A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

Mikhail
Random délelőtt ✦ NesszaFit

Reménykedve nyitottam be a lélekszobába, hátha most nem találok itt diákokat. Nem mintha ne szeretném őket - nem véletlenül lettem tanár -, de amire most készülünk, jobb ha nem a szemtanúik. Nekem persze ingyen reklám lenne, de nem ismerem Mikhailt; a képzeletének pedig nem szeretnék határt szabni.
Egyébként vártam már ezt a találkozót, eleve én kerestem fel a férfit, ahogy megtudtam, hogy szintén illúziómágus. Mióta nem dolgozok a színházban nem találkoztam hasonló képességhasználóval, és be kell ismernem, hiányzik. De nem vagyok én sem ennyire egyszerű, természetesen furdalt a kíváncsiság. Hol lehetnek a határai? Mennyire messzire képes elmenni, mennyire részletes? Reményeim szerint ezekre mind választ fogok kapni.
Talán túlizgultam, így korábban is érkeztem a megbeszéltnél, de addig csak nyugisan helyet foglaltam és... vártam. Jobbat nem tudtam, a telefonomba bújva pörgettem az insta feedemet. Ahogy nyílt az ajtó persze a készüléket a kanapéra dobtam, és felpattantam onnan.
- Hali - köszöntem rá, bár a szokásos hevesség helyett visszafogottabban adtam elő. A hajamat inkább hátrasimítottam, egy pillanatra az ajkamba haraptam. Na akkor most jött el a pillanat, hogy összeszedjem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=778092#post778092][b]Perge Vanessza - 2019.10.14. 13:10[/b][/url]

Mikhail
Random délelőtt ✦ NesszaFit

Reménykedve nyitottam be a lélekszobába, hátha most nem találok itt diákokat. Nem mintha ne szeretném őket - nem véletlenül lettem tanár -, de amire most készülünk, jobb ha nem a szemtanúik. Nekem persze ingyen reklám lenne, de nem ismerem Mikhailt; a képzeletének pedig nem szeretnék határt szabni.
Egyébként vártam már ezt a találkozót, eleve én kerestem fel a férfit, ahogy megtudtam, hogy szintén illúziómágus. Mióta nem dolgozok a színházban nem találkoztam hasonló képességhasználóval, és be kell ismernem, hiányzik. De nem vagyok én sem ennyire egyszerű, természetesen furdalt a kíváncsiság. Hol lehetnek a határai? Mennyire messzire képes elmenni, mennyire részletes? Reményeim szerint ezekre mind választ fogok kapni.
Talán túlizgultam, így korábban is érkeztem a megbeszéltnél, de addig csak nyugisan helyet foglaltam és... vártam. Jobbat nem tudtam, a telefonomba bújva pörgettem az insta feedemet. Ahogy nyílt az ajtó persze a készüléket a kanapéra dobtam, és felpattantam onnan.
- Hali - köszöntem rá, bár a szokásos hevesség helyett visszafogottabban adtam elő. A hajamat inkább hátrasimítottam, egy pillanatra az ajkamba haraptam. Na akkor most jött el a pillanat, hogy összeszedjem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=778208#post778208][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.10.15. 22:28[/b][/url]

Lassan úgy érzi, kezdi kiismeri ezt az iskolát. Ugyan nincs egy hete, hogy elkezdődött a tanév, Misha minden erejét arra próbálta szentelni, hogy tájékozott legyen, mint az épület struktúrájával kapcsolatban, mint a tanárokkal és diákokkal egyaránt. Ehhez pedig minden információ megtalálható a könyvtárban. Ami nem írásos verzióban, azt hallás alapján.
Azonban ő maga még nem kezdett bele az ismerkedésbe. Nem igazán létesített kapcsolatot senkivel sem, ezért is lepte meg, hogy Vanessza felkereste őt, ám mikor megtudta az indokot egyszerre töltötte el mérhetetlen öröm és kaotikus kétségbeesés.
Az illúziómágiája nagyon hatalmas volt Katya idejében. Most is az, csak már nem érzi úgy a férfi, hogy lenne kiért használnia. De azért mégsem mondott nemet a nőnek. A kíváncsisága miatt. Az vezette ehhez a szobához. Rég találkozott már Illúziómágussal. Jó lesz megint valakivel úgy elbeszélgetni, hogy érzi azt, amit ő érez.
Nem tétovázott belépés előtt, amint odaért már nyúlt is a kilincsért, lenyomta és határozottan belépett.
- Üdv - mosolyodott el, majd tekintete a kanapén heverő tárgyra siklott - Hűha, mugli eszköz egy varázsló kezében?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=780616#post780616][b]Perge Vanessza - 2019.11.12. 12:56[/b][/url]

Mikhail
Random délelőtt ✦ NesszaFit

Mosolyogva vontam meg a vállamat, de már nem figyeltem a telefonra.
- Sokkal gyorsabb, mint a baglyok, és tökéletes időtöltés - feleltem, közben igyekeztem nem túl sokat fecsegni. Nem a bájcsevej miatt jöttünk most ide, nem is akarom rabolni az idejét.
- Szóval azt hallottam, hogy te is profi illúziómágus vagy. Nem mintha nem bíznék a szóbeszédben, de ha nincs ellenedre, megmutatod, hogy mi is megy?
- tértem rá a lényegre.
A tenyereimet összedörzsölve a plafonra pillantottam, kicsit jobban szemügyre vettem a szobát. Nem mintha számítana, mert ha azonos szinten állunk, bármit el tudunk hitetni a másikkal.
- Hol tanultál? Hol volt a gyakorlatod? Mit szólnál egy látogatásra az esőerdőbe mondjuk? - tovább bombáztam a kérdéseimmel, és itt jött el az idő, hogy visszafogjam magam, és várjak rá.
Furcsa volt nekem ez a helyzet; egyszerre izgultam, türelmetlen és elégedett voltam. Utóbbit még én sem értettem, de ahhoz hasonló volt az érzés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=780839#post780839][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.11.14. 15:10[/b][/url]

- Hát, szeretnék szerénykedni, de azért ez volt a munkám jó pár évig, szóval - hátrasimítom hajam és visszajön az a kamaszkori vigyor, ami mostanában elég ritka vendég, mert ez már túl vad hozzám. De néha, mikor a múlt feljön, ez is felidéződik az izmaim rándulásában.
A hirtelen kérdéssorozat kicsit meglep, mármint, megszoktam, hogy a nők csacsogók meg lényegre törően csacsogók, de ez néhány pillanatra ledöbbentett.
- Szentpéterváron tanítottak, a mesterem Alexej Konstantinovics Volkov volt, elég remek a szakmában, a gyakorlatomat egy másik orosz cirkusztársulat illúziómágusánál töltöttem Natashának hívták a nőt. Volkov régebbi tanítványa volt. - Felelem, remélve, hogy nem hagyok ki semmi fontos információt.
- Nekem tökéletesen megfelel - mosolyodok el, s összedörzsölöm tenyerem. Ezután nem is tétovázom tovább, a nőre koncentrálok és pillanatok előtt szemei előtt már ott is az őserdő.
Az az őserdő, amit két hete olvastam az egyik képes, tudományos könyvben.
A föld mocsaras, ha megpróbál lépni, kicsit megsüllyed benne. Körülötte az erdő fái úgy hajlanak, mintha elnyelni készülnének, több fajta is, pálmáktól kezdve páfrányon át megtalálható minden, s néhány helyen liánok lógnak le, máshol egy nagyobb törzs egyik ágán ott lapul néhány pettye orchidea.
A légkör párás, szinte fuldokló, s ezen az sem segít, hogy nincs még csak enyhe szellő se, mert a fák mindent felfognak.
Ezután jönnek az illatok is, amik csak fél pillanattal maradnak le a kép előtt. Lehet érezni a zöldet, a mocsár szagát. Az állatok ázott bundáját és az eső utáni illatot is. Ennek lesz egy furcsa keveréke, ami enyhén megtölti a nő orrát.
S a hangok sem maradnak át. A távolban majmok hangjai hallatszódnak, halkan, szinte elhanyagolhatóan. A levelek körülötte néha meg-megzizzennek, mintha egy állat suhanna át közöttük, folytatva útját dolga felé. A legjobban észrevehető hang azonban egy csermely csordogálásának hangja, ahogy átgörgetnek néhány kövecskét az útjukból.
Adok időt körbenézni a kollégának, úgy két percet, majd hatalmas dörrenés, a majmok hangja elcsitul és hirtelen óriási záport zúdítok a nyakába. Direkt felerősítem az ázottság érzését benne, s ezzel együtt kicsit elhomályosítom számára a dzsungel négy-öt lépésnél távolabbi látványát. Az illatokat pedig teljesen megszüntetem, márcsak a sár szagát engedem vele éreztetni.
- Jaj vigyázzon, gyorsan változik itt az időjárás - komiszkodom vele.