36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jurasevszki Olympia
INAKTÍV


A New York City Ballet prímabalerinája
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 72
Írta: 2016. október 4. 21:38 | Link

Timothy Love


Október lévén már hűvösebb volt a kastélyban, ezért szokásos esti sétájához egy meleg takarót is vitt magával. Timothynak már korábban megüzente, hol fogja várni ugyanis aznap egy kicsivel tovább merészkedett, hogy sérült lábát úgymond edzésben tartsa. Bicegve az út hosszadalmasnak tűnt, de amikor már felpolcolt lábbal pihegett a kanapén úgy érezte, hogy semmi sem volt hiábavaló.
Betakarta magát az óriási méretű takaróval- ami alatt akár négyen is kényelmesen elfértek volna,- és levitás lévén belemerült kedvenc könyvébe, amit talán tizedjére olvasott.
Lágy dallam hallatszott, valami klasszikus, amire nemrég még ő is táncolt. Közben sűrűn az ajtó irányába pillantott, hogy mikor érkezik Tim. A zene és a folytonos ajtó leséstől már csak egy ürügy maradt a könyv kezében...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Timothy Gabreel
INAKTÍV


Fogtündér
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2016. október 4. 23:22 | Link

Tündérbogár Love


  Imádok itt lenni...Fut át a gondolat Tim agyán immáron körülbelül ezredjére, amióta Olcsyval úgy döntöttek, visszatérnek a gyökerekhez. A navinés egyszerűen nem tud betelni az élettel a kastélyban. Mennyivel egyszerűbb, hogy nem neki kell összebarkácsolnia vacsorát, mosni a szennyesét, de még a szobáját is házimanók takarítják.
  Természetesen most is a nagyterem felől érkezik, a vacsora -tehát dupla desszert- után igyekszik a lebeszélt találkahely felé. Mint mindig, most is tömi a fejét, kifelé menet még véletlenül észrevett néhány hátramaradt pastéis da nata-t a Rellon egyik kiürült asztalrészén, s mindenféle teketória nélkül fel is markolta, amit csak talált. Egyszerűen odáig van ezért a portugál finomságért.
  Lépteit sietősre veszi, nem akarja váratni túl sokáig szívének tündérhercegnőjét. No, persze ezzel a névvel csak gondolataiban illeti a Szőkeséget, mert kvázi biztosra veszi, Oly zokon venné tőle ezt a becenevet, plusz odalenne az a hihetetlen coolsága, amit a lány annyira szeret benne. Persze ez is mind csak Tim fejében van így, de ebben őszintén hisz... Lélek szoba, lélek szoba, lélek szoba... ismételgeti magában, miközben újabb tortácskát tüntet el, hangos, jóleső cuppogások közepette. Imádja, hogy itt a custard krémet még egy kis szilvalekvárral megbolondítják... Lélek szoba.. milyen hülye név.. Nem tudja kik aggatják ezeket a furcsábbnál furcsább neveket az egyes helyiségekre, de néha kedve lenne nevetni rajtuk. Végül megtalálja a helyes ajtót, s mivel neki ide meghívója van, nem is kopog, szimplán benyit, szokásos vigyorával az arcán. Nem túl sok, de nem is túl kevés, nehogy szerelme azt gondolja, valami baj van. Csak lazán, mint mindig.
  - Mi a helyzet, bébi? - biccent a szőke felé, majd a tőle elvárható módon, egy 9.5ös kivitelezésű ugráskombinációval vetődik a lány mellé. Persze ügyelve tortácskái épségére. - Milyen volt a napod? - kérdezi lágyan, miközben odabújik Olympiához s lágy, édes -a krémtől- csókkal köszönti. - Hogy van a lábad? - tódítja kérdéseit, miközben egy újabb puszit nyom az arcára. - Hoztam neked valamit, kéred? - felé nyújtja az egyik megmaradt tortácskát, de kétli, hogy Oly megenné, de élete végéig próbálkozni fog. Számára ez a szerelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jurasevszki Olympia
INAKTÍV


A New York City Ballet prímabalerinája
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 72
Írta: 2016. október 5. 00:26 | Link

Timothy Love


Nem kellett sokáig várnia az elengedhetetlen mosolyra, annak gazdájára és a kellemes hangra, ami mindig a fülében csengett. Figyelmeztetnie kellett magát, hogy ne vágjon bamba képet, ahányszor csak együtt vannak, mert Timothy közelsége bénítóan tudott hatni a szőkeségre.
Feljebb húzta magát ültében,aminek köszönhetően a könyv kiesett az öléből és lappal lefelé elterült a földön. Olympia nem izgatta magát miatta, jó helyen volt ott, annál lejjebb már úgysem eshetett.
Tim máris mellette termett azzal a lazasággal, amit a lány mindig irigyelt, ráadásul szerzeményeit sem ejtette a nyakába, amiért igen hálás volt.
-Ilyen gyorsan sikerült mindent befalnod?- elismerően pillant a kedvesre, miközben hozzábújt és megsimogatta Tim hasát. Közben persze azt is nagyon jól tudta, hogy amit a kezében tartott, az már a repetájának a repetája. Szó mi szó a krémes csók igazán jól esett neki.
-Furcsa! Nagyon nehéz visszaszokni, egyszerűen nincs kedvem tanulni- tudja, hogy más emiatt nem izgatná magát, de Olympia a maximalizmusából is a legtöbbet akarta kihozni.
-Ma egy kicsit jobban fájt, de nem vészes- bal lábbal támaszkodva és lendületet véve imbolyogva hátratolta magát egyenesen Timothy ölébe -remélve hogy minden tortát kikerült közben-, így most egy vonalban volt a tekintetük és kényelmesen átkarolhatta a fiú nyakát, ráhajthatta fejét a vállára.
- Mégis úgy érzem nem gyógyul olyan ütemben, ahogy kellene. A hónap végén már előadásom lenne- böki ki, ami ott, legbelül nyomasztotta.
De a puszi és az édesség látványa belé fojtotta a szót és olyat tett, amire egyáltalán nem számítanának, legalábbis nem ez volt a bevett szokása.
-Persze!- mintha teljesen hétköznapi lenne, hogy elfogad egy sütit. Elveszi Timtől, de ahelyett, hogy beleharapna az ujját végighúzza a krémen és a fiú ajkaira keni, hogy aztán megcsókolja és az édes massza elkenődjön a szájukon.
-Köszönöööm!- mosolyog. -Így még jobb!
A takarót most már mindkettejükre teríti. A piros alapon fehér rénszarvasos textília téli hangulatot árasztott, mégis Timothy közelsége volt az, ami igazán megnyugtatta a lányt.
- Na és ma hány női szívet törtél össze?- kérdezi nevetve, mégis kíváncsian, mert nagyon jól tudja, ahogy ő is, úgy sokan mások is törnék magukat a navinésért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Timothy Gabreel
INAKTÍV


Fogtündér
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2016. október 8. 21:39 | Link

Tündérbogár  Love


  Napjai legjobb része az, amikor végre magához ölelheti szemefényét, ez még az evésnél is jobb számára. Szereti szagolgatni a lány haját, simogatni selymes bőrét, érezni teste melegét, hallgatni a szívverését. Sajnos külön házba kerültek, ismét, így az együttalvósdi és hasonló dolgok nehezebben kivitelezhetők a számukra, ami persze még nehezebbé teszi a mindennapokat. Ezért hát még inkább becsüli azokat perceket, amiket a lánnyal tölthet.
  - Azért van ám rajtam teher, kettő helyett kell ennem... - gyakran viccelődik ezzel, mert Olcsyt olykor erőltetni kellett, hogy egyen, egy-egy fellépése előtt, Tim azon kapta magát, hogy a lány érintetlen ebédjét/vacsoráját is magába szuszakolta... de persze a desszertnek mindig maradt hely.
  Timothy aztán végképp nem görcsöl a tanuláson, sosem volt az a magolós, sem pedig a késő éjszakáig tanulós fajta, de nem is volt rá soha szüksége. Minimális erőfeszítéssel is képes eredményt produkálni, elég az órán odafigyelnie, megragadnak fejében a dolgok. Imádja a mágiát, s fogékony is rá, plusz remek memóriája is van. Ettől függetlenül persze nem szín kiváló, de az osztályzatok valahogyan sosem hozták lázba.
  - Tettél rá a kenőcsből, amit a Javasasszony adott? - kérdezi homlokát ráncolva a szóban forgó testrészt fürkészve, mintha ilyen távolságból, lábbelin keresztül is meg tudná állapítani. Nagyon mérges az Olcsyval történtek miatt, sokáig magát okolta, mert épp akkor nem volt mellette, ezért vagdoshatták fel azok a hentesek. - Tudod, erről mi a véleményem - morogja, miközben engedi, hogy a szöszi odabújjon... nem könnyű uralkodnia magán, főleg, amikor így az ölébe mászik, amikor a nyakába szuszog, apró libabőr jelenik meg a füle alatt, s a karján, a lábán is. Végül csak nagyot szusszan, remélve, hogy épp annyira ura a testének, mint amennyire azt gondolja. Ártatlan felajánlás részéről a süti, csak hogy terelje a témát s gondolatait valami semlegesebb dolog felé... De úgy tűnik a szőkének mások a tervei. Oly megmozdulása azonnali hatással van a srácra, aki megfeszül, mélyen a lány szemeibe néz, de a következő pillanatban le kell hunynia őket, hogy átadhassa magát a csóknak. Szinte szét tudna folyni a párnák között, elönti a forróság, kezei a karcsú testen simítanak... leginkább a takaró alatt..
  - Határozottan... - szemei lassan nyílnak fel, hangja kissé elfúló, várná a folytatást, de sajnos nem lehet. Ajkai csalódott mosolyra húzódnak, de ez hamar kiszélesedik, amint a szöszi ismét megszólal.
  - Vicces, hogy ezt kérdezed, egy párat biztosan. Be akartak szervezni a kviddics csapatba, biztosan van hírem évekkel ezelőttről - nem, szinte teljesen biztos, hogy nincs, senki nem ismeri már a házban, vagy emlékszik érdemeire, de ezt ugyan kinek lenne szíve Timmel is közölni. - Nemet mondtam - böki ki végül könnyednek szánt hangon, pedig belül kaparja kissé a mellkasát a dolog. De nincs ideje. Hamarosan dolgoznia is kell majd megint, már megkapta az értesítőjét..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jurasevszki Olympia
INAKTÍV


A New York City Ballet prímabalerinája
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 72
Írta: 2016. október 8. 23:51 | Link

Timothy Love

-Egy szép napon szerepet cserélünk és én fogok majd kettő helyett enni- mondja mosolyogva, miközben még a szeme is csillog.
Mulatságos a gondolat, hogy anyuka ölébe ültetik újszülött gyermekét miközben az édesapa mindkettőjüket megeteti. Egyet a babának és egyet a mamának.
Időre lesz szüksége, hogy megtanulja a határait és azokat szépen lassan átlépni, ha evésről van szó. Az évek alatt annyira összeszűkült a gyomra, hogy napi 2-3 almánál talán nem is férne több belé. Az elején még biztosan Tim fogja belé traktálni az ételt vagy nagy szigorral ellenőrizni, hogy mikor, mit és milyen mennyiségben evett. De ez persze még várhat, most nagyon jól érzi magát. Timothy egyenletes légzése megnyugtatja, bőre- ahogy hozzábújik,- és a takaró melegen tartja. Csak ne lüktetne úgy a lába...
Ugyan magától elmondja, de ha mások kérdezik, igyekszik kerülni a témát, ezért sem néz Timothy szemébe és próbálja magát kihúzni a válaszadás alól. Persze ez is egy egyértelmű reakció a fiú számára... Olympia ma is elfelejtette a kenőcsöt...
-Sokat gondolkoztam és lehet pont ez a baj, hogy túlkomplikálom a dolgokat, de arra jutottam, hogy ideje lassan visszavonulnom. Hiába áltatom magam, hogy menni fog, mert mindig lesz nálam fiatalabb és tehetségesebb, aki a helyemre szeretne lépni és sikerülni is fog neki. Most már több éve vagyok primabalerina és azt hiszem, elfáradtam- lehajtott fejét Timothy vállának támasztja.
De az a csók, az a krémes puszi a lányt is képes visszarángatni az önsajnálatból és óvatosan letöröli mutató ujjával azt a minimális krémet, ami még megmaradt Timothy és a saját ajkain.  
-Pedig neked lett volna a legjobb szurkolód. Ott éljeneztem volna a lelátón mindenféle transzparenssel, amíg ki nem szúrom velük a környékemen állók szemét és rá nem lépek a lábukra a nagy izgalomban...
-Viccet félretéve- bár Olympia mindezt képes lenne megtenni,- nagyon szerettem nézni a meccseidet. Egy ideig azt hittem, hogy ezt a pályát fogod választani.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Timothy Gabreel
INAKTÍV


Fogtündér
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2016. október 14. 22:06 | Link

Tündérbogár Love

  Tim maga is elvigyorodik a gyermekvállalás gondolatától és ha akarná se tudná titkolni mennyire jó érzéssel tölti el, amit Olympia arcán lát. Nem mond semmit csak finoman megpuszilja a selymes pofit.
  Minden mosoly és vigyor közepette egy komolyabb téma is terítékre kerül. Valahol nem lepi meg, ha nem ma, akkor egy másik napon, de egyszer akkor is meg kell ezt tárgyalniuk. Legalábbis a lánynak el kell döntenie, mihez is szeretne kezdeni. Timothy sosem szólt bele túlságosan a Levitás karrierét érintő kérdésekbe, de mindig meghallgatta a Szöszi aggályait, panaszait, pro és kontra érveit. Sosem érvelt nyíltan valami ellen vagy mellett, inkább csak keresztkérdésekkel vezette rá párját egyes -általa helyesnek vélt- dolgokra. Akár egyetértett magában a végső döntéssel, akár nem, mindig támogatta szerelmét, és ezt így is tervezi tenni a továbbiakban. A páros jó ideje van már együtt, nem kell kimondaniuk mindent, olvassák egymás arcát, mozdulatát, szinte minden rezzenését. Tim legalábbis mindenképpen nagy gyakorlatra tett szert ezen a téren, a munkájából kifolyólag is, de Oly is eléggé próbára tette az évek alatt. Ahogyan ő leolvassa a szőkeség arcáról, hogy ma sem ápolta le rendesen a lábát, úgy a másik is leolvashatja az ő arcáról, bármi is legyen a döntése a jövőjét illetően, Tim ott lesz és támogatja benne. Már persze, ha éppen felnéz a nyakából. Szorosabbra fonja karjait a lány körül, majd újra kibontakozik.
Kviddics kviddics kviddics..
Noha nem sokáig volt a csapat tagja, mindig is kedvelte a sportágat, és bár nem volt sosem pro, az iskolai bajnokságban megállta a helyét, azonban sosem látta maga előtt, mint megélhetést.
  - Ó, az kizárt. Tudod mit kell kiállnia egy profi sportolónak? Állandó edzések hóban, szélben, fagyban... és - itt szinte halálra vált arccal ejti ki a rettegett már-már gyűlölt szavakat - szigorú diéta. - Kinek a dementor, kinek egy óriási akromantula, Tim mumusa biztosan egy tál saláta vagy diétás étrend lenne. - Így is szurkolhatsz ám - vált csibészes hangsúlyra kezei ismét virgonckodnak a takaró alatt - egy amolyan szexi cheerleader dresszben, rövidke szoknyában... mmm - noha nevet, a gondolatot mélyen elraktározza magában és már el is tervezi, mit vesz Olympia közelgő szülinapjára. Legyen ez ünnep mindkettőnknek.
  - Valamikor lemehetnénk a faluba... és bérelhetnénk egy szobát... - teszi hozzá csak gondolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jurasevszki Olympia
INAKTÍV


A New York City Ballet prímabalerinája
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 72
Írta: 2016. október 16. 13:36 | Link

Timothy  Pirul


Sokkal kiegyensúlyozottabb, határozottabb volt, amíg a kastélyon kívül együtt éltek. Már csak a tudat, hogy Tim minden este lefekszik mellé, átkarolja megnyugtatta és biztonságban érezte magát. Most ez nehezebben kivitelezhető, ezért is nyűgösebb, hisztisebb a levitás. Akkor is akadtak gondjai, de rendszerint másnap úgy kelt fel, hogy volt némi elképzelése a megoldásról. Ezzel szemben a mostani megoldhatatlannak tűnik vagy a megoldás túl fájdalmasnak. Visszavonulni, beismerni, hogy csak ennyit bírt...
Felemeli a fejét Tim válláról, még közelebb hajol hozzá, mintha nem hallaná elég jól a navinés magyarázatát a kérdésére. Mosolyogva csóválja a fejét, mert mindketten tudják, Timothy mindre képes lenne. Nyilván a diéta nehezebben menne. Olympia megszokta, ezért sem tűnik számára annyira rettegett dolognak.
-Tim...-nevet, főként a leleményességén a szurkolás terén.
Jobb kezével végigsimít a fiú arcán. - Ha már evésről van szó... itt még maradt egy kis...- az ellenkező oldalra fordítja a fiú fejét és megpuszilja szája szélét, mintha valóban maradt volna ott egy kis krém, de persze erről szó sincs.
Teljesen felvillanyozta a gondolat, hogy eltöltsenek egy napot a faluban. Olympia mindig szeretett kijárni, hiszen nem kellett a kastély falain belül rostokolnia, másrészt karácsonykor a falu meseszép. Persze jól tudja, hogy még csak október van és a hangulat még nem az igazi, ráadásul rajta kívül senki sem gondol ennyire előre az ünnepekre. Viszont a boltok ilyenkor már kipakolják a karácsonyi dolgaikat és ha még sokaknak korainak tűnik, nagyon jó érzéssel tölti el a lányt, mert két hobbiját is egyszerre kiélheti... a karácsonyt és a vásárlást...
- Mit szólnál új karácsonyfa díszekhez? A tavalyiak fele már tönkrement.
- Óóóó... és fenyő koszorú, amit fel lehet díszíteni, ahogy akarjuk, pucér angyalkák, no és fagyöngy persze...- az utolsón még szemöldök húzogatással nyomatékosít.
Szinte előtte van, ahogy az egész napos vásárlástól és talpalástól elfáradtak, már régen besötétedett, a kastély kapuit már bezárták, ezért a faluban szállnak meg és végre a fiút is kárpótolják az egész napos fáradalmak miatt.
- Imádom a karácsonyt!- felnyújtózik és hátradől a kanapéra fölfelé nyújtott kezekkel. Ha váratlanul éri a fiút, akkor Olympia a hátán fekszik, a takaró a derekára csúszik, a hófehér hasa kivillan és valószínűleg Timet oldalra dönti vele valamelyest.
Utoljára módosította:Jurasevszki Olympia, 2016. október 16. 15:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Timothy Gabreel
INAKTÍV


Fogtündér
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2016. október 18. 23:55 | Link

Tündérbogár  Rolleyes

Kezd olyan érzése lenni, valamiféle álomba csöppent, talán ez az egész csak valami túlfűtött látomás. Volt abban része az elmúlt hetekben, noha az élet a kastélyban szinte tökéletes, az egyik leg… alapvetőbb szükségletét nincs alkalma kielégíteni. Márpedig egy fiatal, életerős férfi az ő korában igényli a dolgot… reggel, délben, este… és néha még éjszaka is. Ebben a tekintetben igen erőteljes diétán van, és Olcsy ilyen és ehhez hasonló alattomos kis húzásai eléggé próbára teszik tűrőképességét. Szerencsére az elmúlt pár év gyakornokoskodásának köszönhetően magára szedett egy-két apró praktikát, amivel kontrollálhatja gondolatait, érzékszerveit, és úgy általánosságban egész testét, hogy nagy nyomás ellenére se veszítse el a fejét. Most minden mély levegőre szüksége van, a takaró alatt tombol a forróság, és bár mindent elkövet, az ilyen váratlan, ingerlő csókok sajnos kifogni látszanak rajta.
Felvetése nem várt örömmel tölti el a szőkét, de aztán valamiféle csalódottságot érez. Arcára ki is ül egy pillanatnyi zavarodottság.
- Karácsonyfadíszek – ismétli a szót, mintha a nem értené a szót, pedig egy-két ügyes bűbájnak köszönhetően anyanyelvi szinten beszéli a magyart. Ez az apró hidegzuhany talán a lehető legjobbkor érkezett, amikor már a vágyak épp tébolyítóvá váltak volna… Míg a levitás arca egészen kivirul, nyelve megered, szinte izgatottá válik, addig a navinés torkára forr a szó. Beletelik pár másodpercbe, mire képes rendezni arcizmait, és egy vérszegény műkuncogást is képes magából kisajtolni.
-Karácsony, Cicám, de hát még Halloween sem volt! – Nagyon reméli, párja nem úgy gondolta, hogy kivárják az időt decemberig. Ki.van.zárva!!!! Szerencsétlen Tim sokszorosan sokkba esett. Számára nem kell későnek lennie, sem fáradtnak lennie, az aztán meg végképp hidegen hagyja, hogy az iskola kapuja zárva van, vagy nyitva, ha arról lenne szó, most rögtön levinné Olympiát a faluba…
Halloween pedig Tim egyik legkedvencebb ünnepe, persze az az igazi féle Halloween, nem a mugli féle. Aztán ott a Hálaadás, amit minden igaz amerikai megünnepel, mugli, varázsló, majd aztán jöhet a karácsonyi őrület…. na de ne kanyarodjunk el a lényegtől. Éppen magában rendezgeti rezignált gondolatait, hogyan is közölje mondandóját, amikor a szöszi úgy dönt, elterül a kanapén.
Tökéletes! Villan át agyán, s a következő pillanatban, egy gyors mozdulatot követően Oly fölé kúszik, s magukra húzza a takarót…
Sok nem történik a takaró alatt, de azért ad egy kis ízelítőt, felvilágosítást a lánynak, miért szeretné meglátogatni a falut. Malac dolgokat suttog az édes kis fülekbe…
- Aztán persze vásárolhatunk, amit csak szeretnél. Utána pedig.. – újra a nyakába hajol, amíg meg nem hallja a mélyebb lélegzetvételeket. A bosszú édes és nedves.


Sok perccel később még mindig gonoszul somolyogva ül fel vissza, le nem véve tekintetét szerelme arcáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jurasevszki Olympia
INAKTÍV


A New York City Ballet prímabalerinája
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 72
Írta: 2016. október 19. 13:20 | Link

Timothy  Love

Egy kicsit... nagyon elragadtatta magát, de ha karácsonyról van szó egyszerűen nem bír nyugton megmaradni a fenekén. Így volt ez minden egyes évben. Talán a szülei nevelték belé, náluk a karácsony mindig nagy izgalommal járt, mármint a készülődés, mert Olympia kimondottan utálta, amikor a kiöregedett balett táncos rokonai arthrosis-sos lábukat vonszolva becsörtettek a nappaliba és egyenként megfogdosták a pofikáját és elmondták az ellengedhetetlen mondókát, hogy milyen nagylány már és hogy hegyesedik a pólója...
Ezt a -mondhatjuk,- hagyományt szeretné megteremteni- mármint a készülődést, nem a hegyes pólót..,- a jövőbeli családjukban, mert sokkal egyszerűbb már októberben elkezdeni, mert nem egyszerre kell kiadni azt a sok pénzt és amíg mások fejvesztve rohannak az utolsó percekben, ők nyugodtan hátradőlhetnek és élvezhetik.
Nehezen rángatja magát vissza a valóságba, de végül észreveszi és visszafogja a beszélőkéjét.
-Tudom, tudom és azt is, hogy nagyon szereted a Halloween-t, de na...- még élénken emlékszik arra a Halloween-i partira, amire Olympia csak nagy nehezen tudta rávenni magát, hogy elmenjen. Egyrészt, mert nem tudta, hogy Timothy ott lesz, másrészt a lány annyira nem rajongott az eseményért. De az este jól sikerült, hisz annak köszönheti, hogy most itt lehet vele, a közös életüket.
Természetesen nem arra célzott, hogy decemberig cölibátust fogad, de mindenképpen egy méltó megkoronázása lesz a napjuknak. Bár őszintén elsőre nem esett le neki, hogy Tim miért hozta fel az ötletet, de percekkel később már mindent értett.
Timothy gyorsasága még arra sem adott időt a lánynak, hogy meglepődjön. Alig, hogy elterült a kanapén, a takaró már be is lepte őket.
Azokban a rövid időnek tűnő hosszú percekben, amit a takaró alatt töltöttek már minden világossá vált a szöszinek.

Percekig csak fekszik, összekócolódott haját ujjaival kifésüli az arcából. Amikor már végérvényesen is feldolgozta az információt, hogy bizony csúnyán megleckéztették egy nyögéssel a fejére húzza a takarót és valami olyasmit lehet kihallani alóla, hogy Timothy nagyon, nagyon gonosz... Ezt nem átalkodik akkor is kijelenteni, amikor felhúzza magát ülésbe, a kanapé támlájára könyököl és azokba a szép szemekbe néz.
-Gonosz vagy!- mégis nagyon mosolyog...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2016. december 7. 10:46 | Link

István


Ma nincs olyan hű de jó idő, hogy csak úgy kint flangáljak. Egyáltalán nem fűl ahhoz a fogam, hogy a mínuszokban gyalogoljak, így a kastélyban keresek valami menedéket, ahová elbújhatok kicsit.
Nem mindig van kedvem, energiám ehhez a sok emberhez, a mai nap meg pont ilyen. Fel a lépcsőkön, le a lépcsőkön... egyetlen hely sincs, ahol ne lenne senki. Bár nem tudom, miért olyan meglepő ez, sejtem mások sem szeretnének megfagyni. Már az északi tornyot járom, megint fel a lépcsőn, egyenesen a második emeletig.
Találomra nyitok be az ajtón, és fel is sóhajtok, mikor látom, a szoba üres.
- Ha elfutsz, soha többé nem viszlek magammal - halászom elő Ront a zsebemből, és tisztázom vele, még mielőtt megint kergetőzésbe kéne kezdenem. Most úgy tűnik jó napja van, hallgatva rám foglalja be az egyik fotelt. Még azért nézem egy ideig, miközben becsukom az ajtót, mert ki tudja, mit forgat a fejében. Mikor viszont jelét sem látom annak, hogy tervezne bármit is, leülök én is a jegyzeteimmel.
Igen, tanulok. És igen, nekem az hangzavarban nem megy. Vagyis hát... menne, de ugye mind tudjuk, hogy én még egy ártatlan beadandót is véresen komolyan veszek, még akkor is, ha a tantárgy miatt valóságos érvágás felkészülni a következő órára. Mégis megteszem, mert... mert meg kell tennem.
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. február 10. 14:19 | Link

Varga Nóra


A könyvtárból indulva kísérem végig, pontosabban úti célunk felé Nórit. Közben végig azon jár az agyam, hogy ha odaérünk, pontosan hogy is fogom bemutatni neki ezt a helyet? Az már eléggé gáz, hogy idegenvezetőként nekem is útbaigazítást kell kérnem egyik diáktársamtól, mert én is most járok itt először. Persze, Nóri előtt úgy intéztem a dolgokat, hogy ezt ne is sejtse. A kialvatlanságom és a fáradtságomra fogok mindent a mai nap folyamán. Az ajtóhoz érve, kezem rá teszem és a lány felé fordulok.
-Felkészültél?
Ismét mosolyra húzódik arcom, majd az igenlő válaszkor belököm az ajtót és a látvány miatti ámulatból eredő sóhajom igyekszem magamba fojtani. Amint mindketten belépünk, óvatosan becsukom magunk mögött az ajtót. Visszafordulva a lánynak helyet kínálok, majd féloldalasan mellé ülök, úgy hogy félig rá is nézzek. Tudom, hogy egész úton a gondolataimban voltam elmerülve, ideje hát kitörni.
-Szereted a házad? Szerinted jó helyre kerültél? Mit gondolsz a többi házról?
Közben igyekszem alig feltűnően megbámulni a helyet, főleg az újdonság és az állapota miatt. Fantasztikus kis hely annyi szent. Főleg, hogy az iskola falai között akad egy-két furi hely is. Ez is közéjük sorolható. De az akvárium szoba az még jobb, legalábbis addig jó, míg bent hozzá nem ér az ember lánya vagy fia valamihez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. február 14. 22:02 | Link

Kilt Zoltán


Végre elindulunk a titokzatos Lélekszobába. Elég érdekesen hangzik, biztos van pár ilyen jó hely a suliban, bár ez az első, amit látok végre. Kicsit szétszórt Zoli, biztos elfáradt a suliban, vagy csak a könyvére gondol, aminek olvasása közben megzavartam. Remélem nem bánta meg, hogy odamentem hozzá, mert én örülök neki, hogy tudok ilyen jól beszélni végre valakivel. Olyan felszabadult és kíváncsi vagyok most, a torkomban dobog a szívem. Végül odaérünk az ajtóhoz, ráteszi a kezét, majd megkérdezi, felkészültem-e a látványra.
 - Igen! - Válaszolom nagy mosollyal, majd belöki az ajtót. Ahogy meglátom a szobát, hirtelen leesik az állam. Tátott szájjal figyelem a falakat, melyek most épp piros és zöld színekben pompáznak. Eső és mézes süti illata kúszik orromba, melyből boldogan szippantok párat. Mosolyogva nézek szét, azt hiszem, az egyik kedvenc helyem lesz. Leülök Zoli mellé, és megfogok egy sárga párnát, magamhoz ölelem.
 - Hű, gyönyörű ez a hely, azt hiszem, sokat jövök majd ide. Igen, szeretem a házam, mindenki nagyon kedves, és érződik a hasonlóság mindenkivel. Szerintem jó helyre kerültem, mert a lobbanékonyságom és az együttérző képességem idevaló, meg persze a tulajdonságaim nagy része is Eridonos. Bár a második tippem a Levita lett volna, mert világéletemben faltam a könyveket és tanulgatom a varázslatokat, meg inkább kevesebb, de nagyon jó barátom van, mint több. Viszont nagyon szeretek barátkozni, ezért is jó az Eridon. Hát szerintem az Eridonosok a jókedvükről meg a jelenben élésükről híresek, meg még rengeteg jó tulajdonságuk van, de kicsit jobban kéne tervezniük. A Levitások szerintem a tipikus bölcsek, a tanulósak, akik hajtják a többieket, szeretnek tanulni, de elég zárkózottak és túl álmodozóak. Mondjuk belőled kiindulva a többiek is biztos jófejek. - Mosolygok rá, majd veszek egy mély levegőt, és folytatom, közben törökülésben ülve tovább ölelgetem a párnát.
 - A Navine-ba azok járnak, akik kedvesek, jóindulatúak és nyugodtak, nem szeretnek vitázni. Viszont ami nem tetszik nekem, hogy túl nyugodtak, nehéz belőlük érzelmet kiváltani. Tegnap is megdobtam hóval egy Navine-os diákot, de csak ment tovább, ez annyira idegesítő, vissza se dobott, meg se szólalt. Aztán ott vannak a Rellonosok. Ők azok, akik tesznek valamit, nem csak szemlélődnek, mint a Navine-osok. Ők meg túl törtetőek és gőgösek, bár tuti nem igaz mindenkire. Na gondolom a kövi kérdésed, hogy honnan tudom mindezt. Anyának sok Bagolyköves ismerőse van, sokat járnak hozzánk, így már megfigyeltem őket, meg anya is elmondta a házak jellemzőit. Na és te? Jó házba kerültél? Mi a véleményed a többiről? - Érdeklődve figyelem, közben a szemébe nézek és birizgálom a párna egyik sarkát.
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2017. február 14. 22:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. február 24. 22:38 | Link

Varga Nóra


Ahogy Nóri véleményét, illetve a házak alapos besorolását ismertető szavait hallgatom, meglepődök, hogy ilyen fiatalon ennyire ismeri a házak jellemzőit. Most ezt vagy bemagolta, vagy azért tudja, mert valóban így látja. Mosolyogva okosan bólogatok inkább, addig se néz lükének. Pedig ennyi dolgot nekem is nehéz ám megjegyezni. Ennyit? Hisz még két dolgot is nehezen tudok megjegyezni, nemhogy ennyit. Becsületére váljék Nórinak ez. Miután befejezte a riportot, megnyugtat az a válasza, hogy személyesen is tapasztalta, melyik házban milyen típusú emberek vannak, illetve az anyai gondoskodásnak köszönhetően előre okult a helyzetekből.
- Wáo, mennyire igaz. Bár én mindegyik házat szeretem, valahogy a Levitába kerültem. No nem az eszem miatt, mert nekem abból annyi van amennyi látszik - nevetem el magam. - Megvallom, szerintem jó helyre kerültem, annak ellenére, hogy van aki jobban levitásabb nálam. Viszont a háztársaimnak nagyon sokat köszönhetek. Többet ugyan mint az iskolatársaimnak, de velük is jóban vagyok, úgy körülbelül egy párral, akiket igaz barátaimnak tartok.
Felé fordulok, így nyakam már nem zsibog a ránézéstől.
-A többi házat csak úgy felületesen ismerem, egy-két jó barátom van ott. Velük szuperül elvagyok. Meg hát te se vagy Levitás mégis úgy érzem jól kijövünk, de nyugodtan javíts ki, ha tévednék.
Mosolygok felhőtlenül, majd balommal elkapok egy párnát és finoman meglegyintem Nóri felé, ügyelve, ha el is találná, akkor is csak éppen, hogy súrolja.
-Párnacsata!
Kiáltom, majd keresni kezdem a következő munícióm, amíg még nem késő...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. február 26. 16:09 | Link

Beast  Love


Annyira nem hatott meg, amit délután a fejemhez vágtak. Az ütőm is meglett, most meg már a hasam is teli, így jegyzeteimmel együtt indulok el valami nyugis helyet keresni, még van pár vizsgám, amit rövid úton le kéne tudni, hogy élvezhessek valamennyit a szünetből. Azért némivel nehezebbnek hittem őket, így nem is tudom mire vélni mások parázását. Jó, én egész évben tanultam mellette, és nem csak az utolsó pillanatban jutott mindez eszembe.
Az északi torony felé veszem az irányt, a csillagvizsgálót élből kerülöm, azt a helyet ugyanis már Kolosnak felfedtem, a végén meg már nem lesz hol elbújnom. A kezemben egy papírpohár, kortyolok is a kávéból, pedig ha ezt Zója látná... de kell, szerintem biztos, hogy ezt tőlük vettem át, az egész család függő, csak engem nem hagynak még inni.
Azt se mondjuk, hogy mi ez a kihaltság, alig kószál valaki a folyosókon, bár... vasárnap van, meg ha jól sejtem, hazautazós hétvége is. Vállat vonok, aztán befordulok egy újabb folyosóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2017. február 26. 16:28 | Link

Beauty  Angel
zene

Sokáig agyaltam, hogy hova is menjek, mert nem sok kedvem volt senkivel sem találkozni azok után, amit Ráhel levágott a szertárban. Persze a legegyszerűbb az lett volna, ha hazamegyek, de valahogy unom a saját négy falam, a jelenlegi hangulatom pedig nem lett volna jó ahhoz, hogy elkezdjem átfesteni a helyiségeket. Egyébként sem értem, hogy tud egy ilyen kislány, ilyen rövid idő alatt kizökkenteni a boldogságból, amit a teli hasam idézett elő. Mindenesetre, hosszas gondolkodás után ebbe a szobába jöttem, tudva, hogy itt majd megnyugszom. Amint beléptem kicsit sötétebb lett, amit örömmel konstatáltam és kényelmesen elhelyezkedtem a párnákkal borított kanapén, hogy lehunyva a szemeimet átgondoljam mit kéne csinálni.
Nem beszéltem az új igazgatóval, valahogy természetesnek vettem, hogy Merki bá továbbította rólam az infókat, de most ennek a lánykának hála, lehet mégis jobb ha magam keresem majd fel az igazgatót és kérdezem meg, hogy mi a helyzet, főleg, hogy szeretnék maradni a mesterképzésre is.
Észre sem veszem, mikor kezd el szólni a halk zongora szó, de kifejezetten illik a jelenlegi hangulatomhoz, s mikor tudatosul az ujjaim automatikusan kezdik el ütni a ritmust a combomon. Lerúgom a cipőt a lábamról és felhúzom a térdeimet, így verve ki minden hülyeséget a fejemből. Elvégre én tudom, hogy jó ember vagyok. Ezen nem változtat egy kis lány butasága sem.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2017. február 26. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. február 26. 16:41 | Link

Beast  Love


Pedig nem szoktak ám rólam így leperegni a dolgok, most is csak azért, mert tudtam, hogy azt én idéztem elő. Bocsánatot akkor sem fogok kérni, mert ha ő nem néz hülyének, ez az egész meg se történik.
De túllépek rajta, vagyis nagyon igyekszem, és most csak a következő vizsgámra gondolok, vagyis előbb arra, hogy találjak magamnak egy nyugis helyet.  Ma még járőröznöm se kell, ami külön öröm, mert az utóbbi időben már egyre fárasztóbb volt.
- Ezt nem hiszem el - nyögök fel, mikor benyitva az ajtón, pontosan vele találom szembe magam. Mégsem vágok egyből hátraarcot, mereven tekintek rá, s most önként csukom be magam mögött. Nem félek, dühös vagyok rá, de úgy gondolom, ha akkor ott nem bántott, most sem fog már.
A szoba pedig valami miatt ugyanolyan marad, még a zongoraszó is nagyon tetszik.
Megunva aztán a téblábolást a szoba másik felébe költözök be, szétszórva gyorsan magam körül a dolgaim - mintha el tudnám barikádozni magam -, lehuppanva a padlóra, mert valamiért tanulni ott szeretek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2017. február 26. 16:54 | Link

Beauty

A kellemes hangulatból az zökkent ki, hogy nyílik az ajtó, de igyekszem nem tudomást venni róla, egészen addig, amíg meghallom a hangot, meg amit mond, mert attól kipattannak a szemeim. Egy hosszú pillanatig nézem, valahol remélve, hogy a tény, hogy itt vagyok elég neki, hogy elmenjen, de nem ezt teszi. Figyelem, ahogy végig vonul a szobán és a lehető legtávolabb ül le tőlem a könyveivel. Ciccegek egyet, megcsóválom a fejem, aztán csak sóhajtok egy nagyot és elfordulok nem is foglalkozva vele tovább. A plafont nézem inkább, majd lehunyom újra a szemem, hogy pihenjek kicsit. Csak jó néhány perc után eszmélek rá, hogy a zene nem változott és ahogy újra kinyitom a pilláimat, hogy köbre nézzek meg kell állapítanom, hogy a szoba színei is azok maradtak, amiket akkor öltött magára, amikor bejöttem. Ez egy érdekes dolog, hasonlóval még nem nagyon találkoztam. Felkönyökölök, oldalra fordulok és úgy nézek a lányra. Nyilván nem kéne zavarnom, de érdekel, hogy miért nem változott a szoba...
- Mit tanulsz? - kérdezem meg egészen nyugodtan, bár valamennyire azért tartok a választól vagy inkább annak a hangsúlyától
.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2017. február 26. 16:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. február 26. 17:09 | Link

Beast


Nem akartam vele találkozni, főleg azért sem lovagoltam annyira témán, mert valahol mélyen reménykedtem abban, hogy megint felszívódik a közelemből. Viszont ha a sors nem akar lezárni valamit, nem is fog, ami még inkább dühítő, tényleg mintha egy rajtam túlnövő erő akarna rendelkezni az életemről. Akárhányszor akarom kijátszani, mindig csak baj van belőle.
Mindenesetre nem szólok hozzá, a saját dolgaim közé menekülök, mert nincs szükségem még egy veszekedésre, én azokat nem viselem túl jól, mindig letörik belőlem egy darab. A zene meg még meg is nyugtat, valamiért tényleg nagyon tetszik, egy pillanatra még a szemem is lehunyom.
A kérdést hallva pedig kisebb tucat gúnyosabbnál, gúnyosabb válasz jut eszembe.
- Számmisztika... én ezt nem értem... - halkan beszélek, leküzdve mindent, amivel a makacsságom, meg a gyerekességem csillogtathatnám meg újfent.
- Sajnálom... semmi közöm hozzád - az ajkamba harapva pislogok rá, persze csak pár perc néma csend után, mert annyi idő nekem kell, hogy legyőzzem a dacot, és beismerjem magamnak is, hogy nekem kell bocsánatot kérni.
- Igazából, akkor se rohantam volna ám sehová, sose teregetem ki mások szennyeseit, de nehezen viselem, ha hülyének néznek - ez pedig még igaz is. Megszoktam már, hogy a körülöttem lévők képesek nagyjából felnőttként kezelni, de itt a suliban... itt még mindig csak egy gólya vagyok. Van, mikor örülök ennek, de sokszor nagyon utálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2017. február 26. 17:36 | Link

Beauty

Így lehunyt szemekkel teljesen más benyomást kelt, a válasza pedig meglepően kellemes. Vagyis, a hangzása. A számmisztika, sehogy sem lehet kellemes.
- Abban nem tudok segíteni. - Ezzel pedig vissza is fordulok a plafonhoz, mert ugye ha nem érti, akkor nem segít, ha én beszélek hozzá, azt pedig nem szeretném, ha miattam nem tudna koncentrálni a tanulmányaira. Nekem amúgy is csak a VAV van hátra, de valamiért nem tartok tőle, azt hiszem van elég tapasztalatom, hogy különösebb tanulás nélkül is könnyedén megoldjam majd, legalább elfogadhatóra. Jobb meg nem kell. A gondolataimból aztán a hangja zökkent ki, ahogy bocsánatot kér. Ismét felé fordulok, még fel is ülök, mert úgy gondolom, eléggé illetlen lenne fekve válaszolni neki.
- Valóban - állapítom meg, és biccentek egyet ezzel részemről a dolog letudva. Nem haragszom rá. Már feküdnék is vissza, de félúton megállok a mozdulatban mert újra beszélni kezd és ez megakaszt. Veszek egy nagy levegőt, hogy lenyeljem az első gondolatomat, aztán válaszolok neki.
- Van egy kis különbség a hülyének nézés és az irritáló, beleütöm az orrom mások dolgába között... - mondom, ahogy a lábaim ismét talajt érnek és komolyan pillantok rá. - Tegyük fel, hogy van egy titkom - nézek rá komolyan - nem fogom mindenkinek elmondani, akivel úton-útfélen összefutok. Főleg akkor nem, ha az illető megfenyeget, hogy világgá kürtöli. Még akkor sem, ha amúgy nagyon megbízhatónak tűnik. - Remélhetőleg észreveszi, hogy rettentően gyerekesen viselkedett és megérti, hogy egyszerűen nem olyasmiről van szó, amit vele vagy bárkivel meg akarok osztani. Mert azt hiszem, most már felesleges lenne tagani, hogy valamelyest igaza van. De bízom benne, hogy most beéri ennyivel, nem szeretnék pár héttel az előtt, hogy befejezem a sulit botrányt, meg ijedt arcokat. És azt sem venném túl jó néven, ha a boltomba betérők száma megcsappanna, mert elterjeszt valami pletykát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. február 26. 18:14 | Link

Beast


Ennyi tellett tőlem, bocsánatot kértem, még igazat is adtam neki valamilyen szinten. Erre még ő tetézi, és ezen már a szoba nyugalma se segít. Tudja egyáltalán, már csak az mennyire nehéz, hogy be kell ismerni, elcsesztem valamit? Miért, miért kell még tetézni, mikor simán le lehetne tudni egy okéval, és tovább lépni.
- Erre gondolhattál volna azelőtt is, mielőtt megcsillogtattad, mire vagy képes. Pont az ijedt tekintetektől félsz. Mit gondolsz, én mit érzek? Félek tőled, tartok attól, hogy azzal az erővel, amivel megmentettél, kárt is tudsz bennem tenni. Ennek tetejében pedig most vallottad be, hogy valami tényleg nem okés veled. Tudod, mi van? Ha lebuktatod magad, vállald a következményeket, vagy legközelebb csináld okosan, és ne másokat hibáztass azért, mert elcseszted. Azt az ajtót, ki is lehetett volna robbantani, ami max egy hét bünti, a doboz miatt meg jöhettél volna hozzám a gyengélkedőre, akkor még kedveltelek is volna. Ha már van valami sötét titkod, légy annyira önző, hogy valóban tartsd meg magadnak, akkor megspórolod ezeket a köröket - végig a szemébe nézve osztom meg a személyes véleményem, aztán elhasalva a padlón szentelem újra figyelmem annak, maiért itt vagyok. Részemről befejezettnek tekintem ezt, mert félő, még jobban elharapózódna. Láttam rajta is az előbb, hogy nehezen tartja magában, belőlem meg ki is hozza, én meg képtelen vagyok uralkodni magamon.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. február 26. 18:43 | Link

Kilt Zoltán

Miközben a házak jellemzőit fejtegetem, látom Zolin, hogy meglepődik. Nem értem, miért, azt hittem, ezeket mindenki tudja. De ezek szerint mégsem.
 - Örülök, hogy neked is tetszik a házad, csak okosan van kitalálva ez a rendszer. - Közben felém fordul, hogy könnyebben tudjunk beszélgetni.
 - Igen, szerintem is jól elvagyunk. - Mosolygok rá én is, majd elkap egy párnát, és párnacsatát kezdeményez. Én elhajolok előle, majd megragadva egy másik párnát, kivédem az ütéseket, és igyekszem arra hajtani, hogy én nyerjek. Persze óvatosan csapkodok, nehogy sérülést okozzak. Közben fel is térdelek, hogy jobban elérjem. Hangosan nevetve ütögetem, majd mikor a bal lábamat letenném a földre, véletlenül ráesek, a párna pedig a földre esik. Elpirulva visszaülök a helyemre, és az ajkam rágcsálom, közben pedig az arcom is elvörösödik.
 - Bocsi, nem direkt volt, tiszta szerencsétlen vagyok. - Eközben a földre pillantok, megpróbálok a hajam mögé bújni. Még sose volt egy fiú barátom se, így nem tudom, mit kéne tennem most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2017. február 26. 18:57 | Link

Beauty

Oh wow! Vajon én is ilyen borzasztó kamasz voltam? Mert akkor értem, hogy miért nem bírtak elviselni otthon. De azt hiszem nem voltam ennyire szörnyű... Vagy csak én lettem túl öreg az elmúlt években, és nem tudom hogyan kell ezt kezelni. Persze igaza van, gondolhattam volna rá, utólag eszembe is jutott, hogy jobb lett volna felszaladni vele a gyenguszra, amikor eszméletlen, de mit csináljak, ha egyszerűen reflexből, ösztönösen arrébb húztam. Az ajtós dolgot meg amúgy elmondtam volna, ha nem úgy reagál, ahogy. De így... Rettentően felhúz, bár ez igazán csak akkor tudatosul benne, amikor a szoba színei sötétből inkább zöldesre váltanak, mintha azt akarná közölni, hogy chillex nincs itt semmi gond. Ha tudnék elszámolnék most vagy ezerig, csak az a baj, hogy magamban is belezavarodok tizenöt körül.
- Nem értem továbbra sem, hogy mi ijesztő van egy zárnyitó bűbájban. De ha ez megnyugtat a zárnyitáson-záráson kívül semmi máshoz nincs tehetségem. - Egy pillanatra megállok a beszédben. Eszembe jut pár dolog gyerekkoromból, amit akár ürügynek is felhozhatok, hogy miért nem akarom, hogy tudják. Persze ez csak rész igazság, de ezt ő nem fogja tudni. Max akkor ha legilimentor vagy valami hasonló szuper képessége van. De nem hiszem. Sóhajtok egy nagyot, és úgy döntök ezt az "apróságot" elmondom. - Koreában, miután kiderült, hogy szinte minden zárat ki tudok nyitni, komolyabb nehézség nélkül, mindig engem vettek elő, ha eltűnt valami, amit zárt ajtók mögött tartottak. És nem tagadom, egy-két csínyben benne voltam, de az esetek többségében azt sem tudtam miről beszélnek... Semmi kedvem itt is eljátszani ezt. Így visszagondolva jobb lett volna felrobbantani. Gondolta a fene, hogy ennyire félős vagy!
Legyintek egyet. Várom a nagyszerű gondolatait, bár nem hiszem, hogy megérti a helyzetet. Egyszerűen vannak olyan képességek, amik hiába hasznosak mindenkiben gyanút keltenek. És tényleg mindenkiben hiszen ő is összeparázta magát, pedig én csak hülyéskedtem, ha elmondta volna bárkinek is, simán letagadom, vagy azt mondom, hogy vicc volt és kint álltak a barátaim, hogy kinyissák az ajtót. Igazán nem lett volna nehéz kimagyarázni. De nagyon túl reagálta. Csak azt tudnám, most mi a fenének próbálom neki megmagyarázni... Tökre érthetetlen, magát nagynak képzelő, kis csitri.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. február 26. 19:17 | Link

Beast


Nos igen, bármennyire is érett vagyok, a kamaszkorral egyszerűen nem tudok mit kezdeni, sem a vele járó hangulatingadozásokkal. Zója megnyugtatott, hogy ezen felesleges tépelődnöm, mert biológiai alapú bigyó, csak imádkozhatok, hogy hamar túlesek ezen, meg hogy ez mindenkivel megtörténik, az a nem normális, hogy nem. A felnőttek viszont ezt már elfelejtik, így nem csoda, ha kiakadnak, mikor szembekerülnek egy hormontúltengéses tinivel, vagy épp velem.
- Ne mondd, hogy nincs, képes vagy úgy felhúzni, ahogy még apám se tud - közlöm vele a vitathatatlan tényt.
- Pedig tőle most kaptam pisilős babát a szülinapomra... megjegyzem, hat évesen hisztiztem érte - forgatom meg a szemem, mert igen, minden alkalommal el fogom ezt mesélni, csak, hogy megtudják, Bercel apaként megbukott. Ja hát ez még a legkisebb gond vele igazából, de nem hiszem, hogy most van itt az ideje, csak úgy kivesézni. Igen, a szoba színének változását is a magaménak tudom be, hisz legalább annyira dühös vagyok, mint ő.
- És a gyorsaság? Nem vagy élsportoló, de még ha az lennél sem tudnál ilyen reflexekkel előállni... - szegezem neki a második kérdést, kihívóan emelve meg a szemöldököm. Láthatóan most van vallatható állapotban, de a nyakam ráteszem, ha Alec, vagy Farkas itt lenne, nekik ez sokkal jobban menne. Még csak napszemcsi sincs nálam, hogy NCIS-est játszak.
- Egyébként a feléről se tudsz. Aszociális személyiségzavarom van. És belöktek egy csomó ember közé, a félelem mellé került egy csomó komplexus, amit  a nagy számmal, vagy az érthetetlen távolságtartásommal kompenzálok. Kamasz vagyok, ezért tök labilis is... de Zója szerint ez még mindig kezelhető, és idővel elmúlik. Ja igen, egyébként nálam a pszichológus 0-24-ben játszik, mert nála lakom, hamarosan meg már a lánya is leszek, mert apám nem tud jó apa lenni, sőt apa se... - ha már ő elmondott valamit, én is vallhatok színt, mert ez így fair. A vállam persze megvonom, mert ezek mégsem eget rengető problémák, nem olyasmik, amiket sajnálni kell, az életemre viszont rendesen rányomják a bélyeget.
- Ha van nálad gumicukor, lehetünk jóban - teszem hozzá, halkan motyogva, mert az mégis mennyire gáz lenne, hogy kezdjük tiszta lappal, vagy hasonló szövegek? Azok sablonosak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2017. február 26. 19:39 | Link

Beauty

Felnevetek. Ez életem legjobb képessége. Felhúzni őt. Akármennyire is komolyan gondolja, nekem ez most nagyon szórakoztató. Egy pillanatra el is felejtem, hogy mennyire nem szívlelem. Természetesen csak egy pillanatra, mert nem mondja, hogy nem beszél róla, de még azt sem, hogy így már érti. Helyette ugrik az apjára, mintha az, hogy a férfi elkésett egy ajándékkal indok lehetne, hogy idegesítő.
- Jobb később, mint soha... Az én apámnak még az sem jutott soha eszébe, hogy rám nézzen - megvonom a vállam. Nem nagy dolog, felnevelt helyette más. Bár néha elgondolkozom, mi lett volna ha, végül mindig a kukába dobom az elképzelést.
Az, hogy nem tart élsportolónak enyhén fájdalmasan érint. Jó, igaz, hogy így felöltözve nem látni, hogy sportolok, de azért mégis.
- Honnan veszed, hogy nem vagyok? - kérdezek vissza, mert mégis csak. Persze nem vagyok, nem úgy, ahogy gondolja. De rengeteget edzem és gyakorlok, meg a kondíció miatt futok és felülésezem meg ilyenek... Szóval egyáltalán nem gondolom, hogy messze lennék, egy mugli sportolótól.
A kifakadása pedig... Nos, valamennyit megmagyaráz abból, hogy miért ilyen idegesítő, de őszintén nem érdekelt. Most sem különösebben, de nem vagyok olyan érzéketlen, hogy ne vegyek róla tudomást. Elhúzom a számat, mert mondjuk, hogy megértem, hogy nem könnyű neki. Ettől persze még nincs joga semmit sem számon kérni rajtam. Főleg nem azt, hogy mitől jobbak a reflexeim. Még akkor sem, ha valahol talán ez a normális reakció és nem az, hogy Rachel egyszerűen elfogadta ezt, mint tényt. Lehet neki el kéne mondanom...
- Gumicukor? - kérdezek vissza, mert nem vagyok biztos benne, hogy jól hallottam. Meg egyébként is honnan a francból lenne nálam, pont most gumicukor. Nem mintha nem tudnék szerezni fél perc alatt... csak ugye akkor megint kérdezősködni kezdene.
- Most épp nincs, de hozhatok... - mondom végül, és már fel is állok. Talán ha csak az ajtón kívül kezdek el futni... vagy csak a folyosó végén, akkor nem érek olyan gyorsan vissza. Na jó. Inkább ne akarjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. február 26. 22:10 | Link

Beast


- Az ilyen, nem szülő - rázom meg a fejem, mert ha valamit, akkor ezt teljesen át tudom érezni. De én tettem azért, hogy ne nyomódjon rám teljesen bélyeg emiatt, és még most is életem egyik legjobb döntésének tartom.
- Mert nem viselkedsz úgy... ezt bonyi lenne megmagyarázni, ne is kérd, a lényeg, hogy tudom - sóhajtok fel, mert tényleg nem tudnám szavakba önteni azok viselkedését.
És kifakadok, vagy olyasmi. Jobbára csak választ adok a ki nem mondott kérdésekre. Nem várok sem szánakozást, sem hasonlót, sőt szerintem ki is akadnék, ha így lenne. Egyedül azt szeretném, hogy értse meg, nem feltétlenül szólt ellene minden, a kapcsolataim többsége is hasonló nehézségekkel indul, épp csak nem mindenki orrára kötöm, hogy miért. Amit tett, az viszont akkor sem hagy nyugodni, ismerem magam annyira, hogy tudjam, nem is fogok leállni, míg ki nem derítem, az pedig neki nem biztos, hogy kellemes lesz.
- Akkor légyszi hozz - ártatlan mosolyt küldök felé, egyedül szemeim villannak meg kihívóan, még a fejem is oldalra döntöm, és igazából felettébb ártatlannak hatok. A Zójával együtt töltött idő alkalmával, azért akarva- akaratlan ellestem tőle egyesmást, sőt... ha nem lennék biztos abban, hogy nem, simán azt hinném, hogy ténylegesen ő az anyám, sokszor annyira hasonlítunk már. Cseppet sem bánom egyébként, ha valakire hasonlítani kell, akkor az legyen ő, vagy Franci.
- A békásat nem szeretem, meg a gilisztásat se, azon kívül bármi jöhet - kezeimmel megtámaszkodok a hátam mögött, magamon hagyva azt a mosolyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2017. február 26. 22:26 | Link

Beauty

- Valóban nem. - De csak megvonom a vállamat. Elvégre nem is tudtam, amíg nem lettem felnőtt és így hogy tudom sem érdekel különösebben. Ha neki nem kellettem, hát nekem sem kell ő. Eddig is megvoltam nélküle, ezután sem fog hiányozni. Bár a könyvei érdekesek voltak... Az érdekelne, van-e neki több. De mindegy. Ennyi is elég.
- Ezek szerint ismersz sportolókat? - kérdezem, mert honnan máshonnan tudhatná? Közben meg elgondolkodom én ismerek-e valakit, de nem igazán. Vagy ha igen... hát sosem figyeltem komolyan oda rá, hiszen sosem érdekelt a téma. Ráhel viszont beszélni kezd, mintha ezzel próbálná megmagyarázni a fura viselkedését. Valamelyest mondjuk meg is magyarázza, de ettől még nem fogom kevésbé úgy érezni, hogy a magánéletemben vájkál. Mert nekem igen is, a magánéletemhez tartozik, hogy nem vagyok teljesen ember. Szeretem ezt a tényt elfelejteni, és nem foglalkozni a vámpírsággal, amíg nem muszáj. Persze ha kimegyek a napra, vagy ha hiányozni kezd a vér az más. De idebent tökéletesen elfelejthetem az egészet és hálás lennék neki, ha nem próbálna meg folyamatosan emlékeztetni rá.
A gumicukor dolog meglep, de ha erre vágyik... Legalább nem mondhatja, hogy nem vagyok jó fej. Pedig amúgy nem biztos, hogy megérdemelné, de én még reménykedem, hogy majd a gumicuki miatt elfelejti, hogy mit is akar megtudni rólam. Valószínűleg hiú ábránd, de ugye a remény hal meg utoljára.
- Pizzás? - kérdezek vissza még az ajtóból, miután felsorolja mit nem szeret, mert nekem az a kedvencem. - Persze nem pizza ízű... bár egy-kettő olyan is van a csomagban... - toldom még hozzá, és ha rábólint el is indulok. Csak szépen nyugodtan, semmi rohanás. Elvégre ha türelmetlen és elmegy közben, akkor több jut nekem. Igaz? Igaz. Nem kell nekem még jobban felhívni magamra a figyelmet. A levitába megyek, magamhoz veszek egy csomagot az ottani készletből, aztán kicsit megszaporázva a lépteimet - de teljesen emberi tempóban - visszaszaladok.
- Tessék! - Teszem le elé az asztalra, aztán lerúgom újra a cipőimet és visszaülök a kanapéra, felhúzott lábakkal. Közben pedig azt figyelem, változott-e a szoba, amíg elmentem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. február 27. 16:51 | Link

Beast


- Szinte csak azokat ismerek. Apám kviddicstehetség kutató, amíg nem lett balesete pedig az egyik bajnok csapatban játszott, nagyon sokáig, és lett egy csomó haverja... jobbára mellettük nőttem fel - vonok vállat, nem tartom ezt akkora nagy dolognak.
- Például Sebastian Sieger... azt az ütőt, amit kerestem, tőle kaptam - nem hiszem, hogy sokat mondana neki a név, bár Sebi szekere rendesen beindult, manapság mindenhol ott a neve, aminek én egyébként nagyon örülök, és büszke is vagyok rá.
A tény viszont még mindig nem hagy nyugodni, bár már kezd egyre inkább alábbhagyni az érdeklődésem, mikor egyre jobban látom rajta, hogy úgyse húzok ki belőle igazából semmit.
Gumicukorért már csak azért is elküldöm, mert azt szeretem. Meglepődök picit, mikor tényleg elmegy érte, nekem jöhet a pizzás is, azzal is elvagyok, noha nem tartozik az imádom kategóriába.
- Köszönöm - veszem el tőle hálás mosollyal, aztán gondolva egyet, odaülök mellé, közénk helyezve a zacsit, elvégre, ha már hozott, akkor egyen belőle ő is.
- Miért vagy kedves? Én nem tudnék így viselkedni valakivel, akitől a falra mászok... - pislogok rá, mert a cselekedetei, meg a tény, hogy nem vagyok a szíve csücske, nem függ épp össze. Még a homlokom is ráncolom, de ezt sehogy nem sikerül megfejtenem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. március 9. 22:47 | Link

Varga Nóra


Meglepődik a meglepettségemen, amin viszont én lepődök meg. Ezek szerint még nincs tisztában azzal, hogy az én agyam szelektív. Hajaj, de még milyen mértékben az...
-Az biztos, hogy a lehető legjobban van ez kitalálva. Le a kalappal az ötletgazda előtt.
Nevetem el magam. Szerencsére belemegy a játékba Nóri. Ezután nemsokára a "harc" heve eltéríti a gondolatainkat. A hangulat szerintem a jó irányba terelődik. Mázli, hogy nem is sejti, ebben milyen béna vagyok, szóval a támadásomból kénytelen vagyok védekező manővereket bevetni. Már közel áll a nyeréshez, mikor véletlenül megbillen. Ijedtemben gyorsan elhajítom a párnáim, a lány felém közelít. Szerencséjére az esés erejét neki tompítottam, hisz ő puhára esett. A baj megtörtént, ezt nem tudom megváltoztatni. Döbbenten pislogok hol az arcára, hol a lábára. Remélem azért nem ütötte meg nagyon magát.
-Minden rendben? Nem ütötted meg magad?
Nézek rá pironkodva és aggódva, hisz az én játékötletem miatt érte a baj. Kicsit zavarba ejtő, hogy pont rám esett, de hát ez most így alakult. Megszokhattam volna, hogy általában ha belekezdek valami hasonlóba, az mindig valami bajjal zárul. Mellé ülök és még mindig hol a lábára emelem tekintetem, hol az arcára. Legbelül remélem, hogy tényleg nem történt nagy baj. Ha mégis, hát akkor azt hiszem, minden követ megmozgatok, hogy több ilyen ne történjen. Utoljára aggódva pillantok szemeibe.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2017. március 9. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. március 19. 11:48 | Link

Kilt Zoltán


Szegény Zoli teljesen megijed, de nincs igazán oka rá, mert semmi bajom. Nagyot sóhajtok, közben a vörösségem kezd eltűnni, és lenyugszom.
- Nem, dehogy, szerencsére pont úgy estem, hogy semmim nem fáj, nyugi. - Mosolygok rá biztatóan, és mikor mellém ül, már minden rendben. Egy pár pillanatnyi kínos csend után végül megszólalok, hogy visszahozzam az eredeti jó hangulatot.
- És milyen könyvet olvastál, amikor megszakítottalak? Mert úgy tűnik, nagyon ott ragadtál a történetben. - Rámosolygok a szemébe nézve, ahol még mindig kis aggódást látok. Nem is hittem volna, hogy ilyen féltő típus. Bár ahogy eddig megismertem, nem is gondoltam másra. Türelmesen hallgatom, közben megnyalom a szám szélét, jól jönne a kis testmozgás után valami innivaló.
- Nincs valami üdítőd vagy vized esetleg, kissé szomjas lettem itt a nagy csatában, amiben amúgy simán legyőztelek volna. - Játékos pillantásomat fúrom szemeibe, hisz tényleg minden esélyem megvolt a győzelemre, csak persze, hogy elbénázom ezt is, mint minden mást. Jó vele tölteni az időt, az egyszer biztos, ilyen jó délutánom még nem volt itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2017. április 16. 12:34 | Link

Beauty

- Értem. - Bár a név nekem semmit sem mond, elvégre a kviddicshez se konyítok semennyit sem. Emiatt sokszor néznek rám furán, de mit lehet tenni, ha sosem vonzott ez a sportág? Más viszont sokkal inkább.
- Amúgy Pakua chang-ozom, meg táncolok... Nem kviddics, de a reflexeknek nagyon jót tesz - mondom csak úgy mellékesen, bár tény és való, hogy nem ezek miatt vagyok olyan gyors, amilyen. De mielőtt félvámpír lettem is elég gyors voltam, így nem igazán érzem, hogy különösebben magyarázni kéne a dolgokat. Inkább elmegyek gumicukorért, ami mintha valamennyit enyhítene az ő beteges kíváncsiságán. Vagy egyszerűen csak elfogadta, hogy nem szed ki belőlem semmit. Nem tudom. Mindenesetre sietek, de csak annyira, hogy ne legyen túl feltűnő a dolog, nem szeretnék még több okot adni neki a kérdésekre, meg a gyanakvásra.
Amikor visszaérek, elé teszem a zacskót, majd kényelmesen elhelyezkedem. A szoba nem tűnik másnak, ami kicsit fura, de nem sokáig tudok ezen elmélkedni, mert meglepetésemre mellém ül. A pizzás-gumicukis zacsit kettőnk közé helyezi, és egy teljesen más jellegű kérdést tesz fel. De csak megvonom a vállam.
- Nem tudom. Talán, ha kedves vagyok, akkor azok, akik nem kedvesek rájönnek, hogy lehetnének kedvesek is. - Elveszek egy pizzát, és a számba dobom. Fogalmam sincs milyen választ vár, de sosem voltam másmilyen. Valószínűleg genetikailag belém van kódolva vagy nem tudom. Mindenesetre nekem ez a természetes.
- Jobban érzed magad, ha valakivel mondjuk bunkó vagy? - kérdezek vissza, csak mert próbálom megérteni. Igen, nekem is vannak rosszabb napjaim. De azért az nem túl gyakori. Utólag pedig mindig rosszul érzem magam, és agyalok, hogy nem lett volna jobb, ha mégis kedves vagyok az illetővel... Ördögi kör.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony