31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!


Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. január 22. 18:17 | Link

Mary Glotter

Pám-párárám-pám-párárám… Hallatszik a kastély legvígabb folyosójáról. Persze csak szolidan, nem artikulálatlan üvöltés formájában, inkább amolyan finom, úri kisasszonyhoz illendő módon. Innen tudjuk, hogy most nem a freskók a tettesek… De kezdjük ott, hogy az úri kisasszonyok sem énekelgetnek semmifajta folyosókon. Viszont most nem látja senki. Ilyenkor talán még ők is kifordulnak magukból.
De Amandát ez látszólag nem érdekli, a folyamatosan ismétlődő ti-ririk ritmusához igazítja lépteit. Egy hosszabb-aztán két rövidebb ugrás.  A lány még a bal kezét is lengeti hozzá, miközben csettintget a rajta lévő ujjakkal. Azért csak a bal kezével, mert a jobbnak két vastag könyvet, plusz pár jegyzetet kell erősen szorítani, nehogy a földre essen.
De hogy miért is ilyen boldog a kis hősünk? Nos, ez egy jó kérdés. Talán jó jegyet kapott? Vagy valaki megkérte a kezét? Benyakalt nyolc üveg vörösbort? Megígérték neki, hogy kiveszik az iskolából? (Mert ugye jó hely, meg minden, de mégiscsak itt is tanulni kell) Vagy csak a freskók vannak rá ilyen hatással? Minden embert, aki erre téved, megfertőznek ezzel a borvirágos jókedvükkel?
A lányka éppen egy férfiakból álló asztaltársasághoz lejt oda, hogy leemelje fejéről képzeletbeli kalapját. Pukedlizik egyet a vászonlakóknak, akik döbbenten merednek rá. De úgy különben a legtöbb festmény hasonló helyzetben van öt méteres körzetben. Jó-jó, azt megszokták már, hogy a képek alakjai állandóan mulatoznak, de ez számukra szokatlan viselkedés egy igazi, hús vér embertől. Akarom mondani boszorkánytól.
A lány visszateszi a kalapját a fejére, majd tovalibben, hogy megkérdezze két szerzetestől; mi jón nevetnek a másik falon? Arcán piros foltok jelentek meg a sok táncikálástól, és haja kócosan lobog utána. Most belegondolva nagyon hasonlít a csodaországbeli bolond kalaposra, csak női kiadásban. És kalap nélkül. És kevésbé elhagyatottan..

szerelés
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. január 22. 20:55
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 22. 19:40 | Link

Amanda Humphrey

Mivel még mindig nem járta be a kastély legalább felét, úgy döntött, ezen napjának ezen részét arra szenteli, elsétál valamerre ezen cél beteljesítésére. Ez a valamerre pedig éppen a Keleti szárny első emeletén honolt. Hogy ott hol? Természetesen a "Vigadófreskó" folyosóján. Bizony. Mary sokat hallott erről a helyről, és már egy ideje el is akart ide jutni. Hallotta, milyen vidám egy hely. Mary pedig mióta csak az iskolába került, nagyon vidám volt, és egyfolytában mosolygott. Na és ha valaki egyfolytában vidám, meg mosolyog, olyan helyen van a helye, ahol szintén mindenki vidám, és mosolyog. Ez a hely pedig a kastély Keleti szárnyának első emeletén lévő, "Vigadófreskó" folyosóján volt található, illetve az is volt. Egy szóval úgy döntött, ide fog menni. És oda is ment. Mikor az elejére ért, se köpni, se nyelni nem tudott. Még annyit se volt képes mondani, hogy 'Hű'. Ellenben szája széle, mint azokban a hetekben rengetegszer, felfelé görbült. Szép lassan, s alig hallhatóan beljebb sétált, közben tekintete ide oda vándorolt, feje pedig fordult. Rossz szokásához tartozik az is, hogy miközben bámészkodva sétál, hajlamos hátra fele menni. A baj csak az, hogy ezt a szokást most sem habozott alkalmazni. Na és a tetejében vaksi is. Ennek következménye az, hogy neki megy valakinek.
- Ó, bocsánat, nagyon sajnálom! jól vagy? Nem akartam! - kezdett bele mindjárt a szabadkozásba. Mikor megfordult látta csak, hogy egy nála alig idősebb lány áll. Áll, merthogy szerencsére nem esett el, csak a könyveit ejtette el, meg néhány pergament. Mary rögtön lehajolt, és úgy, hogy ne gyűrődjenek össze a pergamenek, szedte őket össze, a könyvekkel együtt, majd felállt, és odanyújtotta a lánynak.
- Ne haragudj, nem akartam. - mondta ismét.
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. január 22. 20:33 | Link

Mary Glotter

A két szerzetes nem volt hajlandó válaszolni a kérdésére, csak folytatták a kacarászást, tudomást sem véve Amandáról. Ezen a lány kissé meg is sértődött, és faképnél hagyta a papokat. De –ahogy ismerjük- nem volt képes sokáig duzzogni, főleg, hogy senki sem látta. Tudniillik csak akkor vette a fáradtságot a hisztizésre, és duzzogásra, ha van közönsége is. Így, szólóban olyan unalmas lenne haragot tartani, úgyhogy igazán kár a gőzért.
Párárá-pám-pám-pám-pám. Párárá-pám-pám-pám-pám. Folytatta Amanda a mai exkluzív, tényleg totálisan zárt zártkörű zenés bemutatóestjét a jól ismert keringő hangjaival. Természetesen a táncot is megváltoztatta ennek tiszteletére. Csukott szemmel haladt a nagyobb beleélés miatt. Bal fel-, és alkarja kilencven fokos szöget zártak be egymással, és a keze képzeletbeli párjának kezében volt. Mikor a megfelelő részhez ért, elkezdett forogni is. A festmények megütközve néztek rá, miközben ő láthatóan gondtalanul dalolászott.
A haja vígan lengett körülötte, és a szoknyája is boldogan pörgött. Annyira élvezte, hogy legszívesebben eldobta volna a könyveket, és széttárt karokkal forgott volna napestig. De talán túlságosan is belefeledkezett a mulatozásba, mert egyszer csak… BUMM!
Amanda rémülten sikoltott fel, és ijedtében eldobott mindent, ami a kezében volt. Aztán ő maga is megtántorodott, de szerencsére sikerült megtalálni az egyensúlyát. Mikor már két lábbal állt a földön –a szó átvitt, és eredeti értelmében is- hozzálátott szemrevételezni a lányt, akinek nekiment. A látásban viszont némileg zavarta az a sok haj, ami mind az az arcába lógott. Türelmetlen mozdulattal kisöpörte büszkeségét, és ezzel a nagy kapkodással nem csak egy hajszálat sikerült kitépnie… ~Remek, ha kihullik a hajam, lesz kit hibáztatnom~ gondolta, ahogy a lányra nézett, aki éppen akkor tápászkodott fel a földről. Amanda először megrémült, hogy ő lökte fel, de a kézre pillantva –ami a könyvei és jegyzetei sebtiben összeszedett kupacát nyújtotta át- leesett neki a tantusz. Zavartan átvette a tanulása kézzel fogható bizonyítékát, de közben változatlanul a lány arcára meredt. ~Vajon mennyit látott?~ futott át hirtelen az agyán, és hirtelen összeszűkítette a szemeit. Ha kikotyogja valakinek, hogy mit művelt ő itt, akkor egész további élete szégyenkezésben fog telni. Szinte látta lelki szemei előtt, ahogy a lány éppen a barátnője fülébe pusmog valamit. De Amandának meg kell őriznie a méltóságát, vele nem történhetnek cikis dolgok. De erre, amit most művelt, csak egyetlen jelző létezik: ultragáz!
- Te meg? – szaladt ki Amanda száján sokkal a másik lány köszönése után. Már ha köszönt egyáltalán. Amanda hirtelen nem emlékezett. Viszont jó lesz kedves lenni vele, mert ha nem, akkor Valakinek máris megvan az indítéka cikis dolgokat terjeszteni róla. És különben is, ki tudja? Ellenségeket csak akkor kell szerezni, ha a mi oldalunkon állnak megfelelő barátok. Blankáról viszont már rég nem hallott.
- Úgy értem, - Amanda elmosolyodott, és hirtelen lekapta a tekintetét a lány arcáról. – köszi, hogy segítettél. – folytatta elhaló hangon. A helyzet egyre kínosabb kezd lenni. Amanda általában szerette kínos helyzetbe hozni az embereket, ami inkább illik egy rellonoshoz, mint egy csupaszív kis eridonoshoz.
- Megvagy? – kérdezte mostmár magabiztosabban. – Hogy… hogyhogy nem láttál? – folytatta a szavakkal küszködve. Legszívesebben elfelejtette volna az egészet, de amúgy tényleg… hogyhogy nem vették észre? Ehhez nem volt hozzászokva.

szerelés
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. január 22. 20:55
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 24. 19:01 | Link

Amanda Humphrey

Mary igencsak kínosan érezte magát. Oké, hogy gyönyörű ez a folyosó, és zajos, de akkor is. Azért hogy ennyire ne vegye észre a másikat. Amikor a lány megrökönyödve néz rá, szokásos görcsös vigyora, ismét kezd kitelepedni szájára, mint mindig, ha ideges, mérges, és, vagy zavarban van. Sajnálatos, de ez most sincs másként. Az egyetlen baj ezzel csak az, hogy az emberek legtöbbször félreértelmezik ezt az arcon lévő gesztust, illetve mimikát. Mindig azt gondolják, valamit viccesnek talál, valaminek örül, valamiért vidám. Mintha arcszerkezete ezen reakcióval próbálná ellensúlyozni valódi érzelmeit. Ami nem igazán akaródzik sikerülni, elvégre ettől csak még idegesebb lesz. És minél idegesebb, annál inkább vigyorog. És ha átlépett egy bizonyos határvonalat, már nevet is. Ami megint nem kellemes. Ettől még annyira ideges lesz. Annyira, ha kell, már nem is tud józanul gondolkodni. Kellemetlen egy szituáció. És ezzel szembesül szinte nap mint nap. Mary kezdte igen csak kellemetlenül érezni magát, ahogy a lány nagy szemeket mereszt rá. Az első kérdésre, ami elhagyta a lány hangszálait, s száját, egy picit kellemetlenül érte. Azonban amikor a lány láthatóan észbe kapott, Mary megkönnyebbült, és visszamosolygott, ezúttal őszintén.
- Öhm... Nincs mit. Bocsi, hogy majdnem fellöktelek. - mondtam. A szituáció kellemetlensége még mindig nem akart eloszlani, ellenben már -legalább is Mary számára- kezdett csökkenni.
Igen, igen megvagyok, köszönöm. Te? - kérdeztem vissza, annak ellenére, hogy láthatóan nem esett különösebb baja. Az utolsó kérdésére azonban, Mary nem tudta, mit is mondhatna. Ennek ellenére, nagy nehezen kinyögte.
- Nos, nem is tudom. Amikor bejöttem, nem hallottalak, illetve biztosan, csak azt gondoltam, hogy a festmények, amennyiben beszéltél, és onnan hátulról - intett jobb hüvelykujjával válla fölött a háta mögé - nem is láttalak. Beleolvadhattál a környezetbe. Annyi mozgó festmény van itt, egyel több agy kevesebb mozgó alak fel sem tűnt... - húzta el picit a száját, majd folytatta. - Na meg aztán elkezdtem hátrafele menni, és akkor mentem neked, mikor épp curikkoltam... Ne haragudj kérlek... - tettem hozzá. Remélem, kikecmergek ebből a kellemetlen szituációból. Bár még mindig nem értettem, hogy is nem vettem észre?

Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. január 25. 21:47 | Link

Mary Glotter

A fergeteges jókedve helyét gyanakvás vette át. Nem tudta eldönteni, hogy a lány most blöfföl vele, vagy sem. ~Vajon miért nem árulja el, ha látott valamit? Vagy talán tényleg nem látott? De akkor miért vigyorog ilyen bugyután?~ röpködtek a lány fejében a kérdések. Próbált a csaj gondolataiban olvasni, de –mint eddig soha,- most sem jött be. Miután feladta az agyturkászást, képzeletbeli listát készített a csajszi indítékairól. Talán most idiótának nézi, mert felfedezte, hogy keringőzik a folyosón, saját zenei aláfestéssel. Nem meri bevallani neki, mert fél tőle, hogyha elárulja, akkor a „dühöngő őrült Amanda” átmegy dilibe, és olyat tesz…
- Semmi sem történt. – felelte hűvösen, és mesterkélt mosolyt villantott rá. A következő kérdésre csak egy aprót bólintott.
- Hahó, jól vagy? Talán mosoly-túltengésed van? – kérdezte hirtelen, minden érdeklődés nélkül. Hangja kicsit irritálóan csengett, mert egyáltalán nem akart kedvesnek lenni olyannal, aki éppen jóízűen kacarászik rajta, holott ki is járkál hátrafelé? Megalázottnak érezte magát, és nem szerette ezt az érzést. Ilyenkor átlendül támadó állásmódba, és beburkolózik palástjába, amiről minden sértés lepereg, és előveszi csodafegyverét, ami nem sokszor téveszt célt.
- Ühüm. – válaszolta a terjedelmes magyarázatra egyszerűen. Nem igazán győzte meg a lányka hirtelen elhadart szövege. Érezte, hogy még meg kell értetnie vele, hogy amit ma látott, azt el kell felejtenie.
- Curikkoltál? – bukott ki belőle a nevetés akaratlanul is. A terve, miszerint meg akarta őrizni a királynőies hanghordozást, és viselkedést, kudarcot vallott. Szerette volna ezzel a viselkedéssel megfélemlíteni a lányt, de úgy tűnik ez nem jött össze. Na, majd legkésőbb.
- Ez meg miféle szó? – kérdezte nevetéssel küszködve.
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 2. 13:44 | Link

Amanda Humphrey

Mary elég hülyén érezte magát a történtek miatt. Pedig alapvetően semmi oka sem lett volna rá. Megtörténik az ilyen, nincs semmi tragédia, senkinek és semminek nem lett semmi baja, nem történt semmi. De akkor meg miért érzi magát ennyire hülyén? ~ De hát nem direkt csináltam, a csaj meg – feltehetően – nem haragszik, szóval nincs gond. Túl van tárgyalva! ~ Győzködte magát, ám ennek ellenére nem volt képes megnyugodni, legfőképp az őt irritáló, idióta, kényszeres vigyortól. Ez egyszerűen majd felrobbantja. Mindig akkor jön elő, ha eleve ideges, vagy ilyesmi, és ilyenkor mindig azt hiszi mindenki, hogy örül valaminek, viccesnek talál valamit, pedig nem. Ettől meg csak még inkább felmegy a cukra. A lány következő jelzése arra, hogy nincs baj, egy kicsit meglepte Maryt. Azaz, nem is a jelzés, hanem az egyik pillanatról a másikra hanglejtés, illetve stílusváltás. Mielőtt még kinyilváníthatná a lány felé, hogy örül neki, az, Mary számára, egy kissé sunyi, apró mosolyt ereszt meg, és a bólintás után, egy kérdést szegezett Mary felé, aminek ő nem igazán örült. Ellenben arra jó volt, hogy a görcsös vigyorát úgy ahogy, szép lassan, komótosan leolvassza arcáról, mivel párhuzamosan tekintete unottra vált. Nem azért, mert unná ezt az egészet, egyszerűen csak így reagál erre a helyzetre. A kérdést nem ereszti el füle mellett, inkább kurtán válaszol.
-    Talán. – A beszéd stílusa, a vele szemben álló lányéval egyetemben, neki is megváltozik. Ugyan olyan unott, mint a tekintete. Mélységes üresség honol mindkettőben, főleg az előbbiben. A lány, kérdés formájában megeresztett megjegyzése egy kicsit rosszul érinti ugyan, de tisztában van vele, hogy kívül álló szemlélőként ez teljesen jogos megállapítás lenne. Ezen oknál fogva nem is bántja a dolog. A stílus. A stílus az, ami nem tetszik neki. A stílus az, amit ugyan szintén meg lehet érteni, abban az esetben, ha azt hiszi, Mary rajta szórakozik, de hanyagolható lehetne abban az esetben, melyben ez nem biztos. Akaratán kívül vált át Mary is. A magyarázatra, hogy nem vettem észre a lányt, csak hümmögött, a végére viszont elröhögte magát. A lány hangszálai immáron a következő kérdés hangjait játszották le. ~ Hogyhogy miféle szó? ~ Értetlenkedett magában Mary. Tény, több olyan szót ismer, amit erre felé nem sokan, és általában az is tiszta, mi ennek az oka, de most egyáltalán nem érti. Ez is olyan szó lenne? Ezt sem ismerik errefelé? Megrökönyödve néz a nevető hölgyeményre.
-    A curikkol, az egy szó. Azt jelenti, hogy valaki tolat, háttal megy, azaz hátrafele. Érted? – hangja természetes volt, egyáltalán nem kioktató, mit meglepett arca, kikerekedett szemei tökéletesen ellensúlyoztak.
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. február 5. 19:36 | Link

Vajon mennyire gyakori a felelőtlen viselkedés egy iskola folyosóin? Nyilván a suli nagyságától függ. Minél nagyobb az épület, annál több folyosó, terem, lépcsősor, helyiség van benne, egy szóval annál jobban eloszlik a nép. És akkor egy nagy iskolában egy folyosón kevesebben lesznek, mint egy kicsiben. Ami azt jelenti, hogy…  ’A’ sok olyan hely van, ahol egyedül lehet az ember, és ez hozza ki belőle a bugyuta viselkedést, vagy  ’B’, miszerint mindenhol van valaki, aki miatt nincs alkalom lejáratni magunkat.
 Amanda lázasan próbálta kitalálni, hogy itteni mércével mennyire fogják hülyének hinni, ha kitudódik ez a dolog…. Már ha kitudódik!
 A tolatós lány minden átmenet nélkül lehervasztotta a vigyorát, és kényeskedően válaszolt.
- Aha! – felelte felhúzott szemöldökkel Amanda. Nem teljesen értette, hogy most hirtelen mi baja lett rükverckirálynőnek. ~Talán goromba kérdést tettem fel? Jaj de sajnálom!~ gondolta Amanda cinikusan. Kedve lett volna kikaparni tolatóska szemét.
- Értem én, hogy egy szó! Nem vagyok hülye, kikövetkeztettem, mit jelent! – csattant fel Amanda. ~Most komolyan, ez hülyének néz? Csak nem vagyok már olyan retardált, hogy ne tudjak kitalálni a szövegkörnyezetéből egy szót!~ gondolta fensőbbségesen. Kezdte egyre jobban bökni a csőrét ez az okoska. Nem akart vele kedves lenni, de sajnos muszáj lesz neki, mert a végén még eljár a szája… És azt ugyebár, Amanda, nem akarjuk, igaz? És különben is, ő nem rellonos! Ő nem rideg, távolságtartó, és gonosz! Ő egy kedves, segítőkész, aranyos, barátságos, drága, egyetlen […] ERIDONOS!  
- Na jó, ne utáljuk egymást. – lobogtatta meg a képzeletbeli fehér zászlót, és remélte, hogy Rükvercina elfogadja a békejobbot. Mert ha nem… akkor jó eridonoshoz méltón bakattan, és dühbe gurul. A méltóságán eddig esett csorba pont elég lesz, nem kellenek mára további karcolások.
- Egyébként mi a neved Rükvercina? – kérdezte kedvesen, és csak pár másodperccel később eszmélt fel, hogy kicsúszott a száján a becenév, ami miatt most nyilván priusza lesz Rükvercinánál. Egyáltalán nem akarta ezzel megbántani, pláne ha már elhatározta, hogy lesz olyan hülye, és kedvesen fog viselkedni.
 - Úgy értem, kedves lány, aki néha hátrafelé megy? - próbálta kijavítani magát eléggé sikertelenül. ~Ha eddig nem is, most sikerült hülyét csinálnom magamból~ gondolta kedveszegetten, és fancsali ábrázattal a lányra nézett, várva mit lép erre.
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 6. 02:20 | Link

Amanda Humphrey

A kellemetlenkedő, vagyis kínos érzés kezdi elhagyni testét. Helyette inkább a pulykaméreg veszi át a helyét. Na jó, ne túlozzunk, nem mérges, csak hangyaigyónyit felkapta a vizet, de tényleg csak egy picurkát. Meglepettsége - egyelőre legalább is - erősebb ennél. ~ De miért? Miért váltott íj hirtelen ilyen stílusra? Hisz nem voltam vele bunkó, vagy ilyesmi... Vagy igen, csak nem vettem észre? Esetleg zsigerből ezt hozom ki az emberekből? ~ villantak át a kérdések Mary agyán. Próbálta elemezni a helyzetet, választ kapni legalább az egyik kérdésre, mellyel még több felé nyitja meg a kaput, ugyanakkor szűkítené a kört. De nem. Nem kapott választ. Ha rá akar jönni, hogy a vele szemben álló hölgyeménynek, illetve fiatal hölgynek mi baja vele, más felderítői módszerhez kellett folyamodnia. Ezt azonban még halogatta kicsit, az időpont nem volt épp a legalkalmasabb ezen célra. Márpedig ha az időpont, s az előadás minősége, azaz hangsúly, és megfogalmazás nem megfelelő, akaratlanul is, de komolyan okot ad a lánynak jelenlegi stílusa használatbavételére, amit Mary igazán nem szeretett volna. És milyen jól tette Mary a halasztást, ugyanis a hölgyike nyomban a plafonig szökött - ami ezt a kastélyt ismerve nem kis szó.
- Okés, azt levágtam, hogy nem vagy hülye! - került vissza egy aprócska, de már cseppet sem görcsös mosoly arcára, s már hangja sem volt olyan unott, sőt, inkább kissé harsány. Ezzel egy időben két karját is maga elé lendítette, tenyere szemben a lánnyal, védekezésül, ha esetleg Miss Kiszámíthatatlanka neki esne. Pálcát minden esetre nem rántott, azért annyira nem - és nem is lehet - súlyos a helyzet. Meg amúgy is, a gólyáknak tilos párbajozni, és ha ez nem lenne elég, túl sok szemtanú volna, a festmények személyében. A bajba keveredés pedig egyáltalán nem tartozott szándékai közé, ahogy a lánynak való, bármilyen formájú ártás sem. A 'szükség törvényt bont' alapú önvédelemről azonban nem volt hajlandó letenni, az mindenképp marad a listán. Futrinka következő felvetése azonban már Mary tetszését is elnyerte, mi több, ezt az alkalmat már megfelelőnek találta az akció végrehajtására is.
- Na látod, ez egy kifejezetten jó ötlet! - mondta, miközben kissé felhúzta szemöldökét, megeresztett egy őszinte félmosolyt, lassan felhúzta vállát, s mikor kezei csípője két oldalára telepedtek, lazán leengedte azt, ezzel elérve karjai rövid ideig tartó lengését, még gyakorlatilag, támasztott állapotban is.
- És - fogott bele a konkretizált felderítői munkálatokba. - sajnálom, ha esetleg megbántottalak valamivel. Nem állt szándékomban, tényleg nem. - bár végül is nem nevezhető felderítésnek, még csak nem is kérdés, na meg egyáltalán nem így szokás nyomozni, ugyanakkor - ha minden jól megy - két legyet üt egy csapásra. Az egyik: A bocsánatkérés, lehetőleg érett, és megbocsátásnak nevezett, gyümölcse, a másik pedig a fényderülés, vajon megbántotta-e, ha igen, mivel. A lány következő, rá vonatkozó jelzője egy kissé meglepte, bár egyáltalán nem érintette negatívan. Szemöldöke azonban felszaladt, az elnevezés pedig kicsit megmosolyogtatta. Mary alapvetően igen viccesnek találta. De mielőtt még bármi egyebet reagálhatott volna, a lány sietve kijavította a mondottakat, mire Mary mosolya, nem nagyon ugyan, de szélesedett.
- Na igen, Rükvercinának még senki sem hívott, pedig sokféleképpen szoktak, majdnem annyiféleképp, ahány embernek eddig nekimentem. - nem bírta mosolygás nélkül, olyannyira ráillett a vicces elnevezés.
- Amúgy Mary vagyok, Mary Glotter. - nyújtott kezet a lány felé. - És téged hogy hívnak? - csak most esett le neki, milyen udvariatlan is volt. Általában mindenkit az első pillanatban letámad a bemutatkozással. Nem mintha ez erély volna, na de mégis...
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. február 6. 18:20 | Link

Rükvercina

Amanda százezer-egy százalékig biztos volt benne, hogy a lány nem fogadja el a békejobbot. Fordított helyzetben, ő biztos bocsánatkérője szemébe nevetne, de legalábbis sértetten elvonulna. Így aztán meglepte, amikor Rükvercina jó ötletnek titulálta a kibékülést.
- Oké! Akkor nem haragszunk egymásra. – felelte bizonytalanul, aprókat bólintva: nem tudta, hogy pontosan mit is kéne tennie, vagy pláne mondania. Nyugtalanul egyik lábáról a másikra állt, de eközben Rükvercke is bemutatott egy kézlengetést. ~Azt senki ne várja, hogy a nyakába boruljak!~ gondolta miközben észrevétlenül végigmérte újdonsült ismerősét. Szerette volna itt hagyni, de feltétlen meg kellett, hogy értesse vele a történteket. Nem magyarázkodni akart, csak elmondani, hogy teljesen normális viselkedés volt ez részéről… És meggyőzni, hogy ne fecsegjen… De ezt nagyon óvatosan kell elvégezni, mert mi van, ha nem látott semmit? Nagyon pontos kérdéseket kell feltenni. Akkor kezdődjék a móka!
Most már aztán tényleg kihúzta a gyufát a lánynál. Ő legalábbis, fordított esetben tüstént lekevert volna neki egy nagy pofont. Hajaj, ha valaki őt merné ilyen csodálatos becenévvel illetni! Az biztos kapna egy kicsit eridonos éne rossz oldalából is, nem csak a jó, vendégszerető feléből.
De úgy tűnik egy a csaj immunis a gyúnynevekre. Amandát annyira meglepte a lány reakciója, ami se nem sértődött, se nem dühös nem volt, sőt mi több a lány egy mosollyal díjazta a produkciót. Amandánk pár pillanatra leblokkolt, de miután újra bekapcsolt az első ami eszébe jutott, hogy már megint csak szórakozik vele. Legalábbis a mosoly megint kiült az arcocskájára… ~Én itt töröm magam, hogy kedves legyek, de viszont ő!...~ hirtelen elöntötte a düh, és nem tudta, hogy mit higgyen. Nem volt hozzászokva, hogy kigúnyolják.
 - Most ezt komolyan mondtad? – kérdezte gyanakodva. Szívesen összefonta maga előtt a karjait, hogy hatásosabb legyen, de ezt nem tették lehetővé jobb kezében szorongatott könyvei.
 - Mert ha igen, akkor Amanda vagyok… – felelte lassan, a lány szemeit fürkészve. Nem rázta meg a kinyújtott kezet, mert még mindig nem tudta kitalálni, hogy Rükvercina gyúnyolódik, vagy komolyan beszél.
 - …De ha nem… - folytatta Amanda, de nem fejezte be a mondatot. ~Akkor most következzék az igazság pillanata! Majd utána ítélkezünk életed kioltásáról! Muhaha~
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. február 6. 21:34
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 9. 03:09 | Link

Amanda

Apró, és igazi, őszinte mosoly mutatkozott meg ajkai környékén, a lány mondatára. Azonban figyelmét egy pillanatig sem kerülte el az e mellé járuló kétely. No de nem ám a sajátja, sokkal inkább a vele szemben álló, könyveket, s pergamenjegyzeteket ringató - jó, csak tartó, vagyis fogó - hölgyike.
- Nem-nem! Legalábbis, én nem. Eddig se. - vont vállat, fejrázás közben. Ez igaz is, alapvetően nem haragudott Futrinkára, csak bizonyos másodpercekben fel-felkapta kicsit a vizet. De láthatóan a lány is, sőt, ő még jobban, szóval nincs egyedül. Na meg ha egyedül is lenne, kit izgatna? Őt nem, más meg nem különösebben érdekli, főleg, hogy nincs is itt senki rajtuk kívül. A festményeket leszámítva, de ők úgyis jól elvannak magukban. E közben a megállapítás közben az "úri kisasszonyt" fürkészte tekintetével.
- Öhm... Valami baj van? - kérdezte, mert láthatóan a hölgyike kissé elgondolkodott, és olyan elhatározott fejet vágott egy-két pillanat erejéig. Ez egy kicsit furcsán hatott Mary számára. Nem igen értette, mi oka van ennek. Néha jó lett volna belelátni mások fejébe, máskor viszont úgy volt vele, lehet nem neki való, amin mások, bizonyos emberek, járatják az eszüket. A lány arca idő közben gyanakvóra váltott, ami megint csak meglepte Maryt. Eleve furcsa volt neki a lány. Persze nem negatív értelemben, bár nem is pozitívban, csak olyan furcsa. Ezt már korábban megállapította ugyan, most még be sem fejezte ennek műveletét, a lány máris megszólalt. Természetesen Mary egy kicsit meghökkent, főleg hogy hirtelen nem is igen tudta, mire vonatkozik a kérdés.
- Öhm, mit mondtam komolyan? Mármint, mire érted? Arra, hogy sajnálom? Mert tényleg nem akartalak megbántani, vagy ilyesmi. De ha arra, hogy milyen sok becenevem van, vagy milyen sok emberbe futottam már bele hasonlóképp, akkor is igen a válaszom. De ha esetlegesen a nevemre vonatkozott - nyel egyet -, igen ez a nevem. - mélyíti el kissé a hangját. - Öhm... Akkor, mi? - kérdi meglepve, Amanda befejezetlen mondatára, kezét laza ökölbe szorítja közben, és húzza el a lánytól. Nem törődik különösebben a visszautasított, illetve nem elfogadott kézfogással, nem is zavartatja magát miatta. Ellenben leköti a lány viselkedése, mit egyre inkább furcsál.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. február 9. 03:09
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. március 11. 20:37 | Link

Párárá pám- pám, pám-pám… -hangzik Amanda fejében még mindig a keringő fülbemászó dallama. Hiába, ezek a táncok olyan kis kedvesek, mindenki szereti őket. Csak akkor nem örülünk nekik, ha megakadályoznak a koncentrálásban, ahogy ez most Amanda esetében történt. Szerette azzal ámítani magát, hogy egyszerre százféle dologra tud figyelni, mert hát ő ugye mindig mindenben ki akar tűnni, csak sajnos ez nem volt igaz. A nagyon fontos dolgokra nagyon kell koncentrálni, mert ha nem, akkor kicsúszik valami butaság a száján, vagy csak simán lejáratja magát. És akkor bedilizik, és idegbajos üzemmódba lép, ami hajaj..
Éppen ezért türelmetlenül megrázta a fejét, mintha egy szúnyog röpködne mellette, és ezzel hessegetné el, holott igazából a keringőt akarta csak száműzni gondolataiból.
~Akkor tehát nem haragszunk egymásra, ezt is megbeszéltük… Tiszta lap.~ tudatosította magában a fejleményeket Amanda, nagy levegővétel, és egy furcsa bólintás kíséretében. Kicsiz izgult amiatt, ami most következik. Eközben nem mondott semmit, de szemeit le nem vette volna Maryről, így hallgatta végig a monológot, ami szintén az ő butaságaira volt válasz. De tény, hogy meglepte, milyen jól fogadta Rükvercina a becenevét. Ő biztos nem tudott volna így reagálni… Sem semmilyen más békés módon… vagy nem bekattantul…
-Semmi! – felelte gyorsan, szemrebbenés nélkül, és prbálta szuggerálni Maryt. ~Felejtsd el, felejtsd el, hogy milyen hülyeségeket mondtam! Felejtsd el!~ ki tudja, egyszer talán mégis működhet.
-Amanda. – nyomatékosította még egyszer a saját nevét. Aztán mély lélegzetet vett, és egyet lépett előre. Így kissé kínossá vált a közte és Mary közti kis távolság, de ő mégsem húzódott hátra, talán Mary meghökken, és ő lép egyet hátra. Ha meg rákérdez, Amanda mondhatja azt, hogy tisztogatni akarta az auráját. (Ha-ha.)
-Na jólvan, Mary. Beszélgessünk! – kezdte nyájasan, de talán mert túlságosan kedves akart lenni, kissé ijesztőre sikeredett. – Kezdjük azzal, hogy melyik házban vagy? Hányadik évfolyamon? És igazán nem akarok tolakodó lenni, de miért jártál éppen erre? – zutty, egy kérdésáradat! Amanda mentségére legyen szólva, az utolsó kérdést egyszerűen nem lehet szépen feltenni. Legalábbis ő nem tudta volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 4. 16:56 | Link

Amanda

~ Mit iszogatnak ilyen jóízűen a freskók? Biztos finom... Jájj, de szomjas vagyoook! ~ kalandozott el Mary egy rövid időre. Igen, ha rájön a "szomjas vagyok", akkor képtelen másra koncentrálni, minthogy szomjas. De szerencsére viszonylag gyorsan sikerül visszarugdosnia tudatát és figyelmét a kissé furcsán viselkedő lányra. Persze nem zavarja, ha furcsa, Mary is tud rémesen furcsa lenni, amiben nincsen semmi rossz, nemde? Példának okáért alapvetően nem sok tekintetben illik házához, hiszen a Navinésekkel ellentétben sokat beszél, könnyen kiakad bármin, és, nos... Nem az a nyugodt megfigyelő típus. Általában. Most azonban "eljátszva", hogy az, fixírozza a hölgyikét, viselkedése okát kutatva. Már ha van neki erre bármi oka, és nem eleve ilyen. Az sem probléma, elvégre az ilyen emberek nélkül a világ rémesen unalmas hely lenne. Ha nagyon enyhén akarok fogalmazni.
- Oké, akkor jó! - mosolyodik el a lány kijelentésére. A névismétlésre csak szintén mosollyal az arcán bólint, az ez után következő reakcióra pedig szemöldökét felvonva, kérdőn tekint a lányra. Egy helyben állva, karjait maga előtt összefonva hallgatja a lányt kíváncsian. Nem egészen érti, minek kellenek a lánynak az információk. ~ Oké, ez már tényleg kezd bizarrá válni. Mi baja velem? Vagy valami nyomozó féle akar lenni...? Vagy esetleg sejt valami olyat, amiről tudja, hogy nekem nem jó? Á, ne légy már sült bolond, nem sejthet semmit, soha nem is látott! Chö! ~ futnak át agyán a mondatok, s át se gondolva, hirtelen rávágja:
- Harmadikos Rellonos vagyok, és téged követtelek, mert mindenáron ki akarok tálalni a dolgaidról, az egész suli előtt! - mondja gonosz vigyorral, majd fejét elfordítva még gonoszabb kacajt hallat. Fogalma sincs, miért mondta ezt a lánynak, mikor egyik fele se igaz a történetnek, de hát na. Átfut agyán, hogy most közölni kéne az igazat, de inkább elveti az ötletet. Megvárja helyette a lány reakcióját, utána is ráér. Nagyobb lesz a hatás.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. április 4. 16:57
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. április 5. 22:31 | Link

Mary
~Rellonos? Harmadikos? Követett? ~ visszhangoznak Amanda fejében a friss infók. Hogy nagyobb nála? Furcsa, ő ugyanannyinak saccolta mint saját magát. De úgy tűnik vannak még csodák. És hogy rellonos? Hát, ez is furcsa. Habár a rellont többnyire csak hírből ismerte, megesküdött volna rá, hogy abból a házból senki sem segített volna neki összeszedni a könyveit. Vagy egy kézfogást kezdeményezni. De legalábbis, ha visszautasítják a jobbot, ilyen toleránsan viselkedni. Bár, ha jobban belegondolunk, az a fergeteges unottság, ami pár perccel ezelőtt még Mary fején trónolt, és a kísérteties vigyorgása Amandamércével mérve elég rellonos megnyilvánulások. De egy rellonos soha nem menne hátrafelé, vagy ha esetleg mégiscsak menne, hát akkor tutira nem vallaná be. Amanda nem győzött csodálkozni, mennyire megcsalták a megérzései.
De hogy követték? Az előbbieken még csak-csak, de az utóbbin Amanda egyszerűen nem tudott napirendre térni. ~ Követtek? Hogy engem? ~ próbálta megemészteni a hallottakat. ~ Követtek? Az ellenkező irányból? ~ hupsz, talán valami mégis dereng. De ha jobban belegondolunk miért is ne? És különben is, miért hazudna bárki is ezekről a dolgokról? Minimális utánanézéssel leleplezhetik! Így Amanda szó nélkül elhitte, amit a lány mondott.
- Aha, szóval követtél, mi?! – ismételte meg félhangosan is, inkább magának. Úgy tűnik, itt leragadt. Áldotta a józan eszét, amiért feltette ezeket a kérdéseket, így már pláne hiperóvatos lesz a "kihallgatásban". Még az, hogy idősebb nála, az elhanyagolható, de az a tény, hogy RELLONOS!
- De miért? – nézett értetlen tekintettel a lányra. Eddig úgy tervezte, hogy találékony detektívként lesz jelen eme helyszínen, de most minden borult, és ő leragadt, mint a pillanatragasztó. ~ Miért követné őt akárki? ~ olyan érdekes lenne? Mondjuk hízelgő, de be kellett vallania magának, hogy nem túl népszerű… De akkor mégis miért?
- És hogy lehet az ellenkező irányból követni valakit? – kérdezte óvatosan, bár biztos volt benne, hogy aki akarja, az megoldja. De akkor is, a kíváncsiság... – Háttal az illetőnek? – egészítette ki pillanatnyi gondolkodás után.
Amanda teljesen eltért a tárgytól. Már nem az foglalkoztatta, hogy látták-e, hanem a kör bővítéseképp, MIÉRT látták?
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 24. 19:50 | Link

Amanda

Maryben ott motoszkált a bűntudat, bár ez arcán, s előbbi tettén nem látszott. Belül vívódott kicsit önmagával, hiszen azért ez mégis milyen dolog. Ilyesmivel ijesztgetni másokat nem szép, Marynek láthatólag pedig sikerült is. Ennek ellenére mindig kilyukad annál a pontnál, hogy majd úgy is bevallja. Addig szórakozik, később jót nevetnek rajta, esetleg elfelejtik a dolgot, Mary pedig amúgy se mondaná el senkinek, mik történtek a folyosón, főleg, ha az a lánynak kellemetlen.
- Igen. Hisz mondtam, nem? - próbált amolyan rellonosokhoz méltó unott fejet vágni, és stílusban beszélni. ~ Bezzeg akkor megy a színészkedés, ha egy teljesen fölösleges dologról van szó, de ha gáz van... ~ futott át agyán a gondolat, a megállapításra pedig nyelt egyet. Igen, ezt a "tudást" meg kéne tanulnia krízishelyzetekben is alkalmazni, nem csak akkor, ha hülyéskedni van kedve.
- Hogyhogy miért? Nem mondtam már ezt is? Vagy esetleg lassabban szeretnéd? - vált hirtelen kényeskedő hangnemre. - Tééééged-kööövetteleeeek, meeeert-mindeeen-ároon-kiii-akarooook-tálaaaaaalniii-aaaa-dooolgaidróóóól! - nyújtja meg a szavakat, közben mutogatva, mintha egy hülyével akarná megértetni magát. Úgy érzi, ez többé-kevésbé megfelelő volt, talán tényleg elmehetne rellonosnak. Mondjuk, van benne egy adag erre a házra jellemző stílusból is, csak - egyelőre - az mélyen található. A következő kérdésre lemondóan csóválja meg a fejét, mint aki épp a világ agyilag legszőkébb szőkenőjével futott össze.
- Amanda. Szerinted. Mégis, hogyan lehetséges valakit az ellenkező irányból követni? - néz a lányra jelentőségteljesen, pillanatnyi gondolkodás után, mikor rájött, hogyan magyarázhatja ki magát ebből könnyedén. - De komolyan. Szerinted ez lehetséges rád szerelt nyomkövető nélkül? Mégis, hol tartod az eszed, te lány, mi? Fenét követtelek én az ellenkező irányból! - adja elő a másik ökörségébe belefáradtat, méghozzá egész hitelesen. Ez eddig a - legelső komolyabb, és - legjobb alakítása. A bűntudat már-már kezd elmúlni, sőt, Mary kifejezetten élvezi a helyzetet. Azonban nem feledkezett meg róla, hogy ő nem ilyen, és hamarosan be kell vallani az igazat.
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. április 27. 14:21 | Link

Mary Glotter

Habár a tudat, hogy egy vérszomjas rellonos tornyosul fölé, kissé megijesztette, Amandának mégsem szállt el minden bátorsága. Kapaszkodott az elhangzottakba, amelyek Mary Glotter még pálfordulása előtt jelentett ki. A lány megállapítása szerint Mary Glotternek nagyon gyorsan változik a hangulata. Az előbb még csodálkozott, aztán bárgyún vigyorgott, most meg annyira unja magát, hogy talán kiesnek a szemei a sok szemforgatástól.
 - A dolgaimról? És miféle „dolgaim” vannak nekem? – kezeivel idézőjeleket rajzolt a levegőbe. ~Na, erre kiváncsiak leszünk~ gondolta, és ha nem Amanda lett volna, összedörzsölte volna a kezeit. De mivel paranoid Amanda volt, csak gondolta az összedörzsölést. De így még hozzágondolhatott felhúzott szemöldököket is, egy sunyi mosolyt, és tudálékos arckifejezést. Miközben majd Mary beszél, bólogatni fog, és szánakozó arckifejezést ölt fel.
 - De! De várj csak! Hadd mondjak valamit! – kezdte diadalmasan Amanda. A lánynak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy sosem figyel egészen a külvilágra, a beszélgetéseire, így csak nehézségek árán tudja visszaidézni őket. Olyan, mint aki mindig a jelen történéseiben sütkérezik, sosem gondol vissza, mert minek? Lehetséges, hogy így egyszer emlékei sem lesznek? De most az egyszer, eme kivételes esetben mégis bevillant valami.
 - Úgy emlékszem, - már nyugodt hangnemben beszélt, nem kell idegbajoskodni. – Úgy emlékszem, mintha azt mondtad volna, hogy idézem: curikkoltál. Emlékeim szerint jómagam még nem voltam tisztában e szó értelmével, de a te magyarázatod szerint, mintha azt mondtad volna, azt jelenti, hogy valaki tolat, illetve hátrafelé megy. – diadalmas félmosollyal nézett a lányra.
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 1. 16:00 | Link

Amanda

Ugyan nem rávall az ilyesmi, de mégiscsak élvezi. Bár, nem szép dolog, és elég is lenne már, de még semmi kedve nincs abbahagyni. Ott motoszkál viszont benne az ébresztőóra, úgyhogy biztos kijózanodik a játékból, még mielőtt belefeledkezhetne.
- Hogyhogy mifélék? - játssza az értetlent. Pedig valójában csak nem tud semmiről semmit. Épp ezért húzza az időt, hogy addig hátha eszébe jut valami, amivel elháríthatja a lebukás veszélyét. Egyelőre legalábbis. - Mindenkinek vannak ciki dolgai. Nekem meg az a dolgom, hogy a tiédről tálaljak ki. Többek közt az előbbi "produkciódról"... - teszi hozzá rövid gondolkodás után. Hirtelen eszébe jut, hogy az előbb, mikor bejött, dudorászást hallott, bár akkor nem tűnt fel neki. Lehet viszont, hogy ez a lánynak ciki. Ha igen, ha nem, minden lehetőséget meg kell ragadni.
- Hallgatlak. - sóhajt egy nagyot, s maga előtt összefont karokkal, félig felvont szemöldökkel tekint a lányra. Kíváncsi is, mit akar mondani, de ugyan akkor fél is. Magát szeretné lebuktatni, és nem akkor, amikor a kényszer viszi rá. Ez azonban nem látszik rajta. Ahogy az sem, hogy kissé meglepi a lány következő mondanivalója.
- És? - néz a lányra értetlenül. - Mi van abban? Most a szón akadtál fenn, vagy a jelentésén? Mert ha a szón, közlöm, a családomban gyakori. Amennyiben viszont a jelentésén, kérdem én, mi van abban, ha valaki egyszer, valami oknál fogva tolat kicsit? Vagy egy Rellonos nem tolathat néha napján? - dönti meg fejét a kicsit talán ingerültre sikeredett szónoklat végén. Mary őszintén nem értette, miért van ennyire megelégedve magával a lány. Vagy lehet, hogy valamit kifelejtett a mondandóból? Vagy csak később akarja közölni, amolyan csattanó módjára? De ha ilyen nincs, akkor komolyan miért? Oké, hogy a Rellonosok soha semmivel nem égetik le magukat, legalábbis igyekeznek ez ellen tenni, meg minden, de komolyan ilyen hihetetlen, hogy egyszer hátrafelé tegyen pár lépést közülük valaki? ~ Mondjuk az tény, hogy nem feltétlen vallaná be... Sőt, tuti nem. Nem, nem, hótziher hogy nem. Ó, hogy erre nem gondoltam! Na mindegy, majd kimagyarázom, mást úgyse tudok csinálni. ~
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. május 3. 22:27 | Link

Mary Glotter

Mary Glotter látszólag rettenetesen unja Amanda értetlenségét. Úgy viselkedik, mint egy korrepetáló tanár a rosszabbik fajtából, aki már százszor elmagyarázta az anyagot, de a diákja még mindig nem érti, és már-már annak határán áll, hogy leordítja a kis nebulót. Pedig egyáltalán nem tanít jól, "csak" a lényeget hagyja ki. Amanda gyűlölettel gondol vissza az egyik ilyen matektanárára, és magában megállapítja, hogy Marynek nem szabad ártatlan gyerekek tanítására "pazarolni" az életét. Azok a gyerekek még maradandó lelki sérülést szenvednének! Hiába, Amanda nem tehetett róla, hogy nem érti azt, amit még el sem magyaráztak, plusz az előbb még Mary azt mondta; nem látott semmit, most meg olyan kis titkolózós lett.
 - Ciki dolgok?- most Amandán volt a sor, hogy értetlenkedjen. - Talán ciki sétálni a folyosón? Ennyi erővel mindenki ultracikin viselkedik, ha van két lába. Szerintem inkább az a ciki, hogy az a dolgod, hogy kitálalj emberekről. - ~Jesszus, vajon mi történhet a rellon termeiben?~ gondolta elképedve Amanda. ~Talán mindenkiről halmokban állnak a feljegyzések… Mi ez, ha nem beteges?~
- Produkcióm? – Amanda nagyon igyekezett, hogy se hangján, se mozdulatain ne érződjön a feszült izgalom. Nem szabad, hogy elárulja magát. ~Talán nem tud mindent, talán még van menthető.~ Próbált úgy beszélni, mintha egy olyan emberhez beszélne, akinek furcsa víziói vannak, az pedig meg van róluk győződve, hogy igazak, és az emberek szánalomból mindig igazat adnak neki.
- Jesszus, nem a szón, sem a jelentésén! Csak azon, hogy neked talán hátul is van szemed, hogy tolatva is látod mi van mögötted? Mert akár hiszed, akár nem én mögötted voltam, így ütköztünk össze. – türelmetlenül meglobogtatja az imént földre esett lapokat -mintegy bizonyítékként- a lány orra előtt. – És amúgy meg, egy rellonos is annyit tolathat néha napján, mint bármilyik másik ember. – tette hozzá gúnyosan. Egyre jobban idegesítette ez a Mary Glotter. Megjátssza itt a nagyokost, aztán titkolózik, mindjárt elkezdi zsarolgatni, zavarbaejtő jegyzeteket készít az emberről, aztán meg értetlenkedik. ~Hogy ez mekkora képmutatás! Ez a csaj egy gigantikus vetítő. Sőt, nem is csak vetítő. Diavetítő~ gondolta dühösen Amanda.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. május 3. 22:31
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet