36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. március 2. 18:05 | Link

Claire

A beszélnünk kell egy elég bunkó kijelentés, szóban is, írásban is. A hosszú monológ meg olyan, hogy akkor minek találkozunk, igazából leírhatnám ahelyett, hogy elrabolom a másik idejét azzal, hogy hosszan leírom, hogy találkoznunk kellene. Szóval igyekeztem szépen, de röviden megfogalmazni a dolgot:


Kedves Ms. Livingstone,

Kérem önt, hogy a hét utolsó iskolanapjának estéjén hat órakor szíveskedjen megjelenni az Északi torony „Lélek szoba” nevű helyiségében.

A találkozás témája: Randevú egy szamárral, avagy beszélgessünk arról, amiről kéne, de nem tesszük.

Megtisztelő jelenlétére számítunk!

Üdvözlettel:

Lasch Ervin Balázs

Vezető szamár


Tudom, tudom, már megint viccet csináltam belőle. De igyekeztem nem olyan viccesre venni a dolgot, mint vehettem volna. Humoros na, mondjuk így. Azt ugyan már senki sem tagadhatja meg tőlem, hogy humoros legyek. Nem vagyok faarcú, meg fapofa, szóval tessék szépen ebbe beletörődni. A borítékot szépen megcímzem, majd a baglyomra erősítem, és végül engedem, hogy had szálljon.
Odalenn most vacsora van, én azonban szándékosan nem csatlakozom a többiekhez, most nem kellek én oda, és nem akarom látni Claire reakcióját sem, ha éppen összetépi. Jobb a békés tudatlanság. Az esemény napján is kerülöm, nem akarom, hogy előbb utasítson el, mint hogy egyáltalán esélyem lett volna. Így aztán, amikor aktuális az időpont felkerekedek, és felsétálok a szobába, hogy egyedül lehessek kicsit a gondolataimmal. Össze kell szednem magam, hogy mindent el tudjak mondani. Már ha egyáltalán eljön.
Nem öltöztem nagyon ki, elvégre most komoly dolgokról lesz itt szó, de persze kivételesen mellőztem a „hülye” mintás pólóimat is. Fekete nadrágot húztam, hozzá egy fehér inggel, és fekete cipővel. Még a zoknim is fekete, hogy abba se lehessen kifogás. Hat előtt jó fél órával már ott vagyok, a magammal hozott, és becsületesen a faluban vásárolt tálakat és ropogtatni valókat szépen kipakoltam, ahogy a két poharat és az üdítőt is. Valami azért csak kell, hogy legyen itt, nem. Szóval most már csak hat órának kell lennie, és Clairenek el  kell döntenie, hogy eljön – e vagy inkább vacsorázni megy.

Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. március 2. 19:36 | Link

Ervin

Amikor észrevettem Ervin baglyát, amint rám mereszti tekintetét, csőrében egy levéllel, majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Tudtam, hogy csakis Ervintől jöhetett a levél, hiszen az ő baglya néz most velem farkasszemet.
Gyorsan kivettem a csomagot a csőréből, megsimogattam a fejét, majd őrültek módjára téptem fel a levelet.
Humoros megfogalmazás. Akár tetszik, akár nem, ez az ő fegyvere, mégis valahogy mosolyra húzódik a szám.
Már én is gondolkoztam rajta, hogy meg kellene beszélnünk a dolgokat, de ő is durcizott és én is jogosnak éreztem a hallgatásomat.
Tudom, hogy nehéz lehetett számára megtörni a jeget, de végül megtette, az már más tészta, hogy milyen stílusban. Én értékelem és megtisztelem azzal, hogy megjelenek.
Nem tagadom, eléggé izgulok, amikor már csak pár méter választ el a szoba hatalmas ajtajától.
Egy pillanatra megállok. Elfog a rettegés. Mi van, ha újabb vitába bonyolódunk és nem sikerül megbeszélnünk semmit? Mi van, ha nem érezzük majd a késztetést, hogy megkeressük azt a fránya megoldást és inkább külön utakon folytatjuk? Félek megválaszolni ezeket a kérdéseket, inkább kinyújtom remegő kezemet és benyitok az ajtón.
És ott áll Ő, elegánsan. A szívem majdnem kiugrik a mellkasomból.
Körülnézek a szobában. Barátságos hely, és akkor kiszúrom az asztalt és annak tartalmát. Egy kisebb vacsora terül el asztalon és csak arra vár, hogy valaki felfalja őket. Persze csak egyszerű ropi és szénsavas üdítő, de mivel nem volt esélyem a vacsorára, így elég ínycsiklandozóan néz ki.
Meg is hatódok egy kicsit. Azért tud ám romantikus lenni ez a pasi!
Az asztalról ráemelem a tekintetemet, ő csendben néz rám, és én már nem bírom tovább.
Két lépéssel átszelem a szobát és a következő pillanatban már a két lábammal a derekát ölelem, a nyakába kapaszkodom és csókolom őt, olyan hevesen, hogy érezze, nem akarom elveszíteni és szeretem.
Talán egy kicsit hirtelen jött neki ez az egész, igazából nekem is, de már annyira hiányzott a csókja, az érintése, szinte beleőrültem az elmúlt napokba. Nem akarok törődni semmivel sem, nem akarok beszélni, csak őt akarom. Beszélni ráérünk később is.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. március 3. 16:17 | Link

Claire

Ülök és várok. Aztán felállok, járkálok, megint visszaülök. Hihetetlenül hülye ötlet fél órával azelőtt megérkezni valahova, amikor ilyen sorsdöntő, és idegesítő az egész. Újra visszaülök, de a lábam annyira remeg, hogy fel kell állnom. Valahol a távolban a nagy óra egészet üt, és ebben a pillanatban nyílik is az ajtó. Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjünk neki ennek az egésznek, de úgy tűnik Claire megoldja ezt a problémát, ugyanis kis híján hátraesek, attól a tempótól, ahogy belém csapódik, és csókol.
Megvallom elsőre a meglepettség miatt nincs meg a ritmus, amit diktál, de aztán csakhamar ráakadok, és lelkesen fogadom és viszonzom a köszönését. Viszont ez így állva nem olyan praktikus, így vigyázva, és lassan, de leülök vele, úgy intézve, hogy neki is és nekem is kényelmes legyen. Az agyam kikapcsol, de valahogy, a csodával határos módon sikerül újraindítanom.
- Szeretnél beszélgetni?
Nem, ez nem kívánságműsor, én is nagyon jól tudom. A torkom kiszáradt, muszáj nyelnem egy nagyot, és kicsit elhúzódva, felpillantanom Claire-re.
- Mármint, beszélnünk kell.
Bár valljuk be, jelen pillanatban ez egy sokkal kedvesebb elfoglaltság, azonban tudom azt is, hogy ha ez a kapcsolat fontos, akkor többet kell beletennünk. Nem csak csókolózni, nem csak ölelni a másikat, hanem beszélni is. Ez az egész helyzet nekem új, de határozottan akarom. Azt akarom, hogy minél erősebb és tartósabb legyen.
- Figyelj rám Claire.
Érzem a hangomon, hogy komolyan mondom, a bal kezemmel tartom őt, a hátánál, míg a jobbal a ruháját piszkálgatom a hasánál.
- Fontos vagy nekem, mint ember, mint barát, mint nő. Szeretlek, szerelemmel. Akkor is így érzek, ha nem mondom minden pillanatban. Tudom, hogy többet kellene, megpróbálom többször mondani, csak én valahogy nem érzem annyira szükségesnek ezt. Van az a vicc, hogy „ha majd változik szólok”, én ez a fajta fiú vagyok, de megértem, hogy elvárható lenne, hogy jobban kimutassam, hogy jobban érzékelhesd te is. Szeretném, ha elmondanád, hogy te mire vágysz, hogy mi hiányzik neked a kapcsolatunkból, hogy tudjam, mik a gyenge pontjaink együtt.
Bevallom, én nem hiányoltam semmit, minden olyan volt, mint amilyennek szerintem egy párkapcsolatban lennie kell, de ez nem jelenti azt, hogy ez az igazság. A lányok amúgy is máshogy látják a kapcsolatokat. Nekünk pedig engedni kell, bizony.

Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. március 7. 21:40 | Link

Ervin

Megnyugvással tölt el, hogy Ervin viszonozza a csókomat, féltem, hogy esetleg ellök majd magától, de nem teszi. Olyan édes és vad, annyira hiányzott.
Ám hamar vége szakad, sajnos. Azt mondja, beszélgetnünk kell, de nekem nincs sok kedvem a beszédhez. Őt akarom, itt és most, ebben a pillanatban. Viszont kettőnk közül ő az okosabb, igaza van, beszélnünk kell.
Kicsit hátrébb csúszok a térdein, hogy kényelmesen egymás szemébe tudjunk nézni.
Olyan közel van, annyira hiányzott a tekintete, amiben elveszhetek. A gyönyörű szemei, amikben látom a szeretetet, az irántam érzett szerelmét. Hirtelen kedvem lenne újra megcsókolni, de nem teszem. A kapcsolatunk nekem is ugyan olyan fontos, mint neki. Szóval előbb beszélni kell.
- Semmi rossz nincs a mi kapcsolatunkban, kedvesem! - mondom neki, miközben próbálom összegyűjteni a gondolataimat.
Ám, mielőtt folytatnám újra megcsókolom. A kezemet a tarkójára teszem és közel húzom magamhoz. Gyengéden csókolom meg és, mielőtt még jobban belefeledkeznék, abba is hagyom.
- Elmondtam már, igaz, hogy üvöltve, amiért ez úton szeretnék elnézést kérni, nem volt túl szép tőlem. A helyzet az, csonka család híján úgy nőttem fel, hogy a nagyszüleim és a bácsikám mindent megadtak nekem, amire egy gyereknek szüksége lehet. Egyszer Will mondta, a mamám olyan volt, hogy mindent meg kellett beszélni, ezért tették ők is ezt velem, az ő emlékére. Mindenről meséltünk egymásnak, a legapróbb részletekig, és én igénylem ezt. Tudni akarok rólad mindent, de nem csak az emlékeidet, a gondolataidat, az érzéseidet is. A legapróbbakat. Ha ez neked nehéz, én segítek benne, csak próbáld meg. Ha esetleg nem is sikerül, de megpróbáltad. Nekem csak erre van szükségem, semmi másra, mert boldog vagyok melletted. Megnevettetsz, ha szomorú vagyok, betakarsz, ha fázom, mellettem vagy jóban és rosszban. Szinte tökéletes.
Elmondtam neki és nem is volt olyan nehéz, mint hittem. Szóval a kiabálás és hisztik helyett csak ennyi lett volna? Most már csak meg kell értenie és meg kell próbálnia, ahogy nekem is meg kell próbálnom türelmesnek lenni vele.
Kíváncsian fürkészem a tekintetét, hátha ki tudok olvasni belőle valamit és várom a reakcióját.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. március 15. 19:56 | Link

Claire


- Én pont az ellentétében nőttem fel. Csonka család, végül is, bár apám is volt, hogy jelen volt, de nem beszélgettünk. Láttad anyámat, nem az a fajta, a nagyszüleim meg csak néha jöttek. Olyankor persze jó volt, beszélgettem velük, ők ismernek, főleg a nagymamám. De nálunk nem divat érzésekről és gondolatokról beszélni.
Ez eddig nem is volt gond, sőt Ellával és Cyanne-nel sem beszélgettem ilyenekről. Csak voltunk, és az elég volt. Ettől is látszik, hogy ez egy komoly dolog, hiszen itt már a legapróbbak is kellenek. Valahogy ettől jobban tartok, mint a VAV vizsgától, pedig elég kemény dió volt az is.
- Segíts nekem.
Elzárkózni nem zárkózok el, hiszen nincs rá okom. Igazából valahol mélyen még örülök is neki, hogy ezt fogom majd csinálni. Sokkal jobb ez valószínűleg, mint az, hogy család néven egymás mellett ülünk, idegenként. Csak tudom azt is, hogy ez egy hosszú folyamat lesz, és egy kicsit félek, mert meg van az esélye annak is, hogy felemésztheti a kapcsolatunkat.
- De idő kell hozzá, Claire.
Simogatom meg a combját, jó elveszni az ilyen melléktevékenységekben, jó, hogy itt van velem. Svédországba viszont nem akarok visszamenni, sem most, sem máskor, mert pocsék emlékeim vannak róla, és nem szeretném az elmúlt heteket megint átélni.
- Van itt még valami.
Eddig nem tudtam, és nem is akartam felhozni a témát, de mostanra már itt az ideje, hiszen egyre közelebb van az a bizonyos nap, amikor összecsomagolok, és elmegyek innen, na nem messze, de mégiscsak változás lesz az életemben.
- Sikerültek a vizsgáim, elvégeztem az alapképzést. Viszont nem akarok továbbtanulni, legalábbis most még nem. Dolgozni szeretnék. A faluban. Karina apja szólt, hogy van egy hely náluk, mert a recepcióslány szülési szabadságra megy, én pedig elfogadtam.
Itt egy kicsit megállok, mert hát van még valami, amit hozzá kell tennem, csak nem tudom, hogy ezek után ahhoz még mit fog szólni, de jobb most túlesni mindenen.
- Éééés bérleti szerződést kötöttem vele. Van egy kisebb ház az udvarukban, szépen felújították, és mindig kiadták átutazóknak, most pedig én vettem ki, egy évre. Oda költözöm. Persze akkor jössz, amikor csak szeretnél, teljesen különálló épület.
Mint egy árva kutyus, olyan képpel és szemmel nézek fel Claire-re, mivel jelenleg ő van magasabban.
- Szeretlek.
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. március 24. 18:22 | Link

Ervin

Végig simítok az arcán, beletúrok a hajába és mosolygok rá. Annyira jó végre együtt ücsörögni úgy, hogy egyáltalán nem veszekszünk, nincs hangos szóváltás köztünk, se sírás, se megsértett felek. Már-már idilli ez a kép, engem mégis boldoggá tesz.
- Persze, hogy segítek, és nem erőltetek semmit, türelmes személyiség vagyok, tudod jól. Kezdhetnénk mondjuk azzal, hogy elmeséljük egymásnak a napjaink történéseit. Persze azokat a pillanatokat, amikor nem vagyunk együtt. Hogy aludtál, álmodtál-e valamit az éjszaka, milyen volt a délelőttöd, mit ebédeltél, meg ilyenek.
A következő mondandója előtt mély levegőt vesz és úgy darálja le a történéseket, mintha kínozná őket a szavak, amelyek elhagyják a száját. Én mindeközben figyelmesen hallgatom őt, bólogatok és még mindig csak mosolyogni tudok. Úgy tűnik, ezt a mosolyt nem tudom lemosni az arcomról, egyszerűen odaragadt. Mostanság nem volt túl sok alkalmam vigyorogni, így most kifejezetten jól esik.
Miután végez kimondja azt a szót, ami már rettenetesen hiányzott, így jó szorosan hozzányomom a fejemet a mellkasához és lehunyom a szememet.
- Én is szeretlek! - súgom neki és közben a szívverését hallgatom. - Gratulálok a vizsgádhoz, tudtam, hogy sikerülni fog! Annak viszont külön örülök, hogy nem akarsz messzire menni a kastélytól és nem akarsz itt hagyni engem, a munka pedig biztos beválik és hidd el, örökös vendéged leszek, ott legalább teljesen kettesben tudunk majd lenni.
Elhúzódok tőle, hogy kényelmesen a szemébe tudjak nézni. Én vagyok most magasabban, így gond nélkül lehelek egy puszit a homlokára és megsimohatom a fürtjeit.
- Tudod, mire gondoltam? Elmehetnénk sétálni egyet, olyan szép idő van kint végre. Vigyük ki ezt a sok rágcsát és piknikezzünk egyet.
Kikászálódok az öléből és felé nyújtom a kezemet. Alig várom, hogy vele tölthessem az egész napomat kint a tavaszban. Ő elfogadja, így hátrahagyunk mindent, kisétálva a tavaszba.
Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2016. március 28. 21:49
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony