Nina
ruha

Egész délelőtt csak tanultam, és most eljött az idő a pihenésre. És pihenés alatt azt értem,hogy útnak indulok, és végre valahára felfedezem a kastélyt. Még nagyon nem volt rá időm, csak néhány helyen jártam eddig, de az nem sok. Igazából eddig a tanulással voltam elfoglalva, és a legtöbb időt a szobában, vagy a KH-ban töltöttem, a könyveket bújva. De most fogom magam, és elindulok valamerre. Pontosan nem tudom, hogy merre, csak valahova, ahová a lábam visz, és ki tudja a végén milyen helyekre kerülök. Egyszer csak a fülemet vidám nevetés zaja csapja meg az egyik folyosó irányából. El képzelni nem tudom, hogy vajon mi lehet ott, talán valami buli, vagy mi? Jobban teszem, ha most azonnal kiderítem, így elindulok a hangok forrásának irányába. A folyosóra lépve még a szám is tátva marad a csodálkozástól. Sok kép van fenn a falakon, amik mulatnak, és nagyon vidámak, emellett szagok is terjengenek a helyiségben, mégpedig a bor átható, és összetévedhetetlen szaga. A képeket figyelve megyek a folyosón végig, nem is nézek a lábam elé, így azt a lányt sem veszem észre, aki ott áll az egyik kép előtt, csak mikor már túl késő. És ezalatt azt értem, hogy szépen nekimegyek, de azonnal észbe kapok, és pár lépést hátrálok.
- Bocsi, nem volt szándékos. Tényleg bocsi. - Mondom, a padlót bámulva, egyszer sem nézek fel a lányra, úgy várom a reakcióját. Na tessék, ezt szépen megcsináltam.

Nina

Ezek a freskók elképesztőek. Sokkal viccesebek, és jópofábbak, mint az a vén banya, amit apu dolgozószobájában szerettem piszkálni. Nem is gondoltam, hogy ilyen sok festmény van az egész kastélyban, de végül is nem meglepő. Az ütközés következtében a hangzavar alábbhagyott, és mindegyik kép figyelte a lány reakcióját. Bár nem nézek rá, de azért érzem magamon gyilkos tekintetét, és ez semmi jót nem sejtet. De csak nem lehet rám annyira mérges? Hisz csak egy véletlen baleset volt. Hangjára azonban már felnézek, mert viszonylag elég kedvesen válaszolt, mint vártam.
- Bocsi, többet nem fordul elő. Csak a képeket néztem, és nem igazán figyeltem a lábam elé. - Mondom, majd megejtek ég bátortalan mosolyt is. Nem értem miért ijedtem meg ennyire, hisz nem szokásom, de ez a lány valahogy kihozta belőlem.
- Eridonos vagyok, és elsős. És te? -kérdezem meg, bár ha tippelnem kéne, akkor én a rellont mondanám, bár nem tudom miért. Csak megérzés. És az is biztos,hogy jóval idősebb nálam, még az is lehet, hogy mestertanonc. De h nem az, akkor tuti negyedikes, vagy ötödikes. Hát majd meglátjuk, ha elmondja. Arra a férfira,az egyik festményen, aki azt a goromba megjegyzést tette, vagyis a szőke nős viccet mondta, csak egy goromba pillantást vetek, majd a lányra nézve, egy halk "köszönöm" hagyja el a számat.
- Az én nevem Natacha. - Mutatkozom be én is Ninának. Nem tudom, hogy most mit csinaljak. Menjek el, vagy maradjak, és kezdeményezzek egy beszélgetést a lánnyal? Talán annak ő nem igazán örülne, az első benyomás alapján ítélve, mert az szerintem nem volt túl kellemes. Ezen gondolkodva csak állok egy helyben, mint egy hülye, és az ujjamat tördelem.