36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kevin F. Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 257
Írta: 2014. március 8. 13:20 | Link

cuki Elena

A jegyzeteimmel a kezemben forgolódom a diákok között a folyosón, és nyugodt helyet keresek. tanulni kell, mert mindjárt megbukok, ha nem tanulok és akkor... nem lehetek bogárszakértő, vagy mi ez. Az meg már hogy nézne ki, ha én, nem lehetek szagértő, bűzlene a dolog. Végre benyitok egy terembe, és jáj!
- Vááááó, ez kell nekem! - rávetődök az egyik párnasorra és máris szétszóródnak a jegyzetek, meg mindenféle, ráadásul néhány tücsök ki is pattog belőlem valahonnan. A ruhámból, no. Mivel olyan jól érzem magam, hogy mozdulni sincs kedvem, próbálom a szétszórt lapokat magamhoz húzni. először kézzel próbálkozom, majd egy párnával és amik még messzebb vannak, a lábammal erőlködöm.
- Juppi! - egyet sikerült a lábujjaim közé venni. Hogy is van ez? Ja, igen már lerúgtam a cipőm, a zoknim pedig lyukas, pont kikandikál belőle két ujjacska. A szoba közben vidám színeket vesz fel, ami még jobb kedvre derít. Ha minden jól megy begyűjtöm az összes lapot, mielőtt nekikezdenék a tanulásnak.
- Nini! Miri gyere ide! Vagy Tili vagy? Ö, vagy Piri? - vállat vonok, mert nem tudom, hogy éppen melyik, hiszen elpattog az egyik messzi párna mögé, van vagy két méterre is tőlem. Az a baj, hogy lassan tényleg nem tudok mit csinálni, csak tanulni. De az olyan uncsiii! ~ Anyuuuu, nem akarok tanulni? Felagund olyan cuki, ha viszek neki valamit, biztos átenged! ~ Kovácsolom máris a tervet, önismeretből meg majd... cuki lesz, ahogy Alexa néni is az. Úgyis ad egy kegyelem Elfogadhatót, és akkor mindenki jól jár. Főleg én, de most még fekszem. Valaki váratlanul benyit, ami persze rögtön eltereli a figyelmem a tanulnivalóról.
- Szia, gyere, már úgy vártalak! Te ugye eridonos vagy! Ismered Titát, igaz? Gyere már, itt van hely és olyan cuki ez a szoba, nézd! - mutatom, ahogy tovább változik a szoba.
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 10. 21:57 | Link



Fynnci



Sietnem kell, ha nem szeretnék a földön tiporva végezni vagy akár büntetést kapni az miatt, hogy a folyosón bolyongok amíg mindenki más a dolgát csinálja.  Elméletben azért indultam el, hogy valami nyugodt helyet keressek, hogy ismételgessek a még hátralévő néhány vizsgájára. Tudom, hogy nem sok időm van már hátra, hisz szombaton lezárul a vizsgaírás ideje. Őszintén szólva nem is tudom, valójában miért hagytam két vizsgát az utolsó pillanatokra. Még azt sem mondhatom, hogy a folytonos edzések miatt vagyok így lemaradva, hisz nincs is sok edzésem, meg amúgy is még csak elsős lennék. A színjátszóra sem foghatom, mert még nem is voltam egy próbán sem. Különben is az első próba, - számomra - a vizsgaírás után lesz. Bár nem szeretném bevallani, de valójában nagyon is félek. Nem attól, hogy esetleg nem jutnék másodikba, hanem attól, hogy a kviddics pályán vagy éppen a színjátszó teremben, csinálok valami teljes buta baklövést, amivel ismét elszúrom az esélyeimet a társadalmi életemre nézve.
Ahogy így gondolkodok, hirtelen ajtó nyílást hallok, és diákok elsöprő lavinaként özönlenek az eddig békés folyosóra. Hiába próbálok menekülni, nem bírok szabadulni a tömeg elsöprő "erejétől". Egy szabad pillanatomban megkapaszkodok a fal egyik felében, így kiszakadva az "ördögi kőrből". Gyorsan körülnézek, hátha találok egy helyet, ahova bemenekülhetek. A folyosó végén megpillantok egy szobát, amit még sosem láttam. Pedig elég sokat jártam már, számtalan alkalommal az Északi Toronyban, mióta itt vagyok. Egyszer mert, rajzmágia órám volt, valamikor meg csak azért, mert épp erre tévedtem. De ezt az ajtót még nem láttam sosem. Izgatottan közelebb lépdelek, majd szemügyre veszem az ajtót, közben arra is koncentrálva, hogy mi lehet mögötte. Szépen díszített ajtó vasak. Ez nem meglepő. Itt szinte minden ajtó ilyennel van ellátva. Talán semmi különös sincs ebben a szobában. Hirtelen egy tücsök tűnik fel a bejárat alatti kis nyílásból. A jószág felém ugrál, hosszú csápjait egyfolytában mozgatva. Sosem féltem a bogaraktól, ahogy most sem teszem. Gyorsan a kis állat nyomába indulok, amikor pedig bekászálódik egy sarokba, lehajolok és a kezembe zárom. Egyedül egy embert ismerek, aki tücskökkel és másféle bogarakkal mászkál a suliban. Fynnci! Akkor csak ő lehet a bejárat mögött. Nem is tétovázok tovább, benyitok.
Jól sejtettem. A fiú a teremben lévő kanapén ült, kezében a jegyzeteivel, és épp  engem bámult.
 - Szia! - köszönök illedelmesen, de még mielőtt még valamit mondhatnék, a fiú már is belekezd a mondandójába.
Érdekes. Az emberek általában nem szoktak ilyen hirtelen letámadni, de sebaj! Legalább így feloldódnak a gátlásaim, amik számtalanszor az utamat állják.
 - Igen, eridonos vagyok. Igen ismerem.
Közelebb lépdelek, majd helyet foglalok Fynnci mellett.
 - Ühm... Azt hiszem, ez a csöppség hozzád tartozik. - szólítom meg én is a fiút, majd a talárom alól előhúzom a megrémült tücsköt. Nem volt sokat nálam, de még is úgy fest, mint akin  átment három markoló, meg egy simító gép.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Kevin F. Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 257
Írta: 2014. március 12. 20:05 | Link

cuki Elena

A lány az egyik bogárkámat hozza vissza, milyen cuki és Eridonos. Ennél jobb már nem is lehetne, és akkor jövök rá, hogy már találkoztunk a padlásavatón. Rögtön meg is ölelgetem, persze a kis jószág el is menekül valamerre.
- Szia Elena! Hiszen téged én ismerlek ám! Emlékszel, régen találkoztunk a padláson, ahol… de pszt! – teszem a mutatóujjamat az ajkaimra, hiszen nem egészen legális az, hogy Leonie és Keith összebútoroztak a padláson. Az is mellékes, hogy csak pár napja volt ez, de az nem mellékes, hogy a barna hajú lány is ott volt. Aki ott volt, az örök barát lett, hiszen, aki Leonie barátja rossz ember nem lehet!
- Te mi járatban erre? Én pihenni jöttem, nagyon elfáradtam – egyből a hátam mögé rejtem a jegyzeteimet, bár pár lap még mindig a földön hever. De nehogy azt higgye, hogy tanultam, mert még strébernek nézne, és az izé. Az olyan levitás, én meg bátor vagyok, de nem a tanulásban. Megpróbálom észrevétlenül a kanapé mögé ejteni a papírlapokat, amik halk puffanással esnek le. Kissé elvörösödök, mint akit elkaptak valami csíny miatt, de gyorsan rendezem az ábrázatom, fő, hogy magabiztosnak tűnjek.
- Csinálunk valami vicceset? Rendezhetnénk versenyt a tücsköknek és fogadnánk, hogy ki nyer. És aki győz, az mondjuk…. hmm… - gondolkodom, majd kérdően fixírozom a lányt. Kis aranyos, olyan, mint Lencsi, meg Tita, biztos vannak jó ötletei.
- Szerinted mi legyen a győztes jutalma? – egészen elfeledkeztem arról, hogy ő nem is biztos, hogy szeretne ilyet játszani, de szerintem jó móka lenne, és hátha belemegy. A győztesnek pedig valami vicces jutalma lesz, például nyugodtan vethet két cigánykereket, vagy ilyesmi. Sosem voltam jó az ilyen ajándékokban, ez Lencsi reszortja. Beszélni viszont tudok.
- Elena, nekem mikor van a szülinapod? MNI a kedvenc virágod? Színed? Csokid? Bogarad? – az utolsót már szinte kigúvadó szemekkel kérdezem tőle. A szoba színe is nagyon vidám lesz, ami csak jobban felpörget. Tök jó szoba!
- Tök jó szoba! Neked is tetszik? – kérdezem, mert még véletlenül csöndbe maradhatna és akkor nekem az milyen rossz. Sokkal jobb, ha vidáman kacarászunk és béke van, meg móka.
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 15. 22:29 | Link



Fynnci



Nem sok reagálni valója van, mert a fiú hirtelen letámadja. És, hogy bánja e? Nem, egyáltalán nem. Fynncivel a padláson eltöltött naptól kezdve barátok. Azóta nem sokat találkoztak. Jó, az igaz, hogy néha-néha összefutottak a folyosón vagy éppen az Eridonba menet, de így, hogy csak ketten legyenek, kevésszer volt rá alkalom. Sosem gondolta volna, hogy még egyszer a fiúval lehet és most még is itt ül és cseverészik vele. Furcsa véletlenek!
- Szia, Fynnci! Örülök, hogy még emlékszel rám! Én sem feledtelek el ebben a pár napban. - mosolyodik el, de mire még valamit szólhatna, a mellette ülő emberke hirtelen elhallgat. Lehet, hogy a padláson történtek miatt, mert nem mondhatni jó ténynek az, hogy Leonie és Keith összeköltöztek. Hiszen egy fiú és egy lány nem lehetne egy hálószobában, mert tiltja az iskola szabályzata. Ezt Elena már a saját bőrén megtapasztalta. Ugyan is, amikor még épp, hogy két napja járta az iskolát, meglátta a hirdető táblán, hogy szobatársat keres két fiú. Mivel a lány akkor még semmit sem tudott az iskola szabályairól, jelentkezett és el is ment, hogy beköltözzön. A gond csak az volt, hogy amikor pakolt volna, közölték vele, hogy ez így nem fog menni, mert nemigen tolerálják a fiú kontra lány szobatártságos. Mindenesetre is, ezt a szabályt legalább nem feledi el egykönnyen.
- Épp menekülök a tömeg elől... Iszonyatosak, amikor kijönnek a termekből és átgázolnak rajtad.
Ez igaz is. Még mindig fáj az oldala a múltkori, "sétáljunk egyet, mert olyan kedvem van" alakalom végkifejletétől. Viszont van egy dolog, amire nem jött még rá. Hogy tűnt el az egyik zoknija, úgy, hogy a cipő rajtamaradt? Talán a vérszomjas diákok levarázsolták róla? De egyáltalán kinek kéne egy használt, ráadásul már kopott zokni?
 - Tücsök verseny? Szuper! - örvendezik, miközben szétnéz, hátha talál egy "versenyzésre váró" tücsköt. Nem hiszem, hogy a kis jószágoknak az lenne a leghőbb vágyuk, hogy két eridonos diák megtornáztassa őket. Bár kitudja... Ebben a világban már minden megtörténhet.
- A jutalom... Nos,... talán... - gondolkodik, miközben a plafont bámulja - lehetne az a díj, hogy a győztes elnevezhet egy tücsköt vagy... vethet egy szaltót a szobában, vagy megcsikizhet az egyik bogárka hasát.
Ilyenkor kell kiégnie az ember fantáziájának. Soha jobbkor! Bezzeg, amikor semmi szükség nincs rá, akkor ömlik a kreativitás mintha dézsából öntenék, most meg semmi sem jut a lány eszébe. Tipikus Elena viselkedés, erre már csak ezt lehet mondani.
- Szülinapom, szeptember negyedikén. A kedven virágom e rózsa. Szín, a tengerkék. Csokim a... mi is? Á, megvan a Milka csoki! A bogaram pedig a tücsök, szóval jól eltaláltad az ízlésem. - kacag fel, mert nem hitte volna, hogy majd a kedvenc bogárkáit fogja versenyeztetni.
- Akkor most én jövök. Te is mond el ugyan ezeket az infókat magadról.
Ahogy egyre jobban belemerülnek a beszélgetésbe, úgy oldódik Elena is. Általában aki a valódi, és nem a félénk Elenával akar beszélni, annak csáklyát kell hoznia, hogy leverje a jeget róla. Úgy látszik, hogy ez a közösség kifejezetten jó hatással van rá.
 - Gyere, Fynnci! Fogj te is egy tücsit!
Gyorsan odaszalad a kanapéhoz, ahol a párnák között az imént elszalasztott kis jószág kuporog. Némi kínszenvedés után (ugyan is a tücsi nem örült annak, hogy a lány játszani szeretne vele), de végül megkaparintja és odatrappol a fiú mellé.
 - Miért? Milyen ez a szoba? - érdeklődik, majd a szobát kezdi kémlelni. Semmit nem lát. (Legalább is egyenlőre.)
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Kevin F. Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 257
Írta: 2014. március 17. 12:05 | Link

Elennaaaa *--*

- Hát az jó! Pedig engem azért el szoktak, de a jó fejek ezek szerint nem – nevetek, miután megölelgettem. Tök jó, hogy ő is itt van, egyedül már biztosan elaludtam volna, vagy ilyesmi. De jött Elena, és minden szuper, ahogy a fal is mutatja. De azért megkérdezem tőle, hogy miért van itt, még akkor is, ha a véletlen egymáshoz sodort minket. Mert biztos nem engem keresett… úgy emlékszem, hogy most nem adtam fel Krumplibogár álnéven hirdetést, néhány elszaporodott jószágomra.
- Olyankor el kell bújni, vagy azt kell mondani, hogy nézd, ott egy gonosz rellonos – kacagok, mert szerintem nincsenek gonosz rellonosok, vagy elkerülnek engem. – Akkor majd mindannyian arra fordulnak és te meg kitérhetsz az útjukból – folytatom a nagyszerű okfejtést, amit ebben a percben találtam ki. Nem vagyok biztos benne, hogy ez működik, de egy próbát mindenképpen megér, és Elena sem lesz kivasalva, ha bejön.
De, hogy legyen valami móka is – meg azért is, hogy előkerüljenek a drágáim – tücsökversenyre hívom ki Elenát, aki rögtön bele is megy a játékba. Az eridonosok mindig ilyen aranyosak, szóval nem is vártam mást.
- Juppi – örülök én is, majd máris elkezdek gondolkodni a pályán. – Csikizés! Hihi, ez nagyon jó ötlet, még sosem próbáltam – csillan fel a szemem, tényleg érdekes lesz, hogy mit reagálnak majd a tücskök. A pálcámmal kisebb pályát hozok létre a fal mentén. Kiszögeléseket „teszek” a falra, amin majd ugrálniuk kell a srácoknak, és még egy átlátszó burokba is vonom az egészet, mintha csak egy szappanbuborékon át néznénk az egészet. Elenkát szórakoztatom a kérdéseimmel, amiket meg is válaszol, majd ő is ugyanezt szeretné rólam megtudni.
- Az én szülinapom november 8-án, virágom a pipacs, színem a türkiz, csokim a keserű és a bogaram… ezekből nem tudok választani – vigyorgok, majd megszemlélem a művemet, azaz a pályát. Már előre tetszik, hogy ott fogunk szurkolni nekik, kíváncsi leszek, hogy elmennek egyáltalán a végére. Már csak két egyed kell, amiket gyorsan be is fogunk.
- Mutasd csak, felnagyítom őket – megvárom, míg Elena odanyújtja a kezét és gyorsan felnagyítom mindkét tücsköt. Aztán berakom a pályára és rájuk zárom a „buborékot”.
- Ez a szoba? Nem tudom, de nekem jó kedvem van, és azóta ilyen szivárványos, de amióta bejöttél, vannak benne más színek is, és fura kavalkád az egész – vonom  meg vállaim, majd most már a versenyre koncentrálok. Az övé egy zöld, az enyém egy szürke, akik egyelőre csak álldogálnak a kezdőhelyükön.
- Na, mi lesz? Hajrá szürkerém! – nevetek fel, majd megbökdösöm mindkettőt a pálcámmal, azok pedig ugrálni kezdenek végre jó irányba. Igaz nem sietik el, néha vissza is fordulnak, de jól láthatóan azért előrefelé haladnak. Hangosan biztatom mindkettőt, nem is igazán érdekel a verseny, csak az, hogy jól szórakozzunk.
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 23. 20:00 | Link



Fynnci



Gonosz rellonosok? Hm... - töpreng magában, miközben tágra nyílt szemekkel figyeli, ahogy Kevin jó tanácsokkal halmozza el. Ittléte során aligha futott össze a Zöld Ház tanulóival. Azt hiszem az egyetlen, akivel sikerült szóba elegyednie az Állia Szipenni volt. Vele is takarodó után futott össze amikor épp menekülőben volt, nehogy rajtakapják, hogy tilosban jár. Ám ott sem történt semmi komoly. Állia nem támadta meg egy átokkal sem. Noha a gúnyos vigyora amelyet minden egyes mondat után magára öltött egy cseppet ráhozta a frászt Elenára.
Mosolyogva figyeli, ahogy a fiúnak megtetszik az ötlete a tücskökkel kapcsolatban. Talán, még valami jó is kisülhet a mai szétszórt napjából.
Maga a srác kedvesnek tűnik. Bár, lehet, hogy ez a kijelentés még túl korai volt, hiszen alig ismeri még Fynncit. Igazán csak a padlásos dolog kapcsán találkozott vele.
 - Oké! - válaszol, majd átnyújtja Kevinnek az imént elfogott állatkát. Szegény kis teremtés azt sem tudja mit tegyen, nagy "szemeivel pislog" össze - vissza, menekülés után kutatva. Mint Elena néha napján, amikor semmi kiutat sem lát a reményre. Mióta a szüleit elvesztette nem találja a helyét, bárhogy is kutat utána.  Bizony, hiába tűnik egy kedves életvidám lánynak, belülről szétesni készül mint egy kártyavár, melyet a szél gonoszul ostromol, hogy aztán majd darabokra repüljön szét. Száműzöttnek, kitaszítottnak érzi magát. És minden egyes perccel, amikor a múltjára gondol, mélyül a lyuk a mellkasában.
Hirtelen felkapja a fejét, mert nem igazán figyelt oda arra, amit a fiú mondott neki. Nagyon röstelli, hogy csak így elkalandozik amikor a másik beszél hozzá, de most már nincs mit tenni. Viszont nagyjából sikerült összerakni a fejében kavargó mondatfoszlányokból Fynnci mondandóját. Ennek alapján kezdeményez meg egy választ.
- Fantasztikus! - mondja, de szomorúságát nem igazán tudja leplezni. Elena olyan mint egy nyitott könyv. Minden meglátszik rajta amit éppen gondol. Ez utóbbi a terem színén is kezd látszódni. A szivárványos színkavalkádból lassacskán eltűnik az eddig pompásan virító rózsaszín árnyalat, és egy sötétebb kékes fekete veszi át a helyét.
Elena szemének sarkában egy kis könnycsepp kezd látszódni, de még mielőtt bárki is tudomást vehetne róla, megtörli a szemét és a tücsökversenyre próbál koncentrálni.
- Hajrá, Prücsök! - kiálltja, kezével fürgén hadonászva, hátha a tücske felbátorodik tőle.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony