Anna

Este volt, már a 11 órát is elütötte az óra de Agaton mégis egy éjszakai sétára indult az iskolában. Mindig ez volt ha eszébe jutott a családja kiknek halálán még mindig nem tudta túl tenni magát. Ilyenkor mindig Samm-el játszott vagy sétált, bár többnyire csak sétált mert az segített a legjobban. Egyedül a prefektusoktól félt akik néha még az este is a folyosót járják, és tudta ha megtalálják akkor pontlevonást kap az Eridon amit nem akart, hisz ígyis visszahúzódó volt viszont ha ez az eset megtörtént volna akkor már feladta volna a barátkozást az osztálytársaival. Valamiért mégis mindig elment egy-egy rövidke "kiruccanásra" és ez egyre gyakrabban megtörtént. Így került a keleti-szárny első emeletén lévő "Vigadófreskó" folyosóra, amirő ugyan már hallot de még személyesen nem járt ott. Ezért volt hát, hogy nagyon mulatságosnak tartotta némelyk portrét ami túlságosan felöntött a garatra és mindenféle dologról kezdett beszélni, titkokat kifecsegni vagy csak logikátlanul mindenféle igéreteket tenni. Tetszett neki a hely szelleme, hogy éjjel-nappal megy itt a "vigadás" és mindig van itt egy ébren lévő vidám társaság. Nyilvan Sam-nek is tetszett, hisz nemhogy nem ugatta meg a képeket ahogy azt máskor szokta, de sokszor elbambulhatott rajtuk hisz néha csak Agaton második hivására jött és le is maradt, elég sokszor. Már egy ideje sétált amikor azon gondolkodott, hogy milyen szerencséje van, hogy még egyszer se találkozott egy prefektussal se.
Ekkor egy hangot hallot, egész közelről és eddig is csak azért nem vette észre mert az egyik portré éneke elnyomta a hangot. Ekkor jött rá, hogy eddigi mázli sorozata nyilván most ért véget és Fortuna elhagyta őt.

   Anna

Este volt, már a 11 órát is elütötte az óra de Agaton mégis egy éjszakai sétára indult az iskolában. Mindig ez volt ha eszébe jutott a családja kiknek halálán még mindig nem tudta túl tenni magát. Ilyenkor mindig Samm-el játszott vagy sétált, bár többnyire csak sétált mert az segített a legjobban. Egyedül a prefektusoktól félt akik néha még az este is a folyosót járják, és tudta ha megtalálják akkor pontlevonást kap az Eridon amit nem akart, hisz ígyis visszahúzódó volt viszont ha ez az eset megtörtént volna akkor már feladta volna a barátkozást az osztálytársaival. Valamiért mégis mindig elment egy-egy rövidke "kiruccanásra" és ez egyre gyakrabban megtörtént. Így került a keleti-szárny első emeletén lévő "Vigadófreskó" folyosóra, amirő ugyan már hallot de még személyesen nem járt ott. Ezért volt hát, hogy nagyon mulatságosnak tartotta némelyk portrét ami túlságosan felöntött a garatra és mindenféle dologról kezdett beszélni, titkokat kifecsegni vagy csak logikátlanul mindenféle igéreteket tenni. Tetszett neki a hely szelleme, hogy éjjel-nappal megy itt a "vigadás" és mindig van itt egy ébren lévő vidám társaság. Nyilvan Sam-nek is tetszett, hisz nemhogy nem ugatta meg a képeket ahogy azt máskor szokta, de sokszor elbambulhatott rajtuk hisz néha csak Agaton második hivására jött és le is maradt, elég sokszor. Már egy ideje sétált amikor azon gondolkodott, hogy milyen szerencséje van, hogy még egyszer se találkozott egy prefektussal se.
Ekkor egy hangot hallot, egész közelről és eddig is csak azért nem vette észre mert az egyik portré éneke elnyomta a hangot. Ekkor jött rá, hogy eddigi mázli sorozata nyilván most ért véget és Fortuna elhagyta őt.

Agaton
még az előző tanévben