[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=213710#post213710][b]A kishölgy - 2013.12.13. 15:00[/b][/url]
Viko
-Én azt hallottam egyszer, hogy a részegek hamar megbetegszenek. Olyat mondta, hooogy... a májuk beteg lesz. De az micsoda? És, ha vidámak, akkor tényleg betegek lesznek? Ez így olyan furcsa.- Tanácstalanul pislog a jövevényre, mert nem tudja eldönteni, hogy akkor most mi a jó abban, hogy isznak a képlakók, aztán pedig kell nekik a gyógyító bácsi, mert baj van a májukkal, vagy más szervükkel. Ha az anyukája itt lenne, el tudná magyarázni, de a nő továbblépett a halálakor, így a kastélylakóktól szokta szerezni az információit. Most éppenséggel Viko-t nézi két lábon járó lexikonnak és amíg ez a nőt nem zavarja, kérdezni fog, ha pedig zavarja, biztosan jelzi, hogy akkor váltsanak témát.
Viko anyukájára is rákérdez, mert fogalma sincs róla, hogy nem kellene. Ha az ő anyukájáról kérdeznének, már nem is nagyon jutna eszébe, mit mondjon róla, olyan régen volt, hogy együtt voltak. Az érzések azért mai napig tisztán élnek benne és melengetik a kis szívét, amikor csak fel akarja idézni a számára legfontosabb nőt.
-Hát néha szoktak. Van, hogy fogócskázunk, meg mesét olvasnak nekem, meg én is mesélek nekik. Vagy feladványokat oldunk. Tudod, a kék imádják a fejtörőket és én, így hát nagyon jól el tudjuk ütni az időt, csak most mindenki tanuuuul és az olyan unalmaaaaas.- Siránkozik jól érthetően, lefelé görbülő szájjal, megnyúlt arcocskával. Tudja ő is, hogy első a kötelesség, de olyan jó volna végre egy egész napon át csak hancúrozni, rejtvényt fejteni, felfedezni, activity-t játszani, és összehozni az összes kis levitást. Helyettünk viszont most itt van Viko, akivel ki tudja még, milyen kalandokba bonyolódhatnak. Ez a kastély mindig tartogat valami meglepetést.
-Az nincs túl messze. Ott is születtél? Tudod én is itt születtem ám. Vagyis hát... régen, de itt, ezen a környéken. Hasonlítunk.- Bevág egy nagyon aranyos mosolyt külön a nőnek címezve, miközben pördül egyet a levegőben saját tengelye körül. Az különösen lázba hozza, hogy Viko felismeri őt a közkeletűbb nevét használva fel a beazonosításra. Biza, ő a kishölgy, az aranyos kékek szelleme, de ezt ugyan honnan tudja a faluból érkezett leányzó? Ennek utána kell járnia, így hát kérdez és kérdez, jó sokat és jó közelről!
-Óóó, eridonos voltál? Őket is igazán szeretem, nagyon kedvesek. És aktívak, sokat mozognak. Te is sokat mozogsz? Sportolsz is valamit? Sportolhatnánk együtt!- Már el is tervezte, hogyan fognak hancúrozni a hóban és lecsúszni egy dombtetőről télvíz idején, de elég hamar belegondol abba is, hogy ő legfeljebb csak lebegne Viko mellett, de igazán élvezni nem tudná. Ettől kénytelen sóhajtani egyet a pillanatnyi szomorúságtól, ám gyorsan visszatér jókedve és inkább távolabb lebben egy fél karhosszal, hogy Viko-nak is legyen helye mozogni.
-Yaristát?- A név hallatán ábrándossá varázsolódik az arckifejezése és határozottan el lehetne mondani, hogy az arcán jobban beszürkülő két kicsi folt pirulást jelez.
-Yarista bizony levitás, jól mondod. És magas, szőke, és kékek a szemei.- Ez talán mindent elmond, ami lényeges a levitás kviddicsesről: Hanna kedveli. Azt már nem annyira éli meg jól, mikor Rolival szemközt találkozik. A kissárkány elég harcias és Yarista átkerülése óta ugyan eltelt egy egész év, de még mindig furcsa neki egy sárkánnyal egy toronyban lakni. Ám Viko miért keresi Yaristát? Mit akarhat tőle? Talán... talán játszani akar vele? Pedig a kék fiú azt mondta, ma ő is elfoglalt (próbálkozott mindenkinél a kishölgy!), de ha Viko-val meg játszana, Hanna nagyon megsértődne. Így hát a furfangos szellemlány agykerekei mozgásba lendülnek, máris kovácsolódik a terv.
-Én úgy emlékszem, hogy korán reggel elindult a konyha felé. Veled mehetnék megkeresni mondjuk. Szeretnéd?- Igazából már kész a terve mulatságra, s az másodlagos tényező, hogy Viko-t is beleráncigálja ebbe, de ha a lány igent mond, megkezdődik a Hanna-hadművelet.