33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó


minden lében villa
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6295
Írta: 2020. szeptember 19. 00:30 | Link



Már majdnem minden vizsgámmal végeztem, még három nap múlva lesz egy Sárkánytan, de holnap semmi, ráadásul szombat, így kicsit önkényesen kiszabadítottam magam levegőzni. Nap helyett ugyan a hold süt ilyenkor már, szokás szerint nem lenne szabad itt lennem, de kivételesen nem sántikálok semmi rosszban - tényleg csak valami mást akarok hallgatni, mint a szobatársaimat, akik még álmukban is a sok bemagolt mágiatöri évszámot nyöszörgik maguk elé. Semmi falra festés, semmi lépcsőn csúszdázás, de még csak szobrokon sem kísérletezek mozgatóbűbájokkal, csak én és az este csendje. A Vigadófreskók folyosója estére már nyugodt, ezt használom ki én is, ahogy puha léptekkel császkálok fel-alá. Fülelek azért, nehogy meglepetésvendéget kapjak, de nem parázok rá nagyon, ilyenkor a prefektusok is jegyzeteikkel járják a folyosókat, és a tanárok is elnézőbbek talán egy kicsit.
Egy árny dörgölődzik neki hirtelen a bokámnak, mire számat a kezemre csapva, akarom mondani kezemet a számra csapva ugrom meg ijedtemben, pláne, amikor realizálom, hogy lenézve... Konkrétan semmit nem látok. Aztán az a semmi, ami nagyon is valami végre megmozdul, fekete massza a fekete háttér előtt, megvillanó zöldjeiben hasított éjszaka. Leguggolva igyekszem nyugtatni zaklatottan dobogó szívemet, s halkan surrogok a kis lénynek, aki társaságomul szegődött. Nem mondom, hogy nem jelent kisebb szívinfarktust egy koromfekete macska a bokám közvetlen körén az éjszaka közepén, de állítólag csak azok ijedősek akik éppen rosszban sántikálnak, úgyhogy nem mondhatom, hogy megijedtem, mert az rontana az imidzsemen.
- Hát szia te kis démonka, szereted ráhozni a frászt másokra, igen? - gügyögöm neki, és óvatosan fel is veszem a karjaimba. Igen, akkor is, ha kicsit tiltakozik na, hát szisza. Jobbomban tartom, míg balommal cirógatni kezdem az álla alatt, füle tövét, aminél úgy érzem, hogy jobban élvezi, és nekidőlök egy ablakpárkánynak. Végül is, ez is meditatív, bár Lysander lehet féltékeny lesz, és kelhetek reggel szőrcsomóval az arcomban.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. szeptember 30. 22:00 | Link


éjjel, tilosban, macskásan


Komolyan! Megfogom azt a szörnyeteget és… semmit sem fogok vele csinálni, tudom én, mert engedékeny vagyok vele. Ő egy macska, oda megy, ahova akar, de éjjelente mindig a szobában van, mert én akkor sem bízom Darwinban, ha elénekli nekem, hogy nem lesz semmi baj. Egy macska nem tudja megérteni, amit az a makacs növény akar, így a fene sem akar belegondolni, hogy mi lehetne abból, ha felbosszantja. Nem. Jobb ez így, itt a helye, mégis az én macskám, legyen nálam, ne a kastély minden pontján, csak néha úgy dönt, neki nem elég az, amit bejárhat, még több kell. Lehet, valaki más macskája miatt, lehet egeret látott, lehet valaki kikergette a klubhelyiségből, ahol szeret lebzselni. Utóbbi esetében majd jól elbeszélgetek vele, előbb vissza kell szereznem és a lelkem akkor nyugodt. Szeretem azt a kis mocskot. Így, pizsomámat lecserélve, felkontyolt hajjal indulok meg. Egyszerű melegítőfelső és nadrág van rajtam, papucs a lábaimon. Nem kell itt divatozni, elvégre csak keresek. Keresnék, ha lenne arról fogalmam, hova indult egyáltalán. De semmi, még az sem, hogy a konyha, mert oda csak úgy nem tud bemenni, így, ha nem tervezem, hogy egész éjjel megyek és megyek, az egész kastélyt feldúlva, akkor nagyon gyorsan ki kell találnom valamit. Néha belesuttogom a kastély csendjébe a nevét, csak ezzel semmit se érek. És ennyi. Kell rá nyakörv, olyan bűvölt, amit bármikor meg tudok találni. Bahh!
Fordulok egyet a sarkon és hangokat hallok. Szerencsére nem a fejemben, így lassítok. Egyszerre ismerős és hirtelen furcsa, nem értem pontosan mit mond, csak hogy furán teszi. Vagy smároló, egymást babusgató párba futok, vagy valaki hangosan tanul. Amit megértenék, mert még tart az iszonyat. Nagy sóhaj, tovább megyek, hogy aztán…
- Te? – nem rivallok rá, de meglep, annyira, hogy megállva mered rá. És nem csak, hogy ő, de még a fekete szőrpamacs is. Hogy micsoda? Fényt irányítok feléjük. – Ezt most nem mondod komolyan? – kedves vagyok, vagy mégsem, ahogy közelebb lépkedem hozzájuk. Jó, tényleg kedvesebb, mint mikor utolsónak találkoztunk, de… Hát, öröm az ürömben, hogy legalább a macskát nem kell kergetnem. Ellenben őt kerülgetni. Nagy sóhajt veszek, kettőt.
- Bocs – kezdek bele, mert hát, leteremtettem. – Hogy sikerült? – bökök a macska felé végül. Azért haragszom a szőrösre.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó


minden lében villa
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6295
Írta: 2020. november 29. 03:41 | Link



Olyannyira belemerülök a kismacska kényeztetésébe, hogy nyelvem egészen kidugva marad, füleim pedig mintha süket lennék klapp, bezárulnak a külvilág számára. Se hall, se lát Dömötööör, buta volt mint hat ökör kezdenék el énekelni ha észrevenném mennyire elbambultam itt. A közeledő lépteket elnyomja az éjszaka csendje, no meg a figyelmem eltereltsége, így aztán nem csoda, hogy a magasba szökkenek, mikor hirtelen megszólítanak. Ügyetlenkedve nyerem vissza egyensúlyomat - rátapostam a saját lábamra na -, mindeközben biztos kezekkel tartva a kisállatot fordulok immár teljesen az ablak fénykörébe lépő lány felé. - Ema - harapom el egészen a nevét, meglepetten, csodálkozva. A bocsánatkérésre enyhén félredöntöm a fejem, ugyanis nem nagyon tudom azt hová tenni, ám úgy döntök inkább rá se kérdezek, mert csak vitaalapot szolgáltathatnék vele. Az meg van így is bőven, minek tetézni?
- Nos, inkább ő talált meg engem, mintsem én őt - kezdek bele a válaszba, arcom pedig érezhetően ellágyul, ahogy lepillantok a kis feketére. - Aztán amíg a szagolgatásommal volt elfoglalva, cselesen felvettem. A tiéd? - kérdezek rá végül arra, amit sejtek a hitetlenkedés óta, bár azt egyelőre nem tudom mit fogok csinálni, ha igennel felel. Odaadjam és meneküljek? Neem, nem, ez gyerekes hozzáállás, mégis mit tehetne velem Emma a folyosó kellős közepén? Éjszaka...? Amikor senki sem jár erre...? Ah, nem, Emma is csak Emma, üldözöm el a rémképeket, amiket fantáziám erősít fel igazán, nem is az emlékek. Picit közelebb lépek, mellkasom kidüllesztve tartom közelebb a kis bundást, hogy könnyű legyen elvennie, ha szeretné. Azután nem tudom mi lesz, hogy lesz, felkóricálok a csillagvizsgálóba, esetleg visszamegyek a körletbe, és ott fekszem ki a kilátóban a pokrócok közé... Az ágyam még mindig nem vonz, de mindenki szerencséjére a rosszalkodás sem.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. december 30. 12:59 | Link


éjjel, tilosban, macskásan


Kiráz a hideg, az, hogy most a kastély mély csendje, vagy a hűvös falak közötti levegő az oka, nem tudom. Azt igen, hogy van valami megfoghatatlan is ilyenkor, azt hiszem, értem már, miért szeretnek az arra hajlamosak ilyenkor lófrálni idekint, tenni, amit csak akarnak, ami meg változó. Ki rossz, ki csak a kalandot keresi, ki a titkos másikat, ki a macskáját, akit lehet meg kellene inkább nyúzni, mintsem keresni. Eszembe ötlik, hogy hagyom a francba és megyek vissza, de valami, jó kérdés mi, azt súgja folyamat, csak előre és előre. Még egy kicsit, mintha mutatná az utat is a fejemben, merre érdemes keresni, mert a kastély hatalmas, mehetnék jobbra is, egy emelettel lejjebb, feljebb és akkor sosem érek a végére, csak reggelre, hogy aztán kialvatlan inkább kihagyjak mindent és forduljak a másik oldalamra, de attól még, az a nap már nem lenne ugyanolyan. Mégis, szerencse hallgattam arra, amire kell, a benső késztetésre és végül, jutalmam a macska és, nos, valaki más is.
- Masa – nem harapok semmit el, de nem is csilingel a hangom, inkább olyan, semleges. Már sok idő telt el azóta, mióta testvéremtől különvált, hogy a rellonos körleten belül találkoztunk. Ostoba dolog lett volna, ha örökké és azóta is rajta járattam volna a gondolataimat, de nem is hiszem, hogy bármi könnyedebbé vált volna bennem. Mindenkiben van szinte egy kis mértékű, vagy nagyobb hajlam a harag tartására, így aztán, bennem is akadt némi, amely miatt, nem fogom azt mondani, hogy mi valaha rendben leszünk. Ha vége az itteni létnek, majd elkopik minden, lehet, ha majd ráncos öregasszonyokként találkozunk újra, már nem is fogok, fogunk erre emlékezni, de az, még nagyon messze.
- Áhh – hogy úgy. Tehát, a macska botlott belé, nem lep meg. Nem fúj mindenkire ez a kis dög, az, hogy a szobában sem egyedül élek és sokszor mászkál magában a körletben is, így megszokta az „idegeneket”, hogy valaki mindig van a közelében és nem fél bárkitől kikunyerálni a simogatást. – Szokása ismerkedni, igen. Aztán, csak élvezi, ha valaki foglalkozik is vele, annak főleg örül – csóválom meg a fejem, mintha ez olyan nagy dolog lenne. Nem az, macska és ennyi elég is. – Igen, ez enyém. Vélhetően valamelyik idióta kihozta vagy kiszökött és én meg jöttem keresni – húzom el a szám, hogy nem lenne meglepő, ha valamelyik alsós simán felkapta volna, hogy jaj de aranyos és ezzel a felkiáltással cipelte volna magával végig, majd a macska megunta, leugrott és ott sem volt. Nem nyúlok ki érte, nem azért, mert nem akarok egyikükhöz sem érni, hanem mert még ráérek, így már nem kell a fél kastélyt bejárnom.
- És, hogy vagy? – próbálok normális hangnemet megütni, érdeklődni. Megy ez. – Ha akarod, még nyúzhatod. Én most haragszom még rá öt percig – tovább nem is lehet.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó


minden lében villa
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6295
Írta: 2021. január 4. 21:03 | Link


Azt szokták mondani, azt lehet megijeszteni, akinek bűntudata is van - nos ha az nem is, de még mindig kellemetlen visszagondolni a történtekre. Mégsem panaszkodhatok, az elég durva álszentség lenne, de ami igaz, az igaz. Nem tudom benne hogyan csapódtak le az elmúlt hónapok. Nem akar azonban megenni, macskáját sem ragadja vissza úgy, mintha leprás lennék, így hát valamivel kényelmesebben, nyugodtabban nyúlok ismét a feketeség álla alá, hogy azt cirógatva még hangosabb dorombolásra késztethessem. - Mint minden macska - szúrom közbe elmosolyodva az igaznak érzett gondolatot. Lysander is ezt csinálja állandóan, bóklászik a toronyban, és mint valami szellem egyszer csak felbukkan az ember háta mögött. Domca macskájával folyton összeveszekszik, az egyik hangosabban fúj mint a másik, és bár szerencsére még egymásnak nem ugrottak, azért álltunk már fölöttük tanécstalan fejjel. Azaz álltam én tanácstalan fejjel, és Domca mellettem két fejjel magasabban szintén tanácstalanul. Mikor is fog elérkezni az a beígért növekedés? Siethetne.
- Még szerencse, hogy megtaláltad - pislogok fel egy pillanatra, majd már hajtom is vissza a fejem a bundáshoz. - Még a hálóból oké, hogy kiszökik, de azért az már para, ha a körletből is kicsászkál. - Lys legalább ebben a tekintetben jó fiú. Legalábbis amennyire tudom...
- Jó lesz az négynek iiis - nevetek magamban, és mintha velem egy véleményen lenne, a kis éjfekete hercegnő elégedetten ásít egy hatalmasat. Megmosolygom, és csak azután válaszolok a feltett kérdésre, visszadőlve a hűvös kőfalnak. - Minden a legjobban van, hamarosan itt a szünet is, a torony még tele van káoszban magolókkal, de hát ez ilyenkor még... érthető. Hogy mennek a vizsgáid? Rendben lesz minden? - érdeklődök, s hangom mögé érthető az is, hogy ha valamihez kellene, szívesen ajánlom segítségem. Nem ismeretlen már tőlem a korrepetálás, bár nem én vagyok benne a legjobb.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. január 31. 15:28 | Link


éjjel, tilosban, macskásan


Talán tényleg nagyon nagy feszültség és nyomás alatt akartam tartani őt, olyan miatt, amit már az, aki szenvedett, kihevert, nekem sosem volt sok közöm hozzá és ő is túllépett. Nem mondom, hogy mától ő lesz a legjobb, akivel úgy akarok lenni, mint sokakkal, hanem talán értelmetlen minden és kicsit visszább veszek. A személyisége nem lesz a kedvencem sem, de legalább emberien kommunikálni lehet, nem? Valami ilyesmi. Megpróbálom most is és egész jó, elvégre nem szitkokat zúdítok felé, hanem csak őszintén meglepett, hogy pontosan bele botlok. De ez már csak ilyen.
- Ó, ő felér néha hattal – mintha anyukák lennénk, és azon vagyunk, hogy a csemetéket beszéljük ki, nem egy házi kedvencet. Kicsit ki is ráz a hideg ettől a hasonlattól, de tény ami tény, hogy nehéz néha velük, máskor meg egyszerűbb sincs. Van elég embernek erre macskája, kutyát nemigen látok, de ők nagyobbak és máshogy kell bánni velük, nem olyan könnyed, de nem is lehetetlen. Majdnem az lett nekem is, végül, erre a pimaszra esett a választás.
- Mindig ezt csinálja. Rám hozza a frászt, majd felnyervog, mintha mi sem történt volna – szusszanok egyet, hagyom, hogy dédelgesse, ha már ő a megtaláló. Ez olyan, mint a plakátok alján a jutalom, kb. Nem, nem az, de vicces így gondolni rá. – Alapvetően nem tenné, imádja az egyik fotelt, csak ugye, mint mondtam, vannak ott mások is, akik vagy nem nézik, vagy direkt. Majd lehet veszek rá megbűvölt nyakörvet és akkor tudni fogom egyenesen, hova kell mennem. Hmmm. Ez jó ötlet – mintha beszélgetés közben jött volna meg az ihlet és valóban, mert kimondva, tényleg nem hülyeség és akkor megspórolom magamnak ezeket az utakat. Csak ránézek, hogy oké, itt és itt van, és ennyi. Ha nem veszélyes, még ott is hagyhatom picit, ha igen, mehetek azonnal.
- Minden hát, bár én a hisztis megfogokbukniúristen alakoktól leszek az, de, jobbára kerülöm őket és a szobában tanulok. Jól, de lesz majd jobb is, nálam ez mindig jó kérdés. Elfogadtam – vonok vállat, hogy van, amiben nem én döntök. – Rendben hát. És neked? – kérdezet vissza, majd apró szünet után, kérdezek arról is, amit hallottam, de csak fél füllel. – Úgy hallottam, van valakid… ez igaz? És ha igen, jól megvagytok? – talán  ezzel töröm meg igazán azt, ami volt eddig és ha nem is lesz minden a legszebb, legalább mutatom, hogy hajlamos vagyok rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó


minden lében villa
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6295
Írta: 2021. március 19. 20:03 | Link


Somolygok a bajszom alatt, de nem ellenkezek; két percnyi ismerettség után nem fogok leírni egy kis fekete jószágot. Ha a gazdája azt mondja problémás, hát ki vagyok én, hogy ne higgyek neki - bár a rossz nyelvek szerint valahol minden macskával gond van.
- Mert macska - vonok vállat beletörődve, elvégre kéne bármi ami jobban leírja a jellemét, mint ez az egy két szó? - Szerezz be ilyen nyomkövetőset, ami kis kütyübe küldi a jelet, és a pittyegő radaron láthatod, hogy merre van, és közeledsz-e már. Tudod, mint a repülős, meg a háborús filmekben. - Valahogy automatikusnak veszem, hogy Emma ismerni fogja a referenciámat, pedig aztán ki tudja.
Felkuncogok az éjszakában, hangom ide-oda pattan a csendes folyosó kihűlt kövei között. Én nem is tudom, hogy stresszes fajtának mondanám-e magam, inkább az vagyok, aki ráparázik, látszik rajta, hogy falfehéren magolja az utolsó percben is a könyveket, majd bejön, és kiszambázik a teremből széles vigyorral, hogy: "há' tök cuki volt a nénibácsi, sima liba". Aztán megpukok. - Tudom, hogy ez rosszul fog hangzani, de szeretem a vizsgaidőszakokat - harapom be a szám, hogy elkerüljem a vigyort. Alulról nézek fel, zsivány fejjel, s egy aprócska vállvonás kíséretében hozzáfűzöm - tiszta adrenalinhullámvasút az egész, ráadásul még nem sült el félévem kifejezetten rosszul.
Tudom, tudom, ne igyunk előre a maci bőrére, de valahogy nem érzem azt, hogy az elkövetkezendő vizsgaidőszakok döntenének majd le a lábamról. Annál is inkább kérdése, ami kissé hirtelen ér, s hirtelen nem is tudom mit válaszoljak. - Igen. Igen. - Nos. Bőbeszédű vagyok ma este. Pislogok, pislogok, hallom, ahogy a vámpírtücskök (a simák már alszanak ilyenkor) ciripelnek kint és bent is, de hm. Megvakarom a tarkóm, köhintek egy aprót, és ha nem hallanám meg a közeledő lépteket a folyosó végéről, még lehet, hogy ki is fejteném kicsit jobban, félredobva a hangyaantennányi tartásomat a másik lánnyal szemben. - Gyere gyere gyere - tátogom felé, és mint aki nindzskiképzést kapott iramodok meg a lehető leghalkabban a folyosón.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet