Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

- Rátok férne pár ametiszt, ti komisz pernahajderek! - incselkedik angyali kacagással és kipirult arccal azzal csapat festett alakkal, akik neki bármikor erre jár hangos füttyögéssel és borízű bókokkal teszik a szépet. Persze tudja, hogy ez csak tréfadolog és nem veszi a lelkére. Sőt, igazából még mulattatja is, hogy ekkora sikert arat. Nincs baj az önbecsülésével, mostmár, hogy Bálinttal egy párt alkotnak, mégis néha jót tesz a másoktól kapott pozitív megerősítés. Még ha azok a mások két dimenziós és sokadik poharas festett tódító hódítók. - Na jól van fiúk, most már tényleg mennem kell! - köszön el tőlük, akik csókolat küldenek és poharaikat hevesen emelgetik felé. Kifelé indult, hogy vegyen pár hozzávalót az egyik olyan különleges orosz fogáshoz, amivel szeretné meglepni kedvesét. Ez az egymásnak főzögetés az első randevú óta zajlik és azóta sem tudta megunni, ahogy a férfit sem siekrült. Fülig szerelmes a vonásaiba, a szemébe és a hangjába, de ezt azért előtte igyekszik nem olyan hévvel kimutatni. Elvégre felnőttek és nem bakfisok. De sokszor csak azon kapja magát, hogy rajta felejti ábrándozó kék szemeit és ujjaival haját csavargatja ha csak rá gondol. Na ilyenkor szokot ő magának sürgősséggel ametisztet kirendelni. A megrészegedés ellenszerét. Na igen egyesek betegséghet, mások alkoholos mámor érzéséhez hasonlítják a szerelmet. Neki az utóbbi tűnik helytállóbnak. Már majdnem elért a folyosó végére, amikor is észreveszi, hogy cipőfűzője kibomlott. Lehajol hát, hogy gyorsan bekösse még mielőtt rálép és szégyen szemre elhasal hódolói szeme láttára. Az lenne csak az igazi tragédia. Nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=812118#post812118][b]Anastasia Strakhova - 2020.06.22. 21:28[/b][/url]

- Rátok férne pár ametiszt, ti komisz pernahajderek! - incselkedik angyali kacagással és kipirult arccal azzal csapat festett alakkal, akik neki bármikor erre jár hangos füttyögéssel és borízű bókokkal teszik a szépet. Persze tudja, hogy ez csak tréfadolog és nem veszi a lelkére. Sőt, igazából még mulattatja is, hogy ekkora sikert arat. Nincs baj az önbecsülésével, mostmár, hogy Bálinttal egy párt alkotnak, mégis néha jót tesz a másoktól kapott pozitív megerősítés. Még ha azok a mások két dimenziós és sokadik poharas festett tódító hódítók. - Na jól van fiúk, most már tényleg mennem kell! - köszön el tőlük, akik csókolat küldenek és poharaikat hevesen emelgetik felé. Kifelé indult, hogy vegyen pár hozzávalót az egyik olyan különleges orosz fogáshoz, amivel szeretné meglepni kedvesét. Ez az egymásnak főzögetés az első randevú óta zajlik és azóta sem tudta megunni, ahogy a férfit sem siekrült. Fülig szerelmes a vonásaiba, a szemébe és a hangjába, de ezt azért előtte igyekszik nem olyan hévvel kimutatni. Elvégre felnőttek és nem bakfisok. De sokszor csak azon kapja magát, hogy rajta felejti ábrándozó kék szemeit és ujjaival haját csavargatja ha csak rá gondol. Na ilyenkor szokot ő magának sürgősséggel ametisztet kirendelni. A megrészegedés ellenszerét. Na igen egyesek betegséghet, mások alkoholos mámor érzéséhez hasonlítják a szerelmet. Neki az utóbbi tűnik helytállóbnak. Már majdnem elért a folyosó végére, amikor is észreveszi, hogy cipőfűzője kibomlott. Lehajol hát, hogy gyorsan bekösse még mielőtt rálép és szégyen szemre elhasal hódolói szeme láttára. Az lenne csak az igazi tragédia. Nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=812231#post812231][b]Rentai Boglárka - 2020.06.24. 20:38[/b][/url]

Bal lábbal keltem. Egész nap ideges és feszült voltam, holott egyébként semmi okom nem volt rám, de tényleg úgy viselkedtem, mint egy igazi hárpia. Mondjuk meg is érdemelték azok a szemtelen kis taknyosok, hogy valaki végre megmondja nekik, hogy nem csak ők léteznek ezen a világon, akármennyire szeretnék is ezt hinni. Ma nem volt túl sok órám, így bőven volt időm elmenni futni, hátha ez segít leadni a felesleges feszültséget, de a tervem nem jött össze, épp ott folytattam mások verbális kínzását, mint ahol abba hagytam. Végül a könyvtárban találtam nyugalomra, egész eddig ott is lebzseltem, de úgy döntöttem lassan ideje lenne visszatérnem a szobába, mert még ezer a dolgom amit lehetőleg ma be kéne fejeznem.
A könyvek jó hatással voltak rám, egészen a klubhelyiség szintjéig eljutok anélkül, hogy zsörtölődjek, vagy egy rossz szót szóljak bárkihez. Sőt, még mosolyogtam a velem szembejövő fiúra, akivel szinte minden évben megegyeztek az óráink és most is egy szakra járunk, egyszóval elég régen ismerjük egymást. Aztán ahogy befordulok arra a hülye folyosóra, ahol a részeg festmények laknak – akik mindig megpróbálják tenni nekem a szépet, én meg alig győzőm levakarni magamról az ötszáz éve halott, betintázott ficsúrokat – hirtelen elillan a jókedvem, mert akkorát esek valakiben vagy valamiben hogy azt öröm nézni. Akkorát koppan a homlokon a padlón, hogy még a pincében is hallják, így kissé szédelegve ülök fel, hogy szemrevételezzem mi okozta előbbi zakózásomat. Mégis ki a fészkes fene áll meg a folyosó közepén cipőt kötni?
- Máskor jobban is átgondolhatnád hol állsz neki tollászkodni – vetem oda nem túl kedvesen. Innen csak egy lenszőke hajzuhatagot látok, fel sem merül bennem, hogy esetleg nem diák az illető és illendő lenne több tisztelettel beszélnem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=812238#post812238][b]Anastasia Strakhova - 2020.06.24. 21:39[/b][/url]

Valami kemény, valami csattanás és én a padlón kötök ki a fenekemen ülve. Fellöktek. Ez pár pillanat alatt realizálódik bennem. Arra azonban nem számítok ami ez után következik. Már nyitnám a számat, hogy megkérdezzem az ütközés másik résztvevőjét, hogy jól van-e, amikor is szó szerint lehord a sárga - jelen esetben betonozott - földig. - A helyében én ezt a mondatot gondoltam volna át egy kicsit - kelek fel néhány nyögés és sziszegés kíséretében, csípőmet fogva, majd odalépek az engem leteremtő alak elé, aki mint látom egy diáklány. A gyér fényben nem tűnik fel rajta semmilyen komoly sérülés, de ettől függetlenül mentős ösztönöm arra sarkall, hogy tegyem félre a saját fájdalmaimat és foglalkozzam vele. - Mindene épségben van? Nem szédül? Nem fáj a feje vagy bármelyik másik testrésze? - kérdezem kimérten. Nem szokásom undoknak lenni, de azt nem viselem  jól, ha így beszélnek velem és nem csak azért mert történetesen tanár és gyógyító vagyok, hanem mert ember. Figyelmetlen volt és nem vett észre. Én pedig óvatlan mert félre kellett volna állnom cipőt kötni. Ráadásul meg is ütöttem magam éppúgy, ahogy ő, mégsem kezdek el tőle pontokat levonogatni. Az olyanokat sosem értettem, mint amilyennek ő tűnik. Hibázik és mást ócsárol. Az hagyján, hogy csak azt éri el vele, hogy undoknak tűnik, de még a kialakult helyzeten sem változtat. Illetve inkább ront rajta. Hálát adok az égnek, hogy nem így reagáltam le az ehhez hasonló szituációkat sem most sem máskor. - Adja a kezét! Segítek felállni - nyújtom jobbomat és ha elfogadja akkor talprahúzom. Közben a festmények őt szidják, tőlem pedig azt kérdezgetik, hogy jól vagyok-e és ajánlgatják, hogy legközelebb melyikükön landoljak, hogy megvédjék a fomás idomaimat - Uraim! Most már elég legyen! Különben szólok a gondnoknak, hogy itt az ideje lecserélnni a díszes kompániát! - intem csendre a jónépet és fenyegetésem hatásos hangfogónak bizonyul. Nem hiába dolgoztam annyi férfi kolléga közt. Megtanultam beszélni a nyelvükön. Néha jól jön ha az ember angyali külleme néha egy amazon jellemével párosul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=812245#post812245][b]Rentai Boglárka - 2020.06.24. 23:19[/b][/url]

- Bocsánat, hátulról épp úgy néz ki mint az egyik kis navinés, akiben a múltkor is sikerült felbuknom.  - Nem mentegetőzöm, csak közlöm a tényeket, valóban fel sem merült bennem, hogy esetleg egy tanárral állok - vagyis inkább ülök szemben. Mellé lőttem, ez van, ha levon néhány pontot így jártam, ha meg nem veszi magára akkor megúszom. Remélem ez utóbbi következik be, nincs kedvem egy kisebb fejmosáshoz, hiszen nem az én hibám, hogy ő volt rossz helyen. Nem láthattam a kanyarból, hogy pont ott kívánta megkötni a cipőfűzőjét, ahol én be fogok kanyarodni, ha van egy kis esze ezt ő is belátja.
- Azt hiszem jól vagyok. - Lassan bólintok, így egyszerre erősítem meg a mondandóm és ellenőrzöm le, hogy tényleg nem szédülök már és nem is fáj semmim. Ezután kezdek el azon pörögni, hogy miért kérdezget ennyit? Talán gyógyító. Várjunk csak, ha igazam van és ez a szőke nő velem szemben nem más, mint iskolánk egyik egészségügyi szakembere, akkor személyében nem mást tisztelhetek, mint a bátyám legújabb nőjét. Jó, lehet hogy nincs igazam, hiszen még sosem találkoztunk személyesen és eddig csak távolról láttam, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy sikerült Bálint aktuális barátnőjét felborítanom majd jól leszúrnom, hogy milyen figyelmetlen. Épp mikor elhatározom, hogy a következővel majd kedves leszek... Szép kezdés Boglárka, szép kezdés.
- Köszönöm! - Hülye lennék nem elfogadni a segítő kezet, ha most elkezdenék hisztizni, hogy egyedül is képes vagyok erre az egyszerű mozdulatra akkor csak rontanék a helyzeten. - Nem okoztam komolyabb kárt? Ne haragudjon a figyelmetlenségemért, de nem ez életem napja - kérek bocsánatot kissé megszeppenten. Remélem elfogadja, ha nem akkor irtó nagy bajban vagyok. A festményekről inkább már tudomást sem veszek, megszoktam, hogy ha nem veszek tudomást róluk megkapom a hasonló szavakat, mint amikkel most is bombáznak, amiért fellöktem szívük hölgyét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=812249#post812249][b]Anastasia Strakhova - 2020.06.25. 00:10[/b][/url]

- Talán célszerű volna nyitott szemmel járnia, hogy máskor senkiben se bukjon fel - kommentálom magamhoz képest elég epésen a bocsánatkérését, de részemről le is van zárva az ügy ezen része. Sokkal jobban érdekel az állapota. Így amikor azt mondja jól van én még szkeptikusan figyelem pár pillanatig. Ha beütötte a fejét és kapott egy enyhe agyrázkódást, annak akár órák múlva is lehetnek tünetei. - Javaslom a biztonság kedvéért látogasson el a gyengélkedőre és számoljon be a történtekről - mondom miután felsegítettem és már mindketten talpon vagyunk. Közben azért továbbra is rajta tartom a szemem, de nem látom nyomát megingásnak vagy egyéb mozgáskoordinációs zavarnak. Ennek okán magamban eldöntöm, hogy nem fogom bekísérni. Viszont saját tanácsomat megfogadom és majd ha bevásároltam veszek magamhoz egy adag fájdalom csillapító és zúzódás lohasztó bájitalt, mert a csípőm irgalmatlanul hasogat. - Nem. Semmi gond - emelem fel kezeimet, fejemet ingatva - Értem, nos ez esetben, ha tudok segíteni, akkor csak szóljon - ajánlom fel már jóval empatikusabb hangnemben támogatásomat. Rajta áll, hogy elfogadja-e vagy sem. Minden esetre nem tudom és nem is fogom meghazudtolni magam. Az a hivatásom, hogy másokat patronáljak. Nem csak fizikailag, de lelkileg egyaránt. A büntetést és szidást sosem tartottam hatékony nevelő eszköznek. Sokan emiatt azt hiszik vajszívű vagyok. Pedig igazából csak következetes. Elvárom a tiszteletet, de cserébe én is azzal fordulok mások felé és ha hozzám bizalommal fordulnak, azt megértéssel viszonzom. Itt most például meghallgatom ha kéri. Nem hajt a tatár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=812260#post812260][b]Rentai Boglárka - 2020.06.25. 10:32[/b][/url]

Majdnem visszaszólok valamint, de inkább nem teszem. Kedvesnek kell lennem, erre próbálok koncentrálni, szóval még egy halvány, akár bűnbánónak tűnő mosolyt is sikerül arcomra varázsolni. A gyengélkedő említésére azonnal eltűnik a mosoly, helyére egy fintor lép. Elképzelem, ahogy Bálint túlreagálja az egészet és közli, hogy bár nincs semmi bajom, de azért maradjak bent megfigyelésre, hátha.
- Azt hiszem, azt most passzolnám, a bátyám talán kissé túlreagálná az eseményeket. Már ha ő van bent - teszem hozzá elgondolkodva. Amilyen szerencsém van mostanában biztosan nem úsznám meg, és ha jól emlékszem ilyenkor amúgy is ő van szolgálatban. Mostanra sikerült kitanulnom nagyjából, hogy mikor ki dolgozik, így nagy évben el tudom kerülni a gyengélkedőt, ha éppen nem vagyok rá kíváncsi. Nincs semmi bajom, szóval nem ári meg kockáztatnom jelenleg.
Bólintok, mikor azt mondja nincs baja, remélem tényleg nem okoztam súlyosabb károkat egy esetleges kisebb zúzódásnál. Azért ő is elég nagyot esett, még ha nem is mondja ki, gondolom az kicsit sértené a tanári és gyógyítói megítélését. Pedig amúgy ő is ember, de ha nem akar panaszkodni Merlin mentsen attól, hogy erőltessem a dolgokat. Nem kell nekem feltétlenül végighallgatnom, hogy mi kínja is van pontosan.
- Nehéz napok elég nézek és ilyenkor előtte ingerültebb vagyok, mint kellene. - Tipikus női probléma. Már ilyenkor csokival tömi magát, mert elkapja a menthetetlen mélabú én szimplán csak ideges leszek, amire egy kis édesség nem megoldás.Persze gondolom létezik már erre is valami főzet, hogy ne érezzem magam ennyire pocsékul, de eddig még sosem szántam rá magam, hogy utána járjak a dolognak. Bár ez most egy jó alkalom, mert ha létezik, akkor beszélgetőpartnerem biztosan tud róla és eddig leszűrt tapasztalataim alapján minden bizonyára igen előzékenyen figyelmembe is fogja ajánlani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=812266#post812266][b]Anastasia Strakhova - 2020.06.25. 12:07[/b][/url]

Ahogy tiltakozik a gyengélkedő ellen úgy tisztul ki előttem hirtelen a kép. Ez a pukkancs kisasszony lenne Kedvesem testvére? Jóságos ég...Megint remek komédiát hoztak össze a fentiek a főszereplésünkkel. Kicsit ingatom a fejem míg átgondolom mi tévő is legyek. A családi kapcsolatok fontosak. De egykeként nekem fogalmam sincs milyen is a testvérek viszonya. Így most igen furcsán venné ki magát, ha hirtelen sokkal szívélyesebb volnék vele. A kivételezésrő pedig szó sem lehet! Az nem én lennék. Így marad minden úgy, ahogyan eddig.  - Rendben. Az ön felelőssége - jelentem ki és fogadom el egyúttal döntését - Ha panasza lenne a későbbiek során akkor azonban mindenképp keresse fel a gyengélkedőt - szögezem le hangomban az ellentmondás teljes kizárására alkalmas komolysággal és gyógyítói attitűddel. Ezután már indulnék, amikor úgy dönt mégis csak elmondja mi is a gondja és miért ilyen smirglipapír. Egy megértő mosolyt kap az elhangzottakra első nekifutásból, mint nőtárstól. Aztán jön a többi a gyógyítótól - Próbált már ilyenkor viselni egy malachitból, krizokollából, rózsakvarcból és holdkőből készült karkötőt vagy ezen ásványok kis darabkáit a zsebébe süllyesztve közel hordani az érintett területhez? - teszem fel a költőinek szánt kérdést majd gyorsan folytatom is mielőtt megkapnám a nemleges választ - Ezek segíthetnek enyhíteni a piros betűs napok előtti és alatti hadiállapotokat azaz a hárpia szindrómát - miközben beszélek hangomból kiérezheti a szaktudás mellett az együttérzést is természetesen. Nőből vagyok én is és nem vagyok ellenség. Lehet nem jól indult az ismeretségünk és nem is lesz belőle felhőtlen viszony. De emberek vagyunk. Legyünk egymáshoz humánusak. Úgy állunk egymással szemben mint két kivénhedt veterán a hadszintér ellentétes oldalán. Sajgó izmokkal, felpeckelt idegszálakkal és robbanásra készen, de titkon a tűzszünetre vágyva. Ki hinné, hogy ilyesmi megtörténhet egy ilyen szépnek induló napon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=812338#post812338][b]Rentai Boglárka - 2020.06.26. 13:41[/b][/url]

Hevesen bólogatok, hogy igen, bizony az én felelősségem, de mivel még mindig nem érzek semmi érdekeset, ezért végkép elutasítom magamban a gyengélkedő ötletét. Hogy arra rájött-e hogy ki vagyok nem tudom, de nem is érdekel. Előbb vagy utóbb úgyis muszáj lesz találkoznunk gondolom Bálintnál egy oltári kínos vacsora keretében. Már előre látom, ahogy ő mit sem sejtően bemutat minket egymásnak, mi meg kínos mosollyal úgy teszünk, mintha még nem ismernénk egymást, hogy ne hozzuk kínos helyzetbe őt. Bár igazából elmesélhetném, hogy milyen remek körülmények között találkoztunk először, de hiába nem a világ legjobb bátyja néha, azért csak a testvérem. Ráadásul ő az egyetlen az egész famíliából akit érdekel, hogy mi van velem így nem akarom elszúrni az esélyét. Szóval ha Strakhova nem beszél én nem fogok. Az eddigi jelöltek közül messze ő a legbiztatóbb, egyelőre nincs okom megfúrni kettejük kapcsolatát így, hogy nem is lakom otthon gyakorlatilag. Ők azt csinálnak amit akarnak, csak ne akkor kezdjék el a babaprojektet, mikor véletlenül muszáj hazamennem.  
Eddig kicsit szkeptikusan álltam a gemmológiához, valahogy ezt nehezemre esik feldolgozni, hogy néhány kavicsdarab ekkora hatással lehet egy emberre. De kettőnk közül ő a téma szakértője és lehet, hogy egy próbát megérne igazából. Maximum lesz egy szép, de haszontalan karkötőm, nemde?
- Esetleg valami tuti beszerzőhely? Mert gondolom nem fog az ölembe pottyanni egy ilyen darab. - Mosolygok, szóval érezheti, hogy nem gúnyolódásnak, hanem viccnek szánom. Meglepő, de ilyet is tudok néha. Gondolom lent a faluban is biztos van egy bolt, ahol lehet kapni ilyen köveket, nem kell érte túl messzire mennem, annyit azért nem érne meg nekem. De mivel még sosem akartam önszántamból felkeresni egy ilyen üzletet sem így sajnos nem vagyok valami jól tájékozott az elhelyezkedésükben sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=814872#post814872][b]Anastasia Strakhova - 2020.08.02. 07:43[/b][/url]

Látom rajta, hogy kínban van és szinte hallom, ahogy hangosan kattognak agyában azok a bizonyos fogaskerekek. Ennek ellenére nem szólalok meg, hanem inkább csendben, lágy, elfogadó arckifejezéssel nézem. Nyugtatgatásnak, mentegetőzésnek, kioktatásnak vagy akármi másnak helye most nincs. Legalábbis szavak formájában semmiképp, legalábbis így érzem. Amikor majd megismerkedünk hivatalosan is egymással, akkor én kedves leszek hozzá, hogy Bálint boldog legyen. Nem én leszek az, akin állni vagy bukni fog a családi béke szentsége köztük. Ugyan nem tudom milyen lehet az, ha valakinek van testvére, mégis azt hiszem ez olyan kötelék, ami közel azonos a szerelmi viszony érzelmi szintjével. Így adott esetben a választás is opció lehet, ha a felelek párjai a másiknak nem szimpatikusak. Áskálódás, civódás, vita, harag és pártszakadás lehet a vége. Hiába helytelen mindez, mégis megeshet. De Bálintnak, ha rajtam múlik sosem kell majd köztem és a testvére közt választania. Lám mos én is ugyanúgy elgondolkoztam. Boglárka szavai húznak vissza a jelenbe és indítanak ösztönös reakcióra. - A legtutibb lelőhely a szobámban van. Este, vacsora után jöjjön fel hozzám és az ölébe pottyantom - mosolygok rá természetes kedvességgel, amik a szemeimből is sugároznak felé. Ha egy kicsit is figyel azt is tudhatja, hogy szavaim minden gúnytól mentesek. A kövek mindig ezt hozzák ki belőlem. Ha beszélek róluk, vagy ha csak rájuk gondolok örömöt érzek. Ha a kezembe foghatom és érezhetem erejüket akkor pedig úgy érzem nincs számomra lehetetlen. - Most viszont, ha megbocsát mennem kell! Minden jót és este várom! -intek a lány felé búcsúzóul, majd folytatom utamat a folyosón át egészen a piacig. A bevásárlással elbíbelődöm. Nézelődök, megszagolok minden virágot s gyümölcsöt. Megkóstolok lekvárokat és mézeket, míg végül őszen megpakolt táskával térek vissza lakrészembe, hogy azután elkészítsem azt a bizonyos karkötőt, amit Boglárkának szánok.