Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=685678#post685678][b]Czettner L. Maja - 2017.06.14. 13:31[/b][/url]

Maja kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy Volt kevésbé lelkesedett a felvetésért, mint ő maga. Bár nincs ezzel semmi gond, valamivel kevésbé gusztustalan, ha nem a kutyával karöltve, vagy éppen utána kivitelezi a kis körbenyalós magánakcióit. Nem mintha őt zavarta volna, de igyekszik ám, hogy ne feszegessen túl képtelen dolgokat, mondjuk kevés sikerrel.
- Semmit, uuuncsi és semmilyen lett volna a napod, és az enyém is, az meg nagyon nem jó, csak segítek ettől megmenekülni - mondta a lehető legszélesebb vigyorral az arcán. Ő jót kacarászott még elcsusszant a fürdőbe kimosakodni, aztán pedig vissza. Igazság szerint hozzá képest most Flash is egy haldokló csiga lenne tapadás és nyálka nélkül. Jó, el kell ismerni, hogy az evés elég magas százalékban befolyásolta azt, hogy milyen hamar lelkesedik be, de ezen kívül most olyan extrák csapták fel nála a boldogságfaktort vagy négyszáz százalékos minimumra, mint Lewy, meg Lewy és Lewy. Mert ugye gyereknap van és öröm és mint kiderült ma csak az övé meg Volté, ezt meg ugye ki kell élvezni.
Nem úgy, mint a sunyi és képtelen képek készülését. Próbált nagyon csúnyán rápillogni két harapás között, meg miközben nem túl csinosan végig nyalta a saját kezét, mert összenutellázta magát. Ki tudja még hol és hogyan közben. De végül csak elnevette magát.
- Üüühhüm… vagy csak szereted, hogy nutellás vagyok, még nem vagyok biztos melyik. - El is gondolkodott kicsit látványosan, aztán csak a képre reflektált inkább. - Bezzeg a cuki alvós képeiteket Volttal meg ne pakolgassam sehova, mi?
Hazugság lenne azt mondani, hogy Maja a közösségi médiafelületein nem korlátozódott be négy-öt témára, már ami az élete képeit jelenti. Ebből egy kategóriát kitettek csak az ilyen közös képek élete férfijairól. Meeegesik. Inkább figyelte, ahogy előkerül a dobozka és már éppen ráhasalt volna a palacsintát félbehagyva, szóval nagyon szép kis élőképes mozdulat közbeni lefagyással vágott nagyon szomorú pofit, amit más kisgyerek akkor vág, mikor elveszik a kedvenc játékát. De erőt vett magán, visszadőlt a székre még hamizni és csak szuggerálta a dobozt. Nem rázogatta meg… még. Majd mielőtt kibontja. Bár fejben már ott járt eléggé.
- Evés után, ééértettem apuci. - Neeem mintha sietne, ő sosem - mondjuk de -, viszont a meglepetéseket amúgy is szereti. Már a jókat. Persze nem a nagy dolgokat, az talán kicsit még szerinte is sok, de hé, az ajándék mindig jó. Azt mondjuk nem értette, hogyan tud ilyen nyugalommal tovább enni a vőlegénye. Inkább csak szépen igyekezett elpusztítani a maradék palacsintáját.
- Ha én, vagy ha te befejezted? Jó, csendben maradok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=685761#post685761][b]Lewy Bojarski - 2017.06.15. 02:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=685815#post685815][b]Maja Bojarska - 2017.06.15. 18:42[/b][/url]

Nem mondhatnánk, hogy a navinés lány az illem és óvatosság mintapéldája, már akkor, ha valami hülyeségre éppen kényszere van. Mondjuk az evés mindig ez a kategória, sokat ötletelnie se kell rajta. Mindig képtelen volt rá, hogy teljesen kulturáltan vigye véghez. A mekis krumplit a fagyiba tunkolva eszi, a kinder buenót bucka kockákra szedi, majd kinyitja és elsőre a krémet eszi meg belőle, de még sorolhatnánk ezeket napestig. Mondjuk az, ahogy éppen a nutellás palacsintával küzd is jól példázza ezt. Rosszul tekeri mindig fel, meg kikeni a szélére, ezért összekeni magát tetőtől talpig nagyjából 3 harapás után. Igazán gyönyörű, meg édes, a szó szoros értelmében.
- Hát pedig neeem, arról lekéstél… - Csücsörítve rázta nagyon komolyan a buksiját, hogy bizony ez nem opció, miközben alig volt látványos, ahogy a kezeit az asztal alá rejtette, volt ott még, de attól ő tervezett elsőre megszabadulni. Mondjuk így már lehet a combja meg a ruhája is olyan, de megesik, elengedte a dolgot. - De én szeretem a képeiteket, meg a mi képeinket is. Bár ezek szerint tegnap nem szabadott volna… upsz.
Kapta látványosan a kezét a szája elé, aztán el is nevette magát. Egyrészt mert le kellett nyalogassa az árulkodó nutellanyomokat az ujjairól, másrészt meg mert tényleg anélkül csinálta tegnap délután! Levette hajmosáshoz, mert nem akart beleakadni a gabancába, aztán szárítás közben még fent lógott a telefonján. Mondjuk a mai napot elnézve kár volt azért a pár száz óráért, amit a hajára szánt.
Normális nők sorrendje egészen más. Vélhetően ők nem az ajándékra vetik így rá magukat elsőre, ez így a leányzónál egészen máshogy indul és végződik általában, de Merlinre, ettől még tud egészen megfelelő barátnő lenni.
- Neeem tudom mire gondoooolsz… - apu. De végül z utolsó falat palacsintájával vigyorogva a megszólítást is lenyelte. Tényleg nem teljesen komplett szerencsétlen, de azt legalább képes aranyosan művelni. Viszont most komolyabb dolgot tett, mint bárki kinézné belőle! Bizonyos fokú önuralmat tanúsított, ugyanis szépen kivárta, még Lewy is befejezi az eszit, addig az ujjairól, meg a karjáról, vagy ahova még jutott lenyalogatta a nutella maradékát. Mikor viszont úgy látta a vőlegénye is végzett, lepakolta a lábait a székről, felállt odasétálva pedig a nyaka köré fonta a kezét kicsit lehajolva hozzá aztán megcsókolta olyan ragacsosan és kicsit nutellásan még. Hálás volt, úgy mindenért. Elviseli és még gyereknap is jutott és juhu.
- Megmosom a kezem, utána már kinyithatom akkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=685839#post685839][b]Lewy Bojarski - 2017.06.15. 20:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=685871#post685871][b]Maja Bojarska - 2017.06.16. 00:37[/b][/url]

Maja az anyukája szerint telefonnal a kezében született körülbelül, mert annyira bele van néha gyógyulva, vagy a játékaiba, mikor mi van terítéken. Ezek után saját magát kicsit sem lepi meg ha lehetetlen dolgokat posztol, vagy lehetetlen időben, vagy néha csak úgy elhallgatva. Bajt sosem csinált, azért arra mindig ügyel, meg amúgy is, az instagramja és a facebookja is tele van leginkább Volttal és vicces Disneys meg Stitches cuccokkal. Vagy azzal, ahogy barátkoztatja a Haribo macit a békával ilyen mozgós képen. Nagyon kreatív tud lenni. Ja hát meg a táncos dolgok, amiket az anyukája csinált, szóval közvetve ő kezdte, nem is Maja az erre való rászoktatást! Huh, ha egyszer visszanézné pár éve miket tett ki. Hát nem szeretné. Jobb a békesség.
- Nehéz? Nagyon? - Kicsit lecsüggedve kérdezte, persze nem vette olyan halálosan komolyan, nem volt itt semmi baj, de azért na. Csak megjegyzi az ember az ilyen vicceket is. Ő meg pláne. De most nem nagyon volt ideje és tere ezen gondolkodni, vagy nagyon törődni vele nem hagyhatta a nutellát kárba veszni. Sem a kezén, sem a lábán. Instant takarítólányka vált belőle.
- Sooooohasenem. - Nagy nehézségek árán elfojtotta a vigyort még megrázta a fejét, kivételesen nagyon jól elvolt úgy mindennel. Jókedv, boldogság és vidámság, valamint még a buksija is tartotta a lépést. Lehet jót tesz neki a mogyorókrém. Több nutellát a népnek! - Ne nevess mert, összekenlek!
Ezen hatalmas fenyegetés követően viszont előbb az ajándékkal szemezett, majd a maradék palacsintával. Mikor azonban magában rendezgette mi és hogy történjen, fogta a fenekét, felpattant és megindult ártatlan áldozata felé. Hát, ehhez az ártatlansághoz képest Maja még mindig tényleg jó volt ám! Mikor elhajolt tőle el is eresztette é ő maga is odatotyogott a csaphoz. Kezek, pofi. Minden tiszta és ragacsmentes. A poci meg tele van és ez az egyik legjobb dolog a világon. Jó, talán nem az aranyérmes, de fent van Maja dobogóján.
- Neeem? És akkor neked ma nincs is ajándék? Na, az úgy nem működik… ühmhüm. Jó, most kibontom, deee erre visszatérünk!
Azzal sarkon fordult az asztal felé, hogy magához vegye a dobozt majd a pultra feldobva szépen… áh, ne ámítsunk senkit, fogta és rutinosan, gyorsan leszaggatta a papírt és majdnem elrágta a kioldódni nem akaró madzagot. Gyönyörű jelenetek. Kínos vigyorral Lewyre pillantott, hogy hát bocsánat meg minden, biztos volt munka a csomagolással, de. Aztán meglett a csomag tartalma is…
- Úúúú, vuuu, iiigen! Igenigenigen. De jóóó, köööszönöm!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=686024#post686024][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.06.17. 16:57[/b][/url]

- Ez lenne a minimum. Mondjuk nem minden helyzetben szükséges kétszer megfontolni a dolgokat... Csak mondom.
Bár továbbra sem érti, hogy a férfi minek ment tanárnak, ha valóban ennyi stresszel járna, ha mondjuk az ember komolyan is venné, de gyanítja, Maximillian nem éppen az a mintatanár fajta. Sokkal inkább az óra vége előtt két perccel már indulásra készen álló, késni nem késő, de láthatóan reggel nem sok kedvvel bejövő fajta. Az a tipikus tanár, aki alig várja már, hogy minél messzebb kerüljön az iskolától. Kenzie tudja, hisz nem egy óráján ott volt már. Legalábbis szerinte Max pont ilyen tanár, aztán lehet hatalmasat tévedett és valójában lelkiismeretesen végzi a munkáját, csak szeret mást elhitetni az emberekkel.
- Ühm, igen, egy-két hobbi senkinek nem árt - bólogat okosan, mint aki nagyon egyetért a tanár úrral. - Tudom javasolni hobbiként a sportot, tudod a testedzés nagyon fontos az egészség számára - ezt már csak úgy félig teszi hozzá, mielőtt megfordulva belefojtana minden szót a férfiba. Ujjai borostás arcáról egészen a barna tincsekig csúsznak, a férfi hajába markolva húzza magához közelebb. Lerúgja a cipőit, amik hangos koppanással csúsznak arrébb tőlük a földön, a magas sarkú előnyét elveszítve viszont kénytelen lábujjhegyre állni, hogy felérje Liebhartot. Bár ennyit igazán meg tud tenni érte.
- Tudod, hogy a kedvenceim az ágyneműk - bár ironizálni szeretne, ez meglehet nem egészen úgy sül el, ahogy ő azt szeretné. Kezeit nem veszi el Max arcáról, így kisebb szünet után ismét közelebb húzza magához, majd ahogy ajkait ismét összeérnek, tolni kezdi a férfit a hálószoba felé, hogy ott majd elszakadva egymástól megcsodálhassák az új svéd ágyneműt, hisz azok Kenzie kedvencei. Végül is mindenki szereti az ágyneműket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=686037#post686037][b]Czettner R. Luca - 2017.06.17. 19:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=686039#post686039][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.06.17. 20:00[/b][/url]

Meg fog őrülni. Arlen órák óta sehol, Max szintén, a többiek viszont mindenképp beszélgetést akarnak kezdeményezni az egyre frusztráltabb lánnyal. Ma nagyon nincs kedve jópofizni másokkal, csak meg akarja keresni a bátyját és elhúzni erről a helyről minél gyorsabban. Még az sem érdekli, hogy amúgy órán kéne lennie úgy negyed órája, ezen a ponton már csak Arlent akarja, hogy vigye haza, mert mégsem akarja itt hagyni az ikrét egyedül. Csakhogy a bátyja szőrén-szálán eltűnt, Kenzie pedig azt sem tudja, hogy dühös legyen rá vagy aggódjon érte, amiért egy szó nélkül lépett le.
Már majdnem eljut odáig, hogy az előtte álló, egymás szavaiba vágó, a másikat túlharsogva igyekező lányok egyikébe mélyeszti a tűsarkúját, mikor Luca érkezik a megmentő személyében.  A két lányt teljesen figyelmen kívül hagyva megkönnyebbülten sóhajt fel és kapaszkodik bele a nála jóval kisebb Czettnerbe, majd hevesen bólogatni kezd a kérdés hallatán.
- Ne mondj többet, csak ments ki innen - szinte könyörögve ejti ki a szavakat a száján, eléggé látható rajta, hogy mennyire mehetnékje van már. Egy pillanatra még a bátyjáról is elfeledkezik, csakhogy a következő pillanatban Luca megemlítse, ő pedig rosszallóan forgassa meg a szemeit.
- Ne is emlegesd azt az embert. Itt hagyott ezekkel az emberekkel, akiket nyilvánvalóan a sztárocska érdekli csak. Kérlek ments ki innen - ismétli meg magát, majd amennyiben Lucának sincs semmi ellenvetése a mozdulat ellen, megfordítja maga előtt a lányt és finoman tolni kezdi a kijárat felé. A két fiatalabb lányra, akik az előbb még oly nagyon próbálták lenyűgözni, még csak egy pillantást sem vet. Csak hagyják el ezt a helyet minél előbb, mielőtt még pánikrohamot kapna életében először és utoljára. - Oda viszel, ahova csak akarsz, de legyen minél messzebb az egyetemtől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=686040#post686040][b]Rozsos Annamária - 2017.06.17. 20:22[/b][/url]

Adam Kensington

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=686455#post686455][b]Czettner R. Luca - 2017.06.20. 00:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=686691#post686691][b]Adam Kensington - 2017.06.20. 23:54[/b][/url]

Ha valaki, hát én nem fogom siettetni a lányt azzal a mindjárttal. Amíg a nap nincs felkelőben, addig tőlem akármikor lehet az a mindjárt. Különben sem érdekem, hogy elhagyja a plédünket. Ha csak nem azért, hogy behívjon. Márpedig éppen ezt teszi.
- De. Szívesen - bólintok és felemelkedem a földön heverésből. Segítenék a pokróc kirázásában, összehajtásában és más holmik bevitelében, azonban ezt fel sem ajánlom, hiszen az esetek nagy részében az emberek kikérik maguknak, hogy a kedves vendég ilyenekkel fáradjon. Úgyhogy inkább csak várok még, hátha megkér valamire, ám ha nem, úgy csak követem befelé a házba.
Valóban sokkal jobb úgy mindenkinek, ha a kis navinés nem gondolja túl ezt a porcica kérdést. Teljesen hidegen hagynak a porcicák. Meg a por is - hogy olyan szavakat használjak, amiket önként és dalolva is a számra vennék egyébként. Az én házam sem steril. Igaz, elég nagy a rend, hiába a zsúfoltság. Az pedig bár tény, hogy az ember otthona sok mindent elmond róla, azonban ennek a vizsgálatlan túl sok tényezője van ahhoz, hogy holmi tisztaságon álljon vagy bukjon minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=686964#post686964][b]Rozsos Annamária - 2017.06.22. 23:24[/b][/url]

Adam Kensington

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687124#post687124][b]Maximillian Liebhart - 2017.06.24. 12:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687540#post687540][b]Adam Kensington - 2017.06.27. 20:01[/b][/url]

Nem sok minden derogál nekem. Meglehet, ez nem mindennapi sem a fajtársaim, sem a halandók körében, és a szemükben ettől talán még kevesebb vagyok. Viszont szerintem úgy van jól, ha nem zárunk ki az életünkből a szükségesnél többet. Az, hogy elfogadjam egy bagolyköves diák, egy már-már barát meghívását a házába, bőven nem tartozik ebbe a szükséges kategóriába.
Részemről nem üdvözlöm Sanyit. Mindössze rápillantok, amikor Anna köszönti. Nyugodtan tegye! Én is csak azért hagyom ezt el, mert nem ismerem az állatot. Jó, nem csak ezért. Nem sűrűn köszöngetek négylábúaknak. Ám valljuk be, kétlábúaknak sem feltétlenül. A néma biccentéseket részesítem előnyben.
- Nekem nincs. Inkább nekik lehet velem. Azonban... egy ideje már ez sem jellemző - felelem kissé révetegen. Válaszom első fele az, amit már évszázadok óta adok az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre. A többi pedig az, ami az elmúlt hónapokban jött hozzá, mióta Tobias kutyái nemes egyszerűséggel hozzám bújtak a dán fiú kanapéján. Hosszú idő óta először rendített meg valami. Azóta is nehezen tudom hová tenni, és gyakran elmélkedem rajta. De nagyon új és különös ez nekem. Ezelőtt nem bírtak meglenni a közelemben az állatok. Féltek tőlem. Már nem teszik. Talán több ideje is, mint pár hónapja, csak nem figyeltem fel rá. Ez a kanapés eset viszont túl szembeötlő volt ahhoz, hogy ne vegyem észre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687837#post687837][b]Lewy Bojarski - 2017.06.29. 23:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687855#post687855][b]Maximillian Liebhart - 2017.06.30. 02:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687856#post687856][b]Kormos Katalin - 2017.06.30. 02:42[/b][/url]

Akármennyire is finom hölgy hatását akarta kelteni, ha másokkal találkozott, amikor a kedvenc együtteseiről volt szó, elengedte magát. Évek óta a VOLT volt a kedvenc fesztiválja, nem tudta volna kihagyni. Bár elég rendesen odatette magát a SummerFest-en is, az élet nem áll meg, ahogy véget ér. Főleg nem Katának, aki képes lenne minden napját fesztiválokon tölteni.
Kivételesen egyedül jött el, tavalyi partnere nem válaszolt a baglyára. Nem is érti Kata, hogy miért nem, hiszen olyan jól érezték magukat. Minden nap első sorban tombolni, kivéve amikor a pogo miatt középre került. Persze összeszedett pár foltocskát, de hát az élmény számít, nem? Mondjuk a másik leányzó rosszabbul járt, neki eltörték a kislábujját. Ő nem bánta volna, elvégre boszorkány, egy ilyen kis törést ő maga is helyre tud tenni, ráadásul ez a pogo velejárója.
Aznap még nem vett részt ilyenben, még csak az első sort sem érte el. Nem aggódott egy pillanatig sem, mivel apró termetének köszönhetően könnyedén átjutott az összefüggőnek tűnő tömegen is. Épp megkezdte ezt a hadjáratát, egy kicsit elfordult, hogy előrébb férkőzhessen, mikor valami hideget és ragadósat érzett meg a mellkasánál. Pár másodpercig csak állt és nézte magát értetlenül, majd a hang irányába fordult.
Bármilyen más helyzetben eszméletlenül mérges lett volna, de ez Imagine dragons volt. Itt bármi megtörténhet, még az is, hogy egy érdekes figura leönti a kedvenc ruháját, amire még Hannah is áldását adta.
- Keine Problem - válaszolt németül, mielőtt realizálódott volna benne. - A sors szót jobban szeretem - mondta mosolyogva, miközben felnézett az illetőre.
A Nap elég kellemetlenül sütött, így kezével kellett árnyékolnia, hogy láthassa tisztán a férfi arcát.
- De egy kis kiengesztelés jól esne.
Sokkal inkább segítségre gondolt. Nem tudta megmondani, hogy a férfi is varázsló-e, így nem mert közelebb lépni hozzá, hogy a másik takarásában egy pálcamozdulattal eltüntesse, így maradt az, hogy a balján álló szendvicses fiútól lenyúlta a szalvétát, aminek segítségével le is törölte a kása nagyobb részét. Persze a java már beivódott a ruhájába, de nem akart feleslegesen bosszankodni. Majd megoldja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687857#post687857][b]Maximillian Liebhart - 2017.06.30. 03:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687858#post687858][b]Kormos Katalin - 2017.06.30. 04:18[/b][/url]

Még Kata is szerencsésnek tartotta a férfit, amiért ilyen jó pillanatot választott, hogy megismertesse közelebbről az italát a nő dekoltázsával. Nem, mintha ő választotta volna, legalábbis csak reménykedett abban, hogy újabban nem ez lett az egyre bénább ismerkedési szövegek pótlása. Ha igen, inkább zacskóban kezd el járni, leginkább mindenhová. Azok a buta kis mondatok sem voltak a legjobbak, de legalább képesek voltak mosolyt csalni az arcára, már természetesen ha olyan hangulatban kapták el, vagy olyan illetőnek mesélt a bakikról.
Ez a példány még sem tűnt annak a fajtának, aki másoktól lopott szövegek magolásának eredményét felmutatva érne el bármit is a gyengébbik nemnél. Nem, ennek az úrnak a vérében volt, nem kellett tanulnia.
Félmosolyra húzta az ajkát, merészen nézett a másik szemébe.
- Azt szokták mondani, puding próbája az evés, és kik vagyunk mi, hogy ellent mondjunk ennek.
Tetszett neki, hogy a férfi nem csak magyarul beszélt, illetve az akcentusát is csípte. Hiába élt éveket azonban Deutschland gyönyörű vidékein, nem tudta kitalálni, hogy honnan származik. Abban biztos volt, hogy nem München környéki, azt a kiejtést bármikor megismerné.
- Kata vagyok - felelt egyszerűen.
Ha valamit megtanult, akkor az az, hogy felesleges fesztiválokon elmondania az egész nevét. Általában a Linát se szerették, nem sűrűn jegyezték meg. Az L kezdőbetűs részegen kitalált becenevekre pedig már egy kicsit ráunt.
A szívességet inkább azonnal behajtotta, mint előbb kérte volna. A férfi jégkását tartó kezére tette a sajátját, majd az ajkához irányítva azt, megitta a maradék levet. Egy kicsit édes volt neki, de jól esett a hűsítő ital.
- Ezzel le is tudtuk a tartozást - jelentette ki vidáman.
Talán a fesztivál életérzése miatt, de nem volt tudatában annak, hogy nem feltétlen illendő ilyen dolgokat csinálnia egy férfi társaságában. Amennyire tudta, alaposan leszedte a maradékot, lehetőleg nem beledörzsölve még jobban az anyagba. Miután végzett, a szalvétát a földre ejtette, majd kicsit előre hajolva párszor meghúzta a ruha szegélyét, hogy az esetlegesen ott maradt darabok is leessenek.
Amint jobb lett, újra a barna szempárba nézett.
- Örülök, hogy megismerhettem Max. Elnézést a kérdésért, de honnan származik? - Csak nem bírta megállni, hogy ne kérdezzen rá. De ez van, ami egyszer befészkelte magát a gondolataiba, csak akkor hagyja nyugton, ha már megválaszolták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687859#post687859][b]Maximillian Liebhart - 2017.06.30. 04:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687860#post687860][b]Kormos Katalin - 2017.06.30. 05:16[/b][/url]

Mint minden nő, szerette, ha igazat adnak neki. Pláne akkor, amikor egy ilyen kellemes témáról van szó, mint a Max-szal való találkozás sorsként való felfogása. Mi tagadás, tényleg kipróbálta volna, mennyire igaz ez a feltételezés.
Mégis meglepődött, hogy egyetértettek vele. Max annak a fajtának tűnt, aki nem isteníti a női nem intelligenciáját, sokkal inkább a gyönyöröket, amiket adni tudnak zárt ajtók mögött. Habár ki tudja, mennyire zárt ajtós úrról van szó, mikor elkapta férfi tekintetét, már közel sem volt ebben annyira biztos.
Hogy belemenjen a játékba, megnyalta a száját, majd úgy tett, mint aki elgondolkodik, hogy aztán aprót bólinthasson.
- Igen, nagyon élvezem ezt az utóízt. Tetszik - nem akarta észrevenni az iróniát, ahhoz túl jó kedve volt. Tökéletes háttérzeneként a Demons kezdődött el, mire a kedve már kiütötte a mércét. Hogy ne kezdjen bele a mozgásba, teljes figyelmét az úrnak szentelte.
- Oh, értem. Nagyon jó lehetett ott felnőni - csillogó szemei mögött azonnal elképzelte a kis idilli házacskát, pár utcányira a parttól. Mivel Németországról van szó, esőt is képzelt hozzá, de csak romantikusabbá tette számára, ha valakivel az ablak mögött egy kandalló melletti fotelban a takaró alatt összebújhat az illető.
- Budanekeresden születtem, de lényegében Münchenben nőttem fel - megvonta a vállát, már nem volt számára elég érdekes a téma.
- Még szép! Hogy ne lenne... - mondandója végét suttogva ejtette ki, ahogy meglátta Max enyhén felfedett hasát. Az ilyen pillanatokban imádta a legjobban, hogy alacsony nő, semmi kétség. A gyors pillantást követően újra felfelé nézett, mert még az Imagine dragons sem hatalmasítja fel arra, hogy ilyen helyzetben túl sokáig bámészkodjon, még ha szívesen tenné is.
- De ön sem panaszkodhat az ízlésére. Miattuk jött el? - folytatta a csevegést a csöppnyi kimaradás után.
Meglepődve önmagán, azt vette észre, hogy meg akar felelni Maxnak. Vagyis a teljes igazság az volt, hogy csak örült neki, amiért végre valaki nem tátott szájjal csodálkozik a muzikális ízlésén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687861#post687861][b]Maximillian Liebhart - 2017.06.30. 06:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687862#post687862][b]Kormos Katalin - 2017.06.30. 06:51[/b][/url]

Lina egy kósza pillanat erejéig megpróbált visszaemlékezni arra az időre, amikor még tapasztalatlan kiscsikó volt. Pár hiba eszébe jutott, mint ahogy az lenni szokott. Azok a kis apró dolgok, amik jó szerencsével csak az illetőnek szúrnak szemet, mégis kísértik életük végéig. De ezektől eltekintve soha nem volt szótlan, mindig próbálta úgy alakítani a dolgokat, hogy az neki kedvezzen. Nem volt ez most sem másképp, bár már annyira belérögzült ez, hogy nem is tudatosan csinálta. Ha akart valamit, tett érte, nem pedig a sarokba bújva várt a csodára.
- Határozottan. A következő körben is megkínálhat. - Hagyott pár pillanatnyi hatásszünetet, hogy hozzátehesse: - Akár mással is.
Nem akart túlságosan tolakodó lenni, ezért inkább oldalra nézett. Szerette figyelni, amikor a tömeg egy emberként énekel. Legalábbis sokan próbálták, néhányuknak csak a kínai szerű dünnyögésre futotta, de még a dallamot sem kapták el. Megmosolyogta őket, de nem tudta, hogyan kerülhet a tömeg közepére ember, aki nem tudja kívülről ezt a dalt. Túlságosan híres ahhoz, hogy legalább a dallamot ne ismerjék.
- Mesésen hangzik. Még ha az idő gyanítom nem lehetett mindig tökéletes - élete nagyobb részét abban az országban töltötte el, így nem kell neki bemutatni a német időjárást.
A zene haladtával már Lina sem bírta megállni, hogy legalább a lábával ne doboljon. Pár ütemen keresztül lehunyt szemekkel élvezte a zenét, olyan halkan dúdolt, hogy senki nem hallhatta meg a többi sztárénekes üvöltözése közepette.
- Járt már Münchenben? - Azonnal lecsapott a témára, bár csak félvállról kérdezte.
Hiába volt az egyik kedvenc száma, mégis kizökkentette Max. Meleg volt, ezt ő is érezte, de volt egy sanda gyanúja, hogy nem csak a teste lehűtése érdekében tette meg a mozdulatsort.
A férfi mondandóján elgondolkozott, a beadandó szón különösen. Meg persze a varázslatos fesztiválon sem tudott csak úgy átsiklani, még ha a kedvenc számának a kedvenc része következett is.
- Esetleg nem a Summer festről érkezett ide? - kezdte furcsán érezni magát, amiért csak ő kérdezget, de ezt inkább a férfi számlájára írta. Majd tesz olyat, ami után érdeklődni akar Max is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687923#post687923][b]Maximillian Liebhart - 2017.06.30. 17:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687937#post687937][b]Rozsos Annamária - 2017.06.30. 18:50[/b][/url]

Adam Kensington

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687942#post687942][b]Kormos Katalin - 2017.06.30. 19:39[/b][/url]

Nagyon tetszett neki a helyzet, de a férfi mosolya talán még inkább. A cukros lötty, a meleg, a tömeg és igen, Max hatása miatt is kicsit kiszáradtak az ajkai, de hogy ne legyen túl közhelyes, picit lehajtotta a fejét, míg megnedvesítette a száját. Már nem reménykedett abban, hogy a másik nem látta, hiszen érezte magán a pillantását, de talán így nem volt annyira erőltetett.
A helyszín csodája, hogy mikor válaszolt volna, épp kellemes sorok jöttek, amiket halkan énekelt, közben újra Maxra nézett.
- I cant escape this now, Unless you show me how.
Nem volt tökéletes válasz, de úgy érezte, a másik érteni fogja, mire gondol.
- Ó, igen, a tökéletes társaság minden helyzetet képes feldobni - hevesen bólogatott, talán már kicsit kezdte megcsapni a meleg, még ha ezt soha nem is látta volna be magának.
De Lina addig marad, míg a srácok is a színpadon. Nincs olyan természeti erő, ami képes lenne elmozdítani onnan, nem számít, hogy nem is rájuk figyel elsődlegesen.
- Érdekes lenne? Én nagyon szerettem ott lakni, bár leginkább csak a nyarakat töltöttem ott az iskola miatt. Tény, hogy szép város, de nekem New York például hívogatóbb. Nagyon szeretnék egyszer eljutni oda. - Szeretett álmodozni az amerikai nagyvárosokról, talán ez volt az egyetlen, amit nem tett meg azonnal.
A csak neki szóló mosoly feloldotta volna a gátlásait, ha lettek volna. Így viszont már bűntudat nélkül fogja folytatni az érdeklődést.
Tartotta volna a szemkontaktust, ha épp nem lépnek rá a lábára. Megszokta már ezt a fesztiválozás során, de az illető egy leheletnyivel átlépte a normális súlyhatárt, így nem tudta megállni, hogy egy pillanatra ne torzuljon el az arca.
A kis közjáték után inkább ő is közelebb húzódott Maxhoz, hátha így már kevésbé fogják eltaposni, még ha nem is hisztizett érte. Majd mintha mi sem történt volna, vigyorogva tekintett fel Liebhartra.
- Pontosan. Most először jutottam el oda, és nem is bántam meg. Tehát ez azt jelentené, hogy maga is... - nem mondta ki azt, hogy varázsló, mert innen még vissza tud táncolni. Ha a férfi az, akkor kimondja, ha nem, akkor csak valami olyasmit fog rávágni, hogy fesztivál kedvelő.
Szimpatikus volt neki Max, ezért nem bánta volna azt se, ha épp mugli. Sosem volt még csak futó kapcsolata sem a varázstalan emberekkel, mivel annyi mindig a mágikus térben forgott, vagy ha nem is, olyan társasága volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687950#post687950][b]Maja Bojarska - 2017.06.30. 23:18[/b][/url]

Nagyon tudta értékelni, hogy mindazon megpróbáltatások ellenére, amit valósan tud okozni, szeretik. Őszintének kellett lennie, sosem volt egyszerű eset és hiába fejlődik és változik is, ez nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy elhagyjon fura dolgokat, olyanokat, amik már túl rég az élete részei ahhoz, hogy csak úgy dobjon egy hárompontost az összegyűrt galacsinnal a kukába.
- Iiigen, ez az én szerencsém azt hiszem. - Nagy meggyőződéssel bólintott is párat mellé, aztán ahogy felnézett jót vigyorgott a hajbizergáláson. Abba ő is sokszor és szívesen turizik bele, bár azért moderálja már magát a legtöbbször. Ennek ellenére nem az a lány volt soha, aki ha csak nem muszáj neki, illedelmesen ül, nem beszél teli szájjal vagy illetlen helyzetben, nem jár a keze feleslegesen, mindig szépen öltözködik és nem koszolja magát össze három perccel felöltözés után, és leginkább kerüli az olyan dolgokat, mint a festés. Főleg mert pár perc alatt kikeni magát és a tíz méteres körzetébe eső többi személyt és tárgyat. Még csak nem is szándékosan! - És akkor álmomban nyaljam le? Nem értelek én téged… - rázta meg a fejét értetlenkedve még nem vigyor kúszott az ajkaira. - De bizony, ha összekenlek, nem hagyhatom kárba veszni, mindenhonnan le kell.
A meggyőződése kimondása után szépen és tisztán tért már csak vissza az ajándékhoz, mert ugye ő ilyen kis ügyes és okos ma. Bár a kicsomagolásról már nem mondhatja el ugyan ezt, azt úgy tépte fel, mint az anyja az ajtót, mikor elsőre maradt Lewyvel a szobájában kettesben. Hát azért nem mondaná szép emlékeknek az ilyen megmozdulásokat. Erre a kis időre felhagyott a viszonzási vággyal, de nem mellőzte. Csak arrébb lett az idősávon tolizva kicsit.
- Jaj, nagyon. Ez ilyen bababarátos ugyeeeeee? Ki is próbáljuk? Voooooolt! - Szerencsétlen kutyus, ha ilyenkor nem akarja a szemei elé kapni a mancsát meccsnézésen kívül, soha. Biztos sejti már, hogy ilyenkor Majának ötletei vannak, amik ki tudja mennyire tetszenek másoknak. Amíg odaér a kutyus, ő meg gyorsan összeszedi az asztalon maradt tányérokat vissza is tér oda, amit ő bizony nem akart félbehagyni. Vőlegénye mögé tipegve átkarolta úgy nyünnyögte neki a kérdését. - Éééés te mit szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687957#post687957][b]Lewy Bojarski - 2017.07.01. 06:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687996#post687996][b]Maja Bojarska - 2017.07.01. 18:04[/b][/url]

Maja tudta kettejük helyett is, vagy legalábbis úgy gondolta, és ha szerinte ez így van, akkor nem nagyon keres vagyokat még tökéletesen passzol az idilli világképébe. Kevés dologban határozott halványan is, nem még erősen, ez viszont olyan dolgok egyike. A nutellában is az, ha evésről van szó, meg a jelek szerint bármilyen felhasználásról, csak kárba ne vesszen. Ami azt illeti normális cukorral teli gyerekkora volt amiért aztán senki nem hibáztathatja, a körülményekhez képest boldog gyerekkort akartak neki, valamelyest sikerült is.
- Iiigen? Nem tudtam, hogy szeretsz csupa ragacs lenni - meg azon túl azt, ha nem marad egy falat mogyorókrém sem rajta, de ez más lapra tartozik. Ha a buksijában forognának rendesen azok a kerekek, lehet nem csicsergett volna csak így össze meg vissza, mégis megtörtént, és ami már kint volt, azzal nincs mit tenni. Nem bánta de nem volt egy hétköznapi dolog a saját maga számára.
De persze nem sokáig volt esély erre koncentrálni, ugyanis a rituálisan feláldozott ajándékcsomagolás után eljutott a tartalomig is - bár Maja néha tényleg olyan, mint egy életképtelen 2 éves, akit jobban leköt egy doboz, vagy az a pukkasztható belső csomagolás, mint az ajándék maga. Széles mosollyal rázogatta szerencsétlen tubusokat, majd letéve kis időre már azon agyalt, mi is fog készülni. Mondjuk tök szükségtelenül, ez már korábban eldöntetett. Kicsit elhajolt az ölelésből, aztán figyelte a fiúkákat. Bár mielőtt bármit szólt volna megnyomogatta Volt nóziját, kényszer volt, na.
- Álmodd is. De kis cuki vagy... - Az, hogy ezt melyiküknek szánta, ha nem mindkettejüknek homályba engedi veszni mert el is szaladt a törcsiért. Út közben meg az egyik szekrényből kikotorta az ecseteit és amire még szükség lehet.
- Szerinted jól tűri majd? Meg azt talán nem kéne neki megemlíteni, hogy ha elkeni akkor utána...
A mondatot szándékosan nem fejezte be csak fejével a fürdő irányába mutatott. Ismeri már a gyerkőcöt, még hisztibe vágja magát a szóra és elszalad. Akkor mit csinál Maja? Kifesti Lewyt? Moooondjuk az sem rossz. Magában vigyorogva kezdte közben bontogatni a feketét rejtő tubust.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688100#post688100][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.02. 19:56[/b][/url]

Abban az időben, amikor még a havi bevétele a négyszerese volt a mostaninak, vette ezt az ingatlant. Az egyetemi éveik alatt laktak benne, ez volt Kriszta öröksége, aztán a nő férjhez ment, Zója is elköltözött Minával Pestre, így a vöröshajú nő eladta egy idős házaspárnak a tetőtéri lakást. Aztán pár éven belül ők is eladásra kínálták, így visszavásárolta az ingatlant. Azóta időről időre bérbe adta a kis kétszobást, főleg egyetemistáknak. Nem sokat hozott a konyhára, de eladni nem volt szíve sosem. Most, hogy véget ért a félév, úgyis üresen áll, vagyis tökéletes átmeneti szállás egy vagy két éjszakára.
Senkinek sem szólt a vételről, úgy gondolta, hogy majd idővel ide költözik, vagy Minának adja, ha Debrecenben képzeli el az életét. Azt tudja, hogy nem akar olyan helyen maradni, ahol Dwayne közelében van, és mivel ez kis ország, így mindenképpen a közelében lenne. Kora délután érkezik meg, a csatlakozások valami borzalmasak voltak. Éhesen, szomjasan, a csomagjait szinte maga után vonszolva caplat fel a tetőtéri kis lakáshoz. Gyorsan besurran, és végignéz a helyen. Bár kissé leamortizálódott az évek alatt, azért a legutóbbi lakók vigyáztak rá, viszonylag szépen adták vissza.
- Hát ez van.
Nem hirdette még meg, egy pillanatig ma elgondolkozott rajta, hogy itt marad, aztán azon, hogy ez nem helyes, még a végén valakiben felmerül, Krisztában vagy Minában, mert a képtelen ötleteik között eszükbe jut ez is, vagy felforgatnak mindent, és megtalálják az adásvételit, meg a ház többi papírját, a bérleti szerződéseket. Nem lenne helyes.
Egy gyors cicamosdás után átöltözik és a közeli boltban megvesz mindent, ami arra a két éjszakára kellhet, amit maximum itt tölt. Némi étel, teafilter és tisztítószer. Muszáj kitakarítania. Visszaérve eszik pár falatot, majd neki is lát, hogy a délután további részében tisztává varázsolja a helyet. Elhozhatta volna a pálcáját is, de nem akar nyomot hagyni. Miután minden tisztává vált, hosszú fürdőt vesz, mintha azzal lemoshatná a hajnali beszélgetést magáról, majd átöltözve teát és melegszendvicset készít, utóbbit tojásos bundában. A nappali szőnyegén pedig ki van terítve minden, ami ahhoz kell, hogy megszervezze az utazást, így a tálcájával ezek mellé kuporodik, hátát a kanapénak vetve, és próbálja elképzelni, hol kezdje újra az életét.