36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 17. 13:32 | Link

Szikszai Csanád

 A származásból való előítéleteket elvetem én is, mivel volt benne részem. Annyi nem, mint Csanádnak. Ezért hagyom is a témát, mondania sem kellet volna a fiúnak, hiszen én is látom, hogy ezt a témát már nagyon is túlbeszéljük. Ráéreztem, hogy faképnél hagyott volna már, ha nem érezné jól magát ebben a társalgásban. Jól esik, hogy ezt ki is mondja, mármint azt értékelem pozitívan, hogy jó társaságnak tart.
- Köszönöm, hogy úgy véled, jó társaság vagyok. A tantárgyfelvételnél, mikor ide jöttem, úgy vélekedtem mint te. Először keveset, aztán, ahogy haladok az évfolyamokon, veszek fel többet. Fokozatosság elve alapján gondolkodtam, így csak öt tárgyat vettem fel kezdésnek. Az idő haladtával jött a többi tantárgy, amiket nem is néztem meg elsőnek, vagy nem foglalkoztam vele, ahogy kellett volna. Most ott tartok, hogy dupla annyi tantárgyam van, de bírom őket. Ezért is vettem fel őket, mert jobban teljesítek, mint vártam, és belefér a kapacitásomba. Abban igazat adok, hogy ez a vizsgákon fog kiderülni a legjobban. -
 Bő magyarázatot adok a tantárgyakkal kapcsolatban. Tudom, lesz közös tantárgy, amiket tanulunk. Nem kell attól tartani, hogy unatkoznánk. Amúgy sem unatkozok, van elég elfoglaltságom, de az ilyenekre van időm mindig. Szakítok rá.
- Izgulok a vizsgák miatt egy kicsit. Ez rendjén is van szerintem, hogy van izgatottság a diákokban e miatt. Érzem, nem lesz probléma a vizsgákkal egyikünknek sem. -
 Sablonnak tűnő monológot nyomatok le neki, de valahol van benne igazság, szerintem.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2016. január 17. 13:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Harold Xperia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 10
Írta: 2016. január 17. 19:27 | Link

Aileen Aurora


- Szóval Ilona, örülök hogy megismerhetlek
Ahogy kimondtam ezeket, láttam rajta hogy megkönnyebbült, mint ha kicsit megilletődött volna, hogy nem egyedül lesz a szobában.
- Kicsit mintha lihegnél, nem lehet hogy siettél valahova? Nem akarlak feltartani
Folyamatosan a  könyvemet szorongatom, amit nem is értem miért, ha már egyszer végre egyszer valakivel szóba elegyedtem. el is raktam gyorsan, hogy csak a leányzóra tudjak koncentrálni. Egyszerre tűnik vidámnak és fáradtnak.
-Csak nem te is tanulsz ezerrel, igaz hamarosan itt a vizsgaidőszak, nem lehet elég korán elkezdeni. Én is folyamatosan tanulok, mint látod, nem szeretnék lemaradni. Próbálok minél több pontot össze szedni házamnak. Te melyik házba jársz?
Látom rajta a kérdő tekintetét, ugyan akkor örül a kérdésemnek, remélem meg tudom miért kérdeztem olyan vicceset.
ahogy mondom a magamét megállás nélkül, észreveszem hogy változik a szoba ismét. Az előbbi lilás, kékes  színeket felváltja egy kicsit erősebb, intenzívebb árnyalat. De tetszik, olyan kis fiatalos, vad szoba lett. Tetszik, már kezdek jobban lenni. A gondolat menetem közben elkalandozik a múltba, mikor még a mugli iskolát kezdtem, hát az sem volt piskóta. Sosem voltam az a társaság középpontja ember, a bulikat is kihagytam, de mióta barátaim segítségével, megtanultam értékelni magamat, egyre többet mozdulok ki, és ennek örülök én is. Az egész napi rohangálás megtette a hatását, kezdek éhes lenni, és ahogy erre gondoltam, egyből megkordult a hasam, de erre már a hölgyike is felfigyelt. Láttam rajta a kérdő tekintetét, de én máris a pergamenjeit kezdtem szemügyre venni, vajon miért rohangál ilyen sokkal, a mai órák már rég véget értek. Hezitálok, de aztán nem kérdezem meg, talán elárulja, miért ennyire szorgalmas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Csanád
INAKTÍV


Mini Xixo; Bubi no.2; Bubié
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 451
Írta: 2016. január 20. 22:19 | Link

Partay Alfréd Benedek

Egy vigyorral nyugtáztam a köszönetét, és rávágtam volna, hogy nincs mit, de ez a része feleslegesnek bizonyult, ezért még sem tettem. A tantárgyakkal kapcsolatban hosszasan kifejti a gondolatát, és a vizsgákról is esik még pár szó, amihez szintén van megjegyzése. Figyelmesen hallgattam, elraktároztam a hallottakat, s mikor én voltam a soros, nem jutott eszembe hirtelen, amit mondani akartam. Egy-két pillanatig a csend uralkodott a szobában, legalábbis beszéd nem hangzott el, de nem akartam, hogy Alfréd azt higgye, nem tudok már mit mondani, így gyorsan kitaláltam valamit.
– Talán én is ezt fogom követni, mindenesetre szeretnék könnyedén átsiklani az első vizsgáimon, csak hát velem nehéz. Nem tudom, hogy a tanárokat felkészítették-e, vagy legalábbis szóltak-e nekik, de ha nem, gondok lesznek. A mugli suliban is türelem kellett ahhoz, hogy megírjam a feladatokat, meg nekem is nagy erőfeszítés, hogy ott maradjak egy helyben, és csak arra koncentráljak. Hozzászoktam, csak mégis… Valahogy félek ettől az egésztől, de legyen igazad, és menjünk át mind a ketten. –mosolyogva zártam le ezt a részét is a beszélgetésünknek, végül már a repülőm is abbahagyta a felderítést, és leszállt az asztalra. Szárnyai kinyíltak, habár kisimulni nem simultak, így pihent.
– Tudod mit? Most megyek, és megnézem az óráimat, és el is küldöm neked bagolyban, hogy minél hamarabb el tudjuk kezdeni a felkészülést a vizsgákra. Majd válaszbagolyban írd meg, hogy hol találkozzunk, és odamegyek. Örültem, hogy megismertelek Alfréd, legyél jó. Szia. –közben felkeltem, és nyújtottam is a kezemet, hogy elköszönjek tőle, és ha megvolt a formalitás, kiléptem az ajtón, hogy egyenesen a faluba menjek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Took a little of my heart; Drained some energy [...]
[...] Standing here on my feet; Proud as I can be
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 24. 19:02 | Link

Csanádon látom, egy kicsit azt várja, hogy nagyobb türelmet tanúsítsanak felé a tanárok, mint a többi diák felé. Nem tudom, ez mennyire valós alapokon nyugszik az elvárása, de ez nem az én dolgom megítélni. Ahogy látom, igyekszik, szerintem sikerülni fognak a vizsgák neki is.
- Szerintem sikerülni fog mind. Hidd el, nem lesz baj egyikkel sem, tudom, érzem. Szerintem túl sokat izgulsz ezen a témán. -
  Fiú felpattan, és elköszön, de ígéretét teszi, hogy elküldi, milyen órái vannak, ezáltal tudunk egyeztetni.
- Rendben menj csak. Aztán majd egyeztetünk az együtt tanulás ügyében. Pontosítunk ennek helyet és időt. Szia, minden jót! -
 Azzal el is viharzott Csanád. Őrültem, hogy őt is megismerhettem, hiszen eddig még ő az első a Levita házból. Remélem, abban tudok neki segíteni a felkészülésben, meg egyáltalán másban is, hogy együtt készülődünk a vizsgákra.

Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2016. február 28. 09:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 24. 20:37 | Link

Nicole

 Befejeztem az ebédet, nem siettem. Azon tanakodok útban a lélekszobája felé, reménykedve azon, hogy nem ijesztettem rá Nicole-ra. A nagy titokzatosság miatt, az ebédlőben. Tényleg nem akarom, hogy egyáltalán tudjon az ötletről is valaki, még a sejtést sem engedem meg, hogy sántikálunk valamiben. Megérkezem a megbeszélt helyre, a lány még nincs itt. Nem kérdeztem meg tőle, tudja e hova kell menni, de bízok a talpraesettségében. Így, még ha tovább is tart neki ideérni, nem fog gondot okozni számára a szoba megtalálása. Leülve veszem észre, kékre vált a fal színe, voltam már itt, de még szoknom kell a helynek ilyen képességét. A zene azonban tetszik, jó kis húzós rock. Kicsit sokáig várat magára Nicole, de nem félek attól, hogy nem jön. Ahhoz túl kíváncsi, kalandszerető, hogy csak úgy kihagyja ezt a lehetőséget. Az egyik újságot felkapom, nem is nézem melyik házét. Mindegy is szerintem, biztos találok benne érdekes olvasni valót magamnak. Vaktában kinyitom valahol, és azt veszem észre, hogy egy ismerős cikk köszön vissza. Nem tartott sokáig ez az olvasmány, hiszen elég volt ezt a cikket megírnom, minek olvassam el. Következő lapot már jobban megnéztem, Levitás újság. Elég érdekes dolgok vannak benne, a tartalomjegyzék alapján. Elolvasom addig őket, amíg meg nem érkezik Nicole.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 24. 20:58 | Link

Benedek

Miután megkérdezte a festménytől, Nicole hamar eltalált a Lélek szobába. Nagyjából arra kellett mennie, mint múltkor az alagútba, csak most nem a lefelé vezető lépcsőn, hanem azon, ami a toronyba vitt. Ott még nézelődött egy kicsit, majd megpillantotta az ajtót, amiről a kislány beszélt. Vidáman odasétált, majd benyitott. A szobában kellemes rock zene szólt, a falak pedig kékes színűek voltak. A lány rögtön észrevette Benedeket, aki az egyik sarokban ülve mélyedt valami újságba. Nicole csöndesen becsukta maga mögött az ajtót, majd lábújjhegyen a fiú mögé lépdelt, és egy hirtelen mozdulattal befogta mind a két szemét.
- Búú.... Meglepetéééés! - Nevetgélve bukfencezett át a kanapé háttámláján, majd a haját igazgatva lehuppant a srác mellé.
- Mit olvasol? - kérdezte érdeklődve, miközben megleste az újság címét. A levitások lapja volt, és ezek szerint igen érdekes, már csak azért is, mert Benedek olyan beleéléssel olvasta, hogy észre se vette amikor belépett. Közben a falak szép lassan átváltottak egy pirosas-narancssárgát árnyalatba, és a zene is átváltott egy könnyedebb reggea számra.
- Hűha.. Ez tetszik! Mindig ezt csinálja ez a szoba? -
A lányt teljesen lekötötte a látvány. Úgy érezte, hogy ez a zene és a szín pontosan hozzá illik, mintha őt jelenítenék meg. De hamar elvetette az ötletet, mert hát az nem lenne lehetséges, hogy a szoba hozzá hangolódjon... Vagy mégis? Miféle csoda ez? Minden esetre nagyon jól érezte magát ebben a szín és dalvilágban.
- Na mi újság? Kitaláltál valamit a szupertitkos tervünkkel kapcsolatban? - Maga sem tudja miért, de a második mondat végét már csak suttogva mondta, mintha tényleg valami hatalmas nagy küldetésre készülnének. Legalább úgy érezte magát, mint egy titkosügynök a nagy bevetés előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 25. 19:41 | Link

Nicole

 Elmélyedve olvasom az újságot, teljesen beletemetkezek egy izgalmas cikkbe. Ekkor váratlanul ér, befogják a szemem. Nem mondom, kicsit megijedek, de jó tudni, ki is a kezek tulajdonosa. Nicole ért ide a lélek szobába, már ideje volt. Örülök neki, hiszen elég rövid idő alatt kedveltük meg egymást, amiből bármi kisülhet. Ezek szerint először van itt, mert rácsodálkozik a szoba tulajdonságán.
- Igen, ennek a szobának ez a különlegessége, hogy alkalmazkodik a betérő hangulatához. Kedvelem ezért ezt a helyet. Neked teszik? Egy kis semmiséget olvasok, nem különös. -
 Próbálom fokozni Nicole kalandvágyát. Meglepett az érdeklődésével, amit a kis kalandunk iránt tanúsít, tényleg nem hittem volna eddig, hogy ennyire lázba hozza. Remélem én is érdeklem egy csöppet, és nem csak a móka miatt tart velem. Tetszik a kitartása, és az érdeklődése.
- Még nem sok mindent gondoltam ki. Hétvége lenne a legjobb. Szerintem péntek este a legalkalmasabb erre a kiruccanásra. Méghozzá takarodó utáni időre gondoltam, fokozva a kockázatot. Minél nagyobb legyen az adrenalin szintünk. Még nem voltam lent a faluban este. Így még jobban tetszik az ötlet, hogy titokban megyünk le oda. Annak nagyon örülök, hogy van egy társam. Ha egyedül lennék, halogatnám a dolgot, lehet le is fújnám a dolgot. Így egészen más, húzzuk bele egymást. -
 Fejtem ki neki, miért is jó, amiért társult hozzám a kis akcióban. Magamban mosolygok, milyen aranyos arcot vág, ahogy figyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 25. 22:10 | Link

Benedek

Nicole izgatottan lépett be az ajtón, majd egy kis tréfa után gyorsan helyet is foglalt a már ott ücsörgő fiú mellett. Miközben meglesi, hogy a másik mit olvas, feltűnik neki a szoba különlegessége, amit Benedek hamarosan meg is magyaráz. Eleinte nem is akarta elhinni, hogy ez lehetséges, de néhány perc után sikerült meggyőznie magát, hogy tényleg pontosan olyan volt a hangulata, mint ahogy azt a falak mutatták. Hihetetlen, hogy valaki ki tud találni ilyesmit! Neki tuti, hogy soha nem jutott volna eszébe...
- Igen, nagyon! Még sosem láttam ilyet, és nem is tudtam, hogy egyáltalán lehetséges valakinek úgy felismerni az érzéseit, hogy nem is beszél róluk... A kék mit jelentett? Olyan volt amikor bejöttem, szóval nyilván az a te hangulatod...-
Nagyon érdekelte őt, hogy a srácnál mit jelentett a rock zene és kék szín kombináció, és remélte, hogy hamarosan magyarázatot is kap rá.
- Háát a semmiség is valami! Ha pedig ennyire belemerültél, akkor biztos valami érdekes volt...-
Nem igazán értette, hogy Benedek miért nem akart beszélni az újságról... Talán szégyellte, hogy ezt olvassa, vagy egyszerűen érdektelennek találja a dolgot? Minden esetre furcsa volt.
- Jó, a péntek este tökéletes! És akkor hol találkozzunk? Ott az alagútnál? Gondolom az lenne az ideális, mert odáig egyszerűbb, meg kevésbé feltűnő egyedül elmenni.-
A lány már alig várta, hogy ott legyenek, és nagyon is tetszett neki az ötlet, hogy este menjenek, mert így még izgalmasabb a dolog.
- Na jó, és mit hozzak? Gondolom pálca mindenképp kell, de azon kívül? -
Utoljára módosította:Nicole Graham, 2016. január 25. 22:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2016. január 26. 14:57 | Link

Harold Xperia

- Én is örülök, Harold - bólintok felé, majd mosolyogva a közelébe telepszem. Remélem, hogy nem nyitnak ránk azok, akik engem keresnek, mert az kétszeresen is ciki lenne. Egyrészt lebuknék új ismerősöm előtt - ez mondjuk, előbb-utóbb úgyis meg fog történni, de jobb később vagy soha -, másrészt nem menekülhetnék el tanári kötelességeim elől. Látszik, hogy nem túl régóta dolgozom, és, hogy igyekszem megúszni, amit csak lehet. Hm... ez így nem hangzik túl jól.
- Á, nem tartasz fel. Pont ide siettem - vigyorodom el, bár igaz, ami igaz, eléggé kifulladtam, jól esik most az ücsörgés. - Szeretem ezt a szobát.
Látom, hogy elrak egy könyvet, de nem akarom újra előszedetni vele, így inkább nem kérdezek rá, pedig nagyon is kíváncsi vagyok, mit olvashatott. De a kíváncsiság nem fog megölni, így hát inkább a szavaira koncentrálok.
- Hát igen, rám is fér a tanulás - sóhajtok, mikor eszembe jut, hogy még mindig nem megy olyan jól a kristálygömb böngészése. Mármint persze, bámulni tudom, de hogy értelmezzem, ami benne van... Esélytelen. - Én levitás vagyok - mondom, és közben kicsit ki is húzom magam büszkeségemben. - Te azt mondtad, hogy navinés vagy, ugye? Milyen a sárgák között? Vannak már barátaid?
Furcsa, hogy egy ilyen korú fiú egyedül üldögéljen egy félreeső szobában. Persze lehet, hogy a magányt jobban kedveli a társaságnál. Régebben nekem is volt egy ilyen időszakom, de az kicsit speciális eset volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 26. 16:08 | Link

Nicole

 Én kedvelem ezt a szobát, attól eltekintve, hogy itt olyat sejthetnek meg az emberről, amit nem nagyon szeretne.
- Ezért lehet kedvelni, vagy utálni ezt a szobát. Van diák, aki éppen ezért nem jön ide, mert szégyelli azt, hogy láthatják közvetett módon, milyen hangulatban van, milyen érzelmek kavarognak benne. Nekem nagyon bejön, szeretem. Jó kombináció a zene, szín dolog. Örülök, hogy van ez a hely. Neked hogy tetszik? -
 Feltettem a kérdést, bár láthatóan elámult attól, amit ez a szoba tud. Úgy vélem, hogy tetszik neki. Nem akarok a kérdésére válaszolni, de nem is akarok kitérő választ adni.
- Majd kiismersz, mit jelenthet ez a kék szín, és hozzá a zene. Most nem szeretnék erről beszélni, a hangulatomról, majd máskor. Rendben? -
 Nem akarom megsérteni, de nem ezért vagyunk itt. Lesz még alkalma Nicole-nak, hogy beszélgessünk ilyenekről. Ha rajtam múlik, lesz alkalom. Nagyon beleéli magát az alagútban esedékes kalandunkba. Kezd a hangulata engem is feldobni.
- Érdekes témájú cikket olvastam, csak gondoltam nem fárasztalak vele. Úgyis a kalandunkról akarok veled beszélni. Akkor az időpontot megbeszéltük. Pontos órát, majd bagolyban, vagy egyéb módon fogom tudatni veled. Pálca fontos, hogy nálad legyen. Öltözz fel jól, szerintem akkor is hideg lesz nagyon. Örülök, hogy együtt megyünk ketten. -
 Nem is tudom, miért mondtam hangosan az utolsó mondatot. Magamban szerettem volna tartani, de már kifutott a számon. Nem is bánom már, hisz szépnek találom Nicole-t.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 26. 20:39 | Link

Benedek

Nicole örült, hogy végre eljutott a szabába, és nem kell tovább azon izgulnia, hogy mikor tudja levadásznia  srácot az ebédlőben. Most már sínen vannak a dolgok, és ha mindent sikerül megbeszélniük, akkor hamarosan indul is a kis küldetésük.
- Hát.. mondjuk ebben is van valami. Lehet, hogy lenne olyan ember, aki előtt én se nagyon szeretném felfedni az érzéseimet, de általában nem zavar a dolog. Meg amúgy se teljesen egyértelmű, inkább csak hangulatot mutat meg. -
Nicole nagyjából elmondja a véleményét, de azért nem részletezi annyira a dolgot. Azért mégsem szeretne mindent rögtön felfedni a fiú előtt.
- Ahogy érzed... Bár... Na mindegy, nem nyaggatlak ezzel.-
A lánynak elég nehezésre esett elfogadni Benedek válaszát, mert igenis nagyon érdekelte a dolog, de nyilván nem fogja erőltetni, hogy mondja el, ha nem akarja. Az viszont biztos, hogy ezentúl azon lesz, hogy minnél jobban megfigyelje és kiismerje a fiút.
- Engem nem fárasztasz. Ha nem érdekelne, akkor nem kérdeztem volna meg. Szóval nyugodtan elmesélheted, kivéve ha dolgod van, és sietsz...- Nicole nagy szemekkel nézett Benedekre, és várta, hogy elmesélje miről is olvasott. Látta, hogy a srác próbál nagyon udvarias lenni, de ő azért nem volt ennyire feszengő típus. Vele bárkinek, bármiről lehetett beszélni, és soha nem mutatta azt, hogy ne érdekelné a másik fél mondandója. Sőt, kifejezetten örült annak, ha meséltek neki, mert ezt egyfajta bizalomnak érezte.
- Okés! Mindenképp! -
Benedek utolsó mondata után aprócska mosoly jelenik meg a lány szájának sarkában, de ezt sikerült a haja mögé rejtenie, és ugyanolyan nyugalommal válaszol neki.
- Igen, én is örülök, hogy veled mehetek. Tuti, hogy nagyon izgalmas lesz! Legalábbis ha rajtam múlik.-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2016. március 1. 14:38 | Link



A festés számomra maga a harmónia. Mikor az érzéseim szabadon áramolhatnak a lelkemből a papírlapra, ahol magam alkotta művészetté állnak össze. Ez egy elég bensőséges dolog a számomra, hisz ezzel ténylegesen kitárom magamat, nyitott könyvvé válok. Ezért sem mutogatom senkinek a rajzaimat, mert félek, hogy valaki esetleg túlságosan is belém látna ezek után. Egyedül a bátyám az, aki eme számomra szent körnek részese lehet, hisz tudom, hogy ő mindig mellettem lesz és olyannak szeret, amilyen ténylegesen vagyok. Na meg ő az, aki a legjobban ismer.
Ezt a szobát is ő találta és mutatta meg nekem. Ahogy beléptem és megéreztem a helyiség varázsát tudtam, hogy nekem kell, hisz itt érzem azt, hogy a lelkem szárnyalhat a testem fogságában is és ez reményeim szerint majd a képemen is meglátszik majd, egy kis újdonságot víve a megszokott mozdulatokba.
Este léptem be a terembe, óvatosan kukkantva be először, hogy vágyott-e a hangulatra más is rajtam kívül. Direkt ilyen kései időpontban érkeztem, hogy biztosan magam lehessek idebent és szerencsére csalódnom sem kellett. A cuccaimmal felszerelkezve léptem be és egy pillanatra becsuktam a szememet is. Halk lágy zongoradallam csendült fel, olykor kissé ritmustalanul, de számomra pont ez adta meg a szépségét. Orromban a friss levegő illata kúszott, némi festék kissé szúrós szagával elegyedve, de most pont erre van szükségem. Ha a szoba nem is, a táskámban lévő tubusok ugyan ezt az elegyet árasztották volna.
Ahogy kinyitottam a kékjeimet, a szoba is hasonló színre váltott, csupán sokkal szolidabb kivitelben. A kék ég szépségét tükrözték, a kanapé pedig, mint felhő terült el a fal mellett. Mosolyogva dobtam le magam a közepére, cipőimet lerúgva helyezkedtem egyből törökülésbe. Nem teketóriáztam, vettem is az ölembe a táblámat, az asztalkára helyeztem a festékes tubusaimat, majd egy jó ideig csak néztem a fehér papírlapot, gyűjtöttem az ihletet és vártam, hogy a kezem szinte magától moccanjon. Egy kívülálló számára kusza, kibogozhatatlan ceruzavonásokat húztam a lapra, csak ezután nyúltam az ecsetért, hogy ténylegesen életet leheljek a leendő művembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. március 2. 18:05 | Link

Claire

A beszélnünk kell egy elég bunkó kijelentés, szóban is, írásban is. A hosszú monológ meg olyan, hogy akkor minek találkozunk, igazából leírhatnám ahelyett, hogy elrabolom a másik idejét azzal, hogy hosszan leírom, hogy találkoznunk kellene. Szóval igyekeztem szépen, de röviden megfogalmazni a dolgot:


Kedves Ms. Livingstone,

Kérem önt, hogy a hét utolsó iskolanapjának estéjén hat órakor szíveskedjen megjelenni az Északi torony „Lélek szoba” nevű helyiségében.

A találkozás témája: Randevú egy szamárral, avagy beszélgessünk arról, amiről kéne, de nem tesszük.

Megtisztelő jelenlétére számítunk!

Üdvözlettel:

Lasch Ervin Balázs

Vezető szamár


Tudom, tudom, már megint viccet csináltam belőle. De igyekeztem nem olyan viccesre venni a dolgot, mint vehettem volna. Humoros na, mondjuk így. Azt ugyan már senki sem tagadhatja meg tőlem, hogy humoros legyek. Nem vagyok faarcú, meg fapofa, szóval tessék szépen ebbe beletörődni. A borítékot szépen megcímzem, majd a baglyomra erősítem, és végül engedem, hogy had szálljon.
Odalenn most vacsora van, én azonban szándékosan nem csatlakozom a többiekhez, most nem kellek én oda, és nem akarom látni Claire reakcióját sem, ha éppen összetépi. Jobb a békés tudatlanság. Az esemény napján is kerülöm, nem akarom, hogy előbb utasítson el, mint hogy egyáltalán esélyem lett volna. Így aztán, amikor aktuális az időpont felkerekedek, és felsétálok a szobába, hogy egyedül lehessek kicsit a gondolataimmal. Össze kell szednem magam, hogy mindent el tudjak mondani. Már ha egyáltalán eljön.
Nem öltöztem nagyon ki, elvégre most komoly dolgokról lesz itt szó, de persze kivételesen mellőztem a „hülye” mintás pólóimat is. Fekete nadrágot húztam, hozzá egy fehér inggel, és fekete cipővel. Még a zoknim is fekete, hogy abba se lehessen kifogás. Hat előtt jó fél órával már ott vagyok, a magammal hozott, és becsületesen a faluban vásárolt tálakat és ropogtatni valókat szépen kipakoltam, ahogy a két poharat és az üdítőt is. Valami azért csak kell, hogy legyen itt, nem. Szóval most már csak hat órának kell lennie, és Clairenek el  kell döntenie, hogy eljön – e vagy inkább vacsorázni megy.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. március 2. 19:36 | Link

Ervin

Amikor észrevettem Ervin baglyát, amint rám mereszti tekintetét, csőrében egy levéllel, majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Tudtam, hogy csakis Ervintől jöhetett a levél, hiszen az ő baglya néz most velem farkasszemet.
Gyorsan kivettem a csomagot a csőréből, megsimogattam a fejét, majd őrültek módjára téptem fel a levelet.
Humoros megfogalmazás. Akár tetszik, akár nem, ez az ő fegyvere, mégis valahogy mosolyra húzódik a szám.
Már én is gondolkoztam rajta, hogy meg kellene beszélnünk a dolgokat, de ő is durcizott és én is jogosnak éreztem a hallgatásomat.
Tudom, hogy nehéz lehetett számára megtörni a jeget, de végül megtette, az már más tészta, hogy milyen stílusban. Én értékelem és megtisztelem azzal, hogy megjelenek.
Nem tagadom, eléggé izgulok, amikor már csak pár méter választ el a szoba hatalmas ajtajától.
Egy pillanatra megállok. Elfog a rettegés. Mi van, ha újabb vitába bonyolódunk és nem sikerül megbeszélnünk semmit? Mi van, ha nem érezzük majd a késztetést, hogy megkeressük azt a fránya megoldást és inkább külön utakon folytatjuk? Félek megválaszolni ezeket a kérdéseket, inkább kinyújtom remegő kezemet és benyitok az ajtón.
És ott áll Ő, elegánsan. A szívem majdnem kiugrik a mellkasomból.
Körülnézek a szobában. Barátságos hely, és akkor kiszúrom az asztalt és annak tartalmát. Egy kisebb vacsora terül el asztalon és csak arra vár, hogy valaki felfalja őket. Persze csak egyszerű ropi és szénsavas üdítő, de mivel nem volt esélyem a vacsorára, így elég ínycsiklandozóan néz ki.
Meg is hatódok egy kicsit. Azért tud ám romantikus lenni ez a pasi!
Az asztalról ráemelem a tekintetemet, ő csendben néz rám, és én már nem bírom tovább.
Két lépéssel átszelem a szobát és a következő pillanatban már a két lábammal a derekát ölelem, a nyakába kapaszkodom és csókolom őt, olyan hevesen, hogy érezze, nem akarom elveszíteni és szeretem.
Talán egy kicsit hirtelen jött neki ez az egész, igazából nekem is, de már annyira hiányzott a csókja, az érintése, szinte beleőrültem az elmúlt napokba. Nem akarok törődni semmivel sem, nem akarok beszélni, csak őt akarom. Beszélni ráérünk később is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. március 3. 16:17 | Link

Claire

Ülök és várok. Aztán felállok, járkálok, megint visszaülök. Hihetetlenül hülye ötlet fél órával azelőtt megérkezni valahova, amikor ilyen sorsdöntő, és idegesítő az egész. Újra visszaülök, de a lábam annyira remeg, hogy fel kell állnom. Valahol a távolban a nagy óra egészet üt, és ebben a pillanatban nyílik is az ajtó. Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjünk neki ennek az egésznek, de úgy tűnik Claire megoldja ezt a problémát, ugyanis kis híján hátraesek, attól a tempótól, ahogy belém csapódik, és csókol.
Megvallom elsőre a meglepettség miatt nincs meg a ritmus, amit diktál, de aztán csakhamar ráakadok, és lelkesen fogadom és viszonzom a köszönését. Viszont ez így állva nem olyan praktikus, így vigyázva, és lassan, de leülök vele, úgy intézve, hogy neki is és nekem is kényelmes legyen. Az agyam kikapcsol, de valahogy, a csodával határos módon sikerül újraindítanom.
- Szeretnél beszélgetni?
Nem, ez nem kívánságműsor, én is nagyon jól tudom. A torkom kiszáradt, muszáj nyelnem egy nagyot, és kicsit elhúzódva, felpillantanom Claire-re.
- Mármint, beszélnünk kell.
Bár valljuk be, jelen pillanatban ez egy sokkal kedvesebb elfoglaltság, azonban tudom azt is, hogy ha ez a kapcsolat fontos, akkor többet kell beletennünk. Nem csak csókolózni, nem csak ölelni a másikat, hanem beszélni is. Ez az egész helyzet nekem új, de határozottan akarom. Azt akarom, hogy minél erősebb és tartósabb legyen.
- Figyelj rám Claire.
Érzem a hangomon, hogy komolyan mondom, a bal kezemmel tartom őt, a hátánál, míg a jobbal a ruháját piszkálgatom a hasánál.
- Fontos vagy nekem, mint ember, mint barát, mint nő. Szeretlek, szerelemmel. Akkor is így érzek, ha nem mondom minden pillanatban. Tudom, hogy többet kellene, megpróbálom többször mondani, csak én valahogy nem érzem annyira szükségesnek ezt. Van az a vicc, hogy „ha majd változik szólok”, én ez a fajta fiú vagyok, de megértem, hogy elvárható lenne, hogy jobban kimutassam, hogy jobban érzékelhesd te is. Szeretném, ha elmondanád, hogy te mire vágysz, hogy mi hiányzik neked a kapcsolatunkból, hogy tudjam, mik a gyenge pontjaink együtt.
Bevallom, én nem hiányoltam semmit, minden olyan volt, mint amilyennek szerintem egy párkapcsolatban lennie kell, de ez nem jelenti azt, hogy ez az igazság. A lányok amúgy is máshogy látják a kapcsolatokat. Nekünk pedig engedni kell, bizony.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
Írta: 2016. március 3. 22:24 | Link

Renae

Nagyokat szusszanva fetrengett az ágyán és a gólyalak plafonját bámulta. Egy kicsit elgondolkodott, az estén, amit Bencénél kezdett majd Kamillánál végezte, az idegenvezetésen és még sok már dolgon, ami éppen eszébe jutott. Elég sok minden járt a fejében, amitől nem igazán tudott szabadulni főleg, hogy akkora volt körülötte a zaj, hogy az ember a saját hangját nem hallotta nem, hogy még a gondolatait. A sok elsőéves, akik még nem találták meg a megfelelő szobát számukra ott ette őket a penész a helyett, hogy elmentek volna valamerre. Undorodva emelete rájuk a tekintetét Nimród. Nem szerette az embereket, de legfőképp azokat nem, akik a napjuk nagy részét lustálkodással töltötték. Azokat az első fára fel tudta volna kötni, most is nehéz volt megállnia, hogy ne szóljon be nekik, de úgy volt vele, hogy nem az ő dolga. Inkább elővette a tankönyveit és bele kezdett a tanulmányozásukba. Hamar fel is, adta hiszen társai még mindig nem fogták vissza magukat, sőt még hangosabbak is lettek.  Összecsapta hát a kezében tartott könyvet, ledobta az ágya mellé és elmormolt pár nem éppen fülnek való szitkozódást, majd, mint aki jól végezte dolgát elhúzta a csíkot. Amint becsapta maga után az ajtót, egyből eszébe jutott, hogy már első este át cuccolhatott volna Bencéhez, de nem volt hozzá képe. Pedig milyen jó is lett volna, nyugalom, nyugalom és még több nyugalom. De nem ő volt olyan hülye és inkább a gólyalakot választotta. Viszont nézzük a jó oldalát, végre megtanulta, hogy jobb bízni az első megérzésekben.
Zsebre dugott kezekkel trappolt végig a Rellon körleten, kétségtelenül felhúzta magát. Még látszódhatott is rajta, hiszen motyogott magában. Talán azokat az idiótákat szidta talán azt, hogy idejött, mindenesetre nem lehetett hallani. Azt viszont hallhatták a mellette elhaladók mennyire jártak a fogaskerekei, még sosem forogtak ennyire. Annyira gondolkozott és annyira koncentrált a fejében való történéseken, hogy még az utat is elfelejtette nézni. Párszor neki is ment valakinek, de nem kért elnézést, bunkó volt és modortalan. Volt egy kislány, akinek még be is szólt, szerencsétlen jószág köpni, nyelni nem tudott, amikor Nimród kiosztotta. Mérges volt, de nagyon és már nem is azokra a barmokra, akik kizökkentették a nyugalmi állapotából. Sokkal inkább magára, hogy hagyta és, hogy nem jut eszébe mit mondott neki Eliza hova mehetne lenyugodni. Törte a kobakját, de semmi, nem jött az ötlet. Ennek ellenére valahogy eljutott az északi toronyig pontosabban a lélek szobáig. Nagyot is nézett, amikor útját állta az ajtó. Ennyire nem figyelt volna? Lehetséges, hiszen úgy nézte a fölé tornyosuló tömény akadályt, mintha valami újdonság lenne számára, pedig ma már csapott be maga után egy hasonlót. Fújtatott kettőt, majd a kilincsre helyezve a kezét lenyomta azt és kivágta szerencsétlen ajtót. De úgy ám, hogy, még az is megijedhetett, aki anno elkészítette a bejáratot. Várakozás nélkül lépte át a küszöböt és amilyen nagy lendülettel benyitott úgy vágta be maga után. Mára ez volt a második ajtó áldozata.
Mit sem törődve a már bent festő lánnyal leült pontosan elé és várt. Előre dőlt, térdére könyökölt és a vászon hátulját bámulta. Azt sem vette észre, hogy a kellemes kék égből és a tökéletesen fehér bárányfelhőkből ugyancsak kellemes érzetet árasztó szürke fátyol lett. Viszont Nimródot sokkal jobban érdekelte a vászon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2016. március 4. 08:57 | Link



A kedvenc fázisom rajzolás közben az, mikor még magam sem tudom, hogy mi fog visszaköszönni nekem a vászonról. Ilyenkor kikapcsol az agyam és teljes mértékben utat engedek az érzéseimnek, hogy szárnyat bontva vegyék birtokba a fehér lapot, hogy valami számomra csodálatos egységgé álljanak össze. De ahogy a bennem uralkodó kusza mikrovilág sem mindig ugyan olyan, úgy rajzaim stílusát se lehet épp könnyen meghatározni. Mindig van egy-egy mozzanat bennük, ami ténylegesen azt bizonyítja, hogy a saját kezem munkájának gyümölcse, de valahogy a színvilág, a formák és alakzatok mindig más és más lesz egységet alkotnak, amire én magam tudok leginkább rácsodálkozni. Főleg, hogy másnak nem is mutogatom őket.
Mosollyal az arcomon, de mégis egy nagyobb szusszanás közepette fogtam meg az ecsetet és vittem fel vele némi habozás után a kezdő vonásokat. Számomra ez a legkritikusabb pont alkotás közben, hisz itt válik el minden. Amint az ecset hozzáér a laphoz, nincs visszaút, csak onnan tudom folytatni tovább. Az élet maga is ezen alapszik, csupán annyi különbséggel, hogy míg az élet göröngyős, meredek és nem ad lehetőséget a szárnyalásra, a vásznon minden önálló életre kel és végül egy teljes, gyönyörű egésszé lesz a szemeim előtt. Mert ennek látom a végét…
Úgy váltak a szoba árnyalatai színesebbé, ahogy haladtam előre a festéssel. A kék és a lila tucatnyi színvariációja vált uralkodóvá, de egyáltalán nem volt hivalkodó, ahogy a vásznamon sem. Mind harmóniában állt egymással, pedig ennél ellentétesebbek a való életben talán nem is lehetnének. Lehetőségek tárháza nyílik meg ilyenkor, amit csak én láthatok, senki más.
A lehetőségek pedig egy pillanat alatt zuhantak alá a mélybe, ahogy teljesen megrengette a hozzám igazodott légkört és a feje tetejére fordította a saját aprócska világegyetememet a démon. Mert mi lehetett volna más, ami képes ilyen játszi könnyedséggel tiporni bele a másik személyes terébe? Túlságosan is feldúlt mindez, mégsem voltam képes megszólalni. Annyi telt tőlem, hogy rendes lány módjára rezzentem össze és kaptam hatalmasra tárt kékjeimet a kivágódott ajtóra és a démonomra. De az tény, hogy sosem láttam még ilyen szép démont…
Átkoztam magam a futó gondolatomért is és egyből lesütött szemekkel bámultam a félkész művem, közben alig láthatóan húzódtam kissé összébb, remélve, hogy képes leszek kaméleon módjára eggyé olvadni a kanapé színével. Mélyeket lélegeztem, próbáltam figyelmen kívül hagyni a betolakodót, de túlságosan is zavart a jelenléte, túlságosan is közel volt. Az alsó ajkam kezdtem harapdálni és tétova mozdulatokkal próbáltam felvenni ismét a művem elvesztett fonalát, de csalódottságomra immár csak sötétben tapogatóztam.
Jó pár perc is eltelhetett, mire végre megembereltem magamat és félve feltekintettem a szemébe.
- Mit akarsz? – A szavak halk mivoltukban hagyták el a számat és azon nyomban el is haltak a szoba kialakult csendjében. A beállt félhomály sem kedvezett épp a felborzolt lelkemnek, mégis megmaradt az a furcsa kellemes bizsergés, amit azóta éreztem, hogy beléptem ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
Írta: 2016. március 7. 14:31 | Link

Renae

Mielőtt leült volna helyére egy futó pillantást vetett az éppen akkor összerezzenő leányzóra. Tekintetében nem tükröződött más, mint színtiszta megvetés a másik irányába. Nem szerette az olyanokat, akik már ennyitől szívrohamot akartak kapni. El is játszott a gondolattal, hogy ezt hogyan is fokozhatta volna még tovább, de a hirtelen jött szürkeség elhessegette mind ezt és inkább a meghitt ücsörgést választotta. Ujjai keresztezték egymást, hogy megtudja támasztani állát szemei mereven bámulták a vászon hátulját és csak néha pillantott fel a szürke felhőkre akkor is mindössze néhány másodperc erejéig. A lányra igazándiból nem is figyelt, ahogy megbújt a vászon mögött úgy meg is védte magát néhány elég durva lehurrogástól.
Erőteljesen koncentrált a fehér szövetre és az őt tartó faszerkezetre. Próbált valami szépet beléjük látni, ahogy illeszkedtek egymáshoz tartották a csavarok, de sajnos nem sikerült neki. Valahogy csak az járt a fejében hogyan is némíthatta volna el a gólyalakos társait. Próbált emberi dolgokra gondolni, mint például fenyegetés rábeszélés a némasági fogadalomra, de valahogy mindegyik valami véresbe torkollott át. Mindig a nyelv kivágásánál lukadt ki, ami nem éppen a legkellemesebb dolog volt egyik fél számára sem. Na meg persze hogy ne legyen olyan könnyű dolga még a kis ismeretlen reszkető nyárfalevél is közbe szólt.
Lassan emelte fel tekintetét az őt rabul ejtő textilről mély levegőt vett felhúzta vállait majd egy gunyoros mosoly jelent meg arcán. Nem állt szándékában rögtön megszólalni jobb szerette húzni a másik fél agyát ilyenkor. Röpke egy szemvillanásnyira nézett csak rá utána rögtön a felhőkre nézett. Aztán mintha megállt volna körülötte az idő. Vonásai még jobban megkeményedtek az epés mosoly is eltűnt, ami eddig mondhatni szépen díszítette arcát. Semmit nem lehetett leolvasni az arcáról.
- Mit akarsz? –kérdezett vissza a lány hangját és mimikáját utánozva. Valószínűleg ezzel meglepett mindenkit, hiszen nem ezt várta az ember. Mégsem volt az a jó pofa parodizálás sokkal inkább hasonlított egy elmegyógyintézetből szabadult sorozatgyilkos kinézete az egésznek.
Megnyikordult alatta a fotel, amin eddig ült és már csak annyit lehetett látni belőle, hogy vészesen közeledett a lány felé. Merev testtartása nem árult el semmi mire készült. De megint csak nem történt semmi különleges egyszerűen megállt a vászon mellett rátámaszkodott és lenézett a szeplős reszket a falevélre.
- Nyugalmat akarok szóval vagy kussolsz, vagy kimész innen. –tekintetét a másikéba fúrta és minden szót, amit kellett kellőképpen nyomatékosított egy kis nyomással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. március 7. 21:40 | Link

Ervin

Megnyugvással tölt el, hogy Ervin viszonozza a csókomat, féltem, hogy esetleg ellök majd magától, de nem teszi. Olyan édes és vad, annyira hiányzott.
Ám hamar vége szakad, sajnos. Azt mondja, beszélgetnünk kell, de nekem nincs sok kedvem a beszédhez. Őt akarom, itt és most, ebben a pillanatban. Viszont kettőnk közül ő az okosabb, igaza van, beszélnünk kell.
Kicsit hátrébb csúszok a térdein, hogy kényelmesen egymás szemébe tudjunk nézni.
Olyan közel van, annyira hiányzott a tekintete, amiben elveszhetek. A gyönyörű szemei, amikben látom a szeretetet, az irántam érzett szerelmét. Hirtelen kedvem lenne újra megcsókolni, de nem teszem. A kapcsolatunk nekem is ugyan olyan fontos, mint neki. Szóval előbb beszélni kell.
- Semmi rossz nincs a mi kapcsolatunkban, kedvesem! - mondom neki, miközben próbálom összegyűjteni a gondolataimat.
Ám, mielőtt folytatnám újra megcsókolom. A kezemet a tarkójára teszem és közel húzom magamhoz. Gyengéden csókolom meg és, mielőtt még jobban belefeledkeznék, abba is hagyom.
- Elmondtam már, igaz, hogy üvöltve, amiért ez úton szeretnék elnézést kérni, nem volt túl szép tőlem. A helyzet az, csonka család híján úgy nőttem fel, hogy a nagyszüleim és a bácsikám mindent megadtak nekem, amire egy gyereknek szüksége lehet. Egyszer Will mondta, a mamám olyan volt, hogy mindent meg kellett beszélni, ezért tették ők is ezt velem, az ő emlékére. Mindenről meséltünk egymásnak, a legapróbb részletekig, és én igénylem ezt. Tudni akarok rólad mindent, de nem csak az emlékeidet, a gondolataidat, az érzéseidet is. A legapróbbakat. Ha ez neked nehéz, én segítek benne, csak próbáld meg. Ha esetleg nem is sikerül, de megpróbáltad. Nekem csak erre van szükségem, semmi másra, mert boldog vagyok melletted. Megnevettetsz, ha szomorú vagyok, betakarsz, ha fázom, mellettem vagy jóban és rosszban. Szinte tökéletes.
Elmondtam neki és nem is volt olyan nehéz, mint hittem. Szóval a kiabálás és hisztik helyett csak ennyi lett volna? Most már csak meg kell értenie és meg kell próbálnia, ahogy nekem is meg kell próbálnom türelmesnek lenni vele.
Kíváncsian fürkészem a tekintetét, hátha ki tudok olvasni belőle valamit és várom a reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. március 15. 19:56 | Link

Claire


- Én pont az ellentétében nőttem fel. Csonka család, végül is, bár apám is volt, hogy jelen volt, de nem beszélgettünk. Láttad anyámat, nem az a fajta, a nagyszüleim meg csak néha jöttek. Olyankor persze jó volt, beszélgettem velük, ők ismernek, főleg a nagymamám. De nálunk nem divat érzésekről és gondolatokról beszélni.
Ez eddig nem is volt gond, sőt Ellával és Cyanne-nel sem beszélgettem ilyenekről. Csak voltunk, és az elég volt. Ettől is látszik, hogy ez egy komoly dolog, hiszen itt már a legapróbbak is kellenek. Valahogy ettől jobban tartok, mint a VAV vizsgától, pedig elég kemény dió volt az is.
- Segíts nekem.
Elzárkózni nem zárkózok el, hiszen nincs rá okom. Igazából valahol mélyen még örülök is neki, hogy ezt fogom majd csinálni. Sokkal jobb ez valószínűleg, mint az, hogy család néven egymás mellett ülünk, idegenként. Csak tudom azt is, hogy ez egy hosszú folyamat lesz, és egy kicsit félek, mert meg van az esélye annak is, hogy felemésztheti a kapcsolatunkat.
- De idő kell hozzá, Claire.
Simogatom meg a combját, jó elveszni az ilyen melléktevékenységekben, jó, hogy itt van velem. Svédországba viszont nem akarok visszamenni, sem most, sem máskor, mert pocsék emlékeim vannak róla, és nem szeretném az elmúlt heteket megint átélni.
- Van itt még valami.
Eddig nem tudtam, és nem is akartam felhozni a témát, de mostanra már itt az ideje, hiszen egyre közelebb van az a bizonyos nap, amikor összecsomagolok, és elmegyek innen, na nem messze, de mégiscsak változás lesz az életemben.
- Sikerültek a vizsgáim, elvégeztem az alapképzést. Viszont nem akarok továbbtanulni, legalábbis most még nem. Dolgozni szeretnék. A faluban. Karina apja szólt, hogy van egy hely náluk, mert a recepcióslány szülési szabadságra megy, én pedig elfogadtam.
Itt egy kicsit megállok, mert hát van még valami, amit hozzá kell tennem, csak nem tudom, hogy ezek után ahhoz még mit fog szólni, de jobb most túlesni mindenen.
- Éééés bérleti szerződést kötöttem vele. Van egy kisebb ház az udvarukban, szépen felújították, és mindig kiadták átutazóknak, most pedig én vettem ki, egy évre. Oda költözöm. Persze akkor jössz, amikor csak szeretnél, teljesen különálló épület.
Mint egy árva kutyus, olyan képpel és szemmel nézek fel Claire-re, mivel jelenleg ő van magasabban.
- Szeretlek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2016. március 16. 11:24 | Link



Hihetetlen, hogy olykor az első benyomás mennyire is képes tükrözni a valóságot. Bár jelen pillanatban ez mégsem volt olyan meglepő, hisz a szoba is az első perctől kezdve felismerte a fiúban lapuló sötétséget és a belőlem áradó bizonytalansággal keverte, ami egy nagyon érdekes harmóniát hozott létre. De míg eddig teljesen rabul ejtett a helyiség ezen varázsa, immár képtelen voltam örömömet lelni benne. Képtelen voltam csak egy pillanatra is körbe nézni, hogy még inkább képes legyek felismerni a felettem gyülekező viharfelhőket. Féltem...
Tekintetemmel a félkész művemet szuggeráltam, hogy hátha képes lenne elnyelni. A saját magam által teremtett békés, fals hangokkal teletűzdelt és a színek diszharmonikus egyvelegével tarkított kis világomba csöppenhettem volna, ha a Démon ezt nem akadályozta volna meg csupán a jelenlétével. De megtette...
Félve tekintettem fel rá a vászonról, viszont onnantól kezdve képtelen voltam elszakítani róla a tekintetem. A lelkem és a szemeim világa is még mindenhol a művésziességet kutatta és az arcában mindezt meg is találták. Amit az imént csupán egy pillanat alatt leszűrtem és amiért átkoztam magam, most ténylegesen rabul ejtett. Ő tényleg... gyönyörű.
Figyeltem arcának minden apró kis rezdülését, szemében tükröződő lelkének forrongó mélységét... Egyszerre volt gyönyörű és a végletekig szörnyű. És ez a kettősség valamiért megnyugtatott, fogalmam sem volt, hogy miért. Talán mert hasonló kettősség húzódik mind bennem, mind a lelkemet tükröző képeimben.
A szavai sem voltak képesek igazán megrémiszteni, pedig biztos vagyok benne, hogy más körülmények között, már rohantam is volna el messzire tőle. Most viszont csak hatalmasra tártam fénylő kékjeimet és az övéit kutattam rendületlenül, miközben hangjának mély dallama bennem visszhangzott. Az talán nem is igazán tudatosult bennem, hogy mit is mondott. Csupán a külleme, a jelleme és a hangja furcsán ható szimfóniájára figyeltem.
Egy apró mozzanat volt csupán, ami képes volt felrázni kissé ebből az elmélyült állapotból; mikor a vásznamhoz ért. Tekintetem egy pillanat alatt siklott a hatalmas férfikézre, majd vissza a szemére, ami ugyan csak gyönyörű volt... és ismét csak átkoztam magam ezért a kusza gondolatért.
- Engedd el. - Hangom halkan, de magabiztosan csengett, amivel saját magam is megleptem. Kitartóan álltam a tekintetét, közben viszont ujjaim szorosabban markoltál a kép oldalát.
- Nem fogok elmenni. - Talán ez az első alkalom, hogy képes vagyok úgy kiállni magamért, hogy közben nem a padlózat erezetére függesztem a tekintetem. Dacos voltam, ezt ordította minden apró mimikám, viszont a szemeimben még mindig meg-megcsillant a félelem tompa fénye. De volt mellette valami új is, valami, ami eddig csakis a szabadság megtestesítőit látva elevenedett meg bennük; a vágyakozás szikrája. Valamiért őt nagyon is szabadnak láttam.
Utoljára módosította:Emma Renae Weißling, 2016. március 16. 11:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. március 24. 18:22 | Link

Ervin

Végig simítok az arcán, beletúrok a hajába és mosolygok rá. Annyira jó végre együtt ücsörögni úgy, hogy egyáltalán nem veszekszünk, nincs hangos szóváltás köztünk, se sírás, se megsértett felek. Már-már idilli ez a kép, engem mégis boldoggá tesz.
- Persze, hogy segítek, és nem erőltetek semmit, türelmes személyiség vagyok, tudod jól. Kezdhetnénk mondjuk azzal, hogy elmeséljük egymásnak a napjaink történéseit. Persze azokat a pillanatokat, amikor nem vagyunk együtt. Hogy aludtál, álmodtál-e valamit az éjszaka, milyen volt a délelőttöd, mit ebédeltél, meg ilyenek.
A következő mondandója előtt mély levegőt vesz és úgy darálja le a történéseket, mintha kínozná őket a szavak, amelyek elhagyják a száját. Én mindeközben figyelmesen hallgatom őt, bólogatok és még mindig csak mosolyogni tudok. Úgy tűnik, ezt a mosolyt nem tudom lemosni az arcomról, egyszerűen odaragadt. Mostanság nem volt túl sok alkalmam vigyorogni, így most kifejezetten jól esik.
Miután végez kimondja azt a szót, ami már rettenetesen hiányzott, így jó szorosan hozzányomom a fejemet a mellkasához és lehunyom a szememet.
- Én is szeretlek! - súgom neki és közben a szívverését hallgatom. - Gratulálok a vizsgádhoz, tudtam, hogy sikerülni fog! Annak viszont külön örülök, hogy nem akarsz messzire menni a kastélytól és nem akarsz itt hagyni engem, a munka pedig biztos beválik és hidd el, örökös vendéged leszek, ott legalább teljesen kettesben tudunk majd lenni.
Elhúzódok tőle, hogy kényelmesen a szemébe tudjak nézni. Én vagyok most magasabban, így gond nélkül lehelek egy puszit a homlokára és megsimohatom a fürtjeit.
- Tudod, mire gondoltam? Elmehetnénk sétálni egyet, olyan szép idő van kint végre. Vigyük ki ezt a sok rágcsát és piknikezzünk egyet.
Kikászálódok az öléből és felé nyújtom a kezemet. Alig várom, hogy vele tölthessem az egész napomat kint a tavaszban. Ő elfogadja, így hátrahagyunk mindent, kisétálva a tavaszba.
Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2016. március 28. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. április 3. 10:37 | Link

Lucy Elliston


Pipacsvörös arccal, füstölögve robogtam végig az Északi-toronyig vezető folyosókon. Nemrég mindenkinek felhívták a figyelmét arra, hogy felügyelők jöttek a kastélyba.
Hurrá-ááá...., ujjongtam magamban, mert már akkor rosszat sejtettem, mikor megemlítette a vezetőség.
"Látogatásuk ideje alatt szigorított házirend fog érvénybe lépni.
Nagyszerű!, tettem hozzá epésen. És most együtt "örülök" a kastély diákjaival. Az talán jó, hogy a reggeli kijárás kezdete egy órával többre módosult, így elég hatkor kitennem a lábam, majd elindulni a fontosabb helyekre. A többi? Oh, a többit úgy tartom borzalmasnak, ahogy van!
Épp csak kiléptem a szobámból, elindultam utamra, mire odasuhant hozzám egy villanypóznára emlékeztető pasas. Nyúlánk volt, vékony, ráadásul feketében járt, amitől úgy nézett ki, mintha temetésre készülne. Kirázott tőle a hideg, akkor pedig azt hittem tényleg meghalok, mikor megszólalt. Mély, dörgő hangja rögtön tiszteletet parancsolt. Eddig se szóltam vissza egy nálam feljebb állónak, neki sem tettem volna szívesen. Legalábbis ha a józan észre hagyatkozom, amúgy a szívem mást mondott volna.
Elkérte a pálcámat igazoltatásra. Gőgösen előhúztam talárom zsebéből, aztán átnyújtottam neki. Pár perc elteltével - épp elbambultam - az térített vissza, hogy az arcomba tolja a kényes anyagú csodát.
- Kösszönöm - sziszegtem ráemelve tekintetem, miközben kitéptem a kezéből a tulajdonomat. Most jutott több időm végigfutni az arcán. Hátborzongató, zöldes szemei voltak, és horgas orra. Állkapcsa erős, fülei aprók. Végig borostás az álla.
Ahogy elköszöntünk egymástól, s továbbindultam, Mr. Horgas Orrot átkereszteltem Hollóra.
Negyedóra után nem néztem, hova térek be - csak rutinból, mert tudtam, hogy nm egy tanterembe fogok beesni. Belöktem az ajtót, berohantam, aztán rávetettem magam az ottani ülőalkalmatosságok egyikére. A háttérben lágy, lassú zene szólt, a világos színű falak bekékültek. A hely az uralkodó szomorúságomnak kezdett utat engedni. Mintha a hely csak tudta volna: Ettől az egésztől rosszul vagyok. Végignézve mindenki éli az életét, de.. amióta mondták, hogy felügyelők érkeznek, feszültebb lett minden.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2016. április 3. 10:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sheela Lengrond
Írta: 2016. április 3. 13:14
| Link

Mindenki ideges volt körülöttem, amikor beléptem az iskolába. Fogalmam sincs miért mérgelődnek. Mintha valami szörnyű történt volna.
- Úgy tűnik későn jöttem - sóhajtottam fel.
Elindultam felfedezni egy kicsit az iskolát. Hatalmas terek voltak mindenütt, és az idegesség mellett rengeteg kedves emberrel is találkoztam. Ekkor mellettem elment egy lány, aki még idegesebbnek tűnt, mint a többiek. Még mindig nem értettem semmit így tovább szökkentem az iskolát nézve. Az udvaron frissen sütött a nap a fák lehullatták leveleiket..
Minden csodás. Vissza felé menet viszont teljesen eltévedtem. Egy üres folyosóba kerültem ahol senki sehol. Egy tölgyfaajtó felkeltette az érdeklődésem így benyitottam. Kényelmes ágyak mindenütt halk lassú zene és mintha azt súgná "Gyere itt nyugalmad lesz". Egy lányt vettem észre az egyik fekvőhelyen. Eleinte féltem közelebb menni, de barátkozni akartam és segítséget is kellett kérnem. Közelebb mentem hozzá. Reménykedtem, hogy nem alszik így halkan közelebb léptem hozzá. Az ismeretlennek hosszú szőke haja volt. Úgy véltem, hogy csak tetetti, hogy alszik így köszöntem neki.
- Szia, tudsz segíteni?
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 3. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. április 4. 19:35 | Link

Lucy Elliston


Próbáltam hátradőlni, és becsukni a szemem. Nem gondolni semmire. Csak ne gondoljunk semmire., motiváltam magam,gondolván, segít majd relaxálni. Szükségem lett volna rá, miután megviselt a felügyelő látványa. Két évig idejártam azelőtt is, hogy a nagyapámat elvesztettem. Emlékszem arra, milyen voltam akkor. Csökönyös, könnyen felhúztam magam dolgokon. Most meg azon sem tudtam kiigazodni, miért is segítek másoknak annyira nagy hévvel a környezetemben. Eddigi Navinés pályafutásom tenné? Talán azok lettek rám fura hatással, akikkel eddig szóba elegyedtem? Na, azt hiszem ennyit a pihenésről. Sóhajtozva kinyitottam kék szemeimet, s feljebb ültem a díványszerűségen. Eddig nem vettem észre, hogy bárki is lett volna benn rajtam kívül.
A régi énemen gondolkodtam. Aztán arra haladtam, amerre a magamon való elmélkedés előtt haladtam volna: az idő változása felé. Eddig ha voltak is felügyelők, nem botlottam beléjük ilyen hirtelenséggel.
Nagyon meglepett, miképp egy elkapott, hogy igazoltasson. - Ahogy erre gondoltam, megpillantottam valakit a periférikus látásommal. Odafordítottam a fejem, az illető ekkor szólalt meg körülbelül.
- Szia-aa - köszöntem neki zavartan - Perszee! - csaptam össze kezeim. Mély lélegzetet véve magam mellé invitáltam őt.
- Ülj csak le, ha gondolod, és mondd, hogy miben segíthetek - mosolyogtam aztán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sheela Lengrond
Írta: 2016. április 4. 19:53
| Link

- Köszi, szépen - ültem vidáman mellé. Lehet rosszkor zavartam, mert nem egyből vett észre. A kék szeme volt, ami nagyon tetszett nekem. Szőke fürtjeit csak úgy omlottak a vállára, majd rájöttem, hogy ideje nekem is beszélnem.
- Az igazság az, hogy nem igazán tudom miért ideges mindenki. Alig jöttem az iskolába mindenki mérgelődött, vagy csak pufogott. És én tényleg csak most jöttem nem olvastam semmit ezelőtt erről a helyről, na meg a hírekről. Szóval reménykedem, te talán tudsz valamit - néztem rá reményteljesen. Én nem szerettem hazudozni meg semmi így ilyenkor szoktam kiönteni, amiket gondolok és nem értek. Na, igen és az nagyon ritka, ha valaki meghallgat. Erőteljesen bámultam a padlót közben hallgattam a halk zenét és a lányt vártam, hogy válaszoljon. Annyira kényelmesnek tűnt az ágy, hogy legszívesebben elaludtam volna rajta…
Ne kalandozz el Lucy - szidtam le magamat.
- Később aludhatsz, ne kalandozz el - ismételgettem folyamatosan, majd megint az idegenre néztem, és próbáltam rájönni mi járhat a fejében. Vagy is inkább próbáltam nem aludni.
Remélem értelmes választ kapok - sóhajtottam fel elkeseredetten.
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 4. 19:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. április 5. 23:07 | Link

Lucy Elliston


Már meg sem lepődtem a viselkedésemen másokkal szemben. Valahogy kezdtem megérteni, mit jelent az önbizalom és az, hogy nyitok mások felé. Habár nem gyakoroltam mindig szívesen, úgy éreztem, tényleg segítenem kéne a felbukkanó lánynak.
Elmélyülten hallgattam a meséjét, aztán azon gondolkodtam, hogyan válaszolhatnék rá. Percek múltán végül így szóltam:
- Ne csodálkozz nagyon, felügyelők járják ezt a kastélyt, beleértve az udvart is. Mindenki ideges, mert úgy érzik, korlátozták őket a saját szabadságukban, én pedig teljes mértékben őket támogatom - Nem tettem hozzá, hogy alapesetben messze állok diáktársaim véleményétől. Saját nézetet alakítok ki mindenről, mindenkiről. Nem szívesen állok össze mással, és támogatom az ötleteiben. Max. csak akkor, ha hozzám közeli barátról lenne szó.
- Szigorítottak jó pár dolgot a házirendben. Ilyen például, hogy alapból ötkor indulhatnál el arra, amerre akarsz. Ehelyett most egy órát várhatsz pluszban. Vagy másik a "kijárási tilalom", este tíz után nem nagyon szabadna csámborogni. Levitte kilencre a vezetőség. A felügyelőknek pedig állandó hatalma van. Bármikor, bárhol igazoltathatnak, amennyiben nem engedelmeskedsz, büntetőmunkát szabhatnak ki rád, és egyebek. Olyan jogaik vannak, mint amivel tanárokként rendelkezhetnének - Egy szuszra elmagyaráztam neki a lényegesebb dolgokat, amikkel korántsem voltam elégedett. Hiába ideiglenes, ez akkor is szemétség!
Kezdődő duzzogásom folytán a szoba változni kezdett - amit szerintem a lány gondolatai is cifráztak -: a falai elkezdtek színt változtatni. Kékről valami melegebb, élénkebb felé kúszott, viszont fogalmam nem volt, mire kellene számítanom. A zene a háttérben pörgősebbé vált. Talán valami rockszám szólt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 6. 16:18 | Link

Choi Min Jong

Nati úgy érezte, elveszett. Nagyon vágyott már egy kis nyugalomra, most, hogy alaposan felpörögtek a napjai. Nemsoká itt az Eridon elleni meccsük, az órákra is készülnie kellett, ha tartani akarta a szintet, Maszatról is gondoskodnia kellett (utóbbit nem bánta, sőt), de most így kicsit sok volt az egész hirtelen.
Nem gondolta, hogy ennyire beindulhat az élet, ha ő egyszer valamit kitalált, márpedig ez most így történt. Ezúttal a csajok és Maszat nélkül vonult félre egy kicsit hüppögni a lélekszobába, amolyan meccs előtti pánik-szintjén. Szeretett volna bekerülni a csapatba, de félt, mert a tériszony az bizony nagy úr. Mi van, ha meccs közben jön rá a félsz? Mi van, ha nem sikerül úgy céloznia a gurkóval, mi van, ha…
A gondolatok csak úgy cikáztak a fejében, s ideje volt lenyugodni. Erre pedig mi más alkalmasabb, mint egy jó barát társasága?
A Rellon által szervezett buliról megismert Choi-jal futott össze. Nem szólalt meg, csak felnézett a fiúra. Gyorsan igyekezett eltüntetni a sírása nyomait, nem akarta, hogy szeretteinek aggódniuk kelljen miatta egy percig is. Egy kicsike, egy egészen aprócska stressz még nem ártalmas… talán.
- Szia – szánta rá magát végül még is a köszönésre, hisz nem illik egy barátot köszönés nélkül hagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 6. 17:31 | Link

Nati
zene


A helyzet az, hogy nem nekem való már az iskolás élet. Akárhogy is nézem, öreg vagyok hozzá. Vagy a bioritmusom a nem jó, amióta félvámpír vagyok... A fene sem tudja, de olyan fáradt vagyok mindennap, nem tudom mennyi ideig fogom én ezt bírni. Most is az van, hogy végeztem, mehetnék haza, de arra sincs erőm, hogy lemásszak az északi toronyból. Ezért is döntök úgy, hogy az egyik itteni helyiséget veszem igénybe.
Korábban már benéztem és nagyon szimpatikus volt a sok-sok puha párna a kanapészerűségen. Szóval most nem hezitálok egy percig sem. Belépek és szinte rögtön halk zongora szó is felhangzik. Mosolyra húzom a számat, hiszen pont erre van most szükségem. Egy nyugodt kis dallamra megy egy kis pihenésre.
A szoba színe is egy általam kedvelt halványzöldes árnyalatba vált. Meg is lep, egy pillanatig bámulom, a pálcámért kezdek kutatni, de aztán megrázom a fejem. Egészen biztos nem én csináltam. Nem vagyok már képes ilyesmire. Vagy ha igen, akkor nagyon mélyen el van bennem rejtve a képesség, de nem hiszem, hogy így van.
A gondolataimból az térít magamhoz, hogy a zene abbamarad, s a szoba színe is megváltozik. Ahogy pedig körbe nézek, hogy megkeressem az okokat, meglátom az újonnan érkező lánykát is. Emlékszem rá, abból a buliból, ahova Scar rángatott fel. Nem volt olyan régen, de akkor még nem voltam iskolás. Ez a lány viszont határozottan igen. Ő valószínűleg nem tudja, hogy én alig egy hete koptatom a padokat. Kedvesen köszön, én meg a nevére próbálok rájönni. S ahogy jobban megnézem az arcát - nem mintha ez segítene - a szemeiben csillogó könnyeket is észreveszem.
- Szia! - köszönök neki halkan, és kedvesen. Legutóbb azt hiszem nem ilyen voltam, de nem igazán volt kedvem ahhoz a bulihoz - Valami baj van?
Kérdezem oldalra döntött fejjel. Közben meg azon agyalok, hogy hogy lehet valaki ilyen fiatalon ilyen magas?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 6. 20:03 | Link

Choi Min Jong

A színváltozást észrevette, s furcsállta is, hogy ez a szoba állandóan változtatta a színét. Gyakorlatilag nem állapodott meg egyetlen árnyalatban sem, épp olyan volt, mint Nati hangulata: káosz. Egy halom káosz.
A fiú segítő szándékára megeresztett egy halvány mosolyt, s odébb is húzódott a kanapén, hogy az le tudjon ülni, ha le szeretne.
- Semmi tragikus, csak kicsit összecsaptak a hullámok a fejem fölött – vallotta be. – Te vagy Choi a buliról. Nati.
Még szép, hogy ő emlékezett a fiúra. A név- és arcmemóriája tökéletes volt, legalábbis hellyel-közzel. A tájékozódó képességéről ezt azonban már nem igazán lehetett elmondani. Teljes nevét nem mondta, mert azt nem gondolta, hogy túlzottan megjegyeznék. Már így is szinte csak beceneveken szólították, de igazából nem zavarta, sőt, a kedveskedő becenevek segítettek elfeledni a problémát, hogy ráadásul a kora ellenére jóval magasabb volt.
Na, igen, ez volt a másik, ami miatt rendszeresen pipa volt. Kislányos arc, égimeszelő termettel. Hogy fog így mégis párt találni később? A Valentin-naptól így is frászkarikát kapott, mikor mindenhol „cuki” párocskák ragadtak össze rágógumi módjára a faluban, blöee. Ő meg? Ő meg viselje el, ahogy tudja.
Nem is nagyon érdekelte igazán, hogy más mit csinált, amíg nem neki kellett végignéznie az enyelgést, mert persze, hogy nincs szerencséje az embernek. Ráadásul, ahogy tavaszodik, úgy szaporodnak valamiért a hormontúlfűtött fiatal párosok.
Nem hazudhatok magamnak. Én is hiányolom a romantikát, korban ott lennék, ahol el kéne kezdeni. De kinek kéne egy óriáscsaj? Százhetvenhat centis magassággal? Hülyén néznék ki szegény srác mellett…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony