Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691107#post691107][b]Maja Bojarska - 2017.07.17. 00:38[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Magamban is igyekeztem erre és arra pakolgatni a kis csomagokat, amik a témáinkat rejtették, azt hiszem, ha feltornyozom, abból a korábbi hétvégéhez hasonló rossz lesz, azt meg nem szeretném. Úgy érzem nem is szabadna ezt így elrontani, mégis közel toporogtunk ahhoz a határhoz, ettől meg egészen picit megijedtem megint. Tisztában voltam eddig is azzal, amiket most mondott, de mi ketten úgy látjuk, ahogy ezen kívül meg, ha ő nem is törődött vele, én nem tudtam elhagyni. A korábbi iskolámban is túl sokszor találtak meg odamondásokkal, amik nagyon nem voltak kedvesek. Tudom milyen megélni, lehet el tudnám viselni újra, de azt a legkevésbé sem, ha emiatt, miattam mást is érintenek. Ez volt az, amiről nem tudtam lekattanni. De elhallgattam és nem feszegettem tovább, nem szerettem volna már szomorkodni. Csak meg akartam ölelni, mosolyogni és szorongatni, amíg lehet. Hiszen a felvetülő kérdéseken kívül erre volt okunk, nem?
- Ez az egész az, nem csak én. És így imádom, ahogy van.
A vállába fúrtam az arcom bizzegve még valamit magam elé, miközben a kezemmel az oldalát simogattam, csak aztán karoltam át a felsőtestét és szorítottam őt magamhoz. A fejem egészen picit megemeltem, hogy a szám ne legyen takarásba és beszélni tudjak.
- Azt hiszem ez lenne a legjobb. Bár biztos ez se egyszerű, de tanulni mindenhogy muszáj lesz, szóval ja. - Egyelőre többet nem tudtam volna mondani a tanulásról, mivel ez nem egyszerű. Egyébként sem vagyok a legjobbak között, vannak bőven bajaim, leginkább a lustaság és az érdektelenség kapcsán, de ijesztő belegondolni, hogy esetleg egyedül kell készülnöm. Amúgy is azt szoktam, de az ez utáni vizsgaidőszakban már jön a VAV és… Csak sóhajtottam egy nagyot, olyan világfájdalmasra sikerült, pedig csak a sulin járt a buksim és azt sosem szeretem. Beharaptam az ajkam, aztán kifelé fordulva a nyakától a vállára hajtva a fejem, kellett pár nagyobb levegő mert néha evés után forgott a pocim, és most nem akartam ehhez jutni.
- De, ezek akkor sem rontják el ám. Lehet, hogy lesz egy babánk. Egy saját kis topogó az ohanába.
A hátát lassan cirógatva mosolyodtam el, azt hiszem így többedszerre kimondva kezdett tudatosulni rendesen, mi is történik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691117#post691117][b]Lewy Bojarski - 2017.07.17. 04:47[/b][/url]

Vannak, akik beérik azzal, hogy közepesen boldogok. Elvannak valaki mellett, aztán egy nap majd lesz valahogy. Én nem ez a pasi voltam. Az évek során tényleg több nővel volt dolgom, mint ahogy azt fel tudnám sorolni, volt aki húsz percig volt velem, volt aki két hétig... és ott volt az a bizonyos pár hónap, ami alig tűnik többnek pár napnál. A távkapcsolat szívás. De a lényeg az: sosem találtam azt, amit kerestem. Nem tudtam volna kimondani azt, hogy "igen, veled boldog vagyok". Aztán jött Maja, a kinőtt ruháival, a kiskutya pillantásával, a rakoncátlan loboncával és a döntésképtelenségével. Helyben vagyunk. Sakk matt.
- Nem csak te - tettem hozzá halkan, elmosolyodva, ahogy az arcát a vállamba fúrta és a haját cirógattam, néha az ujjam köré tekerve egy-egy selymes tincset. Éreztem minden egyes lélegzetvételét és most egy kicsit szerettem volna, ha így maradnak a dolgok.
- Nos, igen, tanulni muszáj, mert a hercegnők nem buták. Szóval majd megoldjuk, ha mást nem, majd valaki korrepetál - meg akartam vonni a vállam, de nem tettem, mert akkor megmozdul és vége a tökélynek. Fuccs, annyi neki. Azt hiszem, a hétvégén eleget láttam abból, milyen, mikor a dolgok cafatokra esnek és köszönöm, most egy ideig semmit nem akarok legózni. A sóhajra egyből ráncokba szaladt a homlokom, a szemöldököm pedig kis híján a hajam súrolta, váratlan volt. - Figyelek, mi a probléma, nyuszi?
A kezem a combjára csúsztattam és a ruháját, illetve a falat figyeltem felváltva. Kellett egy kis változatosság és az arca éppen nem tartozott az elérhető látványosságok közé. Kis csend állt be, de nem túl hosszú, mert ismét megszólalt, én pedig meg sem próbáltam elfojtani a kikívánkozó mosolyt.
- Igen... igen, tudom. Nem sokáig tartott Volt egyke léte... - kuncogtam fel, majd elégedett sóhajjal cirógattam meg az állát finoman. - Nagyon szeretlek, kicsim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691158#post691158][b]Kormos Katalin - 2017.07.17. 17:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691176#post691176][b]Maja Bojarska - 2017.07.17. 20:02[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Sokszor gondolkodom el, hogy mi az, amire szükségem van úgy igazán, hiszen ahogy most létezem, tényleg kimondhatnám, hogy mindenem megvan. Bár ez is inkább a több, mint amit valaha várnék kategória. Én az elmúlt egy évben sem tudtam olyan átlagos lány lenni, aki örömmel csap le a lehetőségre, hogy dolgokat kérjen vagy akarjon, pláne drágákat. Vagy az, aki annál a minimális kis igényénél jobban rátelepedjen a másikra. Bár azt hiszem ebben az egyben nincsenek túl alacsony elvárásaim. Mikor már nap vége jön és először látom reggel óta, azt kínkeserves kivárni, és legszívesebben reggelig le sem pattannék a férjemről. De néha muszáj, és ezt nem kedvelem annyira.
Én ennek ellenére alapvetően apróságokból épülök fel belül és lesz azokból nálam egy nagy boldogságközpont. Ez az én saját disneys kastélyom. Nyomokban szaloncukorpapírt, alvós apuci-kutya képeket, első csók pillanatát, egy kacsintást, vagy majdnem szívecske alakú krumpli mutogatását, illetve az éppen tartó pillanatot is tartalmazza.
- Ezért se lennék jó hercegnő. Inkább valami nagyon zizzent kísérleti lény… és azt se tudom mit tudok.
A létező - vagy nem létező - képességemen kezdtem el gondolkodni serényen, de nem túl sikeresen. Mindemellett tudtam, hogy azért nem vicc ez a dolog, elég sokszor megbeszéltük már, hogy komolyabban kéne vennem és a fontossági listán jóval előrébb pakolni legalább a VAV-ig a tanulást. Mégsem ment ez olyan könnyen, aminek hanghatást is adtam.
- Nincs baj, csak… a tanulás, tuuuudod, haaataaalmaas rajongó vagyok - közöltem egy erőltetett mosollyal. A helyzet továbbra is változatlannak tűnt, de nem akartam én félvárról venni, tudom, hogy szükséges, olyan ez, mint a fekvőtámasz és a felülés edzésen, azokat is nagyon sokat fújolom, de jót tesznek és kellenek. Hamar abbahagytam ezt az elszomorodást és csak a felsőjét piszkálgattam. - De szerintem is jobb lenne így. Az iskolában nem lenen baj, a többi meg nem fontos, igaz? Vagyis, máshol nem lehet ebből neked rossz, ugye?
Kicsit tudatlan voltam hol és mi van rendben, ezért jobbnak láttam tisztázni, persze közel sem olyan öröm nélküli voltam, mint az elején. Főleg, mikor megláttam azt a bizonyos görbületet a száján, ahogy visszaegyenesedtem.
- Azért kíváncsi leszek, hogy mikor rájön, hogy nagytesó lesz, mit csinál… - A kutyusunk felé pillantgattam, közben megnyaltam a szám, ami egészen kiszáradt, de nem sok kedvem volt innen most kimozdulni inniért, így csak kisvártatva karoltam át jó szorosan újra és bújtam vissza a vállába pár pillanatra, mielőtt még egész közel hajoltam volna az arcához, hogy megtaláljam ajkait az enyémekkel. Ez most pont olyan kis nyunnyogós nap volt, csak az örülős fajtából, amikor ezzel a legboldogabbá lehet engem tenni. - Azért nem fáj, hogy itt szorongatlak a gurik után?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691290#post691290][b]Lewy Bojarski - 2017.07.18. 04:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691373#post691373][b]Maja Bojarska - 2017.07.18. 14:17[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Néha lehet csak be kéne fognom. Menő dolog hercegnőnek lenni, szépek a koronák is, főleg aranyhajé, az az egyik kedvencem, mégsem éreztem magam sosem teljesen csak ilyennek. Ez a fény, meg pompa, meg kastélyok, nagy események… csak annyira nem volt mindig igaz, persze minden lány álmodozik én is szerettem volna, ha nagy leszek hercegnő, vagy Angel lenni - mert Stitch nem lehettem, ő ugye fiú. Az elég bonyolult lett volna. Reuben is cuki, de se nem lány, se nem okos, viszont hasonló tehetségünk van: az én szendvicseim is finomak ám!
- A tánc még Gantunak is ment azért, ha nem is profin. De a festés talán tényleg valami egyedi, viszont ne vedd el 254 szerepét, tudod ő az a kis cuki, akiből nagyon kiszerettünk. A féltékenyítős, aki eléri, hogy rá figyeljenek, aztán bumm. De nézd a jó oldalát, nem is szirénázom, marha idegesítő lehetnék. Lehet már kidobtál volna... - Néha olyan szavakat használok, amik lehet nem is léteznek, de semmi gond, ő érti, én értem, más meg nem számít, ugye? Aztán persze nem vittem el a témát, tudom miért mondta és igaza van, szóval csak csendesen hallgattam a javaslatát mielőtt bólogatva kinyitottam volna újra a szácskám. - Ühhüm, az jó lenne. De tudom, hogy sok a dolgod, majd biztos van, aki azért addig segít és akkor neked se kell megszakadni. Meg én se maradok buta és nyomi ezekben a hókuszpókuszokban.
Igazán komoly, boszorkányos magatartásra vallhat tőlem néha, ahogy ezt az egészet felfogom, de az itt töltött éveim alatt sem hagytam el, hogy én rendes gyerekként cseperedtem. Az edényeket kézzel mostam el, a ruháim a mosógép mossa, a villanyhoz van kapcsoló, és a PS a világ legjobb dolga nekem. Szóval nekem csak ne mondja senki, hogy pálcás kuruzslás annyira hiányzott volna az életemből, de ugye kötelező, én meg azért ellenzem így, mert alig megy valami rendesen és kiszerettem a dologból. Majdnem annyira rosszul érintett, mint mikor elvette a kezem, már éppen érdeklődtem volna, hogy rosszat tettem-e, de aztán nem volt baj. A puszira azért elvigyorodtam már. - Ki tudja, ki örül velünk és ki nem. Meg azért még van egy csomó ember, akik nem tudom… anyukád, apukád, az újságírók, a rajongóid, akik már előre megírták a kis posztjaikat, hogy biztos csak vicc az esküvő is…
Azt hiszem elszomorodhattam volna a végére, de nem tettem, tudtam, hogy van ilyen, meg azt is, hogy van, aki engem sem kedvel, de az jobban szokott zavarni, mikor ezáltal őt sem hagyják nyugodni. Azon nehezen megy az átlépésem. Észrevettem, ahogy rám nézett, mosolyogtam is rá szépen, aztán inkább megérdeklődtem, hogy ha a kis fehérkénk nagytesó lesz, mi lesz vele. Most is szeret kiskirálykodni már, azt hogy viselné?
- Igen, ez elég valószínű - bólogattam is a szavaim mellé, eléggé így láttam. Bár szerintem a műanyagot nem ezért csócsálta meg, ettől még kinézném ezt is. Minek nekünk az alapon. Közben előbb átkaroltam szorosabban, aztán megcsókoltam, de nem hagyott nyugodni a tény, hogy esetleg rossz helyen tapizok, igazam is lett. Bocsánatkérően szisszentem fel, ahogy a karom lejjebb csúszott.
- Mockeecha. - Vigyorogtam rá, aztán még egy puszit nyomtam az ajkaira. - A gyógypuszi segítene?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691396#post691396][b]Krushnic Dimitri - 2017.07.18. 16:43[/b][/url]

Vali
☞


Amikor még a Roxfort padjait koptattuk, sokszor feljött a téma, hogy mihez kezdünk majd az életünkkel. Az én terveim félnaponta változtak, a Valié kevésbé. De az, hogy tanárok legyünk, legfeljebb cinikus kontextusban merült fel. Persze, nemes hivatás, de túlságosan ragaszkodtunk a szabadságunkhoz és az ép eszünkhöz. A tanárok mindig csak mellékszereplők. Elevezgetnek a sekély vízben, de semmi grandiózus eseményben nincsenek központban. Nem fontosak. Nem úgy, mint mások. Mint a színészek, írók, felfedezők, botrányhősök, milliomos életművészek.
Vali reakciója teljesen érthető, sőt, már vártam valami ilyesmit. Ál-szenvedő arccal felvonom a vállaim.
- Végső stádium - drámai sóhaj, meg minden, ami kell, aztán elvigyorodok szélesen. - Nekem senki se mondta, hogy a tanárság az olyan, mintha popsztár lennél. Sorban állnak aláírásért, remegnek, ha látnak - főleg vizsga előtt -,képesek órákon át várakozni utánam. Igazán pont olyan - ezen kicsit elmerengek réveteg képpel, miközben bólogatok egyet-kettőt. - De aztán - sóhajtva folytatom - a többséggel nincs baj. Kifejezetten jó diákjaim vannak. Néhányan viszont... - füttyentek egyet fejcsóválva, a képzeletére bízva, hogy néhányan milyenek.
Beletúrok a hajamba, hogy felszedjem a homlokomra ragadt tincseket s kicsit elbámulok az artisták fele. Épp hárman állnak egymáson, miközben égő labdacsokat hajigálnak fel-le. Nem hatnak annyira meg, inkább visszafordulok Valentinhez, aki épp bevallja, hogy ki elől rejtőzködik. Megemelkedik a szemöldököm, ami a napszemüvegen keresztül is jelzi, hogy kérdő arcot vágva várom, hogy folytassa csak. Ennyit nem lehet csak úgy elejteni anélkül, hogy további információkat közölne. Mondjuk, hogy miért bújkál Everették elől? Emlékszem a srácra, persze, de az rég volt, amióta végzett, nem hallottam felőle. Most meg bújkál előle Vali. Nagyon lemaradtam valamiről.
- Dee - nyögöm lelkesnek szánt hörgéssel. Ellépek a fától s egy óvatlan pillanatig kilógok a napra, amitől hátrahőkölök s gyorsan visszatolatok.
- Mutasd az utat s követlek - pukedlizve jelzem, hogy csak tessék, de amíg ő nem megy, én ugyan innen el nem mozdulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691401#post691401][b]Maximillian Liebhart - 2017.07.18. 17:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691524#post691524][b]Lewy Bojarski - 2017.07.19. 04:38[/b][/url]

Ilyenkor látszik Maján, hogy nőből van. Mert ugye én felsoroltam több szupertehetséget is, amiben nagyon jól működik, ő meg kis boldogan csipogta el, hogy melyik és miért nem igaz rá, és miért rossz az egész. Pluszpont viszont jár neki, mert legalább közben is aranyos volt, azokkal a lányokkal ellentétben, akik ilyenkor bulldog-fejet öltenek. Már egészen jó voltam abban, hogy tudjam követni a hosszabb, összefüggő szövegeit is, pedig néha le szoktam blokkolni és csak pillogok, hogy mi is történik, majd elbűvölő mosollyal bólogatok.
- Jó, de te jó módon tereled el a figyelmemet... viszont, ha szirénáznál,
 tutira szereltem volna rád egy hangtompítót, nem lehet úgy élni! - Ez mondjuk olyasmi volt, amivel Maja is képben van és nem kellett meglepnem vele. Éppen elég hangos volt az a lény, hogy húsz perc alatt idegbajt kapjon az ember, nem egy életen át. A komoly témákba is bele-bele kóstoltunk közben, biztos, ami biztos, mert leegyeztettük azt is, hogy a magántanulóság lesz a legjobb mindenkinek. - Tudod, hogy rád mindig van időm... Ha meg tényleg nem tudom már összeegyeztetni a dolgokat, legfeljebb leadom a tanári állást... Bár, ha az ember jobban utána számolt, akkor kb ugyanolyanra jött ki a ledolgozott óráim száma, mint egy normál muglinak. Néha még kevesebbre is, hiszen volt jobb esetben heti három, rosszabban négy vagy öt, egy órás edzésem, meg ugye minden nap az adott órák. De a hétvégém egy-két óra kivételével mindig szabad volt. Ez pedig jó!
A csomó ember, akinek a véleménye számított a gyerek ügyben, felsorolásra került, én pedig apró sóhajt követően, kis mosollyal vettem mély levegőt, hogy válaszolhassak.
- A rajongóim egy része oda lesz, mert milyen édes ez az egész, a másik felét meg vagy nem érdekli, vagy megeszi a fene, még mindig, mert feleségem és családom van. Ez ezzel jár, tudtam, mibe megyek bele. Az újságíróknak érdekes lesz egy-két hétig, talán egy hónapig, utána a nagy részük el is engedi. Anyuék meg... nem tudom. Talán kicsit lesokkolnak, de nem sűrűn vagyok velük. A nagyiék odalesznek a boldogságtól. - nevettem fel halkan, de tudtam, hogy igazam van. A nagyanyám egyetlen kifogása a kviddics ellen az volt, hogy mi lesz, ha ér egy baleset, utána meg nem lesz unokája. Akinek süthetné a rétest a kredencben, természetesen.
A másik, akinek a véleménye még elég fontos volt, az a gyerek, aki már most néha nehezen viselte, ha hanyagolva van. Valószínűleg ezek után sem lesz jobb passzában tőle, de reményeim szerint szeretni fogják egymást.
Az ölelés és a csók is rettenetesen jól esett, de a keze egy kicsit feljebb volt a kelleténél, így azt lejjebb is toltam, hogy aztán elégedetten sóhajtsak fel.
- Nincs baj, pikk-pakk rendbejön majd- legyintettem, mielőtt puszit nyomtam volna a homlokára, de aztán felvontam kissé a szemöldökömet a kérdésre. - Az min nem segít?
Szóval finoman eltoltam, de csak addig, ameddig megszabadultam a bordó pulcsitól és a háttámlára dobtam. Jó helyen volt ott. Majára néztem, azzal az eltúlzott kacsintással meglepve, majd kissé megnyaltam az ajkam.
- Jó leszek így, vagy dobjam le ezt is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691628#post691628][b]Maja Bojarska - 2017.07.19. 15:12[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

A rögtönzött kísérleti lényes kiselőadásomat követően úgy éreztem, lehet nem ártana néha levegőt is vennem beszéd közben, illetve az sem, ha kivárnám pár szavanként a reakciót. Kicsit fel is szisszentem, hogy hát sajnálom, nem akartam ennyire elengedni a dolgot.
- Jó módon? Az milyen - érdeklődtem meg tőle, mert ez nem volt egészen tiszta. Valaki figyelmét elvonni attól, mi fontos, aktuális vagy lényeges, hogy lehet jó? Abban viszont teljesen egyetértettünk, hogy elő sziréna mellett létezni lehetetlen. Abba valaki beleőrülne, nem irigyeltem azokat a kísérleti lényeket. Őket ki szeret vagy viseli el? Olyan rossz lehet nekik, sajnálom is ezért mindet.
- Nagyon jól tudom, csak nem szeretném, ha valami énes okból kelljen ezt vagy azt félretenned, ezek ilyen önző dolgok, azokat nagyon nem kedvelem. - Ezzel azért eléggé helyben vagyunk, mert ha mondtam eddig, ha nem, ez mindig így van. Nem szeretem, ha miattam a saját szeretett dolgait bárki felülírja, ezért is veszem rá magam nehezen arra, hogy bármit esetleg érjek, ha szeretnék is. Ez ilyen kis bonyolult nálam. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne örülnék, ha előbb jön haza, mert neki is hiányom, vagy elkísér mondjuk az orvoshoz, ami meg nem kicsi dolog, csak kicsit kellemetlenül érzem magam utóbbi esetekhez hasonlókor.
Persze aggályokat mindig, mindenhez találok, ha egyszer elindul a negatívabb vonal, mert idill ide vagy oda, pont ezt a nézetet bántják az apró negatívok is, nem még a nagyobbak. Olyankor nehéz a pozitívot keresni, de én próbálkozom.
- Ühhüm, igazad lehet, csak azért furcsa ez az egész. - Leginkább újnak mondanám, a kapcsolat dologhoz is nehéz volt felvennem a fonalat jól, most meg itt vagyunk, a saját kis ohanánkba, ami lehet meg fog nőni. Nem tudtam pontosan mit kéne éreznem az öröm mellett, ez pedig kérdéseket generált. Azért a nagyszülei említésénél elvigyorodtam, mert hát ha másból nem is, ebből nagyon jól el voltunk látva, én is nagyon szerettem az enyémeket és sokat köszönhetek nekik, tudom, hogy ő is. Nekünk jutottak a legjobbak.
- Remélem, mert Volt kicsit jobb kedvében van és megpróbálja kikönyörögni hogy cipelgesd, az nem lesz fincsike így - ráztam meg a fejem mellé. Bizony nem egyszerű dolga van itthon, adunk neki elég gondot. Persze ezek a kellemesebbek azt hiszem. A homlokomra kapott puszi után lehunyva a szemem haraptam be az ajkam várva, hogy a felajánlott gyógypuszira választ is kapjak. - Hááát, ez jó kérdés. Fáj még valahol?
Közben elengedtem és hagytam, hogy megszabaduljon a fölösleges ruhadarabjától, közben kicsit letűrtem a szoknyám, ami félrecsúszott. A sok izgésben így szoktam popsit villantani, mikor Volttal ketten vagyunk és hempergünk a kanapén. A szoknyát nem az én életvitelemre találták ki, de mit tegyek, ha szeretem őket?
- Ühmöhm. Nem tudom? Nekem mindenhogy jó vagy, amíg te vagy... - pillogtam rá szépen, hogy aztán a nyaka köré fonjam a kezeim és a homlokom az övének döntsem pár pillanatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691968#post691968][b]Lewy Bojarski - 2017.07.20. 20:04[/b][/url]

Nem igazán fűlött a fogam hozzá, hogy ezt most kifejtsem, mert hosszú időt vett volna igénybe. Már a témát normál mederbe terelni utána, nem a kifejtés része. Azt elég egyszerűen ábrázolni tudtam volna.
- Elég kézenfekvő lenne megmutatnom, de majd inkább máskor... - grimaszoltam pár pillanatig, de aztán ismét visszatértem a standard állapotba, mert hát mégis én vagyok az a nagybetűs pasi.
Majának jót tenne néha, ha egy kicsit tényleg önzőbb lenne, de erre egyelőre nem igen mutatott hajlandóságot, sőt, magát az ötletet is elutasította. Mert ugye ő Maja a méhecske és ugyan miért kéne rossznak lennie.
- Te is tudod, hogy azt, ami nagyon fontos, úgysem tudom félretenni, még akkor sem, ha akarom, ami meg nem annyira fontos, annak úgyis mindegy, nem? - néztem rá felvonva az egyik szemöldökömet. Nem mondhatja, hogy nem voltam logikus. Hiszen a válogatottban és a csapatban is túl sok dolgom volt ahhoz, hogy ténylegesen hanyagolni tudjam, a tanárit meg ha kellett, tudtam variálni. Nem széles skálán, de tudtam.
Szórakozott mosollyal simítottam végig a vállán, majd a pillantását kerestem, mert hát, igyekeztem a hangulatot pozitívban megtartani, több-kevesebb sikerrel.
Elképzeltem, ahogyan így cipelem Voltot és halkan felnevettem, mert az sok mindennek hangzott, de nem fincsinek. Én szerettem cipelni a gyereket, ő szerette, ha foglalkozok vele, de ez most nem az az időpont volt.
- Nem, azt hiszem, ezt napolnunk kell, mert annyira azért nem vagyok jó állapotban. Szomorú - biggyesztettem le az ajkamat. Maja sem támogatta a gondolatot, hogy én most emelgessek, de felajánlott egy gyógypuszit, az pedig olyasmi volt, amit nem szabad visszautasítani. Egy pillanatra az ajkamba haraptam, elfojtva a nevetést, majd rántottam egyet a vállamon. - Hát, nem is tudom... majd még kitalálom.
Ő közben levette rólam a kicsi kacsóit, így kicsit szabadabban tudtam mozogni, volt rá lehetőségem, hogy levegyem a bordó pulcsimat, amit aztán a karfára dobtam. Majd később keresek neki jobb helyet, de most elég lesz a mozgás. Azért azt még épp elkaptam, ahogy megigazította a szoknyáját és kissé kérdő pillantással billentettem oldalra a fejem. Engem igazán nem zavart a látvány!
- Nem könnyíted meg a dolgom, asszony... várj, leveszem ezt is, úgyis meleg van - bújtam ki a pólóból is egy apró szisszenéssel, majd megtöröltem vele a homlokom és a kanapé mellé ejtettem, hogy aztán Majára nézzek. - Még így is jár a puszi, ugye tündérem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692033#post692033][b]Maja Bojarska - 2017.07.21. 01:10[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Megmutatni?
Kicsit hitetlenül és értetlenül álltam a téma felett egyelőre, és ezen nem segített az, hogy máskor majd megtudom. Egy ideig bután figyeltem, a fejem is oldalra döntöttem, pont úgy, ahogy Volt szokta, mikor nem akarja megérteni a nemet, csak én tényleg tudatlan voltam. De végül láttam, hogy ezt el kell engedni így én is megtettem, bólogattam is hogy hát rendben van, majd máskor.
Nem tudtam nem sóhajtani egy aprót arra az egészre, amit levezetett nekem. Értem én, meg úgy logikusnak is tűnik, de azért néha csak nem ennyiből állhat az egész. Persze vannak napok, vagy éppen időszakok, mikor nagyon-nagyon szeretném, hogy ez meg az helyett, inkább velem legyen, de meg sem fordult a fejemben soha, hogy bármitől visszatartsam ilyen miatt. Szeretem azt látni, mikor boldogan jön haza edzésről, mert valami különösen jól ment, vagy valami reklámozós dologból, amit meg élvezett. Miért állítanám meg ebben, vagy éppen a tanárkodásban? Nem hinném, hogy kedves és fair dolog lenne a részemről. Nem tudok egyelőre okot vagy erőt rá találni magamban, hogy ezzel szembe menjek. Bármikor, mikor nem szabad amúgy is rám az ideje. Megrántottam a vállam és szótlanul maradtam a témában, bárhonnan nézem, hát ehhez nem tudtam már mit mondani.
Inkább felvázoltam gyorsan milyen nem baráti dolgok történhetnének, amik nem tennének jót a bordáinak sem, amin nevetgéltünk, de én azért tényleg nem akartam volna, hogy ebből baja legen.
- Igen, az. Lehet be kéne venni, amit adtak rá és pihenni, nem? Vagy ezt eeeesetleg nem mondták - kicsit összeráncoltam a homlokom, mert miért ne mondták volna? Biztos voltam benne, hogy kapott tanácsokat, csak ha nem illik a saját tervébe az valami távoli iránymutatás maradhat. Tudom, mert én sem szerettem, mikor összepakolták újra a combom vagy a vállam, utána még ezt meg azt kellett volna csinálnom szerintük. - Ha nem fáj máshol, akkor nincs szükség a gyógypuszira másutt. Kár.
Elég szomorkásan pislogtam rá, még eleresztettem. Persze ez inkább öröm volt, mert legalább rendben van, de én tényleg szívesen dobálom tele puszikkal, ha az bármin is segít, ilyen ez. Észrevettem, hogy a szoknyám igazgatására csúnyán néz, én meg megmerevedve a mozdulatban bámultam rá. - Mit csináltam?
Mire észbe kaptam, már a póló is huss, megszűnt, én pedig előbb kicsit mosolyogtam majd zavartan nevettem fel bólogatva a buksimmal, mert hát igen, meleg van.
- Aaaaz bármikor, de szólj, ha fáj, nem akarok megint rossz helyen matatni - szólítottam fel rá, aztán vigyorogva nyomtam az ajkaim az övére, majd kicsit hátrébb csúsztam a popsimon, hogy előre hajolva az oldalára is adjak kettőt mielőtt visszaegyenesedtem volna, hogy oldalra billentett fejjel a számhoz emelt ujjamra harapjak. - Sokáig fog még fájni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692035#post692035][b]Lewy Bojarski - 2017.07.21. 04:45[/b][/url]

Azt hittem, hogy már kezdi megérteni, mikor célozgatok, de akadtak még esetek, mikor nem jött át a dolog. Így csak egy sunyi mosollyal, a fejemet kissé lehajtva sandítottam fel rá, pontosan azért, hogy felnézhessek rá, kissé megcsóválva a fejemet.
- Iiiiiiigen, meg - bólintottam pár aprót, mielőtt vontam volna egyet a vállamon. Nem feltétlenül kell most azonnal megértenie, előbb-utóbb úgyis le fog esni neki. Ugye, Lewy? Ugye?
Nehéz téma volt, mikor valamiről meg kellett egyezni, pláne akkor, ha az az adott program a részemről lemondást eredményezett. Imádtam a nőt, amiért támogat, de ez a támogatás néha már olyan módon befolyásolta a dolgokat, hogy tényleg nem lett tőle semmi jobb. Csak olyasmiket engedtem el miatta, amikre nem volt plusz szükségem az életemben és erre ő döbbentett rá. Ha a régi Lewy látna, vagy nagyon büszke lenne, vagy izomból pofánvágna.
Szinte már határozottnak tűnt a nő, mikor közölte, hogy pihenni kéne, meg bevenni a löttyöt, amit adtak és ez őszintén, elég ijesztő a részéről. Mármint... édes egy nő, de sosem dönt szinte semmiben.
- Ümmmm... lehetséges? De én nem akarok sem egyedül lefeküdni, sem aludni - közöltem drámai sóhajtással, amiben bőven volt gyakorlatom. Nem született még az az isten a világra, hogy én innen felkeljek és egyedül menjek el aludni. A szomorkás arcra végigsimítottam az állán finoman, közelebb hajolva egy leheletnyit. - Ha tudnád, mennyi más helyen érzem, hogy nem jó... Mondjuk itt... meg itt. Meg itt.
Azzal először a nyakamon mutattam egy pontra, majd még egyre egy kicsit odébb, aztán az ajkamat kocogtattam meg kissé a mutatóujjammal. Rajtam ne múljon, ha ilyen kedve van, levezetheti. - Kinyírtad a mozit.
De aztán elszakítottam a pillantásomat a színes anyagkupactól és inkább a pólóm likvidálására koncentráltam. Nem volt fájdalommentes, de kibírhatatlan sem, annyi biztos, hogy ma már nem veszem vissza.
A csókot kifejezetten lágyan viszonoztam, hogy aztán a karom kissé odébb tolva hagyjak a nőnek könnyebb hozzáférést. Halk kuncogással tűrtem el két tincset, amik rémesen csikisek voltak, majd a figyeltem, ahogy felegyenesedik. Sűrűn pislogva igyekeztem elszakítani a pillantásomat az ajkaitól, halvány vigyorral, kevés sikerrel.
- Miért fontos ez, babygirl? Amúgy nem hinném... és ismersz, biztosan szólnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692059#post692059][b]Maja Bojarska - 2017.07.21. 14:01[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem a megerősítés és a rémnézés együttese egyszerre hozott rám egy kisebb, de most éppen elegendő megvilágosodást. Még némi „óóó” is elhagyta a számat egy pillanatra, aztán inkább becsuktam, mielőtt megint valami hülyeséget kérdezek. Abban már elég jó gyakorlatom volt és olyankor csak kellemetlenül érzem magam. Pedig amúgy igyekszem rá a lehető legjobban figyelni, de valahogy az, hogy a szavak mögé nézzek elsőre néha elmarad. Könnyebb, mikor csak úgy ott van kimondva, de pont nekem nem kéne ezen csücsizni, hiszen legtöbbször hallgatok, meg ma is, tettem egy nagy kört a békákkal, pedig csak úgy megmondhattam volna, nem?
Azt viszont a mai napig nem értettem miért kellene, hogy legyenek elvárásaim, vagy olyan kéréseim, amivel bárkinek, jelen esetben a férjecskémnek az életébe belenyúlkálnék. Gyakorlatilag majdnem minden sokkal előbb ott volt már az életében, mint én, és amúgy is, még mindig problémáim vannak ezzel a szeretném-akarom dologgal.
- Jahj, ne legyél butus, nem mondtam, hogy nem megyek veled, csak hogy talán kellene… - ráztam meg a fejem rosszallóan. Hát mit gondolt, én addig magamban pizsibulizok majd itt a konyhában? Vagy beköltözöm Volthoz? Aki nem mellesleg szerintem egyből cuccolna az apukájához, szóval úgy is egyedül nyomhatnám a partit. Ez is szomorú. - Rossz vagy, naaagyon.
Az ajkam beharapva nevettem el magam, miközben az arcán végigsimítva figyeltem az instrukcióit. Jól megjegyeztem ám, de a kinyírt mozi kifejezésre csak bambiztam rá, aztán a combomra, meg megint rá. - Szereted a katasztrófaturizmust? Van színes mintám, mert tegnap nekimentem az asztalnak, de más izgi nincs.
Jobban belegondolva nagyon örültem, hogy ilyen kis önmaga megint ezekkel, hogy senki nem szomorkodik, és nem érzem azt sem, hogy ne lenne boldog. Nem volt egyszerű a múlt hétvége, meg az elmúlt napok sem azt hiszem, szóval ez most így több is volt, mint jó. A csók és a puszi után csak néztem rá, vicces volt, mert én is csikis vagyok és tudom miilyen rossz néha ezzel megküzdeni. DE aztán a visszakérdésére csak leengedtem a kezem az ajkaimtól és a lábaimon megtámaszkodva hajoltam oda hozzá, hogy az előbb jól megmutatott bizonyos fájós pontokra puszit adjak. Szép lassan és óvatosan. Mielőtt azonban az ajkaira tapasztottam volna az enyémeket még a nyaka köré fontam a karom a tarkójánál a hajába futtatva az ujjaim.
- Minden fontos, mert érdekel. De ennek örülök, nem szeretem, ha fáj neked - ingattam a fejem, aztán nevetve szüntettem meg a távolságot az ajkaink között közel húzva őt magamhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692129#post692129][b]Lewy Bojarski - 2017.07.21. 21:43[/b][/url]

A fejcsóválás, a grimasz és a megerősítés együtt éppen elég volt hozzá, hogy kicsússzon Majából egy elég nagy óó, szóval végül csak sikerült rájönnie magától is. Összességében nem is tartott olyan sokáig, mint ahogyan azt vártam.
Nem sokkal később jutott eszébe, hogy hoppá, nekem viszont talán pihenni kéne, meg hogy a dokik biztos adtak valamit, amit be kéne venni és szófogadónak lenni. Ezzel csak az volt a baj, hogy utáltam, mikor meg akarták mondani, hogy mit csináljak. Nem szoktam jófiú lenni az orvosoknak.
- Rossz vagyok? Éééééén? Én nem is. Ha rossz lennék, ilyeneket csinálnék - közöltem, majd végignyaltam a pofiján oldalt, mert Stitchet is arcon szokták spriccelni érte vízzel. Tehát ez azt jelenti, hogy ez rossz. Amit mondjuk nem teljesen értek, de biztosan van valami valóságalapja.
Kissé elkényeztetett gyerek feelingje volt az egésznek, kis ingerülten pillantottam a combjára, mikor visszahúzta rá a szoknyát, és ennek nem féltem hangot is adni. Hm-hm!
- Nem, nem szeretem. Odavagyok érte, rendesen... - villantottam rá széles vigyort, finoman végigsimítva a vádliján, de aztán inkább megszabadultam a pólótól. Elég meleg is volt, meg a puszi se volt így az igazi. Ugyan kaptam puszikat, de nevetnem kellett, túlságosan is csikis volt az egész a haja miatt.
Közelebb hajolva csókokat nyomott arra a pár foltra, majd a kezeit összefonta a tarkómnál, amitől megborzongtam kissé. Másnak már vinnyogtam volna, hogy vigye onnan a kezét.
- Őszintén? Én sem rajongok érte, mikor fáj nekem... de lesz még rosszabb is, máskor, más miatt. - rántottam egyet a vállamon, aztán hagytam, hogy közelebb húzzon és az ajkaim az övéire tapasztottam.  Ezt már a brekiknél illett volna, csak túl nagy volt a sokk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692145#post692145][b]Maja Bojarska - 2017.07.22. 00:24[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Fejlődő képes kis lány vagyok, ha úgy vesszük. Másnak javulni kell, nekem meg csak rájönni a világra, ami miatt néha nem tudom, melyik lehet nehezebb. Ennek ellenére a mai napig voltak, amik furák voltak vagy zavarba hoztak, és lehet sosem fogom ezt kinőni vagy elhagyni, ahogy tetszik. Nagyon értékeltem, hogy a sok ilyenem ellenére sem fáradt még bele abba, hogy néha megmagyarázza így vagy úgy a dolgokat, pedig én a legtöbbször rosszul éreztem magam, hogy meeegint nem kapcsoltam. Az viszont magamtól, még viszonylag időben eszembe jutott, hogy neki pont nem itt kéne velem ölelgetődnie, hanem az ágyban pihenni miután bevette a kis szereit. De láttam és tudtam is, hogy fölösleges feszegetnem, majd, amit akar lesz úgyis.
- Teeeee Stitch - nevettem fel, ahogy a kezem odakapva a tenyereim közé fogtam az arcát. Csikizett is, ami miatt nem is tudtam csak úgy abbahagyni, szóval nem könnyítette meg a dolgom. - Nem, ettől nem vagy rossz, nem foglak lespriccelni. Amúgy is, csak békáim vannak még. Most dobáljalak meg, vagy rakjam ki őket rajtad?
Képtelenebbnél is képtelenebb ötleteim vannak néha, amik csak úgy kicsúsznak a számon gondolkodás nélkül és néha az értelmet is mellőzik. De mire összekaptam magam, addigra már úgy éreztem magam, mintha most össze akarna veszni azon, hogy a szoknyám hogyan is áll. Persze nem vettem magamra, csak megráztam a fejemet, hogy nem hiszem el, hogy tényleg ilyen, pedig tudom, hogy de. Már nem is válaszoltam, csak azokat a bizonyos puszikat adtam inkább, én igyekeztem segíteni, bármennyire is inkább csak eszmei értéke van a dolognak. Pedig szeretnék puszival gyógyítani az esetében, de ez sajnos nem kívánságműsor.
- Azt sem szeretném, de tudom, tudom, hogy ezzel jár, én azért remélem, hogy nem jön nagyobb baj - és mindezt őszintén mondom. Tényleg úgy szoktam kint csücsülni a meccsek alatt is, vagy ha véééletlenül kitopogok valami nyílt edzésükre is, mert éppen szabad nézni, hogy persze nagyon drukkolok, nyerjenek, meg jól menjen minden, de leginkább annak, hogy egyben is maradjon a férjecském. Nem tudom mennyire lenne szép azt várni, mennyi idő alatt legózzák össze, ha beüt valami nagyon-nagyon szomcsi dolog. Ezt gyorsan feledve inkább elhessegettem a gondolataimat és mosolyogva rá mélyedtem el végül a csókban. Csak mikor egy nagyobbat szusszantam közben, hajoltam inkább el lesütve a szemem, hogy aztán csak figyeljem őt megsimogatva az arcát.
- Tényleg jobb lenne, ha békén hagynálak pihenni, mert nem gyógyul meg csak úgy…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692151#post692151][b]Lewy Bojarski - 2017.07.22. 05:19[/b][/url]

Mivel nem volt nála vátölbátöl, vizet nem kaptam, csak kitört belőle a nevetés és a két keze közé fogta az arcom. Kissé megnyaltam az ajkam, majd szélesen, rámosolyogtam, az a fajta vigyor volt, amiből süt a boldogság, az hogy imádom. A stitches megjegyzésre oldalra billentettem a buksim és pilláztam rá pár pillanatig, de aztán csak még szélesebben vigyorogtam.
- Naga? Lewy jó - közöltem azzal a kis kéklényes hangsúllyal, de aztán csak visszaültem rendesen a helyemre és elmosolyodtam kicsit. - Miért kéne kiraknod rajtam a békákat?
Nem teljesen értettem az összefüggést a kettő között, de nem is baj, igazából ha akarja, békázhat rajtam, amennyit csak akar. Nagyon türelmesen tudom figyelni a történéseket, amikor ilyesmiről van szó.
Inkább skippeltem a ruhája témáját, mielőtt még komolyan magára vesz valamit. Arra semmi szükség nincsen még így, a történtek után, köszönöm, ha lehet, inkább ugranám a témát. Helyette inkább elégedetten vigyorogtam a puszik miatt, csak ne lennék ennyire csikis...
- Hát, egyelőre én is, mert kettő gyenge hajtó már nem fél bele a keretbe. Épp elég az is, hogy a panda nem száz százalékos - vettem mély levegőt és nagyon nehéz volt, hogy ne legyen belőle sóhaj, de sikerült meggyőznöm magamat róla, hogy nincs rá szükség. Ez most egy vidámságos nap, lehet, hogy van egy második brekink.
Ő meg képes volt beleszusszanni a csókba, mire összepréseltem az ajkaim és most igenis időszerű volt az a sóhajtás. Felkeltem, majd felkaptam a pólómat a karfáról és belebújtam, mielőtt még a szoba felé indultam volna.
- Megyek már, anyu - túrtam a hajamba, a hangom meg jóval magasabban produkáltam, mint máskor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692154#post692154][b]Maja Bojarska - 2017.07.22. 06:25[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Csak nevetve ráztam a fejem, ahogy ránéztem, miután már jól összenyalt. Olyan képtelen volt néha az egész életünk, de annyira imádtam ezt. Most is legszívesebben csak néztem volna még egy kicsit nevetgélve, ez olyan kis boldog pillanat volt, amiket így a manók a fejemben becsomagolnak, aktába pakolnak és elraktároznak, hogy el ne legyen felejtve. Igen, ami azt illeti, most dolgoztak és nem voltak szabin, igyekeznek segíteni.
- Jó bizony, Boojiboo. - hajoltam egész közel, de a csók most még elmaradt, éppen csak összeérintettem az orrunk hegyét, mielőtt úgy tettem volna, mint aki visszakozik, hogy aztán az orra hegyét megnyaljam. - Nem tudom, fogalmam sincs, csak úgy jönnek tudod ezek, aztán kimondom, majd elszaladnak. Felvette az ötlet a nyúlcipőt, lehet már Pécsen sincs.
Azt hiszem hosszabban, összefüggőbben és több szóval sikerült beszélnem, mint az este eddigi részében bármikor, de azt senki nem mondhatja, hogy bármi bú vagy bánat járkálna a fejemben. Az elmondottak alapján maximum moly meg pókháló lehet odabent, de legalább szúnyogok nem lesznek. Egyelőre én is elengedtem ezt, mint a menetrend tartását a TÜKEbusz szokta.
- Igen, tudom. Nálunk is volt gubanc, most rendben voltunk pár hete, meg lett új csere de azt hiszem most úgy… - sóhajtottam egyet, mert azt bizony pontosan tudom, hogy ha már kiderült mi a helyzet a pocival, akkor ezt oda is jelenteni kell. Az meg gondolom előbb vagy utóbb azzal jár, hogy le kell tenni a seprűt. Most inkább csak eltöprengtem szerencsére a jókedvem állandósulni látszott ezek ellenére is.
A csók ugyan megszakadt, amire még csak hümmögni sem mertem, vagy éppen zizegni valami butaságot, mint máskor, csak mikor felkelt akartam utána nyújtózni, de hagytam, hogy visszaöltözzön és elinduljon. Hát jó. Szusszantam még egyet, mielőtt döntésre jutottam volna.
- Megkeresem a pizsim és én is jövök - azzal lelkesen keresés helyett még vagy három quaxit tömtem a pofimba, aztán elindultam utána, a szobában meg egyből a ruháim felé, ahol nagyobb kutakodás közben kerestem a cuccaim, mert megint kifejezetten nagy rendet hagytam délután, mikor a rajtam lévő szoknyát kikukáztam. Lassan lenyeltem az utolsó falatot i, ahogy magamban dúdolgatva lassan a ruháim mélyére értem még a lábaim is járt szokás szerint. A tekintettemmel közben a férjecském kerestem, hogy is áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692160#post692160][b]Lewy Bojarski - 2017.07.22. 07:54[/b][/url]

Igazából nem számítottam rá, hogy ennyire feldobódik ettől a random - és mások szerint meglehetősen gusztustalan - gesztustól, különben lehet, hogy bedobtam volna már máskor is. Ő közben közelebb hajolt, én meg kissé bebandzsítottam, mikor a nózija az enyémhez ért, de különben elmosolyodtam. Egész addig tartott is a mosoly, ameddig össze nem nyálazott, akkor grimaszoltam, de kitört belőlem a nevetés.
- Ugye tudod, hogy undik vagyunk? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet. Mert ez olyan tény volt, amit nem volt érdemes cáfolni, még csak próba szintjén sem. Az ötletről pedig már sosem tudjuk meg, hogy honnan jött és milyen célzattal. - Akkor azt hiszem, jobb lesz, ha ezt elengedem...
Nem fog álmatlan éjszakákat okozni, ha nem tudom meg, miért akart rám gumicukor békákat pakolni. A lényeg az, hogy a hangulat legalább pozitív környezetbe helyezte magát, az pedig sosem árt, legfőképp a hétvége után nem. Mert hát, annak viszont nem sok csudit lehet a számlájára írni, bármennyire is szeretné az ember.
- Igen, ez minden csapatnál gond egy bizonyos pont után. De szerintem ti is megoldjátok, mármint... érted. - Jobb lett volna, ha ezt megint nem hozom fel, mert ha csak szépen, lassan is, de tudatosul benne, hogy bizony pocisan nem lehet kviddicsezni, az pedig szerintem megint szomorú, elfogadós döntés lesz a részéről. Mert hát, mi mást csinálhatna? Mármint azon kívül, hogy úgy dönt, nem akar gyereket?
A csók még jó is lett volna, egészen élveztem, de aztán szusszant egy hatalmasat, majd elhajolva közölte, hogy tényleg pihennem kéne, ezzel teljesen meg is ölte az atmoszférát. Mert hát hiába szeretem-imádom, egyszerűen nem hagyja, hogy időt töltsek vele. Szóval felkeltem és a szoba felé indulva belebújtam a pólómba.  
- Jó - böktem ki, még mielőtt a szobában elővettem volna az egyik kicsi fiolát. Kicsit meglötyögtettem a tartalmát, majd kis sóhajjal inkább lehúztam, majd megszabadultam a fekete farmertól, meg a zoknimtól és befeküdtem az ágyba, enyhén frusztráltan magamra cibálva a takarót. Hason fekve bámultam pár pillanatig a falat, mielőtt ismét Maja felé sandítottam volna. Részemről itt megállt a tudomány, Volt meg ezt az időpontot használta ki, hogy felhuppanjon az ágyra és a fejét a lábamra pakolja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692165#post692165][b]Maja Bojarska - 2017.07.22. 08:24[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Nem tudom miről beszélsz - közöltem még mindig nevetve. Úgy hangzott, mint valami új felfedezés, pedig ez már elég régen tény volt. Szerintem a legtöbben igencsak gusztustalannak tartották az ilyen megnyilvánulásainkat, de ami engem illet, én szerettem. Nem azt, hogy nyálas leszek, vagy, hogy utána meg kéne mosakodni. Leginkább a gesztust, amiből származik. Azt hiszem, nekem többet jelentett, mint bárki gondolná, még akkor is, mikor csak viccnek szánja ezt valaki.
- Igen, lehet, majd legközelebb jobban kitalálok valamit.
Az ígéret úgy szép, ha be is tartják én pedig ezen nagyon szoktam igyekezni, most sem lesz majd másképpen. Bár jelenleg én sem tudom, mit is akartam. Túl gyors a szám az agyamhoz képest, előbb van sebességbe téve, mint kellene sajnos. Nincs jogosítványom sem, látszik.
- Igen, értem, majd lesz valahogy azt hiszem. - Bíztam benne, hogy tényleg és akkor én sem érezném magam furcsán attól, ami előttem lehet kviddics terén. Azért mióta a varázsvilágba csöppentem napi szinten az életem része ez is, igaz mögöttem nincsenek ebben tíz évek, de sok munkám veszett el itt is a tánc mellett. Még azt gondolom nem tudom mit érezzek. És ez a helyzet éppen a kialakult helyzettel is.
A tekintetemmel végig követtem, ahogy felkel, visszaöltözik, aztán elindul a szobába. Egy ideig még figyeltem, amíg az orvosságát kereste elő, aztán inkább elvonultam a ruháimba matatni. Egy nagyobb sóhajjal kihúztam az egyik topot, aztán egy darabig csak szorongattam. Mikor felnéztem éppen lefeküdt, Volt meg már becélozta az ágyat, hogy bizony ő is jön. Aranyos volt tőle, de valahogy nem éreztem úgy, hogy ez változtat bármin is. Elképzelésem se volt megint mit teszek rosszul. Én csak szeretném, ha neki jó lenne és nem veszélyeztetné a felépülését. Ennek ellenére valamit mindig sikerül csinálnom nekem is, amitől ez lesz. Nem tudom, hogy én aggódom túl, vagy tényleg megsértődött, de kellett egy kis idő, mire rávettem magam, hogy a szoknyámtól megszabadulva a topba bújjak, majd az ágy felé sétálva nézzek rá. Beharaptam az ajkam egy percre megállva, aztán Voltra néztem. Nyomtam egy nagy puszit a buksijára megvakargatva a fülét, örültem, hogy legalább ő már nem haragszik rám. Bár ma úgy látszik mindenkit csak megsértek, fel sem kellett volna kelnem.
Bemásztam a helyemre, a férjecske felé fordultam, majd fölé hajolva a fejére adtam egy puszit még oda mondva halkan egy bocsánatkérést is.
- Sajnálom, Nyuszó, én nem akartam rosszat. - Felemeltem a takaróm és bebújtam alá, de nem tudtam lefeküdni, így nem ment. Szóval csak néztem voltot, közben az ujjaimmal a takarót gyűrögettem, és vártam, hogy valami történjen, vagy ne. Nem is igazán tudom, mint azt sem, miért kértem elnézést, de valamit biztos csináltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692168#post692168][b]Lewy Bojarski - 2017.07.22. 08:42[/b][/url]

Én is vele nevettem még egy darabig, mert ez a kapcsolat pont így volt jó, ilyen undin. Az is csoda, hogy az esküvőnkön rendes csók volt és nem csak az arcát nyaltam végig... bár azt hiszem, ez is csak azért történt, mert aznap túl sok volt rajta a smink, én meg nem jutottam utána még egy darabig innihez és nem kockáztattam.
- Helyes, mert így sosem tudom meg, milyen büntető jellege van a békáknak - közöltem kissé elfilozofálva, de tényleg sejtelmem sem volt, hogyan lehet egy embert megfenyíteni egy gumicukorral. Még ha fóbiás a kétéltűekkel, vagy esetleg allergiás a brekire, értem, de így?
Végül a hangulatom egy pillanat alatt leoffolódott, szóval becuccoltam magamat a szobába és szót fogadtam, azaz, hogy bevettem a gyógyszeremet és utána így, pólóstól bevackoltam az ágyba, várva a lámpaoltásra. Lehet, hogy ezek után illene kicsit összekapnom magamat, de mégis mit lehet csinálni az ágyban, alváson kívül egy háttal, amit pihentetni kell és egy nővel, aki ezt be akarja veled tartatni? Lehet simizni a gyereket.
Neki is ez jutott eszébe, sőt, még puszit is nyomott a nagy fehér buksira, még azelőtt, hogy hogy leült volna a helyére. Most már tényleg őt figyeltem, ahogy odahajolt, kaptam egy puszit, aztán még bocsánatot is kért, bár szerintem fogalma sem volt, mi a gond. Mély levegőt véve fordultam hanyatt, ami egy elég hangos szisszenéssel járt együtt, de legalább már nem voltam teki.
- Én nem haragszom. Semmi baj nincs, csak mikor egész nap nem látlak, tudod, hogy nem az az első számú gondolatom, hogy "hm, de jó lenne most kiütni magam a fájdalomcsillapítóval és aludni egyet" - tördeltem az ujjaim, a plafont figyelve elgondolkozva, hogy aztán ismét a feleségemre pillantsak. - Szóval ne aggódj, nyugodtan pihenj le, nyuszó. Csak hiányzol, tudod...
Közelebb is csúsztam hozzá kicsit, de továbbra is a buksiját figyeltem, nehogy nekem eltörjön itt a mécses. Az már végleg nem hiányzik, a potenciális brekink se örülne neki.
- Gyere ide, na...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692186#post692186][b]Maja Bojarska - 2017.07.22. 10:58[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Jobban belegondolva rá kellett ébredjek, hogy egyelőre még nekem sincs fogalmam róla, de ezek után már tényleg elő kell szednem azt a kis részét az agyamnak, ahol ez elindult, mert ott bizony kell valaminek lennie. De az is lehet, hogy csak simán kicsúszott valami más elraktározott infó mert újra már nem volt kapacitásom. Nem fér el ott fent sajnos minden erről napról napra rá kell ébrednem. És az a helyzet, lassan már nincs mit beáldozni, ez pedig szomorú. Hova fogom tenni az új élményeket?
Ami azt illeti, azon nem kellett sokat törni a fejem, ezt a lassan átforduló estét hova szeretném rakni. Annyira vegyes ez az egész, hol tényleg örülünk, mert ma azt hiszem illene, vagy ha nem is, legalább egy kicsit úgy érezni, de egyelőre attól is csak idegesebb leszek, és mikor már azt hittem minden jól van és csak neki kell még rendbe jönnie bumm, jött a csattanó, mint a Jégkorszak mesében az olvadás.
Próbáltam csendesen jelentéktelenné válni, és először észre sem venni, mi is történt, mintha attól jobb lenne vagy megszűnne a probléma, pedig nem így van. Mind a hárman tudjuk szerintem, mégis ő lefeküdt, és láttam, hogy morci. Én a ruháimmal babráltam, Volt meg csak becsámpázott, mintha a legtermészetesebb lenne, hogy ő itt most akkor inkább leköt mindkettőnket. Csak sóhajtva másztam az ágyba előbb a babót bizergálva, aztán Lewyre néztem, mielőtt feljebb másztam volna. Volt nagy lelkesen akart követni, de végül a combjaink magasságában megállt, és csak befúrta a fejét közénk. Ami nagyjából addig tartott, még az apja meg nem fordult, akkor visszavonulót fújt, átmászva rajtam és elfeküdt a másik oldalamon. Tudta, hogy én nem szoktam lelökdösni vagy kiküldeni, mert ha mennie is kell, nem én szoktam szólni.
- Minden oké? - aggodalmas és fájdalmas grimaszba csúszott az arcom hallva milyen hangja van mozgás közben és azt hiszem tényleg nem kellett erőltetnem, hogy mi most nagyon szeressük éppen egymást. Hiába van így, ha nem akarok rontani a helyzetén, azt csak nem szabad és kész. - Igen, én ezt tudom, és elhiheted, hogy nálam jobban senki nem várta se ma, se máskor, hogy haza gyere, hogy megint lássalak, mert hiányzol, mindig.
A végén már egészen megremegett a hangom, mert most tényleg rosszul éreztem magam, mármint úgy mindenhogy éppen, de vettem nagy levegőt, meg meg is értettem, hogy csak úgy vette elküldöm, pedig nem ez volt a célom. Tényleg, soha nem tennék ilyet és azt hittem ez nyilvánvaló is.
- De ettől még most nem vagy jól, ezt látom is, de leszel, ha betartod, amit kell, gondolom. És én nem vagyok fáradt - de, az vagyok, de így már nem fog menni most éppen az alvás. Nem kezdtem el sírni, de azt hiszem ez egy hajszálra volt, vagy van is, pillanatnyilag nem érzem. Nem szeretek ilyen lenni senki előtt, pláne a Nyuszó mellett. Lehetetlen alaknak érzem magam.
- Nem akarok nyafogni, tényleg sajnálom - csúsztam lejjebb az ágyon és húzódtam oda mellé az oldalamra fordulva. Ezek a napok és hetek nagyon nem voltak fényesek és kezd egy kicsit már sok lenni, lehetne már valami úgy igazán rendben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692360#post692360][b]Lewy Bojarski - 2017.07.23. 18:37[/b][/url]

Jó, be kell lássuk, hogy a mozgás egész egyszerűen ma nem az én sanszom. Legalábbis, ebben a formában biztos nem, arról nem is beszélve, milyen grimaszba szaladt az arcom, mikor éreztem, hogy az enyhén repedt csont a helyére csúszik egy halk kattanással. Jaj, fúj, fúj, fúj, fúj!
Azt hiszem, kicsit elszoktam már tőle, hogy színfalak mögött is színleljek, szóval Maja rögtön aggódásba kezdett, hogy velem minden rendben van-e. Vettem egy mély levegőt, bent tartottam, majd lassan kifújtam, hogy ellenőrizzem, a tüdőm zavartalanul végzi-e a dolgát, majd bólintottam párat.
- Amennyire ilyenkor rendben lehet az ember, igen - biccentettem, kissé kellemetlenül, de azért összehoztam a dolgot. - Hát nem tudom... szerintem a gyerek ebben kételkedik. De azért szeretlek na... csak néha kicsit túl zizi vagy, nem kell engem ennyire félteni.
Talán nem esett volna ilyen rosszul, hogyha nem azt mondja, hogy nekem kell aludni mennem, de így egyértelműen túlreagáltam a dolgot és még csak nem is zavartattam magam miatta különösebben.
- Nem, tényleg nem vagyok jól, elvagyok, de ha minden igaz, pár nap és kutya bajom se lesz. - Jó, ez ebben a formájában nem volt teljesen igaz. Sőt, leginkább egyáltalán nem. Akkor sem leszek száz százalékos, de csak a szervezetem fogja tudni, hogy valamit még javít, ha minden igaz én nem veszem észre. - Ha gondolod, nyugodtan nézzél mesét...
Nem akartam, hogy csak azért, mert nekem kényszerpihi van elrendelve, egy egész estét átunatkozzon, az szemét lett volna tőlem. Ahogy közelebb csúszott, én átkaroltam, a buksimat a hajának nyomva kicsit és elmosolyodtam halványan.
- Semmi baj nincs, hagyd el! Mondtam, ha akarsz, eredj, nézz valamit, színezz... ahogy érzed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692373#post692373][b]Maja Bojarska - 2017.07.23. 20:25[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Ha eddig nem voltam biztos benne, jól tettem-e a noszogatást annak érdekében, hogy lefeküdjön, most már egész biztos lettem a dolgomban. Nagyon nem hangzott és látszott rendben, a kérdésem is inkább arra vonatkozott, azért nem romlott-e semmi ahhoz képest, ahogy hazaengedték. Az talán már fél siker lenne, de biztos vagyok benne, hogy az ő esetében ez nem boldogító tény. Igyekeztem azért elég sokáig magamban valamit keresgélni, amivel legalább a kedvét nem szegem, de béna vagyok, ebben is. Rossz volt nézni ahogy szenved.
- Csssss, meghallja és megint ide fog furakodni, csak csssss - tettem az ujjam a szája elé, aztán Voltra néztem, aki inkább lassan, de biztosan elkezdett rajtam feljebb mászni, már a hasamon pihentetve a fejét, a fél mancsával meg a lábam böködte éppen. - Ha az ziziség, hogy nem szeretném, hogy rosszabb legyen meg nagyobb bajod, akkor igen - ráncoltam össze a homlokom, meg a nózim is úgy néztem rá, de aztán abbahagytam. Nem szoktam csúnyán nézni, de most nem gondoltam úgy, hogy ezt rosszul tenném. Mert akit szeretünk, az fontos és azért aggódunk is, ha kell, ha nem, most viszont lehet is, meg egy ilyen extrém alaknál, mint a férjem azt hiszem nem is alaptalan ez.
- Remélem, de kiderül majd akkor hétvégére - mondtam aprókat bólintva, leginkább magamnak téve mindezt. Mivel nem vagyok se orvos, se gyógyító, maximum az elszenvedője az ő szakmájuknak, így csak beletörődve tudok várni. A felajánlásra egyből megráztam a fejem, aztán amennyire a kutyink hagyta Lewy mellé kuporodtam.
- Nem azt mondtam, hogy unatkozok, csak, hogy például hozzád nem vagyok fáradt. De ha annyira zavarok, akkor elmehetek a földre színezni Volttal.
Pontosan láttam, hogy a fehérke mennyire ellenezne éppen bármilyen megmozdulást, ami az ő javát nem szolgálja és én sem akartam innen kipattanni, de ha annyira találna nekem mást, hát megyek én. Csak… - nem szeretnék. Tudod jól, hogy ha olyanom van, akkor is inkább megszámolom hány szál hajad van, ahhoz nem kell elmozdulnom. Az enyémet nem, mert ahhoz összeadva a hátralévő éveinket se lenne elég időm…
Elvigyorodtam, aztán picit megemeltem a fejem, hogy lássam őt. Nem fogom ezt elcserélni egy mesére vagy másra, ki képes erre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692393#post692393][b]Lewy Bojarski - 2017.07.23. 22:11[/b][/url]

Jó, nem voltam csúcsformában, de szerintem el tudom dönteni, hogy mikor kell aludni mennem és mikor nem. Szerinte ebben segítségre szorulok és noszogatni kell, hát nem vettem jó néven a dolgot.
- Miért, az baj? Én szeretem, ha itt van, most pedig még nem is büdi, szóval... - vontam egyet a vállamon, kis mosollyal, ami nem volt jó érzés, de már mindegy volt. Azt hiszem, ez a "vigyázok magamra" dolog nem az én reszortom volt, túlságosan hamar ment ki a fejemből a sérülés ténye hozzá. Közben a fehérség feljebb küzdötte magát, én meg őt figyeltem, aztán Maját a fura grimasszal. - Jó, de ismersz, ha annyira rossz, úgyis takarékra rakom magam...
Legalábbis, az esetek nagy részében ez szokott lenni, ha mást nem azért, mert annyi fájdalomcsillapítót hisztiztem ki, hogy a szervezetem már nem különösebben tudja magát az ébrenlétnek nevezett állapotban tartani. Az vicceske szokott lenni.
- Addigra biztosan ki. Miért, mit szeretnél a hétvégén, nyuszi? - vontam fel  a szemöldökömet kérdőn, elfojtva egy félmosolyt, még az ajkam is megnyalva kissé, hogy ellazítsam az izmaim, amik csak nem akartak teljesen letenni a mosoly-dologról. Ő közelebb mászott, én meg  átkaroltam, jóformán a hajába nyomva az arcomat, már amennyire ugye Volt ezt hagyta.
- Hozzám nem vagy fáradt? Miért, mit szeretnél velem csinálni, nyuszó? Kirakod rajtam a békákat? - kérdeztem kissé cukkolós hangnemben, de aztán csak elsimítottam pár tincset az arcából, enyhén hátrébb hajolva, hogy lássam a pofiját. Ő viszont közölte, hogy nem szeretne, mert inkább megszámolja, hány hajszálam van.
- Jó, egye fene, maradj... Tetszik a pizsid... - pillantottam le rá, kis vigyorral, de aztán csak csókot nyomtam a homlokára. - Te kis békás...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692407#post692407][b]Maja Bojarska - 2017.07.23. 23:42[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem értette mi bajom azzal, ha Volt megneszeli, hogy meg kell mutatni, ki is szereti Lewcsit jobban. Hát még szép, hogy ebből az sülne ki, hogy menne a versengés. Vajon mi a fenéért nyúzzuk egymást, ahogy az ajtóban zörög a kulcs. Nem egyszer fordult már elő, hogy be kellett áldozzam a fél szendvicsem a győzelem érdekében. De megnyugodott a lelkem, ha ki is szorítottam az ölelésből a babót, legalább jól lakott aznap este.
- Mert akkor rád fog feküdni, ami neked se tesz jót, meg én sem tudlak ölelgetni rendesen - mondtam, a második részt már egész motyogósan, mintha nem is lenne fontos. A lényeg akkor is az volt, hogy én is imádom, de most nem akartam éppen azon csücsülni, hogy ennyi jutott. Ma azt hiszem csak azt akartam, hogy végre mindenkin érezzek egy mosolyt, hogy úgy lássam minden okés továbbra is, békussal vagy anélkül, odaadjam az esti szeretetadagom és készen is lennénk. De az előbb abban sem voltam biztos, hogy ezt még szeretné, de ebben legalább nem lett igazam.
- Ja nem azért mondtam, csak az is pár nap, nem tudom mit lenne jó csinálni. A múlt hétvége után inkább nem szeretnék én választani… - mondtam halványan mosolyogva és a takarót piszkálgatva. Nem akartam felhozni, azt hiszem végre kicsit átléptünk rajta, de nem éreztem magam jól érte, hogy akkor ezt… kértem? Vagy ilyesmi. - De kitalálhatunk valamit együtt is, persze csak ha képes leszel mozogni, meg rá is érsz.
Nem nagyon tudtam néha a dátumot se rendesen fejben tartani, nem még azt, ki és mikor, na meg hol lesz. Pedig ideje lett volna kicsit jobban odafigyelnem. A kérdéseire csak nevetgéltem lehunyt szemmel mellette de az utolsóra csak kicsit bandzsítva néztem rá. Hát, hmhm, nem is olyan nagy butaság ez. - Aaaakár, ahhoz úgyis mozdulatlannak kell maradnod, mert nem ér őket letornászni ugye. Úúú, ez tetszik. Lehet? Szaaabad?
Az indokolatlan lelkesedéseim sora bővült még eggyel, bár szerintem eléggé volt rá okom. Mármint nekem tetszett a dolog, csak azt kísérte hanghatás. Különben amúgy is ennék még belőle, ha már nem alszom. Nap közben se ment rendesen és miután a hétvégén a napszúrás miatt félig diétára fogtak, nem volt valami jó. Csak olyan eh. Bár így a ma után belegondolva nem tudom, hogy a nap volt-e a hibás.
- Megengeded? Nagyon rendes tőled. De miért? Csak egy felső… - néztem magamra amennyire így fekve sikerült, aztán vissza rá. Még csak nem is csini pizsiben voltam, bele se gondoltam igazából, csak megfogtam egy toppot és dobtam a fölös ruhadarabjaim. Ez is bőven sok így nyáron. Nem is értettem ő pólóban meg még takaróval is hogy nem akar majd megsülni.
- Békás? Kis békás? Ez jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692413#post692413][b]Lewy Bojarski - 2017.07.24. 02:35[/b][/url]

Nem teljesen értettem, mi a baj azzal, ha Volt is bújni akar, nem nagyon volt olyan esténk, amikor legalább egyszer ne mászott volna be közénk, szóval már megszoktam. De aztán Maja csak kibökte az ellenérzéseit a beszélgetéssel kapcsolatban, én meg a keze után nyúltam, hogy egy kicsit megsimizzem. Nem akartam megint elvenni a kedvét, de mostanság kicsit puskaporos-hordó hangulat volt köztünk.
- Ugye nem kell megint megbeszélnünk, hogy nem a te hibád volt? - érdeklődtem halkan, viszonylag semleges hangon, amit nehezen tudtam tartani, ha Vesznáról és a hétvégéről volt szó, de mentségemre legyen mondva, hogy én próbálkoztam. - Lesz egy edzésem szombat délelőtt Münchenben, de ha gondolod velem jöhetsz... vagy megvársz addig itthon, csinire pihized magad és utána csinálunk valami jót... elmehetünk akár pancsizni is, vagy ilyesmi. De persze, az se biztos még, hogy részt vehetek rajta...
Erről már beszéltünk korábban is, hogy kéne, azért is dobtam fel, hogy részemről lehet róla szó, ha még van kedve hozzá. De persze ez azon is múlott, hogy milyen állapotomban leszek majd a hétvégén.
Figyeltem, ahogyan lehunyva a szemét nevetett, még kissé el is mosolyodtam mélyet szusszanva, mert hát nagyon jól állt neki, aztán rám bandzsított és kissé felkuncogtam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelkesedni fog a brekikért, aztán mégis. Szóval egy pillanatra elhúztam a szám, majdnem csücsörítve - alpakka fej -, aztán ismét rápillantottam.
- Egye fene, hozd a brekiket, én meg leimádkozom magamról ezt a szart, úgyis meleg van... - sóhajtottam fel, felkönyökölve kissé miközben a póló aljáért nyúltam. Most kevésbé volt fájós a levétel, mint az imént a felvétel, de én ezzel ma már nem nyüglődök többet, az is biztos. A csak egy felső pedig rettenetes indoklás volt a részéről, attól még jól állt neki.
- Mert jól áll, azért. - közöltem elvigyorodva, de aztán Voltot odébb tolva nyomtam finoman hanyatt az asszonyt, hogy aztán a toppját kicsit feljebb tűrve nyomjak egy puszit a hasára a kérdést követően. - Kis brekis, igen. Persze, hogy jó... menj, hozd a quaxit, huss!
Még a kezemmel is intettem az ajtó irányába. Még a végén megihlet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692424#post692424][b]Maja Bojarska - 2017.07.24. 10:50[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Amilen gyorsan elmotyogtam Volt és az én helyzetemet, nagyjából úgy akartam elfelejteni is az egészet, kicsit jobban elvesztem a részletekben ma, mint azt hiszem szabadna. Vettem egy nagy levegőt, mielőtt még inkább felhoztam volna, miért is nem érzem jó ötletnek, hogy bármit én tervezzek meg. Túlléptem azon, hogy csak az én hibám legyen, vagyis igyekeztem, de azért akkor sem lehet azt mondani, hogy semmit nem tettem az esetleges így alakulásért. Mindenesetre megráztam a fejem, mert veszekedni se akartam és értettem mit szeretne, ráadásul nem éppen ez lenne most az este best témája, nem is hiányzik.
- Ühhüm, akkor várjuk ki, mi lesz veled és utána megbeszéljük, jó? Szívesen elmegyek veled. Ha olyan uncsik vagytok a lelátón is lehet pihenni - húztam el látványosan a szám, mintha ez annyira valószínű lenne. Akkor is bőven elbámészkodom és jól szórakozom. Azt mondjuk nem egészen értettem miért kell magam csinire pihenni. Vagy most nem vagyok csini, vagy máskor nem voltam, mikor nem aludtam, de egyik rosszabbul hangzott, mint a másik. Nem is firtattam. - De a pancsit ne vessük el, maximum elnapoljuk, még biztos belefér a nyárba, nem?
Igazából én ezekben csak reménykedtem, tudtam, néha mennyi ideje van és azt is, ha van, akkor ahhoz én szívesen igazodom, de ez ugye nem minden. Már mikor elsőre felvetette a csúszdás dolgot, akkor úgy voltam vele, hogy iiiigen, ez csudamesés és szeretnék majd elmenni vele, de persze tudok várni, ha nagyon muszáj. Az ő idejére meg megéri. Bár ahogy észrevettem igyekszik nem megerőltetni a türelmem. Pedig biztos nem lennék mérges, rá mikor tudnék? Pláne ha sokszor vág olyan fejeket, mint most mikor kinyitva pilláztam fel rá.
- Jóóóóóó. Miindjárt. Nem is értem eddig hogy nem sültél meg, még nekem is melegem van, pedig ez ilyen vékony kis izéke - húztam meg a pocim felett a pólót egy pillanatra, hogy illusztráljam. Ennek ellenére a ruhám csinosságát nem nagyon láttam át, de végül rá is hagytam egy kis mosollyal.
- Hm? - Kicsit értetlenül álltam Volt arrébb noszogatása mellett, aztán mikor megkaptam azt a puszit felnevettem. A kezem félig a hajába, fél az arcán pihent. Az ujjaimmal megcirógattam, aztán kicsusszantam alóla meg Volt mellől - bár nem voltak egyszerűen kikerülhetőek, tudnak valamit - és kiszaladtam a nappaliba, hogy aztán még bekiabáljak. - Szeretnél még valamit?
A választól függően indultam vissza hozzá a csomag gumicukrommal, mire elégedetlenül és fintorogva fogadtam, hogy a gyerekünk befoglalta a helyemet. És én akkor most hova? Végül felmásztam kettejük között és megvártam még Lewcsi elfekszik szépen valahogy, hát ha mozog, meg nem stabil nem fognak a békák jól ellenni. Közben meg egyet el is pusztítottam. Finom, na. Figyeltem azért Volt most mit szeretne, nasit-e vagy kivonul, esetleg - véletlenül - hagy-e helyet nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692497#post692497][b]Haruka Yamasaki - 2017.07.24. 23:01[/b][/url]

Lewyt meglátva sem voltam biztos benne, hogy jó helyre jöttem. Mikor én láttam, teljesen másképp nézett ki, legalábbis az a fura kifejezés az arcán most már nincs ott. Nem sűrűn hallgattam pletykákat, de a házasságának híre még hozzám is eljutott. Kevés hímnek áll jól az elkötelezettség, ez az egy pedig egy szerencsés kivétel.
- Jó estét - köszöntem, majd illedelmesen meghajoltam. - Nem volt könnyű, de következőnek talán nem lesz baj.
Ezek a kis hazugságok, amik mindig kicsúsznak a számon. Szinte biztos vagyok benne, hogy soha többé nem fogok erre jönni, főleg nem hozzá, de talán ez még bocsánatos bűn.
Az invitálását követően beljebb léptem, közben beszélni kezdtem, hogy megkönnyítsem a dolgát.
- Nincsenek nagy elvárásaim, csak egy olyan lakás kell, ami Münchenben van és van benne egy szoba, ahol dolgozhatok. Nem laktam még muglik közelében, szóval ha van egy-két... Teremtőmre, ez meg micsoda?
Nem tudtam nem nézelődni, ezért is akadt meg a tekintetem ezen a furcsa... tárgyon? Egy életnagyságú kék szörnyszerű dolog nézett velem szembe. Egy pillanatra még abban is kételkedni kezdtem, hogy nem igazi, olyan furcsa volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692505#post692505][b]Lewy Bojarski - 2017.07.25. 00:52[/b][/url]

A hátam reméltem, hogy rendbe jön, mert az edzés kihagyása olyasmi, amit nem szívesen ejtek meg. Olyankor át szoktuk szervezni az egészet, ha mondjuk nem érek rá délelőtt, hát átrakjuk egy délutáni időpontra, ami mindenkinek jó. Vagy csoportot bontunk. Valahogy mindig volt. Most meg úgy tűnt, hogy halasztanom kell és ez nem dobott fel.
- Jó, meglátjuk. Ismerlek, tudom, hogy ott is tudnál aludni. Csipkerózsika - nevettem fel kissé. Nem én leszek az a férj, aki kisztrájkolja, hogy maradjon itthon, ameddig én edzésen vagyok. Szeretem, mikor ott van, még ha néha nem is igen nézek arra. Főleg nem, mikor nyújtani kell. - Persze, tudod, időnk, mint a tenger. Magyar tenger. De majd valahogy belepasszírozzuk.
Ez nem az első alkalom volt, hogy felvetettük a strandolást és azt hiszem, nem is az utolsó, mert még mindig nem jutottunk el oda, de ez nem is feltétlenül baj. Legalább vannak tervek a jövőre nézve, hogy mit is lehet unalmas pillanatainkban csinálni.
- Tudod, a duzzogás nagy úr. Rendesen hidegen tartott - nevettem el magam kicsit, mert hát, ha én valamin megmakacsolom magamat, akkor az úgy is lesz. Mint most, hogy nekem legalább öt teljes percig kell nyünnyögnöm azon, hogy ő már nem is akar velem lenni. Kis biccentéssel láttam be, hogy iiigen, elég vékony az az anyag.
Nyomtam egy puszit a pocijára, aztán hagytam elillanni és igyekeztem nagyjából elfészkelődni az ágyban, különböző hangeffektekkel kísérve az egész procedúrát.
- Nem, én elvagyok! - szóltam vissza, miközben az arcomba mászott gyereket kezdtem el vakargatni kicsit. Halkan morcogott is valamit, kicsit kapált a hátsó lábával, ahogyan megtaláltam azt a foltot, amit annyira szeretett, ha dögönyöznek. De aztán visszajött anyu, én meg vártam kicsit, mozdul-e. Mivel nem volt hajlandó, szépen odébb toltam, amire kissé sértetten kelt fel és battyogott el a konyha felé. Düh-evő.
- Na, gyere, várok - kényelmesedtem el ismét és kis mosollyal pillantottam rá, nyújtózkodva egyet.