A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

- Tűnj el! Tűnj el!
Rohanok az üvöltő portrék véget nem érő folyosóján. A szellem kerget megint, aki a szfinx portré előtt is vegzált.
- Ne röhögj már!
De a néhai illető csak kacag fülsértő hangján. A fejemre tapasztom a karjaimat, és úgy rohanok tovább. Néha felnézek, hogy orra ne bukjak valamiben, de csak a festmények gúnyos, rosszalló, gonosz tekintetét látom, egyébként üres az egész hely.
A kísértet teljesen becsavorodik, képkereteket vagdos hozzám, nyakamat behúzva hajtom tovább magam. Záporoznak rám a képek. Egy elém esik, a lila ruhás dáma arcára lépek. Nem kérek bocsánatot.
Egyre kevesebb festmény talál el. Talán lemaradt? De nem nézek hátra, már iszonyatosan kell pisilnem. Kinyitom a piszkos sárgás-fehéres ajtót. A volt iskolám vécéje. Na végre.
De a fülkék mind meg vannak rongálva. Az egyiknek az aljából hiányzik egy méteres darab, a másiknak a közepéből. Így nem lehet!
Muszáj kiválasztanom egyet. Nem, mindenhogy látszom. Most mit csináljak? Nincs egy fülke, amiben elvégezhetném a dolgom úgy, hogy ne lássanak. És bármikor betoppanhat akárki. Be fogok pisilni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812024#post812024][b]Demeter Hunor - 2020.06.21. 21:55[/b][/url]

- Tűnj el! Tűnj el!
Rohanok az üvöltő portrék véget nem érő folyosóján. A szellem kerget megint, aki a szfinx portré előtt is vegzált.
- Ne röhögj már!
De a néhai illető csak kacag fülsértő hangján. A fejemre tapasztom a karjaimat, és úgy rohanok tovább. Néha felnézek, hogy orra ne bukjak valamiben, de csak a festmények gúnyos, rosszalló, gonosz tekintetét látom, egyébként üres az egész hely.
A kísértet teljesen becsavorodik, képkereteket vagdos hozzám, nyakamat behúzva hajtom tovább magam. Záporoznak rám a képek. Egy elém esik, a lila ruhás dáma arcára lépek. Nem kérek bocsánatot.
Egyre kevesebb festmény talál el. Talán lemaradt? De nem nézek hátra, már iszonyatosan kell pisilnem. Kinyitom a piszkos sárgás-fehéres ajtót. A volt iskolám vécéje. Na végre.
De a fülkék mind meg vannak rongálva. Az egyiknek az aljából hiányzik egy méteres darab, a másiknak a közepéből. Így nem lehet!
Muszáj kiválasztanom egyet. Nem, mindenhogy látszom. Most mit csináljak? Nincs egy fülke, amiben elvégezhetném a dolgom úgy, hogy ne lássanak. És bármikor betoppanhat akárki. Be fogok pisilni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812025#post812025][b]Vörös Ajsa - 2020.06.21. 22:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812026#post812026][b]Demeter Hunor - 2020.06.21. 22:32[/b][/url]

Hatalmas dörrenéssel vágódik ki a vécé ajtaja. Én pedig felriadok a kanapén fekve, hasamról lecsúszik a bájitaltan könyv. Farkasszemet nézek egy szőke, hosszú hajú felsőbb évessel, aki néhány pillanatig vár, majd hátraarcot csinál, és dohogva ("Már megint foglalt!") kimegy, ahonnan jött.
Eloldalaz egy másik illető mellett, aki szintén az ajtóban áll. Milyen forgalmas ez a vécé... mármint... ez a szoba! Odanyúlok az arcomhoz, megint kifolyott a nyálam. Még kicsit tompa vagyok, szóval először csak meredek előre a jobb orcámat dörzsölgetve-kapirgálva, aztán eszembe jut az életemet megkeserítő saláta - mármint a tudás kietlen verme... mármint a... szóval a tankönyvem.
Reszkető ujjakkal, óvatosan emelem fel a hasra esett, megviselt kötetet. Az ölembe helyezem, majd lenyúlok a kiesett lapokért is.
- A könyvtáros meg fog ölni - jósolom.
Már akkor pocsékul nézett ki a fák legalantasabb reinkarnációja, amikor megkaptam. És tele van firkákkal. Először reméltem, hogy segítő jegyzetek, de a legtöbb olyasmi, hogy "Szeretlek, Timi" meg "Itt rohadunk három éve". Csak elvétve akadnak "Ha akarsz egy jó pontot Felagundnál: kérdezz rá, hány mili vastag legyen a doxybőr." jellegű jó tanácsok.
Nem kérdeztem rá. De kijavítottam az elírt szót.
Már megint ez az álom. Nem csoda, hogy kimerült vagyok, ma éjjel is a Levita folyosóján aludtam (vacogtam embriópózban), mert eltévedtem, és nem tudtam a választ a szfinx hülye feladványára. De most már jöhetne valami felszabadító álom is. Pillangók, szivárványok... egy Várakozáson felüli bájitaltanból...
Fásultan lapozom a könyvet az 54. oldalig, hogy a helyére illeszthessem az 55.-et.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812030#post812030][b]Vörös Ajsa - 2020.06.21. 23:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812073#post812073][b]Demeter Hunor - 2020.06.22. 17:29[/b][/url]

Teljesen megfeledkeztem az ajtóban állóról. Valahogy úgy képzeltem, hogy - mivel úgy látszik, egyszerre csak egy ember tartózkodhat itt - horkanok fel magamban - már ő is lelépett. Amikor megszólít, akkor eszmélek. Pont visszatettem az utolsó lapokat is (165-től 172. oldalig), biztonságba helyezem magam mellett a Bájitaltan kezdőkneket.
Fogós kérdéssel fordul hozzám. Rekedten válaszolok.
- Nos... azt el tudom mondani, hogy hogyan kell idejönni, ha megtalálod a szárnyas bikát ábrázoló festményt a csarnokban. De hogy pontosan hol vagyunk és hogy kell innen bárhova menni... arra még nem jöttem rá.
De tényleg. Azért szoktam idejárni, mert már megjegyeztem az utat. De nem tudom összekötni semely pontjával a fejemben létező csökevényes-kávéfoltos Bagolykő-térképnek. Csak valahogy mindig idetalálok. Mindig... három hete kezdődött a tanév.
Felajánlanám, hogy segítek megkeresni a Navine klubhelyiséget, de velem rosszul járna.
- Szívesen segítenék, de azt hiszem, velem csak rosszabbul járnál - mondom ki hangosan is.
- Bár, végül is jobb, ha elindulok én is. Hosszú bolyongásnak nézek elébe. Vagy... neked megy a bájitaltan?
Váratlan kérdésemet a kétségbeesés szüli. Alig vagyok még itt, de a dupla bájitaltanok és az ott szórt jegyek már elültették bennem a kételyt, hogy valaha második évfolyamos leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812111#post812111][b]Vörös Ajsa - 2020.06.22. 21:08[/b][/url]

A kérdésem után sajnos ugyan az az arckifejezés fut át az arcán, mint az enyémen is , teljes, totális elveszettség. És a válaszával sem tudott megnyugtatni. "Szárnyas bika?" Ja igen, az a fura teremtmény a fehér ruhás kislány portréja mellett. Igen, azt hiszem innen vissza találok oda, de onnan megint nem jutok semerre. Reménytelen, itt fogok bolyongani egész életemben ebben a kastélyban, ahol amúgy bármikor rám támadhat egy szellem.

-Hát az az igazság, hogy nem vettem fel a bájitaltan órát, de amikor sikerül összefutnom egy-egy társammal, akkor ők szoktak mesélni róla. Esetleg tudok segíteni. Legalább addig sem egyedül bolyongok ebben a túlméretezett kastélyban. -felelem nem túl határozottan és közben reménykedem, hogy elfogadja a társaságomat és nem kell tovább bolyonganom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812121#post812121][b]Demeter Hunor - 2020.06.22. 21:33[/b][/url]

- Micsoda?! A bájitaltan nem kötelező?! Nekem azt mondták, hogy kötelező. Talán ugrattak? Le lehet adni, vagy ez most már eldőlt? Ezt kell tanulnom öt éven át?!
A hangom egy oktávval magasabbra ugrik, ideges vagyok. És ilyenkor hajlamos vagyok nagyon sokat és gyorsan beszélni.
Egy nagyon hosszú levegőfújással próbálok megnyugodni. Egyszerre csak egy dolog.
- Oké. Bájitaltan. Tehetünk egy próbát.
Végül is tök mindegy. Annyira megy a tantárgy, mintha én sem járnék rá. Sajnos vagy nem sajnos, arra azért ügyel a ház, hogy a gólyák eljussanak az óráikra. Valahogy mégis mindig elkeveredünk órák után. Meg takarodó előtt.
- Figyelj, az a bajom, hogy elolvasok egy ilyen receptet és... nekem csak annyi marad meg belőle, hogy "van itt néhány hozzávaló, tessék, csinálj belőle valamit".
Rábökök az első receptre. Közönséges altató.
- Látom, hogy itt van egy csomó minden, ezt így meg úgy, eddig-addig, keverd, jobbra ennyit, balra annyit, várjál ennyit, forrald fel, de ne így, hanem úgy... Semmi. Nekem ez... Én ezt képtelen vagyok befogadni. Állok az üst fölött és csak beleszórom a hozzávalókat.
- Már napok óta próbálom memorizálni a receptet, hátha akkor nem ér majd váratlanul az órán, de egyszerűen nem megy.
A hajamba markolok, már az őrület határát súrolom. Hogy nem kötelező?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812130#post812130][b]Vörös Ajsa - 2020.06.22. 22:06[/b][/url]

-Hát nekem azt mondták nem kötelező és annyira nem is érdekelt mint a sárkánytan. - a sárkányok gondolatára elmosolyodom, viszont ez a kötelező dolog kicsit megzavar, nem akarok bajba kerülni azért mert nem vettem fel egy tárgyat amit kellett volna.

-Nos mi lenne ha együtt nekiülnénk annak az altatónak? Ha megvannak hozzá a szükséges alapanyagok, akkor megpróbálhatnánk együtt elkészíteni. Ha nincsenek... Hát bár nem sok mindent ismerek ezen a helyen, tudom, hogy hol lehet szerezni hozzávalókat. - mosolygok rá a zavarban lévő lányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812137#post812137][b]Demeter Hunor - 2020.06.22. 22:33[/b][/url]

Zavartságát látva új neki, hogy kötelező lenne a bájitaltan. Hogy őszinte legyek, remélem, nekem van igazam. Ajj, hogy mondhatok ilyet? De tényleg, inkább ő mint én. Ajj, seggfej vagyok.
- Egy egész tantárgy a sárkányoknak? Nem fértek bele a Legendás Lények Gondozásába? - Ez nem gúny akar lenni, hanem egy komoly kérdés. A gyerekkori néhány sárkányos mesén kívül mondjuk tényleg nem tudok sokat a sárkányokról, lehet, hogy megtöltenek egy egész tantárgyat. Mondjuk biztosan a futóférgek is... na jó, talán azok nem. De ennyi erővel lehetne mondjuk hippogrifftan is. Vagy szellemtan! Brrr.
Ajj, milyen rendes, én meg ilyeneket gondolok...!
- Mi? A szükséges alapanyagok? Ja, hát azok nincsenek.
Hogy még meg is főzzem? Elolvasni is rémesen unalmas!
- Te honnan tudod, hol lehet hozzávalókat szerezni?
Ez őszintén érdekel, hiszen most mondta, hogy nem jár bájitaltanra. Nekünk elmondták az első vagy a második órán. Persze a közelébe nem teszem a lábamat annak a helynek, csak ha muszáj.
- Őrülten unalmas ez a főzőcskézés - vallom be...
- Ja, bocs. Én Hunor vagyok, benned kit tisztelhetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812139#post812139][b]Vörös Ajsa - 2020.06.22. 22:48[/b][/url]

-Igen, van nekik egy egész tantárgy. - mesélem lelkesen -Bár még nem tudom, hogy miért kell nekik plusz tárgy, mert csak ritkán lesz óránk. Talán mégsem olyan nagy az anyag. - gondolkodom hangosan. - Még sosem láttam sárkányt, de nagyon szeretnék. -teszem még hozzá, bár magam sem értem miért árulom el ez ennek a lánynak.
-Örülök, hogy megismerhetlek Hunor, én Ajsa vagyok. -mosolygok rá az új ismerősre. -Hát... az van, hogy nagyon szeretem csodálni a portrékat és hát az egyik festménnyel, egy volt tanárral, hát sikerült összebarátkoznom és ő tud adni alapanyagokat. -mondom büszkén és egy kicsit kihúzom magam, mert bár sok mindent nem ismerek, de legalább a portrékat már úgy ahogy igen. - Szóval ha megkérem biztos ad. Utána meg neki tudunk állni megcsinálni. Nagymamám mindig azt mondta, hogy könnyebb egy receptet úgy megtanulni, ha meg is főzöd nem csak a receptkönyvet bújod. - Igaz ezt a konyhára értette, nem pedig egy varázsló iskola órájára, de hát az elv ugyan az, mi baj lehet belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812142#post812142][b]Demeter Hunor - 2020.06.22. 23:09[/b][/url]

- Én is örülök. - De tényleg. Még nemigen szereztem haverokat itt, valszeg nem sok akad a hozzám hasonló bolyongó idiótából, ha a rendszeres eltévedések ellenére még csak most futok össze az elsővel.
Amúgy tetszik a lelkesedése, de azért valami elkezd érdekelni.
- Várj. A sárkányok ugye nálatok is azok az agresszív, óriási, kegyetlen tűzokádó lények, akiknek csak egy apró, bosszantó bogár vagy, akit eltaposhatnak, miután felgyújtottak?
Én a magam részéről még golyóálló üvegen keresztül sem szívesen találkoznék velük. Hacsaknem...
- Vannak háziasított példányok?
Ez már jobban hangzik.
És tisztelettel hallgatom az ügyes mentorválasztási módszereit is. Nekem is barátkoznom kéne portrékkal. Tényleg! Ők tudnak mozogni a keretek között. Lehetne egy idegenvezetőm!
- Várj. Egy festmény hogy tudja kiadni a hozzávalókat... a vászonból?
Rögtön le is eresztek a nagy lelkesedésből. (Abszolút nem voltam feldobva, hogy egy üst fölött kell ácsorognom hosszú órákon át, és értelmetlen szabályok alapján spirális mozdulatokkal a Hejj, a babám mandragórát énekelve elkészíteni a szánalmasság ellenszérumát vagy ilyesmi.)
De túl rendes ez a csaj. Meg mond is valamit. Lázadozásból hiába kapok K-t, anyámékat jobban fogja izgatni a bájitaltan jegyem.
- És eltalálsz a barátodig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812144#post812144][b]Vörös Ajsa - 2020.06.22. 23:49[/b][/url]

- Hát az a helyzet, hogy nálunk a sárkányok nem létező teremtmények, csak a film ipar kitalált lényei. - válaszolom kicsit feszengve. Az összes sárkány amit eddig láttam mind filmes trükk volt valamelyik mozifilmben. Mondjuk ott voltak barátságosak is, meg persze agresszív szörnyek is. És igaz ami igaz, némelyik filmben háziasítják a sárkányokat, de azok elsősorban animációs filmek mind.
- Hát nem azt hiszem olyat nem tud. Mármint kiadni valamit a vászonból. Vagy de? - nézek rá megdöbbenve - Viszont a kép mögött van egy üreg ahova valaki évekkel ezelőtt elrejtett bájital cuccokat, legalábbis a portré azt állítja, hogy azok azok és már unja,hogy neki kell rá vigyázni, így szívesen tovább adná másnak. Mondjuk egy bájitalokat kedvelő kisdiáknak. - felelem lekesen - a bájital elkészítésében segítek, így nem kell egyedül unatkoznod, és legalább én is tanulok, hamár az órát nem vettem fel. - mosolygok rá barátságosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812174#post812174][b]Demeter Hunor - 2020.06.23. 17:24[/b][/url]

- Ja! Mugli születésű vagy?
Egy pillanat alatt mindent megértek. Legalábbis többet. Tudom, hogy a mugliknál nagyon menőek a sárkányok. Mármint persze nálunk is, de azért itt az emberek talán jobban képben vannak azzal, hogy mennyire veszélyes is egy ilyen. Nem is kell, hogy magyar mennydörgő legyen, elég egy norvég tarajos.
Érdekelnének az ilyen mugli filmek a sárkányokról. Kíváncsi vagyok, hogyan ábrázolják őket. De kapcsolatunk ezen pontján talán még túl korai lenne meghívatni magam egy mozira.
- És nálatok is van szárnyuk, pikkelyük, agyaruk, tüzet okádnak meg minden? És akkorák, mint egy családi ház? Annyira különös, hogy a mágiaügyi minisztérium így el tudta tussolni ezt a titoktartási bakit, hogy minden varázstalan azt hiszi, csak kitalált lények.
- Ja, logikus - bólogatom egyetértően, hogy valószínűleg a portré mögött van a szajré, nem pedig a képben. Bár ki tudja! Eddig nem találtam túl segítőkésznek az itteni festményeket. És az is lehet, hogy már megromlottak vagy beszáradtak a hozzávalók.
Ismét félreteszem a könyvet, és hátradőlök a párnán, hogy teljes testtel a navinés felé fordulhassak.
- A szüleid kiakadtak, hogy mágus vagy?
Igen, abszolút tojok a bájitalfőzésre. De nem direkt terelem el a szót, tényleg nagyon izgalmasnak találom, hogy valaki teljesen muglik között nőjön fel, míg 14 éves korában BUMM, beszaltózik egy bagoly az ablakán, hogy csákó, varázsló vagy, nem kamu, húzzál pálcát venni aztán reménykedj, hogy indul a vonatod a megbeszélt helyről... Várj.
- Bagolyban tudtad meg, hogy varázsolsz? Mindig tudtad, hogy nem stimmel valami? Te is öngyógyultál egyik napról a másikra, vagy ilyesmi?
- Belőlem a szart is kiverték általános iskolás koromban, de másnapra kutya bajom sem volt. Akkor nyugodott meg a családom, hogy nem vagyok kvibli - toldom meg egy személyes információval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812198#post812198][b]Vörös Ajsa - 2020.06.23. 21:56[/b][/url]

- Hát... Valami olyasmi. Anya varázstalan... Mugli ahogy ti mondjátok. Az apám elvileg varázsló, de ezt anya nem tudta biztosan megmondani. A te szüleid mindketten varázslók? - válaszolok kicsit megszeppenve. Mióta itt vagyok mindenki olyan lelkesen meséli, hogy ő aranyvérű, félvér vagy mugli szülők gyermeke és ő a nagy csoda a családban. Én meg azt sem tudom megmondani, hogy én mi vagyok.
- Nos, igen. Nálunk is van szárnyuk meg minden, az agyarukban nem vagyok biztos, az nem egy kötelező tartozék. Viszont igen, tüzet okádnak és repülnek. Hát vannak kisebbek, de a felnőtt sárkányok nagyok nálunk is. Hát sok varázstalan hisz a sárkányokban, annak ellenére, hogy még nem láttak egyet sem, de attól még úgy gondolják, hogy sárkányok márpedig igen is léteznek. - pár hónapja még én is ilyen voltam, azóta meg már tudom, hogy tényleg léteznek. Most meg itt mesélek egy feltehetőleg ízig vérig varázsló felmenőkkel rendelkező, a varázsvilágról mindent tudó tanulónak arról, hogy mi (mármint a varázstalanok) hogyan látjuk a világot. Világ életemben utáltam különc lenni, erre tessék, megint az lettem. - Majd mutatok rajzot az általunk ismert sárkányokról és akkor majd te eldöntheted, hogy mennyiben tér el a valóságtól. Igaz is, te láttál már sárkányt?
-Anya nem akadt ki rajta. Tudta, hogy valami nem oké körülöttem, és örült, hogy végre kiderült. Én sosem gyógyultam ilyen gyorsan, igazából nem volt ennyire kirívó dolog. Nem csak igazából furamód különös képességem volt a rajzoláshoz és a festéshez. Már már mágikusnak is mondható. -mesélem, bár ezt még senkinek nem mondtam, de valamiért megnyerő a személyisége. Igaz, lehet magában azt gondolja rólam, hogy milyen szánalmas vagyok, de legalább az arcán ez nem tükröződik. - De igazából a levélből derült ki, hogy valójában más vagyok mint a többiek.
-Akkor te mindig is tudtad, hogy varászló vagy? Vagy ez nálatok hogyan működik? - kérdezem érdeklődve. Kíváncsi vagyok, hogy van-e egy plusz nyomás ilyenkor a gyerekeken, hogy valami varázslatosat produkáljanak, vagy szégyenben maradnak.
-Amúgy... Bejöhetek? - kérdezem kicsit zavarban, mert még mindig az ajtóban téblábolok és órák óta fel alá sétálok, leülnék már egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812240#post812240][b]Demeter Hunor - 2020.06.24. 22:08[/b][/url]

Ezek szerint az apja elhagyta őket - vonom le a következtetést, de nem ragadok le ennél a témánál.
- Aha, mindketten varázslók - de azért nem vezethetjük vissza az aranyvérű családfánkat Boglyas Barnabásig, a nagyszüleim között például már van mugli - mesélem neki. -  Ő csinálja a legjobb meggyespitét a világon!
Hát ez fontos volt.
- Rajzot? Te rajzolsz? - kaptam bele a monológjába. Kicsit csalódott is voltam. Mozifilmre számítottam. A mamó vitt, amikor kicsi voltam, és az nagyon tetszett.
- Mozifilmed is van? - Azért csak teszek egy próbát.
- Ja, kiskoromban voltunk az egyik sárkányrezervátumban, ott láttam sárkányt. De tényleg kicsi voltam, alig emlékszem rá. Arra emlékszem, hogy félelmetes volt. No persze szerintem az az egészséges, ha valaki fél a sárkányoktól.
Hamar kiderül, hogy tényleg rajzos a lány. Erről viszont még nem hallottam, hogy valaki mágikus képességekkel tudjon rajzolni.
- Hát nálunk anyu, apu meg a bátyáim is varázslók, ezért várható volt. De szerintem minden szülő megkönnyebbül, amikor kiderül, hogy tényleg megvan a mágia a gyerekében. A tesóimon már totyogó korukban kiütközött, rám általános iskolás koromig vártak.
- Jesszus, gyere be! - ébredek rá, amikor már szavat is ad a feszengésének. Hogy lehettem ennyire eltájolva, hogy fel sem tűnt, hogy még mindig ott ácsorog? - Bocs, lehet nagyon kómás vagyok még.
Erről egy pillanatra bűntudatosan a bájitalkönyvre pillantok, ami újra mellettem nyugszik elhanyagolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812263#post812263][b]Vörös Ajsa - 2020.06.25. 11:22[/b][/url]

-Oh, imádom a meggyes pitét. - jegyzem meg mosolyogva az információ hallatán és a saját nagyim pitéjére gondolok. Már a gondolattól összefut a számban a nyál. De ennék most meggyes pitét.
-Hát igen, hébe-hóba rajzolok. Főleg olyankor ha jön egy ihlet, vagy van időm kísérletezni.
Úgy teszi fel a kérdést, hogy közben csillog a szeme. - Igen, van mozi filmem, bár nem sok sárkányos. Talán csak egy-kettő. - Tényleg, mióta itt vagyok nem is nyúltam a mugli cuccaimhoz, vajon még működnek? Jó lenne ha igen, akkor tudnánk filmet nézni. Mondjuk ahhoz nem árt visszatalálnom a házamhoz, de amilyen szerencsém van, biztos nem találok vissza egyedül. Kérhetném egy portré segítségét, de csak néhánnyal sikerült összebarátkoznom, és akiket eddig kérdeztem nem tudták megmondani, hogy merre van, csak azt, hogy melyik kép van mellette.
- SÁRKÁNYREZERVÁTUM??? Ilyen létezik? - kérdezem nem leplezett igalommal. De király, én is el akarok menni egy ilyen helyre. - És hol van ilyen rezervátum? -nem hiszem, hogy valaha eljutok, de legalább tudni fogom, hogy hol van.
A beinvitálásra elmosolyodom, lehet korábban is bejöhettem volna, de nem szeretek betörni mások magánszférájába, így inkább megvártam kint. Kicsit lenyűgözve körülnézek, majd leülök mellé. Látom ahogy ránéz a könyvre és magamban kuncogok, esze ágában sincs tanulni.
-A tesóid itt tanulnak? Hány tesód van? - kérdezem, fura lehet egy csomó varázslóval együtt élni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812291#post812291][b]Demeter Hunor - 2020.06.25. 20:44[/b][/url]

- Szívesen megnéznék egy mozifilmet! - erősítem meg. - A Levitában van is valahol egy filmszínház. Nem tudom, nálatok hogy van ez, de a mi házunk pont olyan, mint a kastély többi része: egy labirintus. És gyanakszom, hogy néha megváltoznak az útvonalak.
Persze marhára érdekel, milyen a többi ház. Kit nem?
Nagyon aranyos, hogy így meglepődik ezeken a dolgokon, amik nekem annyira egyértelműek. Na, nem sajnálom le. Valószínűleg gondolkodás nélkül kivágna öt szót, amiről nekem fogalmam sincs, pedig minden mugli ismeri, pedig én még csak el sem voltam zárva sosem a varázstalan világtól.
- Hát van egy a magyar-román határon - mi ott voltunk -, de van Tolna megyében is egy - sorolom a sárkányrezervátumokat, amikről tudok.
Aztán a tesóimra terelődik a szó.
- Nem, most ballagtak el. A fiatalabbik Bende, ő hamarosan el is költözik, seprűbájolónak tanul egy mesternél. Az idősebb meg Flóri, ő itt csinálta a tanárszakot, de szerintem nem akar benne dolgozni. Ennyi, hárman vagyunk. Neked van tesód?
Most tűnik fel, hogy éhes vagyok. Rányomok az okosórám számlapjára - persze három hete, mikor ideérkeztem, bedöglött, most sem mondja meg az időt.
- Amúgy tudod, hány óra van? Nincs még vacsora?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812303#post812303][b]Vörös Ajsa - 2020.06.25. 22:32[/b][/url]

- Hát, ha gondolod adok egy pár filmet és akkor meg tudod nézni őket. Hát nagyjából estére sikerül visszakeverednem a szállásunkra és reggel már megyek is tovább órára, így nem igazán volt még időm körbenézni. De lehet, hogy vannak ilyen dolgok. Majd hétvégén körbenézek jobban, felfedezem a házamat. -de most egyelőre annak is örülök, hogy tudom hol az ágyam, persze miután sikerül visszakeverednem. nem ártana most már Navinés diákokkal ismerkedni, sok szempontból hasznos lenne.
- Oooo, de jó. Akkor nálunk is van, úgy képzeltem csak más országokban van. - lelkesedem a hallottakra, Magyarországon sárkányrezervátum, ez király.
- Az tök jó. Nem, nekem nincs testvérem. Legalábbis nem tudok róla, hogy lenne. - nevetek fel feszengve. Hát igen, bizonyos dolgokra nem mondhatja azt az ember, hogy nincs valakije, ha nem tudja biztosan állítani. Tök király lehet, ha valakinek van tesója. Bár nem biztos, hogy örülnék, ha hirtelen a semmiből felbukkanna egy tesó, akit nem is ismerek.
- Hát most, hogy mondod én is éhes vagyok. Szerintem lassan már vacsiidő van. -felelem és a karórámra nézek. - Hát igen már majdnem annyi az idő. Tudod merre kell vissza menni a étkezőbe? -kérdezem reménykedve. Jó lenne nem lekésni a vacsorát, legalábbis ma este nem. - Az előző két vacsorát kihagytam, mert nem találtam vissza időben. -vallom be neki töredelmesen. Legalább is is tudni fogja milyen szerencsétlen vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812352#post812352][b]Demeter Hunor - 2020.06.26. 21:52[/b][/url]

- Hordozható mozifilmet?
Őrület! És mihez kezdek velük?
- Reméltem, hogy megmutatod.
Ez furán hangzik.
- Mármint hogy te indítod el.
Ez meg idiótán. De elengedem a témát, ugyanis lassan cihelődnünk kell, hogy megtaláljuk embertársainkat ebben a 40.000 négyzetméternyi varázslatos útvesztőben.
Felállok, a hónom alá csapom a salátát, és körbenézek, hagytam-e még valamit itt. Semmit.
- Azt nem - mármint hogy nem tudom, hogy hogy kell az ebédlőbe visszamenni. - De azt igen, hogy kell eljutni a bikás festményig, és azt is, hogy onnan hogyan kell a bejárati csarnokig. Úgyhogy nyert ügyünk van - hunyorgok rá.
- Hacsak meg nem mozdulnak a folyosók.
Az ajtóhoz ballagok, és nyitva tartom neki, hogy kiléphessen.
- Ajsa - szólítom meg, ahogy utánaindulok én is. - Szerinted tudsz mondani 5 olyan mugli dolgot, amit én nem ismerek?