33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. július 19. 21:21 | Link

Apuka
Kedvenc, egyetlen és megismételhetetlen apósom
Gyermekeim bölcs nagyapja
Halálom okozója (már, ha előbb végez velem, mint Darya)


A tökéletes hétfő. Igaz, hogy mostanra, itt a koraesti órákban zuhog az eső, de délelőtt kellemes, szinte tavaszias idő volt, pár órás napsütés, csivitelő madarak. Reggeli az étkezőteraszon, ebéd szintén ott, oldalamon a legtökéletesebb emberrel, akit csak kívánhatok. Csókok, hol lassan, hol hevesebben, vágyakozás, vágyódás. A gyengélkedőn jól szerepeltem az évközi vizsgán, nem is jól, kiválóan, de hát már tavaly se volt rá panasz, ugyan, akkor épp csak kiváló lett, ma viszont, alsó hangon is 120%-os eredményről tudok beszámolni. 120, azaz egyszáz és még húsz. Na erre varrjatok gombot. Gyakorlatilag széles szájjal, vigyorogva járkálok egész nap, még Willel is beszéltem, megbeszéltük, hogy gyerekgyógyászatra specializálódnék, és azt is, hogy ő lesz a mentorom az úton. Ha valakinek a világ egyik legfiatalabban kitüntetett szaktekintélye a mentora, az egy eléggé tökéletes alap, véleményem szerint. Nem hiszem, hogy hozzá felérhetek, de véleményem szerint, lehetek eredményes. Lehet belőlem valaki. És akarom, annyira tökéletesen beleillik az öt éves tervbe, hogy azt elmondani nem tudom. Ez még nagyobb mosolyra késztet.
Tanulás után lankadatlan van jelen ez még mindig, edzeni is voltam kicsit az erőnlét termébe, most meg lassan visszaindulok már a toronyba, hogy egy kicsit még elcsípjem a nőszemélyemet, ha van rá lehetőségem. Csak szépen fokozatosan, szépen, megfontoltan csinálunk mindent, de akkor is, egy esti csók, az még nem bűn, talán kettő sem az. Ugye nem? Ahhahhahaha, tutira kettő lesz. Bizony. Kettő csók, aztán alvás, mert holnap újabb vizsgák lesznek. Kettő. Éppen, hogy csak erre gondolok, éppen, hogy csak ráfordulnék a következő emeletre, hogy onnan a toronyba menjek, szó szerint hajszálon múlik, hogy nem ütközök bele abba, akit a leginkább kerülök, az apósomba, Kazanov professzorba.
- Uram!
Reagálok hirtelen, és átgondolatlanul, kihúzva magam jártamban, mert a lépéseimben van valami egészen férfias hanyag elegancia, de valljuk be, egy orosztól, aki egyszer már leordította a hajamat, még én is félek, és inkább megadom neki a tiszteletet, hogy aztán úgy menjek tovább, mintha mi sem történt volna. Spuri Viktorka, mert szétrúgják a popódat.
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2021. július 24. 00:15 | Link

Надоедливый мальчик


Amúgy sem volt jó kedvem. Ritkán húzódom fel iskolai ügyek miatt, általában Tányával mind a ketten teljes nyugalommal vesszük az akadályokat, amiket a diákok elénk állítanak. Ma azonban olyasmi történt a könyvtárban ami egyszerre megbotránkoztató, dühítő és kétségbeejtő volt. A gyermeki ártatlanság helyét átvette a tinédzserkori borzadalom, néhány sorral lejjebb a nyugodtan olvasó diákoktól. Rémes, rettentő, felháborító. Pedig nem volt tavasz, nagyon nem. Igazán abba lehetne hagyni ezt a rózsaszín ködös hülyeségeket.
Mintha csak az ég küldte volna elém, jelent meg a folyosón a kölyök, akit szívem szerint megfojtottam volna. Én nem figyeltem merre léptem, úgy tűnt ezzel ő is így volt, néhány centin múlt csak, hogy össze ne ütközzünk.
- Lám, lám, a Somogyi gyerek - valószínűleg goromba tekintetemből levette, hogy nem voltam éppen a legjobb hangulatomban, de ha mégsem, hát dörmögő hangom mindenképp kellő tájékoztatást adott.
- Remélem nem Dashenka felé igyekszel. Amúgy sem értem miért mennél te oda. Szereted a lányomat igaz? Hiszen ezt mondtad. Akkor miért nem hagyod békén? Nem rád van szüksége, hanem egy rendes férfira aki meg tudja menteni, ha szüksége van rá. - gúnyosra vettem a hangsúlyt, mégis minden kitett szó halál komolyan csengett. Úgy is gondoltam. Mit ér a szerelem, ha nincs mögötte semmi bátorság, tökösség, férfiasság. Hiába mondja, hogy szereti, mit ér, mikor haldoklik egy szó, ami mögött nincsenek tettek. Semmit, talán még annál is kevesebbet. Sőt, inkább ront a helyzeten, rosszabb mint a magány, mert van valaki, aki még sincsen. Biztos voltam benne, hogy ha újból baj lenne, elfordítaná a fejét megint. Ezért nem örültem, hogy ennyit legyeskedik körülötte. Darya nem látta amit én, mert fiatal. Az érzelmei irányítják, a józan esze helyett. Egyszer megfog jönni az esze, el fogja hagyni ezt a nyikhaj anyámasszonykatonáját, csak nem akartam, hogy ez túl későn történjen meg, harminc évesen, két gyerekkel és zokogjon, hogy tönkretette az életét.
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. július 24. 11:10 | Link

Apuka


Túl azon, hogy nem tudom, hogy miért kell feltétlenül utálni, amikor láthatóan velem kevésbé feszült volt a lánya viszonya, mint vele - mondjuk még jó -, nem értem azt sem, hogy miért kell még továbbra is feszkózni. Mert szerintem Darya rendben van. Hát nem? De. Erre tessék.
- Egy házba járunk, így elkerülhetetlen, hogy találkozzunk, és ha már találkozunk, nem kívánom levegőnek nézni. Úgy hírlik, az nem igazán jött be eddig se, ha egy férfi levegőnek nézte.
És itt nem magamra gondolok, mert, ha valamit el lehet mondani, akkor az az, hogy én nem néztem levegőnek sosem. Ismeretségünk nulladik percében kaptam tőle agyvérzést, amit azonnal meg is toroltam, és éveken át az egymás iránt táplált feszültséget üvöltéssel, szidalmazással, veszekedéssel vezettük le. Továbbra is úgy vélem, hogy Darya Mikhaila Kazanova egy okoskodó, tudását túlértékelő, helyenként roppantmód flegma és bosszantó picsa tud lenni, de az enyém, ezt az egészet én csináltam végig vele, és nekem jár most az, hogy boldog legyek vele. Megszűntek-e a heves órai vitáink? Nem, dehogy. Állandóan kijavítjuk a másikat, és ellentétes nézeteink miatt heves vitákba keveredünk, szidjuk egymást, csak, most már van egy kellemes plusz, valami, amiről a velem szemben álló férfi azt hiszi, hogy nem történt még meg. Könyörgöm, ő is volt huszonéves, a kortársaim közül többen már gyereket várnak, szóval nem hiszem, hogy annyira vad elképzelés lenne a történet.
- Én is képes vagyok rá. Attól még, hogy nem vagyok egy kétajtós szekrény, meg tudom adni neki, sőt, nem is, meg is adtam neki mindent, ami ahhoz kellett, hogy túlélje az elmúlt évet. Nem tudom, hogy mi az, amivel nincs megelégedve.
Pofátlanul csúsztatom a kezeimet a zsebeimbe, illetlen viselkedés állítólag, de én egyszerűen jobbnak látom, ha el van rejtve a két ökölbe szorított kezem.
- De érdekel a véleménye, hogy maga szerint milyen az ideális ember Daryának.
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2021. július 29. 22:30 | Link

Надоедливый мальчик



- A levita hálókörlete tudtommal nem koedukált, megoldható az elkerülés - vontam vállat hidegen hagyva a célozgatását. Oh értettem én, hogy mit akar nekem szegezni. De ez nem erről szólt. Mit én tettem a lánnyal, az az élete megmentése volt, amit ő, az a biztos halál végignézése a távolból.
A kijelentésére elkerekedett a szemem.
- Komolyan nem tudod? Fingod sincs róla? Amnéziát szenvedtél a kórház óta? - vonom fel a szemöldököm, azt hiszem ezzel a kijelentésével tökéletesen bebizonyította, hogy nem alkalmas Darya mellé.
-Na ide figyelj te kölyök - nem emeltem fel a hangom, azonban testtartásom és hanghordozásom megváltozott. Eddig volt játék az egész. Közelebb léptem hozzá.
- Nem mástól kell megvédened Daryát, hanem saját magától. Azt hiszed jól van? Komolyan azt gondolod, hogy ennyi, kész, meggyógyult mint egy náthából? Tudod a cirkuszba ez egy elég gyakori betegség volt. Aki elkapta, annak jobb esetbe a karrierje végét jelentette. Sokan belehaltak. Felfedezték a bajt, rehabilitálták őket, aztán néhány év múlva visszaestek. Sokan nem fogadják el, hogy a test korlátokhoz van kötve. Darya nem különösen nem enged ilyesfajta gyengeségeknek. Lehet tünetmentes az illető, de mindig ott lesz a fejében az a kis gondolat, hogy túl sok a kiló. Hogy nem felel meg. Ezt pedig a szavaid nem fogják elmulasztani. Kivághatod az ablakon a mérleget, az sem fog segíteni. Fel vagy készülve erre? Felfogtad ennek a súlyát? Darya nem fogja abbahagyni a sportot, valószínűleg keres majd más szenvedélyt. Mi van, ha ott is problémákba ütközik mert nem megfelelő az alakja? Attól is eltiltod? Hány ütőkártyád lesz? Ki fog tartani egy életre? Vagy mi lesz, ha tényleg sikerül teherbe ejtened? Szerinted könnyedén fel fogja dolgozni a plusz kilókat? Az anyja vagy tizenöt-húsz kilót hízott vele, soha nem lett olyan, amilyen előtte. Még őt is bántotta, pedig Katya aztán tényleg vékony volt. Gondolod ebbe bele tudna Darya törődni? Ugye az anyai örömök majd elmulasztják, és ha szülés utáni depresszió tör rá? Valószínűleg hajlamos rá, de cseszni fog szólni róla. Nem hajtaná magát a kimerültségik? Mi lesz, ha ez visszalöki őt? Honnan veszed, hogy nem fog soha többet ez a probléma jelentkezni?
Egyszer már elbasztad. Befogtad a pofádat, amikor tudtad, hogy baj van. Legalább nekem szóltál volna, vagy egy tanárának, bánom is én kinek, csak nyitottad volna ki a szádat. Nem akartad elárulni igaz? Tudod elég közel volt a végkimerüléshez Viktor. Szerinted képes lenne még egyszer visszatáncolni a halál torkából? Szerinted képes lennél visszahúzni onnan? Darya nagyon erős személyiség. Nálam is erősebb, pedig azt hittem tőlem örökölte, de rajtam is túltett. Képes leszel szembeszállni vele és minden nap megnyerni a csatát ellene, hogy ne ártson magának, de közbe elérni hogy ne is utáljon meg? Szerintem nem leszel képes rá. Ezért nem akarom, hogy vele legyél. Rövid életű lesz ez a párkapcsolat. Minden csak a civakodásról szól, hallom én a tanáriba, hogy miket műveltek. Ha már most nem tudtok összefogni, mi lesz később? Ez a diszharmonikus kapcsolat előbb vagy utóbb mind a kettőtöket tönkre fog tenni. A gyűlöletből soha nem lesz igazi szerelem, maximum fellángolt szenvedély, de az sose tart túl hosszú ideig.
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. július 31. 08:24 | Link

Apuka


- Nem terveztem a hálókörletbe menni, ám, feltételezem, hogy a Navinében is vannak közös helyiségek. Klubhelyiség például. Megoldhatónak megoldható, de nem szándékozom kerülni őt.
Higgadt nyugalommal beszélek, már-már érezelmektől mentesen, esetleg egy kis szenvedély fedezhető fel a hangomban, szavaim tudom, hogy nem nyerik el a tetszését, sőt, mi több, igencsak illetlenek, kioktatóak is, ám nem hallatszik benne a szándékosság, pedig, ha az oroszlán bajszát húzogatják, megesik, hogy harap. Belül egészen más vagyok, belül forrongok, mert utálom az igazságtalanságot, utálom azt, ha az emberek a külsőm vagy egy pletyka alapján feltételezik, hogy ismernek, és véleményt alkothatnak rólam. Türelmesen végighallgatom, nem vágok egyszer sem a szavába, csendes nyugalommal figyelem őt, ahogy beszél hozzám.
- Csak mert úgy bánok vele, mint egy normális emberrel, csak mert nem állandóan az étkezési zavarokról beszélgetünk, mert nem óvom, nem bánok vele úgy, mint egy törékeny porcelánbabával, tisztában vagyok vele, hogy mit jelent mentális betegséggel küzdeni, és hogy mit képes tenni az agy az emberrel. Ismerem a betegségét, tanultam róla, ugyanis gyógyítónak készülök. Bizonyos részleteket azonban úgy vélem, tisztáznunk kellene.
A zsebeimből kiveszem a kezeimet, és magam előtt fonom össze az ujjaimat. A zsebre tett kéz illetlen, nekem szükségszerű volt, mert akár tetszik, akár nem, egész prédikáció alatt vágyat éreztem rá, hogy megüssem. Nem feltétlenül biztos, hogy egy helyes döntés lett volna, de azt akartam hogy hallgasson, mert a szavai bántóak voltak, nekem kevésbé, de valakinek, aki a világot jelenti számomra, nagyon is, és örülök neki, hogy ő nem hallotta.
- Az elmúlt tanévben nem voltunk egy pár, még az év elején szakítottunk, a helyzet nyilvánvalóan elmérgesedett közöttünk, nem barátokként váltunk el egymástól, így a későbbiekben is kerültük egymást. A tünetei nem tűnhettek fel, de az év folyamán volt egy találkozásunk, amikor világossá vált számomra, hogy mi történik. Mire javulhatott volna közöttünk a helyzet, megtörtént a baj. Hogy is ne történt volna meg, ha a saját apja elítéli, bűnösnek gondolja egy olyan esetben, amiről nem tehetett? Attól, amit maga mondott neki, egy zavartalan elméjű gyerek is összeomlott volna.
Amikor meghallottam, amikor elmesélte nekem, akkor még inkább vágytam arra, hogy megkeressem a férfit, és csak a lány miatt nem tettem, mert nem akartam feszültséget okozni kettejük között. Meghúztam magam, feltételezve, hogy idővel megbékél a világ a ténnyel, hogy mi ketten együtt vagyunk.
- Nem szándékozom kivágni a mérleget, és nem tiltottam el semmitől. Egyezséget kötöttünk, én is beáldoztam valamit, ami nekem fontos, és ő is beáldozott valamit, ami neki fontos. Semmit sem erőltetek, nem tiltok, nem kényszerítek. A társa vagyok, egyenlő felekként vagyunk ebben a kapcsolatban. Én nem azt mondom neki, hogy egyen, mert ennie kell, hanem vele eszek, vagy vele nem eszek. Mellette állok, szem előtt tartva, hogy számára mi az, ami még elfogadható. Nincs tökéletes kapcsolat, de van tökéletesen jól illeszkedő két ember. Szeretném, ha lenne gyerekünk, idővel, de ha nem érzi rá magát késznek, akkor nem lesz. Nem fogom belekényszeríteni egy helyzetbe, amitől ő nem boldog, főleg oyanba nem, ahol egy gyerek sérülhet. Számos olyan pár van, akik boldog életet éltek le együtt, gyermek nélkül, én kész vagyok vállalni ezt a kockázatot.
Összepréselt ajkakkal hallgattam minden vádat, amit nekem mondott, amit rám mondott, és itt az odeje hát, hogy visszaválaszoljak, én pedig készséggel meg az teszem azt, ám, hogy honnan van az önuralmam, amit gyakorolok, azt magam sem tudom. De nagyon hálás vagyok neki.
- Nem állítom magamról, hogy képes leszek mindig megmenteni, sem azt, hogy meg tudok majd nyerni minden csatét ellene, de azt tudom, hogy vele akarok lenni, hogy meg akarom próbálni egyben tartani. Civakodunk, igen, mind a ketten erős versenyszellemmel rendelkezünk és jobban akarjuk tudni, mint a másik, civakodunk, de mi ezt...élvezzük. Ez nem az összefogás hiánya, éppen ellenkezőleg, megadunk egymásnak mindent, amire a másik vágyik. Lehet, hogy régen félreértelmeztük a jeleket, de az igazi szerelem. Maga esélyt se adott rá, hogy megismerjen, vagy esetleg a korábbi kapcsolatait tudja? Fellángolásból nem lehet szülőnek lenni, kiváltképp jó szülőnek.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet