36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. június 18. 15:41 | Link

Évi


Reggel mikor felébredtem, tudtam, hogy sokat kell készülnöm. Mivel ma nincs tanítás, ezért úgy döntöttem - jó levitásként -, hogy minimum a délelőttöt áttanulom. Lementem a konyhába és ettem, majd felszerelkeztem csokival, sütivel. Visszamentem a szobámba, megfogtam a könyveimet, pergament, majd elindultam egy jó helyet keresni. Bebarangoltam a kastélyt. Az Északi-toronyba érve, kissé elfáradtam, de megláttam egy üres szobát. Beléptem. A többiek leírásából rájöttem, hogy ez a Lélek szobája, ahová, már régen elszerettem volna jönni. Mosolyogva beléptem. Ekkor a fehér falak napsárgává változtak, és kellemes dal töltötte be a termet, vagyis inkább a szobát. Lehuppantam egy kanapéra, arrébb raktam két párnát, és neki akartam látni a feladataimnak, amikor észrevettem, hogy nincs nálam penna. Bosszúsan körbenéztem, a szoba kezdett vöröses-feketés árnyalatot venni, de ekkor egy polcon megláttam a halomszámra lévő pennákat, ennek megörültem , így a szoba újra sárgán virított. Rögtön felkaptam kettőt, visszaültem, és nekiláttam. Bájitaltan könyvet lapozgattam, keresgettem a házi feladatra a megoldást.
- Végre megvan! - szólaltam meg, gyorsan felfigyeltem, remélve, hogy nem látott meg senki sem. Szerencsére nem. A nap már besütött az ablakon, amikor felnéztem a feladataimból. Hmm, ez egy elsős tananyag, azt hiszem. Nem emlékszem erre már. Ezen agyaltam, mikor egy ismerős - újabb szerencsémre, elsős - diákot pillantottam meg. Évit.
- Szia Évi! Te, miért jöttél ide? Tudnál ebben a kérdésben segíteni? Jól vagy? - halmoztam el a kérdéseimmel.
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 18. 16:20 | Link

Ma reggel, mikor felkeltem nem tudom miért, de olyan furcsa, morcos kedvem volt.  Nem tudtam mi van velem.  Mérges és közben aggódó is voltam. Este elég furcsa dolgokat álmodtam a családomról. Úgy döntöttem írok is nekik.  Gyorsan felöltöztem, lementem a konyhába valami harapnivalóért. Felmentem a bagolyházba és megírtam a levelet, aztán egy szép gyöngybagollyal elküldtem. Visszamentem a szobába, de még nyugtalanabb lettem. Megfogtam egy könyvet és elindultam a kastélyba.
-    Biztos találok egy helyet, ahol nyugodtan lehetek. - mondtam magamban.   Észre sem vettem, hogy átmentem az északi szárnyba. Lassan felmentem a toronyba.
 – Ha már itt vagyok, hátha van valami csendes hely. – mondogattam magamnak.  Ahogy felértem ott volt egy ajtó. Nem halottam, hogy valaki lenne ott. Benyitottam.  Meglepetésemre a szobába volt David.  Mielőtt köszönni tudtam volna egy csomó kérdést tett fel.
– Öö. Szia.  Hát. Én csak egy nyugodt helyet kerestem, ahol csend van .  Milyen kérdésben? Igen, persze segítek.  O. Igen jól vagyok. – mondtam.
 –  És te mit keresel itt? – kérdeztem vissza. Láttam, hogy az előbb sárga fal, most egy árnyalattal sötétebb lett.
-  Ez a Lélekszobája, ugye? – kérdeztem Davidtól és leültem.
 – Nos, akkor mi a kérdés?- kérdeztem. Próbáltam a figyelmemet lefoglalni  a kérdéssel és nem azon rágódni, hogy vajon van – e valami gond otthon vagy, hogy nehogy itt adjam ki a mérgemet.
Ami nem tudom miért van bennem.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 20. 06:46
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. június 18. 17:00 | Link

Évi


- Én csak tanulni szeretnék, azért jöttem ide. Ez a kérdés - toltam elé a könyvet - Köszi a segítséget.
Felnéztem a könyvből, mert a szoba elkezdett sötétedni. Összehúztam a szemöldököm.
- Mi a baj, Évi? Történt valami? - kérdeztem, majd felé fordultam, és elkezdtem figyelni. Ahogy jobban megnéztem, az arca riadt és szomorú volt. Én inkább meglepődtem, mert őt ilyennek azelőtt, még sosem láttam. Miután elbeszélgettünk, elővettem egy csokit, és nekiadtam.
- Tessék, vedd csak el. És...és ne gondolj rosszra! Írtál nekik baglyot? - nyugtattam, és érdeklődtem. Elgondolkoztam azon, hogy nekem is volt, már jó párszor, hogy a családomról álmodtam rosszakat. Kissé megborzongtam a legborzalmasabb miatt.
- Nekem is volt ilyenben részem, de inkább nem traktállak ezzel. Nem lehet, hogy csak feszült vagy? - kérdeztem, majd átléptem a pszichológus szerepébe, és próbáltam tanácsokat adni:
- Addig ne gondolj rosszra, ameddig nem jön meg a levél! Ha bármi rossz történt, akkor az igazgató úgyis elenged, hogy hazamehess, és a családoddal legyél! Bár, ha rossz történt, nem hiszem, hogy az utóbbi megnyugtat...
Rögtön elkezdtem magamban szidni magamat, hogy miért mondtam ezt ki. Remélem, hogy nem lett rosszabb a kedve. Próbáltam jó tanácsokat adni.
A jó sok beszélgetés közben vettem észre, hogy a feladataim nem készültek.
- Figyelj! Hozzuk ide a te könyveidet is, tanulhatunk együtt! Addig sem kell ezen aggódnod - mondtam az ötletemet. Gyorsan megfordultunk, bár Évinek is jó sok könyve volt.
- Rengeteg könyved van, tudod? - leraktam, vagy inkább ledobtam a könyveit. Nekiláttunk mindketten, kis csend telepedett le, a 'háttérből' halk zene szólt. Különös dallamok, amik kissé félősen, kissé vidáman csengtek. Újfent kirázott a hideg. Olyan melankolikus stílusa volt, mintha a vidámság csak egy álca lenne. A szoba színe szürkéssé vált. Hiába tűnt vidámabbnak, valójában nagyon rossz érzések dúlhattak benne, mert az én érzéseimet, nem is tükrözte szinte a szoba.
- Ne szomorkodj itt nekem! - megböktem, majd nevetni kezdtem. Elkezdtem vicceket mesélni, így a szoba színe barátságosabb lett. Ekkor a kezem ügyébe került a napló, amit még a faluban találtunk.
- Hé, gondolkoztál már azon, hogy ki lehetett a napló? Kié lehetett a láda? - kérdeztem, majd kinyitottam a naplót, amibe beleraktam a képet - Jó, tudom, hogy arra jutottunk, hogy egy sötét mágusé, de mi van, ha nem? És ki az a férfi a Czukrászdából?
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 19. 09:59 | Link

Miután leültem, David megmutatta a kérdést. Szerencsére azt az anyagrészt szerettem, így a kérdésre rögtön tudtam a választ.  Lehet, hogy az arcomra volt írva, vagy nem tudom, de észrevette, hogy valami nincs rendben és rá is kérdezett.  Muszáj volt valakinek elmondanom. Nem tarthattam egész évben magamban.
-    Igazából.. – kezdtem bele – elégé rossz érzésem van. Álmomban haza mentem, és minden teljesen más volt, mint mikor legutoljára otthon voltam. Úgy érzem, valami baj van. Nem tudom, mit tegyek és elég mérges hangulatban vagyok. Pedig nem szokásom.  Nagyjából tudod, milyen vagyok. Mármint amennyire megismertél. A konyhában is nyugodt voltam és a kísértetházban is.   De, ez most valami más. – mondtam el a gondomat.  David meghallgatott és adott csokit.
-    Nem hiszem, hogy csak az lenne a gond, hogy feszült vagyok. Igen írtam nekik baglyot. Remélem tényleg, nincs semmi baj. - mondtam aztán leültem. David mondta, hogy inkább tanuljunk, hátha az megnyugtat.  Nem nagyon nyugodtam meg.  Egész végig csak azon járt az agyam, hogy mi lehet otthon. A legrosszabbra gondoltam, ettől nagyon elszomorodtam. David megbökte a vállamat, hogy ne szomorkodjak. Aztán elkezdett vicceket mesélni. Egy kicsit jobb hangulatom lett . Aztán előkerült a napló, amit a kísértetházban találtunk  és szóba került az a férfi aki figyelt minket.
-    Hát, valami sötét mágusé nem?!  Nem tudom ki az a férfi.   De szerintem vissza kéne mennünk a faluba. Ha az a férfi megint feltűnik, jobban megfigyelhetjük. Vagy nem tudom. Kábító átkot használhatunk, Mert, ha igen, akkor ha követ becsaljuk valahova elkábítjuk és lekötözzük és kikérdezzük, hogy miért követett.  – mondtam. Más ötletem nem is volt.  Egy kis időre így el is felejtettem az otthoni aggodalmakat.
-     Ha már be megyünk a faluba nem tudsz véletlenül egy bagolyboltot? Vennék egyet és akkor nem az iskolai baglyokat kellene használnom.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 20. 06:53
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. június 19. 10:36 | Link

Évi


Úgy érzem, hogy valamit nem mond el. Mi lehet az a nagyon rossz. MI lehet az a furcsa? Rákérdeztem:
- Milyen furcsaságról beszélsz? Mondj el mindent, akkor talán tudok segíteni - mondtam. A házimmal szöszmötöltem, gondolkoztam, hogy mivel tudnám lekötni a figyelmét. Kapóra jött, hogy Asztronómiából nem vagyok jó.
- Tudnál ebben segíteni? Ez is elsős anyag, csak, hát én nem vagyok belőle olyan jó! - mutattam felé az Asztrológia könyvemet - Szóval, ez a kérdés: Mi a két természetes holdja a Marsnak.
Ezután én is segítettem neki, mert én meg Átváltoztatástanból és Mágiatörténetből vagyok jobb az átlagnál.
- Lehet, hogy csak rosszra gondoltál álmodban - ugrott be ez az ötlet is, miközben, már a naplót lapozgattam - Igen... valami sötét mágusé... nekem is egyre jobban kezd ismerőssé válni, de nem tudom, hogy miért, és honnan ismerős.  A Czukrászdában történtek engem, személy szerint jobban megrémisztettek, mert az egy élő férfi volt, ezek meg, már szerintem nem is biztos, hogy élnek!
Évi terve a minket figyelő férfivel kapcsolatosan kissé túlságosan elragadott volt.
- Egy kicsit gondold át! Az sem biztos, hogy még ott van. Én nem akarok semmilyen balhét! Te még csak két átkot tudsz, hiszen még elsős vagy. De, ha gondolod én lemegyek veled a faluba, én már több átkot is ismerek, bár nem hiszem, hogy mi letudnánk győzni - szóltam előrelátóan. Megírtam a leckéimet, már csak egy levelet akartam írni otthonra. A lány újabb kérdést tett fel, amire válaszoltam:
- Bagolybolt? Hmm, ezen egy kicsit gondolkoznom kell - mondtam - Háát, azt hiszem a Boglyas téren van egy... Nekem nincs baglyom, szerintem jó az iskolai is, de te tudod, hogy szeretnél-e! Nekem nincs állatom, de egy macskának örülnék!
Ekkor eszembe jutott egy jó ötlet, ha, már úgy is harcos kedvében van, gyakorolhatnánk egy-két bűbájt.
- Ha végeztél te is a feladataiddal, gyakorolhatnánk néhány bűbájt.. na jó, amire gondolok egy átok, de nem kell miatta megijedni! Nem veszélyes! Nem lehet miatta megsérülni! Elég vicces, amit kipróbálhatnánk. Ismered már, a Petrificus Totalus-t? - nevettem fel, mert eleve tudtam, hogy ez egy vicces átok.  
 
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 19. 14:50 | Link

David megpróbált lebeszélni a "fogjuk meg a férfit" akcióról, de én nem hagytam magam.
- Jó. Ha te nem jössz elkapni majd elkapom egyedül. – mondtam mérgesen és felkeltem. Láttam, hogy a szoba színe, ahol én álltam, elsötétült. Tudtam miért van, de nem érdekelt. Már elindultam kifelé, amikor David mondta, hogy gyakorolhatnánk az átkokat. Belementem. Felajánlotta, hogy lejön velem a faluba. Ismert ott egy bagolyboltot.
- Szuper. Szerintem kezdhetünk is gyakorolni. El akarom kapni azt a férfit. - lelkesültem fel.  
– Ez a szoba úgyis átváltozik, amire szükségünk van. Akkor simán tud egy olyan szoba lenni, amiben tudunk gyakorolni. A  Petrificus Totalus az a sóbálvány átok. Ismerem. Egyik órán megpróbáltam. Megijedtem mikor vigyázzállásba eldőlt az egyik csoport társam. A tanár azt mondta jó volt. - meséltem. Kicsit lenyugodtam, a helyiség újra sárga színű lett. Aztán kivettem a pálcámat a táskámból.
- Itt a pálcád? Kezdhetjük?  - kérdeztem. Láttam, ahogy a helyiség kezd átalakulni. Már nem a tanulós szobában voltunk, hanem egy gyakorlóteremben. A figyelmemet a gyakorlásra szenteltem, kiürítettem az agyamból a gondokat.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 22. 09:48
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. június 20. 10:37 | Link

Évi


- Szerintem nem kell elkapnunk, csak beszélnünk kéne vele - nyugtattam a lányt. Felálltam, elővettem a pálcám. Szép, hosszú és egyenes volt. Nem olyan görbe, mint néhány társamnak.
- Itt van - válaszoltam.
- Igen. Az a jó, ha vigyázz állásban áll! - nevettem fel - Ürítsd ki a gondolataidat! Úgy könnyebb lehet.
Arrébb raktam a párnákat, felálltam, majd szórakozottan pörgettem a kezemben a pálcám:
- Jól van! Kezdhetjük! - mondtam - Te megpróbálsz engem eltalálni, míg én védekezem a Protego pajzsbűbájjal, majd fordítva. Ha 15 percig nem tudsz legyőzni én jövök. Utána pedig mindketten védekezünk, és támadunk is. Rendben?
Elkezdtük. Éppen, csak felemeltem a pálcám, már röppent is az első átok. Nem volt időm várakozni. Nagyon ügyes! Gyors reakcióval talán megúszhatom. Elugrottam, és a földre vetődtem. Kúszva elbújtam egy polc mögé. Kilestem, hogy hol lehet, de nem láttam. Valószínűleg elbújt ő is. Riadtan a hátam mögé néztem, mert nem akartam, hogy meglepetés érjen. Nem akarok sokáig egy helyen maradni! Úgy könnyű préda vagyok. Térden csúszva, átlopakodtam egy másik szekrény mellé. Innen megláttam, hogy ő az egyik kanapé mellett volt. Remélhetőleg, még nem vett észre. Egyre jobban élveztem a 'párbajt'. Beiratkozhatnánk párbajszakkörre, mert nem itt kéne párbajoznunk! Az biztos nagyon izgalmas! Véletlenül meglöktem a szekrényt, így az egyik könyv leesett. Magamban szitkozódtam, az ügyetlenkedésem miatt. Visszalopakodtam a másik szekrényhez, és figyeltem, hogy mi történik.
 
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 21. 10:38 | Link

David elővette a pálcáját. Mondta, hogy a gondolataimat ürítsem ki a fejemből.  Megtettem, amit kért. Mindent kiürítettem a fejemből, az otthoni dolgokat legelőször.
- Először én támadok. –mondtam. Odaálltunk a terem két végébe. Elkiáltottam magam.
- Petrificus Totalus. –már repült is az átok. David éppen, hogy félre tudott ugrani. Közben én is elugrottam egy kanapé mögé. Kinéztem, Nem észleltem Davidot sehol. Láttam, hogy az átkom nem találta el, ezért nem is léptem ki a szekrény mögül, gondolkoztam, vajon mit kellene tennem most. Nem tudom hova bújt. Egyszer csak, mintha az egyik könyves szekrény mögött mozgott volna valami vagy valaki.
- Megvagy! –kiállottam diadalmasan.
- Locomotor Mortis –mondtam a lábbilincselő átkot ki. Kárvolt hangosan örülnöm, mert David éppen elugrott, de úgy láttam mintha eltalálta volna. Nem maradhattam a rejtekhelyemen. Tudta, hogy hol vagyok. Gyorsan egy szobor mögé bújtam be. Szerencsére elég széles szobor volt elfértem úgy, hogy takarjon. Ezután csak vártam.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 23. 12:31
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. június 22. 19:19 | Link

Évi


Gyorsan sikerült átbújnom, de valószínűleg ezt meglátta. Megijedtem, mert véletlenül meglöktem a szekrényt, ami majdnem eldőlt. Még láttam, hogy az átok éppen, hogy nem talált el. Mielőtt újra eltűntem volna ezt mondtam:
- Már csak 10 percig támadhatsz - szóltam. Remélem győzők, mert fura lenne, ha egy elsős lány legyőzne. Elbújtam a hosszú  kanapé mögé amilyen gyorsan csak tudtam. Sajnos ő is gyors volt, ezért nem láttam, hogy hová bújt. Tovább bujkáltam. Közel voltam az ajtóhoz, mikor lépeteket hallottam. Sietős lépteket. Csak nem egy prefektus? Hirtelen felálltam, majd a szoba végébe, egy szoborhoz futottam. Ott állt Évi.
- Csitt, valaki jön! Maradj nyugton! Szerintem egy prefektus vagy egy tanár! - mondtam, majd mivel ketten nem férünk el a szobor mögött, gyorsan egy üres nyitott ajtajú szekrényhez futottam, belemásztam, aztán becsuktam az ajtót. Igazam volt. Pár másodperccel később kicsapódott az ajtó. Nem tudtam, hogy ki az, de, amikor megszólalt, akkor felnőtt hangja volt.
- Ki az? Mi ez a lárma?
Valószínűleg a kiabálást halhatta meg. Kissé hangosak lehettünk. Nagyon csöndben voltam és imádkoztam, hogy Évi se szólaljon meg. Az illető beléphetett, mert közelebbről hallottam a lépteit.
- Van itt valaki?
Hangja nagyon-nagyon közelről szólt. Megbüntet, ha megtalál. Egyszer-kétszer még lépkedett, de nem nézte át alaposan a termet, majd kiment. Nem mertem előbújni még egy darabig. Féltem, hogy hallgatózik az ajtónál. Néhány percig még vártam, aztán kinyitottam a szekrény ajtaját, és megmozgattam elgémberedett lábaimat.
- Aaa... Hol vagy? - mondtam, és kinyújtottam a kezem. Megláttam, és magamhoz hívtam, aztán leültem, majd mondtam neki, hogy jöjjön ide ő is.
- Lehet, hogy ezt a párbajozást az udvaron, vagy a tárnákban kéne csinálnunk! - javasoltam, még mindig suttogva - Kimehetnénk ebéd után! Szerinted is?
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. június 30. 13:56
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 23. 12:56 | Link

Miután David is elbújt figyelmeztetett, hogy csak 10 percig támadhatok már. Úgy döntöttem előbújok a rejtekhelyemről és támadok, de ekkor gyorsan odafutott és mondta, hogy valaki jön. Villámsebességgel a szobor mögé ugrottam. Elég nagy volt, hogy normálisan egy ember el tudjon bújni, de ahhoz nem, hogy két ember elférjen, úgy, hogy meg ne lássák őket. David is tudta, hogy ott nem férünk el ketten, ezért a szekrényhez futott és bemászott. Kinyílt az ajtó. Egy tanár jött be. A Szoba színe elkezdett sötétedni.
- O! Jaj! – mondtam magamban. Fél szemmel kilestem a szobor egyik nyílásán. Szerencsére jó helyen volt az emlékmű. Teljes takarásba voltam. Ki is tudtam volna a fejem dugni, de azt nem kockáztattam meg. Reméltem, hogy David nem fog megszólalni, mert akkor nekünk annyi. Elég mérgesnek tűnt a tanár. Néhány perc múlva feladta, hogy nem jelentkezik senki és kiment. Én csak álltam a szobor mögött, nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet lenne kimenni a búvóhelyemről. Kicsit később David előbújt a szekrényből. Mikor szólt én is kibújtam a menedékemből és leültem.
- Egyetértek. Most is csak szerencsénk volt. Ha nem vagy az ajtónál, lebukunk. A piknikező tisztás jó lesz. Elég nagy hely, tudunk gyakorolni – mondtam, aztán összeszedtük a cuccunkat és lementünk.
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony