36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 6. 16:18 | Link

Choi Min Jong

Nati úgy érezte, elveszett. Nagyon vágyott már egy kis nyugalomra, most, hogy alaposan felpörögtek a napjai. Nemsoká itt az Eridon elleni meccsük, az órákra is készülnie kellett, ha tartani akarta a szintet, Maszatról is gondoskodnia kellett (utóbbit nem bánta, sőt), de most így kicsit sok volt az egész hirtelen.
Nem gondolta, hogy ennyire beindulhat az élet, ha ő egyszer valamit kitalált, márpedig ez most így történt. Ezúttal a csajok és Maszat nélkül vonult félre egy kicsit hüppögni a lélekszobába, amolyan meccs előtti pánik-szintjén. Szeretett volna bekerülni a csapatba, de félt, mert a tériszony az bizony nagy úr. Mi van, ha meccs közben jön rá a félsz? Mi van, ha nem sikerül úgy céloznia a gurkóval, mi van, ha…
A gondolatok csak úgy cikáztak a fejében, s ideje volt lenyugodni. Erre pedig mi más alkalmasabb, mint egy jó barát társasága?
A Rellon által szervezett buliról megismert Choi-jal futott össze. Nem szólalt meg, csak felnézett a fiúra. Gyorsan igyekezett eltüntetni a sírása nyomait, nem akarta, hogy szeretteinek aggódniuk kelljen miatta egy percig is. Egy kicsike, egy egészen aprócska stressz még nem ártalmas… talán.
- Szia – szánta rá magát végül még is a köszönésre, hisz nem illik egy barátot köszönés nélkül hagyni.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 6. 17:31 | Link

Nati
zene


A helyzet az, hogy nem nekem való már az iskolás élet. Akárhogy is nézem, öreg vagyok hozzá. Vagy a bioritmusom a nem jó, amióta félvámpír vagyok... A fene sem tudja, de olyan fáradt vagyok mindennap, nem tudom mennyi ideig fogom én ezt bírni. Most is az van, hogy végeztem, mehetnék haza, de arra sincs erőm, hogy lemásszak az északi toronyból. Ezért is döntök úgy, hogy az egyik itteni helyiséget veszem igénybe.
Korábban már benéztem és nagyon szimpatikus volt a sok-sok puha párna a kanapészerűségen. Szóval most nem hezitálok egy percig sem. Belépek és szinte rögtön halk zongora szó is felhangzik. Mosolyra húzom a számat, hiszen pont erre van most szükségem. Egy nyugodt kis dallamra megy egy kis pihenésre.
A szoba színe is egy általam kedvelt halványzöldes árnyalatba vált. Meg is lep, egy pillanatig bámulom, a pálcámért kezdek kutatni, de aztán megrázom a fejem. Egészen biztos nem én csináltam. Nem vagyok már képes ilyesmire. Vagy ha igen, akkor nagyon mélyen el van bennem rejtve a képesség, de nem hiszem, hogy így van.
A gondolataimból az térít magamhoz, hogy a zene abbamarad, s a szoba színe is megváltozik. Ahogy pedig körbe nézek, hogy megkeressem az okokat, meglátom az újonnan érkező lánykát is. Emlékszem rá, abból a buliból, ahova Scar rángatott fel. Nem volt olyan régen, de akkor még nem voltam iskolás. Ez a lány viszont határozottan igen. Ő valószínűleg nem tudja, hogy én alig egy hete koptatom a padokat. Kedvesen köszön, én meg a nevére próbálok rájönni. S ahogy jobban megnézem az arcát - nem mintha ez segítene - a szemeiben csillogó könnyeket is észreveszem.
- Szia! - köszönök neki halkan, és kedvesen. Legutóbb azt hiszem nem ilyen voltam, de nem igazán volt kedvem ahhoz a bulihoz - Valami baj van?
Kérdezem oldalra döntött fejjel. Közben meg azon agyalok, hogy hogy lehet valaki ilyen fiatalon ilyen magas?
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 6. 20:03 | Link

Choi Min Jong

A színváltozást észrevette, s furcsállta is, hogy ez a szoba állandóan változtatta a színét. Gyakorlatilag nem állapodott meg egyetlen árnyalatban sem, épp olyan volt, mint Nati hangulata: káosz. Egy halom káosz.
A fiú segítő szándékára megeresztett egy halvány mosolyt, s odébb is húzódott a kanapén, hogy az le tudjon ülni, ha le szeretne.
- Semmi tragikus, csak kicsit összecsaptak a hullámok a fejem fölött – vallotta be. – Te vagy Choi a buliról. Nati.
Még szép, hogy ő emlékezett a fiúra. A név- és arcmemóriája tökéletes volt, legalábbis hellyel-közzel. A tájékozódó képességéről ezt azonban már nem igazán lehetett elmondani. Teljes nevét nem mondta, mert azt nem gondolta, hogy túlzottan megjegyeznék. Már így is szinte csak beceneveken szólították, de igazából nem zavarta, sőt, a kedveskedő becenevek segítettek elfeledni a problémát, hogy ráadásul a kora ellenére jóval magasabb volt.
Na, igen, ez volt a másik, ami miatt rendszeresen pipa volt. Kislányos arc, égimeszelő termettel. Hogy fog így mégis párt találni később? A Valentin-naptól így is frászkarikát kapott, mikor mindenhol „cuki” párocskák ragadtak össze rágógumi módjára a faluban, blöee. Ő meg? Ő meg viselje el, ahogy tudja.
Nem is nagyon érdekelte igazán, hogy más mit csinált, amíg nem neki kellett végignéznie az enyelgést, mert persze, hogy nincs szerencséje az embernek. Ráadásul, ahogy tavaszodik, úgy szaporodnak valamiért a hormontúlfűtött fiatal párosok.
Nem hazudhatok magamnak. Én is hiányolom a romantikát, korban ott lennék, ahol el kéne kezdeni. De kinek kéne egy óriáscsaj? Százhetvenhat centis magassággal? Hülyén néznék ki szegény srác mellett…
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 7. 13:16 | Link

Nati

- Akarsz róla beszélni? - kérdezem, az utóbbi időben úgyis lelkiszemetesládaként üzemelek. S engem is megnyugtat valahogy, hogy másoknak is vannak problémái nem csak nekem.
- Ah. De a Choi a vezeték nevem. Jobb szeretem ha Min Jongnak hívnak - felelem, s valahol örülök, hogy ő elmondja újra a nevét, mert nekem nem megy olyan jól az emlékezés, mint neki. Biccentek köszönös képpen, aztán ha már ilyen kedvesen arrébb húzódik akkor leülök a kanapéra. Lerúgom a cipőimet és a lábaimat is felhúzom. Elhelyezkedem nagyon kényelmesen, hátra döntve a fejemet. Határozottan érzem, hogy el tudnék aludni akár itt és most. Aztán persze eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül. No hát igen... Nem, nincs baj a memóriámmal, csak a fáradtság.
- Bocsi, kicsit álmos vagyok mostanában... - ülök fel, s fordulok a lányka felé, aztán a kanapéra könyökölök és megtámasztom a fejem. Így kicsit könnyebb.
- Szóval... Mi a baj? - kérdezem meg újra, mert a nagy újra bemutatkozás közben nem igazán jutott el odáig, hogy elmondhassa. A szoba változó színei pedig nem nyugtatnak meg. S bár nem tudhatom biztosan, mégis csak sejtem, hogy valamiféle hangulatérzékelő mágiáról van szó, amit az ő feje felett összecsapó hullámok megzavarnak. Az én belépésemkor a zöld egy pillanatig teljesen nyugodt volt.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 8. 21:16 | Link

Min Jong

A faggatózás tovább folytatódott, ahogy a szoba színének váltakozása is, ám egy kissé lassabb tempóban, mint a találkozás előtt. Azonban azt se makarta, hogy úgy tűnjön, lelki szemetesnek használná a másikat.
- Hát, ha tényleg nem zavar – pislogott a másikra a lány. Miután a keresztnév-dolgot is megbeszélték, Min helyet is foglalt mellette a kanapén, s a szabadkozás után továbbra sem egnedett tudásvágyából. De hát a Levita táborát gyarapította a tőle két évvel feljebb járó fiú, mit csodálkozott ezen? Semmit, így jobban belegondolva.
- Félek. Azt hiszem, kicsit túlvállaltam magam. Kviddics, tanulás, kutyanevelés. Jó, ez még helyre is hozható, de a magasságom nem. Mégis melyik srác szereti, ha lenéznek rá a magaslatról – öniróniája talán nem volt épp a legjobb, de ő is fáradt volt. Kifejezetten örült ennek a csendes nyugalomnak, mégha csak látszólag is volt nyugodt a környezete.
Végre nem kellett száz százalékon felül pörögnie, hogy behozza a lemaradását testvéreitől, és megfeleljen az elvárásoknak minden téren: ne lógjon ki a családi sorból, de a tanároknak se legyen sok panaszuk rá, és még a barátai mellett is maximális teljesítményt nyújtson. Ja, ó, és persze Maszat is elég sok figyelmet és törődést igényelt.
- Úgy nézek ki, mintha óriás-származék lennék, pedig nem vagyok az. Legalábbis nem tudok róla, hogy lenne óriás a családunkban – csak kicsit kellett noszogatni, bízott a fiúban annyira, hogy nem adja tovább. A fiúk nem annyira pletykás típusok, mint a lányok jó nagy része, tisztelet a kivételnek – például a szobatársai. – Terelői pozícióhoz ez jó, na de… egy egészséges párkapcsolathoz nem éppen. Hogy néznék ki?
Fura és groteszk, hogy épp ilyesmiről dumájon pont ő, aki a legkevésé romantikus, még a lányok kedvence Romeót is ki nem állhatta. – Annyira idegesítő, hogy jön a tavasz, és mást se látni, csak turbékoló gerlepárokat. Bocsi, hogy így a nyakadba öntöm. Biztos full idiótának tűnhetek így.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 8. 22:04 | Link

Nati

Lelkiszemetesnek lenni egyáltalán nem rossz dolog. Legfeljebb akkor, ha elfelejtem, hogy nem azért vagyok negyedikes mert 17 éves vagyok, mint a többség, hanem mert 17 évesen kicsaptak a sulimból... Szóval nem gondolok bele, hogy az esetleges problémák, amikkel itt a többség szembenéz, nekem túl komolytalanok. Most is ebbe a hibába esek. Meggyőződéssel közlöm, hogy "nem zavar" és már figyelek is a lányra velem szemben.
Valahol talán a magassága is megtévesztett, de ahogy beszélni kezd már egyértelműen tudom, hogy az élete nagy problémái apró kis semmiségek. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy ezt ő még nem így látja, ezért próbálok nagyon de nagyon megértően pislogni rá és nem elaludni. Mert amúgy tényleg fáradt vagyok. Bocsánat.
- Engem speciel nem zavart sosem, ha magasabb volt a barátnőm - közlöm vele a szimpla tényt teljesen őszintén. Szerintem ez csak a lányoknak valami parája, hogy legyen a fiú magasabb, meg hogy néz az ki? Hát hogy? Nem lehet minden srác 180+ cm. De azért persze meghallgatom a többit is. Mosolygok rajta. Édes, ahogy az óriás származékot említi, de csak megrázom a fejem.
- Határozottan nem hasonlítasz egyetlen óriásra sem - azok ugyanis, szinte mindig rondák. Szerintem. Aztán lehet csak én találkoztam rossz óriásokkal, de hát lényegtelen. Épp egy nagyra nőtt kislányt próbálok megvigasztalni. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy eljut hozzá, amit mondok.
- Szerintem, ha egy fiú szeret, és te is szereted, akkor pont úgy néznétek ki, mint egy szerelmespár. És senkit nem érdekel, hogy melyikőtök milyen magas. Sőt! A srácnak még az önbizalmát is megdobná, feltéve, hogy az ő fejét is teleültették sztereotípiákkal arról, hogy a férfinek kell magasabbnak lennie.
Felelem neki kedvesen, de érzem, hogy ehhez egyébként nem lesz ma annyi türelmem, mint szeretném.
- Tudod, téged a magasságod zavar, az osztálytársaid, meg azon szenvednek, hogy van egy pattanás az arcukon, vagy hogy van rajtuk pár kiló felesleg. De az igazság az, hogy ha valakinek komoly szándékai vannak, túl lát ilyen apróságokon. Senki sem tökéletes - Fűzöm még hozzá, aztán megvonom a vállam.
- Szóval ne aggódj ezen. Egyébként is vannak nálad magasabb fiúk... - én persze nem tartozom közéjük, de én mindig is alacsony voltam. - Ha szeretnéd bemutatlak az öcsémnek, ő már majdnem két méter...
Toldom meg vigyorogva, ha tényleg ez a legnagyobb problémája ezen nem múlik. Kwonnak amúgy sem ártana egy nő az életébe, bár nem tudom mennyire jönnének ki. De legalább a magasság nem lenne probléma. Az öcsém ugyanis azon nyavalyog, hogy minden lány olyan alacsony... Bár ez lenne a legnagyobb problémám! Boldogabb lennék. De most valahogy ingerült kezdek lenni. Veszek egy nagy levegőt. Lehunyom a szemeimet.
- Csak 5 percig hadd aludjak! - motyogom magam elé, aztán újra Natira nézek, remélem nem bántottam meg. Nyűgös vagyok, és próbálok is kedves lenni vele. Csak nem tudom mennyire sikerül ebben az állapotban.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 9. 20:48 | Link

Min Jong

Türelmesen végighallgatta barátját, hisz ő idősebb, tapasztaltabb, és egy fiú azért csak objektívabban látja a körülötte zajló eseményeket, mint egy női egyed. Bár Nati inkább csak nőpalánta még.
Elmosolyodott azon, hogy a fiú nem tartotta gáznak egyáltalán, hogy ilyen fiatalon ennyire megnőtt, s kimondottan feldobta a kedvét az, hogy végre egy srác, aki nem dőlt be annak a sztereotípiának, hogy mindenképp a lánynak kell kisebbnek lennie.
- Megnyugtató tény – nevette el magát halkan. Bár ,ha belegondolt, náluk volt egy negyedóriás fiú, ő kimondottan jóképű volt, egyenesen a csapatkapitánya, Matt. És az egyik lánykával járt a házából, talán Lucával. Vagy Luca Vincével? Áh, már fene se tudja, annyi itt a gerlepárocska, az ember nem tud mindig mindenkit így fejben tartani.
- Kicsit zavarnak a megjegyzések – húzta el a száját, de azért megnyugtató tény, hogy nem egyedül ő szenved ilyen apró problémákkal, és mint tudvalevő, sok lúd előbb-utóbb disznót győz… vagy legalábbis egy Csermey Natália Babettet, ha disznót nem is. – Nekünk a CSK-nk 2 méter 60 centi, negyedóriás. Milyen magas az öcséd?
Kicsit jobb kedvre derült, tényleg, elvégre ázsiai barátjának családjából nem nézte volna ki, hogy ilyen magas  tagja is lehet. Úgy tudta, az ázsiaiak többsége alacsony, alig szokták megütni a százhetvenet, a száznyolcvan felettiek kimondott ritkaságnak számítanak arrafelé.
- Csak nyugodtan, nem fosztalak meg ettől a nemes tevékenységtől – kacsintott rá, majd elhúzta a sötétítőfüggönyöket, tudván, hogy a fiú nem igen szereti a napfényt. – Így azért jobb, nem?
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 16. 23:21 | Link

Örülök, hogy megnyugtatja egy kicsit, amit mondok neki. Persze van más problémája is, ami érthető.
- Megjegyzések akkor is lennének, ha alacsonyabb lennél, vagy épp teljesen normális. Aki beléd akar kötni, az mindig talál majd megfelelő okot - felelem őszintén, aztán mint egy jó tanácsot hozzáfűzöm: - A kérdés az, te hogy reagálsz ezekre. Ha ügyes vagy, még a javadra is fordíthatod.
S bíztatásul kap még egy mosolyt is. Aztán pedig figyelek rá, hogy mi mondanivalója van még. A csk említésére enyhén eltátom a számat. 260??? Hát ő sem ember, az tök tuti. Tátogok kicsit, aztán összeszedem magam.
- Nos, így nézve, nem is olyan magas... csak 191 centi... - de hozzám képest ő is égimeszelőnek tűnik. Elvégre az már két fej különbség... Ah, utálom. De hát ez van. És ez nem változtat a tényen, hogy Kwon az én kis öcsém. Ha nő is még. Akkor is kicsi marad, hiába gondolja ezt ő másképp. De nem is agyalok ezen sokat. Túl nehéz a fejem hozzá. Rettentően lefáraszt az egész heti ébrenlét, figyelés, és próbálkozás. Öregnek érzem magam ahhoz, hogy ilyen szinten tanuljak. Valószínűleg nem is fogom sokáig hajtani magam, csak legyen meg az első jó benyomás a tanároknál, utána lehetek lazább is. Remélem.
A fáradtságom ki is bukik belőlem, s Nati szerencsére nem tűnik mérgesnek emiatt. Még a függönyt is behúzza nekem.
- Kösz - küldök felé egy hálás mosolyt. Nem is tudja, mennyivel jobb így nekem. Veszek egy mély levegőt, aztán lehunyom a szemeimet. De ezt követően arra is rájövök, hogy nem túl szép dolog ez részemről.
- Tényleg csak 5 perc kell... - győzködöm, bár inkább magamat, mint Natit, mindenesetre, nem szeretnék illetlennek tűnni.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 21:01 | Link

Min Jong

- Engem nem zavarna, ha nem hinnék azt, hogy lenézek másokat – legalábbis csak gyanította, hogy a magassága szerepet játszhatott abban, hogy ezt gondolták róla sokan, pedig ez egyáltalán nem volt így. Nehhem, ő nem lenézett másokat, ő inkább nehéz pillanatokat okozott az éppen kiszemelt áldozatának az idióta csínytevéseivel, amiket szép csendben és suttyomban követett el.
- És az a vicces, hogy én vagyok a legkisebb a családban. Tudod, a bátyám, meg a nővérem még ide jár, a másik bátyám előző évben kiballagott. Én meg túlnőttem az ikreket, egyedül Dávid égimeszelő nálunk, ezért csodálkozom csak – azért nem ártott némi családi háttér, nem biztos, hogy a levitás prefektus ismerte a közel ördögi ikreket, és talán jobb is így, általában az emberek addig szoktak örülni, amíg nem ismerik a jómadarakat. Tisztelet persze a ritka kevés kivételnek.
- Azért az is szép nagy szám – neki már a saját százhetvenhatja is sok volt bőven, egy tíz centit simán kölcsönadott volna valaki alacsonynövésűnek. Mi kitolás már a kicsikkel, hogy nem érik el, amit szeretnének, mert túl magas teszem azt a szekrény?
A fiú tényleg fáradt lehetett, s Nati vidámabb ábrázattal csüccsent vissza a kanapéra.
- Azért csak jobb így, hogy nem vág az arcodba a napafény – nem sejtette, miért, de mintha az ázsiai származású barátja fényérzékeny lenne. – Figyelj, voltál már orvosnál a fényérzékenységeddel? Észrevettem ám, hogy kerülöd, ha teheted az erős fényt.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. május 29. 20:27 | Link

Nati

- Nem hiszem, hogy ezt hiszik. Bár tény és való, hogy lenézel rájuk - felelem könnyedén, aztán ásítok egyet. Kezem a szám elé kapom. Nem akarok ám érdektelennek tűnni, de fáradt vagyok, pislogok is gyorsan párat, hátha felébredek, de igazából a fény sem szimpi a szobában.
Egyébként szeretném átérezni a problémát, de lássuk be, én alacsonynak számítok a férfiak között... A legtöbb lány magassarkúban jóval felettem pislog... Nincs sok választási lehetőségem. Sokáig zavart, ahogy őt is zavarja, de megtanultam vele élni, s mint említettem, én nem bánom, ha a lány a magasabb. A lányokról ez többnyire nem elmondható, de na.
A családi magasság-kor dolgot, nem teljesen tudom követni. Ha ő a legkisebb, hogy nőhetett túl valakiket? Megrázom a fejem. Nem értem.
- Nem azt mondtad, hogy te vagy a legkisebb? - kérdezek vissza, mert tényleg nem világos, hogy akkor most ki mekkora. - Vagy akkor az ikrek kisebbek? - egyébként nem tudom kikről beszél, mert hát nem is ismerem a családját, de hát mindegy is. Remélhetőleg sikerül elmagyaráznia, hogy értsem, akkor pedig az öcsém is szóba kerülhet. Az ő magassága...Nos igen, az szép nagy szám. Nálam vagy két fejjel több. Bólogatok hát, mert bár az ő háztársa jóval magasabb, mégis csak igaz, hogy Kwon sem alacsony. Aztán az álmosság csak erősebb lesz rajtam, így elnézést és időt kérve, lehunyom a szemeimet, hogy egy keveset pihenjek.
Meglep, hogy behúzza a függönyt, az meg még jobban, hogy észrevette, hogy kerülöm a fényt. Ki is pattannak a szemeim hirtelen, aztán nyelek egy nagyot.
- Öhm... Igen... Persze... Voltam... - kezdem el kissé nehézkesen, de nem igazán tudom, mivel kéne kivágni magam egy ilyen helyzetben. Soha senki nem kérdezett még rá, azt hiszem a többség túl diszkrét ahhoz, hogy szóvá tegye - Nem tudnak vele mit csinálni - mondom végül és megvon a vállam. Ez végül is teljesen igaz. - Meg lehet szokni... - motyogom és le is csukom újra a szemem, miközben ásítok egy újabbat. - Lehetne rosszabb is... - toldom még hozzá, aztán csöndben maradok. Vagy ha kérdez, akkor majd válaszolok. De az is lehet, hogy szimplán elalszom.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 25. 00:53 | Link

Min Jong

Nati köpni-nyelni nem tudott erre a kétértelmű mondatra. Most az egyik legjobb barátja ezt mire értette? Később esett csak le neki, hogy a magasságára gondolt, hát, igen, ezt jól megszívta, de ez legyen a legkisebb problémája. Addig örül, amíg nem kell attól tartania, hogy kilóg a családból, és elszakad tőlük, mert kissé más természet. A Dávid-féle rellon-hatás abszolút ott van, ezen néha csodálkoznak, de aki ismerte a testvéreit is, nem igazán van neki min meglepődi.
- Korban én vagyok a pici, és utálok legfiatalabb tesónak lenni. A nővérem és a fiatalabb bátyám ikrek, eggyel felettem járnak. És sajnos balhékban is überelnek, kivéve magasságban. Dávid az, akihez sose tudok felérni – hát igen, úgy vette észre, mintha kissé megkavarta volna a másikat azzal, hogy ők ilyen sokan vannak. – Magasságra ja, korban nem. Neked milyen érzés bátyónak lenni?
Nem akarta végig a saját életével untatni a fiút, így is majd elaludt, úgyhogy örült, hogy telibe talált a függönybehúzás, máris mintha jobb lett volna a helyzet.
- Nem lehet segíteni… értem. Enni azért eszel rendesen, ugye? - mert ez is egy jó barát ismérve, hogy aggódik a másikért, de nem telepszik rá, ha nem akarja, csak annyira érdeklődik, amennyire szükségesnek érzi. Azon túl, hogy megvoltak a maga bolondosságai, ami a kamaszkornak köszönhető, meg saját, alakulgató jellemének, még rendelkezett jó tulajdonságokkal is, ha a hozzá közel állókról volt szó.
A barátság márpedig egy ilyen kategória, amit nem lehet elhanyagolni.
- Pihend ki magad, nehogy rosszul legyél. Énekelnék altatót is, de ismersz, nem éneklésre teremtették a belső hangszerem – célzott vigyorogva a torkára, miután újra a kanapén csücsült ő is.
A gyanúperrel élt, hogy esetleg valami éjlényekhez hasonló problémája lehet barátjának, de nem merte ráfogni. Sőt, rákérdezni se, mert ha az is lenen – vagy részben -, akkor sem biztos, hogy ezt így konkrétan bevallaná. Világos, ő se merné csak úgy közölni még a legközelebbi családtagjaival sem, hogy „Bocs, vámpír, vagy vérfarkas, stb… stb… vagyok”.  Ezeket a gondolatokat rögtön el is hessegeti magától, nem tartja relevánsnak, legalábbis nem tudná elképzelni Min Jongról, hogy ez lenne a valódi probléma.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. június 27. 15:05 | Link

Nati

Megmagyarázza, hogy is van ez, és bár még mindig vannak számomra homályos foltok, azért kezdek képbe kerülni. Remélhetőleg azért ne várja, hogy rögtön megjegyezzem az összes testvérét, meg a neveiket, vagy hogy éppen milyen magasak. Arra ugyanis nincs kapacitásom és nem csak a fáradtság miatt, de az is nagyban közre játszik. Bólogatok inkább, mintha világos lenne s mikor befejezi a mondandóját még szóban is kifejezem, hogy értettem ám - már amit.
- Világos. De akkor most utol akarod érni a bátyád vagy nem? - mert igen, a végére megint megkavar, hogy őt nem fogja lehagyni magasságban, mintha ez cél lenne. De eddig meg azt mondta, hogy zavarja a magassága... Nehéz rajta kiigazodni. Persze nincs ebben semmi fura. Lány. A lányok mind nehezen érthetőek. Egy ideig azt hittem, tudom mikor mire gondolnak, de már nem. A kérdésére meg megvonom a vállam.
- Semmi különös... - felelem, hiszen sosem gondolkoztam rajta igazán. - Jó, hogy van valaki, akit lehet piszkálni és akivel lehet beszélgetni. De nem tudom, hogy mennyire lenne más, ha lenne egy bátyám vagy egy nővérem...
Tényleg nem tudom és már nem is fogom sosem megtudni. Persze van egy halvány emlékem Min Ji-ről, az unokanővéremről, de ő nem volt annyival idősebb és 4 évesen nem is tudja az ember a kort úgy értékelni, mint felnőttként.
Lehet, ha nem lennék ennyire fáradt, akkor beszédesebb kedvemben lennék, de egy újabb ásítást nyomok el és le-leragad a szemem. Ezt pedig Nati is észre veszi, mert kedveseb behúzza a sötétítőt, de azért még kérdezget, ahelyett, hogy hagyna. Igaz nincs jogom panaszkodni, elküldeni vagy csak szimplán megkérni, hogy maradjon már csendben, de azért örülnék, ha lassan megtenné valamelyiket.
- Eszem - motyogom halkan, és helyezkedem kicsit, hogy kényelmesebb, pihenőbb pózba tornázzam magam. A szemem épp csak egy pillanatra nyitom ki, amíg válaszolok neki, de aztán újra becsukom.
- Köszi... Elég ha csöndben maradsz egy picit - mondom immár becsukott szemmel és hogy ne érezze gonosznak a megjegyzésem egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon. Gyorsabban ér utol a fáradtság, mint várnám, már-már félig aludva kérem még meg.
- Maradj itt velem, jó? - aztán ha tényleg kibírja és csöndben marad akkor el is nyom az álom. A szobában pedig az ő dala nélkül is, kellemes nyugtató zene csendül. A légzésem lelassul és egyenletessé válik, az arcom is kisimul. Az ajkaim kissé szétnyílnak. Alszom. Kellemesen, nyugodtan, ahogy napok - talán hetek - óta nem.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Kumagoro
KARANTÉN


NYÚLvány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 883
Írta: 2016. július 8. 16:25 | Link

Csermey Natália Babett&Choi Min Jong

 Bolyongok erre, arra. Nem tudom mitévő legyek, már jó ideje nem voltam társaságban. Szeretnék emberek közt lenni, sőt, beszélgetni. Nem érdekel milyen áron, akár még be is furakodnék egy beszélgetésbe. Ahogy ide, oda megyek a folyosón, rábukkanok a lélekszobára. Nem is tudom, mióta szeretnék ide betérni, most itt az alkalom. Sokat halottam erről a helyről, hogy az aktuális lelkiállapothoz igazodik a fal színe, és olyan zene szól. Benyitok, a lélekszoba falai égszínkékre változik. Egy általam kultikusnak mondott dal csendül fel. Körbenézek. Tekintetemmel társaságot keresek, amit meg is találok egy lány és egy fiú személyében. Oda is lépek hozzájuk, nem teketóriázok.
- Sziasztok! Mi a helyzet felétek? Remélem nem zavarlak titeket annyira? -
 Melléjük telepedek, és egyáltalán nem zavar, hogy akarják e, hogy itt legyek, vagy sem. Megkaptak engem.
- Kumagoro vagyok! Szeretnék ismerkedni érdekes emberekkel, bár ezt még nem tudom, hogy illik e rátok. Remélem igen. -
 Mondom ezt huncut arccal nekik. Várom a reakciójukat. Szerintem a hátuk közepére kívánnak. Ezt akartam elérni náluk. Most enyhe rosszindulat uralkodik el rajtam, amit nem engedek kibontakozni.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony