36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. április 3. 10:37 | Link

Lucy Elliston


Pipacsvörös arccal, füstölögve robogtam végig az Északi-toronyig vezető folyosókon. Nemrég mindenkinek felhívták a figyelmét arra, hogy felügyelők jöttek a kastélyba.
Hurrá-ááá...., ujjongtam magamban, mert már akkor rosszat sejtettem, mikor megemlítette a vezetőség.
"Látogatásuk ideje alatt szigorított házirend fog érvénybe lépni.
Nagyszerű!, tettem hozzá epésen. És most együtt "örülök" a kastély diákjaival. Az talán jó, hogy a reggeli kijárás kezdete egy órával többre módosult, így elég hatkor kitennem a lábam, majd elindulni a fontosabb helyekre. A többi? Oh, a többit úgy tartom borzalmasnak, ahogy van!
Épp csak kiléptem a szobámból, elindultam utamra, mire odasuhant hozzám egy villanypóznára emlékeztető pasas. Nyúlánk volt, vékony, ráadásul feketében járt, amitől úgy nézett ki, mintha temetésre készülne. Kirázott tőle a hideg, akkor pedig azt hittem tényleg meghalok, mikor megszólalt. Mély, dörgő hangja rögtön tiszteletet parancsolt. Eddig se szóltam vissza egy nálam feljebb állónak, neki sem tettem volna szívesen. Legalábbis ha a józan észre hagyatkozom, amúgy a szívem mást mondott volna.
Elkérte a pálcámat igazoltatásra. Gőgösen előhúztam talárom zsebéből, aztán átnyújtottam neki. Pár perc elteltével - épp elbambultam - az térített vissza, hogy az arcomba tolja a kényes anyagú csodát.
- Kösszönöm - sziszegtem ráemelve tekintetem, miközben kitéptem a kezéből a tulajdonomat. Most jutott több időm végigfutni az arcán. Hátborzongató, zöldes szemei voltak, és horgas orra. Állkapcsa erős, fülei aprók. Végig borostás az álla.
Ahogy elköszöntünk egymástól, s továbbindultam, Mr. Horgas Orrot átkereszteltem Hollóra.
Negyedóra után nem néztem, hova térek be - csak rutinból, mert tudtam, hogy nm egy tanterembe fogok beesni. Belöktem az ajtót, berohantam, aztán rávetettem magam az ottani ülőalkalmatosságok egyikére. A háttérben lágy, lassú zene szólt, a világos színű falak bekékültek. A hely az uralkodó szomorúságomnak kezdett utat engedni. Mintha a hely csak tudta volna: Ettől az egésztől rosszul vagyok. Végignézve mindenki éli az életét, de.. amióta mondták, hogy felügyelők érkeznek, feszültebb lett minden.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2016. április 3. 10:41
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sheela Lengrond
Írta: 2016. április 3. 13:14
| Link

Mindenki ideges volt körülöttem, amikor beléptem az iskolába. Fogalmam sincs miért mérgelődnek. Mintha valami szörnyű történt volna.
- Úgy tűnik későn jöttem - sóhajtottam fel.
Elindultam felfedezni egy kicsit az iskolát. Hatalmas terek voltak mindenütt, és az idegesség mellett rengeteg kedves emberrel is találkoztam. Ekkor mellettem elment egy lány, aki még idegesebbnek tűnt, mint a többiek. Még mindig nem értettem semmit így tovább szökkentem az iskolát nézve. Az udvaron frissen sütött a nap a fák lehullatták leveleiket..
Minden csodás. Vissza felé menet viszont teljesen eltévedtem. Egy üres folyosóba kerültem ahol senki sehol. Egy tölgyfaajtó felkeltette az érdeklődésem így benyitottam. Kényelmes ágyak mindenütt halk lassú zene és mintha azt súgná "Gyere itt nyugalmad lesz". Egy lányt vettem észre az egyik fekvőhelyen. Eleinte féltem közelebb menni, de barátkozni akartam és segítséget is kellett kérnem. Közelebb mentem hozzá. Reménykedtem, hogy nem alszik így halkan közelebb léptem hozzá. Az ismeretlennek hosszú szőke haja volt. Úgy véltem, hogy csak tetetti, hogy alszik így köszöntem neki.
- Szia, tudsz segíteni?
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 3. 20:27
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. április 4. 19:35 | Link

Lucy Elliston


Próbáltam hátradőlni, és becsukni a szemem. Nem gondolni semmire. Csak ne gondoljunk semmire., motiváltam magam,gondolván, segít majd relaxálni. Szükségem lett volna rá, miután megviselt a felügyelő látványa. Két évig idejártam azelőtt is, hogy a nagyapámat elvesztettem. Emlékszem arra, milyen voltam akkor. Csökönyös, könnyen felhúztam magam dolgokon. Most meg azon sem tudtam kiigazodni, miért is segítek másoknak annyira nagy hévvel a környezetemben. Eddigi Navinés pályafutásom tenné? Talán azok lettek rám fura hatással, akikkel eddig szóba elegyedtem? Na, azt hiszem ennyit a pihenésről. Sóhajtozva kinyitottam kék szemeimet, s feljebb ültem a díványszerűségen. Eddig nem vettem észre, hogy bárki is lett volna benn rajtam kívül.
A régi énemen gondolkodtam. Aztán arra haladtam, amerre a magamon való elmélkedés előtt haladtam volna: az idő változása felé. Eddig ha voltak is felügyelők, nem botlottam beléjük ilyen hirtelenséggel.
Nagyon meglepett, miképp egy elkapott, hogy igazoltasson. - Ahogy erre gondoltam, megpillantottam valakit a periférikus látásommal. Odafordítottam a fejem, az illető ekkor szólalt meg körülbelül.
- Szia-aa - köszöntem neki zavartan - Perszee! - csaptam össze kezeim. Mély lélegzetet véve magam mellé invitáltam őt.
- Ülj csak le, ha gondolod, és mondd, hogy miben segíthetek - mosolyogtam aztán.
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sheela Lengrond
Írta: 2016. április 4. 19:53
| Link

- Köszi, szépen - ültem vidáman mellé. Lehet rosszkor zavartam, mert nem egyből vett észre. A kék szeme volt, ami nagyon tetszett nekem. Szőke fürtjeit csak úgy omlottak a vállára, majd rájöttem, hogy ideje nekem is beszélnem.
- Az igazság az, hogy nem igazán tudom miért ideges mindenki. Alig jöttem az iskolába mindenki mérgelődött, vagy csak pufogott. És én tényleg csak most jöttem nem olvastam semmit ezelőtt erről a helyről, na meg a hírekről. Szóval reménykedem, te talán tudsz valamit - néztem rá reményteljesen. Én nem szerettem hazudozni meg semmi így ilyenkor szoktam kiönteni, amiket gondolok és nem értek. Na, igen és az nagyon ritka, ha valaki meghallgat. Erőteljesen bámultam a padlót közben hallgattam a halk zenét és a lányt vártam, hogy válaszoljon. Annyira kényelmesnek tűnt az ágy, hogy legszívesebben elaludtam volna rajta…
Ne kalandozz el Lucy - szidtam le magamat.
- Később aludhatsz, ne kalandozz el - ismételgettem folyamatosan, majd megint az idegenre néztem, és próbáltam rájönni mi járhat a fejében. Vagy is inkább próbáltam nem aludni.
Remélem értelmes választ kapok - sóhajtottam fel elkeseredetten.
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 4. 19:53
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. április 5. 23:07 | Link

Lucy Elliston


Már meg sem lepődtem a viselkedésemen másokkal szemben. Valahogy kezdtem megérteni, mit jelent az önbizalom és az, hogy nyitok mások felé. Habár nem gyakoroltam mindig szívesen, úgy éreztem, tényleg segítenem kéne a felbukkanó lánynak.
Elmélyülten hallgattam a meséjét, aztán azon gondolkodtam, hogyan válaszolhatnék rá. Percek múltán végül így szóltam:
- Ne csodálkozz nagyon, felügyelők járják ezt a kastélyt, beleértve az udvart is. Mindenki ideges, mert úgy érzik, korlátozták őket a saját szabadságukban, én pedig teljes mértékben őket támogatom - Nem tettem hozzá, hogy alapesetben messze állok diáktársaim véleményétől. Saját nézetet alakítok ki mindenről, mindenkiről. Nem szívesen állok össze mással, és támogatom az ötleteiben. Max. csak akkor, ha hozzám közeli barátról lenne szó.
- Szigorítottak jó pár dolgot a házirendben. Ilyen például, hogy alapból ötkor indulhatnál el arra, amerre akarsz. Ehelyett most egy órát várhatsz pluszban. Vagy másik a "kijárási tilalom", este tíz után nem nagyon szabadna csámborogni. Levitte kilencre a vezetőség. A felügyelőknek pedig állandó hatalma van. Bármikor, bárhol igazoltathatnak, amennyiben nem engedelmeskedsz, büntetőmunkát szabhatnak ki rád, és egyebek. Olyan jogaik vannak, mint amivel tanárokként rendelkezhetnének - Egy szuszra elmagyaráztam neki a lényegesebb dolgokat, amikkel korántsem voltam elégedett. Hiába ideiglenes, ez akkor is szemétség!
Kezdődő duzzogásom folytán a szoba változni kezdett - amit szerintem a lány gondolatai is cifráztak -: a falai elkezdtek színt változtatni. Kékről valami melegebb, élénkebb felé kúszott, viszont fogalmam nem volt, mire kellene számítanom. A zene a háttérben pörgősebbé vált. Talán valami rockszám szólt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sheela Lengrond
Írta: 2016. április 9. 19:15
| Link

- Azta... Nem gondoltam ezt. - döbbentem le teljesen. Amikor még nem érkeztem, akkor erről szó sem volt, hogy ennyire korlátozzanak bennünket.
- Egyszerűen...Felfoghatatlan. Hogy lehet egy felügyelőnek olyan joga, mint egy tanárnak?! - akadtam ki. Én főleg azért is jöttem a Bagolykő Mágustanodába, hogy kiélvezzem az itt létet. Nem pedig azért, hogy figyeljék minden lépésem, minden lélegzésem, mindent, amit csak teszek.
- Már értem miért ideges mindenki - dőltem hátra az ágyra. Az arcomba temetem a kezem és nem érdekelt, hogy kinézz hülyének, és ki nem. Nem tudtam mit szólni ehhez. Lehet, hogy a lány is ideges lehetett, mert a hangjában hallottam a duzzogást.
- És a szülőknek ugyan úgy lehet levelet küldeni bagolypostán nemde? Nem ellenőrzik a levél tartalmát ugye? - kérdeztem tőle még mindig hátra dőlve. El akarom mondani a szüleimnek, hogy koránt sem olyan, mint régen volt. Koránt sem olyan, amilyennek anya mesélte. Egyre jobban hiányzott a hely, ahol nem korlátoznak semmibe. Az otthonom.
- Nem! Lucy nem szabad most feladnod! - ostoroztam önmagam. Felejtsünk el mindent, ürítsük ki a fejünket. Azért jöttünk ebbe az iskolába, hogy varázslatot tanulhassunk, azt pedig nem korlátozhatják. Vagy is remélem...
A zene felgyorsult, ahogy az én gondolataim sortüzei is egyre nagyobb lett. Nem tudtam tisztán gondolkodni, akármennyire is akartam.
- Te is érzed, hogy gyorsabb a zene? - hajoltam vissza a partnerem mellé.
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 9. 19:37
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. április 12. 10:45 | Link

Lucy Elliston


Beletörődőn sóhajtottam.
- Én sem akartam elhinni - folytattam a gondolatvonalat - De nem is tartottam valószínűtlennek. Ami azt illeti, várható volt, hogy egy ekkora létesítményt ellenőrizni fognak majd. Csak senki nem gondolt bele abba, mikor jön ez el, és mivel jár - tőlem szokatlan módon közelebb csúsztam az idegenhez. Szívesebben szólítottam volna a nevén, ám mivel egyikünk sem érezte magát remek hangulatban, úgy döntöttem, ejtem ezt a témát. Helyette finoman a vállára tettem a kezem, miközben felnevettem a leveles példán.
- Nem, szerintem a leveleid foglalkoztatják őket a legkevésbé. A kijárásra vonatkozó szabályra érdemes figyelned, meg arra, ami még a hirdetőfalon lóg! Ott van kifüggesztve az ideiglenes házirend változásokról szóló lapocska, amin fel is tüntették mi változott - magyaráztam, hátha így segíthettem neki valamit. Nem kellett volna egyikünknek sem komoly bebörtönzésre gondolnia. Noha ez nehéznek bizonyult... Elvégre ki ne érezné magát fogolynak ott, ahova idegenek törnek be és lépteikkel rögtön új változásokat keltenek életre?
Ismét sóhajtottam.
- Különben feltűnt, de nem lep meg különösebben. Ez itt egy különleges szoba. Ha jobban megfigyeled - mutattam a falra -, nem csak a zene változott - jegyeztem meg, és percekig csendbe maradtam ezután, hogy átadjam magam a zenének.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2016. április 12. 11:21
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sheela Lengrond
Írta: 2016. április 19. 20:24
| Link

- Megnyugodtam - fújtam ki mélyen a levegőt. Ezek szerint, annyira nem kell félnem attól, hogy ne merjem a szüleimnek megmondani. Vagy lehet, hogy tudják? De ha anyu tudta volna, nem engedett volna el. A vállamon éreztem kezeit, amitől bennem egy kis megnyugvás lépett. Éreztem rajta, hogy ideges, hogy úgy érzi magát, akár csak egy kalitkába zárt kis madár, akinek minden lépését figyelik. Így is én voltam. Én szabadságot akartam, nem fogságot...
- És egyáltalán... Minek ezek a felügyelők?! Rosszat tettünk? Vagy micsoda? - sóhajtottam elkeseredetten. Így nem juthattok, ki a külvilágra, nem fedezhetem fel azt amit édesanyám mesélt. A gyönyörű tájak, a gyönyörű csillagos ég esténként.. Így maximum az ablakból nézhetem, de úgy meg nem élvezetes.
- Jó, hogy nem dementorokat küldenek ránk - motyogtam. Már csak azt kellene, hogy a maradék boldogságom, egy Azkabani szörnyeteg kiszívja. Akkor viszont szerintem az iskola is bezárná a kapuit, mondván nincs új diák.
- Amúgy igazad van. A falak is mások lettek. - pillantottam körbe. Igaz alig láttam a sok freskótól, de így is kitudtam venni, hogy a neon kék színről sötét zöld lett. Lehetséges..?
Egy idegig némán bámultam magam elé a lányt néztem, aki a zenének átadta magát, így én is próbáltam megnyugodni, és egy picit a pozitív oldalát is nézni, az itt létemnek.
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 19. 20:24
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. május 25. 07:24 | Link

Lucy Elliston


Sejtettem, hogy őt is felkavarta a hírük. Én sem tapsoltam a kiírás láttán, akkor meg főleg nem, mikor ma igazoltatott egy. Kényelmetlenül éreztem magam, és elkezdtem azon rágódni, hogy mi van, ha mindegyiknek ilyen nyomasztó az aurája?  Míg magánál tartott, folyton remegett a gyomrom, mintha fel akarna jönni a tartalma. De amikor mehettem, ez  elmúlt, és egekig futó, határtalan boldogság futott át rajtam.
 Kicsit örültem, amiért nem voltam egyedül az érzéssel. Kevésbé láttam elhagyatott zombie-nak magam... Mélyen felsóhajtottam, miközben halványan mosolyogtam.
- Azt hiszem én is - mondtam neki. Kissé megkönnyebbültem. Nem szoktam sokat beszélgetni másokkal. Marha ritkán szóltam régen a háztársaimhoz is, nemhogy azon kívül másokon! Most viszont úgy láttam, kifejezetten jól jött ez a beszélgetés kettőnk közt. Ha csodát nem is művelt, elütötte az időt, s talán kevésbé fogott a el pánik minket a felügyelő szó puszta kiejtésétől...
- Képtelenség, hogy megtegyék. Nem elmeroggyantakból áll a vezetőség! - Megpróbáltam visszagondolni arra, hogy tett -e valaki bármit is, de nem hallottam híreket. Pedig a diákok többsége nagyon szeretett és szokott is pletykálni, vagy ha olyan történik, kifüggesztik a Hirdetőfalra.
- Inkább egy általánosabb dologról lehet szó. Felmérhetik, milyen az iskola vezetősége, a diákok miként érzik itt magukat, vagy mit csinálnak - rántottam vállat - De semmiképp se azért lehetnek itt, mert rosszat tettünk volna.
Ezután pillanatnyi csend következett. A szoba hangulatunkhoz híven változni kezdett. Először csak a zene, majd a szoba színe variálódott át. Bizsergető volt újra átélni ezt, mintha nem is mentem volna el innen. Leszámítva néhány dolgot, köztük a barátaim magasabb osztályba való lépését, jellemük megszilárdulását (ha Gwent néztem, kifejezetten igaznak véltem), és azt, hogy magam is változtam valamennyit. Alapjaimban pedig maradtam a régi.
Mély levegővételekkel próbáltam a jó oldalt megfogni. Próbáltam átadni magam a zenének, amiben bíztam, új barátom is követni fog. Amennyiben csak a csendet hallottam magam körül több, mint 3 percen át, felegyenesedtem, nyújtóztam egyet, miközben a háttérben a zene lelassult - valami jazzfélére -, a szoba viszont sötétzöld maradt.
- Hogy érzed most magad? - kérdeztem érdeklődve.
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sheela Lengrond
Írta: 2016. július 7. 17:14
| Link

Úgy őszintén? Jól érzem magam. - mosolyogtam. Annak ellenére, hogy itt létem alatt, nem számítottam olyan szabályokra, attól függetlenül, nagyon is boldog voltam. Eszembe jutott anyukám, amikor mondta, hogy milyen jó lesz itt, milyen szabadok lehetünk..
- Neked nem hiányoznak a szüleid? Rengetegszer visszagondoltam rájuk, és mindig rájövök, hogy mennyire hiányzik a törődés. - sóhajtoztam szomorúan. Akármennyire is döntöttem el, hogy önálló leszek, ennek ellenére nagyon hiányoztak, a szüleim. Az együtt töltött idő, a rengeteg nevetés, a beszélgetések.
A zene hirtelen megváltozott, ahogy a hangulatom is. Most már nem egy gyors szám szólt, hanem inkább egy nyugodt, lassú szám. Behunytam a szemem. Egy mezőre gondoltam, ahol futkorászok szabadon. Senki nem korlátozz, senki nem mondja meg mit csinálok. A friss tavaszi szellő csiklandozza arcomat, a madarak, mintha kommunikálnának egymással..
Gyorsan visszatértem a valóságba. Nem szabad elkalandoznom, akármennyire is szerettem, olykor szabadnak érezni magam. Ha órán történne ez, ott süllyednék el, szégyenemben. Régóta küzdök úgy nevezett "problémával", hogy könnyen elkalandozok. De nem tehettek én arról, hogy szeretem a szabadság érzetét.
- Kemények itt a tanárok? - tettem fel végül egy olyan kérdést, ami terelte, az eredeti témánkat.
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. július 12. 10:08 | Link

Lucy Elliston

Válaszára csendben bólintottam. Örültem, hogyha máshoz nagyon nem is értettem, feldobhattam kicsit a kedvét. Reméltem, megértettem vele azért, hogy ez a hely nem börtön. A felügyelők miatt nem kell, sőt, nem is szabadott volna úgy gondolni rá! Kicsit magamba is szálltam attól, hogy miért lenne ez az? Tény, nem mindig fenékig tejfel ami itt folyik. De igazán komoly bajok szerencsére ritkán szoktak történni. A diákságtól gyakran a falra mászom, ezért is szeretem egyedül tölteni az időm, vagy néha kis csoportokban. Ennek ellenére szeretek itt élni. Sokkal jobb ez, mint ami otthon ment Izlandon.
Épp ezért csóváltam a fejem a kérdés hallatán.
- Nekem ez kényes téma. Viszont mivel csak a hiányukról kérdeztél, azt kell mondanom, hogy anyámat nem hiányolom, míg apámat igen. Az előbbi szülőm... Nem volt túl jó ember - Néhány erősebb szívdobbanás között a velünk szemben álló falra meredtem. A mondat végeztével megnyaltam a szám szélét, aztán visszatekintettem a lányra. Kíváncsi voltam, mit szól majd ahhoz, amit elmondtam.
- Nem annyira! - nevettem fel csengőn - Persze tudnak komolyak is lenni, de ezt a felüket inkább azoknak mutogatják, akik nyíltan lázadoznak, vagyis túl hangosak, meg ilyesmi. Ők hogy úgy mondjam... sokkal nyitottabbak mindenre, mint valami hétköznapi iskola oktatói. Így ha csak nem reptetsz pókot a tanár nyakába, vagy lobbantod lángra az óravázlatait, nem kapsz semmi rosszat - magyaráztam lelkesen.
- Van olyan tanár, akit esetleg már jól ismersz? Valaki, akit a kedvencednek mondhatsz? - kérdeztem aztán én.
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sheela Lengrond
Írta: 2016. szeptember 15. 19:49
| Link

- Kedvenc tanárom? - esek heves gondolkodásba. - Őszintén bevallom, hogy nincs kedvenc tanárom még. Bár ki tudja. Lehet az évek során ki fog alakulni. - kacsintok rá majd az órára nézzek.
- Huha már órák óta beszélgettünk és nekem még van leckém! - pattanok fel rémülten és hajamba túrok. Remélem nem fogja nagyon zavarni, hogy most csak így hirtelen eltűnök. A zene megváltozott ismét, egy pörgős rock féleség ment. Mélyen beszívom a levegőt és próbálok lenyugodni. Felidézzem édesanyám dalát, aki annyiszor énekelt nekem kiskoromban, édesapám meseit, amik mindenféléről szóltak. Halvány mosoly suhant át arcomon és a hatás kedvéért a szemeim is lehunytam, majd hirtelen kiskoromba találtam magam. Ahogy anya kint van a kertbe és dudorászik én meg odafutok hozzá, és rámutattok a kedvenc virágomra a rózsámra. Ahogy elmagyarázza, hogy mi az, és nekem mennyire tetszik a színe. Ahogy mosolyog rám... Kétségbeesetten megrázom fejem és visszatérek a valóságba.
- Nem most nem szabad kalandoznom! - jelentem ki magamnak, és remélem Sheela nem nézz komplett idiótának...
- Figyelj örülök, hogy beszélgettünk. - fogom meg kezét elmosolyodva.
- Éééss remélem találkozunk is még. - teszem gyors még hozzá, és kiegyenesedem. Az ajtóhoz lépek és még egyszer vissza a lányra.
- Szia Sheela. - mondom ki érzékein nevét, és elhagyom a helyszínt. Tényleg remélem, hogy még találkozunk. Sheela igazán jó társasági ember, aki meghallgat, kedves és egyáltalán nem olyan, mint akikről anyu mesélt. Ezekkel a gondolatokkal sétálok a szobám felé és a mosolyt nem bírom letörölni az arcomról.

(Na jó köszönöm a játékot ^^)
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. szeptember 19. 21:14 | Link

Lucy Elliston

Lassan bólintottam. Nekem az LLG tanár volt mondjuk a kedvencem, de már nem tudtam úgy szóhoz jutni, hogy erről beszélni tudjak.
Lucy idegesen a hajába túrt, arcára vetült hatalmas rémülettel. A zene is gyorsabb lett. Valódi, pörgős rock, aminek a szívem követte a ritmusát.
Továbbra sem szóltam semmit, inkább figyeltem a történéseket. Láthatóan ő épp lazulni próbált, én pedig igyekeztem túllépni - és palástolni - a mini szívrohamot, amit a rémülete okozott.
Olykor magamat meghazudtoló módon tudtam viselkedni: megtéveszteni másokat arról, hogy minden rendben van. Elrejtőztem apró kis világom falai közé, amik mindig óvtak. Többnyire az összetöréstől.
Fogalmam sem volt, mire gondolhatott épp Lucy. Nem tanultam legilimenciát, és az érzések manipulálásához sem konyítottam. De birtokoltam az érzéket, amivel igenis felfogtam mikor mit csinálok, az pedig milyen hatásokat gyakorol a körülöttem levőkre.
- Öööh... - értetlen pillantást vetettem a kezem fogó kézre. Elég váratlanul jött!
Viszont mielőtt bármit is reagálhattam volna, beszélgetőpartnerem hirtelen felállt, majd pillanatokon belül az ajtónál termett.
- Én is, szia - intettem, mire eltűnt.
Percekig fejt csóválva ültem a helyemen, végül felálltam, hogy elmenjek a saját dolgomra. Nem tudtam mire vélni a nemrég történteket. Ugyanakkor egyel több olyan ember volt a listámon, akikről hajlandó voltam elismerni, hogy nem olyan idegesítőek, nyomasztóak, mint aminek ítélni lehetne őket.

//Én is köszönöm!  Kiss //
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony