A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=795227#post795227][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.02.21. 22:37[/b][/url]

A vizsgaidőszak közepén mi lehetne jobb elfoglaltság, mint a tanulás... Mondaná ezt bárki más, aki nem Heléna. Az ő véleménye szerint felesleges ezen stresszelni, sokkal fontosabb, hogy az ember kialaudja magát, relaxáljon és szakítson időt a hobbijaira. Ezért, és hogy kedves tudásvágytól égő szobatársait ne zavarja, egy kupac régi kottával, egy ősrégi füzettel és a kedvenc színesceruza készletével nekivágott a kastély folyosóinak,hogy ideális helyet találhasson a magányos alkotáshoz.
Fél óra céltalan csámborgás után jutott el a lélekszobáig,miután a klubhelyiséget túl melegnek, a folyosókat pedig túl hidegnek taláta. Odabent kellemes meleg idő fogadta, a falak halvány,a tavaszi napsütést időző sárgában pompáztak. A magával hozott holmit letette a középen álló asztalkára,majd kiválasztott magának egy szimpatikus bézs díszpárnát amit a földre dobott,majd helyetfoglalt rajta. Lábait maga alá húzva kinyitotta a kopottas füzetet,majd a nosztalgia kedvéért végiglapozta. Régi ruhatervek voltak ezek, amelyeket még egészen pici korában tervezett. A divat iránti szenvedélye már nyolc éges kora óta aktívan tartott, ezek a rajzok is még azokból az időkből maradtak meg. Volt néhány év,mikor a tervezés háttétbe szorult, de mostanában ismét elkezdte érdekelni,hogyan lehetne valami újat és extravagánsat létrehozni.
Ahogy a ceruza a papirhoz ért a háttérben halkan felcsendült a Hattyúk tava nyitánya. Heléna ajkai elégedett mosolyra görbültek,amint az ismerős dallamok eszébe juttatták az első balettelőadását. Halkan dudorászva rajzolta fel a hosszúlábú, vékonyka babák körvonalát,majd egy fájdalmas sóhajtás kíséretében a régi,sosem használt kottafüzet felé nyúlt. Felcsapta egy véletlenszerű oldalon,lapozott párat,majd a legszebbnek tűnő oldalt egyetlen határozott mozdulattal kitépte társai közül. Méregette,forgatta egy darabig,majd szépen formára hajtogatva egy egyszerű ragasztóbűbájjal beragasztotta a füzetbe. Elégedett sóhajjal dőlt hátra és messziről is megszemlélte kész művét. A fekete félvállas megoldáshoz csatlakozó kotta-szoknya elégedettséggel töltötte el, végre úgy érezte, hogy valami igazán jót sikerült alkotnia. A háttérben szóló zene váltott, már a Diótörő egy részlete szólt és Heléna nekilátott modellje hajának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=796432#post796432][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.01. 21:16[/b][/url]

A zene ütemére dobol lábfejével, miközben erőteljes vonalakat húzott a papíron. Teljesen belefeledkezett az alkotásba, azt sem tudta volna megmodani, melyik univerzumban van, ha valaki ilyesm kérdésre vetemedett volna. A papírlány haját két különböző bordó ceruza segítségével alkotta meg. Felhosszú göndör tincseket kreált a lánynak, majd művét magától eltartva messzebbről is megszemlélte. Hümmögött egy sort majd visszahelyezte az asztalra és belefogott az apró javításokba és ismét elmerült a saját kis világába. Elgondolkodott, jó és rossz emlékek cikáztak fejében. Totyogós korától kezdve mostanáig végig pörögtek előtte élete meghatározó eseményei.
A ceruza nagyot koppant a kemény fa padlón, ahogy a nagy bambulásban elfelejtette megtartani. Összerezzent az éles hang hallatán és felvette a színest a földről.
Váratlanul érte a vastag tölgyajtó nyikordulása, riadtan kapta fel fejét, mintha valami rosszban sántikálna éppen. Nagy kerek szemekkel vizsgálta meg az érkező, rendetlen hajú fiút.
- Salut! - válaszolt csípőből. A Herzberg svájci fekvésének köszönhetően legalább annyira volt francia nyelvű, mint német, így némi gyakorlati nyelvtudást magára szedett ott.
- Je m'appelle Heléna vagy Sára? Qui est-ce? - válaszolt - vagyis kérdezett vissza elbizonytalanodva, majd rájött, hogy nem is jó kérdést tett fel. A ki ez? talán kissé bunkónak hathatott így első találkozáskor.
- Merlinre öhm... Comment tu t'appelles? Je suis désolé - Végre kitalálta a jó kérdést és még bocsánatot is kért. Elégedetten dőlt hátra annak tudatában, hogy bár sokat felejtett, de azért még mindig nem olyan szörnyű a franciája. Mint mindenhez amit tanulni kellett természetesen a nyelvekhez is baromi lusta volt, ezért bár lehetősége lett volna rá, sosem hozta fel a franciatudását. A némettel is az volt az egyetlen szerencséje, hogy az anyanyelvi környezetben úgy ragadt rá, mint a kosz. Ezt használta a mindennapokban, az iskolában és a magánéletben is egyaránt. Két év alatt végre visszaállt az anyanyelvi szintű magyar nyelvtudása, de ritkán még mindig megesik, hogy valamit nagy hirtelenjében németül mond ki.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=797614#post797614][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.08. 20:35[/b][/url]

Érezhetően megkönnyebbült, mikor a barna tört magyarsággal szólt hozzá. Igaz, hogy annyira szörnyen francia akcentussal beszélte a magyart, hogy küzdenie kellett a megértésért.
- Szóval Aksel... Erdion? Új vagy? Csak mert nem tűnsz ismerősnek. - Azért biztos ami biztos alaposabban is végigmérte, minden egyes apró porcikáját a lehető legalaposabban kielemezve. Minden apró göndörödést a barna hajban, az arckifejezés legkisebb rezdüléseit és a ruházatát - na jó, főként a ruházatát - is igyekezett a legalaposabban szemügyre venni. Összességében szimpatikusnak találta Akselt, bár úgytűnt, hogy a francia nem kifejezetten szívleli mások társaságát.
- Hűű, na nem mondod, hogy francia vagy? - kérdezett vissza vigyorogva, miközben összepakolta a ceruzáit. A zene elhallgatott és csak most tűnt fel, hogy a falak színe is megváltozott a fiú megjelentével. Annyira nem tetszett neki, hogy a kellemes napsárga szín szomorkás farmerkékké alakult. A csendben esőcseppek kopogását vélte felfedezni, holott meg mert volna esküdni, hogy mikor elindult a szobájából még csodaszép tiszta idő volt.
- Persze, foglalj csak helyet - kedves mosollyal igyekezett ellensúlyozni a fiú rideg ábrázatát, de valahogy nem volt most kedve ledönteni azokat a falakat, amelyek szinte teljesen elzárták Akseltől. Persze bízott abban, hogy a fiú magától is megnyílik majd annyira egy kis idő elteltével, hogy neki csak hátra kell dőlnie és élveznie, hogy a francia mesél. Esetleg a későbbiekben adhatna neki francialeckéket, vagy főzhetnének együtt valami finom francia kaját. Kicsit elkalandozott, ezért fogalma sem volt, hogy a fiú közben leült-e vagy sem. Fejét megrázva pilantott oldalra, hogy felmérje, mi történt amíg ő gondolataiba mélyedt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=800689#post800689][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.25. 16:39[/b][/url]

- És eddig hogy tetszik a kastély? - érdeklődött levakarhatatlanul kedves mosollyal. Nem volt kifejezetten meglepve, hogy a fiú nem ugrott a nyakába. Bár a francia máguscsaládok gyermekei leginkább a Beaxbatons kastélyába költöztek be, de szép számmal akadtak a Herzbergben is. Pont ugyanilyenek voltak, távolságtartóak, közönyösek és mogorvák. Na meg persze egy kissé önteltek. Általában az bevált, ha megpróbált velük beszélgetni az ember. Egy idő után megtört a jég, csak elég kitartónak kellett lenni ahhoz, hogy tőmondatoknál többet kicsikarjon belőlük. Amúgy kedvelte a francia lányokat, iszonyatosan jó stílusérzékkel voltak megáldva és szerettek is a divatról fecsegni. Persze azt gondolta, hogy a kis kócost ezzel a témával nem fogja tudni szóra bírni. Bár, ahogy így végig nézett rajta egészen stílusos srácnak tűnt.
- Áhh igen, rajzoltam, de már befejeztem igazából - vonta meg vállait. Kinyújtóztatta lábait, majd visszahúzta maga alá, ezzel egyértelműsítve, hogy nem, ő bizony még nem készül sehova sem menni. Ha már itt volt és sikerült valami beszélgetés félét elkezdeniük akkor nem adja fel, megtöri a jeget. Vagyis megpróbálkozik vele.
- Szóval kedves Aksel, ha már így a jövőben háztársak leszünk... Nem bánod ha kérdezősködöm kicsit? Mármint ha bánod is fogok, de gondoltam aranyos leszek és megkérdezem előtte, hogy te mit szólsz, mert azért hát mégsem akarlak elijeszteni vagy ilyesmi - darálta egy levegővel. Lényegre törően és egyenesen közölte az igazságot a fiúval. Nem lett volna túl sok értelme azt mondani, hogyha a kis kócos nemleges választ ad akkor csendben visszavonul, mert jól tudta, hogy úgysem így lesz. Így legalább előre felkészítette a fiút a várható gyötrelmes szenvedésre.
Lábával együtt kopogott az esőcseppekkel, ujjai tolltartója zipzárjával játszottak. Túl sok energia volt benne ahhoz, hogy csak üljön ott mozdulatlanul és tétlenül, mint a francia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=805851#post805851][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.04.17. 16:07[/b][/url]

- Gondolom nem herzberges voltál, hanem a Beauxbatonsba jártál. - nyugtázza a tényt. Egyértelmű, hogyha Svájcba járt volna, akkor ismerné, de mivel ezelőtt sosem találkoztak, így nem volt nehéz összerakni a képet, miszerint a fiú a francia mágusiskola padjait koptatta eddig.
- De igen, ahhoz képest teljesen más ez az épület, de szerintem is szép hely. - Bólogatott, hogy megerősítse egyetértését. Kislánykorától kezdve lenyűgözték a kastélyok, egészen addig, míg be nem költözött egybe. Ott és akkor elvesztette azt a gyermeki lelkesedést és a helyét valamiféle kissé közönyös, távolságtartó gyönyörködés, amivel ugyan még mindig elismerte az építészeti műremekek jelentőségét és szépségét azonban a lelkesedés már rég kiveszett belőle.
- Igazából semmi komoly, csak ruhatervek. - A fiú elé tolta a vaskos füzetet a legutóbbi alkotásnál kinyitva és hátradőlt, hogy Aksel nyugodtan lapozgathassa a rajzokat. Egész tetemes mennyiség összegyűlt már az elmúlt évekből és ha az elejéről kezdte lapozni valaki, akkor remekül láthatóvá vált a fejlődés. Az elején egészen bénácska, néhol alig felismerhető torz emberalakok szerepelnek nagyon csúnya kivitelezéssel. Mostanra már legalább az női alakokról el lehetett dönteni, hogy tényleg női alakok és sokkal szebb volt a színezés is.
- Ó, semmi érdekeset. Tudod, ilyen átlagos kérdés, hogy miért pont Magyarország? Mivel foglalkoznak a szüleid, te mit szeretsz csinálni szabad idődben? De igazából bármi érdekel, amivel kicsit jobban megismerhetlek - vonta meg vékonyka vállait. Néha napján még ő saját magát is kicsit parának tartotta, mert azért így lerohanni szegény fiút... Talán nem illett volna. De Sári meg az illem olyan messze álltak egymástól világ életében. A szülei repestek a boldogságtól, mikor sikerült rendesen viselkednie és nem kiakasztania mindenkit a boltban, az utcán, a játszótéren vagy igazából bárhol ahol csak jártak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=816131#post816131][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.08.26. 12:37[/b][/url]

Eszméletlenül boldog volt, mikor kiderült, hogy minden megvan ahhoz, hogy saját elemi állata legyen. A szülei is beleegyeztek, Weöres tanárnő is támogatta, így teljes lázban égett. Kutatott, olvasott, felkészült, hogy a lehető legjobb fogadtatásban legyen része a kis jövevénynek. Hamar összecsiszolódtak, Flynn már hallgatott a nevére, a gyere és a maradj parancsokra, a kíváncsiságát azonban nem tudta visszafogni, így néha napján megesett, hogy elcsámborgott gazdája mellől világot látni. Egyik ilyen alkalommal Sári épp lázasan gyakorolt, mikor Flynn unalmában meglépett mellőle. Hiába indult azonnal a keresésére végig kellett kergetnie az egész kastélyon, mire megérezte azt a jellegzetes füst szagot, amivel az elmúlt hetekben többször találkozott. Úgy rontott be a lélek szoba ajtaján, mintha az élete múlna rajta és mikor meglátta a füstölő pokrócot, a kicsit kétségbeesettnek tűnő lányt és a kanapén ártatlan őzike tekintettel ücsörgő sárkányrókát hirtelen azt sem tudta, hogy kínjában sírjon vagy nevessen.
- Ne haragudj, még sokat kell tanulnia - pislogott bűnbánóan előbb a még mindig füstölő pokrócra, majd a lányra. Egy aprócska kézmozdulattal megszüntette a pokrócot emésztő lángocskát, majd finoman megdorgálta az első ránézésre talán plüssállatnak látszó kedvencét, aki látszólag értette, hogy most rosszat csinált és ezért gazdája haragszik rá. Flynn hogy kiengesztelje dörgölőzött, megpróbált az ölébe mászni és elkövetett mindent, hogy éreztesse a lánnyal hogy sajnálja és szereti őt - épp úgy viselkedett, mint egy közönséges házimacska. - Egyébként nem bánt, ne félj. Én Sári vagyok, ő pedig Flynn - mutatta be párosukat, mert nem rémlett neki a lány. Meg hamár ilyen kedves módon tönkre tette esetlegesen az egyik kedvenc pokrócát illendőnek tűnt legalább bemutatkozni. Szerencsére még nem volt rutinja benne, mert ha az állat tönkre is tett valamit az az esetek többségében a lányé volt és nem másé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=816393#post816393][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.08.30. 22:05[/b][/url]

Sári jobban megijedt attól, hogy Róza milyen ijedt arcot vágott, mint attól, hogy Flynn felgyújtott valamit. Egy pillanatra megállt benne az ütő, hogy mi van, ha az állat véletlenül a lányt sebezte meg. De szerencsére nem történt semmi komoly és a kislány látszólag megkönnyebbül, ahogy meglátta hős megmentőjének nem mondható eridonost. - Akkor jó, ha minden jó - tréfálkozott nem túl szellemesen. Kicsit zavarban érezte magát, de azért nem volt annyira vészes, hogy megakassza a beszédben vagy elvörösödjön. - Szerintem is. Simogasd meg nyugodtan, szereti - biztatta mosolyogva. A sárkányróka kíváncsian szaglászta az idegen lány kezét, majd leugrott gazdája öléből, hogy Rózához is hozzádörgölőzhessen. Olyan volt mint Sára, szerette az embereket és szerette, hogyha foglalkoznak vele. Ebben tényleg nagyon hasonlítottak.
Mosolyogva nézte a kanapéról, hogy hogy barátkoznak össze. Ilyenkor mindig olyan büszke volt a kedvencére, mikor ilyen jól viselkedett és barátkozott. Bár eddig még nem tapasztalta, hogy bárkivel is agresszív lett volna, egyedül vadászat közben látott rajta valami halvány erőszakot, de az sem igazán erőszak volt, hanem inkább az önfenntartás ösztöne.
- Melyik házba jársz? - Míg átgondolta, hogy melyik név lesz a legszimpatikusabb inkább kérdezett. Tetszett neki a Róza is, meg a Lia is, de igazából a Rózi is nagyon aranyosan hangzott. Egy ilyen aranyos lányhoz illett az ilyen aranyos név. sokat gondolkozott azon, hogy hozzá például illett-e a saját neve, és ha igen akkor a Heléna vagy a Sára passzolt jobban. Bár a legtöbbet Sárinak szólították, ebből arra következtetett, hogy mások szerint ez passzol hozzá a legjobban.
- Ő egy sárkányróka, az elemi állatom - válaszolt röviden a kérdésre, bár tudta, hogy úgyis fog kapni még néhányat ezután. Mi az a sárkányróka? Mi az elemi állat? Ezek olyan furcsának hangozhattak egy mugliszületésűnek, Sári igazából el is tudta képzelni. Még szerencse, hogy nagyon alaposan felkészült a témából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=816858#post816858][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.09.12. 18:08[/b][/url]

Elöntötte a szívét a melegség, ahogy a lány ujjai eltűntek a pihe-puha bundában. Kicsit úgy érezte magát, mintha a gyerekéről lenne szó, teljesen felébredtek benne az anyai ösztönök. Mindig is tudta, hogy fiatalon szeretett volna édesanya lenni, mert nem járókerettel akart megjelenni a gyerekei diplomaosztóján. Ez azonban keresztbe tett volna a balettos karrierjének, így tudta, hogy néhány éven belül olyan nehéz döntést kell hoznia, ami az egész életére kihatással lesz.
- Eridon - húzta ki magát büszkén. Szeretett a pirosak közé tartozni, el sem tudta volna képzelni magát más házban. Na jó, talán még a Navinébe befért volna saját belátása szerint, de semmi pénzért sem akart váltani. Jó volt neki ott ahol volt, szeretet vette körül és jó barátok. Más meg nem kellett neki ahhoz, hogy jól érezze magát.
- Igen, elemi állat - ismételte meg és hogy nyomatékosítsa még bólintott is egyet mellé. Hallotta a hangján, hogy elgondolkozott, de nem akarta taglalni míg nem kérdezett rá konkrétan. Nem akarta untatni a kiselőadásaival. - Ó, hát igen, elég sok meglepetést tartogat a varázsvilág, ha most csöppensz bele. - Sári hiába járt mugli óvodába és iskolába a Herzberg előtt, a szülei azért felkészítették rá, hogy miféle világba fog csöppenni később, így őt nem érték nagy meglepetések. Persze, voltak dolgok amik őt is meglepték, de mégis, nem volt annyira lemaradva kortársaitól, mint a mugliszületésűek.
- Tudod, elemi mágus vagyok. És ez a kis cukiság segít abban, hogy megtanuljam használni az erőmet - magyarázta el röviden. Túl hosszú lett volna, ha részletezni akarta volna, hogy mi mindenben segítette még őt Flynn, és lehet, hogy Rózi nem is értette volna, hogy miről beszél hosszú-hosszú percekig, így inkább megkímélte minden felesleges részlettől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=818235#post818235][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.10.01. 22:29[/b][/url]

Olyan kérdéseket tett fel a lány, amire nem biztos, hogy neki kellett volna válaszolnia. Mármint az egy dolog, hogy beleásta magát a témába, de lehet, hogy szegény Róza jobban járt volna, ha egy tanár magyaráz neki ilyenekről, aki igazán ért is ahhoz, amiről beszél.
- Hát tudod, valamilyen szinten képes irányítani a saját elemét. Ő például tud tüzet fújni, mint egy kis sárkány - hozta fel a legegyszerűbb példát, amint keresztül biztosan Róza is megértette, hogy miről elemi állat az elemi állat. - Őszinte leszek: nem tudom. Erről nincsenek adataim igazából, de valahol biztosan van róla írva valami - gondolkodott el. Bár ő egyik könyvben sem találkozott ilyesmivel, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett ott bármelyikben, amelyiket ő is olvasta. Ha igazán őszinte akart lenni magához is, akkor bevallotta, hogy néhány részt azért elsumákolt, ami annyira nem tűnt érdekesnek, és csak azt olvasta el, ami a saját eleméhez kapcsolódott. A lustaság nagy úr, mint szokták mondani és ő aztán rosszabb napjain igazán lusta tudott ám lenni.
- Na igen, itt aztán meglepetésekből sosincs hiány - nevette el magát. Itt aztán mindegy volt, hogy ki milyen családból származik, meglepetések akkor is érték az embert, ha azt hitte, hogy már mindent látott és mindenre fel van készülve. A Bagolykő falain belül ilyen opció nem létezett és kész.
- Egy aeros kisállat lehet tudna, de ő nem repül. - Egyébként elgondolkodtató felvetés volt, hogy vajon egy levegő elemű mágus állata képes lenne-e ilyesmire, de mivel nem volt tisztában a többi lény tulajdonságaival, így kapásból nem tudta volna eldönteni, hogy ez vajon megvalósítható ötlet lenne-e. De azért értékelte a Rózában rejlő kreativitást.
- Igen, ez nem tanulható képesség. Ha jól emlékszem tizenhat és harminc éves kor között jelenik meg, ha addig nem akkor nem is fog. - Olyan okosnak érezte magát, hogy végre valamit biztosan tud. Bár neki nem éppen a legkedvesebb formában jelent meg, de végülis nem történt semmi komoly és megoldhatatlan probléma.