Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=818144#post818144][b]Lóránt Emma Regina - 2020.09.30. 22:00[/b][/url]

éjjel, tilosban, macskásan

---

Komolyan! Megfogom azt a szörnyeteget és… semmit sem fogok vele csinálni, tudom én, mert engedékeny vagyok vele. Ő egy macska, oda megy, ahova akar, de éjjelente mindig a szobában van, mert én akkor sem bízom Darwinban, ha elénekli nekem, hogy nem lesz semmi baj. Egy macska nem tudja megérteni, amit az a makacs növény akar, így a fene sem akar belegondolni, hogy mi lehetne abból, ha felbosszantja. Nem. Jobb ez így, itt a helye, mégis az én macskám, legyen nálam, ne a kastély minden pontján, csak néha úgy dönt, neki nem elég az, amit bejárhat, még több kell. Lehet, valaki más macskája miatt, lehet egeret látott, lehet valaki kikergette a klubhelyiségből, ahol szeret lebzselni. Utóbbi esetében majd jól elbeszélgetek vele, előbb vissza kell szereznem és a lelkem akkor nyugodt. Szeretem azt a kis mocskot. Így, pizsomámat lecserélve, felkontyolt hajjal indulok meg. Egyszerű melegítőfelső és nadrág van rajtam, papucs a lábaimon. Nem kell itt divatozni, elvégre csak keresek. Keresnék, ha lenne arról fogalmam, hova indult egyáltalán. De semmi, még az sem, hogy a konyha, mert oda csak úgy nem tud bemenni, így, ha nem tervezem, hogy egész éjjel megyek és megyek, az egész kastélyt feldúlva, akkor nagyon gyorsan ki kell találnom valamit. Néha belesuttogom a kastély csendjébe a nevét, csak ezzel semmit se érek. És ennyi. Kell rá nyakörv, olyan bűvölt, amit bármikor meg tudok találni. Bahh!
Fordulok egyet a sarkon és hangokat hallok. Szerencsére nem a fejemben, így lassítok. Egyszerre ismerős és hirtelen furcsa, nem értem pontosan mit mond, csak hogy furán teszi. Vagy smároló, egymást babusgató párba futok, vagy valaki hangosan tanul. Amit megértenék, mert még tart az iszonyat. Nagy sóhaj, tovább megyek, hogy aztán…
- Te? – nem rivallok rá, de meglep, annyira, hogy megállva mered rá. És nem csak, hogy ő, de még a fekete szőrpamacs is. Hogy micsoda? Fényt irányítok feléjük. – Ezt most nem mondod komolyan? – kedves vagyok, vagy mégsem, ahogy közelebb lépkedem hozzájuk. Jó, tényleg kedvesebb, mint mikor utolsónak találkoztunk, de… Hát, öröm az ürömben, hogy legalább a macskát nem kell kergetnem. Ellenben őt kerülgetni. Nagy sóhajt veszek, kettőt.
- Bocs – kezdek bele, mert hát, leteremtettem. – Hogy sikerült? – bökök a macska felé végül. Azért haragszom a szőrösre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=823807#post823807][b]Lóránt Emma Regina - 2020.12.30. 12:59[/b][/url]

éjjel, tilosban, macskásan

---

Kiráz a hideg, az, hogy most a kastély mély csendje, vagy a hűvös falak közötti levegő az oka, nem tudom. Azt igen, hogy van valami megfoghatatlan is ilyenkor, azt hiszem, értem már, miért szeretnek az arra hajlamosak ilyenkor lófrálni idekint, tenni, amit csak akarnak, ami meg változó. Ki rossz, ki csak a kalandot keresi, ki a titkos másikat, ki a macskáját, akit lehet meg kellene inkább nyúzni, mintsem keresni. Eszembe ötlik, hogy hagyom a francba és megyek vissza, de valami, jó kérdés mi, azt súgja folyamat, csak előre és előre. Még egy kicsit, mintha mutatná az utat is a fejemben, merre érdemes keresni, mert a kastély hatalmas, mehetnék jobbra is, egy emelettel lejjebb, feljebb és akkor sosem érek a végére, csak reggelre, hogy aztán kialvatlan inkább kihagyjak mindent és forduljak a másik oldalamra, de attól még, az a nap már nem lenne ugyanolyan. Mégis, szerencse hallgattam arra, amire kell, a benső késztetésre és végül, jutalmam a macska és, nos, valaki más is.
- Masa – nem harapok semmit el, de nem is csilingel a hangom, inkább olyan, semleges. Már sok idő telt el azóta, mióta testvéremtől különvált, hogy a rellonos körleten belül találkoztunk. Ostoba dolog lett volna, ha örökké és azóta is rajta járattam volna a gondolataimat, de nem is hiszem, hogy bármi könnyedebbé vált volna bennem. Mindenkiben van szinte egy kis mértékű, vagy nagyobb hajlam a harag tartására, így aztán, bennem is akadt némi, amely miatt, nem fogom azt mondani, hogy mi valaha rendben leszünk. Ha vége az itteni létnek, majd elkopik minden, lehet, ha majd ráncos öregasszonyokként találkozunk újra, már nem is fogok, fogunk erre emlékezni, de az, még nagyon messze.
- Áhh – hogy úgy. Tehát, a macska botlott belé, nem lep meg. Nem fúj mindenkire ez a kis dög, az, hogy a szobában sem egyedül élek és sokszor mászkál magában a körletben is, így megszokta az „idegeneket”, hogy valaki mindig van a közelében és nem fél bárkitől kikunyerálni a simogatást. – Szokása ismerkedni, igen. Aztán, csak élvezi, ha valaki foglalkozik is vele, annak főleg örül – csóválom meg a fejem, mintha ez olyan nagy dolog lenne. Nem az, macska és ennyi elég is. – Igen, ez enyém. Vélhetően valamelyik idióta kihozta vagy kiszökött és én meg jöttem keresni – húzom el a szám, hogy nem lenne meglepő, ha valamelyik alsós simán felkapta volna, hogy jaj de aranyos és ezzel a felkiáltással cipelte volna magával végig, majd a macska megunta, leugrott és ott sem volt. Nem nyúlok ki érte, nem azért, mert nem akarok egyikükhöz sem érni, hanem mert még ráérek, így már nem kell a fél kastélyt bejárnom.
- És, hogy vagy? – próbálok normális hangnemet megütni, érdeklődni. Megy ez. – Ha akarod, még nyúzhatod. Én most haragszom még rá öt percig – tovább nem is lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=825594#post825594][b]Lóránt Emma Regina - 2021.01.31. 15:28[/b][/url]

éjjel, tilosban, macskásan

---

Talán tényleg nagyon nagy feszültség és nyomás alatt akartam tartani őt, olyan miatt, amit már az, aki szenvedett, kihevert, nekem sosem volt sok közöm hozzá és ő is túllépett. Nem mondom, hogy mától ő lesz a legjobb, akivel úgy akarok lenni, mint sokakkal, hanem talán értelmetlen minden és kicsit visszább veszek. A személyisége nem lesz a kedvencem sem, de legalább emberien kommunikálni lehet, nem? Valami ilyesmi. Megpróbálom most is és egész jó, elvégre nem szitkokat zúdítok felé, hanem csak őszintén meglepett, hogy pontosan bele botlok. De ez már csak ilyen.
- Ó, ő felér néha hattal – mintha anyukák lennénk, és azon vagyunk, hogy a csemetéket beszéljük ki, nem egy házi kedvencet. Kicsit ki is ráz a hideg ettől a hasonlattól, de tény ami tény, hogy nehéz néha velük, máskor meg egyszerűbb sincs. Van elég embernek erre macskája, kutyát nemigen látok, de ők nagyobbak és máshogy kell bánni velük, nem olyan könnyed, de nem is lehetetlen. Majdnem az lett nekem is, végül, erre a pimaszra esett a választás.
- Mindig ezt csinálja. Rám hozza a frászt, majd felnyervog, mintha mi sem történt volna – szusszanok egyet, hagyom, hogy dédelgesse, ha már ő a megtaláló. Ez olyan, mint a plakátok alján a jutalom, kb. Nem, nem az, de vicces így gondolni rá. – Alapvetően nem tenné, imádja az egyik fotelt, csak ugye, mint mondtam, vannak ott mások is, akik vagy nem nézik, vagy direkt. Majd lehet veszek rá megbűvölt nyakörvet és akkor tudni fogom egyenesen, hova kell mennem. Hmmm. Ez jó ötlet – mintha beszélgetés közben jött volna meg az ihlet és valóban, mert kimondva, tényleg nem hülyeség és akkor megspórolom magamnak ezeket az utakat. Csak ránézek, hogy oké, itt és itt van, és ennyi. Ha nem veszélyes, még ott is hagyhatom picit, ha igen, mehetek azonnal.
- Minden hát, bár én a hisztis megfogokbukniúristen alakoktól leszek az, de, jobbára kerülöm őket és a szobában tanulok. Jól, de lesz majd jobb is, nálam ez mindig jó kérdés. Elfogadtam – vonok vállat, hogy van, amiben nem én döntök. – Rendben hát. És neked? – kérdezet vissza, majd apró szünet után, kérdezek arról is, amit hallottam, de csak fél füllel. – Úgy hallottam, van valakid… ez igaz? És ha igen, jól megvagytok? – talán  ezzel töröm meg igazán azt, ami volt eddig és ha nem is lesz minden a legszebb, legalább mutatom, hogy hajlamos vagyok rá.