszban még pénzel. Így azért máris világosabb a dolog, hogy bír ennyi mindent kézben tartani. - Teljes mértékben - biccentek egy aprót, majd ajkaimhoz emelve a csészét kortyolok egy aprót, figyelve, hogy még véletlenül se billentsem meg a kelleténél jobban a csészét. Ha most leiszom magam - hajlamos vagyok rá -, akkor az amúgy is igen ingatag tekintélyem végleg oda. - Mégis... nem érzed, hogy így túl sok buktatója van a befektetésnek? Hiszen bármennyire is virágzik a falu szépen felfelé, attól még egy falu - helyezem vissza a csészét a tányérra, aminek koccanó hangja ébreszt fel a falu körüli révedezésemből igazán. Nem leszólom Bagolyfalvát, félreértés ne essék, csak egyszerűen az még egy falunak van titulálva, hiába van egyre több üzlet, vendéglátó helyiség és lakó. Bár teljesen egyet tudok érteni Eugén nézeteivel, de attól még a buktatókra irányuló kérdésemre feltétlenül szeretnék választ kapni, már csak azért is, mert érdekel, ilyen szempontból hogy látja az egészet. Szóval kizökkenek és éppen időben pillantok a férfira, akinek elkapom halvány ugyan, de elég jól látható félmosolyát. Mégis csak egy ember ül velem szemben. Jó tudni. - Gondolom biztosnak érezted az egészet, ha belementél végül - engedek meg magamnak egy halvány mosolyt, hiszen Eugén nem olyannak tűnik, mint aki felesleges és alapvetően halálra ítélt tervekhez adja a nevét és a pénzét. Ahhoz túl megfontoltnak ítélem, de ugye, ne igyunk előre a medve bőrére.
|
Rögtől szívig, minden dalol; nem ésszel, lényével válaszol, mint egy nő, vagy egy költemény.
|
|
|
Dr. Halty L. Zaina Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 144 Összes hsz: 201
|
Írta: 2019. december 2. 15:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782213#post782213][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.02. 15:56[/b][/url] Ambrózy Henrik #he_says_yes #Sopron #'19.11.02. #alkalomhoz_illőenKomolyan kezd elegem lenni abból, hogy a kellemetlen helyzetek akár akarom, akár nem, de megtalálnak. Folyamatosan. És ezzel alapvetően nem is lenne olyan hatalmas nagy probléma, ha tudnám őket kezelni. Mert most is mi van? Rémképeket látok az ominózus pofon óta, ami valljuk be az én gyengeségemnek tudható be, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy Henrik nem szimpatizál, minimális szinten sem, Helénával. De mégis ott van bennem az egész jelenet, ahogy megérinti a férfit a nő, majd a férfi titokzatosan hajol a füléhez, és még az is, ahogy Henrik lefesti nekem a jövőképüket. Két csodálatos gyermekkel, akik valóban gyönyörűek lehetnek majd, hiszen Heléna sem utolsó szépség, plusz Henrik sem a csúnyábbik fajta férfiból lett összerakva. A gyomrom görcsbe rándul, ahogy meglátom lelki szemeim előtt a képeket, mintha csak egy moziban ülnék játszódnak le előttem, Henrik vállán pihenő kezem megrándul és bár nem akarom, de biztos vagyok abban, hogy a férfi megérzi. Szemeimet lesütve, alsó ajkamat rágcsálva próbálom kiűzni a képeket a két gyermekről a fejemből, de ez nem megy ám olyan egyszerűen, amikor Henrik még rá is játszik arra, hogy elképzeli, majd nagy kegyesen, amikor végre úgy dönt, hogy eleget bűnhődtem, elmondja mi történt valójában. Én pedig a megkönnyebbüléstől majdnem összeesek, még szerencse, hogy tartanak, mert egy pillanatra tényleg úgy érzem, hogy megrogynak a térdeim. Szégyellem magam, hogyne szégyellném, de elenyészik amellett a megkönnyebbülés mellett, amit érzek. Nem, még viccnek is rossz lett volna az egész, de be kell látnom, megérdemeltem ezt a kis intermezzót a férfitól. Hogy lehetek ennyire ostoba? - Sajnálom, Henrik - mindezt már úgy mondom, hogy valamilyen úton-módon csak sikerült magam közelebb verekedni hozzá, és a másik ominózus szó után szerintem még ez is belefér abba, hogy kifejezzem sajnálatomat az egész miatt. - Nem akartalak megbántani, csak egyszerűen... a gondolattól is irtózom, mert sokkal jobbat érdemelsz egy Heléna-féle nőnél - és ez valóban így is van. Szavaimat suttogom, mert nem kell a rendes hangszín ahhoz, hogy meghalljon, hiszen olyan közel vagyunk egymáshoz, hogyha fejemet kissé oldalra fordítanám, akkor hallanám a férfi szívverését. Az illatát mélyen beszívom, de csak úgy látatlanban, amíg megtehetem, amíg tart a pillanat, hogy végül a levegő bent ragadjon és ki se akarjon jönni. Mert az óvatos, de annál intenzívebb érintés mellett, a kérdés is mellbe vág, és ehhez jön hozzá az az átható tekintet, a pimasz, de annál megnyerőbb mosollyal, hogy én meg a világomat nem tudván tartom a szemkontaktust, mert nem tudom elszakítani tőle a tekintetemet. Istenem, mi van? - Én... hogy...? Én... nem hiszem, hogy... Csak, tudod... Helénával olyan... érted, nem? - na gratulálok, akkor innentől kezdve el lehet mondani Halty bácsinak, hogy a lánya alkalmatlan az újságírásra is, nemhogy arra, hogy elvezessen egy egész kiadót. Érzem, hogy arcom lángol, és szerény véleményem szerint a vörös rúzs beleolvad arcomba, így már funkcióját is vesztette az egész smink dolog. Vörös vagyok, mint a rák, és nem tudok semmi értelmeset mondani, Henrik folytatja én meg csak hagyom, hogy vezessen, de csak bámulom és nem tudok megszólalni. Szóval hogy is van ez? Zavarban meghalni? Szerintem simán lehetséges. Éppen megpróbálnám összeszedni a gondolataimat, amikor Henrik még közelebb húz magához, és ha akarnék sem tudnék eltávolodni tőle, mert egyszerűen nem hagyna, és ebben biztos vagyok, na nem mintha fennállna annak a veszélye, hogy elakarnék, csak egyszerűen olyan zavarba ejtően tökéletes az egész, én meg ezt is elszerencsétlenkedem. Mit tennék mást? Bár a férfi nevet, de a kérdése valamit megmozgatott bennem. Féltékeny lennék Helénára? Ilyen érzés lehet a féltékenység? De miért is vagyok féltékeny, hiszen Henrik egy barátom, nincs közöm ahhoz, hogy kivel mit csinál, még csak elszámolással sem tartozik nekem. Gondolataimból az ránt ki, hogy Henrik lassít, amit egy értetlen tekintettel fogadok, míg végül megérzem, hogy nem vagyunk egyedül. Fájdalmas arccal tekintek Gáborra, akinek mosolya, mint mindig, most is tökéletes. Gáborról esik vissza a pillantásom Henrikre. Döntések. Mindig ezek a francos döntések, olyankor, amikor minden tökéletes és nem kellene egy embert döntés elé helyezni. Ha visszautasítom anyám nem lesz boldog, ebben biztos vagyok, de ha elfogadom, akkor Henrik... Mintha ez kérdés lenne amúgy, amikor már csak a gondolattól görcsbe rándul a gyomrom, hogy Henrik és Heléna. Féltékenység? Nem tudhatom. - Sajnálom Gábor - rázom meg a fejem egy ellenállhatatlan mosoly kíséretében a férfi felé. - Nem hagyhatom magára a kísérőmet, illetlen dolog lenne, esetleg majd legközelebb - még fejemet is oldalra biccentem kicsit, mire a férfi bólint, küldd egy szúrós pillantást Henrik felé, majd távozik. - Miért talál meg állandóan? - sóhajtok egyet, majd fáradtan és gondolkodás nélkül döntöm homlokomat a férfi mellkasának. A kérdés költői, nem is várok rá választ, de ilyenkor jól esik az embernek egyszerűen kimondani vagy feltenni egy kérdést, még ha az megválaszolatlan is marad. Ez pont ilyen.
|
Rögtől szívig, minden dalol; nem ésszel, lényével válaszol, mint egy nő, vagy egy költemény.
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Írta: 2019. december 2. 16:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782215#post782215][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.02. 16:31[/b][/url] Lianna Sopron | végre az én világom Az indoklásra felvonja szemöldökét. Még hogy jobbat? Egy olyan emberről beszélünk, akit a saját szülei meggyilkolásával vádoltak, amit ráadásul a fekete mágia egyik legsötétebb ágával követtek el, vérmágiával. Akit a menyasszonya, A Nő egyszerűen megcsalt és félredobott, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Ő pedig beverte a kedves szerető képét. Ő volna a jó ember, aki különbet érdemel egy Helénánál, aki ugyanolyan borzalmas, mint ő, csak másképp? Nem, Henrik ebben nem hisz. Abban hisz, hogy valamiféle hibát el kellett követnie, hogy most ez a helyzet, de nem tudja, mi lehet az. Pedig szívesen kijavítaná, ha csak ezen múlik az egész. - Ez kedves tőled, de mindketten tudjuk, hogy nem így van - egy magabiztos mosolyt villant, mintha épp közölte volna, hogy hűvös van odakint. Hangja nem tűr ellentmondást és látszik rajta, hogy ezt a témát semmi szín alatt nem hajlandó folytatni, főleg nem itt. Remélhetőleg a nő is megérti, hogy a ki illik kihez kérdéskört, pláne annak tekintetében, hogy a férfi mit érdemel és mit nem, baromira nem itt kell boncolgatniuk. Mert igen, magabiztos az esze, a kiállása, a külseje, a munkája és a pótcsaládja miatt. De van ezernyi dolog, amit szégyellhet és amik folyamatosan arra emlékeztetik, hogy tönkreteheti a jó hírét olyan embereknek, mint amilyen Lianna is. Mégis, mindezektől függetlenül is szereti a mosolyát, ezt az élénk piros színt, ami beborítja egész arcát, egész le a nyakáig, ahogy lesüti a szemét, egy könnyed érintéssel pedig szikrát csihol egész testében. Ezt a vékony alakot, ezt az éteri lényt, aki megjelenik és beragyogja a helyiséget mindenféle erőfeszítés nélkül és, aki mellett Heléna legfeljebb csak piszok és sár lehet. - Nem igazán, szóval fejtsd ki kérlek - csak azért is tovább piszkálja a másikat, s ha létezik a vörösnek mély árnyalata, minden bizonnyal az is fehérnek hat a pirospozsgás archoz képest. Folyamatosan rázkódik válla, egyszerűen képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy piszkálja a nőt. Pedig igazán lehetne úriember, aki csak mereven tartva körberopja vele a parkettet kétszer és tovább is adja... Gábornak. Mert igen hölgyeim és uraim, ha valaki azt hitte, hogy ebben a történetben nincsenek csavarok, az most üljön le és álljon fel, mert rohadtul vannak. Mert a jó sohasem nyeri el jutalmát, sem a rossz méltó büntetését, ez itt nem egy Disney mese, ez itt a valóság, ahol rajtuk kívül még sokan vannak. Jelen esetben pontosan eggyel többen, mint az indokolt lenne. Henrik hát lelassít, tekintetét azonban a terem egy pontján nyugtatja. Nem akarja látni sem Halty reakcióját, sem a másik önelégült vigyorát, amikor majd a nő igent mond. Mert igen, fel van rá készülve, a kedves mama minden bizonnyal ki lesz borulva, ha legalább egy csodaszép keringőt nem keringenek el ezek ketten. Érezhetően lazul szorítása és állkapcsa enyhén megfeszült, amikor meghallja, hogy "sajnálom". Leperegnek előtte az imént történtek, ahogy egymásba fonódott tekintetük, ahogy a csinos derékra siklott keze és már épp eresztené el Liannát, mikor... Mikor a homlokát megérzi mellkasán és meghallja a mondatot. Na várjunk csak, pörgessük vissza, nem mondott igent? Henrik gondolatban szépen rányomott a replay gombra, így pedig beúsznak tudatába az alig meghallott szófoszlányok, miszerint "sajnálom Gábor", tehát nem Henrik. Merlin fizesse meg. - Lehet neked is olyan nyilvánvalóan kéne fogalmaznod, mint nekem. Nem hiszem, hogy felpofozna, ellenben megszabadulnál tőle - arcára széles mosoly költözik, ahogy elképzeli Gábort, miközben a nő megmondja a magáét. De lenne ott apró légy a falon, te jó isten. Eközben realizálja, hogy már rég megálltak, míg körülöttük táncolnak és Halty továbbra is fejét a kellemes öltöny anyagának nyomja. - Lianna? - kedvesen tolja el picit magától és megvárja, hogy a nő ránézzen. Végtelenségnek tűnő másodpercekig állnak a tánctéren, míg Henrik jobbja végre mozdul, hogy a korábban előrehullott tincset visszaigazítsa oda, ahol volt. Keze egy pillanatig elidőz a szép arcon, hüvelykje végigsimít a puha bőrön, aztán sajnos folytatja a gondolatmenetét. - Útban vagyunk - finoman összekulcsolja kezeiket és kedvesen unszolja indulásra, elvégre ő nem ragaszkodik ahhoz, hogy órákon keresztül keringjenek. Az a pillanat pedig... Na az tökéletes volt. De nem itt és nem most. Talán máskor, ha csak ők lesznek, vagy legalábbis nem egy ilyen helyen, akkor másképp végződik majd. Talán majd egyszer.
|
|
|
|
Dr. Halty L. Zaina Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 144 Összes hsz: 201
|
Írta: 2019. december 2. 17:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782218#post782218][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.02. 17:38[/b][/url] Ambrózy Henrik #he_says_yes #Sopron #'19.11.02. #alkalomhoz_illőenA hangszín meglep, de a határozott mosoly, amit kijelentésemre kapok még inkább. Már miért ne lenne így? Reflexszerűen reflektálnék rá, de Henrik hangsúlya valamiért azt súgja ezt most hagyjam ennyiben, és talán egy nap, amikor nem száz ember vesz minket körül, akkor megbeszéljük, mert ugye, annyira talán már ismerhet a férfi, hogy ezt nem hagyom ennyiben. Túl sok szörnyűség érte az életben ahhoz, hogy beérje egy Heléna-féle nővel, a legtöbb dologhoz köze sincs, hiába sározza magát, hiába érzi úgy, hogy igenis van hozzá köze. Bármelyik borzalomhoz, ami vele történt. Túl sok mindent átélt már a férfi ahhoz, hogy hagyjam, ilyen gondolatokkal aludjon el majd kelljen fel. Nem és nem! És most elhatározásra jutottam, bárhol leszünk ketten, teljesen mindegy miről beszélgetünk éppen, miről van szó, mi nyomja az én lelkemet, vagy éppen aktuálisan Henrikét, akkor is elfogom neki mondani, hogy ő a legbutább ember a világon, ha elhiszi, hogy nem érdemel jobbat semmiben, mint Heléna. De ennek nem most van itt az ideje, így csak pironkodva és alsó ajkamra erősebben ráharapva próbálok nem felnevetni kínomban, amikor csak nem engedi el a témát, hanem mindenképpen bele kell állnia, sőt, még ront is rajta, ha egyáltalán lehet ilyet, mert így is elég kellemetlen a helyzet. Beszéltünk már a kellemetlen helyzetekről és rólam, ugye? Na, megint a közepében vagyok! - Hát szóval, hogy... öm... - tekintetem ide-oda zizeg, és próbálom összerakni a maradék eszemet, ami talán még meg van valahol, hogy valamit ki tudjak nyögni, de nem megy, így egy őszinte mosoly mellett, és kicsit megvonva vállaimat tekintek Henrikre ismét. - Igen, az vagyok - most erre mit tudsz mondani mást? Oké, ott a nem, de az nem feltétlen lenne igaz, és nem szeretném megbántani Henriket, nehogy véletlen azt higgye, nem érzem magam jól a társaságában, mert azért az enyhe túlzás lenne. Soha nem kívánhatnék magamnak jobb kísérőt, és nem is akarnék másikat, mert amit Henrik ma este értem tett, tesz és szerintem még tenni is fog, az valami hihetetlen. Szó nélkül viseli a lenéző pillantásokat, a Heléna által adott jeleket, amik végül azt eredményezték, hogy megpofozzák, de mindezek ellenére is itt van. Velem. Mellettem. Nem lépett le, nem hagyott itt, hanem kiáll mellettem, és a táncot, amit megígért hősiesen tartja, egészen addig, amíg Gábor bele nem kontárkodik, de ugye, ez az én részem a helyzetkezelésben, így elég gyorsan le is redukálom a dolgot. Nem vagyok hajlandó csak azért táncolni a férfival, mert anyám különben kiakad. Akadjon, apámmal úgyis megbeszéltük ezt már, anyám pedig nem hajlandó felfogni, hogy ennyi idősen majd én el tudom dönteni, hogy kivel táncolok és kivel nem, akár illik, akár bunkóság, akkor is. Fáradtan sóhajtozom a Henrik által szolgáltatott illatburokban, amit soha nem akarok elhagyni, mert így a problémák ki vannak zárva az agyamból, így nem kell szembenéznem anyám szúrós tekintetével, és apám elégedett mosolyával. Mert most, bármennyire rossz is ezt kimondani, de egyik sem érdekel. Számat elhúzom Henrik javaslatára, de tudom, hogy igaza van. Ha nem beszélek vele, akkor soha nem fogja feladni, pedig elég egyértelmű a dolog, nem? Mármint Henrikkel jöttem, Henrikkel táncolok, Henrikkel fogok távozni. Ennél egyértelműbb dolog mi kellhet még egy férfinak, hogy felfogja, nem akar tőle a nő semmit? Merlinre, de tényleg, ki érti ezt? Nevemre nem véletlenül nem reagálok, de amikor a férfi kissé eltol magától akaratlan nézek fel rá, hogy rögtön szemben találjam magam az acélkék tekintettel, ami magába szippant ismét. Csak várom, hogy folytassa, amikor jobb keze mozdul, és az eddig zavaróan előrehullott tincsem eltűnik arcomból, de Henrik meleg és puha érintése ott marad, megérzem, ahogy ujja végig simítja bőrömet. Kezem automatikusan mozdul, hogy tenyeremet a férfi kézfejére simítsam és megengedjek magamnak egy halvány mosolyt, miközben lehunyom szemeimet, de végül folytatja, én meg szemöldök ráncolva nézek rá. Ó, megálltunk. Biccentek egyet, majd engedelmesen követem Henriket vissza az asztalhoz. Útközben kapok le az egyik tálcáról két pohár pezsgőt, mert muszáj innom valamit mindezek után. Mégis mi történt az előbb? Mi történt velem? Ajkaimhoz emelem a poharat, amiből jókorát kortyolok. - Meglepő, de ez most jólesik - fújom ki magam kicsit. - Még a végén berúgok, aztán leégetlek - nevetek fel halkan, ahogy a következő korty is gyomromban végzi.
|
Rögtől szívig, minden dalol; nem ésszel, lényével válaszol, mint egy nő, vagy egy költemény.
|
|
|
Mitzinger Igor Bendegúz INAKTÍV
offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 55
|
Írta: 2019. december 4. 01:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782297#post782297][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.12.04. 01:15[/b][/url] MiB ♦ november 19. ♦ Otthon A napokban nem mentek valami könnyen a séták, ennek volt persze fizikai magyarázata is Duplo részéről, ami sajnálatos, de fejben sem voltunk rendben. Dühös voltam, folyamatosan, de nem tettem semmit szóvá. Három napon át újratárcsázáson volt a telefonom gyakorlatilag, majd letettem a telefont. Írtam egy utolsó üzenetet majd felöltöztem és elmentem itthonról. Nem voltam hajlandó itt lenni. Két napot csöveltem Mr. Rangidősék kanapéján, aztán eltessékeltek. Ivánt is megjártuk, de miután összekapott Duplo a szomszéd macskával és kaptunk egy príma kötést tegnap hazajöttünk. Elég volt ebből most már, igazából a telefonomra is percenként nézek megint, de ez nem segít semmin. A mai reggel meg úgy indult, mint a legtöbb. Duplo kibaszott az ágyból, hogy ő menne sétálni, szóval ettünk, aztán összekapva magunkat mentünk le. Tettünk vagy három - lehet volt négy is - nagy kört az utcában, mire teljesen megkattanva kezdett el ugatni a kapualj felé, én meg felvont szemöldökkel próbáltam visszafogni, ahogy közeledtünk. - Nyugi van pajti, nem kell több harcimacska - próbáltam a pórázzal vissza is húzni, de a vezényszavak felfokozva mit sem érnek. Pedig viszonylag ügyes és jól nevelt darab tud lenni. Fogalmam se volt milyen mókust lőhetett, ami ennyire érdekli, de ahogy közeledtünk feltűnt, hogy ennek két lába van és egész emberi alakja. A cipőjétől lassan indult fel a tekintetem, az arcom ráncba csúszott a derengő, de beazonosítatlan kabátnál. Aztán megláttam a haját és lefagytam. Duplo rántott kettőt a pórázon én meg el is engedtem meglepettségembe.
|
|
|
|
Mitzinger-Yazel Frances INAKTÍV
She-hulk offline RPG hsz: 80 Összes hsz: 149
|
Írta: 2019. december 4. 02:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782300#post782300][b]Mitzinger-Yazel Frances - 2019.12.04. 02:13[/b][/url] hair & clothes | november 19 | I'm so fuckin sorry Van, hogy az embernek idő kell, hogy dűlőre jusson. Nekem is kellett, méghozzá nem kevés. De tegnap, mikor álmosan, kócosan, letörve lementem a kávézóba, hogy elkezdjem a műszakomat este, a rádióban pedig elkezdődött egy Influx szám, szolid negyed órán keresztül zokogtam a pultra dőlve. Egyszerűen nem tudtam tovább lépni, csak sírtam ott, míg apám a kezembe nem nyomta Marley pórázát, meg a táskámat. Azt mondta, hogy szeret, örül, hogy itt vagyok, de sosem látott még ennyire boldogtalannak és nem bírja ezt elviselni, szóval vagy magamtól megyek, vagy ő visz haza. Kiegyeztünk, hogy megvárom a reggelt és eljön velem a hopp-állomásra Amsterdamba. Szóval itt vagyok. Tudom, hogy nincs rá kifogás, erre az egészre nincs, valahol tartok is tőle, hogy nem az vár majd, ami... amibe nem szakad bele a lelkem. Szóval Marleyt a portásra bízom a koliban, aztán összekapom magam abban a nagyon fura lakásban, aztán a kis hátizsákomba suvasztom a befőttesüveget, hogy a jól ismert lakás felé vegyem az irányt. De senki nincs itthon, a kopogásra nem érkezik válasz. Érzem ahogy a mellkasom összezsugorodik belül egészen kicsire, nem kapok levegőt, el kell tűnnöm innen. Szóval lefutok a lépcsőn, kilököm az ajtót és futok míg a levegőm tart. Aztán az egyik kapualjban dőlök a falnak, levegő után kapkodva, a kezeim reszketnek, szerintem én magam is, ahogy előre hajolva próbálom nem kidobni a taccsot. A hang. A hang zökkent ki, meg ismerem azt a ugatást, a falnak is dőlök, hátha nem vesznek észre. De érzem, ahogy rám néz, hallom Duplot is egyre közelebb, majd érzem, ahogy a mancsok összekaparják a farmerem. A kezem reflex-szerűen csúszik a füle mögötti ponthoz, hogy megvakarjam, ahol szereti. - Sssss, nagyfiú. Apádat hol hagytad? Nem éri meg, ne csináld ezt - ölelem magamhoz összeszorított szemekkel a nagy szürke kutyát, az arcom a fejének nyomva. Tudom, hogy nincs itt egyedül. Sosincs. Párszor végigsimítok végül, mielőtt lefejteném a csípőmre támaszkodó mancsokat, ami Duplonak nem is tetszik.
|
|
|
|
Mitzinger Igor Bendegúz INAKTÍV
offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 55
|
Írta: 2019. december 4. 18:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782353#post782353][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.12.04. 18:36[/b][/url] Nem féltettem se Duplot, se azt, amit a lánnyal közösen éltek. Nem hittem hogy gond lesz, vagy ha lenne, ne lehetne kezelni, így nem különösebben aggódtam a mai alkalom miatt. Ami néha megzavar, az inkább a kísértetiesen ismerős momentumok a múltból. Próbáltak már velünk hangot megtalálni, Duplo is komált egy-egy lányt, de ez azon eléggé túlment be kellett látnom. Hagytam őt emberekre, de sosem hosszú időre, de jól megvoltak, és az új kiskrapeknak is bizonyosan jó dolga lesz. - Mindig dolgozom, ez nem áll meg, néha alvás közben sem - nevettem el magam, mert valahol elég vicces volt belegondolni, hogy az agyam akkor is alkot, mikor én pihennék. Sokszor keltem fel részletekkel, egy dallammal vagy éppen szövegrészlettel, mai aztán napokig nem hagyott nyugodni, még valami nem lett belőle. Most egy ideje már dolgozunk az új számokon, de én még nem érzem késznek ezt a csokrot, hiába szeretnék, ha rámondanám. Azt hiszem nekik már sok a válogatásom. Lesöpörtem ezt-azt az asztalról, nem vagyok mindig kedvenc a zenekaron belül, ha kívül sikerül is. - Még kis formálható - mosolyodtam el, ahogy megérkeztünk és kénytelen voltam az intelmeket is kiosztani a kiugró Duplonak. Rákattintottam a pórázt, aztán elkísértük a lányt a bejáratig, ahol a kialakított kis részhez kattintottam a nagyfiút és ülésre intve beléptem a nő után. Fél szemem persze kifelé szegeztem, de elég csendben tűrte, hiába a sok ugatás és hangok. Csak szaglászott jelenleg, nagyon okos teremtés. És ha már kutyák. Fel is figyeltem az ölbe került új négylábúra. - Szia öcskös, mizu - vakargattam meg, mire finoman rá is harapott a kezemre, még próbáltam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz-e, de tényleg szép, és egészségesnek látszó. - El is vihetjük, vagy van még teendőd vele? - kérdeztem rá megsimogatva a fejét az ebnek, miután végre megszaglászott és hagyta.
|
|
|
|
Mitzinger Igor Bendegúz INAKTÍV
offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 55
|
Írta: 2019. december 4. 19:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782365#post782365][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.12.04. 19:08[/b][/url] MiB ♦ november 19. ♦ Otthon A hideg fel sem tűnt, amíg a kabátom alá nem fújt egy nagyobb löket és ki nem rázott a hideg. A tenyereimbe fújva összedörzsöltem a kezeim, az egyikben a póráz szárával, ahogy sétáltam a mancsos után. Ő élvezte a kint létet, a levegő meg azért valahol mindkettőnknek eléggé jót tesz. Teljesen el is bambultam, ameddig el nem kezdett rángatni és vonszolni a saját kutyám. Ritkán ugat rá emberekre, sőt, kifejezetten flegma és csendes, de most nem. Kicsit szaggatott léptekkel mentem utána, ameddig a tekintetem rá nem ragadt arra, akihez tudom, hogy tartott. Az agyam lassabban kapcsolja össze a vizuális ingert, mint a hangot. Mert utóbbira borultam ki a sokkból valami érdemibe. - A póráz végén - feleltem szinte azonnal, ahogy én is beértem őket, leginkább állva ott és csak nézve le. Nem, mást nem mondtam, meredtem rá, mert kérdést azt rengeteget tettem fel, üzenetben és hangpostának, az anyjának, aki szerintem jórészt felét érti annak, amit néha mondok neki, vagy éppen Bencének. Nem tudom az mondjuk hogy érne Frankiehez, de a lényeg ugyan az. A torkom kaparta valami, kényszeresen köhögtem fel a kezem végül zsebre csúsztatva. Voltak már kellemetlen eseteim, sok dolgot vágtak a fejemhez már. Mondjuk gyűrűt meg a saját nevem még soha. És amúgy fogalmam sincs mi a jó istent csináltam, mert bizony ezen kattogtam az első pár napban a legtöbbet. De nem tudom. - Hogy vagy? - kérdeztem végül megtörve a csendet, csak nézve Duplot, aki szintén nem volt elragadtatva. Meg is értem. Egy út választ el a saját kapunktól. Itt van a nő, de nem nálunk. Nem otthon.
|
|
|
|
Mitzinger-Yazel Frances INAKTÍV
She-hulk offline RPG hsz: 80 Összes hsz: 149
|
Írta: 2019. december 4. 21:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782390#post782390][b]Mitzinger-Yazel Frances - 2019.12.04. 21:23[/b][/url] hair & clothes | november 19 | I'm so fuckin sorry Nem egészen ez volt a tervem, mikor reggel elindultam. Lezajlott vagy ezer forgatókönyv a buksimban, de egyik sem olyan volt, amivel tudtam volna mit kezdeni, csak ez az utolsó. Ez tökéletes... Lett volna, ha nem borulok ki teljesen a gondolattól is, hogy mi van, ha túl sokáig szarakodtam. Mert ez bizony egy nagyon is valós veszély. Én már nem venném vissza magam, de ez ugye... Én vagyok és többek közt ez is volt az oka, hogy távoztam. Igor fényévekkel jobb ember nálam és nem is azt a szart érdemli, amit a színes borítás rejt. - Nincs is a póráz végén semmi - emelem fel a pórázt, de aztán csak visszaadom a kezébe, hozzáérve a kezéhez kicsit. Nagyon hiányzott már, veszek is egy mély levegőt, majd kifújom, a tekintetem a talajon tartva. Zsebre vágom a kezem én is, majd felsóhajtok, érzem, hogy remeg a szám. Fontolgatom a választ, eltűrök egy kék tincset, majd felnézek rá, félig lehunyt szemmel. Érzem hogy szúr az egész. - Létezem... - vonom meg a vállam végül, a hangom meglehetősen közönyös, ahogy a tekintetem ismét Duplora esik. - Te hogy vagy? Életem leghülyébb kérdése, nem akarok idióta lenni, de ezt hozza ki belőlem, ahogy közelebb lépek hozzá, majd köré fonom a karjaimat, a fejem a mellkasának döntve. Nagyon hiányzott, meg is remegek a mozdulatban. - Annyira idióta voltam... úgy sajnálom.
|
|
|
|