[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=814872#post814872][b]Anastasia Strakhova - 2020.08.02. 07:43[/b][/url]
Rentai BoglárkaLátom rajta, hogy kínban van és szinte hallom, ahogy hangosan kattognak agyában azok a bizonyos fogaskerekek. Ennek ellenére nem szólalok meg, hanem inkább csendben, lágy, elfogadó arckifejezéssel nézem. Nyugtatgatásnak, mentegetőzésnek, kioktatásnak vagy akármi másnak helye most nincs. Legalábbis szavak formájában semmiképp, legalábbis így érzem. Amikor majd megismerkedünk hivatalosan is egymással, akkor én kedves leszek hozzá, hogy Bálint boldog legyen. Nem én leszek az, akin állni vagy bukni fog a családi béke szentsége köztük. Ugyan nem tudom milyen lehet az, ha valakinek van testvére, mégis azt hiszem ez olyan kötelék, ami közel azonos a szerelmi viszony érzelmi szintjével. Így adott esetben a választás is opció lehet, ha a felelek párjai a másiknak nem szimpatikusak. Áskálódás, civódás, vita, harag és pártszakadás lehet a vége. Hiába helytelen mindez, mégis megeshet. De Bálintnak, ha rajtam múlik sosem kell majd köztem és a testvére közt választania. Lám mos én is ugyanúgy elgondolkoztam. Boglárka szavai húznak vissza a jelenbe és indítanak ösztönös reakcióra. - A legtutibb lelőhely a szobámban van. Este, vacsora után jöjjön fel hozzám és az ölébe pottyantom - mosolygok rá természetes kedvességgel, amik a szemeimből is sugároznak felé. Ha egy kicsit is figyel azt is tudhatja, hogy szavaim minden gúnytól mentesek. A kövek mindig ezt hozzák ki belőlem. Ha beszélek róluk, vagy ha csak rájuk gondolok örömöt érzek. Ha a kezembe foghatom és érezhetem erejüket akkor pedig úgy érzem nincs számomra lehetetlen. - Most viszont, ha megbocsát mennem kell! Minden jót és este várom! -intek a lány felé búcsúzóul, majd folytatom utamat a folyosón át egészen a piacig. A bevásárlással elbíbelődöm. Nézelődök, megszagolok minden virágot s gyümölcsöt. Megkóstolok lekvárokat és mézeket, míg végül őszen megpakolt táskával térek vissza lakrészembe, hogy azután elkészítsem azt a bizonyos karkötőt, amit Boglárkának szánok.