36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. június 22. 19:19 | Link

Évi


Gyorsan sikerült átbújnom, de valószínűleg ezt meglátta. Megijedtem, mert véletlenül meglöktem a szekrényt, ami majdnem eldőlt. Még láttam, hogy az átok éppen, hogy nem talált el. Mielőtt újra eltűntem volna ezt mondtam:
- Már csak 10 percig támadhatsz - szóltam. Remélem győzők, mert fura lenne, ha egy elsős lány legyőzne. Elbújtam a hosszú  kanapé mögé amilyen gyorsan csak tudtam. Sajnos ő is gyors volt, ezért nem láttam, hogy hová bújt. Tovább bujkáltam. Közel voltam az ajtóhoz, mikor lépeteket hallottam. Sietős lépteket. Csak nem egy prefektus? Hirtelen felálltam, majd a szoba végébe, egy szoborhoz futottam. Ott állt Évi.
- Csitt, valaki jön! Maradj nyugton! Szerintem egy prefektus vagy egy tanár! - mondtam, majd mivel ketten nem férünk el a szobor mögött, gyorsan egy üres nyitott ajtajú szekrényhez futottam, belemásztam, aztán becsuktam az ajtót. Igazam volt. Pár másodperccel később kicsapódott az ajtó. Nem tudtam, hogy ki az, de, amikor megszólalt, akkor felnőtt hangja volt.
- Ki az? Mi ez a lárma?
Valószínűleg a kiabálást halhatta meg. Kissé hangosak lehettünk. Nagyon csöndben voltam és imádkoztam, hogy Évi se szólaljon meg. Az illető beléphetett, mert közelebbről hallottam a lépteit.
- Van itt valaki?
Hangja nagyon-nagyon közelről szólt. Megbüntet, ha megtalál. Egyszer-kétszer még lépkedett, de nem nézte át alaposan a termet, majd kiment. Nem mertem előbújni még egy darabig. Féltem, hogy hallgatózik az ajtónál. Néhány percig még vártam, aztán kinyitottam a szekrény ajtaját, és megmozgattam elgémberedett lábaimat.
- Aaa... Hol vagy? - mondtam, és kinyújtottam a kezem. Megláttam, és magamhoz hívtam, aztán leültem, majd mondtam neki, hogy jöjjön ide ő is.
- Lehet, hogy ezt a párbajozást az udvaron, vagy a tárnákban kéne csinálnunk! - javasoltam, még mindig suttogva - Kimehetnénk ebéd után! Szerinted is?
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. június 30. 13:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 23. 12:56 | Link

Miután David is elbújt figyelmeztetett, hogy csak 10 percig támadhatok már. Úgy döntöttem előbújok a rejtekhelyemről és támadok, de ekkor gyorsan odafutott és mondta, hogy valaki jön. Villámsebességgel a szobor mögé ugrottam. Elég nagy volt, hogy normálisan egy ember el tudjon bújni, de ahhoz nem, hogy két ember elférjen, úgy, hogy meg ne lássák őket. David is tudta, hogy ott nem férünk el ketten, ezért a szekrényhez futott és bemászott. Kinyílt az ajtó. Egy tanár jött be. A Szoba színe elkezdett sötétedni.
- O! Jaj! – mondtam magamban. Fél szemmel kilestem a szobor egyik nyílásán. Szerencsére jó helyen volt az emlékmű. Teljes takarásba voltam. Ki is tudtam volna a fejem dugni, de azt nem kockáztattam meg. Reméltem, hogy David nem fog megszólalni, mert akkor nekünk annyi. Elég mérgesnek tűnt a tanár. Néhány perc múlva feladta, hogy nem jelentkezik senki és kiment. Én csak álltam a szobor mögött, nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet lenne kimenni a búvóhelyemről. Kicsit később David előbújt a szekrényből. Mikor szólt én is kibújtam a menedékemből és leültem.
- Egyetértek. Most is csak szerencsénk volt. Ha nem vagy az ajtónál, lebukunk. A piknikező tisztás jó lesz. Elég nagy hely, tudunk gyakorolni – mondtam, aztán összeszedtük a cuccunkat és lementünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Takarodó előtt fél órával
Írta: 2014. július 1. 16:33
| Link

Lubaba <3

A hónapok lassan teltek, már bőven benne jártak a tanévben és ez Lyrán is meglátszott. A kviddicsmeccsek, a prefektusi teendők, és persze mindenekelőtt a rengeteg tanulás láthatóan megviselte a másodikos levitást. Társai nem szóltak ugyan, de ő is tudta, hogy szemei alatt mély karikák húzódtak, hogy még hallgatagabb lett, és úgy általában az embernek az első szó, ami eszébe jutott, ha ránézett, a fáradtság volt.
Azonban ideje nem volt tenni ez ellen, most is, takarodó előtt fél órával még a folyosókat rótta. Övé volt ma az első őrjárat, addig pedig felesleges lett volna visszamennie a kékek közé, ahol csak még rosszabbul érezte volna magát a sok vidám arc között. Céljául tűzte ki tehát, hogy keres magának egy csendes kis termet, ahol meghúzhatja magát és lehetőség szerint pihenhet is egy kicsit. Vele volt Mica is, elvégre társasága rajta kívül valószínűleg nem lesz az este folyamán, ilyenkor már a legtöbb diák visszavonult klubhelyiségébe, hogy véletlenül se kapja el egy arra járó prefektus - mint ő.
Ahogyan bandukolt a kastélyban, meglátott egy ismeretlen ajtót. Nem sűrűn járt az északi szárnyban, így ez nem volt különösebben furcsa, de azért felkeltette a figyelmét. Egy pillanatnyi tűnődés után aztán határozott, megtette az utolsó pár lépést és lenyomta a kilincset, belökte az ajtót, hogy aztán...
Hogy aztán elképedve bámuljon, fel sem fogva igazán, hogy mit lát. Az esze tudta, hogy még mindig a kastélyban van, és a berendezés is ezt erősítette meg, viszont minden más... A falak színe mélyindigóban játszott, rajtuk ezernyi apró világító pöttyel, mintha csak a rétről nézne fel az égre. A levegő megtelt illatokkal, az élő földdel, ezernyi virággal - annak ellenére, hogy közel s távol egy növényt sem látott Lyra. Ahogy fülelt, mintha a kabócák és tücskök zenéjét is meghallotta volna, az éjjeli madarak hangjait, a fák között rejtőző állatok halk neszeit.
Egészen elképesztő volt az élmény, az összes érzékét bombázta a szoba, az elképzelhető legkellemesebb módon. Hamar mosoly kanyarodott a lány ajkaira, majd felbátorodva lépett beljebb, maga után gondosan bezárva az ajtót. Lépteit a puhának tűnő kanapé felé irányította, majd le is ült rá, hogy aztán egy pillanatnyi hezitálás után inkább elfeküdjön.
Az eddig a vállán utazó Mica erre átmászott a hasára, ott gömbölyödött össze, a lány pedig egy sóhaj után engedte, hogy a nyugalom végre átjártja.
Hozzászólásai ebben a témában

Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 11. 16:19 | Link

Dasha

Ezek a napok valószínűleg megkaphatnák az életem legrosszabb hete elismerő címet. Mindennek a megkoronázása a mai rossz hír, miszerint apukámnak balesete volt. Szerencsére nincs komolyabb baja, de engem azért felkavart a dolog. Mostanában már mindent kipróbáltam, hogy kevésbé legyek feszült, de általában csak ideig-óráig működött minden.
Az utolsó reményem az a szoba, amiről nemrég hallottam. Ide tartok most, föl a rengeteg lépcsőn az Északi-toronyba. Végre elérkezek az ajtóhoz. Benyitok és egy igazán szép szobába léphetek be. Ledobom magam egy kényelmes kanapéra és hátradőlve figyelem, hogy változik a háttér.
Halk zene csendül, a szobát pedig jázmin és vaníliaillat keveréke lengi be. Ez még egy régebbi parfüm kapcsán lett a kedvenc illatom. A falak színe smaragdzölddé válik. Látom bebizonyítottam, hogy az ízlésem igazán Rellonos.
Csak élvezem az egész szobát. Jó ötlet volt idejönni! Hamarosan már teljesen ellazultam és a legtöbb gondomról is elfeledkeztem.
Próbálok én is rásegíteni amivel tudok. Most is jó szolgálatot tesz, hogy megtanítottak rá, hogy kell elrejteni a gondolataimat akár saját magam elől is. Persze ehhez kellett ez a hely ami most csak az én ízlésemnek megfelelően rendezte be magát.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 11. 16:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 11. 20:53 | Link

Melody

Horror tartalmú, én előre szólok. :-)

Egy átlagos napon reggel felkeltem és a szokásos módon kimentem edzeni a rétre. Köröket futottam és nyújtottam az izmaimat. Hirtelen feltámadt a szél. Nem tudtam, hogy mi lehet ez az orkán, hisz a nap szépen süt és még meleg is van. Pár másodperccel később megpillantom a Mesteremet előttem. Nem hittem szememnek. Hogy került ide, a Bagolykőre? Aztán felgyorsultak az események. Felkeresett személyesen és jól leszidott, amiért nem készültem eléggé keményen a közeledő bajnokságra. Próbáltam elmondani neki, hogy egyszerűen nem bírok annyi időt tölteni az edzéssel mint kiskoromban, de őt az én érzéseim nem érdekelték. Talán igaza van, de én akkor is igyekeztem mindent megtenni. Nagyon szíven ütött, hogy még csak meg sem próbált végighallgatni. Eddig ő volt az egyetlen ember, aki mindig segített nekem bármiben, ő hallgatta végig még a szerelmi gondjaimat is, de már nem. A távolság miatt eltávolodtunk egymástól. Miután elment én úgy éreztem, hogy összetört bennem a világ. Egy ideig csak tűrtem és tűrtem magamban, de pár óra után már nem bírtam koncentrálni még az evésre sem. A kezeim remegtek és a szobámban kötöttem ki.
...

Már napok óta nem vagyok hajlandó elhagyni a szobám. Akik ismernek és barátként tekintenek rám bizonyára már nagyon aggódnak értem, ugyanis a szobafogság nem jellemző rám. Normálisan mindig kimegyek a szabadba vagy sportolni, vagy csak egyet sétálni a természetben, de már több hete nem vagyok hajlandó elhagyni a börtönöm, csupán pár percekre, amíg ételt csempészek be magamnak, vagy amíg a fürdőszobában vagyok. Nagyon zárkózott lettem. A szobámban csak ülök az ágyamon és igyekszem elrejteni a könnyeimet. Ha valaki kopog, akkor úgy teszek, mintha nem lennék bent. Még villanyt sem kapcsolok.
És hogy miért is vagyok ilyen? Miért változott meg a személyiségem ennyire, egy ilyen leszidás után? A helyzet az, hogy engem az iskolában megismert emberek tettek mosolygóssá, előtte egyáltalán nem voltam beszédes, se jókedvű. Ők segítettek túllépni a múltamon, azonban egy kis ütés és visszazuhanok mély depressziómba. Ez a kis ütést nemrég megkaptam a taekwondo Mesteremtől.
Felélénkültek a kiskoromban szerzett negatív emlékeim és nem tudtam kiverni őket a fejemből, különösen nem esténként.

Kop, kop, kop. Léptek hangja visszhangzik a folyosón. A régi házunk folyosóján megyek a konyha felé. Pár lépés után megláttam a babámat a fal mellett üldögélni. Még én tettem oda valamikor, amikor játszottam vele. Felveszem, és szorosan magamhoz szorítom. Folytatom lépteimet a kivilágított helyiség felé. Hirtelen valami megcsillan a falon. Oldalra fordítom fejem. Csak egy tükör. Kisgyerek arc néz vissza rám. Megigazítom ruhácskámat és belépek a konyhába. Anya és apa már ott várt rám megterített asztallal. Mindig együtt vacsorázunk. Teli hassal, nevetve megyek a fürdőbe mosakodni, majd a szobámba. Mielőtt bebújnék a jó meleg takarómba még vetek egy pillantást a holdra és a csillagokra. Gyönyörűen ragyognak. Lassacskán szemeim becsukódnak és elnyom az álom. Bammm! Riadok fel a hangos zajra. Futkosásra leszek figyelmes, amire felugrok az ágyamból és kinyitom résnyire a szobám ajtaját. Fénycsóvák. Mi lehet ez? Eszemhez az ikertestvérem térített sikításával. Kirohanok a szobámból a testvéremet keresve. Meg is találom gyorsan, de nem foglalkozok vele, helyette a szüleimet bámulom rémült arccal. A folyosón három fekete ruhás idegen szegez pálcát a szüleinkre és varázsigéket szavalnak. Végtelennek tűnő párbaj. Fogamat összeszorítom, és csak állok tehetetlenül, de nem észrevehetetlenül. Az egyik idegen rámnéz és egy tiltott átokkal sújt. Felsikítok és próbálok mozdulni valamerre de már késő. Most végem! Utolsó reflexként hunyom be a szemem. Apám szavát hallom, de nem merem kinyitni a szemem. Aztán veszem csak érsze, hogy még élek. Tudatlanságban nyitom ki az egyik szemem, de csak egy kicsit. Egy nő…..aa.aaz anyám…az én édesanyám fekszik előttem….és…. Apámra nézek, aki még utolsó erejével megöli az idegeneket, majd ő is a földre esik. Anyámat ölelve fordulok hozzá. Sírok, reszketek és…….
Rúgok egyet és rántva nyitom ki a szemem. Összerezzenek. Szememből könny folyik. Szétnézek, hogy felfogjam, hogy hol is hol vagyok. A hold ezüstös fénye nyugodtságot áraszt. Nyitva van az ablakom, amin befújó lágy szellőcske meglengeti fehér függönyöm. A szobámban vagyok, jövök rá. Felülök az ágyamból és megtörlöm az arcom. Már két napja folyton ezt álmodom, a múltam. Így igaz, ez megtörtént. A szüleim valóban meghaltak és tényleg ilyen módon.
Ez így nem mehet tovább, kell valami, ami eltereli a figyelmem. Talán mégis jó lenne meglátogatni azt a lélekszobát.
Este már nem tudtam visszaaludni, így hulla fáradtan indulok el a célpontom felé. Arcomon látszik az elkeseredés, a kisírt szemek és az álmatlanság. Belépek az ajtón és meglepődve veszem észre, hogy nem vagyok egyedül. Egy másik lány is a szobában van. Megállok az ajtóban és elgondolkozok, hogy van-e értelme bejönnöm ide. Mindenesetre nem vagyok bunkó, ezért köszönök a lánynak.
- Szia! – Nyögöm ki halkan. Hangomon kicsit érződik, hogy nem vagyok túl jól.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. július 11. 20:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 12. 11:01 | Link

Dasha

Már nem tudom mennyi idő telt el, de lépteket hallok. Felülök és figyelem, hogy ide tart-e. Hamar rájövök, hogy valóban idejön, de ezen nem kéne meglepődnöm. Nem csodálkoznék, ha sokan járnának ide.
Egy lány lép be, akivel beszéltem már, de csak pár szót. Annyit tudok róla, hogy Levitás. Most viszont nagyon rosszul néz ki, ki vannak sírva a szemei és fáradtnak látszik. Fogalmam sincs mit tegyek, hisz nem voltam még ilyen helyzetben.
-Szia.-köszönök vissza, miközben felállok. Nem igazán tudom mit mondjak vagy csináljak, de megpróbálom összeszedni magam.
-Mi a baj? Tudok segíteni?-kérdezem kissé zavartan ácsorogva. Rám igazán nem jellemző  a határozatlanság, de most cserben hagy a tudásom.
-Vagy hagyjalak egyedül?-nem is ismerjük egymást, megérteném ha inkább egyedül maradna. Persze, ha úgy alakul amit tudok segítek neki. Őszintén szólva tőlem ez is furcsa, mert a legritkább esetben érdekelnek mások problémái, de ez a lány nem tett ellenem semmit miért ne segítsek? Egyelőre nem tudom mit válaszol, de figyelem a mozdulatait. Azon gondolkozok, hogy kimenjek vagy maradjak vele, de aztán úgy döntök, hogy ezt majd ő megmondja.
Egy lépést felé lépek, de még én se tudom eldönteni, hogy konkrétan felé vagy inkább az ajtó irányába. Ilyen helyzetből én legszívesebben menekülnék, de nem hagyhatom csak így itt.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 12. 11:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 12. 12:48 | Link

Melody

Nem tudom, hogy mennyit aludtam éjszaka, de valószínűleg nem sokat. Sokszor felkeltem a rossz álmok miatt és csak nehezen tudtam visszaaludni. Azt hallottam a lélekszobáról, hogy nyugtató. Talán ezért is határoztam el magam, hogy felkeresem. Az már csak mellékelten érdekelt, hogy tényleg változik-e a szoba színe, hangja és illata méghozzá az én érzéseim szerint. Amikor benyitottam rögtön a velem szemben ülő lányra pillantottam. Ha jobban belegondolok, már ismerem valamennyire, de nem nagyon. Talán az egyik tanórán váltottunk egymással pár szót. Köszöntem neki, amire ő is azonnal visszaköszönt. Majd a szobát kezdtem el vizsgálgatni. Nem láttam rajta változást, bár nem is tudtam, hogy hogyan nézett ki mielőtt beléptem volna. Tanakodásomat egy kedves hang szakította meg. Érdeklődött, hogy van-e valami bajom. Ezek szerint nagyon feltűnő, hogy nem vagyok túl jól. Felajánlotta segítségét, amire bevallom meglepődtem. Nem azért mert nem néztem volna ki belőle, hanem csak mert nem számítottam erre a kérdésre. Megpróbáltam egy nyugtató vigyort varázsolni arcomra, de eléggé bénán ment. Reméltem azért kívülről jobbnak látszott, mint ahogy én éreztem.
- Öö, megvagyok, köszi. – válaszoltam. Nem akartam azt válaszolni, hogy jól vagyok, nincs semmi baj, mert bizonyára látszott rajtam, hogy ez nem így van. Hazug meg nem vagyok.
Majd rögtön megkérdezte, hogy ne hagyjon-e egyedül.
- Nem, dehogy is. Te voltál itt előbb, miattam ne hagyd el a szobát. – Mondom, olyan határozottan amennyire csak tudtam. Én léptem be másodszorra, természetesen, ha bármelyikünk magányra vágyik, akkor én távozok a szobából. Nem szerettem volna udvariatlan lenni és már láttam, hogy tett pár lépést az ajtó felé, ezért én is megkérdeztem:
- Maradj csak, izéé, kimenjek? – Egy kicsit ciki pillanat, eléggé dadoghattam. Talán a szoba is megérezte lelki állapotomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 12. 16:37 | Link

Dasha

A kérdésemre egy nem éppen igaznak tűnő állítást kapok. Bár ha úgy vesszük nem hazugság, hiszen azt hogy valaki megvan sokféleképp lehet értelmezni.
-Azért szólj, ha tehetek valamit.-mondom neki. Kicsit talán korai, hogy én ilyeneket mondjak, de most ez tűnik helyénvalónak. Az hogy ő menjen ki számomra nem tűnik jó ötletnek, főleg ha azt vesszük, hogy ez a szoba nekem is rengeteget segített. Nyilván az én problémám semmi övéhez képest, de talán egy kicsit őt is megnyugtathatja.
-Dehogyis, nyugodtan maradj.-mondom sietve. Semmiképp sem akarom, hogy miattam elmenjen. Annyira furcsa nekem ilyen helyzetben lenni, segíteni valakinek teljesen önzetlenül, de most mi mást csináljak?
-Nem akarsz leülni?-kérdezem miközben én újra leülök az előbbi helyre, bár ülésem már merev és nem olyan laza mint előtte. Nem azért mert bejött valaki, sőt még csak nem is azért mert ez a valaki szinte teljesen idegen, inkább azért mert még mindig nem tartom jó ötletnek, hogy itt legyek. Más lenne a helyzet ha tudnék valamit csinálni, de így hogy nem sokat tehetek eléggé feszülten figyelek.
Gondolom ő sem azért mondta, hogy maradjak mert a társaságomra vágyik, inkább csak azért mert nem akart elküldeni. Próbálom összeszedni magam, de elég nehezen megy, így elég érdekes lenne olyan valakinek nézni aki ismeri a hétköznapi énemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 12. 18:52 | Link

Melody

Megkérdeztem tőle, hogy ne menjek-e ki én a szobából. Kedvesen válaszolt, amit valamiért komolyan is vettem. Olyan meggyőző válasz volt, hogy egy őszinte mosoly került az arcomra. Valószínűleg ő is furcsállta, hogy csak állok mintha földbegyökerezett volna a lábam. A kérdésére elindultam a körkanapéhoz és leültem a lánnyal szemben. Az ölembe vettem az egyik párnát és azt kezdtem el piszkálni. Szeretek matatni a kezemmel, olyan hatást kelt, mintha csinálnék is valamit és nem csak néznék ki a fejemből.
Ha jól emlékszem Melody a neve, de azért biztos, ami biztos rákérdezek.
- Melody a neved ugye? Így szólítsalak? – Igaz már beszélgettünk, de az nem volt túl információ dús, inkább csak az órai anyag volt a téma.
Válasza után kicsit elbambultam. Talán az álmosság miatt, vagy nem tudom. Nem jellemző nagyon rám. A szoba is követte a hangulatunkat. Az előbb még erős színek uralkodtak a helyiségben, azonban amint leültem és elmúlt az a ciki érzésem a színek is halványultak és most már inkább a bézs volt a mérvadó. Mintha enyhe szellőt is éreztem volna, de a hajam meg sem rezzent. Már többször előfordult, hogy depressziósan képzelődöm.
Azonban amint volt időm a gondolataimmal törődni rögtön azok a bizonyos rossz emlékek törték át az akaratom falát. Valahogy tennem kéne ellene. Csak egy variáció jutott eszembe.
Ismét megszólítottam az előttem ülőt.
- A Rellonba tartozol igaz? Tudsz mesélni kicsit róla és az ottani diákokról? – Reméltem, hogy nem veszi udvariatlanságnak a kérdésemet, én teljesen átlagosan, hátsószándék nélkül tettem fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 12. 21:42 | Link

Dasha

Miközben ilyen semmiségeken gondolkoztam, ő leült szembe velem és feltett egy kérdést.
-Igen. A tiéd pedig Dasha, ha jól emlékszem.-néztem rá megerősítést várva. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy jól emlékszek, de ha mégse akkor nem kéne más néven szólítani. Miközben ő nem tesz fel újabb kérdést én is elbambulok a szoba pedig halványabb színre vált. Ez alapvetően ugyan nem az én stílusom, de most nem zavar.
Amikor a házamról kérdez próbálom mérlegelni miket mondjak. Nem szeretnék olyat mondani ami nem túl jó képet fest. Dasha miatt sem, de a házam tagjai miatt sem.
-Én különösen azért szeretem, mert nagyon összetartó ház, még ha ezt nem is mindig jó célból használjuk. A saját házukból lévővel segítőkészek, de kicsit hidegek.-gondolkozom mit mondhatnék még.-Tudom, hogy egyébként nem túl jó róla a vélemény és hogy azért ez nem csak pletyka, hanem ennek van valóságalapja, de én nagyon szeretem.-teszem még hozzá, hogy ne gondolja azt hogy nem szeretek ott lenni.
-És a Levita? Ott milyen?-ez a kérdés a kíváncsiságon kívül más dolog miatt is érdekel, de nincs benne semmi rossz szándék. Viszont ha nem Rellonos lennék, akkor még a kékekhez is illenék. Számomra a másik két ház elképzelhetetlen, de az ha oda kerültem volna nem is lenne furcsa.
Közben én is elgondolkozok, de ez engem sosem akadályozott abban, hogy a külvilágra is figyeljek, ezért figyelmesen hallgatom Dasha szavait is.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 13. 10:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 13. 14:54 | Link

Melody

Kiderült, hogy jól emlékeztem, tényleg Melody a neve. Rögtön a válasza után folytatta is és kimondta a nevem. Helyeselésképpen csak bólintottam egyet.
Kis szünet után megkértem, hogy meséljen egy kicsit a házáról. Elmondta, hogy azért szereti, mert összetartó. Ezt én is hallottam a Rellonról, de jó volt hallani egy házbelitől is. Amikor mondta, hogy tudja, hogy nem túl jó róla a vélemény a szemébe néztem.
Ezután újabb hallgatás következett a részemről. A szoba színei halványak voltak. A nagy csönd miatt megint elkezdtem járatni az agyam a negatív dolgaimról. Még mindig nagyon mérges vagyok magamra, hogy azon az éjszakán csak álltam és néztem ki a fejemből és hagytam, hogy a szeretteim megvédjenek. Azóta nem kérek senkitől semmilyen segítséget, se szívességet. Száz százalékban magamra számítok csak, én oldom meg magam a nehézségeket.
Emlékeim hatására megint csak mérges lettem, amihez jól igazodott a szoba is. Élénkpiros színűek lettek a falak és tűz lobogását hallottam. Azonban meglepő módon nem sokkal később megint enyhültek és ezúttal vajszín uralta a helyiséget. Madarak csicseregtek és virágok illatoztak. Szóval ezért nyugtató a szoba, döbbentem rá. A színváltozástól elfelejtettem, hogy mérges voltam.
Mindeközben Melody megkérdezte, hogy én mit gondolok a saját házamról. Még mielőtt rátértem volna a kék kuckóra, még mondtam pár mondatot a Rellonról.
- Talán általánosságban nem jó róla a vélemény, de nekem szimpatikus ház. Bár első pillantásra nem látszik, de nagyon sok tulajdonságom rellonos. Valószínűleg ezért is tetszik ennyire az a ház. Beiratkozáskor is majdnem odakerültem, de hosszú gondolkodás után a süveg máshogy döntött.
- Fogalmam sem volt, hogy miért mondok el ennyi mindent. Igaz, ha nem lennék most összetörve, akkor repdesnék az örömtől, hogy egy rellonossal beszélhetek. Előtte ugyanis még nem volt szerencsém zölddel társalogni.
- A levitában nagyon kedvesek az emberek, mindenki segíteni szeretne a másiknak. Szorgalmas ház és én is szorgalmasnak tartom magam, igaz nem annyira a tanulás terén. Talán az egyetlen tulajdonság, ami miatt nem illek oda az az, hogy én nem vagyok könyvmoly. Szeretek olvasni, de nem az köt le elsősorban. Ennek ellenére szeretem a kékeket. – Meséltem én is az én házamról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 13. 16:58 | Link

Dasha

Kis ideig csak némán ülünk egymás mellett. Én próbálok kitalálni valamit amivel előrébb viszem a beszélgetést, de nem jut eszembe semmi értelmes. A szoba is folyton változtatja a színét, először élénkvörös lesz majd halványodik. A madárcsicsergés és a virágillat pedig a tavaszt juttatta eszembe.
Az, hogy Dasha majdnem a rellonba került egy kicsit meglepett, de mivel nem ismerem mélyen nem kéne csodálkozni rajta.
-Úgy látszik ebben hasonlítunk, mert nálam is gondolkozott a levitán.-mondom neki mosolyogva. Elég gyorsan döntött, de azért nagyon vacillált.
Miközben a házáról beszélt jól esett csak hallgatni egy kicsit. Megtudtam, hogy ő nem könyvmoly, de szeret olvasni. Én azért elég sokat olvastam, de nem annyira vegyes témákról és nem is olyan dolgokat amiket egy levitás sokra tarthat.  Nem tudtam mit kérdezzek ezért csak csöndben hallgattam amíg mesélt.
Próbáltam felidézni máskor, hogyan ismerkedtem, de valahogy nem igazán sikerült. Abban sem voltam biztos mi az amit megkérdezhetek úgy, hogy ne a problémáját juttassa eszébe, főleg hogy nem is tudtam mi az pontosan. Voltak ugyan tippjeim, tekintve hogy szinte ugyanilyennek látom anyát mikor a biológiai apám jutott eszébe, de ezt a témát nem akartam firtatni. Viszont nem volt jó ötlet rágondolni, mert most az én haragom színezte a falakat élénkre. Igazából lehet, hogy ez nem túl kedves dolog, de a halála nem érdekel, végül is 1 éves voltam és nem foglalkozott velem, de azért annál inkább dühös vagyok, mert menekülnünk kellett és anyu amíg meg nem ismerkedett a nevelőapámmal folyton csak szomorkodott. Szerencsére gyorsan lehiggadtam és ezzel együtt újra halvány színek uralkodtak. Inkább azon a problémán gondolkoztam tovább, hogy mégis mit mondjak vagy kérdezzek.
-Van valami hobbid?-kérdeztem végül megpróbálva semleges témát találni.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 13. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 14. 22:08 | Link

Melody

Kiderült, hogy egy kicsit hasonlítunk egymásra. Én majdnem a Rellonba kerültem, Melody esetében pedig a süveg gondolkodott a Levitán. Nem is gondoltam volna. Mindenesetre szimpatikus lány, jó érzés volt vele beszélgetni.
A halvány színű falak ismét élénkké váltak. Most nem éreztem magamban semmilyen eluralkodott érzést, csak arra tudtam gondolni, hogy ezúttal Melodyban erősödtek fel az érzések. Végtére is ő is okkal van itt, valószínűleg ő is szenved valamitől, vagy rossz kedve van. Kezdett megint kínossá válni a helyzet számomra. Csak ültem és nem tudtam egy szót sem szólni. „Szánalmas vagyok! Már megint nézek ki a fejemből.” Mérgelődtem magamban. Futottam volna egy kört a suli körül, de nagyon gyenge voltam hozzá. Szorítani nem tudtam a kezeimmel, még az is jó, hogy járni tudtam, nem hogy még futni. Nagyon magam alatt voltam a depressziótól.
A falak ismét halványak lettek és a következő percek egyikében Melody egy kérdéssel szakította meg a csendet. Ezúttal a hobbikról kezdtünk el beszélgetni.
- Hát szeretek sportolni. Taekwondozok már kiskorom óta. – Kezdem el, de megint csak emlékek törnek elő bennem. Azért kezdtem el a koreai harcművészetet, hogy erősebb legyek és megvédhessem szeretteimet és barátaimat. Visszarángattam magam a jelenbe és igyekeztem folytatni. – De karatézok is mellette. Verseket írni is szeretek, de azokhoz nincs sok affinitásom. Talán ami nagyon meghatároz még engem az a tánc és a zene. - Mondtam halk hangon.
- És te miket szeretsz?
– Kérdeztem vissza rögtön. Nem szerettem volna újabb néma perceket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 15. 20:44 | Link

Dasha

Amennyire tudtam próbáltam figyelni, de mindig elkalandoztak a gondolataim. Emellett kissé kínosan éreztem, magam mert megint megállt a beszélgetés. Az egyetlen kérdésem is, csak egy szerintem nem túl ügyes próbálkozás volt.
Igaz akár vehetnénk annak is, hisz megtudtam Dasháról egy keveset. Taekwondo és karate. Ez nem a stílusom, igazából sosem szerettem a harcművészetek. Verset írni sem próbáltam soha, de a táncot és a zenét én is nagyon szeretem.
-Táncolni nagyon szeretek. Mielőtt ideköltöztünk versenyszerűen műveltem, de azóta csak néha néha.-mondom neki elsőnek. Ez volt az egyetlen amit a muglik között csinálhattam. Igazából eléggé utáltam is emiatt, de a tánc iránti lelkesedésem nem vehette el.
-Illetve úszni nagyon szeretek. Mivel tenger mellett éltünk hamar megtanultam és imádom.-teszek hozzá még egy hobbit. A víz az én második élőhelyem, hogy így fogalmazzak. Ha volt valami gond otthon, sokszor mentem el úszni és ez segített megnyugodni.
Megint elgondolkoztam és nem is vettem észre, de azért az feltűnt hogy megint nem tudok mit mondani. Végül egy szerintem nagyon béna kérdéssel álltam elő.
-Van valamilyen állatod?-kérdeztem. Én már nem tudok mit kitalálni, most már lehet partneremé a főszerep. Átlagos esetben nem várnék erre, de ami nem megy azt én nem akarom erőltetni. Ez nem a beszélgetésre vonatkozik, hanem az én esélytelen gondolkodásomra a kérdéseken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 18. 09:19 | Link

Melody

Témát teremtve elkezdtünk a hobbikról beszélni. Elmondtam neki, hogy szeretek taekwondozni, majd folytattam a többi kedvenc időtöltésemmel. Úgy látszott, hogy a tánc és a zene lett a közös hobbink. Kiderült, hogy ő is szeret táncolni és, hogy mielőtt az iskolába jött volna azelőtt versenyszerűen űzte. Milyen jó neki.
- Az nagyon jó! És milyen tánc? – Valamiért éreztem, hogy nem olyan tánc lesz, mint az enyém, de ki tudja. Válaszát izgatottan vártam. Lehet, hogy megint jó lesz a megérzésem.
Aztán mondta, hogy úszni is nagyon szeret és meg is magyarázta, hogy miért. A tenger mellett éltek ezért hamar megtanult.
A szoba hirtelen sárga lett. Nem csoda hisz nagyon irigykedtem rá. Minden álmom az volt, hogy egyszer egy trópusi tengerparton lakjunk. Sajnos fel kellett adnom ezt az álmom mert rájöttem, hogy képtelen lennék elköltözni országomból véglegesen.
- Jaj de jó neked. Én imádom a tengert, különösen búvárkodni szeretek. Mondjuk mi körülbelül 35 kilométerre laktunk az óceántól, de valamiért nem éreztem annak közelségét. Lehet a fővárosi hangulat miatt.
- Hol laktatok? A neved nem hangzik magyarosan. – Igaz még nem élek régóta Magyarországon, de a neveket már nagyjából fel tudom ismerni. Az övé pedig nem hangzott magyarnak.
Egy újabb csöndszünet után az állatokról kezdtünk el beszélni. Megkérdezte, hogy van-e valamilyen állatom.
- Hát itt az iskolában van egy fekete macskám. Otthon pedig két kutyusom. Neked? -  kérdeztem vissza rögtön. Nagyon hiányoznak már az otthoni rosszcsontjaim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 18. 13:16 | Link

Dasha

Rátértünk egy kicsit a táncra. Ez nekem könnyebbség is, hiszen ez egyike azon témáknak amihez elég jól tudok hozzászólni.
-Modern tánc, de ezen belül és kívül is rengeteg féle stílussal ismerkedtünk meg. Neked van egy konkrét stílus amit szeretsz?-kérdeztem végül vissza. Én szinte az összes táncot kipróbáltam már vagy az órákon vagy egyszerűen csak egy videóból. Persze nem mindegyik tetszett meg, de legalább megismerkedtem velük.
-Én is szinte mindent szeretek ami a vízzel kapcsolatos. Egyébként Spanyolországban laktunk.-válaszolok kérdésére.-De a nevem angol,mert az apám angol volt. Ha szorosan vesszük én is, mert Angliában születtem, csak apa halála után el kellett jönnünk.-teszem még hozzá, hogy a második kérdésére is válaszoljak. Szinte egyáltalán nem emlékeztem Londonra, ezért nem is tartom magam angolnak, de ha ragaszkodunk a születési helyhez, mégis az vagyok. Ennek ellenére nekem az nem otthonom, csak egy hely mint a legtöbb másik ország.
Azt gondoltam, hogy az ő történetét nem kéne firtatnom így nem kérdeztem vissza, ha gondolja elmondja ha nem nem. Abban viszont én reménykedtem, hogy nem kérdez rá az utolsó mondatomra. Lehet, hogy elmondanám, de ebben nem vagyok biztos, ezért nem igazán örülnék ha érdekelné.
-Még nincs, de nem soká megyek választani valamit. Már nagyon várom.
Ugyan még nincs rendes elképzelésem, de majd a kereskedésben eldöntöm. Még nem tudom pontosan mikor, de még iskola alatt kell, hogy haza már úgy állítsak be, mert akkor a szüleim biztos nem gondolhatják meg magukat.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 18. 13:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. július 20. 12:24 | Link

Melody

Modern táncot táncol, de még rengeteg stílus birtokában van. Visszakérdezett.
- Szeretem a modern táncot. - Kis szünet -  Én a hip-hop táncot szeretem a legjobban. Otthon egy csoportban táncolhattam és nagyon jól éreztem a barátaimmal magam.
Először arra tippeltem, hogy vagy angol, vagy amerikai származású. De tévedtem, vagy hát egy kicsit. Spanyolországban lakott, de az apja angol és Angliában született. Imádom Spanyolországot. A nyelvet is és az országot is. Mosolyom azonban eltűnt, amikor említette, hogy az apja már nem él. Erre én is elszomorodtam.
- Részvétem. – Mondtam halkan. Nem akartam erről beszélni, magam miatt sem és miatta sem.
Rátértünk az állatokra. Elmondtam neki, hogy van egy fekete macskám itt és, hogy otthon, Koreában pedig két kutyusom. Megkérdeztem, hogy mi újság vele. Neki még nincs állata, de nemsokára megy választani. Erre izgatott lettem. Olyan jó ha egy új barát kerül hozzánk.
- És milyen faj lesz? Egy bizonyos alkalomból kapod vagy, csak mert már szeretnél egyet?
Sok ismerősöm szülinapjára kap ilyenfajta ajándékokat. Bár igazából teljesen mindegy. Elgondolkoztam, hogy nekem volt-e már ilyen élményem. Arra jutottam, hogy nem. Az emlékeimben kutatva nem találtam olyan eseményt, amikor elmentünk volna egy állatkereskedésbe.
- Én Kiarát, vagyis az itteni macskámat a Bagolyfalva felé vezető úton találtam. Elkezdett követni én meg beleszerettem. – Meséltem el az én történetem, mert nem szerettem volna, hogy megint néma legyek.
- Kim és Areum, azaz az otthoni kutyusaim pedig már nálunk születtek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 25. 13:21 | Link

Dasha

Rátérve a tánc témájára megtudtam, hogy ő a hip-hopot szereti. Próbáltam már én is és eléggé élveztem, de soha nem akartam vele komolyabb szinten foglalkozni. Azt viszont, hogy csoportban táncoljak soha nem engedték volna, de amire én sem vágytam az nem is hiányzott.
A részvétnyilvánításra csak egy biccentéssel válaszolok. Megszoktam már ezt, bár ettől nem lesznek mások az érzéseim.
-Csak mert szeretnék egyet. És valószínűleg egy kisebb kutyust szeretnék.-sokáig csak varázslényeken gondolkoztam, de aztán meggondoltam magam. Mindig is szerettem a kistestű kutyákat és most itt a megfelelő alkalom, hogy kapjak is.
-Nekem eddig sosem engedték, hogy bármilyen állat legyen otthon. Most viszont kiharcoltam egyet.-mondtam mikor az állatai történetét mesélte el. Ha én az utcáról vinnék haza egy macskát otthon óriási veszekedés lenne. Most már végképp nem jutott eszembe egyetlen épkézláb kérdés sem. Éreztem, hogy a múltjáról nem jó ötlet kérdezősködni, így ezt a témát messzire kerültem.
Soha nem voltam jó az ismerkedésben. Ismeretlen a terep számomra, hisz első 7 évemben alig hagytam el a kertünk határait, utána pedig nem lettem az a mindenkivel kedves, mosolygós lány mint a legtöbben. Nyilván az is nagyban közrejátszott, hogy csakis a varázslókkal beszéltem, viszont a környék ahol éltünk leginkább a mugliké volt. Mostanra már mindegy is miért volt így, de nem tudtam újabb és újabb kérdésekkel bombázni az ismeretleneket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 6. 18:05 | Link

Melody

Kiderült, hogy szeretne egy állatot. Nagy valószínűséggel egy kisebb termetű kutyus lesz. Én is annyira szeretem az ebeket, bár én inkább a nagyobbakat.
Pontosan tudom milyen érzés valamit kiharcolni. Emlékszem én is sok mindenért szekáltam a szüleimet. Sajnos csak a kívánságok kis részét kaptam meg, de azoknak nagyon örültem. Nem voltam elkényeztetve sosem és utólag nagyon nem bánom.
Tényleg jól esett kimozdulni egy kicsit a szobámból. A lélek szoba nagyon érdekes, könnyen elvonja a figyelmemet. Először nem örültem, hogy más is van a szobában, de aztán rájöttem így még jobb is. Melody aranyos volt velem, eléggé jól elbeszélgettünk. Volt szó itt mindenről: hobbikról, állatokról, még meséltünk is magunkról egy kicsit, pedig egyikünk sem volt jó lelki állapotban. Tudtam jól, hogy ő sem mindig ilyen, elvégre is rellonos vér csordogál az ereiben. Mondjuk ez engem a legkevésbé sem zavar, mindig is akartam beszélgetni egy rellonossal.
A hasam korogni kezdett, ami rádöbbentett, hogy a reggeli egy szelet kenyér óta nem ettem mást. Már napok óta keveset eszek a depresszióm miatt. Tudtam jól, hogy ez mennyire veszélyes, de nem volt lelki erőm elmenni kajáért. Most ha már kikényszerítettem magam a falaim fogságából, ezzel a lendülettel elmehetnék a hűtőig is.
Megint csak témátlan lett a beszélgetés. A szoba változgatott és én azt figyeltem. Egyszer csak elhatároztam magam.
- Szerintem én megyek, meglátogatom a hűtőm. Alig ettem még ma, szükségem van az erőre. - Azzal felálltam a fotelból.
- Bocsi ha megzavartalak. Órákon találkozunk. – Mondtam neki kedvesen. Jó volt vele beszélgetni, nagyon szimpatikus lány.
Az ajtóhoz érve még visszafordultam és egy mosolyt varázsoltam az arcomra. – Szia! – Köszöntem el végül a lánytól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 24. 10:02 | Link

Dszeni




 A Lélek szobába belépve a falak színe kékre vált, jelezve a fiú türelmes, nyugodt lélekállapotát. Kezében a havi Edictum, hogy hozzá is kezdhessen olvasásához. Eddig nem sikerült, mivel túlságosan lefoglalták a Kalaposként töltött feladatai, és a vizsgaidőszak. Meg-megörülve egy kicsit a pihenésnek le is ül a kanapékra, és az eddig kezében cipelt kalitkát lehelyezi az asztalra. Perszephónéval, a kis, nőstény Jobberknollal, együtt akarja élvezni ezt a kis időt. Ha már Valentina elhunyt, valakivel élvezni kell az időt.
 Ki is nyitja az újságot, és belemerül, amely cselekedete nagy vakmerőségre vall, mivel másnap vizsgáznia kell a Rúnatan- tantárgyból. Hornyák professzorral talán még menni is fog neki, mivel még sosem volt eddig Rúnatan vizsgája.
 A vakmerőség inkább jellemezheti most hangulatát, és ezért lilás-vöröses árnyalatot ölt a mögötte lévő fal. S a Jobberknoll ének sem üti fel fejét, mely nyugalmat ad a térnek. Aggodalomra adna okot, ha a kis Perszephóné megszólalna.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Nagy Dzsenifer
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2014. augusztus 24. 11:36 | Link

Mathias

Sietősen indultam Desszert keresésére. Desszert az én élénk zöld színű törpegolymókom. Utoljára az Északi torony közelében láttam, amikor "ide-oda" gurulósat" játszott. Sajnálatos módon nem figyeltem oda rá, mivel a holnapi Sötét Varázslatok Kivédése vizsgámra gyakoroltam a folyosón ami vissza felé vezetett az Eridon klubb helyiségébe, majd a hálókörletembe így megfeledkeztem róla. Mikor észbe kaptam , elindultam visszafelé azon az út vonalon amin jöttem, hogy megkeressem Desszertet. sehol sem találtam , pedig mindenhol kerestem. Az Északi toronyba érve a Lélek szobája elé érve úgy gondoltam hátha ide bent bújt el az én bolondos törpegolymókom,hát bemegyek és megnézem. Belépve a falak színei lilás-vörösesről sárgára változtak, hiszen a sárga érzelmi jelentése aggodalmat sugároz. A szobában észreveszek egy fiút aki a kanapén ülve egy Edictumot olvas, az asztalon az ő jobberknollával. A madárra nézve hirtelen felmerül bennem egy furcsa kérdés, hogy valony ez a madár fogyaszt-e táplálékul törpegolymókokat, és ha igen akkor csak reménykedni tudok benne , hogy a madár éppen nem volt éhes és nem ette meg az én házi kedvencemet, és hogy valahol itt van a szobában és csak el bújt. Ebben a pillanatban a falak színei zöldre változtak, hogy tükrözzék reményteli érzéseimet. Mély levegőt veszek és ráköszönök az Eridonos fiúra.
- Szia. Ne haragudj, hogy megzavarlak az olvasásban , de nem láttál egy élénk zöld színű törpegolmyókot?
Utoljára módosította:Nagy Dzsenifer, 2014. augusztus 26. 15:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Dzsenifer
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 25. 10:52 | Link

Dzseni

- Ha tudnám mi az a golymók. Elnézést, nem jeleskedem ebben a "lényfelismerésben" - Vallja meg a még ismeretlen lánynak, hogy inteligenciája nem verdesi a plafont. Őszintén nem tudja ennek a fajnak, sem a kilétét, sem a jellemzőit, de legalább annyit már tud, hogy van ilyen lény. És elég árulkodó lehet a neve is, mivel golymók. - Nem hinném, hogy Perszephóné tugja, hogy merre lehet. Nem túl beszédképes, szóval az ő segítségére nem számíthatunk.- Mutat a madárra, aki unottan nézi tovább az emberek tanácskozását. Nem reagál semmit, mivel egész életében néma. - Az én nevem amúgy Mathias, és örvendek. Perszephónét már ismered. Neked mi a neved? Amúgy segíthetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Nagy Dzsenifer
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2014. augusztus 26. 16:13 | Link

Mathias



-Nem sokan ismerik őket. Egészen kicsi  voltam amikor a nagypapámtól meg kaptam. A törpegolymók , a puffskeinek apró, gömb alakú szőrös mása,  és a szivárvány összes színében pompáznak nem utolsó sorban remek háziállatok. Anya szerint a törpegolymók vonzza a kurblikat. -Nagy lelkesedéssel mesél,hiszen még sosem kérdezte senki őt az ő törpegolymókjáról, ha igen a válaszát sosem várták meg, mert elég furcsa megnevezése ez egy varázs házi állatnak.  A fiú viszon türelmesen végighallgattja, már csak az volt krédéses számára hogy csak azért mert ennyire tisztelettudó, vagy tényleg érdekli az amiről éppen hall.
-Nagyon szép és különleges madarad van. Úgy hallottam ezek az állatok nagyon csöndesesek és csak halálukkor szólalnak meg. -Idézem fel a legendás lények gondozása ismereteimet amit a házikednvencek résznél tanultam a jobberknollokról.
-Egyébként a nevem Dzsenifer. -Mosolygok rá a még számomra ismeretlen fiúra , akit 5 perce ismerek, várva hogy ő is pozitívan áll hozzá a kialakuló barátságunkhoz. -Ha nem nagy kérés akkor esetleg abban tudnál nekem segíteni, hogy ha van időd eljöhetnél velem megkeresni Desszertet, vagy szólhatnál ha esetleg összefutsz vele. -Abban a pillanatban hogy kiejtem a szavakat a kanapé mögül egy élénk zöld színű pomponra hasonlító valami kidugja a fejét. Rögtön odaszaladok és a kezembe veszem, majd visszamegyek Mathiashoz.
-Ő itt Desszert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Dzsenifer
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 29. 12:35 | Link

Dzseni



- Tudod Dzseni, nem akarom őt énekelni hallani. Ő az én kis madaram, és nem hagyom, hogy elhagyjon engem.- Fejezi ki összetartozását madarával. Valóban egy szép élőlény, s hangja hiányában, nagyon jó hallgatóságnak bizonyult a fiú számára, mikor elő akart valamit adni. Lelkesen figyelte őt a madár, ha egyátalán képes lelkes lenni egy ilyen teremtmény.
- Persze, majd megmondom ha látom. Ha tudnám, hogy milyen is. - Mondja, majd választ kapva kérdésére a lény megjelenik neki. - Hát így néz ki. - Jelenti ki nagy meglepettséggel. Nem is tudná azonosítani, ha egyszer látná valahol. Egyátalán nem hasonlít semmire, csak egy mugli pompomra. - Hát...örvendek. Minden esetre, csak próbáld meg rábírni, hogy maradjon a helyén, mert nem üldözheted a naptári év minden napján. Az én madaram ugyan ketrecben van, de ki szoktam engedni, hogy azt tegye, amit akar, mert tudom, hogy visszajön. Próbáld meg őt trükkökre, és kevésbé a játékosságra nevelni. - Adja a tanácsot, melyet megfogadandónak tart.
- Mi lenne, ha vissza is vinnénk a Gólyalakba az állatokat, aztán leugornánk valahova? Benne vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Nagy Dzsenifer
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2014. szeptember 1. 12:00 | Link

Mathias



-Igen-igen azt sejtettem. -elnézve a fiú és  a madár közötti szemmel látható kapcsolatot, szívszorító élmény lenne ha ez megszakadna, még annak is aki az ilyen féle kapcsolatokat csak feltételezheti hogy létezik.  Desszert és köztem is kialakult egy fajta kapcsolat, de közel sem olyan mint az övéké. Az otthoni kutyámról mondható el egy szoros, kötelék közöttünk, mintha ő lenne a másik felem, így tudhatom , hogy milyen lehet az ő kapcsolatuk.
-Próbálkozom, de igen csak bohókás teremtés, és a szótfogadás nem éppen az erőssége, inkább a játékosságot szereti. De igazad lehet, és tényleg ráférne egy kis nevelés, így megfogadom a tanácsod és megpróbálom trükkökre nevelni ezt a kis rosszcsontot. Köszönöm a tanácsot. - Rámosolygok a fiúra, hogy ezzel is nyomatékosítsam, hogy  megfogadom és megköszönöm a tanácsát.
-Ez remekül hangzik. - mosolygok ismét, hogy tényleg szívesen megyek vele egy kis kiruccanásra. Már éppen rám fér, hogy a vizsgák felét valahol kipihenhessem. -Már csak be kellene gyűjtenem  -a torkomban  akad a szó, mert abban a pillanatban Desszert már nem csak kukucskál, hanem felmászik a tenyerembe. Hmm. Mosolygok. Végül azért befejezem a mondatot. - Desszertet.
-Lenne esetleg ötleted, hogy merre is mehetnénk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Dzsenifer
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 16. 19:26 | Link

Dwayne Warren
a lehetséges megmentőm, az önostorozás elől...  Cheesy


A mai délelőttöm épp elég sűrű volt ahhoz, hogy teljesen kikészüljek. Nem volt időm arra, hogy normálisan le tudjak ülni fél percre. Pakolásztam a szobámban a saját részemet szépen rendbe tetem és végre kipakoltam a ruhámat a bőröndből véglegesen. Mire végeztem már elmúlt dél is, így siethettem, ha akartam ebédelni. Sikeresen beiktattam ezt is a listára, majd immár jóllakottan indultam neki a kastélynak. Az apámnak címzett levélre még nem érdekezett válasz, így kissé le voltam sújtva, ha ezt lehetett annak nevezni. Lavia sem ért rá, elment valahová, Sierra el volt foglalva a többi macskával én pedig unatkozhattam volna egyedül. Ezért jött az öltet, hogy körbejártam a helyet újra. A lábaim szinte magától repítettek végig a folyosókon, így kerültem egyenesen ebbe a szobába. Nem volt itt senki, nem zavarta senki sem a rendjét, de én most egy kis életre vágytam volna. Bármire, ami élet, komolyan még egy szellemnek is jobban örültem volna mint ennek a helyzetnek. Felsóhajtottam, majd leültem a kényelmes kanapéra és a plafonra pillantottam.
- Soha sincs ott senki sehol, amikor szükség lenne rá! - sóhajtottam, egy nagyot majd lehunytam a szemem és vártam. Bármi jó lett volna! Egy hang, vagy mondjuk koppanások amik ara utalnak, hogy jön valaki. Így telt el pár percem, azonban amikor újra kinyitottam a szemem a szoba teljesen másképp festett és egy egész kellemes zene is megszólalt. Elmosolyodtam a zene hallatára. Már meséltek erről a helyről, de eddig nem jöttem be ide, azonban most jó ötletnek tűnt. Azt mondták elvileg ez a hely a Lélek szobája, vagy mi is... Talán a lelkek szobája? Na mindegy. Körbepillantottam és elégedetten szemléltem a helyet. Én sem találhattam volna el jobban a zenét,sem pedig a színeket szóval tetszett a végeredmény. Tényleg varázslatos ez a hely is, épp úgy ahogy a többi ahol jártam már a kastélyban. De szerettem felfedezni magam azokat a helyeket amik felcsigázták az érdeklődésemet. Viszont, kivételesen csak ki akartam mozdulni az egyedüllétből és találkozni akartam valakivel, de mivel nem volt itt senki, így inkább a magam bajával kellene törődnöm és elgondolkodnom rajta. Na persze... Már csak az kellene, hogy fogjam magam és elmerüljek a gondolataimban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 16. 19:40 | Link

Catherine Alexis Rawen



Fáradtan dörzsöli meg az arcát, ahogy az egyre borongósabb sötétre váltó folyosón sétál végig. Elhaladtában fáklyák gyulladnak a falak mentén, az elszórva sorakozó portrék pislogva kapják a kezüket a szemük elé. Ő maga melankolikus nyugalommal baktat egyre följebb és följebb az Északi Torony málladozó kőlépcsőin, lehetőség szerint elkerülve azt, hogy bárkihez szólnia kellene.
A szerda az Északi szárnyé. A tervek szerint, dolgos védelmezőként az itt elhelyezkedő szobák módszeres és kegyetlen átvizsgálásával töltötte volna a napját, elkobozva mindent, ami nem a gyerekek kezébe való. Bizonyos drogokkal való visszaélések elszaporodtak mostanában, a saját elképzelése szerint a pincevirágok jóvoltából, ilyen esetben pedig neki az a feladata, hogy elejét vegye ennek, begyűjtsön és megsemmisítsen mindent, amit talál. Persze ő sem petrezselyemültetvényre számít a torony egyik félreeső szobájában, ám hogy mit keres, a jó ötletek átadásának elkerülése érdekében inkább megtartja magának.
A tervek azonban meredeken máshogy alakultak, amikor reggel dolgozni hívták. Mármint arra a munkahelyére, amit ténylegesen értelmesnek és hasznosnak tart. Szintén begyűjtés. Sikeres és szórakoztató, ámbár szörnyen kimerítő begyűjtés.
Épp, ahogy szereti.
A sarokvasak nyikorogva adják meg magukat, ahogy lenyomja a kilincset és belép a szobába. A zene, mintha megszeppenne az érkezésétől, halkul el, majd egy suttogásban elhallgat. A szeme végigjár a fényekkel teli falak mentén, végül, észrevéve a lánykát, megállapodik rajta.
   -  Zavarlak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 16. 20:36 | Link

Dwayne Warren  Smiley


Szinte nem is volt már olyan kellemetlen az egyedüllét mint az elején, sőt kezdtem megszokni, hála a zenének és a színének. olyan volt mint amikor az ember megtalálja azt a lelki békének nevezett helyet. Azonban ezt a békét a kilincs nyikordulása zavarja meg, majd egy belépő férfi akinek láttán a zene magától elhallgat. Meglepetten néztem arra és tudatosult bennem kit látok. Még jó, hogy nem jártam kivételesen tilosban. Egy tanár állt előttem, aki végül megpillantott engem.
- Öhm, persze.- mondtam meglepetten nézve rá, majd eljutott a tudatomig, hogy így eléggé hülyén fejeztem ki magam. - Mármint,dehogy! Nem zavar!- korrigáltam és elmosolyodtam zavaromban. Ötletem sem volt mit mondhatnék egy tanárnak, habár ha jobban belegondolok, talán mégis. Persze nem mertem megszólalni, de közben megakartam így eléggé kétoldalú volt a helyzetem. Ha megszólalok, és őt zavarja, akkor pórul járok. De valójában megkérdezte,hogy zavar-e ami pedig azt jelentette, hogy több időt szeretne itt tölteni. Na  egy próbát persze megér a dolog, na meg úgyse tudtam soha befogni a számat, akkor amikor kellett volna.
- Mit keres itt? - kérdeztem meg továbbra sem véve le róla szemem. Jó a kérdés eléggé hülyén hangzott, mert mégis mit keresne egy tanár. Vagy egy helyet ahol nyugta lehet a diákseregtől, vagy valami fontos elintéznivalója van, esetleg itt felejtett valamit. Esetleg még az is lehet, hogy külön órát tart, vagy korrepetál. Na jó! Megint túlgondolom a dolgot, hála a kíváncsiságomnak mindig mindent tudni akarok... Felsóhajtottam és a padlóra szegeztem a tekintetem.
- Remélem nem zavarja, hogy rákérdeztem. - fixíroztam a földet. - Csak... néha úgy kibuknak belőlem a kérdések mielőtt átgondolnám normálisan az értelmét.- próbáltam megmagyarázni a dolgot, nem csak neki, hanem magamnak is. Volt benne némi igazság. Mindig ezt csináltam, nem csak most, hanem úgy általánosságban nem is emlékszem olyan helyzetre ami kivételt képezne. Olyan vagyok mint valami őszinte izé... ami a szívemen az a számon, tartja a mondás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 17. 09:32 | Link

Catherine Alexis Rawen



Persze, mire is számított. A tanítás végeztével a kastély minden szegletében üldögél egy-két diák, jobb híján bambulva a messzeségbe. Túl szép és tökéletes lett volna, ha ma nem kell egyetlen mágustanonccal sem találkoznia vagy beszélgetnie.
Különösképp zölddel. Ó, hogy ő mennyire nem bírja a penészvirágokat!
Ezek az érzelmek azonban nem ülnek ki az arcára. Aprót biccent, mintegy megköszönve a belépés engedélyét, halkan becsukja az ajtót maga után. A falak színe alig észrevehetően bár, de enyhén vörösebb színezetet vesznek föl, mintha csak a lemenő nap sugara borítaná pírba a gerendákat.
   - Elrejtett cuccot.
Könnyedén adja meg a válasz a lánykának, miközben a kanapé túlsó végéhez sétál. Kopottas, itt- ott egészen szakadt táskáját  párnák mellé dobja. Egyáltalán nem titok a diákság számára, hogy Dwayne a szabadideje nagy részét ezzel a pepecselő elfoglaltsággal kénytelen tölteni, amit részben önként vállalt föl. Az eddigi tanári tanács valahogy nem nagyon törődött az illegálisan behurcolt tárgyakkal.
Ám most, hogy a lánya itt tanul, már inkább személyes hadjárattá alakult a kutatás.
   -  Nem kellene valahol a haverokkal bandáznod ilyenkor? - kérdi félvállról, miközben lassan térdre ereszkedik a kanapé mellett, hogy benézhessen alá - Egy csomóan vannak a Nagyteremben meg mindenhol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 17. 10:24 | Link

Dwayne Warren


Egy biccentéssel köszönte meg, hogy belementem abba, hogy nyugodt szívvel bejöhessen a helységhbe. Na nem mintha nem tehette volna meg, ha akarja. Ő tanár én meg diák... mi jogom van beleszólni abba, hogy mikor lép be, vagy sem? A választ megkapom a feltett kérdésemre, azonban ez a válasz eléggé tág fogalmat rejt magában. Elrejtett dolgok... Na erre aztán inkább nem mondtam semmit, mert rögtön tudtam miről van szó. Az elrejtett tárgyakról amiket mi dugtunk el, azaz a diákok nagy része. Én mondjuk nem tettem ilyet, legalábbis ezidáig és ahogy elnéztem a tanárt lehet jobb ha meg sem fordul a fejemben. Még az kellene, hogy a nyakamra uszítsam! Elnéztem egy ideig a tanárt, majd a falra emeltem a tekintetemet ami a felszólalása előtt újabb színt vett fel. Szép volt ez is, olyan elmegy kategória ha nem vesszük figyelembe azt, hogy semmi bajom nem volt a színekkel. Majdnem minden színt szerettem, ezért nem lett volna nagy baj az sem, ha mondjuk lila lesz. Figyelemmel kísérem, ahogy letérdel a kanapé mellett, azonban a kérdése inkább kellemetlen, mintsem megnyugtató volt. Mégis miért nem? Felsóhajtottam, majd egy kósza tincsem kezdtem babrálni, mert körülbelül úgy éreztem magam mint valami kihallgatásfélén, pedig rám sem nézett. Mondjuk, mindenki akitől hallottam róla, hasonló véleményen volt. Mármint szigor, elkötelezettség, stb.
- A haverjaimmal?- kérdeztem vissza és egy kicsit el is szomorodtam tőle. - Nem érnek rám. Mármint... a féltesóm kóborol valamerre, az Eridonos barátom pedig éppen nem tudom mit csinálhat. A nagyterembe pedig nem szeretnék lemenni, mert ott pedig túl sokan vannak, na és a nagy részüket még látásból sem ismerem.- fejeztem be a személyes monológomat az indokokról, hogy miért itt töltöm a szabad perceimet nem pedig egy „bandával” ahogy ő mondta. Persze, nem is tudtam miért fejtettem ki neki a dolgot ilyen mélyrehatóan. Talán, mert tényleg olyan volt, mint a kihallgatás. Még kényszert is éreztem, hogy bevalljak bármit, ha rákérdez. Na jó Cat, most légy okos és inkább találj ki valamit.
- Ha engem kérdez ide nem rejtenék el semmit... ostobaság lenne. - néztem felé – Ha el akarnék rejteni valamit akkor mondjuk egy olyan helyre tenném ahol több tárgy van ami között nem annyira feltűnő plusz egy dolog. Főleg ha az a tárgy nem annyira feltűnő abban a környezetben. -néztem el tőle a falra. Ha nem nézek rá, akkor annyira nem is vészes. Persze velem mindig ez van, ha egy tanár jön a képbe eszembe jut, hogy anyámék kiakadnának a szabálytalanságok miatt amit elkövethetek. Na azért, valljuk be, már nem egyszer tettem meg...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony