[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=838024#post838024][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.12. 23:03[/b][/url]
tilosban, meg éjjel is, meg minden.
A mai nap nincs szerencséje: elszakadt a kedvenc öve, az orrán szaladt ki az üdítő, majd az, amit abból a táskájába pakolt, ki is ömlött, így a napja egy jó részét azzal töltötte, hogy gyakorolta a mágiát. A jegyzetek szárogatása igencsak jól ment, csak kicsit pörkölte meg az egyik szélét, amit nem is ért, hogy hogyan sikerült, de elengedte. Az övvel kicsit már több gondja volt, nem is az igazi, mert a szegecsek, amik ott pihentek, nem másztak vissza a helyükre. Azzal majd bíbelődik akkor kézzel, gondolta és ment tovább.
Kilógott a faluba pár dologért, majd rájött, hogy el is ütheti az idejét minden mással, mint az iskolai élet. Utolsó óráját sikerült ellógnia, ami még szebbé teszi, hogy mennyire tesz most mindenre. Mehetnékje van, na. Közelednek pedig a vizsgák, Teddy pedig igazából beletörődött abba, hogy idén már tényleg bukni fog. Még ha tavalyi a jó ég tudja hogyan, mégis sikerült. Mondjuk sok múlt azon, hogy kegyelmes tanárai voltak, azonban az idei anyag, ahogy nézte, sokkal nehezebb. És nemigen akarnak a dolgok a fejébe menni. Már meg van írva a levél "haza", hogy erre kell számítani, épp az is elázott a többi lappal. Majd átmásolja, ezen nem múlik.
Az órájára akkor tekintett, amikor már igencsak azt mutatta, hogy elkésett. Nem mintha félne, nemigen látott eddig ijesztő prefektust, akitől tényleg vigyázzba vágná magát, nem pedig még nagyobb hévvel magyarázna. A takarásban nyomja el a csikket, majd indul befelé, zsebre vágott kezekkel, mintha csak nappal lenne, semmi több. Elnéz balra, jobbra, előre, majd megy tovább. Odabent persze azért kétszer meglesi, merre fordul be, így keveredik totálisan másik helyre, mert amerre mennie kellett volna, ott épp volt valaki. Nem látta, hogy csaj vagy srác, csak hogy nagyon sétál, tehát vélhetően azokat keresi, akik kint lógnak. Vagy épp ő is egy azok közül és menekül valaki elől. Mindegy, ezt nem tudja meg, azt viszont igen, hogy nincs jó helyen. Végül megint hall valakit közeledni, így kész támadni is. Igazából csak lopakodik, míg meg nem látja a sziluettet, ami ismerős így félhomályban is. Mert nem pálcával, csak telefonnal világít, de ezt a hátát bárhol felismeri. Beugrik mellé, arra sem gondolva, hogy ezzel fogja halálra ijeszteni.
- Te mit keresel idekint? - mintha számon kellene kérnie bármiért is, pont neki és pont ugyan azért. - Neked volt egy jelvényed nem olyan rég. Be kellett seggelned a szabályokat, tudom én. Mit fog így mondani a bácsi? - cukkolja azonnal, mint mindig, miért ne hagyná ki. Mert tény és való, mókás, hogy nem olyan rég még prefektus volt. - Szégyelld magad. Írok is haza, hogy van még egy rebellis punk a családban.
