Az engem szólongató (Nayar kisasszony)

Az év kezdete óta nem sokat kószálok a Kastélyban, épp csak teendőimet látom el a Levita háza táján és a termemben is csak oktatás címén fordulok meg. Dolánszky úr kezelése szépen halad, most értünk el ahhoz a ponthoz, hogy a rehabilitációjába egy másik személyt is bele tudok vonni.
 Aileen Aurora kisasszonyt fogom felkérni, hogy legyen a segítőm. Ennek két oka van: Először is az, hogy a hölgy gyógyítói ambíciókkal van megáldva, a második pedig az, hogy jó érzéke van az emberekhez. Kelleni fog a segítsége, mert a felállás nagyon kemény erőpróba lesz a fiatalember számára, és támaszra lesz szüksége. Ezért igyekszem most a folyosón, amikor egy hang megüti a fülem. "Halihóóóó... köves néni"... Elindulok a hang irányába és meg is látok egy lányt.

- Jó napot! Hallom szólított, bár a Rubya professzor megszólítást jobban kedvelem. Segíthetek önnek valamiben kisasszony?

 Nézek a lányra szigorúan, nem szívlelem ha nem adják meg nekem a tiszteletet, s ezt hangom ridegségével érzékeltetem is, miközben tudakolom miért hangoskodik ezen a szép kora őszi napon, ahelyett, hogy tanulna odakinn. Valami oka biztos lehet, hogy kifejezetten engem keres, tudtommal én vagyok ebben az Intézményben az egyetlen aki kövekkel foglalkozik.
 Míg várom válaszát megcsap az egyik nyitott ablakon át beáradó levegő. Illata friss és megidézi bennem azt a napot tavaly ilyenkor, amit a játszótéren töltöttem és megismerkedtem Ádámmal, a gyors elkalandozás után elmémet ismét visszaélesítem és koncentrálok a fiatal lányra és fahéj szín íriszemmel fürkészem tekintetét.

Lány aki túl sokat csacsog

 Összevont szemöldökkel hallgatom végig a lány litániáját, eléggé ellenemre van az effajta madárkaféle csacsogó hangnem, de nem ítélem el előre, az nem szokásom. Lehet zavarát palástolja ezzel. Érthető persze mindez, hisz idegen a hely, s a légkör sem ismerős még.

- A nénizést kérem mellőzze, a megszólításom Rubya professzor vagy egyszerűen tanárnő.

 Szúrom közbe hidegen és minden érzelemtől mentesen. Határt kell szabnom, s még csírájában a jó irányba terelnem. A lány hozzám való, nyalókával történő közeledését egy fej és kézmozdulat kombinációval hárítom. Nem pazarlok szavakat annak kifejtésére, hogy ez nem illendő és ráadásul a nyalókát sem szeretem. Neki aztán látom mindegy, folytatja tovább a csipogást, amit némán hallgatok tovább.
 Végre megtudom a nevét, amiből keleti származásra asszociálok. Nincs ezzel gond, az ég világon semmi, ahogy azzal sem, hogy a nővérét jött meglepni és vele lenni. Nem úgy a lopással, mert hiába javította gyorsan nyelve botlását azért ahhoz nem elég gyorsan, hogy ne tudjam kikövetkeztetni az első szótöredékből mit tett valójában és, hogy honnan is szerezte a követ, amit a kezében tart és felém nyújt.

- Nos ez egy szép Realgár, avagy Vámpírkő, ezt a nevet azért kapta mert kemény tárgyhoz koppantva fokhagyma illatot áraszt, mely az őt képező Arzén miatt van. Elég instabil ásvány, látom már kezd sárgás színt ölteni, vagyis Auripigmentté változni. Ez egy mérgező kő, melynek malíciája a bőrön át ivódik be a szervezetbe. Ezért jobb, ha most elszeparálom önt tőle.

 Előveszem pálcám és egy átlátszó tetejű dobozt varázsolok a lány keze és a kő közé. Jobb a békesség és a nyugalom a fő szempont. Nem hiányzik, hogy hulljon a haja, vagy görcsrohamot kapjon és egy idő után meghaljon. Mert igen az Arzén ez a veszélyes félfém sajnos erre is képes.
 Remélem ezzel valamicskét komolyítottam a leányzó hozzáállásán. Gondolom nem szándékozott bántani sem testvérét sem magát, de ehhez vezet a felelőtlen viselkedés. Idegentől elvenni valamit bűn, mely mint most is kiderült megbosszulja önmagát anélkül, hogy én vagy bárki más papolni kezdene róla.

- Ennek fényében javaslom keressen egy megfelelőbb ajándékot a nővérének Kisasszony. Ami pedig a Realgárt illeti jobban jár, ha visszajuttatja annak akié, vagy ha ez nem megy, kellő megbánás mellett adja át nekem és én elhelyezem a Gemmológia szertárban annak ígéretével együtt, hogy nem vesz el máskor senkitől semmit, mert lehet, hogy magának árt vele.
 Ajándék ügyben pedig esetleg a javasolnám a Rózsakvarcot, mely teljesen veszélytelen és a szeretet kövének is nevezik. Nem csak szerelmesek, de testvérek is adhatják egymásnak a köztük lévő kapcsolat megerősítésére. Ha nincsen pénze venni, akkor adok egyet önnek, annak jeléül, hogy megbízom önben.

 Azt hiszem ez a felajánlás sorozat hatásos lesz és nem fogja visszautasítani a lány. Nem fogom bepanaszolni, kár volna, de a tanulópénzt meg kell fizetnie. Szerencsére időben összetalálkoztunk, így nem eshetett komoly baja, ám ha belemegy a kő átadásába leget meg is vizsgálom. Míg válaszára várok pálcám segítségével kettőnk között a levegőben tartom a Realgárt dobozával együtt. Csodaszép vörös és aranyló színe van, de a szépség néha veszélyesebb mint gondolnánk.