36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 24. 00:15 | Link

Michelle
A Bagolyház folytatása.

Kicsit megkönnyebbülök, mikor azt, mondja, hogy Ő zavarban van. Mugli szülők nevelték. Nekem csak a nénikém és az unokanővérem mugli.
- Hát a kviddics csapatban vagyok cserefogó, de ezen kívül nemrég kezdtem el futni. De ha a bunyózás sportnak számít, akkor azt is szoktam - válaszolok a sporttal kapcsolatos kérdésére - És te tevékenykedsz valamiben? - kérdezem, miközben Ő a kutyuskáimat szeretné megsimogatni, akik ezt hagyják. Pár perccel később mind a négyen elindulunk a Lélek szobába, mivel az van a legközelebb. Közben az utunkba kerülő ajtókat 'bemutatom'. Mikor elérünk, a szobához kitárom az ajtót, és előreengedem őket. Az érkezésünkre a szoba új színt ölt. Az eddig kék helyiség lilává változik. Ehhez a szobához eddig még csak egy emlékem fűződik, mégpedig az, hogy Lídiával itt tervezgettünk a kiszökésünket a temetőbe. A fotelhez tessékelem az újdonsült barátnőmet, de mielőtt én leülnék, az ablakhoz ugrom, felhúzom a redőnyt és kinyitom. A meleg napsugarak cirógatják az arcomat, miközben egy kis szellő pedig megfújja a hajamat. Gyorsan odaülök Mich mellé és megmutatom, neki mik vannak a fiókokba.
- Én általában itt szoktam tanulni, mivel ez a legnyugisabb hely a kastélyban. Tankönyvön kívül semmit, sem kell hoznod, mert minden van itt - mondom, majd bizonyításképp kihúzom az egyik fiókot - Ha belépsz ide a szoba a kedvednek megfelelően változik. Mintpéldául most kékből lett lila. És még mit szoktál csinálni? Van hobbid? Esetleg szereted a Kviddicset? Majd játszunk egyet? Sajnálom, megint sokat locsogok. – kérek tőle elnézést és a pdlót kezdem bámulni.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kwan Michelle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 79
Írta: 2014. április 24. 17:04 | Link

Gwen
A bagolyház után


Kiderül, hogy Gwen nem szokott sportolni, legalábbis nem rendszeresen, de azért a testét sem hanyagolja el, mert sok mindent csinál. A futás igenhasznos, bár én személy szerint nem szeretem, engem nagyon lefáraszt, még úgyis, hogy tulajdonképpen sportoló volnék. A kérdés természetesen visszajön, mire elbizonytalanodom. Persze, büszke vagyok az eredményeimre, de félek, hogy kérkedésnek fogja venni.
- Én… - kezdek bele, majd sóhajtok egy nagyot. Jobb az igazság, mint belebonyolódni egy hazugságba. - Ismered a műkorcsolyát? Ez egy mugli sport, bár ha jól tudom, akkor van valami varázslós változata is. Szóval; három éves korom óta korcsolyázom és hat éves korom óta versenyzem. Az eddigi legjobb eredményeim, a junior világbajnokságon elért első helyem és a nemzeti bajnoki címem, immáron szeniorként - mondom neki. Egy pillanatig csendben maradok és várom, hogy közölje, milyen nagyképű vagyok, meg hasonlók, de nem történik ilyen, aminek őszintén örülök.
Végül elindulunk a „körútra”, melynek keretében Gwen bemutatja nekem az iskolát. Igazából nem sok mindent jegyzek meg, de ez nem az ő hibája, hanem inkább az enyém. Egyszerűen nem megy az agyamba, hogy mi micsoda, mi merre van és minek mi a neve. Most nagyon úgy tűnik, hogy az életben nem fogok eligazodni az iskolában. A túra végén Gwen egy szobába vezet, amiről elmondja, hogy itt szokott tanulni, mert ez az egész épület legnyugodtabb helye. Hiszek neki, azonban, mikor megváltozik a fal színe, megrettenek egy pillanatra. Ahonnan én jövök, ez nem mindennapos, ott a fal olyan marad, mint amilyenre festették. Mindenesetre a lány után megyek, mert bunkóság lenne kint maradni.
Ő az ablakhoz sétál, hogy felhúzza a redőnyt, miközben én letelepszem az egyik fotelba. Megint sok kérdéssel halmoz el, meg egy kis magyarázattal szolgál arra, hogy miért is változott meg hirtelen a fal.
- Semmi gond - mosolyodom el kedvesen, mert igazából kezdem megszokni, hogy sokat beszél. - Hát, szeretek olvasni, zenét hallgatni, de mégis a balett a legnagyobb kedvencem. Eleinte szükség volt rá a korcsolya miatt, de most már azért járok, mert nagyon megszerettem. Nem is tudom, hogy mi lenne velem a korcsolya és a tánc nélkül - sóhajtok egyet. - Kviddics? Az a durva sport, amikor az emberek felé vaslabdákat ütögetnek? A kérdésedre a válasz; nem, nem szeretem, valahogy nekem túl durva. De ha egyszer kipróbálom, az nem árthat meg, így persze, szívesen játszom veled - bólintok rá az ajánlatára.
Utoljára módosította:Kwan Michelle, 2014. április 24. 17:09
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 24. 23:42 | Link

Michelle

Kicsit elgondolkodok ezen a sport dolgon. Ő már versenyeket is nyert én meg, csak cserejátékosként játszok és futni járok. Ekkor eszembe jut, hogy nem válaszoltam a kérdésére.
- Igen ismerem a műkorit, néha szoktam is menni, de nagyon béna vagyok. Inkább a snowboard felé hajlok – mosolygok rá kedvesen, és már indulunk is a körutunkra.
Megmutattam neki a kastélyt, majd a Lélek szobában fáradtan ülök le az egyik fotelbe. Eddig nem tűnt ilyen nagynak a suli, de talán a fáradság abból fakad, hogy Mich-nek fél órába telt mire kirángatott a könyvtárból, ahol sokáig köröztem a polcok között. Említettem már, hogy imádom a könyveket? És az olvasást. Mikor mindketten kényelmesen elhelyezkedünk, elkezdek kérdezősködni a hobbijairól.
- Mi a kedvenc könyved? – kérdezem. Engem minden könyvvel kapcsolatos dolog érdekel. Ki mit olvas, szere, ajánl. Mindent szeretnék tudni a könyvekről és nem, csak azért mert a nénikém író. A legjobb könyveket mégis Ő írja. Nagyon szeretem a stílusát. Ahogy keveri az izgalmat, a romantikával és a fordulatokkal. Egyszóval imádom. Én vagyok a legnagyobb rajongója, mivel a lánya olvasás helyett a fiúkat és a bulizást választja. Utána válaszol a kviddicses kérdésemre is. Nem annyira szereti, mint én, de azért szívesen játszik velem – Rendben akkor majd egyszer. Legalább segítesz felkészülni a Rellon elleni meccsünkre. Most először fogok játszani. Megbeszéltem a rendes fogóval, hogy beszállhatok helyette. Ki szeretném próbálni, hogy egy igazi mérkőzésen milyen vagyok. Tudod eddig még nem nagyon volt alkalmam játszani, csak a bácsikámmal és a keresztapámmal – kedzek el megint beszélni - Remélem nem baj, ha megkérdezem, hogy milyen a családod? Úgy értem milyenek a szüleid vannak-e testvéreid? Meg ilyenek – Remélem nem hajóztam veszélyes vizekre. Lehet, hogy Ő sem szeret beszélni a családjáról. Talán nem sértődik meg.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. április 24. 23:44
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kwan Michelle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 79
Írta: 2014. április 26. 00:41 | Link

Gwen

Mosolyogva bólintok, mikor közli, hogy neki a hódeszka jobban bejön. Van ez így, nem vagyunk ugyanolyanok, unalmas lenne az a világ, ha minden egyformák lennénk, valamint túl sok lenne a konkurens versenyző a versenyeken.
- Hidd el, csak gyakorlás kérdése az egész - mosolygok rá. - Amikor én léptem először a jégre, akkor nem csináltam mást, csak estem és keltem. Ha láttál volna, meg nem mondod, hogy tizenkét évvel később junior világbajnok leszek. Egyébként a hódeszka is egy jó sport, bár én a sít jobban szeretem. Tudod volt Koreában egy Téli Fesztivál nevezetű esemény, amin meg lehetett nézni mindenféle sportot, akkor próbáltam ki ezt a kettőt is.
Immáron a Lélek szobában teszi fel a kérdést, mely a kedvenc könyvemre vonatkozik. Ezen elgondolkozom egy pillanatra. Valahogy erre még nem gondoltam. Tudom, ez bután hangzik, mert mindenki gondol ilyenekre, de én komolyan nem. Valahogy a versenyek és az edzések mellett sosem tűnt fontosnak, hogy ilyeneken törjem a fejem, lényegesebb volt a gyakorlás és a felkészülés.
- Igazából nincs kedvencem - gondolkodom el hangosan is. - Tudod szeretek olvasni, leginkább romantikus-fantasztikus témában, de kedvencem nincs, mert… mert nem tudom. Szerintem nincs olyan, hogy egy iromány jobb vagy rosszabb a másiknál - vonom meg a vállam, bár így kimondva iszonyatosan hülyén hangzott, de ezt gondolom, nem fogom titokban tartani, vagy szégyellni, mert nincs rá okom. - És neked mik a kedvenceid? - küldöm vissza a feladónak.
- Ó, akkor sok sikert, biztosan legyőzitek őket, majd megyek szurkolni, ha lehet, és te is nagyon ügyes leszel, én tudom. Ha megengedsz egy tanácsot; a legfontosabb az, hogy nyugodt maradj, bármi történjék is. Ez olyan, mint mikor elesel egy ugrás után, nem szabad szétesned, fel kell állnod és folytatnod. Egyébként milyen a csapat? Jó a hangulat? Jól kijössz a csapat többi tagjával? Szerinted ki a legjobb játékos, mármint az Eridonban? - zúdítok rá én is egy kisebb kérdésáradatot, mire kellemes mosoly kúszik az arcomra. Lehet, mégis van alapja annak, hogy mi egyházba kerültünk, úgy néz ki, hogy van bennünk valami hasonló.
Mikor a családomról kérdez, hirtelen kiegyenesedem. Sejtettem, hogy felmerül az a kérdés, de nem hittem, hogy ilyen hamar, már az első beszélgetések során. Persze, a diákok kíváncsiak egymás családjára, de akkor is.
- Hát, mostanában költözünk Magyarországra, eddig Szöulban laktunk, de egy… - nem, nem vagyok képes elmondani, még nem -… egy sajnálatos incidens miatt el kellett hagynunk az országot. Semmi komoly, nem öltünk embert vagy hasonló, csak anyának szüksége volt a hazájára és a szüleire, ennyi. A te családod milyen? - kérdezek vissza.

 
Utoljára módosította:Kwan Michelle, 2014. április 26. 01:04
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 27. 13:33 | Link

Michelle

Elmondja, hogy Ő milyen volt az első edzésen. Ezen egy picit elmosolyodom, de nem azért mert ki akarom nevetni, csak egy kicsit magamra emlékeztet. A síléceket jobban szereti, mint a hódeszkát. Ezt meg tudom érteni, mert a deszka az egy kicsit nehezebb. Könyvekkel kapcsolatos kérdésemre is szívesen válaszol, majd érdeklődik az én kedvenceim felől.
- Hú, ha én most elkezdeném neked sorolni őket, akkor holnap estig is itt lennénk, de a három legkedveltebb az a Harry Potter, a Bábel, és a Tündérkrónikák. Amúgy én is a misztikus-romantikus könyvek kedvelői vagyok, meg amiket a nagynéném ír.  És te nem szoktál írni? Én néha-néha, de inkább dalokat – válaszolom fellelkesülve. Imádok a könyvekről beszélni. Vagy elmítettem ezt már? Na, mindegy – A zenékkel, hogy állsz, és a filmekkel? – kérdezgetem élénken.
Sok sikert kíván az első mérkőzésemhez, amit egy hatalmas mosollyal hálálok meg. Már csak két-három hónap van vissza, és én eddig nem izgultam még soha.
- A csapat nagyon jó – kezdek neki egy hosszú monológnak – Ginnie szuper CSK és nagyon jó edző. A barátnőm Elena király őrző. A terelők, Anabell és Caius nagyon erősek. A hajtóknak nagyon jó a csapatmunkájuk, és Ashley az egyik legjobb fogó. Kár, hogy te nem játszol. De a Rellon csapata is nagyon erős.
A családjával kapcsolatban csak annyit mond, hogy Szöulból jöttek, és egy incidens miatt költöztek ide. Egy, számomra kényes témáról kérdez, de mit vártam?. Ha én szeretnék tudni a családjáról, természetes, hogy Ő is. Szemi és Sziszi hangos ugatásba kezdenek, amit megértek. Nekik sírtam el kiskoromban a bánatomat, és Ők segítettek nekem felállni. Ha, nem támogattak volna, akkor biztos még az a kis nyuszi lennék aki voltam. Tudom, Ők csak kutyák, de nekem az első barátaim.
- Nyugodjatok meg – szólok nekik, és engedelmeskednek, majd felugranak a kanapéra és lefekszenek. Sóhajtok egyet, majd belefogok a mesélésbe.
- Én igazából a bácsikámnál és a nénikémnél lakom, mert anyáék már rég meghaltak. Az unokatesómmal nem jövök ki valami jól, ami az én hibám. Ha nem lennék boszorkány, akkor még mindig szeretnénk egymást – ezeket mesélve eszembe jut, hogy mindig én védtem meg  a barátnőivel együtt és Ők csak kihasználtak. Ha, valami balhéba keveredtek, én felvállaltam helyettük.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. április 27. 13:34
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kwan Michelle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 79
Írta: 2014. április 27. 21:31 | Link

Gwen

Gwen a könyvekkel kapcsolatos kérdésemre mutatja a leglelkesebb reakciót, így mosolyogva hallgatom végig, ahogy a kedvenc olvasmányairól beszél. Mondjuk nem meglepő, neki ez az a téma, amiről mindig, mindenhol tud beszélni, úgy, mint nekem a korcsolya.
- Nem - rázom meg a fejem, miközben átkarolom a lábam. - Nem szoktam írni, maximum fogalmazásokat irodalomra. Tudod, még sosem próbálkoztam vele, mármint az írással, az edzések mellett nem nagyon van időm ilyesmire - mondom, és reményeim szerint megérti, hogy miért van ez így. Egy élsportoló élete nem csak abból áll, hogy eljár a versenyekre, meg alkalomadtán egy-egy edzésre, nem, a mi életünk ennél komolyabb, tele van felelősséggel. Gwen minden bizonnyal nem tudja, hogy milyen teherrel jár az, ha az ember kiáll a pályára egy adott ország színeiben. Lelkileg nagyon nehéz, mert egy ország szurkol azért, hogy jól teljesíts, ha rontasz, akkor több millió ember csalódik benned.
- Zenék? Hát, igazából klasszikusokat szoktam hallgatni. Szakmai ártalom - vonom meg a vállam. - Filmek tekintetében sem vagyok valami informált, hogy őszinte legyek. Inkább koreai sorozatokat szoktam nézni, mivel a mostanában készült filmek nagy része olyan sablonos. Szinte mindegyik ugyanarról szól, csak más köntösben - mondom ki őszintén a véleményemet.
A kviddicses kérdésemre is lelkesen válaszol, sőt, bemutatja nekem az egész csapatot, ami akár jól is jönne, ha a nevekhez arcokat is tudnék párosítani, azonban ez nem nagyon sikerült, így csak mosolyogva bólogatok.
- Szerintem nem kár, tudom magamról, hogy biztosan nem lennék jó játékos. Én nem vagyok az a harcos, én inkább művészlélek vagyok. Értem, akkor szerinted két erős csapat van. És a többiek, róluk mit gondolsz? - nézek rá érdeklődve, mert mindig érdekel, hogy az emberek miként vélekednek az ellenfeleikről. Valahogy ez a vélemény árulja el nekem, hogy az illető mennyire sportember.
Amikor a családjáról kérdezek, a kutyái megint megugatnak, mire összeráncolom a szemem. Ez most komoly? Ha valaki valami rosszat kérdez, vagy csak közelebb megy hozzá (és ismeretlen a lány számára), akkor az állatai egyből rátámadnak a „zaklatóra”. Na jó, rá nem támadnak, de akkor is, ha valaki fél a kutyáktól, akkor biztos, hogy ezer méterre elkerüli a lányt, pedig nem rossz társaság. Ha olyan viszonyban lennénk, akkor biztosan tanácsolnám neki, hogy hagyja a szobájában őket, de nem teszem, mert nem vagyunk olyan viszonyban, így csak hallgatom, ahogy a családjáról beszél.
- Sajnálom a szüleidet - mondom, mert tudom, hogy mit érezhet, de ezt ő nem is sejtheti, mert az előbb nem árultam el neki semmit apáról és a szívrohamról. - Ezt nem értem. Miért rontana a viszonyotokon, hogy te boszorkány vagy?

Utoljára módosította:Kwan Michelle, 2014. április 27. 21:32
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. május 1. 21:24 | Link

Michelle

- Az én kedvenceim a j-pop és a k-pop, de szeretem az amerikai, a magyar, a spanyol és egy kicsit a román zenét is - csacsogok tovább. Remélem, nem zavarja, hogy sokat beszélek - A filmekkel kapcsolatban pedig általában csak a Harry Pottert nézem. Annyira imádom, hogy kívülről tudom a színészek szövegét. Az egészet. Meg a könyvből is. Tudom ez már nagy megszállottság, de nagyon szeretem. Megfogott a karakterek jelleme. És te láttad? Esetleg szereted? És ha igen ki a kedvenced? Az animékkel és a mangákkal jóba vagy? Úgy értem szereted? - egészítem ki, hogy érthető legyek. Azt állítja, Ő nem lenne jó kviddicsben és inkább művészlélek.
- A művészettel kapcsolatban én csak énekelni és rajzolni tudok, de csak mangát. Mondjuk, az elsőbe nem vagyok biztos. Egyszer majdnem indultam a Megasztárba, de nem sikerült. - csak beszélek, és beszélek. A többi csapatról is kérdezősködik, amikre megint szívesen válaszolok - Szerintem a Rellon és az Eridon a legerősebb csapat, de szerintem mindegyik csapat magát tartja a legjobbnak.
A családommal kapcsolatos kérdésnél a kutyáim csaholni kezdenek. Mindig ezt csinálják, de mondtam már nekik, hogy ne tegyék. Mich furán néz rájuk, amit meg tudok érteni.
- Kérlek, ne haragudj rájuk, csak nagyon féltenek. Régen mindig nekik panaszkodtam és Ők nagyon sokat segítettek - felelek - Hát Kathleen úgy véli, hogy a mágia rossz és mindenkire csak a bajt hozza, de igazából azért haragszik rám, amiért én boszorkány vagyok, Ő pedig nem. Mondjuk a természete alapján Ő is lehetne boszi. Pedig miután megmentettem egy jó nagy veréstől nagyon jó lett a kapcsoltunk - nosztalgiázok szomorúan.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kwan Michelle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 79
Írta: 2014. május 2. 17:10 | Link

Gwen

A kérdésemre elújságolja, hogy ő a „hazai” zenét szeretni. Erre csak illedelmesen bólintok, majd megvárom a következő szóáradat végét, mely a kedvenc könyveiről és filmjeiről szól. Olyan műveket mond, melyekről én maximum csak a plakátokról hallottam, de lehet, hogy még arról sem. Mondom, nem nagyon éltem eddig a jégpályán és a tánctermen kívül.
- Hát a koreai zenét elhallgatom, mert otthon más se folyik a rádióból - jegyzem meg viccesen, utalva arra, hogy mégiscsak Koreából jövök. - Azért annyira nem vészes ez az imádat, vagy mi. Egyébként nem ismerem ezt a filmet, hallani már hallottam róla, de még sosem éreztem különösebb késztetést, hogy megnézzem, esetleg elolvassam a könyv verzióját. Mangák? Nem - rázom meg a fejem. - Tudok ugyan egy picit japánul, de még sosem gondoltam rá, hogy képregényeket olvasgassak, legalábbis olyat, ami nem hazai. Tudod; a koreai manga a manhva, én ezek közül olvastam párat, de nem váltam rajongóvá - vonom meg a vállam.
Ezt követően elkezdi ecsetelni a művészetekkel ápolt kapcsolatát, mire mosolyogva bólintok. Nem lehet mindenki művészlélek, unalmas lenne az a világ, ha mind ugyanolyanok lennénk. Igazából el sem tudom képzelni, hogy mindenki pontosan ugyanazt szeresse, mint a másik.
- Biztos, hogy nagyon szép hangod van - mosolygok rá. - De… elmondod nekem, hogy mi az a Megasztár? - kérdezem félve; igazából olyan butának érzem magam, mert nem tudok ilyeneket. Persze, ötleteim vannak, de inkább nem tippelek, mert a végén még megsértem, amit igazán nem szeretnék. Bár, ha a gyanúm igaz, akkor ez a Megasztár egy énekesműsor lehet, pontosan úgy, mint az angoloknál az X-faktor.
- Nem haragszom, csak kicsit furcsa, de mindegy - legyintek, mert tényleg nem haragszom az állatokra, csak furcsának tartom a viselkedésüket, de ez igazából nem az én dolgom, hanem Gwené, ha neki így jó, akkor ki vagyok én, hogy beleszóljak. - Szerintem nem normális az unokatestvéred viselkedése. Miért haragszik rád olyasmiért, amiről nem is te tehetsz? Mondjuk, ha jobban belegondolok, akkor Anna és László azt se tudják, hogy létezik a mágia. Nekik azt mondtuk, hogy egy sima bentlakásos iskolába megyek - mondom, majd észbe kapok, hogy a lánynak fogalma sincs róla, kiket emlegettem az imént, így gyorsan adok egy kis magyarázatot. - Anna és Laci az unokatestvéreim. Tudod, nekik magyar apukájuk van, így nekik magyar a nevük is. Egyébként nagyon aranyosak, most 6 évesek. Ha szeretnéd, akkor egyszer mutatok róluk képet.
Utoljára módosította:Kwan Michelle, 2014. május 2. 17:27
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony