36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony
Lélek szoba - Návay L. Viktor hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 1. 18:30 | Link


- kaland, valamikor júliusban -

Már viszonylag hosszú ideje nem volt álmatlan éjszakám. Hónapok óta ez az első alkalom, hogy hiába képzeltem magam elé a kerítésen átugráló bárányokat, a négyszázhuszonhetedik után is éppen annyira nem jött álom a szememre, mintha még hatvankettőnél tartanék vagy valahol annál is előbb. A mennyezet bámulása hasonlóan sokat segített, de még az ablakon át látható csillagokat is hiába lestem kitartóan. Végül már úgy döntöttem, hogy felkelek és a konyhában keresek valami megoldást a problémára, például tejet és mézet, ha ugyan akad még belőle, vagy ha nem, hát főzhetek kakaót is. Akár. Ám a mocorgásommal akaratlanul is sikerült felébresztenem Richárdot is még azelőtt, hogy egyáltalán a szobából sikerült volna kijutnom, és a csillagvizsgáló ötlete az ő agyából pattant ki aztán. Azaz pontosabban vánszorgott, amilyen álmosan pislogott rám még abban a pillanatban, amikor megkérdezte, miért nem ülünk be oda kicsit, de hát ez már puszta részletkérdés. A konyhába azért csak sikerült eljutnom, és végül kakaó helyett karamellás tejet igyekeztünk nem kilötyögtetni a bögréinkből útban az északi torony felé. Ide talán két órája hoztam át a párom, miután a vállamnak dőlve sikerült elaludnia, nekem pedig nem volt szívem felébreszteni, hogy akkor menjünk már vissza a hajóra. Ez a kis szoba úgyis itt van a csillagvizsgáló szomszédságában, és hétvégéken eléggé néptelen tud lenni ahhoz, hogy bárkit is zavarjon, ahogy éppen Richárd békésen alszik a kanapén, én meg nagyokat ásítva pislogok magam elé, mert az álommanó továbbra is messzire elkerül - nagyon megorrolhatott rám tegnap valamiért -, és simogatom a haját, ahogy fejét az ölemben nyugtatja. Milyen békés, állapítom meg magamnak gondolatban. Észre sem vette, hogy odakint milyen vihar tombolt még nemrég. Tulajdonképpen nagyon örülök is neki, hogy ez nem ébresztette fel, miután nekem már úgyis sikerült.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. szeptember 1. 19:07 Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 1. 18:52 | Link



Mocorog. Ébredezik. Megsimogatom a haját, aztán nyújtózik egyet, és rám emeli a tekintetét. Milyen kis álmos még. Hihetetlenül aranyos, ahogy még fáradtan dünnyög is. Megölelem. Jólesik most ez nekem is, és ahogy a nyakamhoz fúrja a fejem, most is felhangzik torkomból az az elnyújtott, nem igazán artikulált hang, ami leginkább dorombolásra hasonlít. Most kevésbé mély, mint amikor éppen felébredek, sokkal inkább rekedt, morgásra emlékeztető, de azért még nem marad el. Már egyfajta reggeli rituálé, üdvözlés, mielőtt még képes lenne értelmesen megszólalni bármelyikünk is. Hümmögéssel jelzem, hogy nem aludtam, a fejemet is megrázva mellé. Egy pillanatra lehunyom a szemem aztán. Ég a szemhéjam, már-már fájdalmasan, nem is bírom csukva tartani sokáig, de ha ez most ilyen, estére talán éppen elég fáradt leszek ahhoz, hogy aludjak is végre. Az is lehet, hogy akár már délutánra is. Orromat a hajába fúrom, amíg még hozzám bújik, aztán engedem, hadd keljen fel. Én még maradok, fejemet hátradöntve pislogok a mennyezetre, még ha pihentebb ettől aztán nem leszek kicsit sem. Nem tűnik fel a madár, amíg újra meg nem szólal. Most mozdulok csak meg, nyújtózva, végigropogtatva pár mozdulattal a hátam és a vállaim is, aztán pedig az ablak felé fordulok, hogy megnézzem, hogy áll mostanra a vadőr azzal a fával. Futó mosollyal veszem tudomásul, hogy övé a posta, de azért nem igazán fogom fel. Fáradt vagyok. Még szerencse, hogy ma nem kell mennem dolgozni, az Eridont pedig remélem Ádám megbírja egyedül is így vasárnapra, mert semmire sem vagyok jó gyakorlatban. Legalábbis úgy érzem. Talán ha nagyon muszáj, össze tudom szedni magam egy vödör kávé után, de inkább ne kelljen.
- Hm… jó nagy pusztítást végzett ez a fránya vihar - állapítom meg egy hatalmas ásítást követően, és megfordulok, éppen amikor leül a földre.  Ajjaj, mi lehet a baj? Elkerekedik a szemem. Nem halt meg senki? Jaj, édesem, de akkor meg miért olyan szomorú? Mi történt? A káromkodás az ő szájából különösen fura, még ha nem is holmi különösebben csúnya. Leülök mellé a földre és átkarolom a derekát.
- Mi a baj? - kérdezem csendesen, államat a vállán támasztva meg, homlokomat a halántékának döntve. Mondd el nekem, mi a baj, mert valami van, ez kétségtelen. A kezében tartott levélbe szándékosan nem nézek bele. Bizonyára gyors választ jelentene, de ő kapta, megvárom, hogy elmondja, mi zaklatta fel ennyire.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 1. 19:05 | Link



Megváltozik a hangulat a szobában. A bútorzat is változik, alakul a hirtelen rátelepedő érzésnek megfelelően, de enélkül is pontosan érzem. Leköti a figyelmét a levél. Zaklatott. Ismerem már minden rezzenését lassan, nem kell ahhoz szólnia. Mellé ülök és átölelem a derekát. Elém tartja a levelet válaszul a kérdésemre. Nem engedem el a derekát, ahogy államat még mindig vállán támasztva olvasom el a levelet. Sóhajtok a végére. Nem tudom, hol kallódhatott, de megértem, ha zaklatott. Minden emléke egy fénykép, és most mégis itt van egy kézírás is, egy egész levél. Csókot nyomok az arcára, megsimogatva a haját is aztán egy pillanatra elengedve bal kezemmel a derekát, majd újra átkarolom.
- Talán meg kellene nézetnünk először is valakivel, aki ért az átkokhoz. Ismerek pár átoktörőt a minisztériumnál, valamelyiküket megkérdezhetem akár, hogy nem vetne-e rá egy pillantást - vetem fel. Azért van bennem némi szkepticizmus az egésszel szemben, merthogy Richárd bármilyen különleges is, a vér szerinti családjáról nem feltétlen hallani sok jót. Ismerem őt, tudom, hogy semmiben nem hasonlít rájuk, és bizonyára már az anyukája is páratlanul egyedi Szépvölgyi lehetett, de a nagyszülei meg úgy egyáltalán a közismertebb rokonok minisztériumi körökben inkább hírhedtnek számítanak. Nem vagyok benne biztos, hogy nem lennének képesek akár valami ilyesmire is, ha eszükbe jut, hogy van még egy leszármazott, aki talán jól jönne mindenféle családi ügyletbe.
- Ha meg kiderül, hogy ártalmatlan, akkor elkezdhetünk gondolkodni azon is, hogy merre, hogyan tovább. Jó? - kérdezem tőle, az utolsó egyszavas kérdést már csak dünnyögve, majd puszit nyomok a hajtincsei közé. Minden rendben lesz. Nem vagyok ugyan száz százalékig biztos ebben hirtelen, de szeretnék az lenni. Szeretném azt mondani, hogy nem lesz semmi baj, mert kitaláljuk, hogyan is lesz ez a legjobb. Ki fogjuk találni.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 1. 19:08 | Link



Mellbevágnak hirtelen a szavai. Nyelek egy nagyot. Nem akartam rosszat, és nem hiheti ő sem komolyan, hogy csak úgy bevinném a naplót, hogy tessék, nézzék meg, és akkor már a Szépvölgyi családnak is utánanézhetnek egyúttal. Azért ehhez kicsit több szorult belém a szfinxekből, nem véletlen végeztem náluk. Mielőtt azonban bármit is mondanék, le kell nyelnem ezt a pillanatnyi rossz érzést. Kelletlenül szusszanok, többre azonban tulajdonképpen energiám sem marad. Az át nem aludt éjszaka szerencsére eléggé leamortizált ahhoz, hogy ne támadjon kedvem esetleg itt hagyni és becsapni egy ajtót, amíg öt percnyi dühös toporgás után lenyugszom és visszajövök átbeszélni. Fáradtan sóhajtok, és mindössze annyiban látni, hogy nem esett ez most jól nekem sem - még ha tudom is valahol az egész mögött, hogy inkább a helyzetnek szólhat a haragja, én csak itt vagyok -, hogy elengedem. Térdemre támaszkodva bámulok a naplóra, majd rá emelem a tekintetem, aztán ismét visszanézek a naplóra.
- Arra gondoltam, hogy kereshetnék olyat, akiben bízom, mert jobban ismerem… és aki nem retten vissza modjuk egy titoktartási szerződéstől. Hülye azért nem vagyok - közlöm, és itt mégiscsak kiérződik némi sértődés a hangomból. Nem véletlen lettem auror sem, szögezzük le azt is. Ismét szusszanok aztán kurtán, már jóval kevésbé kelletlenül, és megrázom kissé a fejem.
- Az tényleg nem hiányzik - állapítom meg, lassan újra dereka köré fonva a karom közben, hogy újra elengedjem percekkel később. Úgy tűnik, jobb lesz, ha most kicsit hagyom inkább, hogy kiháborogja magát.
- Ezért lenne szükségünk olyasvalakire, aki igazán ért is ezekhez. Ez átoktörőre például, aki nem csak a bűbájokat tudná megnevezni, amivel létrehozták, hanem azt is meg tudja állapítani, nem horcrux-e netán, vagy milyen mágia van rajta és azok hogyan fonódtak össze. Ki tudja, mit alkotott eddig az a sok egymásra halmozott varázslat - válaszolom elmélázva a lehetőségeken. Amióta ténylegesen a minisztériumnak dolgozom, egész érdekes dolgokat is láttam már, különös átkokat, felgyülemlett mágia okozta furcsaságokat, és még csak most kezdtem. Messze nem ismerem az egész varázsvilág mély bugyrait, amiknek egyikéből ez a napló is származik, de biztosan van olyan ember, aki már kellőképpen beleásta magát ezekbe.
- Túl fáradt vagyok, de dühöngeni én szoktam, azt ugye vágod? - kérdezem meg, és kinyújtom a karom, hogy nagyot roppan tőle a vállam. Lehunyom a szemem is egy hosszabb pillanatra. Ég a szemhéjam, kellemetlenül, hogy nehéz lehunyva tartani, így ismét ki is nyitom a szemem és elnézem a naplót, meg a páromat. Ritkán… nem, egész pontosan még soha nem láttam ilyennek, és valahol értem, hiszen felbukkant valami az inkább hírhedt, mint híres családjából, aminek nem kellett volna, viszont most úgy vagyok vele, hogy erre is találunk valami megoldást, ha nem előbb, hát utóbb.
Szál megtekintése
Lélek szoba - Návay L. Viktor hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony