Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=850540#post850540][b]Rashmi Kaur - 2022.08.03. 13:43[/b][/url]

A legnagyobb nagy főnix
⁺✧｡ﾟ･*.★━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━

Hogy mi a fenéért is szöktem ki ma este? Igazából én sem tudom. Az a helyzet, hogy nem tudtam aludni. Forgolódtam az ágyban és idegesített az a következő bájitaltan óra. Igen, igen, közhelyesnek tűnik, hogy poooont a bájitaltan. Ha tudtam volna, hogy mi lesz ma este, valószínűleg felröhögtem volna a gondolatra, de valahogy tényleg ez aggasztott. Nem voltam benne biztos, hogy megfelelően teljesítettem a múltkor, és mindenképp szerettem volna előre készülni a következőre, már csak azért is, mert igazság szerint meglepő módon imádom a bájitalokat. De tényleg, oda vagyok értük. Más kamaszok másféle löttyökért szoktak ebben a korban rajongani, én meg... na mindegy.
Szóval nyilván főnixes, Eridonos pizsamában kelek útra. A szüleimtől kaptam, amikor megtudták melyik házba kerültem, hogy ezzel is kifejezzék büszkeségüket. Igazából tökre bírom ezt a hosszú ujjú, hosszú szárú, piros, arany főnixekkel tarkított pizsamát. Gondoltam, ha már forgolódok, nem tudok aludni, és még olvasni is akarok, hát adjam meg a módját, ha mindenképp a kastély éjszakai folyosóin akarok bolyongani. Hogy miért hagytam el a klubhelyiséget az viszont igen jó kérdés. Simán maradhattam volna ott is, ilyenkor már egy lélek sem volt lent. De valamiért mégis tovább mozgott a lábam, hogy valami másféle nyugodt helyet találjak az olvasásra, aztán egyszerre csak itt találtam magam, a könyvvel a kezemben, ezen a folyosón. Amire azt kell, hogy mondja: állati!
Azelőtt nem is tudtam róla, hogy itt ilyen is van, de mire kettőt pislogtam, már leszólított az egyik portré alak, beszédbe elegyedtünk... és egyszerre csak azt veszem észre, hogy egy rakás festménnyel társalgok, és kifejezetten jól érzem magam. Olyan, mint egy igazi buli lehetne, igazi emberekkel! Én pedig annyira magányos voltam már mostanában, hogy egyszerűen elragad a lelkesedés, és kitör belőlem a máskor szorosan elzárt fecsegés. Még az időérzékemet is elvesztem, bár túl régóta nem lehetek itt, amikor egyszerre csak...
- Te jó ég, tanár úr!
Még a lépteit sem hallottam, annyira belemerültem az egészbe. De ahogy megszólít, majdnem kapok egy kisebb szívrohamot, és ez meg is látszik rajtam. Még a könyvet is felkapom és magamhoz szorítom két kézzel. A torkomban dobog a szívem, ahogy itt állok előtte ebben a hülye pizsamában, és egy főnixes mamuszban. Aztán valami bevillan. Büntetés? Azta, most biztos, hogy valami büntetőmunkára fog küldeni, aztán ez holnapra jól elterjed, és majd mindenki tudni fogja végre, hogy ki vagyok, és hogy éjszakai kalandor is hozzá... a fiúk szeretik a rossz lányokat, nem?
- Hoppá, lebuktam... - mondom ki lassan és vontatottan a szavakat, már a legkisebb aggodalom nélkül, és még a szám is lassan mosolyra húzódik. Hírnév és menőség, igen! És még lehet, hogy végre a szüleimet is egy kicsit kiakaszthatom... Pedig nem is ezt terveztem, azt sem tudom igazából mit keresek itt. De Rudolf tanár úr, aki ráadásul nem kevesebb szimel mint a házvezetőm, közben fura kérdést tesz fel.
- Kik?
Ez kibukik belőlem, miközben meglepődök. Nem igazán tudom hirtelen, hogy miről beszél. Persze ismerem egyébként mindkét tanárt, de még nem hallottam ilyesféle listákról, így alighanem még jobban meglepődnék, ha a tanár úr felvilágosítana a témáról. És kellemetlen is lenne. Mert persze nem rossz pasik, ahhoz képest, hogy tanárok... de igazság szerint a saját házvezetőm első megpillantásakor gondoltam azt, hogy milyen szemétség már a sorstól, hogy ennyi évvel idősebben a tanári posztra helyez egy ilyen dögös pasit. Miközben itt vagyok például én... átlagosan meg minden, blöh. De nem kell aggódni, azért nagyon nem romantizáltam ám vele gondolatban, meg ilyenek. Hát minimum tíz évvel idősebb! Mondjuk az nem is olyan sok... Ó, jaj, na ne nézzetek már így rám! Azért én is lány vagyok, ráadásul éppen kamaszodom, szóval még az utolsó bokor alakjában is meglátom Brad Pitet, ne ítélj el. Akkor sem, ha a tanárom vagy épp pont a házvezetőm. Ha jó rá nézni, hát jó ránézni, na! Hirtelen elkezdem szégyellni a főnixes mamuszom. A pizsamámat nem, az király.
Na és most vajon hogyan tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=850549#post850549][b]Rashmi Kaur - 2022.08.03. 19:24[/b][/url]

A legnagyobb nagy főnix
⁺✧｡ﾟ･*.★━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━

Hát az biztos, hogy meglepődtem. Bár tényleg nem túl meglepő, hogy valaki erre járhat, hiszen hiába nem mászkáltam ki az évben eddig még egyszer sem, és bosszantóan nem hágtam át az égvilágon semmi szabályt, arról még én is tudtam, hogy prefik meg tancsik járkálnak kint éjszaka. Csak épp pont a tanár úrra nem számítottam, így konkrétan. Bár most jobban megnézve, a bögrével a kezében, talán nem is ügyel, csak ő is flangál. Lehet, hogy ő is a bájitaltan miatt... Áh, ugyan már. Csak szorosabban magamhoz szorítom a könyvem. Viszont legeslegelső szabályszegésem váratlan örömmel tölt el némely gondolatra... hogy ez hamar elillanjon az arcomról, amikor Rudolfbá arcát és kérdését meglátom, illetve hallom.
- Hát, öhm...
Most erre mit mondjak? Nagyjából két másodperccel ezelőttig egészen kecsegtető irányba haladt az életem. Talán még arra is rávehetett volna ez az égbekiáltó szabályszegés, hogy tetoválást csináltassak. Anyu azon aztán igazán kiakadhatna. Nem mintha az orrpirszingemet nem akarta volna tőből kitépni az orromból, amikor először meglátta, de azt sikerült bemesélnem neki, hogy az indiai nőiesség jelképeként hordom, mint hazám ékességét. Na de a lényeg, hogy ez a szép, kellemes vágyálom hirtelen szertefoszlani látszik. És magával hozza a jól ismert Rashmi zavart is. Aminek a következménye, hogy hülyeségeket kezdek el beszélni, és túl lazán. Ami valljuk be, egy tanár jelenlétében eleve nem jó, hát még éjszaka, a folyosón, tilosban. A magyarázat pedig érkezik, a helyzet kínosságának hála pedig ki is fakadok.
- Csak a hatodikra?
A francbamár, Rashmi, fogjad be a szádat! Na jó, próbálj valami olyat mondani, ami megpróbálja teljesen semmissé tenni az előző mondatot. Légyszi. Légyszi. Kérlek. Mondj már valamit! Csak egy mondatot. Na jó, egy szó is elég. Csak egy szó. Bármit, ezen már semmi nem ronthat! Te jó ég, ez a világ leghosszabb hallgatása.
Szerencsére a tanárbá további mondandói tovább terelik valamennyire a szót, hogy megint iszonyat értelmes lehessek.
- Tanár úr, tizenöt éves vagyok - vigyorodom el, öntudatlanul, amikor mindenféle rangsorokról mesél, meg hogy kinek ne dőljek be. Hát ez... elég... bizarr helyzet most. Plusz igazából még tizennégy vagyok, de már csak két hét, vagy annyi sem, és tizenöt leszek. Vééégre. Valahogy úgy érzem, hogy ez az év majd nagy változásokkal kecsegtethet.
De hamar megszeppenek ismét, amikor visszakerülök az eddigi helyzetbe, mert rájövök, hogy nem biztos, hogy arcoskodnom kéne, amikor nem áll valami jól a szénám.
- Én, hát...
Na jó, most már tényleg ne makogj, Rashmi. Add ki magadból, gyerünk!
- Hát én olvasni akartam, nem tudom miért jöttem ki a klubhelyiségből, nem volt jó ötlet, és nem is helyes, csak nem tudtam aludni, és valamiért elindultam, aztán itt kötöttem ki, és annyira jó fejek a portlélakók, és...
Na most meg ez már lassan sok is lesz...
- Ne haragudjon, tanár úr... - motyogom, nem is nézve felé, most már tényleg megszeppenve. Na jó, belátom, ez az egész egy hülye ötlet volt. És most már anyámtól is félek.