A jóslástan soha nem volt a kedvenc tantárgyaim közé sorolható de annyira nem is utáltam. Az egyetlen élvezhető pontja számomra az a jelek kiolvasása a teafűben aztán rájönni, hogy a másik valami teljesen mást lát benne. Nem mintha olyan sikeres lennék benne és ezt azért a tanár is az orromra szokta kötni de legalább ezzel a mellettem ülő Ella is így van. Most is unottan támaszkodott a padon mellettem a gondolataiba merülve. Hirtelen összeráncolom a homlokom és értetlenül nézek a csészébe.
-Húha- Kicsit közelebb hajolok a csészéhez, hogy jól látom-e. -Szerintem ez úgy néz ki, mint egy kutya.- Mondom ezt és egy fél perc sem telik el már Huszthy áll mellettünk és saját véleményem szerint kicsit túlreagálva hablatyol Zordóról. A többiek egyből felébredtek a téli álmukból és az arcuk színe olyan lett mint a meszelt fal.

Most a folyosón haladva beszéltük ki az órán történteket.
-Hát nem tudom azért Huszthy elég régóta van benne a szakmában. Bisztos sok ilyet látott már- Mondom ezt aztán hirtelen kapcsolok, hogy most nyugtatnom kéne őt és nem meggyőzni, hogy az élete hamarosan véget érhet.
-Mondjuk elég elhamarkodott volt az egész, hiszen Zordó jele összekeverhető a jó baráttal is és én is csak egy kutyát láttam benne- Javítottam ki magam felidézve a tegnap este olvasottakat a kutya formájú jelről. Mondjuk lehet csak magamat szeretném ezzel meggyőzni, végül is ott ültem mellette így akár az is kiolvasható.
A festmények mellett elhaladva már teljesen meggyőztem magam arról, hogy az egész csak egy butaság és Huszthy is csak kezdi unni a munkáját így próbál belevinni egy kis izgalmat, persze mások kárára. De aztán hirtelen megtorpantam és az előttünk lévő festményre meredtem. Valószínűleg le is sápadtam és már nem is voltam olyan teljesen biztos az elméletemben.