36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony
Lélek szoba - Madarász Gergely hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2018. szeptember 16. 01:01 | Link

Richard

Hát, ez is megvan. Eladtam a lelkem az ördögnek, vagy legalábbis egy évre tanításra kárhoztattam magam, de lehet, hogy az előbbivel jobban jártam volna. Mivel azonban a modern mágia sem képes rajtam segíteni, valamivel ki kell töltenem az időm, s mivel a kedvenc szórakozásaimról gyakorlatilag lemondhatok, akár új hobbi után is nézhetek. Ugyan, milyen nehéz lehet túlélni egy falka dilettáns, pálcával hadonászó tinédzsert?
P.s.: Karma, tudom, hogy ezt olvasod. A kérdés költői. Nem kihívás.
Van némi nosztalgia bennem, ahogy - igazgatói engedéllyel - a kastélyban lófrálok, pedig életemben először járok itt. A vizsgaidőszak végefelé szinte semmi mozgás nincs, alig pár emberre hozok frászt a folyosókon. Ide is, oda is benyitok, röviden felmérve a termeket, varázslatokat és állapotokat. Hát nem dobok hátast, mit ne mondjak. Az egyetlen pozitívum, hogy a fáklyákat lecserélték, de terrrmészetesen a lovagi páncél örök és elpusztíthatatlan, kötelező jellegű kellék.
Az egyik terem aztán végre felkelti az érdeklődésem - megbűvölt napszemüvegem lencséjén át jellegzetes manaszálakat látok csavarodni, úgyhogy rögtön ki is lövök az ajtó irányába. Lekönyöklöm a kilincset, hogy ne kelljen a zsebemből kihúzni a kezem, majd ugyanezzel a lendülettel besétálok. Kissé hirtelen a díszletváltás, de számítottam rá, hogy illúzió fogad majd, így inkább csak forogva tanulmányozgatom a varázslatokat, amik a helyiséget alakítják és álcázzák.*
- A jó k... anyád,-*dicsérem aztán meg a térdtájékon nekemrontó asztalt, végre feltolva homlokomra a teljesen indokolatlan sötétítőt. A világ hirtelen kitárul előttem. Mit keres ez a szúette sz*r a romok közepén? Meg ez a tetves kanapé, ami a következő lett volna, amin átesek. Nem sokon múlt, pedig ha a pamlagon elnyúló nagyfülű srác ölében kötök ki, csak a sokéves átlagot hoznám.*
- Nem a tiéd. Hacsak nem vagytok rokonok.-*Nyugtatom meg az ismeretlent, az asztal felé bökve állammal.  
Szál megtekintése

Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2018. szeptember 25. 23:55 | Link

Richard

Ahhoz képest, hogy épp magára locsolt egy fél vödör forró italt - ami illata alapján vélhetően kakaó - van képe kóstolgatni. Azt hiszem, jobb, ha elkezdem ezt szokni, elvégre a serdülő korcsoport nem arról híres, hogy túlzottan elnéző és együttműködő lenne a felnőttekkel szemben. Azt persze nem tudom, mennyire tartanak majd öreg szivarnak...de nincs okom jóra számítani.
Akkor hát lássunk is neki.  
- Persze-persze, meg is feledkeztem róla,-*bólogatok, ennek ellenére laza mozdulattal ejtem vissza orromra a szemüveget, hogy a színezett lencse mögül kényelmesen szemügyre vehessem a srácot, ellehetetlenítve pillantásom követését.*- Mindig is fájlaltam, hogy nem denevérnek születtem. Kiváló képesség az echolokáció,-*cseverészek megszokott, Nagy-Britanniában rajtam ragadt és sokat csiszolgatott stílusomban. Tükörsíma és annyira lehet rajta fogást találni, mint egy olajozott angolnán. Miután kedvemre kielemeztem a körülötte örvénylő manaszálakat, "észreveszem" a nekem szegezett varázseszközt és "meglepetten" lekapom a napszemcsit.*
- Az ott a pálcád vagy...?-*közelebb trappolok (megtéve mind azt a két, legfeljebb három és fél lépést, amit az asztal megkerülése igényel), hogy alaposan megszemlélhessem a fenyegetést, jóóó közelről. Természetesen érdeklődésem kizárólag szakmai és minden figyelmem a pálcára összpontosul, ami lehetővé teszi, hogy maradéktalanul ignoráljam a közelségem kiváltotta ellenérzéseket.*
- 9 és 3/4 hüvelyk, könnyed, kellemesen rugalmas. Közepes gyantatartalmú rezonáns luc, sárkányszívizom-húr maggal. Szép darab,-*lelkesedem olyan visszafogottan, amennyire ezt hihetően lehet ebben a szituációban. Nem sietek felegyenesedni, mert engem nem feszélyez az egész (vicces is lenne, ha a saját tolakodásomtól jönnék zavarba), viszont kifejezetten jó móka mások reakcióját figyelni.
Mondjuk lehet, hogy meg fogom még ezt bánni. C'est la vie.
Utoljára módosította:Madarász Gergely, 2018. szeptember 25. 23:57 Szál megtekintése

Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2018. október 3. 23:57 | Link

Richard

Ha az embert heti szinten öntik le valamivel, akkor egy idő után már nem veszi a fáradságot, hogy törődjön az ilyen bagatell apróságokkal.
A srác gyakorlatilag fénysebességgel pakolja el a nekem szegezett pálcát, evidensen sokkos állapotban meredve rám. Élvezem az ilyen pillanatokat, amikor hallgatóságom köpni-nyelni sem tud, bár ez igazán olcsó kis trükk számomra. Gyakorlatilag csak elemezni tudok. Amúgy nem szokásom szükségtelenül villogni a tudásommal, viszont ez a helyzet nagyon adta magát.*
- Igazán semmiség,-*bólogatok már-már merev komolysággal, mintha valóban rászolgált volna az elismerésre. A menő pálca persze nem garancia rá, hogy a hozzá tartozó varázsló/boszorka/fúriafűz is impresszív, de na, minden partihoz kellenek parasztok. Noha az, hogy sejti, nem igazán hétköznapi a tudásom, egész biztató jel. Még a végén előléptetem.
Hagyom, hogy meneküljön (bár ötletem sincs, mit hisz, hogy akkor majd itt és nyomban rámászom? vagy majd egészéves büntetőmunkára küldöm? Frics dedikált, bekeretezett gratulációt postázna nekem). Mérlegelem, eléggé traumatizáltam-e már ahhoz, hogy híremet keltse, mert nagyban megkönnyítené a munkámat, ha a diákok egymás közt építgetnék ki az engem övező legendakört és nem nekem kellene ezzel vesződnöm.
Á, még jár a szája. Akkor csüccs és csevej. Asszem, Alistair se ér még rá vagy egy óráig, szóval nincs hova sietnem. Legalább páholyból élvezhetem Csészike (rosszul palástolt) zavarát és lelkesen helyeselhetek.*
- Hogyne, csak természetes. Manaanalitikus vagyok.-*Meg ilyen rohadt rejtélyes. Kíváncsian várom, mit bogoz ki ebből és milyen kérdésekkel rukkol elő (nekem is lenne amúgy, például hogy Shakespear is szereti-e a kakaót?). A szemüvegemet a kabátom nyakába akasztom, hogy zsebre vághassam a kezem és a fotel karfáján végignyúlva a támlának dőlhessek nézelődni. Reaktív illúziók, nem is rossz.  
Szál megtekintése

Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2018. november 3. 21:38 | Link

Richard

Zavar. Annyit látom másokon, hogy már simán hihetném azt, hogy az emberi arcnak ez az alapberendezkedése, mégse bírom elunni, hogy egymás után hozzam zavarba hallgatóimat. Főleg akkor vicces, amikor valaki annyira nem bírja eldönteni, mihez kezdjen velem, hogy minden ösztönös tiltakozása ellenére belemegy a játékba és úgy tesz, mintha nem érezné, hogy a felszínen hétköznapi csevejünkben semmi normális sincs. Pedig a figyelmesebbek mind tudják, hogy ingoványos talajra tévedtek, és lassan felőrlik őket a kétségek.
Jár nekem ennyi élvezet, úgy érzem.
- Dehogy, dehogy. Én ezt kötelességemnek tekintem,-*és valóban, ha szívathatom a helyi gyógyítótanoncokat, készséggel végigelemzem a pálcáikat, bár ha sokan jelentkeznek, akkor belépődíjat is fogok szedni. Komolyságom azt a benyomást kelti, hogy életbevágóan fontos feladatról beszélek, amin akár emberi életek is múlhatnak, miközben felelősségem teljes tudatában - avagy maradéktalan érdektelenséggel - pózolok a kanapé karfáján. A tartásom olyan méltóságteljes, mint egy antik szoboré (a fejem meg majdnem olyan hiányos, mint a Szfinxé), az öltözetem és a rajta gyöngyöző kakaócseppek azonban nagyban rontják az összhatást.
Aztán a srác végre észreveszi, hogy elúsztatta a könyvét. A tárgyat magát nem sajnálom, ütött-kopott, agyonolvasott darab, azonban pont ebből és a reakcióból érzem, hogy ez most nagyjából egy szeretett házikedvenc elvesztésével egyenértékű esemény. Amit pedig biztosra veszek, hogy nem szeretnék jelen lenni, ha újdonsült aeromágus ismerősöm úgy dönt, jogosan vagy jogtalanul engem hibáztat majd a kötet kimúlásáért.*
- Viszlát!-*intek még az ajtóból visszafordulva, mert ha valamit nagyon angolosan csinálok, az a távozás.
Szál megtekintése

Lélek szoba - Madarász Gergely hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony