32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 62 63 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 2832
Írta: 2017. szeptember 11. 17:43 | Link

Vali


Tudom, hogy nem fogom megúszni én se a vallatást, úgyhogy igyekszem elejét venni egy semmitmondó válasszal, ami mégiscsak igaz, csak épp nem fedi a teljes igazságot. Így a legjobb hazudni.
- Eh, tudod, milyen vagyok. Mint a kutya, ha csontot talál - vonom meg a vállam. - Minden apróságnak tűnő feladatból hadikampányt kovácsolok. És mindig kell egy ügy. Valami, amit felnagyíthatok, isteníthetek, és aztán hősi halált halhatok érte. Tudod, csak a szokásos - még szerencse, hogy nem háborús időben születtem, mert biztos hamarabb lettem volna jelöletlen tömegsír lakója, mint ahogy leesik a tojáshéj a fenekemről. Teljesen tisztában vagyok a gyengéimmel. Az ember azt gondolná, hogy így képes vagyok javulni és kiküszöbölni a hibákat. De az ember csak hülyeséget gondol. Ami elméletben szép meg jól fest, az a valóságnak csak távolról integet, vagy még azt sem.
- Jól van, de nem felejtek! - Mindigis tudtuk, hogy hozzuk egymást kellemetlen helyzetbe. Ha csak egyoldalú lett volna, akkor azt zaklatásnak nevezik, s valószínűleg a másiknak élete végéig tartó traumát okoztunk volna. Ehelyett barátok lettünk. Akik néha évekig nem beszélnek, aztán öt percen belül elkezdik sebészi precizitással kipiszkálni a másik mocskos kis titkait. Olykor talán a gyerekkori trauma is kecsegtetőbb kilátás. Nem mintha cserélnék, nem-nem. Ameddig ejti a tanárság témát, én is hajlandó vagyok... nos, nem megharagudni. Ennyit talán megengedhetek. De az Evetteres témát nem adom. Koncként fogom tépni-rágni. Azt már megkaparintottam, sajnálom.

A túlvilági boldogságban ücsörögve magam elé húzom az itallapot és végigfutom felületesen. Úgyis tudom, mi kell.
- Legyen benne koffein és jég - jelentem ki a hozzánk lépő pincérnek, aki erre csak felvonja a szemöldökét, s nyitná a száját, de aztán meggondolja magát. Okos ember.
- Ilyen járatos vagy mugli közegekben? - kérdem tőle, mikor újra magunkra maradtunk. Amilyen céltudatosan mutatta az utat, biztos nem először jár erre. Bár számomra is elég otthonos már a mugli London, de a legtöbb városban még mindig elveszett kis pálcás vagyok, aki tátott szájjal bámulja a technika legújabb vívmányait.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 13. 15:47 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


Valahogy hamar megegyeztünk, hogy szegény baglyocskáknak tényleg nincs túl jó sorsa, de ugye alternatíva nélkül nekik is dolgozni kell valamit, még ha nehéz dolguk is van. Csak szusszantam egyet a tényre, aztán inkább az útra és a kutyusokra koncentráltam. Szeretek segíteni, az, hogy nekik tehetem hab a tortácskán és még Dimcsi is remek partner ehhez.
Felnevettem, de nem volt semmi ártó szándék ebben, nem szeretheti mindenki a makikat. Mondjuk elég félelmetesek lennének akkor, repülő állatok a fejünk felett. Lehet én sem díjaznám közelről. Erre a gondolatra egészen meg is borzongtam, ahogy végig topogtunk a poros, kövek szegte úton.
- A közös játék jó, nagyon fognak tutira örülni, a mi kutyusunk is imád otthon - jegyeztem meg amolyan kis mellékszálként, aztán vigyorogva néztem körbe. Nem i tudom említettem-e már neki Voltot, hogy bizony van egy naaagy, fehér baba otthon, aki már nem is annyira pici méretű. Szeretem a tappancsosunkat, Lewy is, boldogság van így hármacskán, vagyis inkább három és felecskén. De ez más kérdés. Én közben haladtam, ahogy kellett, figyelve, hogy el ne veszítsük egymást Dimitrivel, a kijelentésére meg lelkesen dobtam az égbe a kezeim és mozgatva azokat lelkesedtem.
- Juhuu, menjünk - egyeztem is bele gyorsan, hogy aztán eszközök és segítség fejében megtaláljuk a helyünket. Láthatóan a bácsi nagyobb bizalmat fektetett a velem lévő férfibe, hiszen neki egyből megmutatta a komolyabb dolgokat, én meg kaptam ilyen összepattintgatni való műanyag részeket. Hát, nem fogok panaszkodni, de szívesen segítettem volna abban is.
- Szoktál máskor is így szerelni? Tudod… - célozgattam neki, mert nem akartam hangosan varázslózni meg muglizni. Engem sosem érdekeltek a nagy különbségek, de azt már megtanultam, hogy nem csacsogunk feleslegesen. - Én egyszer megszereltem anyával a csapot, igaz, másodjára sikerült, mert elsőre szétesett újra és úszott az egész konyha… de aztán csak meglett!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 2832
Írta: 2017. szeptember 13. 17:42 | Link


| outfit | Pécs

Kutya? Kérdőn nézek rá, amolyan igen?-mesélj!-arckifejezéssel. Nem szoktam túllelkesen, magas hangon lelkendezni, hogy óóóó hát van kutyád? Milyen fajta, milyen idős, hogy hívják, megsimogathatoom? Bár garantáltan szórakoztató lenne egyeseknek, de nem. Csak nem. Amikor más csinálja, attól is kiráz a hideg. Szóval csak ilyen szép diszkréten érdeklődök, mert egyébként mesélhet nyugodtan, biztos jófej kutya. Meg nyilván az is érdekes információ, hogy többes számú az a birtokos személyjel. Nem sok személyes jellegű tényt közöltünk még a másikkal, nem mintha bármelyikünk titkolózna, csak valahogy nem adta a helyzet. Talán kicsit furcsa is lenne, egy tizenéves lány és egy vén trotyi lelkizése.
Nekünk az ilyesmi való. Építeni, önkénteskedni, tenni, nevetni. Terelnek is már minket előre, mutatják, mi merre, én rögtön kapok egy asztaloskötényt, meg egy kalapácsot. Mint egy szocialista mese főhőse, harciasan nézek szét, hogy mit kéne kalapálni.
- Szoktam, igen, főleg fával szeretek barkácsolni - bólogatok, miközben még mindig nézelődök, hogy hol is kezdjük. Néhány eb körülöttünk rohangál lihegve, lobogó nyelvvel. A közelben egy mászóka van, azt már hárman is szerelik, bár amennyire szerencsétlenül, lehet, hogy megmentenénk az életüket, ha beszállnánk mi is. - Víz-gáz szerelést is vállalok, kék űrlényeknek féláron - vigyorgok előre, csak vetek egy gyors oldalpillantást rá, hogy lássam a reakcióját.
- Neked mid van? - nézek a kezében szorongatott műanyag izékre. Valami kisebbhez fognak azok passzolni, esetleg olyan átbújós karikák? - Nézd, vannak ott még olyanok - mutatok kicsit arrébb, ahol színben meg alakban talán ugyanolyan izék sorakoznak, átbújni meg átugrani lehet őket, mármint a kutyáknak, bár más is megpróbálhatja, ha nagyon akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 13. 20:46 | Link


#kibenézés | Pécs | szeptember 9., szombat


Énekelhetném azt a bizonyos dalt, hogy ez az én napom, de nem volt ez egészen így. Tegnap este hazajöttünk, hogy ma, meg holnap délelőtt összecsomagoljunk és úgy néz ki, hogy bizony át is települünk Münchenbe. Ettől egyszerre voltam boldog és féltem is egy kicsit. Azért egy idegen országban lenni biztosan egészen más lesz, hiába jártam már ott többször, napokat is, ez egészen más. Nem ismerek ott szinte senkit és az is fura lesz, hogy mindenki németül beszél. ennek ellenére nem emiatt voltam egy kicsit nyűgösebb, hanem mert éjjel vihar volt én meg nem igazán akaródzottam így aludni, szóval délelőtt pótoltam volna, de beállítottak a nagyiék Pécsre és ha ők jönnek, akkor bizony nincs szuszi. Össze is szedtem magam, aztán szépen felöltözve bebattyogtam eléjük a városba. Lewynek délelőtt volt valami dolga, szóval majd estére jönnek át hozzánk, addig más program után néztek. Megreggeliztünk együtt, aztán nem hagyott a nagyi addig békén, még be nem mentünk egy boltba és nem néztünk nekem valamit. Nagy szájhúzás mellett kiegyeztünk egy szoknyában, ami a karomon lifegő papírtasakban pihen éppen. A kezemben az a kis golyós fagyi, én meg nagyban kanalazom, ahogy immáron egyedül ballagok. Ők elmentek kiállítást nézni én meg azt mondtam, majd itt megvárom őket a téren.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 13. 21:36 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


Ahogy megemlítettem a tappancsosunkat, láttam, hogy nem érdektelen, sőt, a pillants elég volt, hogy egy picit jobban kifejtsem, ha már csak így megemlítettem. Persze nem volt mellesleges infó, mégis most csúszott ki úgy igazán elsőre a számon. Meglepő módon sok dologról el szoktunk beszélgetni, de a magánélet szinte mindig elmaradt, ami jó is volt. Nem jöttek döcögők az eltérések miatt, és ő sem nézett rám - eddig legalábbis - furán semmiért. Annak ellenére, hogy nyilván tudta, hogy nem vagyok huszonnyolc éves, nem nézett le és úgy tűnt, szívesen beszélget velem.
- Egy fehér juhászkutyus, megmutatom várj - halásztam elő a táskámba rejtett telefont, majd feloldva pár perc alatt kivadásztam egy képet Voltról, meg a kedvenc kis mozgósomat is. - Svájci, azt hiszem, és Voltnak hívják, tudod, mint a mesében, pont olyan ő is. Nagyon okos. Tud pacsit adni, forogni, ritmusra ugrálni is már, meg két lábon párat előre topogni. Ja és tök ügyesen pitizik! Amúgy elég nagyocska már, mert tíz hónapos nagyfiú. A férjecskével szeretjük is nagyon. Lewy a izéke, ott tanul nálad. Ilyen varázsmókus, szociális mókus. Az a... nem emlékszem a szak nevére megint. De biztos tudod.
Mikor befejeztem, vettem egy nagy levegőt mert viszonylag egyben mondtam el kevés szünetkével, de azért nem gyorsan. Nem szoktam hangosan beszélni, így olyan kis csevegősre sikerült szerencsére. Még rá is vigyorogtam közbe, aztán eltettem a mobilt és már a feladatom fölött gondolkodva estem neki a játék összerakásának.
- Mit szoktál csinálni? Ilyen bútoros dolgokat? Mármint… az szokott fából - mondtam kicsit zavartan, mert lehet rosszul gondolom. Ha így is van, biztos kijavít. Közben elmeséltem a kis vizes kalandom, amire az ajánlatán nem tudtam nem felnevetni. - Hű, ez az ajánlat nagyon jól hangzik, biztos nem felejtem el.
Érzékeltem, hogy valami nem stimmel a nálam lévő játékkal, így a buksim vakarva nézelődtem körbe. Szusszantam egyet, majd Dimitri segítségével két köztes darabra rábukkantam arrébb, így sikerült elkezdeni a dolgot rendesen.
- Szerintem ez valami játék lesz, az a hálós meg ott oldalt az a hosszú cső lesz, tuuudod, amin át lehet kúszni, hát abba még én is mennék velük - közöltem nevetve, aztán szépen újabb darabot tettem a helyére sikeresen.


Volt #1 * Volt #2
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. szeptember 13. 22:11 | Link

Majácska


Be kell látnom, eléggé régen voltam itt. Nem csak Pécsen, hanem Magyarország berkein belül. Az élet kicsit másképpen hozta, mint ahogy azt elterveztem, az ingázás sem nagy megoldás, így jött az, hogy a kevesebb néha több. A legminimálisabbra csökkent az itthoni jelenlétem, s időm nagy részét Dobrovitz uraság társaságában töltöm. Már, amikor ő éppen nem kiképzősdit játszik.
Mai nap azért ténfergek Pécs szívében, mert az utolsó vizsgát végre a hátam mögött tudom. Nem is tervezem hosszúra a maradásomat, csak beszerzek néhány dolgot, amit odakint nem lehet kapni, s már röppenek is tova.
A listámat böngészve ácsorgok, mikor begurul elém, egy ismerős törpilla. Hoppá . Nagyra nyílt szemekkel nézek rá, először elkönyvelem, hogy biztosan csak képzelődöm, de látok tőle egy olyan mozdulatot, amely bizony csak rá jellemző és még jobban ledöbbenek.
- Omg Maja, w*f? - tátott szájjal nézem a kicsi lányt. Úgy tűnik manapság nagy divat lett ez a betegség, mert egyre többen kapják el. Ejjnye fiúk lányok.. Jobban is vigyázhatnátok.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. szeptember 13. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 13. 22:19 | Link



Maxy nem egészen így tervezte ezt az egészet, vagyis egész biztosan nem az, hogy majd szenvedélyesebben csókolja a lengyelek fogólánykáját, mint valami latin szerető. Csak főzni akart, illetve meginni egy pohár bort, miközben békésen elkajálgat - lehetőleg nem egyedül, hiszen sosem volt jó a magányban -, majd lezuhanyzik és az ágyon kiterülve durmol egy hatalmasat. Helyette hangosan zihált még a lány nyakába pár pillanatig, mielőtt ténylegesen elhajolt volna tőle, hogy megszerezze a bögréket. Szerencsére Luca sem tiltakozott az ötlet ellen, hogy inkább igyanak, azt illetően sem, hogy mire. Csak ott lappangott kettejük közt a bögre, pár kimondatlan szó, illetve egy egészen furcsa jövő ígérete. Talán valami egészen másé, mint a jelen, vagy a múlt, amit átéltek.
-  Nem lehet mindenkinek olyan tropa állapotban a mája, mint nekem - jegyezte meg a német szórakozottan, a barna bociszemeit a lányra függesztve, mert hát, koccintáskor ezt így illik, nemde? Egymás szemébe nézni, nagyon szép mosollyal az arcodon. - Akkor azt hiszem, nem ártana elővennem tányérokat...
A poharak koccantak, majd Maxyka a poharába kortyolt és meg kellett állapítsa, hogy a magyar borok még mindig nagyon finomak. Az ujjai a bögre köré fonódtak, mintha csak melengetné a pohár, bár ez többnyire csak teával vagy forralt-borral működött a számára.
Közben Matsy egy fél lépést tett is a lány felé, ha már egyszer ilyen jó helyet biztosított a számára a szöszke. Még egy apró puszit is kapott, mire elfojtott egy széles mosolyt és kissé megingatta a fejét.
- Mi volt ez az alattomosan lopott puszi? - érdeklődött, kissé felvont szemöldökkel, de kifejezetten tetszett neki a dolog. A szabad kezét finoman végighúzta a lány térdétől a combjáig, le sem véve róla a pillantását, aztán csak halkan felszusszant, amit a bögre felerősített. - Tényleg nem ártana enni, ki fog hűlni.
A torkát megköszörülve még nyomott egy apró csókot a lány ajkaira, mielőtt ellépett volna, hogy elővegyen két tányért a szekrényből és egy villával elkezdett kiporciózni két adagot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 13. 22:53 | Link


#kibenézés | Pécs | szeptember 9., szombat


Kicsit botorkálósan kerültem ki egy-egy kisgyereket, ahogy az utca közepén szaladgáltak, mikor meg rájuk szóltak én csak rájuk mosolyogtam. Nem hiszem hogy túl elrettentő szülő leszek egyszer, de nem is szeretnék. Szerintem én sem lettem rossz kislány, pedig anya se szeretett sokat fegyelmezni, mikor muszáj volt, hát akkor nyilván. De csak vigyázott rám, mert ez a szülők dolga. A szemem kicsit a pocim felé siklott, aztán csak újabbat kanalaztam a színes golyókból. Sárgadinnyés és vaníliás. A lehető legfinibb dolog, amit lehet kapni a színház után sétizgetve. Annyira bele is fordultam a kis papírdobozba, hogy épp csak annyi időm volt megtorpanni, hogy ne ütközzön a vállam egy másik nőnek... lánynak... egy Hajnának.
- Őőő... szia Hajna - köszöntem neki megilletődve leginkább a reakciójától, hiába tudtam minek is szól az. A kanalat visszaejtettem a papírtálkámba, ahogy zavartan néztem rá.
- Régen láttalak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2017. szeptember 14. 01:02 | Link



Luca sokszor érezte a fejében azt a sötétséget, ami eljön, ha lehúzzák a rolót, de sosem volt különösebben rossz érzése tőle. Szeretett élni, pláne az olyan impulzusoknak, amik ennyire pozitív erővel jártak, mint egy csók, egy nem is akármilyen. Hazudna, ha azt mondaná előre kitervelt volt vagy éppen kiszámítható, de attól a perctől kezdve, hogy olyan közel hajoltak egymáshoz az este folyamán elsőre, tudta, hogy szeretné, és ennek nem szokott megálljt parancsolni. Sok rossz döntést hozott már meg élete során, de most iránytól függetlenül csak kiélvezte a pillanatot, majd elvéve a bögrét.
- Szegény máj, rossz gazdája vagy? - kérdezte somolyogva, hogy aztán a bögréjét felé tartva nézzen a szemébe és koccanjanak a kis eszközök. Összepréselte az ajkait és még kicsit oldalra is biccentette a fejét közben, de még előtte bólintott a tányérokra. Lassan kortyolt a borba, ugyan nem volt oda az alkoholért, de ha mégis a közelében volt a pezsgő, a bor vagy a sör volt, ami társaságát élvezni kellett. Így legalább a háromból az egyik kellemeset fogta ki.
Közben egy gyors és tán meggondolatlan puszit lehelt Maxikára, majd csak pillogott rá. Aztán csak kacagva megrántotta a vállát, mint akinek fogalma sins róla, miről is beszél a német. Pedig nagyon is volt. A tekintete a lábán elindult kézre siklott, nem szakította el onnan, még meg nem állt, csak akkor nézett fel a barna szemekbe. - Igen, kóstoljuk meg ezt a finiséget. Bármi más várhat...
Azelőtt, hogy eltávolodott volna a férfi, még egy csókot kapott tőle Luca, ami nyomán kicsit vigyorgott még maga elé, ahogy a pultról lepattanva az asztalhoz sétált a bögréjét szorongatva. Megállt az egyik szék mögött, fél kézzel megigazította a picit meggyűrt szoknyáját, ameddig Maximus sikeresen kitálalta az ételt. Igazából már előbb is fel akarta ajánlani, hogy itt van ám, ha valamihez kell, de eddig csak elfoglalt volt mással.
- Segítsek valamit, Maximus?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 14. 16:29 | Link



Nem akarta abbahagyni, nem akart megint viselkedni és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, mikor nem volt. Azaz, de, csak nem ilyen értelemben. Ők nem voltak barátok, vagy ha voltak is valaha, azt Maxy becsomagolta egy dobozba és elrakta a buksija másik felébe. Túlságosan lefoglalta az a csók, amit nem is szívesen szakított félbe.
A bögrét végül már szinte pánikszerűen szorongatta, de biztosan azt mondta volna, ha megkérdezik, hogy minden rendben van, köszöni.
- Mindig is az voltam, szerintem már kezdi megszokni, vagy belenyugodott a gyors eltávozásba. Néha feljavítom, olyankor pár napig igen fura tüneteket produkál, aztán megint csendben van - kuncogott fel, mert neki ez az egész vicces volt, szeretett embereken... kísérletezni, még akkor is, ha ez így elég csúnyán hangzik. De most hazudna? Élvezte, ha új dolgokat próbálhat ki, mikor alkothatott, akár valami régi recept alapján is. A pillantása nem eresztette Lucáért, ahogy koccintottak, majd a poharába kortyolt.
A puszira ugyan rákérdezett, de csak vállvonás volt a válsz, mire Matsy is megrántotta a vállát. Ő aztán nem akart semmi keveredést, neki minden jó volt így. A keze talán egy kicsit elkalandozott, de ezen kívül minden rendben.
- Helyes, én is így gondoltam - jegyezte meg, majd el is kezdett két adagot kiporciózni a tálakra nem sokkal később. Maxyka hagyta, hogy a lengyelek fogója elpattogjon az asztalig, nem különösebben volt szüksége segítségre, csak letette a bögréjét, majd mikor a szószból is mert, a két tányérral sétált az asztalhoz. Letette az egyiket Luca elé, a másikat magához, aztán még visszacsoszogott a bögréjéért, mielőtt letette volna a fenekét.
- Nem kell, hercegnő, mint láthatod, boldogultam - bökött a lány elé tett tálra, majd odaadott neki egy villát is. - Jó étvágyat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2017. szeptember 14. 21:54 | Link




Lucának leginkább nem sok fogalma volt éppen arról, momentán mi is történik. Mármint de, a saját tetteit igen nagy gonddal le tudta követni, sőt, mindet akarta és így is cselekedte meg. Viszont valahol ott lógott a kérdés a levegőben mi is ez. Mi zajlik köztük, viszont nem akart választ. Nem akart olyat, ami ezt megtöri, de másikat sem egyelőre. Csak élvezni minden szó terhe nélkül. De aztán mikor elváltak egymástól az ajkaik és csak a bögréik maradtak már nem volt benne biztos, hogy ezt a tudatlanságot választaná.
- Ejnye, mindennek így viseled gondját, vagy csak ez ilyen kitüntetett? - csóválta a fejét kérdőn tekintve Maximusra. Esze ágában sem volt belebonyolódni olyanba, mai nem tartozik rá, de elég viccesen hangzott az egész, ráadásul érdekelte is. Nem jó dolog, ha valakivel a belső szervei nem mindig működnek jól együtt. Sajnos volt már szerencséje ilyet megélni, így átérzi a máj sorsát is. Közben még pár apró kortyot lopott a maga borából, hogy aztán az ellopott puszira magyarázatot ne adjon, de egy elbűvölő mosollyal huncut módon csak pillogjon rá.
- Úgyis nagyon kíváncsi vagyok már erre a tehetségedre - utalt a főzésre természetesen, miközben áttelepítette magát Maxika asztalához és a popsiját is letette végül. Az étel remekül nézett ki, az illette meg még annál is jobb volt. Kell ennél több. Elvette afelé nyújtott villát, aztán pár pillanatig nézett az asztalra, aztán meg magukra. Valahogy olyan kellemes volt, de közben meg neki fura is. Az ilyen átlagos dolgok kimaradtak az életéből, de sosem tudta megmondani hiányzik-e neki.
- Jó étvágyat - tette hozzá apró csúszással, aztán neki is kezdett. Nem egy finomkodós lány, másrészt… lehet a tésztás dolgokat szépen és úrilányosan enni? Nem biztos ebben. Lenne még mit képződni hercegnőnek, de legalább evőeszközt használ, nem felejti nyitva a száját és nem is csámcsog! Tud, ha akar. - Úhh, ez nagyon finom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 15. 22:45 | Link

Lewy
július 2.
Pécsett, Bojarski ház
Atashi



Ahogy kimondta Lewy, hogy egy év, valami furcsát éreztem. Nem is tudom, talán félelmet? Általában szerettem a szerződéseket, mert imádtam tisztában lenni a játékszabályokkal. De az egy év hosszú időnek tűnt és egy pillanatra elbizonytalanodtam.
- Tökéletes - mondtam.
Szerencsére nem volt hosszú pillanat, könnyedén tovább tudtam rajta lépni. A lengyel nem okozott csalódást, hát megbíztam benne. Gyanítottam, hogy nincs semmilyen apró betűs rész, nem lesz sehol penész, se hasonló csúnyaságok. Sosem vettem még ki lakást úgy, hogy nem néztem meg, de soha nem szorított ennyire az idő, az is igaz.
- Bocsánat a figyelmetlenségemért.
Nem tartottam fontosnak az efféle formalitásokat, de utáltam, ha azt gondolják rólam, hogy tiszteletlen vagyok. Akkor már inkább nézzenek álmodozónak, ami szintén nem igaz, de ez már nem az én tisztem.
Vakon aláírtam, már csak egy kérdés maradt hátra.
- Mikor költözhetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 16. 13:17 | Link



Ez a lány részéről egy fogós kérdés volt. Nem különösebben szokta bántalmazni azt, ami a tulajdonában van, de tény, hogy nem is vigyázott egyes mütyürökre annyira, mint más emberek. Ilyen volt a mája is, minek kéne agyonbabusgatni, ha elvileg az a funkciója, hogy életben tartsa? Nem ő van azért a nyamvadt belsőszervért, hanem éppen hogy fordítva. A kérdésre visszarévedve kapta fel a fejét, aztán heves fejrázásba kezdett, kis szünet után.
- Öööööm, nem, általában jobban bánok azzal, ami az enyém, de ez rendesen könyörög érte, hogy bántsam - húzta el a száját, kissé rosszallóan is talán, de aztán csak aprót rántott a vállán, szinte már nem is volt rendesen mozdulatnak nevezhető a dolog. Azért Maxy féltette a testi épségét, éppen ezért, figyelni is szokott rá, hogy mindig restaurálja magát, a lehető legjobb állapotba, amit még képes volt előállítani.
- Lassan kezd a számomra gyanús lenni, hogy te valami tehetségkutató vagy. Először azért találkoztunk, mert úgy hallottad, értek a bájitalokhoz, majd azért, mert értettem a bringákhoz, most azért, mert talán értek a főzéshez? Ez valamilyen termékteszt? - A testbeszéde is csupa kérdés volt leginkább, bár nem gondolta komolyan, hogy Luca pont emiatt szeretett volna vele összefutni. Sok nő próbálgatta már, nem különösebben lelte már élvezetét abban, hogy a rövid felmérés után útjára induljon.
Helyette csak ő is letette a fenekét az asztalhoz és odaadta a villát a lánynak, hogy ha akar, azért enni is tudjon valamennyit. Mert most az volt a napirendi pont, nem?
- Neked is, pöttöm - biccentett Maxyka, majd az evéshez látott, konstatálva, hogy a hasa elég rosszallóan korgott egy ideje és neki még csak fel sem tűnt az egész. Ez felettébb szomorú fordulat. Nem nézett rosszallóan Lucára, amiért nem úgy eszik, mint az arisztokraták, ha őszinte akar lenni, szakított már azért nővel, mert a lakása négy fala között késsel-villával akarta enni a pizzát. Van egy határ. - Igen? Akkor jó, örülök. Egy ideje ezt a receptet nem csináltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. szeptember 16. 20:04 | Link

Haruka
Pécsett, Mandula utca 9.


Ha azt hitte, hogy nem fogom észrevenni azt az elbizonytalanodást, akkor tévedett. Kicsit több ideje voltam már benne az üzleti-életben, hogy az ilyesmit ne lássam, de nem tettem szóvá, csak derűsen felhorkantam. Semmi mosoly, még a végén egészen barátságos kinézetet öltöttem volna.
- Hasonlóan gondoltam - biccentettem aprót, de összességében már visszafelé pillogtam a hálónk felé. Inkább arrafelé jártam fejben, mint helyben, de nem különösebben zavartattam magamat.
Nem tudtam, hogy azért nem figyelt, mert nem érdekelte, vagy elbambult, vagy csak szimplán máshol járt fejben, de azt hiszem, hogy nem is különösebben érdekelt, csak megtakarított vele a számomra egy csomó időt. Szóval a bocsánatkérésre a válasz egy vállrántás volt a részemről.
Még pár pillanatig elgondolkozva böngésztem a szerződést, majd megráztam a fejemet. Nem kötöttem ki semmit dátumként.
- Akár már ma este - mondtam végül, aztán átadtam a kulcsot, mellékelve egy kis megbűvölt térképet, ami a két környező háztömbtől mutatni tudta merre halad és merre kell menjen. Elrendeztük még a dolgok üzleti részét, majd elköszöntünk és ő elment, én pedig visszasiettem az asszonyhoz, hogy azért megnézzem, alszik-e még.


//Köszönöm a játékot ^^//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2017. szeptember 16. 21:50 | Link



- Érdekes, ééérdekes - nézett sejtelmesen Lucuska, illetve megpróbált. Leginkább olyan volt, mint akinek grimaszolás közben görcsöt kaptak az arcizmai, de a nóziját ráncolva hamar fel is adta ezt. Az emberek többsége nem vigyáz semmire, legyen szó tárgyakról, magukról, vagy számukra fontos emberekről, ezt pedig a Törpe sajnos pontosan jól tudja. Ennek ellenére is próbál ő hinni és bízni, de valójában mindig kicsit hitetlenebbül áll az esetek előtt. Hiába érzi, hogy nincs a hátterében nagy hazugság, az emberek néha maguknak is füllentenek és ezért elhiszik, ekkor pedig nincs ott az a mögöttes kis hullám, amiből tudja a volt navinés mi a helyzet.
- Hmm… nem tudom milyen egy tehetségkutató, sosem…ó várj, ez most nem lenne igaz, szóval áááltalában nem szoktam kutakodni az emberek tehetsége után - csak megtörténik. De ezt nem teszi hozzá csak vigyorogva pillant a németre, majd nevetve megrázza a fejét, mint aki át is lépett a témán, de nem így van. Elvonult az asztalhoz és még csak a szék támlájába kapaszkodott, mikor az ételhez pillantott Maximusra. - De most már egészen kíváncsi vagyok még milyen rejtett tehetségeid vannak.
Azzal huncut mosollyal le is tette a popsiját, majd mikor így tett a férfi is elvette tőle az evőeszközt. A becézésen csak elmosolyodott, vannak helyzetek - vagy személyek, de ezt nem jelentette ki soha, és lehet nem is most akarná elkezdeni, mert nem jelent mindig jó -  mikor a magasságával vagy méreteivel való hasonlóságtételt kedveskedésnek tudja venni. Közben a szőke lányka már elég jól ráfeküdt a tészta témára és elégedetten hümmögve rágcsált, bár teli szájjal nem illik beszélni, így megpróbálta lenyelni előtte.
- Pedig tényleg jó, nagyon ízlik, szeretem a tésztákat. Bár nem annyira, mint a palacsintát, meg a sütiket, de igen, eléggé. Tényleg, neked melyik volt a legjobb étel, amit valaha ettél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 17. 16:11 | Link



Bár Luca nem volt mestere a sejtelmes nézésnek, Maximus nem bánta a dolgot. Neki tetszett ez az orráncolós grimasz is, noha nem teljesen tudta hova tenni, de nem akarta ilyesmivel inzultálni szerencsétlen lányt, mint hogy: miért nézel így rám? Nem hazudott a lánynak, többnyire vigyázott a dolgaira, kénytelen volt ezt megtanulni, hiszen voltak olyan főzetek, amikhez olyan összetevő kellett, mai bizony nem termett minden bokorban. Ha pedig valami olyasmit elhagyott, vagy tönkretett, többnyire  több napos önutálat következett.
- Általában? Ami azt jelenti, hogy általában nem, tehát most sem, vagy általában nem, de most kivételt tettem? - tört ki a németből akaratlanul is a kérdés, egy nem feltétlenül intelligenciát sugárzó arckifejezés keretében, de ő igyekezett, ő tényleg megpróbált okos lenni. De aztán a lány elnevette magát és ő is egy kissé megkönnyebbülve pillantott fel, hogy igen, most már minden oké. - Hát, nem tudom, elég sokoldalú vagyok.
Ezt mondjuk nem tartotta igaznak, de nem akart szerénykedni sem, szóval inkább csak elengedte a témát, hogy surranjon tőle messze-messze.
Lassan mind a ketten az evésbe felejtkeztek egy pár pillanatra, Luca is egészen lelkesen pusztította az elé tálalt tészta-adagot. Maxy is nekilátott, mert a gyomra hirtelen jelezte az eddig elnyomott érzést: ő is itt van ám és jó lenne, ha figyelne rá.
- Ha gondolod, valamikor szívesen csinálok neked palacsintát... - jegyezte meg a német halkan, mert hát, ez azt jelentette volna, hogy nem ez az egyetlen alkalom, mikor a lány nála időzik és ilyeneket mindig kissé félt felajánlani. Viszont a kérdésre megint kissé felélénkült és elgondolkozva nyammogta már csak a levegőt pár pillanatig. - Ez egy nagyon jó kérdés... talán az oktoberfesten volt, egy ilyen sült, sörmártással. Elég jó cucc... voltál már sörfeszten?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2017. szeptember 17. 22:53 | Link



Talán néha kifejezetten ködösen fogalmaz a nő, vagy éppen érthetetlen dolgokkal bombázza az embert nem csak szóban, de mimikában is. Nem kifejezetten erőlteti meg magát érte, hogy teljesen százasnak tűnjön, aminek egyetlen oka van: nem is az. Sosem érzett kényszert rá, hogy nagyon erősen moderálja vagy másként formálja meg önmagát azért, hogy jobban elfogadják vagy kedveljék. Nagyon régen, már a karrierje elején megtanulta, hogy akkor marad talpon, ha magában hisz és magát tudja eladni a legjobbnak. Csak sokakkal ellentétben ő ezt nem tolja mindenki arcába, de nem is feledkezik meg róla.
- Általában. Azaz általában, mint néha előfordul, hogy nem teszem, de mégis megtettem - mondja nevetve, miközben megrázza a fejét is, hogy persze nem így van. Azért nem mindenre igaz, hogy csak úgy megtörténik az életében. - Kíváncsi szoktam lenni, érdekelnek az emberek, nem mind, de aki igen, az úgy nagyon. Olyankor sokat kérdezek vagy tudakolok meg… aztán ezek is kiderülnek.
Nem szokta az embereket érdekelni az, hogy Luca mit és miért tesz, egy kezén meg tudja számolni, hányszor kérdeztek nála rá őszintén, vagy valós érdeklődésből. Ez meg elég kevés, most azonban még ha mókásan is jött ki úgy gondolta valóban szerette volna a német tudni. Hát ilyen ez. A továbbiakra adott válaszán meg csak jót somolygott.
Közben szépen fogyott a spagetti, ami különben tényleg nagyon jó lett és ennek Luca örömmel adott is hangot, meg még egy csomó másnak is. Illetlen teli szájjal beszélgetni, ezért leginkább gyorsan rág és nyel, mert beszélhetnékje akadt.
- Tényleg? Mármint, nem azért mondtam ám… csak tényleg szeretem. Azt hiszem ez lenne az első mondat az életem könyvében is. A palacsinta jó és fontos - közölte nevetve, közben a barna kiskutyus szemeket keresve aztán érdeklődött is.
- Ez elég jól hangzik, a mártásos husik is nagyon jó kajcsik. Bár én az áfonyamártásos vadast nem akartam elhinni, hogy jó, de aztán ahw, az nagyooon finom. Amúgy… nem - rázta meg a fejét picit elgondolkodva. Megvolt neki egy egész fesztiválszezon, de bizony egy oktoberfest még nem, egyetlen napja sem. Csehországban talán járt már hasonlón, de annyiban kimerült a buli. - Illetve Németországban nem, csak ilyen picin máshol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. szeptember 18. 19:23 | Link

Majácska


Nagyra nyílt szemekkel nézek a kis Gombóc Artúrra, próbálom összetenni a képet. De egyszerűen nehezemre esik. Na nem az a része, hogy miképpen történhetett ez, mert a gyakorlati részét köszönöm szépen tudom, csak hát na. Mégis, hogyan? Mi ez? Miért?
– Nem jársz felénk – mosolyodom el. Nem morgok vele, bár azért ez a helyzet így, megérné, hogy megtegyem, de tanulva a Santorinin történtekből, igyekszem kedves lenni.
– Minek hordasz görögdinnyét a hasad alatt? – Majás stílusban kezdem, bár manapság nem futottunk össze, tudom, hogy őt másképpen érdemes megközelíteni, mint az átlagembert. Bár tény, hogy a normális emberek is rejtélyek számomra, de most az más kérdés.
- Mennyinél tartasz? – eldöntöm a fejemet és méregetem a pocakot. Nem értek én ehhez, még azt is elhiszem, ha azt mondja csak sokat evett. Bár ő mindig sokat evett és mégsem hízott, szóval ez már nekem is gyanús.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. szeptember 18. 19:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. szeptember 19. 17:21 | Link


#kibenézés | Pécs | szeptember 9., szombat



Az emberek elég sokat bámulnak meg, főleg, akik esetleg nagyjából tudják is ki vagyok, vagy éppen mennyi idős. De ennek ellenére a poci mindig tekintetet vonzó, tudom jól. Én is gyakran néztem meg a mosolygós néniket a buszon, akik éppen csücsültek a topogósuk mellett és a nagy pocijuk megint ott virított. Szerintem aranyosak voltak, meg hát ohanát építgettek, az meg elég jó dolog. Aprót rántottam a vállamon és próbáltam visszamosolyogni, de kicsit megijesztett, hogy nem szurkált, nem bántott, nem kiabált és még csak nem is morgott.
- Ez nem dinnye, ez egy baba - jegyeztem meg kicsit mintha ki akarnám őt javítani. Így is volt tulajdonképpen, hiszen nagyon bántott, mikor ennek a tényét rossznak állították be. Sokan jöttek, hogy de jaj, baleset történt? Nem, ő ott bizony nagyon várt kis pöttöm és nem is teher, hogy terhesezzenek össze meg vissza, mint azok az öreg nénik két kávézóval korábban.
- Hát úgy a felénél az időnek - kezdtem picit fejben számolgatni, mert nem titkoltam, csak néha én is elfelejtettem, de ugye van az a kis könyvecske, amiben minden szépen benne van. Éreztem, ahogy méreget a szemével, nekem meg a szatyros kacsóm a pocimra csúszott, mintha csak megsimizném, hogy nincs baj, nem fog oda lyukat égetni a zöld lány, csak fura neki.
- Jól eltűntél, merre jártál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 19. 18:27 | Link



Összességében Maxnak furcsa volt, hogy a lányt érdeklik a dolgai. Persze, a legtöbb nő érdeklődött, csak nem ilyesmik után. Az, hogy hányas a cipője, jár-e futni, vagy hogy a kockáin lehetne-e diót törni, az sokkal inkább érdekelni szokta őket. Nem szívesen válaszolgatott már egy ideje ilyen kérdésekre.
- Mondjuk ennek van értelme, igen - bólogatott aprókat, hogy hát, részéről is volt már hasonló. Mármint, hogy sokat kérdezett. Többek között róla is sokkal többet tudott már, mint a nők nagy részéről, akikkel amúgy találkozgatott anno. Ott elég szokott lenni annyi, hogy mi a nevük és elmúltak-e már 17 évesek. Nem voltak nagy elvárásai az emberek felé.
Közben lassan nekiálltak csendesen eszegetni, ami elég meghittnek tűnhetett az ismeretlen szemlélődő számára. Maxy képes volt főzni, hogy utána kettesben legyen a nővel, megossza vele a kreálmányt és még beszélgetés szerűség is zajlott a kettejük között. Azért az ilyesmi egyáltalán nem mindegy. Luca meglehetősen gyorsan fogyasztott, hogy azért, mert sok volt a mondanivalója, vagy azért, mert éhes volt, rejtély, talán egy kicsit mindkettő, de a németet nem zavarta a dolog különösebben.
- Komolyan ajánlottam, tudom, hogy nem azért mondtad - bólogatott, pár pillanatig a tányér szélén pihenő garnélát figyelve, mielőtt beljebb pöccintette volna, nehogy elvándoroljon onnan. Csak eztán nézett a szöszire. Ez az étkezés-témakör igen feküdt kettejüknek. Az áfonyás vadast talán az országban kóstolta először, de tényleg finom volt, így csak beleegyezően bólogatott, most már a lányra összpontosítva.
- Pedig érdemes, elég szórakoztató. Az egyik kedvencem a cukros pirított-mandula, de a céllövölde is nagyon baba, meg a csokis eper, meg hát... a sör és a ruhák - kicsit lelkesebben vágott bele, mint ahogyan azt tervezte, de nem igazán bánta, csak a mondandója végén harapta be az ajkát. Talán kicsit túl sok volt a lelkesedés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2017. szeptember 20. 01:39 | Link



Csak mosolyogva tudatosította magában, hogy sikerült valamennyire érthetőnek lennie, ami nem feltétlenül kenyere. Tisztán beszél, kertelni sem sokszor szokott, ha csak nincs egy kis turpisság a dologban, így tulajdonképpen a szóhalmaz, ami kiszökik a száján mind őszinte, néha még neki is gubancos. Jóban volt az érdeklődéssel, most pedig kifejezetten szeretett volna tudni dolgokat Maximusról, ilyenkor meg nem fél kérdezni. Néha olyanokat se, ami más számára lényegtelen.
Idő közben az étel és ők is asztalhoz kerültek, valami furcsa, vagy inkább csak különleges módon. Luca nem feszengett a helyzettől, jól érezte magát, olyan kis meghitt volt talán, de nem keresett rá szavakat, pláne mikor még félig teli szájjal beszélhetnékje támadt. Megesett vele, hogy meg tudta ölni a hangulatot, sőt, egy időben ebből sportot űzött, főleg ha nagyon nem volt kedve az adott illetőhöz. Itt azonban odafigyelt, ami elég szokatlan tőle.
- De édes vagy. Mármint a felajánlás, szóval, jó lenne, kíváncsi vagyok a palacsintádra - mert annál többet semmi nem mond egy emberről. Már, ha a volt navinésnek lennének ilyen preferenciái és bölcsességei, ezt is hangoztatná. Közben óvatosan tekerte a tésztát a villára, mert mindenáron le akart róla csúszni, az meg nem volt jó. Közben vette észre, hogy ránézett Maximus, ő meg ezt viszonozva mosolyodott el teljes figyelmét neki szentelve.
- Ezek tök jók lehetnek, azt hiszem valaki mesélt óriáskerékről is, vagy ahhoz hasonlóról, azokat nagyon imádom. Mindig ott vagy? Vagyis minden évben mész-e… - kérdezett vissza vigyorrá szélesedő mosolyával, mert bizony érzékelte, ez még az ereje nélkül is ment volna, hogy ez olyan dolog, amit eléggé élvezettel és örömmel mesél el a német.
- Egyszer oda is szívesen elmennék, bár én sok helyre. A bátyám mindig azt mondja, hogy el kéne kezdenem normális célokat keresni. Pedig nem értem mi a baja, másnak is van olyan álma, hogy űrhajós lesz, mitől áll ez messzebb olyantól, hogy egyszer megfogjak egy csillagot? Vagy teázzak a holland királyi családdal? Bocsi… - emelte fel a kacsóját megadóan, mert ő is elszaladt picit, bár neki egész gyakran szokása a dolgokkal, mondjuk a kis listáját nem szokta egész konkrétan teregetni, de adta magát most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. szeptember 21. 00:16 | Link

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

Igazából ebben nem sok szépíteni való akadt, ha Dimitri valamit csinálni akart, akkor ő belevágott és tette is, ahogyan azt eltervezte. Méghozzá egészen precízen, ha mondjuk hozzám képest vesszük. Nekem a Roxfort óta csak a színészet volt, meg a lányom és hát, leginkább ennyi. Aztán jött az egész tavalyi év és felforgatta a dolgaimat, méghozzá fenekestül.
- Még nem tartasz a halál előtti agóniánál, ugye? Még van időm kiugrani a büfébe, perecért? - érdeklődtem udvariasan, hatalmas szemeket meresztve rá, amit azt hiszem, a hercegnőmtől tanulhattam. Két érzelmi tréning és egy süti között hatalmas bambi tekinteteket lövellt a világ felé, néha akár akaratlanul is.
Ugyan belementem, hogy elregéljem, mi is történt, ami miatt most bujdosásra kényszerültem, az már elképzelhetetlen volt, hogy mindezt itt, a nagy publikum előtt tegyem meg. Szeressék a szerepeim, a karakterem, ne engem, mint embert. Csak hagyjanak névtelenségben.

Nem sokáig biberkélt a rendeléssel, pontosan tudta, hogy mire van most szüksége, mint ahogyan én is. Bár nekem nem kellett látnom hozzá az itallapot, mert így is megvoltak a magam elképzelései. Ő jegeskávét rendelt, én pedig addig a hozzánk lépő pincért vettem alaposabban szemügyre. Nem is tudom, hogy pontosan miért.
- Egy doppio lenne, egy leheletnyi vaníliával - közöltem, kínosan tartva a szemkontaktust, majd felkuncogtam, mikor elszelelt, a nyakába kapva a lábait. Ennyire azért nem voltam ijesztő. Aztán a figyelmem ismét fejgépként irányult a velem szemben ülő oroszra, a vonásaimra kiült az enyhe értetlenség.
- Mennyire? Hogy fesztivál, vagy hogy kávézó? - érdeklődtem, az ujjaimmal dobolva csendesen az asztallapon. - Nos, hol is tartottunk? Te mesélsz először, vagy engem boncolunk élve?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 21. 02:36 | Link



Igazából Max nem zavartatta volna magát amiatt sem, ha Luca egyből az asztal közepére köpi a spagettit, mert biztosan fontos a mondanivalója. Ha nem lenne, nem ejtené ki a száján, vagy tudna vele várni. Legalábbis, ez volt a német elképzelése a helyzetről, miközben Luca csak csacsogott, mintha több se kéne neki a földön.
- Majd... beszélünk még róla, hogy mikor meg hogyan... - bólintott pár aprót Maxy, mert be kellett lássa, ha Luca azt kérte volna, hogy most azonnal álljon neki, valószínűleg kicsit húzza a száját pár pillanatig, benyom még pár villa tésztát, majd felkel és nekiáll. Lehet vele üzletelni, nem szőrösszívű és alighanem nem is lesz annyira soha. Bár, nézőpont kérdése, Kenziet nem kérdezte, hogy mit főzzön.
Kicsit talán el is ragadtatta magát a nagy mesélés közben, még a villát is majdnem elejtette, de aztán észbe kapott ám! Csak a pillantását volt elég nehéz levennie a szőkéről, aki vele szemben ült.
- Iiigen, minden évben van óriáskerék is, elég nagy, jól látni mindent, csak az olyan romantikus program... nem megy oda az ember egyedül - ráztam meg a fejét, kissé zavartan. Tavaly a negyedik nap keveredett fel oda egy Bettie nevű lánnyal, aki az ölébe hányt. Max kínos fejjel ült ott, majd kiszállva kért egy slagot az egyik vizes játéknál, az olaszt meg szélnek eresztette. - Kint szoktam lenni, igen. Még nem tudom, idén is megyek-e...
Talán megkérdezhette volna a lengyel fogót, van-e kedve vele jönni, de ma már annyiszor hozta magát kínos helyzetbe, hogy erre nem érzett késztetést. Kicsit szorongott miatta, pedig elég lelkesnek tűnt a társasága, így nem volt benne biztos, hogy volt oka rá.
- Nem értem mi baja ezekkel... legfeljebb megvalósítani illene elkezdeni a dolgokat - tette hozzá Liebhart, mielőtt ismét enni kezdett volna, mielőtt tényleg kihűl a már csak nyomokban gőzölgő fogás. - Semmi baj,
mesélj csak, szeretem hallgatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2017. szeptember 21. 16:48 | Link



Nagyokat bólintott, szépen és illedelmesen becsukva a száját, még az adott falaton nyammogott, nem akart köpködni, pláne nem mutogatni, mint a madárkák a fiókáknak. Hát érdekesen nyamiznak, az egyszer tuti. Az ember sokáig bele se gondol, hogy ott örülnek a kis szárnyasoknak, de ha valakit meglátnak nyitottabb szájjal enni, fujogás van. A madarak így tápolnak! Midnegy is. Ő örült a palacsinta gondolatának is, a németet meg nem rázta ki a hideg tőle, hogy Luca ezt komolyan vette, meg amúgy is, tökre ráér. De az még a Törpe tudatáig is eljutott, hogy ez bizon azt jelenti, hogy bár az elmúlt két találkájuk tökre véletlen volt, nem csak ilyen van tervben, ha ez terv. Ennek meg örült, nem is igazán tudja miért, de megtette. Pont úgy, mint ahogy igent mondott arra a bizonyos randira.
- Ez tök menőn hangzik, de érthető… én mondjuk nem foglalkoztam ilyenekkel, mármint, ha valahova nem akartak velem jönni a vidámparkban, mentem egyedül, hát én fel akartam csücsülni, most még mindig jobb ez, mintha kiájul mellőlem… jó azon tudnék nevetni, csak nem illik.
Sikerült is elnevetnie magát, attól is, hogy mennyire csivitel, meg elképzelve a jelenetet dettó. Ahogy csak úgy egy XXL-en emelkedik, meg lebukik mellette a beszundiájult buksija. Ej-ej. Aztán csak bólogatott, hogy ühhüm, érthető, majd eldönti, ha ott lesz az ideje. Ő ilyen szempontból elég támogató lányka, csak biztatni tudja az embert és azt általában túl jól is teszi és nem mindig a jóra.
- Hááát, vannak dolgok a kis listáimon, amik már megvoltak, de nem szabad mindent egyszerre, mondjuk milyen jó lenne - ábrándozott kicsit a német szemébe bámulva csak úgy céltalanul, aztán újabb falatot pusztított el, nem különösebben zavarta eddig sem mennyire meleg, mostanra meg a gyomra készült kihűlni amennyit beszél. - Édes vagy. Azért szólj, ha már fáj a füled, vagy még nem vagyok olyan, mint Lewynek a Despacito?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 25. 20:49 | Link



Lassan a lány is moderálta magát kicsit, noha Maxnak egy rossz szava sem volt annak étkezési módszereire, szokásaira. Ameddig nem a ölébe köpködi a tésztát, ő addig csendesen eszeget tovább és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Abban ugyan nem volt biztos, hogy Luca tudja-e, hogy ez most egy újabb találka ígérete volt, vagy jóindulatúan elsiklott a tény felett, de nem is igen akart ebbe belegabalyodni.
Még csak meg sem lepődött azon, hogy Luca milyen hévvel újságolta a vidámparkot. Az más volt, oda lehetett egyedül menni. Az Oktoberfest viszont Maxinak valami hódítós, valami nagyon izgalmas volt, ha kijutott oda, mielőtt még Bierleiche lett belőle. Már amikor rávette magát az ilyen fokú szenvedésre.
- Hát, ez kicsit más, egyszer szívesen megmutatom, ha érdekel... - és csak kint volt, ő meg ült ott megint furcsán pislogva az előtte lévő tálra. Szerencse, hogy a szemmel verésben sosem jeleskedett, különben a tálon csücsülő garnéla most rángatózna.
Maxnak sosem volt bakancslistája, de ő nem tervezett meghalni. Ő csak élni akart, addig a napig, míg ez véget nem ér és nem gondolni rá, mi mindent akar kipróbálni, mielőtt lejárna a ketyegője.
- Azt le merem fogadni, hogy jó lenne, de tényleg ne siesd el. Képzeld mennyire rossz lenne olyan életet élni, ahol már semmi nincs, amit mindenképpen ki akarsz próbálni - vonta meg a vállát nagy bölcsen, de halvány mosolyt villantott a lánynak. Ha a lány mellette ült volna, esetleg még a térdére csúsztatja a kezét, valami közeledés félét mutat, de így csak a fenekén maradt, a villáját forgatva pár pillanatig, majd tovább evett, ismét a nőre nézve. A kezét a szája elé kapva tört ki belőle a nevetés, ahogy visszaemlékezett arra a bizonyos lagzira.
- Ne hiszem, hogy tudsz annyit beszélni... legutóbb, mikor ott voltam és rádió benyomta, Lewy a camaróból puszta kézzel próbálta kikaparni a lejátszót...
Lassan az adagja vége felé közeledett a német és nem is különösebben kívánt már sokkal többet. Úgy érezte, az jól van úgy, kicsit pihentet. Felkelve a konyha felé sétált, majdnem orra is esve valamiben. Egy fél pár magassarkú volt, mire Maxyban fél pillanat ment fel annyira a pumpa, hogy felkapta a cipőt, kitárta az ablakot, majd egy erőteljes mozdulattal vágta ki
a tér közepére a lábbelit.
- Ezerszer megmondtam neki, hogy ne hagyja nálam szanaszét a szarjait... - dohogta még maga elé, mielőtt inkább visszaült és ismét a bögréjébe kortyolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2017. szeptember 26. 00:18 | Link



Annak ellenére, hogy máskor gyakran feszeng tőle, ha valamiben kicsit illőben kéne viselkednie, most nem így történt. Egyrészt, mert nem érzett nyomást vagy elvárást rá, másrészt elég ügyesen megoldott mindent, büszke is lehet magára, volt már rosszabb is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem osztaná meg a félig elnyalt fagyiját az emberekkel nagy örömmel, vagy a kicsit megrágott cukorkáját, ha kell. De nem prezentálja maguk elé, amit meghamizott, az azért na. De örült i hogy ezen átevezve inkább olyan témába csöppentek, amiről szívesen áradozott, még ha nem is egyezett tökéletesen a Maxi által felvetettel.
- Elhiszem, de biztos nagyon jó lehet. Szeretem az új dolgokat, izgalmasak és tudod van az az érzésed, hogy úúú, ezt ki kell próbálni. Vagyis nem biztos, hogy tudod, de nekem van olyan - zárta rövidre a kusza gondolatait végül. Aztán csak elmosolyodva nézett fel a barna szemekbe megrágcsálva az aktuális falatot, és csak mikor már le is nyelte folytatta. - Ühhüm, érdekel.
Kicsit olyan fura érzése kezdett lenni most már, nem a rosszabb fajtából, csak mintha az agya elkezdte volna feldolgozni a randit, a palacsintát most pedig ezt. Hosszú ideje nem akadt senki körülötte, aki egy-egy alkalomnál tovább gondolt volna rá, ezt pedig egészen megszokta. Ha ez volt, hát ez volt, több mint a semmi. Szóval ez olyan kellemes meglepetésként döbbentette rá, hogy bizonyosan nem utoljára esznek így együtt vagy beszélgetnek.
- Nem akarom, van elég sok, ami amúgy i necces, meg hát bővül is ugye, szerintem aki ezt egyszer kitalálta, nem gondolt rá, hogy létezhet végtelen lista. Ettől nem félek, szerintem mindig lesz, amit még meg akarok élni. Csak lehet egyelőre nem tudok róla - vonta meg a vállát, majd a villájával szépen újabb adagot burkolt be. Tényleg finom volt ő pedig éhes, így elég szépen fogyott előle. Aztán elvigyorodott, mikor Maxi is nevetgélt Lewyn.
- Ezzel nem igen leptél meg, venni fogok neki egy olyan képeslapot, tuudod, azt a zenélőset, ami egy dallamot játszik ismételve újra és újra.
Az a gond a lánykával, hogy ez a gondolat teljesen komolyan fogalmazódott meg benne így előbb, vagy utóbb, de meg is fog valósulni. Nem akarja ő a lengyelt bántani, nagyon kedveli, de ez még bőven adja magát. Közben Mikor Maxi elindult lassan Lucuska is a végére ért ennek a haminak, éppen a száját törölte meg, mikor felfigyelt a botladozást követő ablaktárásra, majd a repülő darabra. A szája elé kapta a kezét, mert nem akart hangosan röhögcsélni, de a jelenet határozottan az volt.
- Azt hittem eddig, hogy a szárnyas, repülő cipő csak legenda… - közben a bögréért nyúlt a volt navinés is, Maxira mosolyogva. - Köszönöm, nagyon finom volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 2832
Írta: 2017. szeptember 27. 19:14 | Link


| outfit | Pécs

Nem kell azért olyan sokat győzködjem, hogy meséljen, jön az magától szerencsére. Én csak hümmögve bólogatok, meg nézem a képeket, amiket mutat - tényleg édes dög -, néha ót?, máskor áát mondok, de érdemben annyira nem szólok hozzá. Egészen a végéig. A Bojarski gyerek a férje? A férje? Hirtelen szeretném elkérni a személyijét, mert nehéz felfogni, hogy már nagykorú, mert ha ő nagykorú, akkor nekem hol maradt az utóbbi öt évben a nyugdíjam, kérem a nyugdíjamat, jaj a derekam.
- Mostmár értem a repülés iránti imádatot. - Világosodok meg hirtelen, vigyorgok is hozzá boldogan. - Családi hagyomány, eh? - Gondolom a lengyel fiú rá se vetné a tekintetét egy lányra, aki a seprűt csak takarításra használja.
- Aha, bútoros dolgokat - bólogatok újfent. Nem vagyok én beltéri designer, de elboldogulok. A matek-része is relatív jól megy, mert ugye anélkül elég Dalí-szerű alkotások születnének, ami jól mutat a vásznon, de próbálj csak meg ráülni egy minden irányba álló lábú székre. Minden irányba. - Semmi flancos, csak csupa pragmatizmus, de jól össze lehet kombinálni a mugli technikákat a mágiával. - Most is bánom, hogy nem lehet egyszerűen össze-vissza reptetni a cuccokat, hogy a végén szépen egy játszóteret alkossanak. A minisztérium kutyái elég hamar a nyakunkon lennének. Meg a játszótér kutyái is, bár azt annyira nem bánnám.
De pálca nélkül is megy ez nekünk. Leülök törökülésben a földre, s hűségesen mindent a helyére kalapálok, amit összerak a lány. Csodás munkamegosztás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jurasevszki Olympia
INAKTÍV


A New York City Ballet prímabalerinája
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 72
Írta: 2017. szeptember 30. 21:07 | Link

Noah

Pécs


Szeptember 30-a van, este 9 óra. Ilyenkor már rövidebbek a nappalok, viszonylag hamar besötétedik, ezért az előadás után már koromfekete az ég. Olympia a csillagok alatt menetel Pécs utcáin a színháztól a Hotel felé. Szőke, kontyba fogott haja már messziről kitűnik, nem úgy mint kabátja, ami olyan fekete, mint az éj. Kezei zsebre téve, vállán a hatalmas edzőtáska, ami tartalmazza mindazt, amire egy balerinának szüksége lehet.
Már nem volt kedve aznap Bogolyfalvára visszatérni, inkább bérel egy szobát egy közeli panzióba, így nyugodt tempóban fedezi fel Pécs kivilágított utcáit.
Nem sokszor járt Pécsen. Olykor tanítani jött a jövő balerináit, akik inkább emlékeztettek egy csapat totyogó kacsára, mintsem kecses táncművészekre. Mindig megmosolyogtatta ez az emlék.
A Hotel Makár Sport és Wellness-ben száll meg. Kívülről úgy néz ki, akár egy új építésű társasház hosszú erkélyeivel. Többen még virág is díszeleg, mintha állandó lakója lenne, aki saját erkélyére azt tehet, amit akar.
A recepciónál bemondja nevét, a vele szemben ülő hölgy bólogat és hív egy fiatalembert, aki felkíséri a szobához.
Aludni még nincs kedve hisz még egy órája sincsen, hogy színpadon volt és fizikai munkát végzett, ami megemelte a pulzusát.
Farmert, kényelmes fehér pólót és hosszú világos szürke kardigánt húz, majd lemegy a szálloda éttermi részébe, mely bárként is üzemel és kér egy bögre citromfű teát, hogy könnyebben menjen majd az alvás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noah Goethe Van der Maas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2017. szeptember 30. 22:28 | Link

Jurasevszki


Félhold van, pedig olyan érzés, mintha telihold lenne. Elza rászoktatott a hold nézésére, és azóta szüntelenül, automatikusan azt veszem észre, hogy nincs olyan este, hogy ne pillantsak fel az égboltra, hogy ne keressem meg az esti égitestet és csodálkozzak rajta egy picit, hogy milyen gyönyörű. Erre az érzésre tudom hasonlítani a szerelmet is, azt a valódit, és nem puszta fellángolásokat: újra és újra rácsodálkozni a másikra, és sosem gondolni arra, hogy abba is lehetne hagyni. Bár mondjuk csak olyan dolgot lehet abbahagyni, ami sosem volt igazán a miénk, ami nem égett bele a bőrünk alá, ami nem keringet a vérünkben sem. Futni voltam. így a lófarokba kötött haj, a még póló feletti pulóver és egy fekete tréningnadrág egy sportcipóvel elég ideálisnak tűnik egy Hotel Sport bárhoz. Sport után néhanap szükség van egy jó hideg sörre, úgy kétévente egyszer, de csupán azért, mert férfi vagyok, semmi másért.

A félholdnál is érződni szokott a teliholdas-full érzelmi vihar az emberek belsejében, de nem annyira gyakori. Most viszont rendkívül érzem, hogy érzek, hogy vannak filozófálásra váró szétcincálások és összerakások. Két nap múlva varázspszichiátria szakon lesz órám, pont filozófia. Az ember önmagát teszteli mindenben először, hogy aztán megérthesse a többi személyiséget.
- Egy sört szeretnék kérni, köszönöm - jelentem ki a pultnál, megkapom, fizetek, közben leültem oda, így rögvest elém is tolják a kész italt. A pultnál csak két-hárman ülnek. A pultossal kezdek el beszélgetni, pedig nem is ismerem, de az ilyenek a legjobbak. Vagyis ő kezd, valahogy az emberek megérzik, hogy velem lehet, nem fogom elküldeni a sunyiba. Az összes lélek különleges, és ha megleled a térképet hozzájuk, egy szempillantás alatt összekapcsolódtok.
- Itt sportoltál valamit? - fordul felém a pincér, miközben egy másik vendéget szolgál ki.
- Nem, csak az egyetem környékén meg még itt futottam, úgy körülbelül ssacper kb 15kilométert. A futás megnyugtat - nevetek fel. A teát szürcsölgető lányra nézek. - És szerinted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

'Júdás közöttünk

Ne reménykedj,
hiszen mindannyian
ismerjük a történetet.
Csókjával árul el az,
aki szeret.'
/Jim Morrison/
Jurasevszki Olympia
INAKTÍV


A New York City Ballet prímabalerinája
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 72
Írta: 2017. szeptember 30. 23:12 | Link

Noah

Keresztbe tett lábakkal ül a pultnál és kortyolgatja a teáját, amit még sűrűn meg kell fújnia, mert annyira meleg. Szereti a citromfüvet, valóban nyugtatja és esténként nagyon jól tud esni. Maga elé bámul, igazság szerint csak azon gondolkodik, hogy egy könyv sem ártana, sőt úgy lenne az igazi. Sajnos a sok holmi közé egy könyvet már nem tudott bezsúfolni.
Csak akkor emeli fel fejét, amikor a srác belép a helyiségbe és meghallja a hangját, ahogy sört kér. Direkt nem néz oda, inkább a teára fókuszál és hallgatja még ezt a megnyugtató baritont. Van is erre alkalma, a pincér beszélgetést kezdeményez vele. Annyira elmélázik, gondolatban egészen messzi távolba kalauzolja a hangja, hogy csak némi késéssel veszi észre és fogja fel, hogy hozzá szól.
- Oh... sok dolog van, ami megnyugtat. A futás is ilyen. Régebben sokkal többet futottam, de amióta megsérültem...- arcvonásai fájdalomról árulkodnak pedig fizikailag nem is érzi.
Viszont örül, így jobban szemügyre veheti a beszélgető partnerét. A hosszú haját, amit a futáshoz összefogva visel. Aztán szépen lassan átgondol mindent és egy csupasz vázból felépül az a férfi, aki nem is olyan messze ül tőle. A sör elsősorban a férfiak kedvence, így ez is árulkodó Olympia számára a másik természetéről. Arról se feledkezzünk meg, hogy sportol. Az ilyen embereknek, akiknek létfontosságú a mozgás, teljesen más gondolkodásuk van a dolgokról és sokkal kitartóbbak az átlagnál.
- Tanulsz is az egyetemen vagy csak körbefutod?- teszi fel a kérdést némi sejtelmes, kirívó hangnemben remélve, hogy nem veszi rossz néven ezt tőle.
Közelebb tolja a bögréjét a pulton és felsőtestével is inkább a férfi felé fordul míg lábai maradnak keresztben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 62 63 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek