 A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.
A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.
Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.
Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek. Emma McNeilly leírása
|
|
|
Lucy Elliston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
|
|
Sheela Lengrond Írta: 2016. április 3. 13:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=582884#post582884][b]Lucy Elliston - 2016.04.03. 13:14[/b][/url] Mindenki ideges volt körülöttem, amikor beléptem az iskolába. Fogalmam sincs miért mérgelődnek. Mintha valami szörnyű történt volna. - Úgy tűnik későn jöttem - sóhajtottam fel. Elindultam felfedezni egy kicsit az iskolát. Hatalmas terek voltak mindenütt, és az idegesség mellett rengeteg kedves emberrel is találkoztam. Ekkor mellettem elment egy lány, aki még idegesebbnek tűnt, mint a többiek. Még mindig nem értettem semmit így tovább szökkentem az iskolát nézve. Az udvaron frissen sütött a nap a fák lehullatták leveleiket.. Minden csodás. Vissza felé menet viszont teljesen eltévedtem. Egy üres folyosóba kerültem ahol senki sehol. Egy tölgyfaajtó felkeltette az érdeklődésem így benyitottam. Kényelmes ágyak mindenütt halk lassú zene és mintha azt súgná "Gyere itt nyugalmad lesz". Egy lányt vettem észre az egyik fekvőhelyen. Eleinte féltem közelebb menni, de barátkozni akartam és segítséget is kellett kérnem. Közelebb mentem hozzá. Reménykedtem, hogy nem alszik így halkan közelebb léptem hozzá. Az ismeretlennek hosszú szőke haja volt. Úgy véltem, hogy csak tetetti, hogy alszik így köszöntem neki. - Szia, tudsz segíteni?
|
|
|
|
Lucy Elliston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
|
|
Sheela Lengrond Írta: 2016. április 4. 19:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=583538#post583538][b]Lucy Elliston - 2016.04.04. 19:53[/b][/url] - Köszi, szépen - ültem vidáman mellé. Lehet rosszkor zavartam, mert nem egyből vett észre. A kék szeme volt, ami nagyon tetszett nekem. Szőke fürtjeit csak úgy omlottak a vállára, majd rájöttem, hogy ideje nekem is beszélnem. - Az igazság az, hogy nem igazán tudom miért ideges mindenki. Alig jöttem az iskolába mindenki mérgelődött, vagy csak pufogott. És én tényleg csak most jöttem nem olvastam semmit ezelőtt erről a helyről, na meg a hírekről. Szóval reménykedem, te talán tudsz valamit - néztem rá reményteljesen. Én nem szerettem hazudozni meg semmi így ilyenkor szoktam kiönteni, amiket gondolok és nem értek. Na, igen és az nagyon ritka, ha valaki meghallgat. Erőteljesen bámultam a padlót közben hallgattam a halk zenét és a lányt vártam, hogy válaszoljon. Annyira kényelmesnek tűnt az ágy, hogy legszívesebben elaludtam volna rajta… Ne kalandozz el Lucy - szidtam le magamat. - Később aludhatsz, ne kalandozz el - ismételgettem folyamatosan, majd megint az idegenre néztem, és próbáltam rájönni mi járhat a fejében. Vagy is inkább próbáltam nem aludni. Remélem értelmes választ kapok - sóhajtottam fel elkeseredetten.
|
|
|
|
Lucy Elliston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
|
|
Sheela Lengrond Írta: 2016. április 9. 19:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=585223#post585223][b]Lucy Elliston - 2016.04.09. 19:15[/b][/url] - Azta... Nem gondoltam ezt. - döbbentem le teljesen. Amikor még nem érkeztem, akkor erről szó sem volt, hogy ennyire korlátozzanak bennünket. - Egyszerűen...Felfoghatatlan. Hogy lehet egy felügyelőnek olyan joga, mint egy tanárnak?! - akadtam ki. Én főleg azért is jöttem a Bagolykő Mágustanodába, hogy kiélvezzem az itt létet. Nem pedig azért, hogy figyeljék minden lépésem, minden lélegzésem, mindent, amit csak teszek. - Már értem miért ideges mindenki - dőltem hátra az ágyra. Az arcomba temetem a kezem és nem érdekelt, hogy kinézz hülyének, és ki nem. Nem tudtam mit szólni ehhez. Lehet, hogy a lány is ideges lehetett, mert a hangjában hallottam a duzzogást. - És a szülőknek ugyan úgy lehet levelet küldeni bagolypostán nemde? Nem ellenőrzik a levél tartalmát ugye? - kérdeztem tőle még mindig hátra dőlve. El akarom mondani a szüleimnek, hogy koránt sem olyan, mint régen volt. Koránt sem olyan, amilyennek anya mesélte. Egyre jobban hiányzott a hely, ahol nem korlátoznak semmibe. Az otthonom. - Nem! Lucy nem szabad most feladnod! - ostoroztam önmagam. Felejtsünk el mindent, ürítsük ki a fejünket. Azért jöttünk ebbe az iskolába, hogy varázslatot tanulhassunk, azt pedig nem korlátozhatják. Vagy is remélem... A zene felgyorsult, ahogy az én gondolataim sortüzei is egyre nagyobb lett. Nem tudtam tisztán gondolkodni, akármennyire is akartam. - Te is érzed, hogy gyorsabb a zene? - hajoltam vissza a partnerem mellé.
|
|
|
|
Lucy Elliston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
|
|
Sheela Lengrond Írta: 2016. április 19. 20:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=588263#post588263][b]Lucy Elliston - 2016.04.19. 20:24[/b][/url] - Megnyugodtam - fújtam ki mélyen a levegőt. Ezek szerint, annyira nem kell félnem attól, hogy ne merjem a szüleimnek megmondani. Vagy lehet, hogy tudják? De ha anyu tudta volna, nem engedett volna el. A vállamon éreztem kezeit, amitől bennem egy kis megnyugvás lépett. Éreztem rajta, hogy ideges, hogy úgy érzi magát, akár csak egy kalitkába zárt kis madár, akinek minden lépését figyelik. Így is én voltam. Én szabadságot akartam, nem fogságot... - És egyáltalán... Minek ezek a felügyelők?! Rosszat tettünk? Vagy micsoda? - sóhajtottam elkeseredetten. Így nem juthattok, ki a külvilágra, nem fedezhetem fel azt amit édesanyám mesélt. A gyönyörű tájak, a gyönyörű csillagos ég esténként.. Így maximum az ablakból nézhetem, de úgy meg nem élvezetes. - Jó, hogy nem dementorokat küldenek ránk - motyogtam. Már csak azt kellene, hogy a maradék boldogságom, egy Azkabani szörnyeteg kiszívja. Akkor viszont szerintem az iskola is bezárná a kapuit, mondván nincs új diák. - Amúgy igazad van. A falak is mások lettek. - pillantottam körbe. Igaz alig láttam a sok freskótól, de így is kitudtam venni, hogy a neon kék színről sötét zöld lett. Lehetséges..? Egy idegig némán bámultam magam elé a lányt néztem, aki a zenének átadta magát, így én is próbáltam megnyugodni, és egy picit a pozitív oldalát is nézni, az itt létemnek.
|
|
|
|
Lucy Elliston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
|
|
Sheela Lengrond Írta: 2016. július 7. 17:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=607384#post607384][b]Lucy Elliston - 2016.07.07. 17:14[/b][/url] Úgy őszintén? Jól érzem magam. - mosolyogtam. Annak ellenére, hogy itt létem alatt, nem számítottam olyan szabályokra, attól függetlenül, nagyon is boldog voltam. Eszembe jutott anyukám, amikor mondta, hogy milyen jó lesz itt, milyen szabadok lehetünk.. - Neked nem hiányoznak a szüleid? Rengetegszer visszagondoltam rájuk, és mindig rájövök, hogy mennyire hiányzik a törődés. - sóhajtoztam szomorúan. Akármennyire is döntöttem el, hogy önálló leszek, ennek ellenére nagyon hiányoztak, a szüleim. Az együtt töltött idő, a rengeteg nevetés, a beszélgetések. A zene hirtelen megváltozott, ahogy a hangulatom is. Most már nem egy gyors szám szólt, hanem inkább egy nyugodt, lassú szám. Behunytam a szemem. Egy mezőre gondoltam, ahol futkorászok szabadon. Senki nem korlátozz, senki nem mondja meg mit csinálok. A friss tavaszi szellő csiklandozza arcomat, a madarak, mintha kommunikálnának egymással.. Gyorsan visszatértem a valóságba. Nem szabad elkalandoznom, akármennyire is szerettem, olykor szabadnak érezni magam. Ha órán történne ez, ott süllyednék el, szégyenemben. Régóta küzdök úgy nevezett "problémával", hogy könnyen elkalandozok. De nem tehettek én arról, hogy szeretem a szabadság érzetét. - Kemények itt a tanárok? - tettem fel végül egy olyan kérdést, ami terelte, az eredeti témánkat.
|
|
|
|
Lucy Elliston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
|
|
Sheela Lengrond Írta: 2016. szeptember 15. 19:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=617814#post617814][b]Lucy Elliston - 2016.09.15. 19:49[/b][/url] - Kedvenc tanárom? - esek heves gondolkodásba. - Őszintén bevallom, hogy nincs kedvenc tanárom még. Bár ki tudja. Lehet az évek során ki fog alakulni. - kacsintok rá majd az órára nézzek. - Huha már órák óta beszélgettünk és nekem még van leckém! - pattanok fel rémülten és hajamba túrok. Remélem nem fogja nagyon zavarni, hogy most csak így hirtelen eltűnök. A zene megváltozott ismét, egy pörgős rock féleség ment. Mélyen beszívom a levegőt és próbálok lenyugodni. Felidézzem édesanyám dalát, aki annyiszor énekelt nekem kiskoromban, édesapám meseit, amik mindenféléről szóltak. Halvány mosoly suhant át arcomon és a hatás kedvéért a szemeim is lehunytam, majd hirtelen kiskoromba találtam magam. Ahogy anya kint van a kertbe és dudorászik én meg odafutok hozzá, és rámutattok a kedvenc virágomra a rózsámra. Ahogy elmagyarázza, hogy mi az, és nekem mennyire tetszik a színe. Ahogy mosolyog rám... Kétségbeesetten megrázom fejem és visszatérek a valóságba. - Nem most nem szabad kalandoznom! - jelentem ki magamnak, és remélem Sheela nem nézz komplett idiótának... - Figyelj örülök, hogy beszélgettünk. - fogom meg kezét elmosolyodva. - Éééss remélem találkozunk is még. - teszem gyors még hozzá, és kiegyenesedem. Az ajtóhoz lépek és még egyszer vissza a lányra. - Szia Sheela. - mondom ki érzékein nevét, és elhagyom a helyszínt. Tényleg remélem, hogy még találkozunk. Sheela igazán jó társasági ember, aki meghallgat, kedves és egyáltalán nem olyan, mint akikről anyu mesélt. Ezekkel a gondolatokkal sétálok a szobám felé és a mosolyt nem bírom letörölni az arcomról. (Na jó köszönöm a játékot ^^)
|
|
|
|
