36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 11. 16:19 | Link

Dasha

Ezek a napok valószínűleg megkaphatnák az életem legrosszabb hete elismerő címet. Mindennek a megkoronázása a mai rossz hír, miszerint apukámnak balesete volt. Szerencsére nincs komolyabb baja, de engem azért felkavart a dolog. Mostanában már mindent kipróbáltam, hogy kevésbé legyek feszült, de általában csak ideig-óráig működött minden.
Az utolsó reményem az a szoba, amiről nemrég hallottam. Ide tartok most, föl a rengeteg lépcsőn az Északi-toronyba. Végre elérkezek az ajtóhoz. Benyitok és egy igazán szép szobába léphetek be. Ledobom magam egy kényelmes kanapéra és hátradőlve figyelem, hogy változik a háttér.
Halk zene csendül, a szobát pedig jázmin és vaníliaillat keveréke lengi be. Ez még egy régebbi parfüm kapcsán lett a kedvenc illatom. A falak színe smaragdzölddé válik. Látom bebizonyítottam, hogy az ízlésem igazán Rellonos.
Csak élvezem az egész szobát. Jó ötlet volt idejönni! Hamarosan már teljesen ellazultam és a legtöbb gondomról is elfeledkeztem.
Próbálok én is rásegíteni amivel tudok. Most is jó szolgálatot tesz, hogy megtanítottak rá, hogy kell elrejteni a gondolataimat akár saját magam elől is. Persze ehhez kellett ez a hely ami most csak az én ízlésemnek megfelelően rendezte be magát.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 11. 16:34
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 11. 20:53 | Link

Melody

Horror tartalmú, én előre szólok. :-)

Egy átlagos napon reggel felkeltem és a szokásos módon kimentem edzeni a rétre. Köröket futottam és nyújtottam az izmaimat. Hirtelen feltámadt a szél. Nem tudtam, hogy mi lehet ez az orkán, hisz a nap szépen süt és még meleg is van. Pár másodperccel később megpillantom a Mesteremet előttem. Nem hittem szememnek. Hogy került ide, a Bagolykőre? Aztán felgyorsultak az események. Felkeresett személyesen és jól leszidott, amiért nem készültem eléggé keményen a közeledő bajnokságra. Próbáltam elmondani neki, hogy egyszerűen nem bírok annyi időt tölteni az edzéssel mint kiskoromban, de őt az én érzéseim nem érdekelték. Talán igaza van, de én akkor is igyekeztem mindent megtenni. Nagyon szíven ütött, hogy még csak meg sem próbált végighallgatni. Eddig ő volt az egyetlen ember, aki mindig segített nekem bármiben, ő hallgatta végig még a szerelmi gondjaimat is, de már nem. A távolság miatt eltávolodtunk egymástól. Miután elment én úgy éreztem, hogy összetört bennem a világ. Egy ideig csak tűrtem és tűrtem magamban, de pár óra után már nem bírtam koncentrálni még az evésre sem. A kezeim remegtek és a szobámban kötöttem ki.
...

Már napok óta nem vagyok hajlandó elhagyni a szobám. Akik ismernek és barátként tekintenek rám bizonyára már nagyon aggódnak értem, ugyanis a szobafogság nem jellemző rám. Normálisan mindig kimegyek a szabadba vagy sportolni, vagy csak egyet sétálni a természetben, de már több hete nem vagyok hajlandó elhagyni a börtönöm, csupán pár percekre, amíg ételt csempészek be magamnak, vagy amíg a fürdőszobában vagyok. Nagyon zárkózott lettem. A szobámban csak ülök az ágyamon és igyekszem elrejteni a könnyeimet. Ha valaki kopog, akkor úgy teszek, mintha nem lennék bent. Még villanyt sem kapcsolok.
És hogy miért is vagyok ilyen? Miért változott meg a személyiségem ennyire, egy ilyen leszidás után? A helyzet az, hogy engem az iskolában megismert emberek tettek mosolygóssá, előtte egyáltalán nem voltam beszédes, se jókedvű. Ők segítettek túllépni a múltamon, azonban egy kis ütés és visszazuhanok mély depressziómba. Ez a kis ütést nemrég megkaptam a taekwondo Mesteremtől.
Felélénkültek a kiskoromban szerzett negatív emlékeim és nem tudtam kiverni őket a fejemből, különösen nem esténként.

Kop, kop, kop. Léptek hangja visszhangzik a folyosón. A régi házunk folyosóján megyek a konyha felé. Pár lépés után megláttam a babámat a fal mellett üldögélni. Még én tettem oda valamikor, amikor játszottam vele. Felveszem, és szorosan magamhoz szorítom. Folytatom lépteimet a kivilágított helyiség felé. Hirtelen valami megcsillan a falon. Oldalra fordítom fejem. Csak egy tükör. Kisgyerek arc néz vissza rám. Megigazítom ruhácskámat és belépek a konyhába. Anya és apa már ott várt rám megterített asztallal. Mindig együtt vacsorázunk. Teli hassal, nevetve megyek a fürdőbe mosakodni, majd a szobámba. Mielőtt bebújnék a jó meleg takarómba még vetek egy pillantást a holdra és a csillagokra. Gyönyörűen ragyognak. Lassacskán szemeim becsukódnak és elnyom az álom. Bammm! Riadok fel a hangos zajra. Futkosásra leszek figyelmes, amire felugrok az ágyamból és kinyitom résnyire a szobám ajtaját. Fénycsóvák. Mi lehet ez? Eszemhez az ikertestvérem térített sikításával. Kirohanok a szobámból a testvéremet keresve. Meg is találom gyorsan, de nem foglalkozok vele, helyette a szüleimet bámulom rémült arccal. A folyosón három fekete ruhás idegen szegez pálcát a szüleinkre és varázsigéket szavalnak. Végtelennek tűnő párbaj. Fogamat összeszorítom, és csak állok tehetetlenül, de nem észrevehetetlenül. Az egyik idegen rámnéz és egy tiltott átokkal sújt. Felsikítok és próbálok mozdulni valamerre de már késő. Most végem! Utolsó reflexként hunyom be a szemem. Apám szavát hallom, de nem merem kinyitni a szemem. Aztán veszem csak érsze, hogy még élek. Tudatlanságban nyitom ki az egyik szemem, de csak egy kicsit. Egy nő…..aa.aaz anyám…az én édesanyám fekszik előttem….és…. Apámra nézek, aki még utolsó erejével megöli az idegeneket, majd ő is a földre esik. Anyámat ölelve fordulok hozzá. Sírok, reszketek és…….
Rúgok egyet és rántva nyitom ki a szemem. Összerezzenek. Szememből könny folyik. Szétnézek, hogy felfogjam, hogy hol is hol vagyok. A hold ezüstös fénye nyugodtságot áraszt. Nyitva van az ablakom, amin befújó lágy szellőcske meglengeti fehér függönyöm. A szobámban vagyok, jövök rá. Felülök az ágyamból és megtörlöm az arcom. Már két napja folyton ezt álmodom, a múltam. Így igaz, ez megtörtént. A szüleim valóban meghaltak és tényleg ilyen módon.
Ez így nem mehet tovább, kell valami, ami eltereli a figyelmem. Talán mégis jó lenne meglátogatni azt a lélekszobát.
Este már nem tudtam visszaaludni, így hulla fáradtan indulok el a célpontom felé. Arcomon látszik az elkeseredés, a kisírt szemek és az álmatlanság. Belépek az ajtón és meglepődve veszem észre, hogy nem vagyok egyedül. Egy másik lány is a szobában van. Megállok az ajtóban és elgondolkozok, hogy van-e értelme bejönnöm ide. Mindenesetre nem vagyok bunkó, ezért köszönök a lánynak.
- Szia! – Nyögöm ki halkan. Hangomon kicsit érződik, hogy nem vagyok túl jól.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. július 11. 20:56
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 12. 11:01 | Link

Dasha

Már nem tudom mennyi idő telt el, de lépteket hallok. Felülök és figyelem, hogy ide tart-e. Hamar rájövök, hogy valóban idejön, de ezen nem kéne meglepődnöm. Nem csodálkoznék, ha sokan járnának ide.
Egy lány lép be, akivel beszéltem már, de csak pár szót. Annyit tudok róla, hogy Levitás. Most viszont nagyon rosszul néz ki, ki vannak sírva a szemei és fáradtnak látszik. Fogalmam sincs mit tegyek, hisz nem voltam még ilyen helyzetben.
-Szia.-köszönök vissza, miközben felállok. Nem igazán tudom mit mondjak vagy csináljak, de megpróbálom összeszedni magam.
-Mi a baj? Tudok segíteni?-kérdezem kissé zavartan ácsorogva. Rám igazán nem jellemző  a határozatlanság, de most cserben hagy a tudásom.
-Vagy hagyjalak egyedül?-nem is ismerjük egymást, megérteném ha inkább egyedül maradna. Persze, ha úgy alakul amit tudok segítek neki. Őszintén szólva tőlem ez is furcsa, mert a legritkább esetben érdekelnek mások problémái, de ez a lány nem tett ellenem semmit miért ne segítsek? Egyelőre nem tudom mit válaszol, de figyelem a mozdulatait. Azon gondolkozok, hogy kimenjek vagy maradjak vele, de aztán úgy döntök, hogy ezt majd ő megmondja.
Egy lépést felé lépek, de még én se tudom eldönteni, hogy konkrétan felé vagy inkább az ajtó irányába. Ilyen helyzetből én legszívesebben menekülnék, de nem hagyhatom csak így itt.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 12. 11:03
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 12. 12:48 | Link

Melody

Nem tudom, hogy mennyit aludtam éjszaka, de valószínűleg nem sokat. Sokszor felkeltem a rossz álmok miatt és csak nehezen tudtam visszaaludni. Azt hallottam a lélekszobáról, hogy nyugtató. Talán ezért is határoztam el magam, hogy felkeresem. Az már csak mellékelten érdekelt, hogy tényleg változik-e a szoba színe, hangja és illata méghozzá az én érzéseim szerint. Amikor benyitottam rögtön a velem szemben ülő lányra pillantottam. Ha jobban belegondolok, már ismerem valamennyire, de nem nagyon. Talán az egyik tanórán váltottunk egymással pár szót. Köszöntem neki, amire ő is azonnal visszaköszönt. Majd a szobát kezdtem el vizsgálgatni. Nem láttam rajta változást, bár nem is tudtam, hogy hogyan nézett ki mielőtt beléptem volna. Tanakodásomat egy kedves hang szakította meg. Érdeklődött, hogy van-e valami bajom. Ezek szerint nagyon feltűnő, hogy nem vagyok túl jól. Felajánlotta segítségét, amire bevallom meglepődtem. Nem azért mert nem néztem volna ki belőle, hanem csak mert nem számítottam erre a kérdésre. Megpróbáltam egy nyugtató vigyort varázsolni arcomra, de eléggé bénán ment. Reméltem azért kívülről jobbnak látszott, mint ahogy én éreztem.
- Öö, megvagyok, köszi. – válaszoltam. Nem akartam azt válaszolni, hogy jól vagyok, nincs semmi baj, mert bizonyára látszott rajtam, hogy ez nem így van. Hazug meg nem vagyok.
Majd rögtön megkérdezte, hogy ne hagyjon-e egyedül.
- Nem, dehogy is. Te voltál itt előbb, miattam ne hagyd el a szobát. – Mondom, olyan határozottan amennyire csak tudtam. Én léptem be másodszorra, természetesen, ha bármelyikünk magányra vágyik, akkor én távozok a szobából. Nem szerettem volna udvariatlan lenni és már láttam, hogy tett pár lépést az ajtó felé, ezért én is megkérdeztem:
- Maradj csak, izéé, kimenjek? – Egy kicsit ciki pillanat, eléggé dadoghattam. Talán a szoba is megérezte lelki állapotomat.
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 12. 16:37 | Link

Dasha

A kérdésemre egy nem éppen igaznak tűnő állítást kapok. Bár ha úgy vesszük nem hazugság, hiszen azt hogy valaki megvan sokféleképp lehet értelmezni.
-Azért szólj, ha tehetek valamit.-mondom neki. Kicsit talán korai, hogy én ilyeneket mondjak, de most ez tűnik helyénvalónak. Az hogy ő menjen ki számomra nem tűnik jó ötletnek, főleg ha azt vesszük, hogy ez a szoba nekem is rengeteget segített. Nyilván az én problémám semmi övéhez képest, de talán egy kicsit őt is megnyugtathatja.
-Dehogyis, nyugodtan maradj.-mondom sietve. Semmiképp sem akarom, hogy miattam elmenjen. Annyira furcsa nekem ilyen helyzetben lenni, segíteni valakinek teljesen önzetlenül, de most mi mást csináljak?
-Nem akarsz leülni?-kérdezem miközben én újra leülök az előbbi helyre, bár ülésem már merev és nem olyan laza mint előtte. Nem azért mert bejött valaki, sőt még csak nem is azért mert ez a valaki szinte teljesen idegen, inkább azért mert még mindig nem tartom jó ötletnek, hogy itt legyek. Más lenne a helyzet ha tudnék valamit csinálni, de így hogy nem sokat tehetek eléggé feszülten figyelek.
Gondolom ő sem azért mondta, hogy maradjak mert a társaságomra vágyik, inkább csak azért mert nem akart elküldeni. Próbálom összeszedni magam, de elég nehezen megy, így elég érdekes lenne olyan valakinek nézni aki ismeri a hétköznapi énemet.
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 12. 18:52 | Link

Melody

Megkérdeztem tőle, hogy ne menjek-e ki én a szobából. Kedvesen válaszolt, amit valamiért komolyan is vettem. Olyan meggyőző válasz volt, hogy egy őszinte mosoly került az arcomra. Valószínűleg ő is furcsállta, hogy csak állok mintha földbegyökerezett volna a lábam. A kérdésére elindultam a körkanapéhoz és leültem a lánnyal szemben. Az ölembe vettem az egyik párnát és azt kezdtem el piszkálni. Szeretek matatni a kezemmel, olyan hatást kelt, mintha csinálnék is valamit és nem csak néznék ki a fejemből.
Ha jól emlékszem Melody a neve, de azért biztos, ami biztos rákérdezek.
- Melody a neved ugye? Így szólítsalak? – Igaz már beszélgettünk, de az nem volt túl információ dús, inkább csak az órai anyag volt a téma.
Válasza után kicsit elbambultam. Talán az álmosság miatt, vagy nem tudom. Nem jellemző nagyon rám. A szoba is követte a hangulatunkat. Az előbb még erős színek uralkodtak a helyiségben, azonban amint leültem és elmúlt az a ciki érzésem a színek is halványultak és most már inkább a bézs volt a mérvadó. Mintha enyhe szellőt is éreztem volna, de a hajam meg sem rezzent. Már többször előfordult, hogy depressziósan képzelődöm.
Azonban amint volt időm a gondolataimmal törődni rögtön azok a bizonyos rossz emlékek törték át az akaratom falát. Valahogy tennem kéne ellene. Csak egy variáció jutott eszembe.
Ismét megszólítottam az előttem ülőt.
- A Rellonba tartozol igaz? Tudsz mesélni kicsit róla és az ottani diákokról? – Reméltem, hogy nem veszi udvariatlanságnak a kérdésemet, én teljesen átlagosan, hátsószándék nélkül tettem fel.
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 12. 21:42 | Link

Dasha

Miközben ilyen semmiségeken gondolkoztam, ő leült szembe velem és feltett egy kérdést.
-Igen. A tiéd pedig Dasha, ha jól emlékszem.-néztem rá megerősítést várva. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy jól emlékszek, de ha mégse akkor nem kéne más néven szólítani. Miközben ő nem tesz fel újabb kérdést én is elbambulok a szoba pedig halványabb színre vált. Ez alapvetően ugyan nem az én stílusom, de most nem zavar.
Amikor a házamról kérdez próbálom mérlegelni miket mondjak. Nem szeretnék olyat mondani ami nem túl jó képet fest. Dasha miatt sem, de a házam tagjai miatt sem.
-Én különösen azért szeretem, mert nagyon összetartó ház, még ha ezt nem is mindig jó célból használjuk. A saját házukból lévővel segítőkészek, de kicsit hidegek.-gondolkozom mit mondhatnék még.-Tudom, hogy egyébként nem túl jó róla a vélemény és hogy azért ez nem csak pletyka, hanem ennek van valóságalapja, de én nagyon szeretem.-teszem még hozzá, hogy ne gondolja azt hogy nem szeretek ott lenni.
-És a Levita? Ott milyen?-ez a kérdés a kíváncsiságon kívül más dolog miatt is érdekel, de nincs benne semmi rossz szándék. Viszont ha nem Rellonos lennék, akkor még a kékekhez is illenék. Számomra a másik két ház elképzelhetetlen, de az ha oda kerültem volna nem is lenne furcsa.
Közben én is elgondolkozok, de ez engem sosem akadályozott abban, hogy a külvilágra is figyeljek, ezért figyelmesen hallgatom Dasha szavait is.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 13. 10:29
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 13. 14:54 | Link

Melody

Kiderült, hogy jól emlékeztem, tényleg Melody a neve. Rögtön a válasza után folytatta is és kimondta a nevem. Helyeselésképpen csak bólintottam egyet.
Kis szünet után megkértem, hogy meséljen egy kicsit a házáról. Elmondta, hogy azért szereti, mert összetartó. Ezt én is hallottam a Rellonról, de jó volt hallani egy házbelitől is. Amikor mondta, hogy tudja, hogy nem túl jó róla a vélemény a szemébe néztem.
Ezután újabb hallgatás következett a részemről. A szoba színei halványak voltak. A nagy csönd miatt megint elkezdtem járatni az agyam a negatív dolgaimról. Még mindig nagyon mérges vagyok magamra, hogy azon az éjszakán csak álltam és néztem ki a fejemből és hagytam, hogy a szeretteim megvédjenek. Azóta nem kérek senkitől semmilyen segítséget, se szívességet. Száz százalékban magamra számítok csak, én oldom meg magam a nehézségeket.
Emlékeim hatására megint csak mérges lettem, amihez jól igazodott a szoba is. Élénkpiros színűek lettek a falak és tűz lobogását hallottam. Azonban meglepő módon nem sokkal később megint enyhültek és ezúttal vajszín uralta a helyiséget. Madarak csicseregtek és virágok illatoztak. Szóval ezért nyugtató a szoba, döbbentem rá. A színváltozástól elfelejtettem, hogy mérges voltam.
Mindeközben Melody megkérdezte, hogy én mit gondolok a saját házamról. Még mielőtt rátértem volna a kék kuckóra, még mondtam pár mondatot a Rellonról.
- Talán általánosságban nem jó róla a vélemény, de nekem szimpatikus ház. Bár első pillantásra nem látszik, de nagyon sok tulajdonságom rellonos. Valószínűleg ezért is tetszik ennyire az a ház. Beiratkozáskor is majdnem odakerültem, de hosszú gondolkodás után a süveg máshogy döntött.
- Fogalmam sem volt, hogy miért mondok el ennyi mindent. Igaz, ha nem lennék most összetörve, akkor repdesnék az örömtől, hogy egy rellonossal beszélhetek. Előtte ugyanis még nem volt szerencsém zölddel társalogni.
- A levitában nagyon kedvesek az emberek, mindenki segíteni szeretne a másiknak. Szorgalmas ház és én is szorgalmasnak tartom magam, igaz nem annyira a tanulás terén. Talán az egyetlen tulajdonság, ami miatt nem illek oda az az, hogy én nem vagyok könyvmoly. Szeretek olvasni, de nem az köt le elsősorban. Ennek ellenére szeretem a kékeket. – Meséltem én is az én házamról.
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 13. 16:58 | Link

Dasha

Kis ideig csak némán ülünk egymás mellett. Én próbálok kitalálni valamit amivel előrébb viszem a beszélgetést, de nem jut eszembe semmi értelmes. A szoba is folyton változtatja a színét, először élénkvörös lesz majd halványodik. A madárcsicsergés és a virágillat pedig a tavaszt juttatta eszembe.
Az, hogy Dasha majdnem a rellonba került egy kicsit meglepett, de mivel nem ismerem mélyen nem kéne csodálkozni rajta.
-Úgy látszik ebben hasonlítunk, mert nálam is gondolkozott a levitán.-mondom neki mosolyogva. Elég gyorsan döntött, de azért nagyon vacillált.
Miközben a házáról beszélt jól esett csak hallgatni egy kicsit. Megtudtam, hogy ő nem könyvmoly, de szeret olvasni. Én azért elég sokat olvastam, de nem annyira vegyes témákról és nem is olyan dolgokat amiket egy levitás sokra tarthat.  Nem tudtam mit kérdezzek ezért csak csöndben hallgattam amíg mesélt.
Próbáltam felidézni máskor, hogyan ismerkedtem, de valahogy nem igazán sikerült. Abban sem voltam biztos mi az amit megkérdezhetek úgy, hogy ne a problémáját juttassa eszébe, főleg hogy nem is tudtam mi az pontosan. Voltak ugyan tippjeim, tekintve hogy szinte ugyanilyennek látom anyát mikor a biológiai apám jutott eszébe, de ezt a témát nem akartam firtatni. Viszont nem volt jó ötlet rágondolni, mert most az én haragom színezte a falakat élénkre. Igazából lehet, hogy ez nem túl kedves dolog, de a halála nem érdekel, végül is 1 éves voltam és nem foglalkozott velem, de azért annál inkább dühös vagyok, mert menekülnünk kellett és anyu amíg meg nem ismerkedett a nevelőapámmal folyton csak szomorkodott. Szerencsére gyorsan lehiggadtam és ezzel együtt újra halvány színek uralkodtak. Inkább azon a problémán gondolkoztam tovább, hogy mégis mit mondjak vagy kérdezzek.
-Van valami hobbid?-kérdeztem végül megpróbálva semleges témát találni.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 13. 21:14
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 14. 22:08 | Link

Melody

Kiderült, hogy egy kicsit hasonlítunk egymásra. Én majdnem a Rellonba kerültem, Melody esetében pedig a süveg gondolkodott a Levitán. Nem is gondoltam volna. Mindenesetre szimpatikus lány, jó érzés volt vele beszélgetni.
A halvány színű falak ismét élénkké váltak. Most nem éreztem magamban semmilyen eluralkodott érzést, csak arra tudtam gondolni, hogy ezúttal Melodyban erősödtek fel az érzések. Végtére is ő is okkal van itt, valószínűleg ő is szenved valamitől, vagy rossz kedve van. Kezdett megint kínossá válni a helyzet számomra. Csak ültem és nem tudtam egy szót sem szólni. „Szánalmas vagyok! Már megint nézek ki a fejemből.” Mérgelődtem magamban. Futottam volna egy kört a suli körül, de nagyon gyenge voltam hozzá. Szorítani nem tudtam a kezeimmel, még az is jó, hogy járni tudtam, nem hogy még futni. Nagyon magam alatt voltam a depressziótól.
A falak ismét halványak lettek és a következő percek egyikében Melody egy kérdéssel szakította meg a csendet. Ezúttal a hobbikról kezdtünk el beszélgetni.
- Hát szeretek sportolni. Taekwondozok már kiskorom óta. – Kezdem el, de megint csak emlékek törnek elő bennem. Azért kezdtem el a koreai harcművészetet, hogy erősebb legyek és megvédhessem szeretteimet és barátaimat. Visszarángattam magam a jelenbe és igyekeztem folytatni. – De karatézok is mellette. Verseket írni is szeretek, de azokhoz nincs sok affinitásom. Talán ami nagyon meghatároz még engem az a tánc és a zene. - Mondtam halk hangon.
- És te miket szeretsz?
– Kérdeztem vissza rögtön. Nem szerettem volna újabb néma perceket.
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 15. 20:44 | Link

Dasha

Amennyire tudtam próbáltam figyelni, de mindig elkalandoztak a gondolataim. Emellett kissé kínosan éreztem, magam mert megint megállt a beszélgetés. Az egyetlen kérdésem is, csak egy szerintem nem túl ügyes próbálkozás volt.
Igaz akár vehetnénk annak is, hisz megtudtam Dasháról egy keveset. Taekwondo és karate. Ez nem a stílusom, igazából sosem szerettem a harcművészetek. Verset írni sem próbáltam soha, de a táncot és a zenét én is nagyon szeretem.
-Táncolni nagyon szeretek. Mielőtt ideköltöztünk versenyszerűen műveltem, de azóta csak néha néha.-mondom neki elsőnek. Ez volt az egyetlen amit a muglik között csinálhattam. Igazából eléggé utáltam is emiatt, de a tánc iránti lelkesedésem nem vehette el.
-Illetve úszni nagyon szeretek. Mivel tenger mellett éltünk hamar megtanultam és imádom.-teszek hozzá még egy hobbit. A víz az én második élőhelyem, hogy így fogalmazzak. Ha volt valami gond otthon, sokszor mentem el úszni és ez segített megnyugodni.
Megint elgondolkoztam és nem is vettem észre, de azért az feltűnt hogy megint nem tudok mit mondani. Végül egy szerintem nagyon béna kérdéssel álltam elő.
-Van valamilyen állatod?-kérdeztem. Én már nem tudok mit kitalálni, most már lehet partneremé a főszerep. Átlagos esetben nem várnék erre, de ami nem megy azt én nem akarom erőltetni. Ez nem a beszélgetésre vonatkozik, hanem az én esélytelen gondolkodásomra a kérdéseken.
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 18. 09:19 | Link

Melody

Témát teremtve elkezdtünk a hobbikról beszélni. Elmondtam neki, hogy szeretek taekwondozni, majd folytattam a többi kedvenc időtöltésemmel. Úgy látszott, hogy a tánc és a zene lett a közös hobbink. Kiderült, hogy ő is szeret táncolni és, hogy mielőtt az iskolába jött volna azelőtt versenyszerűen űzte. Milyen jó neki.
- Az nagyon jó! És milyen tánc? – Valamiért éreztem, hogy nem olyan tánc lesz, mint az enyém, de ki tudja. Válaszát izgatottan vártam. Lehet, hogy megint jó lesz a megérzésem.
Aztán mondta, hogy úszni is nagyon szeret és meg is magyarázta, hogy miért. A tenger mellett éltek ezért hamar megtanult.
A szoba hirtelen sárga lett. Nem csoda hisz nagyon irigykedtem rá. Minden álmom az volt, hogy egyszer egy trópusi tengerparton lakjunk. Sajnos fel kellett adnom ezt az álmom mert rájöttem, hogy képtelen lennék elköltözni országomból véglegesen.
- Jaj de jó neked. Én imádom a tengert, különösen búvárkodni szeretek. Mondjuk mi körülbelül 35 kilométerre laktunk az óceántól, de valamiért nem éreztem annak közelségét. Lehet a fővárosi hangulat miatt.
- Hol laktatok? A neved nem hangzik magyarosan. – Igaz még nem élek régóta Magyarországon, de a neveket már nagyjából fel tudom ismerni. Az övé pedig nem hangzott magyarnak.
Egy újabb csöndszünet után az állatokról kezdtünk el beszélni. Megkérdezte, hogy van-e valamilyen állatom.
- Hát itt az iskolában van egy fekete macskám. Otthon pedig két kutyusom. Neked? -  kérdeztem vissza rögtön. Nagyon hiányoznak már az otthoni rosszcsontjaim.
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 18. 13:16 | Link

Dasha

Rátértünk egy kicsit a táncra. Ez nekem könnyebbség is, hiszen ez egyike azon témáknak amihez elég jól tudok hozzászólni.
-Modern tánc, de ezen belül és kívül is rengeteg féle stílussal ismerkedtünk meg. Neked van egy konkrét stílus amit szeretsz?-kérdeztem végül vissza. Én szinte az összes táncot kipróbáltam már vagy az órákon vagy egyszerűen csak egy videóból. Persze nem mindegyik tetszett meg, de legalább megismerkedtem velük.
-Én is szinte mindent szeretek ami a vízzel kapcsolatos. Egyébként Spanyolországban laktunk.-válaszolok kérdésére.-De a nevem angol,mert az apám angol volt. Ha szorosan vesszük én is, mert Angliában születtem, csak apa halála után el kellett jönnünk.-teszem még hozzá, hogy a második kérdésére is válaszoljak. Szinte egyáltalán nem emlékeztem Londonra, ezért nem is tartom magam angolnak, de ha ragaszkodunk a születési helyhez, mégis az vagyok. Ennek ellenére nekem az nem otthonom, csak egy hely mint a legtöbb másik ország.
Azt gondoltam, hogy az ő történetét nem kéne firtatnom így nem kérdeztem vissza, ha gondolja elmondja ha nem nem. Abban viszont én reménykedtem, hogy nem kérdez rá az utolsó mondatomra. Lehet, hogy elmondanám, de ebben nem vagyok biztos, ezért nem igazán örülnék ha érdekelné.
-Még nincs, de nem soká megyek választani valamit. Már nagyon várom.
Ugyan még nincs rendes elképzelésem, de majd a kereskedésben eldöntöm. Még nem tudom pontosan mikor, de még iskola alatt kell, hogy haza már úgy állítsak be, mert akkor a szüleim biztos nem gondolhatják meg magukat.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 18. 13:20
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 20. 12:24 | Link

Melody

Modern táncot táncol, de még rengeteg stílus birtokában van. Visszakérdezett.
- Szeretem a modern táncot. - Kis szünet -  Én a hip-hop táncot szeretem a legjobban. Otthon egy csoportban táncolhattam és nagyon jól éreztem a barátaimmal magam.
Először arra tippeltem, hogy vagy angol, vagy amerikai származású. De tévedtem, vagy hát egy kicsit. Spanyolországban lakott, de az apja angol és Angliában született. Imádom Spanyolországot. A nyelvet is és az országot is. Mosolyom azonban eltűnt, amikor említette, hogy az apja már nem él. Erre én is elszomorodtam.
- Részvétem. – Mondtam halkan. Nem akartam erről beszélni, magam miatt sem és miatta sem.
Rátértünk az állatokra. Elmondtam neki, hogy van egy fekete macskám itt és, hogy otthon, Koreában pedig két kutyusom. Megkérdeztem, hogy mi újság vele. Neki még nincs állata, de nemsokára megy választani. Erre izgatott lettem. Olyan jó ha egy új barát kerül hozzánk.
- És milyen faj lesz? Egy bizonyos alkalomból kapod vagy, csak mert már szeretnél egyet?
Sok ismerősöm szülinapjára kap ilyenfajta ajándékokat. Bár igazából teljesen mindegy. Elgondolkoztam, hogy nekem volt-e már ilyen élményem. Arra jutottam, hogy nem. Az emlékeimben kutatva nem találtam olyan eseményt, amikor elmentünk volna egy állatkereskedésbe.
- Én Kiarát, vagyis az itteni macskámat a Bagolyfalva felé vezető úton találtam. Elkezdett követni én meg beleszerettem. – Meséltem el az én történetem, mert nem szerettem volna, hogy megint néma legyek.
- Kim és Areum, azaz az otthoni kutyusaim pedig már nálunk születtek.
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 25. 13:21 | Link

Dasha

Rátérve a tánc témájára megtudtam, hogy ő a hip-hopot szereti. Próbáltam már én is és eléggé élveztem, de soha nem akartam vele komolyabb szinten foglalkozni. Azt viszont, hogy csoportban táncoljak soha nem engedték volna, de amire én sem vágytam az nem is hiányzott.
A részvétnyilvánításra csak egy biccentéssel válaszolok. Megszoktam már ezt, bár ettől nem lesznek mások az érzéseim.
-Csak mert szeretnék egyet. És valószínűleg egy kisebb kutyust szeretnék.-sokáig csak varázslényeken gondolkoztam, de aztán meggondoltam magam. Mindig is szerettem a kistestű kutyákat és most itt a megfelelő alkalom, hogy kapjak is.
-Nekem eddig sosem engedték, hogy bármilyen állat legyen otthon. Most viszont kiharcoltam egyet.-mondtam mikor az állatai történetét mesélte el. Ha én az utcáról vinnék haza egy macskát otthon óriási veszekedés lenne. Most már végképp nem jutott eszembe egyetlen épkézláb kérdés sem. Éreztem, hogy a múltjáról nem jó ötlet kérdezősködni, így ezt a témát messzire kerültem.
Soha nem voltam jó az ismerkedésben. Ismeretlen a terep számomra, hisz első 7 évemben alig hagytam el a kertünk határait, utána pedig nem lettem az a mindenkivel kedves, mosolygós lány mint a legtöbben. Nyilván az is nagyban közrejátszott, hogy csakis a varázslókkal beszéltem, viszont a környék ahol éltünk leginkább a mugliké volt. Mostanra már mindegy is miért volt így, de nem tudtam újabb és újabb kérdésekkel bombázni az ismeretleneket.
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 6. 18:05 | Link

Melody

Kiderült, hogy szeretne egy állatot. Nagy valószínűséggel egy kisebb termetű kutyus lesz. Én is annyira szeretem az ebeket, bár én inkább a nagyobbakat.
Pontosan tudom milyen érzés valamit kiharcolni. Emlékszem én is sok mindenért szekáltam a szüleimet. Sajnos csak a kívánságok kis részét kaptam meg, de azoknak nagyon örültem. Nem voltam elkényeztetve sosem és utólag nagyon nem bánom.
Tényleg jól esett kimozdulni egy kicsit a szobámból. A lélek szoba nagyon érdekes, könnyen elvonja a figyelmemet. Először nem örültem, hogy más is van a szobában, de aztán rájöttem így még jobb is. Melody aranyos volt velem, eléggé jól elbeszélgettünk. Volt szó itt mindenről: hobbikról, állatokról, még meséltünk is magunkról egy kicsit, pedig egyikünk sem volt jó lelki állapotban. Tudtam jól, hogy ő sem mindig ilyen, elvégre is rellonos vér csordogál az ereiben. Mondjuk ez engem a legkevésbé sem zavar, mindig is akartam beszélgetni egy rellonossal.
A hasam korogni kezdett, ami rádöbbentett, hogy a reggeli egy szelet kenyér óta nem ettem mást. Már napok óta keveset eszek a depresszióm miatt. Tudtam jól, hogy ez mennyire veszélyes, de nem volt lelki erőm elmenni kajáért. Most ha már kikényszerítettem magam a falaim fogságából, ezzel a lendülettel elmehetnék a hűtőig is.
Megint csak témátlan lett a beszélgetés. A szoba változgatott és én azt figyeltem. Egyszer csak elhatároztam magam.
- Szerintem én megyek, meglátogatom a hűtőm. Alig ettem még ma, szükségem van az erőre. - Azzal felálltam a fotelból.
- Bocsi ha megzavartalak. Órákon találkozunk. – Mondtam neki kedvesen. Jó volt vele beszélgetni, nagyon szimpatikus lány.
Az ajtóhoz érve még visszafordultam és egy mosolyt varázsoltam az arcomra. – Szia! – Köszöntem el végül a lánytól.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony