Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

Nem azt mondom, hogy én vagyok a legfittebb éjjeli őr ma, de hát nem is volt tervben, hogy jövök. Reményi kollegina azonban sikeresen megfázott, amit olyan lelkesedéssel közölt, két nagyon vicces tüsszentés között, hogy nem mondhattam nemet arra, hogy bejövök ma helyette. Tényleg betegnek látszott, így elővigyázatosságból azt javasolták, hogy a Reményi család ma inkább otthon ápolja a meghűlt anyukát, majd végignéztek a tanárin, hogy ki lehetne alkalmas helyettesíteni. Az megvan ugye, hogy amikor nem akarsz felelni, akkor a papírjaidba veted bele magad, mint aki éppen egy érdekes szakaszt talált, amit akkor feltétlenül el kell olvasnia? Vagy éppen a padló fájának erezetét csodálod, hiszen rá kell jönnöd, hogy ennyire tökéleteset még sosem láttál? Igen, én pontosan ebben a pózban voltam, amikor kiválasztott lettem. Csakhogy, én tényleg dolgoztam. Éppen az új szabadalmi eljárásrendet tanulmányoztam, erre tessék, a vezetőség sunyulásnak hitte, és most itt vagyok. Nem mintha ezzel baj lenne, csak akkor aludtam volna eleget.
Egy nagyobb bögre teával sétálok nyugodtan, mert hát ugye ma éjjel mégis mi történhetne, ráfordulok a vígadó freskókra, és igen, máris látom, hogy mi az, amiben biztos voltam, hogy nem eshet meg. A saját vérem árul el. Hát így kell bánni egy szerető apával, akinek tényleg nincsenek nagy vágyai. Egy házkupa, a dicsőség, és esetleg egy kicsivel puhább vaj reggelinél. Lassan sétálok felé, és amikor már nem tud elmenekülni, nyilván a pálcám egy pillanat alatt megállítaná, akkor szólalok csak meg.
- Jó estét. A kisasszony Várffy vagy Zámbori tanár úr rajongója?
Mert hát ugye mind tudjuk, hogy van az a lista, a "jó tanárok, akikkel rosszalkodnánk", és ez valahogy minden évben elkészül és napvilágot lát, és minden évben Várffy az első, tini szíveket remegtető egyed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=850524#post850524][b]Farkasházy Rudolf - 2022.08.03. 05:21[/b][/url]

Nem azt mondom, hogy én vagyok a legfittebb éjjeli őr ma, de hát nem is volt tervben, hogy jövök. Reményi kollegina azonban sikeresen megfázott, amit olyan lelkesedéssel közölt, két nagyon vicces tüsszentés között, hogy nem mondhattam nemet arra, hogy bejövök ma helyette. Tényleg betegnek látszott, így elővigyázatosságból azt javasolták, hogy a Reményi család ma inkább otthon ápolja a meghűlt anyukát, majd végignéztek a tanárin, hogy ki lehetne alkalmas helyettesíteni. Az megvan ugye, hogy amikor nem akarsz felelni, akkor a papírjaidba veted bele magad, mint aki éppen egy érdekes szakaszt talált, amit akkor feltétlenül el kell olvasnia? Vagy éppen a padló fájának erezetét csodálod, hiszen rá kell jönnöd, hogy ennyire tökéleteset még sosem láttál? Igen, én pontosan ebben a pózban voltam, amikor kiválasztott lettem. Csakhogy, én tényleg dolgoztam. Éppen az új szabadalmi eljárásrendet tanulmányoztam, erre tessék, a vezetőség sunyulásnak hitte, és most itt vagyok. Nem mintha ezzel baj lenne, csak akkor aludtam volna eleget.
Egy nagyobb bögre teával sétálok nyugodtan, mert hát ugye ma éjjel mégis mi történhetne, ráfordulok a vígadó freskókra, és igen, máris látom, hogy mi az, amiben biztos voltam, hogy nem eshet meg. A saját vérem árul el. Hát így kell bánni egy szerető apával, akinek tényleg nincsenek nagy vágyai. Egy házkupa, a dicsőség, és esetleg egy kicsivel puhább vaj reggelinél. Lassan sétálok felé, és amikor már nem tud elmenekülni, nyilván a pálcám egy pillanat alatt megállítaná, akkor szólalok csak meg.
- Jó estét. A kisasszony Várffy vagy Zámbori tanár úr rajongója?
Mert hát ugye mind tudjuk, hogy van az a lista, a "jó tanárok, akikkel rosszalkodnánk", és ez valahogy minden évben elkészül és napvilágot lát, és minden évben Várffy az első, tini szíveket remegtető egyed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=850540#post850540][b]Rashmi Kaur - 2022.08.03. 13:43[/b][/url]

A legnagyobb nagy főnix
⁺✧｡ﾟ･*.★━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━

Hogy mi a fenéért is szöktem ki ma este? Igazából én sem tudom. Az a helyzet, hogy nem tudtam aludni. Forgolódtam az ágyban és idegesített az a következő bájitaltan óra. Igen, igen, közhelyesnek tűnik, hogy poooont a bájitaltan. Ha tudtam volna, hogy mi lesz ma este, valószínűleg felröhögtem volna a gondolatra, de valahogy tényleg ez aggasztott. Nem voltam benne biztos, hogy megfelelően teljesítettem a múltkor, és mindenképp szerettem volna előre készülni a következőre, már csak azért is, mert igazság szerint meglepő módon imádom a bájitalokat. De tényleg, oda vagyok értük. Más kamaszok másféle löttyökért szoktak ebben a korban rajongani, én meg... na mindegy.
Szóval nyilván főnixes, Eridonos pizsamában kelek útra. A szüleimtől kaptam, amikor megtudták melyik házba kerültem, hogy ezzel is kifejezzék büszkeségüket. Igazából tökre bírom ezt a hosszú ujjú, hosszú szárú, piros, arany főnixekkel tarkított pizsamát. Gondoltam, ha már forgolódok, nem tudok aludni, és még olvasni is akarok, hát adjam meg a módját, ha mindenképp a kastély éjszakai folyosóin akarok bolyongani. Hogy miért hagytam el a klubhelyiséget az viszont igen jó kérdés. Simán maradhattam volna ott is, ilyenkor már egy lélek sem volt lent. De valamiért mégis tovább mozgott a lábam, hogy valami másféle nyugodt helyet találjak az olvasásra, aztán egyszerre csak itt találtam magam, a könyvvel a kezemben, ezen a folyosón. Amire azt kell, hogy mondja: állati!
Azelőtt nem is tudtam róla, hogy itt ilyen is van, de mire kettőt pislogtam, már leszólított az egyik portré alak, beszédbe elegyedtünk... és egyszerre csak azt veszem észre, hogy egy rakás festménnyel társalgok, és kifejezetten jól érzem magam. Olyan, mint egy igazi buli lehetne, igazi emberekkel! Én pedig annyira magányos voltam már mostanában, hogy egyszerűen elragad a lelkesedés, és kitör belőlem a máskor szorosan elzárt fecsegés. Még az időérzékemet is elvesztem, bár túl régóta nem lehetek itt, amikor egyszerre csak...
- Te jó ég, tanár úr!
Még a lépteit sem hallottam, annyira belemerültem az egészbe. De ahogy megszólít, majdnem kapok egy kisebb szívrohamot, és ez meg is látszik rajtam. Még a könyvet is felkapom és magamhoz szorítom két kézzel. A torkomban dobog a szívem, ahogy itt állok előtte ebben a hülye pizsamában, és egy főnixes mamuszban. Aztán valami bevillan. Büntetés? Azta, most biztos, hogy valami büntetőmunkára fog küldeni, aztán ez holnapra jól elterjed, és majd mindenki tudni fogja végre, hogy ki vagyok, és hogy éjszakai kalandor is hozzá... a fiúk szeretik a rossz lányokat, nem?
- Hoppá, lebuktam... - mondom ki lassan és vontatottan a szavakat, már a legkisebb aggodalom nélkül, és még a szám is lassan mosolyra húzódik. Hírnév és menőség, igen! És még lehet, hogy végre a szüleimet is egy kicsit kiakaszthatom... Pedig nem is ezt terveztem, azt sem tudom igazából mit keresek itt. De Rudolf tanár úr, aki ráadásul nem kevesebb szimel mint a házvezetőm, közben fura kérdést tesz fel.
- Kik?
Ez kibukik belőlem, miközben meglepődök. Nem igazán tudom hirtelen, hogy miről beszél. Persze ismerem egyébként mindkét tanárt, de még nem hallottam ilyesféle listákról, így alighanem még jobban meglepődnék, ha a tanár úr felvilágosítana a témáról. És kellemetlen is lenne. Mert persze nem rossz pasik, ahhoz képest, hogy tanárok... de igazság szerint a saját házvezetőm első megpillantásakor gondoltam azt, hogy milyen szemétség már a sorstól, hogy ennyi évvel idősebben a tanári posztra helyez egy ilyen dögös pasit. Miközben itt vagyok például én... átlagosan meg minden, blöh. De nem kell aggódni, azért nagyon nem romantizáltam ám vele gondolatban, meg ilyenek. Hát minimum tíz évvel idősebb! Mondjuk az nem is olyan sok... Ó, jaj, na ne nézzetek már így rám! Azért én is lány vagyok, ráadásul éppen kamaszodom, szóval még az utolsó bokor alakjában is meglátom Brad Pitet, ne ítélj el. Akkor sem, ha a tanárom vagy épp pont a házvezetőm. Ha jó rá nézni, hát jó ránézni, na! Hirtelen elkezdem szégyellni a főnixes mamuszom. A pizsamámat nem, az király.
Na és most vajon hogyan tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=850548#post850548][b]Farkasházy Rudolf - 2022.08.03. 19:00[/b][/url]

- Meglepetés.
Ami nem is annyira meglepő, mármint az én jelenlétem, nem az övé, mert az enyém bizony teljesen jogos ezen a kései órán. Mondták amikor felvételiztem, hogy tanárnak lenni igen kivételezett dolog. Bizony, rám nem vonatkozik a takarodó. A helyzet komikuma, hogy ekkorra én már bőven sok éve álltam a katedrán, csak éppen az egyetemen, de aznap éppen megborotválkoztam, és azt hitték, egyike vagyok a lelkes suhancoknak. Ó nem, én a nyugodt tanári állásomért jöttem, amit megjegyzem, azóta se kaptam meg, mert, hogy a nyugalom itt idegen fogalom, főleg, ha a piros házvezetője is lesz az ember.
- És Önt ezt örömmel tölti el, kisasszony?
Húzom össze kissé a szemeimet, mondanám, hogy gyanúsan méregetve, de ugyan már, az az ember, akinek a házába olyan emberek fordulnak meg, mint Kolozsvári Villő, Bontovich Miksa vagy Reményi Boglárka, már nem lepődik meg semmin, és igen, ez az ember én vagyok. Jut is eszembe, Miksát még nyakon kéne csípnem és megdorgálni a prefektusommal folytatott viszonya okán. Igen, az ilyen halogatásból lesz az ember az év házvezetője.
- Ó, vannak évről évre terjedő legszexibb tanárok listák, női, férfi vegyesen. Tavaly még én is felküzdöttem magam a hatodik helyre.
Jó, hát nem vagyok egy Ambrózy Henrik, de mondjuk nem is tervezek az lenni, és vicces, de egészen odáig ötödiket suttogtak, amíg Oláh Milán le nem vette a pólóját egy meleg délutánon, hát ott még én is láttam, hogy ez a hely elúszott.
- Az örök közönségkedvenc természetesen Várffy tanár úr, ne dőljön be neki. Zámbori professzor csak a hetedik volt idén, de facér, így esélyesen előrébb ugorhat. Mit csinál itt kint? Remélem nem fiúkat hajkurászik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=850549#post850549][b]Rashmi Kaur - 2022.08.03. 19:24[/b][/url]

A legnagyobb nagy főnix
⁺✧｡ﾟ･*.★━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━

Hát az biztos, hogy meglepődtem. Bár tényleg nem túl meglepő, hogy valaki erre járhat, hiszen hiába nem mászkáltam ki az évben eddig még egyszer sem, és bosszantóan nem hágtam át az égvilágon semmi szabályt, arról még én is tudtam, hogy prefik meg tancsik járkálnak kint éjszaka. Csak épp pont a tanár úrra nem számítottam, így konkrétan. Bár most jobban megnézve, a bögrével a kezében, talán nem is ügyel, csak ő is flangál. Lehet, hogy ő is a bájitaltan miatt... Áh, ugyan már. Csak szorosabban magamhoz szorítom a könyvem. Viszont legeslegelső szabályszegésem váratlan örömmel tölt el némely gondolatra... hogy ez hamar elillanjon az arcomról, amikor Rudolfbá arcát és kérdését meglátom, illetve hallom.
- Hát, öhm...
Most erre mit mondjak? Nagyjából két másodperccel ezelőttig egészen kecsegtető irányba haladt az életem. Talán még arra is rávehetett volna ez az égbekiáltó szabályszegés, hogy tetoválást csináltassak. Anyu azon aztán igazán kiakadhatna. Nem mintha az orrpirszingemet nem akarta volna tőből kitépni az orromból, amikor először meglátta, de azt sikerült bemesélnem neki, hogy az indiai nőiesség jelképeként hordom, mint hazám ékességét. Na de a lényeg, hogy ez a szép, kellemes vágyálom hirtelen szertefoszlani látszik. És magával hozza a jól ismert Rashmi zavart is. Aminek a következménye, hogy hülyeségeket kezdek el beszélni, és túl lazán. Ami valljuk be, egy tanár jelenlétében eleve nem jó, hát még éjszaka, a folyosón, tilosban. A magyarázat pedig érkezik, a helyzet kínosságának hála pedig ki is fakadok.
- Csak a hatodikra?
A francbamár, Rashmi, fogjad be a szádat! Na jó, próbálj valami olyat mondani, ami megpróbálja teljesen semmissé tenni az előző mondatot. Légyszi. Légyszi. Kérlek. Mondj már valamit! Csak egy mondatot. Na jó, egy szó is elég. Csak egy szó. Bármit, ezen már semmi nem ronthat! Te jó ég, ez a világ leghosszabb hallgatása.
Szerencsére a tanárbá további mondandói tovább terelik valamennyire a szót, hogy megint iszonyat értelmes lehessek.
- Tanár úr, tizenöt éves vagyok - vigyorodom el, öntudatlanul, amikor mindenféle rangsorokról mesél, meg hogy kinek ne dőljek be. Hát ez... elég... bizarr helyzet most. Plusz igazából még tizennégy vagyok, de már csak két hét, vagy annyi sem, és tizenöt leszek. Vééégre. Valahogy úgy érzem, hogy ez az év majd nagy változásokkal kecsegtethet.
De hamar megszeppenek ismét, amikor visszakerülök az eddigi helyzetbe, mert rájövök, hogy nem biztos, hogy arcoskodnom kéne, amikor nem áll valami jól a szénám.
- Én, hát...
Na jó, most már tényleg ne makogj, Rashmi. Add ki magadból, gyerünk!
- Hát én olvasni akartam, nem tudom miért jöttem ki a klubhelyiségből, nem volt jó ötlet, és nem is helyes, csak nem tudtam aludni, és valamiért elindultam, aztán itt kötöttem ki, és annyira jó fejek a portlélakók, és...
Na most meg ez már lassan sok is lesz...
- Ne haragudjon, tanár úr... - motyogom, nem is nézve felé, most már tényleg megszeppenve. Na jó, belátom, ez az egész egy hülye ötlet volt. És most már anyámtól is félek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=851375#post851375][b]Farkasházy Rudolf - 2022.08.20. 09:38[/b][/url]

- Csak.
Még szomorkásan bólogatok is, nem mintha az ilyesmi engem érdekelne, de azért a férfiúi hiúságomnak jót tett volna, ha esetleg azért éppen csak lecsúszok a dobogókról. Igen, az ilyesmihez gyúrni kell, szokták volt mondani, nekem pedig az nem igazán jön be. Én elvagyok a kis átlagos kinézetemmel, különben is, elkeltem már, így nincs szükségem arra, hogy ifjú hölgyek pontozgassanak.
- Igen tudom, éppen ezért kérdezem. A prefektusaim fele tizenhat éves, és akaratlanul is ismerem a magánéletüket.
Ami nem hangzik túl jól, hiszen miért is kellene nekem ismernem, de amikor már a csapból is az kezdett el folyni, hogy Miksagyerek meg a kis Gracie, hát komolyan mondom, a szívem is kihagyott egy ütemet. Azóta valahogy túlzottan illedelmesen köszönök a kislány nagypapájának, mert ha esetleg történik egy nem várt terhesség, hátha emlékszik majd rá, hogy én jólnevelt vagyok, és nem buzdítottam őket arra, hogy ezt csinálják. Biztos nagyon fog segíteni, ha ez bekövetkezik, főleg, ha utána még a tulajdon jegyesem miatt is elővesznek, elvégre teljesen természetes, ha egy elkötelezett, szabálykedvelő oktató, aki még házvezető is, egy végzős diáklánnyal jár jegyben. És nem, ezen nem segít az sem, hogy másodszorra vagyunk ebben a státuszban.
- Oh.
Oldalra pillantok, mert érzem, hogy valaki figyel minket. Először az egyik freskóra gyanakszom, végül azonban macskaszemek villannak a sötétben, és ez mosolyt csal az arcomra, aminek hatására a szervál előbújik a sötétből, és felénk közelít.
- Nem kell félnie tőle, vadmacska, de csak ha felbosszantom. Mindazonáltal nem haragszom, hiszen láthatóan olvasni szándékozott, ezek szerint nem olyan kényelmes a klubhelyiség, mint hittem?
Pedig biztos vagyok benne, hogy tele van kiváló bútorokkal, amik csak azt várják, hogy az emberek beletespedjenek, és elengedjék minden feszültségüket. De megértem, hogy valaki változatosságra törekszik, ha már egész évben azt nézi.
- Ne aggódjon, nem fogom megbüntetni, nem vagyok hozzá elég kreatív, és mostanában meglepően sokan takarítanak a gyengélkedőn. Mit olvas?