 A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.
A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.
Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.
Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek. Emma McNeilly leírása
|
|
|
|
Aileen Aurora
Délután van, éppen uzsonna után sétálgatok a folyosókon, miközben gondolkodok. Nagyban zajlanak a beszélgetések minden fele, ugyan akkor én még nem tudtam senkivel sem ezidáig nagyon szóba elegyedni.
Kellemesen jó idő van, a zord január ellenére, enyhe napsugarak jutnak be a kastély hatalmas ablakain keresztül, egy pillanatra engem is elvakít, így félre fordulva vettem észre egy nagy tölgyfaajtót. Bekukucskálok rajta, és egy különös szobát látok. Körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el, középen egy kisebb méretű dohányzó asztal foglal helyet. Gondoltam bemegyek, leülök, és olvasgatok egy kicsit.
Ahogy beléptem, észre vettem, hogy a szoba szín összeállítása kicsit megváltozott, valahogy érezhette hogy nem érzem magam túl jól, mert minden fekete, és szürke színekbe öltözött, mind a falak, mind a tárgyak. Halk zenét hallok, valamiféle búcsú dal lehet. De elhatároztam nem fog ez befolyásolni, és nem gondolok másra csak a tanulásra. Immár több mint 50 pontot gyűjtöttem házamnak, amiért büszkének érezhetném magam, remélem több is sikerülni fog.
Kezdem jobban érezni magam, és a szobában hallható dal is elkezd kicsit vidámabb lenni. Ahogy neki állok olvasni, egyre jobban kipihenem a mai nap fáradalmait, és azt a fájdalmas baglyot amit kaptam. Próbálok nem gondolni rá, és tovább lépni, talán sikerül.
Ahogy a legendás Állatok és Megfigyelésüket olvasgatom, rájövök, milyen jó lenne nekem is egy állat. Mennyire örülne a párom egy magyar mennydörgőnek például. Na jó, annak lehet, hogy nem, de talán egy kis puffskein mondjuk jó is lehetne. De ne szaladjak ennyire előre, majd ha már haza értem a szünetbe. Most koncentráljuk a tanulásra egy kicsit, aztán folytatom barangolásom a kastélyban.
Egyszer csak hangokat hallok, és a nagy faajtó kitárul, és egy elbűvölő hölgy lép be rajta.
- Hát téged mi szél hozott erre? kérdeztem tőle, és egyből hellyel kínáltam, mutatva a kanapé felé. Csodálkoztam, mert nem hittem hogy bárkivel is össze futok erre fele a toronyban.
- De illetlen vagyok, engedd meg hogy bemutatkozzak, a nevem Harold Xperia, és a Navine házba kerültem első évesként. Kegyedben kit tisztelhetek?
Kezet nyújtok felé. és várom, hogy elfogadja-e közeledésemet, már rég vártam hogy valakivel szóba elegyedhessek.
|
|
|
Harold Xperia
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 10
|
|
Írta: 2016. január 10. 16:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=562131#post562131][b]Harold Xperia - 2016.01.10. 16:02[/b][/url] Aileen AuroraDélután van, éppen uzsonna után sétálgatok a folyosókon, miközben gondolkodok. Nagyban zajlanak a beszélgetések minden fele, ugyan akkor én még nem tudtam senkivel sem ezidáig nagyon szóba elegyedni. Kellemesen jó idő van, a zord január ellenére, enyhe napsugarak jutnak be a kastély hatalmas ablakain keresztül, egy pillanatra engem is elvakít, így félre fordulva vettem észre egy nagy tölgyfaajtót. Bekukucskálok rajta, és egy különös szobát látok. Körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el, középen egy kisebb méretű dohányzó asztal foglal helyet. Gondoltam bemegyek, leülök, és olvasgatok egy kicsit. Ahogy beléptem, észre vettem, hogy a szoba szín összeállítása kicsit megváltozott, valahogy érezhette hogy nem érzem magam túl jól, mert minden fekete, és szürke színekbe öltözött, mind a falak, mind a tárgyak. Halk zenét hallok, valamiféle búcsú dal lehet. De elhatároztam nem fog ez befolyásolni, és nem gondolok másra csak a tanulásra. Immár több mint 50 pontot gyűjtöttem házamnak, amiért büszkének érezhetném magam, remélem több is sikerülni fog. Kezdem jobban érezni magam, és a szobában hallható dal is elkezd kicsit vidámabb lenni. Ahogy neki állok olvasni, egyre jobban kipihenem a mai nap fáradalmait, és azt a fájdalmas baglyot amit kaptam. Próbálok nem gondolni rá, és tovább lépni, talán sikerül. Ahogy a legendás Állatok és Megfigyelésüket olvasgatom, rájövök, milyen jó lenne nekem is egy állat. Mennyire örülne a párom egy magyar mennydörgőnek például. Na jó, annak lehet, hogy nem, de talán egy kis puffskein mondjuk jó is lehetne. De ne szaladjak ennyire előre, majd ha már haza értem a szünetbe. Most koncentráljuk a tanulásra egy kicsit, aztán folytatom barangolásom a kastélyban. Egyszer csak hangokat hallok, és a nagy faajtó kitárul, és egy elbűvölő hölgy lép be rajta. - Hát téged mi szél hozott erre? kérdeztem tőle, és egyből hellyel kínáltam, mutatva a kanapé felé. Csodálkoztam, mert nem hittem hogy bárkivel is össze futok erre fele a toronyban. - De illetlen vagyok, engedd meg hogy bemutatkozzak, a nevem Harold Xperia, és a Navine házba kerültem első évesként. Kegyedben kit tisztelhetek? Kezet nyújtok felé. és várom, hogy elfogadja-e közeledésemet, már rég vártam hogy valakivel szóba elegyedhessek.
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
|
Írta: 2016. január 15. 17:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=563143#post563143][b]Aileen Aurora - 2016.01.15. 17:34[/b][/url] Harold XperiaNagy halom szorgalmit magamhoz szorítva rohanok le az Északi Torony lépcsőin. Nem azért futok, mert késésben vagyok, még csak nem is sietek sehova. Az óráimnak - amiket én tartok és amiket nekem tartanak - vége mára. Hogy akkor miért szaladok? Igazából menekülök.
- Tanárnő! Tanárnő! - szólít le két lány, akik éppen mellettem lépnek ki egy ajtón.
~Nem vagyok itt! Nem vagyok itt!~ Remélem, hogy gondolataim nem ülnek ki az arcomra, bár nem is tudom, mennyire tudják szemügyre venni, mert egy pillanatra sem állok meg. Fél kézzel elengedem a szorgalmi halmot, elsuhantamban még hátraintek a tanulóknak, aztán már ott sem vagyok.
Legszívesebben összekuporodnék, szorosan behunynám a szemem, befognám a fülem, és nem vennék tudomást a világról. Amúgy szeretek tanítani. De tényleg. Örömet okoz, hogy láthatom a többiek lelkesedését, amikor alkotnak, vagy megtudnak valami újat, vagy éppen az örömöt, amit akkor éreznek, amikor helyesen válaszolnak egy kérdésre és pontot kapnak rá. Szívesen lelkesítem őket, mert a boldogságuk nekem is jól esik. De... Miért akarja most mindenki megnyerni ezt a házversenyt? Miért vannak ennyire szorgalmas diákok? Úgy érzem magam, mintha már mást se csinálnék, csak javítanék egész nap. Mikor fogok a saját vizsgáimra készülni?
Múltkor viccesen megkérdeztem ezt az egyik évfolyamtól. Válaszul azt kaptam poénosan megjegyezve, hogy jósoljam meg magamnak, és, ha nem tudom, akkor inkább már most adjam fel a sikeres vizsga álmát. De ez kicsit sem vicces!
Lihegve megállok az egyik emeleten, és körbenézek. Hangok hallatszanak lentről, de fentről is. ~Bekerítettek!~ Kész vége, tudom, hogy ma már nem lesz nyugtom. Utolsó lehetőségként körbenézek valami mentő ötlet után kutatva, és meglátva egy ajtót hirtelen a kilincsért kapok. Szinte bevetődök a terembe, gyorsan bevágom az ajtót, aztán egy mély sóhajt hallatva nekidőlök. ~Megmenekültem.~
Most, hogy már tiszta a levegő, körülnézek. A tekintetem megakad a fiún, akit valószínűleg megzavartam a betoppanásommal. Kedvesen, tegeződve fordul felém. Kissé gyanakodva nézek rá, de fiatalnak tűnik, úgy érzem a reakciójából, hogy nem tudja, hogy tanár vagyok. Udvariasnak tűnik, így hát rámosolygok, kezet rázok vele, és bemutatkozom:
- Hajnal Ilona vagyok. Bocsi, hogy megzavartalak - mosolygok rendületlenül, és közben próbálok fiatalabbnak tűnni a koromnál. Ez nem nagy kihívás.
Hogy miért a magyar nevemen mutatkozom be? Mert gyanítom, hogy ha külsőre nem is, a nevemről valószínűen megtudná, hogy ki vagyok. Nem azért, mert a nagyképűségem nem ismer határokat, de hát elég ritka, hogy valaki diákként lesz házvezető-helyettes. A lényeg, hogy egy kis nyugit akartam. És végül is nem hazudok, ez a nevem. Más kérdés, hogy nem így használom.
- Ha nem gond, csatlakoznék - lépek beljebb, majd a kupacnyi pergament leteszem a kis asztalra a képekkel lefelé. A falak színe kékre, a párnák rózsaszínre, a kis asztal lilára változik. Kellemes zongoradallam hallatszik a szobában, és tavaszillat van. Aztán lassan minden kezd megint megváltozni...
|
|
|
|
Harold Xperia
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 10
|
|
Írta: 2016. január 17. 19:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=563734#post563734][b]Harold Xperia - 2016.01.17. 19:27[/b][/url] Aileen Aurora- Szóval Ilona, örülök hogy megismerhetlekAhogy kimondtam ezeket, láttam rajta hogy megkönnyebbült, mint ha kicsit megilletődött volna, hogy nem egyedül lesz a szobában. - Kicsit mintha lihegnél, nem lehet hogy siettél valahova? Nem akarlak feltartaniFolyamatosan a könyvemet szorongatom, amit nem is értem miért, ha már egyszer végre egyszer valakivel szóba elegyedtem. el is raktam gyorsan, hogy csak a leányzóra tudjak koncentrálni. Egyszerre tűnik vidámnak és fáradtnak. -Csak nem te is tanulsz ezerrel, igaz hamarosan itt a vizsgaidőszak, nem lehet elég korán elkezdeni. Én is folyamatosan tanulok, mint látod, nem szeretnék lemaradni. Próbálok minél több pontot össze szedni házamnak. Te melyik házba jársz? Látom rajta a kérdő tekintetét, ugyan akkor örül a kérdésemnek, remélem meg tudom miért kérdeztem olyan vicceset. ahogy mondom a magamét megállás nélkül, észreveszem hogy változik a szoba ismét. Az előbbi lilás, kékes színeket felváltja egy kicsit erősebb, intenzívebb árnyalat. De tetszik, olyan kis fiatalos, vad szoba lett. Tetszik, már kezdek jobban lenni. A gondolat menetem közben elkalandozik a múltba, mikor még a mugli iskolát kezdtem, hát az sem volt piskóta. Sosem voltam az a társaság középpontja ember, a bulikat is kihagytam, de mióta barátaim segítségével, megtanultam értékelni magamat, egyre többet mozdulok ki, és ennek örülök én is. Az egész napi rohangálás megtette a hatását, kezdek éhes lenni, és ahogy erre gondoltam, egyből megkordult a hasam, de erre már a hölgyike is felfigyelt. Láttam rajta a kérdő tekintetét, de én máris a pergamenjeit kezdtem szemügyre venni, vajon miért rohangál ilyen sokkal, a mai órák már rég véget értek. Hezitálok, de aztán nem kérdezem meg, talán elárulja, miért ennyire szorgalmas.
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
|
Írta: 2016. január 26. 14:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=566564#post566564][b]Aileen Aurora - 2016.01.26. 14:57[/b][/url] Harold Xperia- Én is örülök, Harold - bólintok felé, majd mosolyogva a közelébe telepszem. Remélem, hogy nem nyitnak ránk azok, akik engem keresnek, mert az kétszeresen is ciki lenne. Egyrészt lebuknék új ismerősöm előtt - ez mondjuk, előbb-utóbb úgyis meg fog történni, de jobb később vagy soha -, másrészt nem menekülhetnék el tanári kötelességeim elől. Látszik, hogy nem túl régóta dolgozom, és, hogy igyekszem megúszni, amit csak lehet. Hm... ez így nem hangzik túl jól.
- Á, nem tartasz fel. Pont ide siettem - vigyorodom el, bár igaz, ami igaz, eléggé kifulladtam, jól esik most az ücsörgés. - Szeretem ezt a szobát.
Látom, hogy elrak egy könyvet, de nem akarom újra előszedetni vele, így inkább nem kérdezek rá, pedig nagyon is kíváncsi vagyok, mit olvashatott. De a kíváncsiság nem fog megölni, így hát inkább a szavaira koncentrálok.
- Hát igen, rám is fér a tanulás - sóhajtok, mikor eszembe jut, hogy még mindig nem megy olyan jól a kristálygömb böngészése. Mármint persze, bámulni tudom, de hogy értelmezzem, ami benne van... Esélytelen. - Én levitás vagyok - mondom, és közben kicsit ki is húzom magam büszkeségemben. - Te azt mondtad, hogy navinés vagy, ugye? Milyen a sárgák között? Vannak már barátaid?
Furcsa, hogy egy ilyen korú fiú egyedül üldögéljen egy félreeső szobában. Persze lehet, hogy a magányt jobban kedveli a társaságnál. Régebben nekem is volt egy ilyen időszakom, de az kicsit speciális eset volt.
|
|
|
|
